Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll . . . . ! ! ! Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 68 
Gyulai Pál: Virrasztva.
  2018-08-13 07:39:17, hétfő
 
  Gyulai Pál:

Virrasztva.


Alugyál el édes lyányom,
Enyhítsen meg édes álom,
Éjfél elmúlt, hajnal ébred,
Ne találjon ébren téged.

Hány sok éjet virrasztottunk,
Éjjel, nappal nem aludtunk,
Te az ágyban, én ágyadnál,
Hátha kissé elszunnyadnál.

Elszunnyadnál, meggyógyulnál,
Hervadozó szép virágszál,
S egy mosolygó vidám reggel
Ébredeznél régi kedvvel.

Oh virulj ki, virulj szépen,
Mint virág vén fa tövében,
Vén fa én csak addig éljek,
Mig árnyammal óva védlek.

Alugyál el édes lyányom,
Álmod visszaadja álmom,
Csengő hangod tűnt reményem,
Mosolygásod lelki fényem !


Budapesti Szemle. 1881.
 
 
0 komment , kategória:  Gyulai Pál  
Gyulai Pál: Gyümölcsösben.
  2018-07-10 07:30:17, kedd
 
  Gyulai Pál:

Gyümölcsösben.


Reggeli köd oszlik, a hegy tetején
Álmosan ébredez bágyadt tüzű fény,
Csörteti a lombot, csörteti a szél,
S a mulandóságról sóhajtva beszél.

Nem is figyelek rá, fát ültetgetek,
Virágos, gyümölcsös lombot képzelek.
Jövő tavaszoknak gazdag lombjait,
Mikor csemetéim felvirulnak itt.

De élek-e addig? Ha élek, ha nem,
Nőjetek fel, kis fák, terebélyesen,
Harmatozó éjek, sugaras napok
Áldása nyugodjék mindig rajtatok !

Nélkülem is lesz majd ki nektek örül:
Virágkoszorútok méh zsongja körül,
Az én dalom helyett szebb dalt hallotok,
Megzengi madárka minden ágatok.

A vándor is eljő hév nyár idejém,
Pihen is, szunyád is, az árnyba, szegény ;
Este felé olykor, kit szívsebe hajt,
Szeretőjét ifja ide várja majd.

Ide jő a gyermek, gyümölcs ha pirul,
Tilos gyönyört szaggat ág lombjairul,
S gondviselő Isten jó termést ha ád,
Ide gyűl ki őszszel az egész család.

Csak én nem leszek ott, de ott lesz nyomom,
El is emlegetnek egy embernyomon.
Mert mikor megáldnak, jó fák, titeket,
Meg-megáldják azt is, a ki ültetett.


Vasárnapi Ujság 1884. márczius 2.
 
 
0 komment , kategória:  Gyulai Pál  
Gyulai Pál: Amott egy agg cserfa
  2018-06-28 08:09:39, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Gyulai Pál  
Gyulai Pál: Ne hozd a bort
  2018-06-14 07:23:30, csütörtök
 
  Gyulai Pál:

Ne hozd a bort


Ne hozd a bort, nem ihatnám!
Miért innám? Nem iszom.
Könnyemtől méreg lehetne,
És a méreg megölhetne,
De nem ölné bánatom'.

Hol vagytok, vidám barátok?
Ami mult, vissza nem tér.
Ittunk egyért, ittunk másért,
De legtöbbet a hazáért,
H'jába folyt a bor, a vér.

Ide mégis, iszom egyet,
Meg se' mondom, hogy miért.
Tudja azt az én Istenem,
Aki magyar, iszik velem,
Hosszan iszik és megért!

1850.
 
 
0 komment , kategória:  Gyulai Pál  
Gyulai Pál: A száműzött .
  2018-05-15 08:02:21, kedd
 
  Gyulai Pál:

A száműzött .


Bujdosik, bujdosik messze tengeren túl,
Csak a bú szegődött hozzá útitársul;
Fáradtan lépeget, nézi a felleget
Távol hazájábúl.

"Fellegek, fellegek mi hírt hoztok nékem?
Irva a felelet rajtatok sötéten.
Oh mivé kell lenned, nemzetem, hogy benned
Keményem se légyen !

Nincs a nagy világon veled senki rokon,
Tapsolva örülnek elpusztulásodon;
Megszűnt víg énekszó, hallatszik csak jaj s óh
A te pusztáidon."

