Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 65 
Gyulai Pál: Ne hozd a bort
  2018-06-14 07:23:30, csütörtök
 
  Gyulai Pál:

Ne hozd a bort


Ne hozd a bort, nem ihatnám!
Miért innám? Nem iszom.
Könnyemtől méreg lehetne,
És a méreg megölhetne,
De nem ölné bánatom'.

Hol vagytok, vidám barátok?
Ami mult, vissza nem tér.
Ittunk egyért, ittunk másért,
De legtöbbet a hazáért,
H'jába folyt a bor, a vér.

Ide mégis, iszom egyet,
Meg se' mondom, hogy miért.
Tudja azt az én Istenem,
Aki magyar, iszik velem,
Hosszan iszik és megért!

1850.
 
 
0 komment , kategória:  Gyulai Pál  
Gyulai Pál: A száműzött .
  2018-05-15 08:02:21, kedd
 
  Gyulai Pál:

A száműzött .


Bujdosik, bujdosik messze tengeren túl,
Csak a bú szegődött hozzá útitársul;
Fáradtan lépeget, nézi a felleget
Távol hazájábúl.

"Fellegek, fellegek mi hírt hoztok nékem?
Irva a felelet rajtatok sötéten.
Oh mivé kell lenned, nemzetem, hogy benned
Keményem se légyen !

Nincs a nagy világon veled senki rokon,
Tapsolva örülnek elpusztulásodon;
Megszűnt víg énekszó, hallatszik csak jaj s óh
A te pusztáidon."

Bujdosik, bujdosik messze tengeren túl,
Csak a bú szövődött hozzá útitársul;
A meddig elnézhet, nézi a fecskéket,
És könye kicsordul.

"Merre, merre szálltok boldog madárkáim?
Ott fogtok repülni hazám szép rónáin,
Köszöntsétek szépen, édes feleségem'
S kicsiny fiacskáim' !

Oh az áldott lélek monnyit szenvedhetett !
Van élet, a mely a halálnál több lehet . . . .
Isten legyen veled, jaj mire növeled
Szegény gyermekimet !"

Bujdosik, bujdosik messze tengeren túl,
Csak a bú szegődött hozzá útitársul;
Hallgatja a szelet, mely a tenger felett
Zivatarrá zordul.

"Zúgjatok, zúgjatok felbőszült viharok,
Testvértekké lettünk bujdosó magyarok,
Ránk is mint reátok, kimondva az átok:
Meg ne nyughassatok !

Vajha mint tinéktek, erőnk is lehetne,
Csupán egy óráig, csak egy rövid perczre,
Hadd vesznénk el aztán, mint boszuló villám
Örökre, örökre !"

(1855.)

Vasárnapi Ujság 1869. deczember 12.
 
 
0 komment , kategória:  Gyulai Pál  
Gyulai Pál: A távozó.
  2017-11-05 08:13:36, vasárnap
 
  Gyulai Pál:

A távozó.


Vándor felhők jőnek-mennek,
Ismerősi a bérceknek;
Megyek a menőkkel,
Kik jőnek, irigylem,
Bércek, édes ismerősim,
Nem lehet pihennem!

Virág nyílik a völgyben már,
Rajta méh és pillangó jár:
Remények virági,
Édes ajku méhem,
Kedvem játszi pillangói,
Eljöttök-e vélem?

Erdő felett vadgalamb száll,
Megállok egy vén tölgyfánál,
Lenyuló ágai
Vissza-visszavonnak,
Messze kísér búcsuhangja
Búgó vadgalambnak.

Az országút hegyen visz fel,
Lassan lépek, fáradnom kell;
Megfordulok gyakran,
Jól esik megállnom:
Hajh de már a toronynak is
Csak tetejét látom.

Zöld vetések, szőllős kertek
Alább-alább ereszkednek.
Tűnni kezd a vidék,
Oda van már minden . . .
Csak a vándorbot maradt meg,
Csak egy könny szememben!

1848.
 
