Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 74 
Egyed Emese: Ha mégis arra vágynál
  2017-11-13 06:48:26, hétfő
 
  Egyed Emese:

Ha mégis arra vágynál


Ha mégis arra vágynál, hogy az alkony
bűvös kalapját ránkborítsa egyszer,
s ha majd belátod, milyen ócska fegyver
az éles ész, a villanó okosság
szemben a százlelkű szerelemmel;
szóval ha arra vágynál, hogy az alkony
szemünkben szikrát, harmatot fakasszon:
keress meg engem egy nyugodtabb percen,
mondd, hogy jó lenne mindent elmesélni,
magunkhoz térni egymás közelében.
Vagy elmegyek akkor veled, vagy nem.
Vagy sírni kezdek, vagy kacagni kezdek.
De túl minden elképzelt helyzeten
makacsul ott lidérckedik a kezdet.
 
 
0 komment , kategória:  Egyed Emese  
Egyed Emese: Száz sor magány
  2017-10-20 08:02:20, péntek
 
  Egyed Emese:

Száz sor magány


míg útra kelsz
míg elhagyod Kolozsvárt
nem mondod Isten hozzád Csigadomb
nyúlik a perc
a messzi villamos vált
holdtejben fürdik már a Bükk a Lomb
nyúlik a perc
csak amíg egyet gondolsz
és nyelsz egyet az elhalasztott gondhoz
álmok között matat a csöndsugár
a csomagokban rossz ruháid rendben
már harangoz a félsz a zsigerekben
minden között élesebb a határ
de elhagyod ha te is elhagyattál
ha tudnál jobb kutaknál megmaradnál
a Sétatéren gesztenyék arany
beszéde észrevétlen semmivé lett
egy csúf sirály kiált rejtett igéket
összerezzen a tűzoltótorony
a Malomárok bőre rinocérosz
nyúlik a perc így sose jutsz a célhoz
félrebeszélsz rossz helyen keresel
a tél beállt a tavasz sosem áll be
hová indulnál gyanús ráncú télbe
egy szusszanásnyi csöndet követel
egy szendergésnyi békét a világ
megáll a szél
míg elhagyod Kolozsvárt
bereteszelheted az ablakot
ezért-azért
a tücskök visszamondják
hogyan készültél eltévedt ragok
hogyan bujkáltak lassú szavaid közt
vizet bort vért
mit éreztél eredben
mire vártál még újra tehetetlen
ki tartott attól nehogy lekörözd
nyúlik a perc
a hallgatás is bágyad
ma útra kelsz ma meg se bontsd az ágyat
ma megfürödtek a szobavirágok
értelmetlen a küszöbön megállnod
botlik az árnyék ácsorog veled
a szó lehull a szó titokká foszlik
nem jó a szó négy fal között marad
akármint van te sosem lehetsz torkig
csönddel telnek a kristálypoharak
a Szappany utcában a műterem
de jó művészek veszekedtek ottan
de jó barátok árkon-bokron túl
megint nevek tárgyak közé jutottam
álmok fölött
szigorú őr a szúnyog
nyúlik a perc
és elfelejteném
gyékénykosárban szelet kenyér szunnyad
meg fog száradni
a nyarak helyén
mi lesz ha nem hozhatunk semmi jót
az ajándékok messze szállanak
ólomkatonák rizspapírhajók
bezár a hazahívó vállalat
a Fellegvár kapuin jött a dér
körülkémlelt a nyirkos városon
a mondat vert csapásáról letér
elhagylak rozzant szülővárosom
de itt a csillag kéményed fölött
de kenyeret sütnek az éjszakában
nyúlik a perc
egy dallam eltörött
cserepeiben szétterjed a tájon
a Postakertben kútba hullt a csillag
sziporkázik a szenny a Szamoson
míg elhagyod az elhagynivalókat
jó hinni hogy még jó az Isten jót ad
a Gorbó völgyben édesebb a som
a rejtekforrás körül karcolt kőbe
rejtőzött el a névtelen homály
magaddal hordod úgy szaladsz előle
sóhaj röppen a versbe beleszáll
amit nem vittél zománcos cserépen
nem takargattál kendőbe fehér
papírlapok közé nem simítottál
az mindhiába van soká nem él
Kolozsvárt mondtál Bongár patakával
sok földre döndült nyárfa-óriással
akik itt éltek örültek beszéltek
búcsúzó holdnak most érkező szélnek
Kolozsvárt mondtál jó kimondani
ha elmentél kimondja valaki
helyetted a toronyból a Szobortól
a Hója-erdő pihenőhelyén
a sínek mentén kecskenyáj kolompol
nyúlik a perc kihunyó vers világít
mi lesz velünk az új találkozásig
mi lesz veled elnémult Híd-kapu
délibábbá lett ó Magyar-kapu
lejárt a perc
magány visszhangja voltál
elejtett szó seregbe gyűlt soroknál
 
