Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 59 
Gyulai Pál: Kertemben
  2017-06-25 08:55:37, vasárnap
 
  Gyulai Pál:

Kertemben


Szép tavaszi nap van,
Merengve magamban,
Kertemben sétálok.
Fáim virágszemmel
Néznek rám s vig kedvvel
Üdvözlik gazdájok.

>Mért busulsz, jó gazdánk?
Hátha felviditnánk!
Vége már a telnek :
Kék ég, fénysugárzó,
Zöld fü, vig madár szó ! . . .
Örülnek, kik élnek.<

>Jó fák, nem busultam,
Csak arra gondoltam,
Ti hogy megifjodtok.
Bár tűnnek az évek,
A meddig csak éltek,
Újra virágoztok.

Tavaszát az ember
Éli csupán egyszer,
Tele sirba zárja;
Ujabb tavasz zöldjét,
Ujabb ősz gyümölcsét
Mind hiába várja.<

Budapesti Szemle. 1890.
 
 
0 komment , kategória:  Gyulai Pál  
Gyulai Pál: Szeretnélek még egyszer látni . . .
  2017-03-16 09:13:04, csütörtök
 
  Gyulai Pál:

Szeretnélek még egyszer látni . . .


Szeretnélek még egyszer látni
A kertben, ott a fák alatt,
Hallgatni édes csevegésed,
Mint gyermek, úgy örülni véled,
Szakítva a virágokat.

Szeretnélek még egyszer látni
Homályos őszi délután,
Kandallódnál a karosszéken,
Ha mintegy elringatva, ébren
Alszol, s álmodva nézz reám.

Szeretnélek még egyszer látni,
Midőn úgy várod jöttömet,
Megismersz immár a távolból,
S bár ajkad olyan hidegen szól,
Elárul néma örömed.

Szeretnélek még egyszer látni,
Szép csöndes nyári estvelen,
Holdfénynél az akászok árnyán,
Midőn fejed keblemre hajtván,
Így suttogsz: még maradj velem!

Szeretnélek még egyszer látni,
A vén udvarház csarnokán,
S ha elhangzott az isten-hozzád,
Még visszanézni utolszor rád
S először sírni igazán.

Szeretnélek még egyszer látni,
Meggyógyítna egy pillanat.
Mit szenvedtem, feledni tudnám,
S még egyszer örömest feldúlnám
Éretted ifjúságomat!

1854.
 
 
0 komment , kategória:  Gyulai Pál  
Gyulai Pál: Az obsitos
  2017-02-03 06:44:11, péntek
 
  Gyulai Pál:

Az obsitos


Hagyjátok a vén obsitost magára,
Hagyjátok el s vigadjatok tovább.
Bor mellett ő a multak emlékével
Szép csöndesen elmulatja magát.
Hej! egykor én is vig valék, táncoltam,
Ki adja vissza ifjuságomat?
Ne húzd tovább... oh, ne húzd azt a nótát,
Fáj csonka lábam, szívem meghasad.

Igaz, rég volt, hiszen már negyven éve...
Én voltam akkor a legszebb legény;
Lobogós ingben, bokrétás kalapban,
Ezer leányszem kacsintott felém,
S midőn egy reggel huszárnak vivének,
Ugy megsiratták bucsuzásomat;
Ne húzd tovább... oh, ne húzd azt a nótát,
Fáj csonka lábam, szívem meghasad.

Nem bántam én, ha tengert sirnak össze,
Csak egy kis lánynak könye égetett,
Fehér nyakán selyemkendő piroslott,
S gyolcsingen át hő keble pihegett.
Én istenem! hogy nem tudtam meghalni
Az ölelés, a bucsucsók alatt:
Ne húzd tovább... oh, ne húuzd azt a nótát,
Fáj csonka lábam, szívem meghasad.

Hej messze vittek, hányt vetett az élet,
Sok szép országot, tengert láttam én;
De lelkemben csak Tisza habja zugott
S a kis falucska mosolygott felém.
Megállék sokszor és keletre néztem,
S könyek folyák el halvány arcomat:
Ne húzd tovább... oh, ne húzd azt a nótát,
Fáj csonka lábam, szívem meghasad.

Véres csatán ellőtték egyik lábom,
A tábornok haj! nem érdemlé azt;
A csonka törzsök új meg uj ágat hajt,
A csonka láb nem ér ujabb tavaszt.
Hol a szelid nő? hol a vidám gyermek?
Kik megfogják gyöngéden karomat:
Ne húzd tovább... oh ne húzd azt a nótát,
Fáj csonka lábam, szívem meghasad.