Bujdosik, bujdosik messze tengeren túl,
Csak a bú szövődött hozzá útitársul;
A meddig elnézhet, nézi a fecskéket,
És könye kicsordul.

"Merre, merre szálltok boldog madárkáim?
Ott fogtok repülni hazám szép rónáin,
Köszöntsétek szépen, édes feleségem'
S kicsiny fiacskáim' !

Oh az áldott lélek monnyit szenvedhetett !
Van élet, a mely a halálnál több lehet . . . .
Isten legyen veled, jaj mire növeled
Szegény gyermekimet !"

Bujdosik, bujdosik messze tengeren túl,
Csak a bú szegődött hozzá útitársul;
Hallgatja a szelet, mely a tenger felett
Zivatarrá zordul.

"Zúgjatok, zúgjatok felbőszült viharok,
Testvértekké lettünk bujdosó magyarok,
Ránk is mint reátok, kimondva az átok:
Meg ne nyughassatok !

Vajha mint tinéktek, erőnk is lehetne,
Csupán egy óráig, csak egy rövid perczre,
Hadd vesznénk el aztán, mint boszuló villám
Örökre, örökre !"

(1855.)

Vasárnapi Ujság 1869. deczember 12.
 
 
0 komment , kategória:  Gyulai Pál  
Gyulai Pál: A távozó.
  2017-11-05 08:13:36, vasárnap
 
  Gyulai Pál:

A távozó.


Vándor felhők jőnek-mennek,
Ismerősi a bérceknek;
Megyek a menőkkel,
Kik jőnek, irigylem,
Bércek, édes ismerősim,
Nem lehet pihennem!

Virág nyílik a völgyben már,
Rajta méh és pillangó jár:
Remények virági,
Édes ajku méhem,
Kedvem játszi pillangói,
Eljöttök-e vélem?

Erdő felett vadgalamb száll,
Megállok egy vén tölgyfánál,
Lenyuló ágai
Vissza-visszavonnak,
Messze kísér búcsuhangja
Búgó vadgalambnak.

Az országút hegyen visz fel,
Lassan lépek, fáradnom kell;
Megfordulok gyakran,
Jól esik megállnom:
Hajh de már a toronynak is
Csak tetejét látom.

Zöld vetések, szőllős kertek
Alább-alább ereszkednek.
Tűnni kezd a vidék,
Oda van már minden . . .
Csak a vándorbot maradt meg,
Csak egy könny szememben!

1848.
 
 
0 komment , kategória:  Gyulai Pál  
Gyulai Pál: Dalaimról.
  2017-10-15 06:44:34, vasárnap
 
  Gyulai Pál:

Dalaimról.


Az ifjúság legszebb korát
Mély honfibúban éltem át;
Megtört vágy, széttépett remény
Úszott a kétség tengerén
S kitört a rejtett fájdalom :
Azért oly bús, komor dalom.

A honra hogy szebb nap derült,
Hajh örömem búval vegyült
Uj bú, új gyász szakadt reám,
Ott sírtam nőm ravatalán.
Elnyelt mindent egy sirhalom :
Azért oly bús, komor dalom.

Év gyorsan tünt el év után,
Enyhültem lyányom mosolyán,
Az anyjáé volt az nekem,
S most árny vagy, kedves gyermekem,
Enyésző árny, én puszta rom :
Azért oly bús, komor dalom.

Az élet ősze int felém;
Derül-e még rám enyhe fény,
Vagy uj vihar tarolja szét
Reményim hulló levelét,
Uj honfibú, uj fájdalom? . . .
Azért oly bús, komor dalom.

Budapesti Szemle. 1890.
 
 
0 komment , kategória:  Gyulai Pál  
Gyulai Pál: Gernyeszegen
  2017-10-05 08:43:11, csütörtök
 
  Gyulai Pál:

Gernyeszegen
1897.


Maros, Maros s te vén kastély a dombon.
Látlak megint hát oly sok év után !
A régi nyárfák még'mind ott virúlnak,
De hajh, ti már nem ismertek reám;
Ifjú helyett, a kit ti ismerétek,
Előttetek most egy agg férfi áll.
Járjak be újra minden régi helyet,
A húnyó emlék végsugárinál !

Megismerém a lépcsőt csarnokával,
A kis szobát, a tölgyfa ablakot;
Hányszor keltett föl, hányszor ringatott el
Nem messze a malom zúgása ott.
Hányszor bolyongtam a nagy árnyas kertben.
A rigó füttye most is üdvözel,
S a rózsa, jázmin bokra hosszú sorban
Lehajlik hozzám s mintegy átölel.