 
0 komment , kategória:  Egyed Emese  
Egyed Emese: Hamvazó
  2017-09-25 07:58:43, hétfő
 
  Egyed Emese:

Hamvazó


Ha langyos szél jő, elszédül a szó is.
Dallamokat hallunk az éjszakában.
Nem riaszt semmi, nem hiszünk időben,
bajban-halálban. Üvegfuvolák közt

gyöngyöző vízben keressük a lelkes
nyugalom arcszerű vonásait.

Téged is látlak, látom másaid,
felismerem a dédelgetett képet.

Ha langyos szél jő, megsejtelek téged,
megsejtenélek, akármerre járj.

A messzeségben káprázatok és
nemlétezők valódi tánca járja;
megérkezett a navaho gitáros,

a hangszertokba csillagokat szórok,
magam helyett állítlak, hallgatózzál,
szédülj el lassan, mintha észrevétlen.

(Söpör a szél az álombeli téren.)
 
 
0 komment , kategória:  Egyed Emese  
Egyed Emese: Kilenc sor. Vágyakozás
  2017-08-09 07:39:26, szerda
 
  Egyed Emese:

Kilenc sor. Vágyakozás


Él, de nem érzi, hogy él, mondom a költővel
arról, aki vagyok.

Sír ugyan, sír, de könnye, az nincsen,
vágyakozik, de titokban,
délre tekint s hallgat, féli az égi hatalmat.

Várom, hogy könnyű legyek, forrás vizévé legyek,
izsóp fehére legyek, simogató kéz legyek.

(Változó holdja legyek, rózsalugasa legyek,
ringató álma legyek, hajnali vágya legyek.)

 
 
0 komment , kategória:  Egyed Emese  
Egyed Emese: Csak gerleszó
  2017-06-25 08:39:58, vasárnap
 
  Egyed Emese:

Csak gerleszó


Az pedig úgy volt,
hogy kerestük az álmot.
A tudás ellenébe,
a józan
életterv ellenébe vetülő,
sehova sem vezető, félelmetes,
de kísértő, de úgyis létező
világot;

kerestük, én is azt kerestem.
Az édes némaság karjába estem,
a fojtó némaság kútjába hulltam,

ott éltünk elmúltan.

Szövök, arany árnyékú felvetőn
vak ujjak tánca jár.

felsír a homály;

feltámadt a perc, tudom,
ne emlékeztess szüntelen, tudom:

tudom, hogy szétfoszlott a rét s a hegytetőm:
s hogy már
hiába várok
 
 
0 komment , kategória:  Egyed Emese  
Egyed Emese: Téma
  2017-05-05 07:42:13, péntek
 
  Egyed Emese:

Téma


találkozunk egy harmadik helyen
kiszikkadt ajkú mocsarak között
lidérc a kétely nyomukba eredne
hálót ereszt a reggel a füvekre
de égre röppent ezüst bíbicek
furulyáznak mert békességre vágyunk

találkozunk a rejtelmes vizeknél
homályűző fehér utak között
nem marad jel hogy örömünk jelentse
nem oldódik fel alkonyatok terhe
lékbe kiált a szélfejedelem

találkozunk egy harmadik helyen
 
 
0 komment , kategória:  Egyed Emese  
Egyed Emese: Füstjel
  2017-04-11 07:59:08, kedd
 