Fényes érdempénzt vartak föl mellemre,
S megdicsérvén, hazámba küldtenek;
apám, anyám testvérim elhalának,
A kis leány rég más arája lett,
Könyek áztatják száraz kenyeremet,
És sóhajok közt iszom boromat:
Ne húzd tovább... oh ne húzd azt a nótát,
Fáj csonka lábam, szívem meghasad.

A kis falu sem ollyan, mint régen volt,
Másképen zúg a Tisza habja már;
Nem nyílnak olly pirosan a virágok,
Nem zeng olly szépen a dalos madár,
Ott egy vén fa, nevem volt rája vésve,
Belőle már csak sötét seb maradt:
Ne húzd tovább... oh ne húzd azt a nótát,
Fáj csonka lábam, szívem meghasad.

A falu végén, itt élek a korcsmában,
Agg, ifjú jön, időt töltök velek;
Ide látszik, olly közel a temető
Nem kell majdan, hogy messze vigyenek;
Hagyjátok a vén obsitost magára,
Emlékivel viradtig elmulat:
Ne húzd tovább... oh ne húzd azt a nótát,
Fáj csonka lábam, szívem meghasad.

Hölgyfutár 1850.
 
 
0 komment , kategória:  Gyulai Pál  
Gyulai Pál: Egy ifjú emlékkönyvébe
  2016-12-01 08:56:35, csütörtök
 
  Gyulai Pál:

Egy ifjú emlékkönyvébe


Szólj, tégy, törekedj', hass,
Világra ne hallgass,
Ha dicsér, ha gyaláz;
Mit tartasz igaznak,
Szolgálj híven annak,
S csak erre vigyázz.


Bús harc ez az élet,
De vidoran éled,
Ha győzzük a bajt;
Állj bátran a gátra
Mert gyáva, ki hátra
Fordulva sóhajt.


S mégis ha csalódva,
Szerencse se' volna
Sokára híved:
Új kedvvel, erénnyel,
Hű régi reménnyel,
Tápláld a hited'.


Az elvhez a hűség
Örök kötelesség,
S ha messze a cél,
Enyhítsen önérzet:
Bár kebeled vérzett,
Az eszme - az él.

1893
 
 
0 komment , kategória:  Gyulai Pál  
Gyulai Pál: A felhők.
  2016-09-14 05:46:24, szerda
 
  Gyulai Pál:

A felhők.


El-elnézem a felhőket,
Úgy szeretem nézni őket,
Amint szállnak fenn az égen;
Új alakot
Váltanak ott
S eltűnnek a messzeségben.

Sötéten a hegyre gyűlnek,
De napfénytől fehérűlnek,
S vidám kedvvel oszolva szét,
Mint báránykák
Be-bejárják
Az ég tágas kék mezejét.

Néha hajtja őket a szél;
Vándorfelhő, megpihennél!
Hajh szállnod kell, most mint gálya,
Majd mint sárkány,
Bércek ormán:
Száz alak a szél dagálya.

De hova oly seregestül?
Háborúba, villám dördül.
Zúg a harc, majd ki-kifárad
S fénnyel, könnyel
Szivárvány kel:
Összefoly az öröm s bánat.

Szép, ha derűlt az ég boltja,
Egy-két felhő minden gondja,
Rózsaszínt vált az is lassan,
S emlékképen
Enyhe-szépen
Visszamosolyg a magasban.

Hajnal, alkony egymást váltja,
Mindenik felhő barátja.
Biborfényben felhők szállnak:
Itt a hajnal,
Arany hajjal,
Ők hirdetik a világnak.

Alkonyra is híven várnak,
Tornyaivá tündérvárnak
Változva át, ott lebegnek,
És ragyogva,
Lánglobogva
Őrzik kapuját a mennynek.

El-elnézem a felhőket,
Úgy szeretem nézni őket.
Órahosszat nézem gyakran,
S mint a gyermek,
Elmerengek
Rajtok félig öntudatlan.

És úgy érzem, mintha lelkem
Velök, bennök szállna fennen,
S emlék, remény, ábránd, eszme
Új alakot
Váltana ott
S a távol ködébe veszne.

1890.
 
 
0 komment , kategória:  Gyulai Pál  
Gyulai Pál: Baráti körben.
  2016-06-20 05:12:09, hétfő
 
  Gyulai Pál:

Baráti körben.


Biztos hely e vadásztanya,
- Zuhoghat künn a fergeteg! -
Mint gyermekét a hü anya,
Vidám kedvünk úgy védi meg.
Hadd folyjon szó, csengjen pohár,
Bár az idő éjfélre jár !
Ki tudja, lesz-e még napunk,
Mikor megint találkozunk ?

