Regisztráció  Belépés
jaksika.blog.xfree.hu
"Nemes szép élethez nem kellenek nagy cselekedetek, csupán tiszta szív és sok sok szeretet" J.I. Jaksika
1951.07.31
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 31 
Advent harmadik vasárnapja:-
  2009-12-11 19:05:17, péntek
 
 

"Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom,
örüljetek. Emberszerető jóságtokat ismerje meg mindenki!
Az Úr közel van."


Advent harmadik vasárnapja az öröm vasárnapja; aminek semmi más
alapja nincs, csak ez, hogy az Úr közel van.

Az öröm lehet a remény forrása is, mint Szofoniás próféta
idejében, amikor a választott nép visszatért a fogságból.
Szívükben ott a remény és az öröm: Szabadítót küld az Isten!

Szent Pálnál az Úr közelsége mellett megjelenik az
emberszerető jóság. Bölcs ez a Pál, mert mintha tudta volna,
hogy ezzel nekünk, kései hívő-társainak is gondunk lesz:
nevezetesen az, hogy nem elég csak örvendezni magunkban az Úr
érkezésének és magába fordult keresztényként éldegélni, hanem
szükség van tettekkel is összhangba hozni a lelki
élményeinket.

Jó látni, hogy a Keresztelő sem mást kér a hozzá forduló
kérdezőktől, csak egy kis emberséget, szív-jóságot.
Megdöbbentő, hogy az Előhírnök nem kér nagy tetteket, feltűnő
adományokat, csupán a szűkölködők iránti nagylelkűségben és
becsületes kötelességteljesítésben megnyilvánuló konkrét
testvéri szeretetet.

Visszatérve a páli írásra, a szónak, amit jóságos
emberszeretetnek fordítottak, epieikeia, lehet ilyen jelentése
is, hogy méltányosság, szelídség.

De helyén való-e az örvendezésben a szelídséget emlegetni?

Azt hiszem, hogy igen.
Mert valahogy úgy alakulunk, hogy időnként elfelejtjük, hogy
dölyfösen, követelőzve nem várhatjuk az urat. Egyik
paptestvérem mesélte, hogy bement valaki temetést intézni
hozzá, és előadta a kéréseit, s nem is azokkal volt a baj,
hanem a kérések hangnemével, amit az atya szóvá is tett, mire
ezt a választ kapta: az beszél, aki fizet. Lehet - mondta az
atya - csakhogy az a kocsmában van és nem a templomban!

Átértelmezve a történetet, lehetünk a közelgő Úrral szemben
követelőzőek mi magunk is, időnként teljes jó szándékkal.
Pedig a szívünkben lévő hit mást sugall.

Prohászka írja: "..ha reflektálunk és magunk is tüzet akarunk
gyújtani, csak hamar észre vesszük, hogy sötétben vagyunk.
Akit a lét sötétsége vesz körül, az csak szerény lehet;
az éj szerény, a madár, aki hallgat az éjben, szerény.."

Örvendezésre hív a vasárnap: van bennem öröm az Úr érkezésére,
tudom-e szelíden várni? Az élet maga is arra indít, hogy szerények
legyünk, s mégis mennyi bennünk a bizonyítási vágy, hogy mindenáron
lássák, hogy vagyunk valakik, s pláne hogy ezt a közelgő Úr lássa meg.

Elfogadni az élet olyannak amilyen, többet ér, mintha nincs
béke, szelídség a szívünkben, s hiába hajszoljuk bele magunkat
és környezetünket a bizonyításba, hogy érünk valamit, nem lesz
öröm bennünk.

Még van idő elrendezni a dolgainkat elménkben és
a szívünkben.

Még van idő belátni, hogy a közelgő Úr felé
vezető úton csak szelíd örömmel lehet tovább jutni,
boldogságot remélni.
 
 
0 komment , kategória:   Q. Advent.  
Karácsony Hideg téli éjszakán
  2009-12-09 11:55:22, szerda
 
 

Karácsony
Hideg téli éjszakán a karácsonyfán
gyertyák gyúlnak
A sok szép ajándék, gyerekeknek
boldogságot hoznak
De vannak helyek a Földön
hol az élet nem kegyelmez
Szomorúságot és fájdalmat hoz
piciny gyermek szíveknek
Hol csak gyűlölet az Úr
a karácsonyfa az erdőben virul
Istenem! hozz hát békét
minden árva gyereknek
Szent Karácsony éjjelén
boldogságot csöppnyi édes szíveknek.
Bakos Erika





 
 
1 komment , kategória:   Q. Advent.  
Édes, Kedves Istenem!
  2009-12-09 11:51:40, szerda
 
 

Karácsonyi Fohász
Édes, Kedves Istenem,
Tekints le a Földre!
A szél hátán hideg jő,
Didereg az ember.

Lassan hull a fehér hó,
Földnek meleg takaró.
De kinek nincs búvhelye
Hova megy a hidegben?

Ki melegíti kezét?
Ki simogatja lelkét?
Karácsony, ha közeleg,
Szívét ki szereti meg?