 
0 komment , kategória:  Gyulai Pál  
Gyulai Pál: Dalaimról.
  2017-10-15 06:44:34, vasárnap
 
  Gyulai Pál:

Dalaimról.


Az ifjúság legszebb korát
Mély honfibúban éltem át;
Megtört vágy, széttépett remény
Úszott a kétség tengerén
S kitört a rejtett fájdalom :
Azért oly bús, komor dalom.

A honra hogy szebb nap derült,
Hajh örömem búval vegyült
Uj bú, új gyász szakadt reám,
Ott sírtam nőm ravatalán.
Elnyelt mindent egy sirhalom :
Azért oly bús, komor dalom.

Év gyorsan tünt el év után,
Enyhültem lyányom mosolyán,
Az anyjáé volt az nekem,
S most árny vagy, kedves gyermekem,
Enyésző árny, én puszta rom :
Azért oly bús, komor dalom.

Az élet ősze int felém;
Derül-e még rám enyhe fény,
Vagy uj vihar tarolja szét
Reményim hulló levelét,
Uj honfibú, uj fájdalom? . . .
Azért oly bús, komor dalom.

Budapesti Szemle. 1890.
 
 
0 komment , kategória:  Gyulai Pál  
Gyulai Pál: Gernyeszegen
  2017-10-05 08:43:11, csütörtök
 
  Gyulai Pál:

Gernyeszegen
1897.


Maros, Maros s te vén kastély a dombon.
Látlak megint hát oly sok év után !
A régi nyárfák még'mind ott virúlnak,
De hajh, ti már nem ismertek reám;
Ifjú helyett, a kit ti ismerétek,
Előttetek most egy agg férfi áll.
Járjak be újra minden régi helyet,
A húnyó emlék végsugárinál !

Megismerém a lépcsőt csarnokával,
A kis szobát, a tölgyfa ablakot;
Hányszor keltett föl, hányszor ringatott el
Nem messze a malom zúgása ott.
Hányszor bolyongtam a nagy árnyas kertben.
A rigó füttye most is üdvözel,
S a rózsa, jázmin bokra hosszú sorban
Lehajlik hozzám s mintegy átölel.

Oh ifjuság korán hervadt virági,
Emléketök nem örömet fakaszt!
Akkor hazám halálos sebbe' vérzett,
Zord tél követte a rövid tavaszt.
Hű gyermekként virasztottam felette,
És mardosott kegyetlen fájdalom,
Mindent, de mindent végkép veszni hittem,
S el-elsiratta bús-komor dalom.


De vígasztalt a kastély grófja gyakran,
Tanúm reá ez a tágas terem,
Ez asztalnál, ha későn fenmaradtunk,
Hazánk ügyéről elbeszélt velem.
>Bízz' a jövőben - mondogatta többször
Nagyobb vészt is már átküzdött hazánk ;
Ha hű marad a nemzet önmagához,
Egy újabb hajnal fog derülni ránk.<

És úgy történt. Maga is küzdött híven,
Ki nem fáradva, a míg csak lehelt.
Bort adjatok, bort, Czelna ó borából,
Ürítsem emlékére a kehelyt!
Oly honfi volt, milyen kevés van köztünk.
A kit nem önzés, hiúság vezet,
Hanem az erkölcs és a kötelesség;
Őrizze sírját hű emlékezet!

Ti unokái, szép reményű ifjak,
Haladjatok mindig az ő nyomán,
Gonddal nevelt föl erre jó anyátok,
A fenkölt lelkű, ritka honleány.
Még egy kehelyt! Hadd ürítsem reátok !
A mult s jövőt im egybe foglalom,
Olvadjon össze folyton újabb fényben . . .
Sok nem lehet, mit értetök iszom,

S te vén kastély, maradj, állj fenn sokáig !
Kinek kitártad egykor kebeled.
Az ifjú, mint agg, újra látni vágyott,
Hálás szivével. Hajh, Isten veled!
Vaj' látlak-é még? . . . Már kevés időm van,
Érzem, közelget síri éjjelem ;
De emléked, mélyen szivembe vésve,
Holtig kisér s a sírba száll velem.