  Egyed Emese:

Füstjel


Segíts magamhoz térni, Gondviselő.
Nézzek az égre, emeld föl szívemet.
Nem hagytál el, bár szorongásban éltem.
Jelet küldtél, hogy túl messze megyek,
küldted időben, nem akartam látni,
sem hallani. Nem tudom, mit akartam.
Szorongó év volt, szép, bevallhatatlan.
Rettenetes év: hazugságnak látszik.
Emlékezésben döbbenet virágzik,
virágzik szégyen, szivárvány kötése.
Már elindulok bíráim elébe,
örökké ott leszek vakító fényben,
visszafogadó áldás közelében,
megbízható, szavak nélküli álmok
küszöbén,
egy élet, élőhalálok
kopott házában. Segíts, Uram, rajtam:
hányszor emeltél fel.
(Füst, virradatban)
 
 
0 komment , kategória:  Egyed Emese  
Egyed Emese: Üzenem
  2017-02-08 07:09:41, szerda
 
  Egyed Emese:

Üzenem


Széltében sem haragszom,
hosszában sem bántalak,
fára, falra kerítésre
felfirkantalak.
Álmomban civódhatnám,
ébren búm riogatnám:
érthetetlen magyar nyelvem
hangoztatnám.
Ki firtatja csöndedet,
kovászolja kenyered,
sátorforma messzeségben
ki lakik veled?
Fordult nappal, csavargó,
hamis holddal, fellegek
félárbocán az idő,
kételyek évszaka jő,
megnevezlek, idézlek,
megváltozunk, szertefoszlunk,
míg elérlek.
 
 
0 komment , kategória:  Egyed Emese  
Egyed Emese: Áttetsző folyómeder
  2017-01-18 07:57:50, szerda
 
  Egyed Emese:

Áttetsző folyómeder


Szőlőszemen süt át a nap.
Egymást karolja pironkodva
a horgasujjú szederág
s a kert didergő szögesdrótja,
látszik a lassú víz alatt
a mese néhány alkatrésze;
megtörtük a hullámokat, sodródtunk
iszapos vidékre.

Négy fekete kanca nyakára
vetít a dél parányi csókot,
félrefordulnék, de hiába:
nyugalmuk érzem,
beleborzongok.

Emlékszel? Fázott a kezed.
Őszt emlegettünk s féltünk tőle.
Zátonyok közt most ő vezet
kék világunk kikötőjébe.
Leheletemmel ujjaid
szívesen melengetném: hol vagy?
Szederágat horzsol a fény. Ma
nem találkozunk.
Sem holnap.
 
 
0 komment , kategória:  Egyed Emese  
Egyed Emese: Variáció
  2017-01-16 07:53:32, hétfő
 
  Egyed Emese:

Variáció


úgy vártalak mint sarlót a kalász
mint csillagfényt a sziklahomlokok
dobog a csönd még élő kovaváz
sodrásba billent új horgászhorog

úgy vártalak hogy csendültem belé
és szó bőr és földkéreg fölrepedt
leborultam egy ábrándkép elé
neked faragtam hívó éneket

úgy vártalak mint vadvizet a völgy
holdsugarat a törékeny fűz válla
hogy rám ismerj tán sorsodhoz törődj
figyelj velem egy rejtőző világra

elárasztott a béke a harag
mint bolond óra jártam egyedül
s percek múlnak míg szólni sikerül
hogy őszre jár hogy végig vártalak
 
 
0 komment , kategória:  Egyed Emese  
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 74 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 209 db bejegyzés
e év: 3066 db bejegyzés
Összes: 29495 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 5223
  • e Hét: 20649
  • e Hónap: 137483
  • e Év: 1713308
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.