Vagy elég az emlékezés?
Mesekönyv és sütemény,
Papírcsörgés, gyertyafény...
Aki hisz, nem lehet szegény?

Édes, Kedves Istenem!
Tekints le a Földre!
Szeretetet, békét adj
A hideg szívekbe!

Olvadjon a jégpáncél,
Legyen boldog néped.
Örömkönnyek csillogjanak
Szent Karácsony éjjel!
Bahnisch Ágnes





 
 
0 komment , kategória:   Q. Advent.  
Nem csak karácsonykor kellene
  2009-12-09 11:48:56, szerda
 
  Nem csak karácsonykor




Nem csak karácsonykor kellene
Mélyről jövő. Halk és kecses mosoly.
Ez volt az, mi átszelte az éjszakát!
A halovány lámpa nem volt komoly,
De vidámnak se nagyon tartotta magát.

Egy nemes étkészlet pihent az asztalon,
S kacarásztak benne mindenek szüntelen.
A poharak sem pihentek azon az estén,
Ott ült az asztalnál mindenki az éjjelen.

A bíborterítő a szeretetet mutatta,
Színében a mindenek foglaltak helyet:
Az együttlét, a tisztelet s minden fontosság,
Amit az éven oly sok ember keresett.

Ki addig árva volt, mert munkája rabjává vált,
Akkor és ott megpihent közöttük.
Szétnézett a drágán villogó asztalon,
S elmondott egy imát helyettük:

Istenem! Köszönöm a családom,
Akik ragyognak lenyugvó napom egén!
Szeretem, s becsülöm minden barátom,
Nem hagyom őket el, nem én.

S már csak egy kérdés merült bennük fel:
Ha mi egymást mindig is szerettük,
Nem csak itt és most, a csodás vacsoránál,
Akkor miért nem vagyunk többet együtt?
Tóth Illés





 
 
0 komment , kategória:   Q. Advent.  
Békés karácsonyt!
  2009-12-09 11:40:55, szerda
 
  Békés karácsonyt!




Ha már az ünnep édes estjén,
Szépen terítve asztalod.
Ha szerény, vagy ínyenc ételekkel
Kis családod köré csalod.

Ha karácsonyfádnak csillag fénye
Varázsol édes álmokat
S ha már kíváncsi kezek bontják
A megbúvó ajándékokat

Ha szíved örömtől csordul
S körbefon szerető család
Csak egy percig gondolj azokra
Kik nem élhetik át e csodát.

Kik hátra hagytak egy életművet
Meleg otthont, álmokat,
Sok békés karácsonyt, szerető családokat
Kedves ajándékokat.

Anyu! Ugye a legszebb ünnep a karácsony?
Csillogó szemmel kérdi kisfiam.
Igen! De csak akkor, ha szívünkben
És az egész világon béke van.
Vaskó Ági




 
 
0 komment , kategória:   Q. Advent.  
"Szép Karácsony" Gyere!
  2009-12-09 11:30:41, szerda
 
 


"Szép Karácsony"
Gyere!

Gyere, nyugodtan.
Én szeretlek téged.
Szeretlek, pedig miattad öltek meg.

Testemet titokban cipelted haza,
s egy ideig rejtegettél.
Mikor eljött az idő,
egy "szép" napon,
mindenki a szeretetről beszélt.
A szobád díszhelyére vittél,
és kiélted perverz vágyaid.
Rám aggattad halotti ruhám.
Öltöztettél.
Halódó ágaimra tettél mázsás súlyokat,
színes, ragacsos, mérgező gömböket,
villódzva csipogó égőket.
Ágat bizsergető,
tűlevelet forraló csillagszórókat.
Szép.
De tényleg, ha neked tetszik
akkor biztosan nagyon szép?

Tudom, remélem te is szeretsz
Nem tudatlanságból, gonoszságból
élvezed haldoklásom, ugye?

Hisz szerinted ez a szép!
Én csak ezért születtem?

Mikor elmúlt a szeretet, az ünnep
Ne fáradj.
Elszáradt, halott testemet ne sajnáld.
csak dobj ki az ablakon.

Köszönöm hogy a közeledben lehettem.
Testvéreim már várják a jövő karácsonyt,
tudjuk akkor is veled "ünnepelünk"...
Mocsári Gábor





 
 
0 komment , kategória:   Q. Advent.  
Igaz oltalom
  2009-12-09 11:28:29, szerda
 
 


Igaz oltalom

Kisdedként született,
Ölelte őt anyai meleg,
Kapott fekhelyet, s tejet,
Nem is várt tán egyebet,
Vágyaktól megkímélted őt.

Nem kaptak helyet a szálláson,
Hogy a csoda ne zárt házakba szálljon,
Ne egyesek közönyére várjon,
És ez anyjának se kelljen fájjon,
Mindettől megkímélted őt.

Hát istállóban szülte meg őt,
Kenyér házában a betevőt,
Fogadva minden keresőt,
Elrejtve irigyei elől,
Hatalomtól megkímélted őt.

Esett a hely várostól félre,
Hogy a pásztorok megilletődve,
Félve, felkereshessék őt,
Kirekesztettek az eljövőt,
Nem-jövőktől megkímélted őt.