Budapesti Szemle. 1900.

 
 
0 komment , kategória:  Gyulai Pál  
Gyulai Pál: Utcai hárs.
  2017-09-20 07:32:27, szerda
 
  Gyulai Pál:

Utcai hárs.


Beszorítva az aspháltba,
Sindevész a szegény hársfa :
A kék égből keveset lát,
Harmat helyett port nyel,
Hervadozó lombja között
Bánatos sóhaj kel.

Oh ha künn az erdőn volna,
Oh ha rajt' madár dalolna,
Oh ha játsznék a szellőkkel
S patak tükrét nézné :
Egy rövid nap virulóvá,
Boldoggá igézné!

Szegény hárs, e nagy városban,
Vigasztalódj', sok társad van.
Sok ember él úgy itt, mint te:
Vágy és küzd hiába,
S tört remónynyel, megtört szívvel
Roskadoz sírjába.

Budapesti Szemle. 1888.
 
 
0 komment , kategória:  Gyulai Pál  
Gyulai Pál: Kertemben
  2017-06-25 08:55:37, vasárnap
 
  Gyulai Pál:

Kertemben


Szép tavaszi nap van,
Merengve magamban,
Kertemben sétálok.
Fáim virágszemmel
Néznek rám s vig kedvvel
Üdvözlik gazdájok.

>Mért busulsz, jó gazdánk?
Hátha felviditnánk!
Vége már a telnek :
Kék ég, fénysugárzó,
Zöld fü, vig madár szó ! . . .
Örülnek, kik élnek.<

>Jó fák, nem busultam,
Csak arra gondoltam,
Ti hogy megifjodtok.
Bár tűnnek az évek,
A meddig csak éltek,
Újra virágoztok.

Tavaszát az ember
Éli csupán egyszer,
Tele sirba zárja;
Ujabb tavasz zöldjét,
Ujabb ősz gyümölcsét
Mind hiába várja.<

Budapesti Szemle. 1890.
 
 
0 komment , kategória:  Gyulai Pál  
Gyulai Pál: Szeretnélek még egyszer látni . . .
  2017-03-16 09:13:04, csütörtök
 
  Gyulai Pál:

Szeretnélek még egyszer látni . . .


Szeretnélek még egyszer látni
A kertben, ott a fák alatt,
Hallgatni édes csevegésed,
Mint gyermek, úgy örülni véled,
Szakítva a virágokat.

Szeretnélek még egyszer látni
Homályos őszi délután,
Kandallódnál a karosszéken,
Ha mintegy elringatva, ébren
Alszol, s álmodva nézz reám.

Szeretnélek még egyszer látni,
Midőn úgy várod jöttömet,
Megismersz immár a távolból,
S bár ajkad olyan hidegen szól,
Elárul néma örömed.

Szeretnélek még egyszer látni,
Szép csöndes nyári estvelen,
Holdfénynél az akászok árnyán,
Midőn fejed keblemre hajtván,
Így suttogsz: még maradj velem!

Szeretnélek még egyszer látni,
A vén udvarház csarnokán,
S ha elhangzott az isten-hozzád,
Még visszanézni utolszor rád
S először sírni igazán.

Szeretnélek még egyszer látni,
Meggyógyítna egy pillanat.
Mit szenvedtem, feledni tudnám,
S még egyszer örömest feldúlnám
Éretted ifjúságomat!

1854.
 
 
0 komment , kategória:  Gyulai Pál  
Gyulai Pál: Az obsitos
  2017-02-03 06:44:11, péntek
 
  Gyulai Pál:

Az obsitos


Hagyjátok a vén obsitost magára,
Hagyjátok el s vigadjatok tovább.
Bor mellett ő a multak emlékével
Szép csöndesen elmulatja magát.
Hej! egykor én is vig valék, táncoltam,
Ki adja vissza ifjuságomat?
Ne húzd tovább... oh, ne húzd azt a nótát,
Fáj csonka lábam, szívem meghasad.