Oh ifjuság korán hervadt virági,
Emléketök nem örömet fakaszt!
Akkor hazám halálos sebbe' vérzett,
Zord tél követte a rövid tavaszt.
Hű gyermekként virasztottam felette,
És mardosott kegyetlen fájdalom,
Mindent, de mindent végkép veszni hittem,
S el-elsiratta bús-komor dalom.


De vígasztalt a kastély grófja gyakran,
Tanúm reá ez a tágas terem,
Ez asztalnál, ha későn fenmaradtunk,
Hazánk ügyéről elbeszélt velem.
>Bízz' a jövőben - mondogatta többször
Nagyobb vészt is már átküzdött hazánk ;
Ha hű marad a nemzet önmagához,
Egy újabb hajnal fog derülni ránk.<

És úgy történt. Maga is küzdött híven,
Ki nem fáradva, a míg csak lehelt.
Bort adjatok, bort, Czelna ó borából,
Ürítsem emlékére a kehelyt!
Oly honfi volt, milyen kevés van köztünk.
A kit nem önzés, hiúság vezet,
Hanem az erkölcs és a kötelesség;
Őrizze sírját hű emlékezet!

Ti unokái, szép reményű ifjak,
Haladjatok mindig az ő nyomán,
Gonddal nevelt föl erre jó anyátok,
A fenkölt lelkű, ritka honleány.
Még egy kehelyt! Hadd ürítsem reátok !
A mult s jövőt im egybe foglalom,
Olvadjon össze folyton újabb fényben . . .
Sok nem lehet, mit értetök iszom,

S te vén kastély, maradj, állj fenn sokáig !
Kinek kitártad egykor kebeled.
Az ifjú, mint agg, újra látni vágyott,
Hálás szivével. Hajh, Isten veled!
Vaj' látlak-é még? . . . Már kevés időm van,
Érzem, közelget síri éjjelem ;
De emléked, mélyen szivembe vésve,
Holtig kisér s a sírba száll velem.

Budapesti Szemle. 1900.

 
 
0 komment , kategória:  Gyulai Pál  
Gyulai Pál: Utcai hárs.
  2017-09-20 07:32:27, szerda
 
  Gyulai Pál:

Utcai hárs.


Beszorítva az aspháltba,
Sindevész a szegény hársfa :
A kék égből keveset lát,
Harmat helyett port nyel,
Hervadozó lombja között
Bánatos sóhaj kel.

Oh ha künn az erdőn volna,
Oh ha rajt' madár dalolna,
Oh ha játsznék a szellőkkel
S patak tükrét nézné :
Egy rövid nap virulóvá,
Boldoggá igézné!

Szegény hárs, e nagy városban,
Vigasztalódj', sok társad van.
Sok ember él úgy itt, mint te:
Vágy és küzd hiába,
S tört remónynyel, megtört szívvel
Roskadoz sírjába.

Budapesti Szemle. 1888.
 
 
0 komment , kategória:  Gyulai Pál  
Gyulai Pál: Kertemben
  2017-06-25 08:55:37, vasárnap
 
  Gyulai Pál:

Kertemben


Szép tavaszi nap van,
Merengve magamban,
Kertemben sétálok.
Fáim virágszemmel
Néznek rám s vig kedvvel
Üdvözlik gazdájok.

>Mért busulsz, jó gazdánk?
Hátha felviditnánk!
Vége már a telnek :
Kék ég, fénysugárzó,
Zöld fü, vig madár szó ! . . .
Örülnek, kik élnek.<

>Jó fák, nem busultam,
Csak arra gondoltam,
Ti hogy megifjodtok.
Bár tűnnek az évek,
A meddig csak éltek,
Újra virágoztok.

Tavaszát az ember
Éli csupán egyszer,
Tele sirba zárja;
Ujabb tavasz zöldjét,
Ujabb ősz gyümölcsét
Mind hiába várja.<

Budapesti Szemle. 1890.
 
 
0 komment , kategória:  Gyulai Pál  
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 68 
2018.09 2018. Október 2018.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 2 db bejegyzés
e év: 2470 db bejegyzés
Összes: 32366 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 285
  • e Hét: 19906
  • e Hónap: 104487
  • e Év: 1782986
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.