Sok éve, hogy nem láttatok,
Én is, ti is, megvénülénk;
Úgy múlnak évek, mint napok
S már életalkony int felénk.
Hadd folyjon szó, csengjen pohár!
Az elhanyatló napsugár
Még gazdagabban szórja szét
Utolszor fényét, melegét.

Eszünkbe jut, mi volt, mi múlt;
Emlékké vált minden remény.
Oh hány reményünk sirba hullt
Az élet küzdő mezején !
Hadd folyjon szó, csengjen pohár!
Mi elmúlt nem tér vissza már,
És a ki küzdött, szenvedett,
Enyhíti az emlékezet.

Híven szerettük a hazát,
Küzdöttünk érte emberül;
Virrasztottunk sok éven át
A sebzett haldokló körül.
Hadd folyjon szó, csengjen pohár!
Ismét derült a láthatár,
S mert nem hiába áldozánk,
Te élsz és élni fogsz, hazánk!

Nem egy társunk kidűlt korán;
Áldás lebegjen sirjokon!
Mellettök a végső tusán
Nem állott nő, gyermek, rokon.
Hadd folyjon szó, csengjen pohár!
Ha minket a végóra vár,
Szelíden fogja bé szemünk
Hű nőnk vagy kedves gyermekünk.

A fergeteg immár elül,
A tiszta ég pirkadni kezd ;
Éltünk is így borul, derül,
Egy testvér a hajnal s az est.
Hadd folyjon szó, csengjen pohár,
Ha búsan is, búcsúra bár!
Im búra fordul örömünk,
Legyen, - de el nem csüggedünk.

Budapesti Szemle. 1888.
 
 
0 komment , kategória:  Gyulai Pál  
Gyulai Pál: Bálteremben.
  2016-05-20 17:41:15, péntek
 
  Gyulai Pál:

Bálteremben.


Mélázva állok a teremben,
Szép ifjú párok serge lebben
Körülem, tánczot tánczra lejtve,
Az élet gondját nem is sejtve.
A víg zene s vidám kedv árja,
Mely szívókét ugy általjárja,
Reám is hat s játszik velem
Vesztett ifjúság, szerelem!

Örültem én is fényes éjnek,
Víg kedvű zajnak, víg zenének;
Csillárok reszkető világa,
Bokréták illatos virága,
A nők mosolya, hangja, arcza,
És szivem titkos, néma harcza
Mind rég elmúlt . . . játszik velem
Vesztett ifjúság, szerelem!

A kit oly hőn s híven szerettem,
Mi sokszor vártam, láttam itten;
Mi szép volt és mi bájjal lejtett,
De értem fényt és zajt felejtett.
Szerelme kincse, lelke éke
Szívem egyetlen szép emléke.
Boldog napok! . . . játszik velem
Vesztett ifjúság, szerelem.

Hány lyánka itt e víg csoportban,
Ki ugy örül, a mint ő hajdan;
Az élet gondja, súlya, átka
Nem érinté még, boldog mátka,
Majd boldog nő s egy pár év múlva
Mint ő, hervadva, sírba hullva.
Gyászfátylon át játszik velem
Vesztett ifjúság, szerelein !

Hány ifjú itt e víg csoportban,
A ki oly boldog, mint én voltam,
S majd egykor gyors napok letűntén
Oly mélabús lesz, a minő én,
És a jelenben nem talál mást,
Mint veszteséget és csalódást,
S a múltban él . . .játszik velem
Vesztett ifjúság, szerelem!

Mind elvesztjük, hiába sírunk,
Korább vagy később, a mit bírunk,
Oly hirtelen hervad virágunk,
Csak egy lehellet boldogságunk!
Mulassatok szép ifjú párok,
Meg nem zavarlak, ha mélázok,
S megenyhülök . . . játszik velem
Vesztett ifjúság, szerelem!

Vasárnapi Ujság 1875.
 
 
0 komment , kategória:  Gyulai Pál  
Gyulai Pál: Falun
  2015-12-30 06:51:55, szerda
 
  Gyulai Pál:

Falun


Elfáradtam Pest zajában,
A hiúság vásárában,
Lelkem ki nem bírja már!
Rejts el völgy, takarj el erdő,
Enyhíts fű, fa, illat, szellő,
Vidíts föl dalos madár!

Hadd dűljek le e zöld hantra,
Hadd feledjek bár egy napra
Mindent, a mi fáj, mi bánt:
Gőgös ember rangját, fényét,
Bók adóját, divat kényét,
Léha férfit, léha lyányt!