Igaz, rég volt, hiszen már negyven éve...
Én voltam akkor a legszebb legény;
Lobogós ingben, bokrétás kalapban,
Ezer leányszem kacsintott felém,
S midőn egy reggel huszárnak vivének,
Ugy megsiratták bucsuzásomat;
Ne húzd tovább... oh, ne húzd azt a nótát,
Fáj csonka lábam, szívem meghasad.

Nem bántam én, ha tengert sirnak össze,
Csak egy kis lánynak könye égetett,
Fehér nyakán selyemkendő piroslott,
S gyolcsingen át hő keble pihegett.
Én istenem! hogy nem tudtam meghalni
Az ölelés, a bucsucsók alatt:
Ne húzd tovább... oh, ne húuzd azt a nótát,
Fáj csonka lábam, szívem meghasad.

Hej messze vittek, hányt vetett az élet,
Sok szép országot, tengert láttam én;
De lelkemben csak Tisza habja zugott
S a kis falucska mosolygott felém.
Megállék sokszor és keletre néztem,
S könyek folyák el halvány arcomat:
Ne húzd tovább... oh, ne húzd azt a nótát,
Fáj csonka lábam, szívem meghasad.

Véres csatán ellőtték egyik lábom,
A tábornok haj! nem érdemlé azt;
A csonka törzsök új meg uj ágat hajt,
A csonka láb nem ér ujabb tavaszt.
Hol a szelid nő? hol a vidám gyermek?
Kik megfogják gyöngéden karomat:
Ne húzd tovább... oh ne húzd azt a nótát,
Fáj csonka lábam, szívem meghasad.

Fényes érdempénzt vartak föl mellemre,
S megdicsérvén, hazámba küldtenek;
apám, anyám testvérim elhalának,
A kis leány rég más arája lett,
Könyek áztatják száraz kenyeremet,
És sóhajok közt iszom boromat:
Ne húzd tovább... oh ne húzd azt a nótát,
Fáj csonka lábam, szívem meghasad.

A kis falu sem ollyan, mint régen volt,
Másképen zúg a Tisza habja már;
Nem nyílnak olly pirosan a virágok,
Nem zeng olly szépen a dalos madár,
Ott egy vén fa, nevem volt rája vésve,
Belőle már csak sötét seb maradt:
Ne húzd tovább... oh ne húzd azt a nótát,
Fáj csonka lábam, szívem meghasad.

A falu végén, itt élek a korcsmában,
Agg, ifjú jön, időt töltök velek;
Ide látszik, olly közel a temető
Nem kell majdan, hogy messze vigyenek;
Hagyjátok a vén obsitost magára,
Emlékivel viradtig elmulat:
Ne húzd tovább... oh ne húzd azt a nótát,
Fáj csonka lábam, szívem meghasad.

Hölgyfutár 1850.
 
 
0 komment , kategória:  Gyulai Pál  
Gyulai Pál: Egy ifjú emlékkönyvébe
  2016-12-01 08:56:35, csütörtök
 
  Gyulai Pál:

Egy ifjú emlékkönyvébe


Szólj, tégy, törekedj', hass,
Világra ne hallgass,
Ha dicsér, ha gyaláz;
Mit tartasz igaznak,
Szolgálj híven annak,
S csak erre vigyázz.


Bús harc ez az élet,
De vidoran éled,
Ha győzzük a bajt;
Állj bátran a gátra
Mert gyáva, ki hátra
Fordulva sóhajt.


S mégis ha csalódva,
Szerencse se' volna
Sokára híved:
Új kedvvel, erénnyel,
Hű régi reménnyel,
Tápláld a hited'.


Az elvhez a hűség
Örök kötelesség,
S ha messze a cél,
Enyhítsen önérzet:
Bár kebeled vérzett,
Az eszme - az él.

1893
 
 
0 komment , kategória:  Gyulai Pál  
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 65 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 199 db bejegyzés
e év: 1712 db bejegyzés
Összes: 31609 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3591
  • e Hét: 14913
  • e Hónap: 91359
  • e Év: 1176706
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.