Hadd ne lássam a sok arczot:
Régi bűnt és új álarczot,
Tettető mosolyt, könyűt ;
Önző szivet, hiú elmét,
Rágalomnak kígyó nyelvét,
Mindig újra s mindenütt.

Hadd ne lássak tapsoló kézt,
Hadd ne halljak nyegle művészt,
Hazug költőt, szónokot!
Őrizzen meg ez a távol
Honfi dühtől, párttusától,
S ne olvassak hírlapot.

Rejts el hát völgy, rejts el erdő,
Ringass lágyan enyhe szellő,
S majd ha száll az alkonyat,
Esti csillag, éj magánya,
Suttogó lomb csalogánya,
Hozd meg édes álmomat!

Fáradalmam hadd pihenjem,
A világot hadd feledjem,
De mi már elveszve rég:
Az életnek derűs képét,
Szívem egy-egy szép emlékét,
Hadd álmodjam vissza még !

1880.
 
 
0 komment , kategória:  Gyulai Pál  
Gyulai Pál: Az ákáczfák alatt.
  2015-09-20 05:47:08, vasárnap
 
  Gyulai Pál:

Az ákáczfák alatt.


Hányszor mulattunk itten,
Akáczok árnyiban,
S feledve gondjainkat,
Kis játszó magzatinkat
Elnéztük boldogan.

Dicsérted kis leányod,
Mily szép , szemérmetes ,
Fiacskád átölelted,
S örömben ége lelked,
Hogy bátor és eszes.

Beszéltük, mindenikből
Mi lesz, ha nagyra nő;
Tréfáltunk és nevettünk,
Majd olykor elmerengtünk
S kitárult múlt, jövő.

Mondád, ha majd elaggunk,
Hajunk ezüst fehér,
S betelve annyi vágyad,
Nem adnád unokádat
Szép ifjuságodér'.

Oh drága nőm, a földön
Ki legjobb nő valál,
Nem agg korban, de ifjan,
Virágzó bájaidban
Tépett le a halál.

A gyermekek már nőnek,
Év év után halad,
Még szebbé lőn leánykád,
Oh istenem! ha látnád
S ölelnéd kis fiad.

Oh istenem, ha látnám
Még egyszer arczodat,
Ha köztünk itt lehetnél,
Egy perezre megjelennél
E kedves fák alatt.

Ha látnám lelked fényét,
A mint szemedben ég,
Ajkad boldog mosolyját:
Az élet gyászos harczát
El tudnám bírni még!
 
 
0 komment , kategória:  Gyulai Pál  
Gyulai Pál: A számüzött .
  2015-09-18 04:50:59, péntek
 
  Gyulai Pál:

A számüzött .


Bujdosik, bujdosik messze tengeren túl,
Csak a bú szegődött hozzá útitársul;
Fáradtan lépeget, nézi a felleget
Távol hazájábúl.

,,Fellegek, fellegek mi hírt hoztok nékem?
Irva a felelet rajtatok sötéten.
Oh mivé kell lenned, nemzetem, hogy benned
Reményem se légyen!

Nincs a nagy világon veled senki rokon,
Tapsolva örülnek elpusztulásodon;
Megszűnt víg énekszó, hallatszik csak jaj a óh
A te pusztáidon."

Bujdosik, bujdosik messze tengeren túl,
Csak a bú szövődött hozzá útitársul;
A meddig elnézhet, nézi a fecskéket,
És könye kicsordul.

,,Merre, merre szálltok boldog madárkáim?
Ott fogtok repülni hazám szép rónáin,
Köszöntsétek szépen, édes feleségem'
S kicsiny fiacskáim'!

Oh az áldott lélek mennyit szenvedhetett!
Van élet, a mely a halálnál több lehet ... .
Isten legyen veled, jaj mire növeled
Szegény gyermekimet!"

Bujdosik, bujdosik messze tengeren túl,
Csak a bú szegődött hozzá útitársul;
Hallgatja a szolét, mely a tenger felett
Zivatarrá zordul.

,,Zúgjatok, zúgjatok felbőszült viharok,
Testvértekké lettünk bujdosó magyarok,
Ránk is mint reátok, kimondva az átok:
Meg ne nyughassatok!

Vajha mint tinéktek, erőnk is lehetne,
Csupán egy óráig, csak egy rövid perczre,
Hadd vesznénk el aztán, mint boszuló villám
Örökre, örökre!"

(1855.)
 
 
0 komment , kategória:  Gyulai Pál  
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 59 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 248 db bejegyzés
e év: 1914 db bejegyzés
Összes: 28347 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 5453
  • e Hét: 19935
  • e Hónap: 158667
  • e Év: 1011210
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.