Hozták a bölcsek a csillag titkát,
Vele aranyat, tömjént, mirhát,
S mentek, ahogy jöttek: titokban,
Hálatelten, őrült-boldogan,
S az Őrülttől megkímélted őt.

Álmot látott József, intőt,
És hitt Mária álomban, mint ő.
Útra keltek, vivén a csecsemőt,
Menekülők mentve a Megmentőt,
Gyermekhaláltól megkímélted őt.

Megkímélted őt, és ez elég volt,
Nem hiányzott neki fényes égbolt,
Testőrség, királyi ház, palota,
Óvszer, tudós-pirula vagy csoda,
Hűek voltak, kiket választván
Megóvtad őt.
B. Kiss Krisztina





 
 
0 komment , kategória:   Q. Advent.  
A kis betlehemi csillag
  2009-12-07 13:47:17, hétfő
 
  Maria Loley
A kis betlehemi csillag

Karácsonyi mese felnőtteknek

A kis csillag a milliárdnyi többi között állt fenn az égen. Végtelenül messzi kis fehér pont volt csupán. Senki sem vette észre - éppen ez volt bánata. Hajnalban nem az ő fénye világított a legerősebben, nem ő volt az Esthajnalcsillag. A Nagy Medve sem ő volt, de még csak a gyeplő sem a Göncölszekér rúdjánál.

Amikor látta, hogy a betlehemi istálló feletti csillag milyen erősen fénylik, ezt gondolta: - Én is szeretnék egyszer így világítani! Egyszer ott állni az istálló felett, ahol a gyermek megszületett! De a Föld nagyon távol volt.



A gyermek a jászolban mégis meghallotta kívánságát. És a sok-sok más csillag között a kis csillagot is meglátta.

Ezután a következő történt: a kis fehér pont lassan kezdett kiválni a Tejútból, és süllyedt mélyebbre, egyre mélyebbre. Ahogy egyre ereszkedett, úgy lett mindig nagyobb és nagyobb. Már olyan nagy lett, mint egy kéz, öt sárga csóvaszerű nyúlvánnyal. Úgy nézett ki, mint egy igazi csillag. És ekkor nagy csöndben leereszkedett egészen az istállóig. Odacsücsült a jászol szélére, de kissé ijedtnek látszott. Mária, aki éppen aludt, csodálkozott, hogy egyszerre mégis milyen világos lett.

- Karácsony van - mondta a gyermek a csillagnak -, kívánhatsz valamit. Tudom, hogy van egy nagy kívánságod.

A kis csillag látta a gyermek arcát, amint éppen rámosolygott.

- Nincs semmi kívánságom - mondta a kis csillag, egyáltalán nem szerénységből. Valóban elfelejtette, amit korábban oly nagyon kívánt magának. - Egyet szeretnék csak - mondta ki végül. - Hadd maradjak itt, a közeledben, ahol téged láthatlak. Mindig melletted szeretnék lenni. Maradhatok?

- Igen - válaszolta a gyermek. - De csak úgy maradhatsz velem, ha elmész. El az emberekhez, akik itt laknak a Földön. S ha elmondod nekik, hogy láttál engem.

- Az emberek nem fogják megérteni az én nyelvemet, s nem fognak hinni nekem - mondta a kis csillag. - És ... hogyan jutok el hozzájuk? Mind a házukban vannak. Az ajtók zárva, s olyan hideg van.

- Épp azért, mert hideg van, neked kell odamenned és felmelegítened őket. Az ajtók? Én magam fogom azokat kinyitni. Én is ott leszek azoknál az embereknél, akikhez te elmész.

A kis csillag hallgatott. Még kisebbnek érezte magát, mint korábban.

Amikor a gyermek látta, hogy a csillag szomorú, rámosolygott:

- Ha rászánod magad, ajándékozok neked valamit. Minthogy öt csillag-ágad van, öt dologgal ajándékozlak meg téged. Ahova elmész, ott mindig világos lesz. Az emberek meg fogják érteni beszédedet. Meg tudod majd érinteni a szívüket. A szomorúakat fel tudod majd vidítani, s végül a békétleneket ki tudod engesztelni.

- Megpróbálom! - mondta a kis csillag. Ahogy indulni készült, érezte, hogy a fényből, amely a gyermeket körülvette, egy kevés ő mellé is szegődött. Egy kevés a melegségből és az örömből s az ő békéjéből.

A istálló fölötti kis csillag továbbra is apró és fénytelen maradt, láthatatlanul vándorolt a Föld fölött. Vitt viszont egy titkot magával, amelyről a többi csillag semmit sem sejtett: rá mosolygott a gyermek, s őt küldte útra. Hitet adott neki, hogy miért, alig tudta felfogni.

Épp hogy elindult, egy kunyhóhoz ért. Egy öregasszonyt talált ott, az asztalra könyökölve. Alig vette észre, olyan sötét volt a házban.

- Jó estét! - köszönt a kis csillag. - Sötét van itt nálad. Bejöhetek?

- Nálam mindig sötét van - mondta az öregasszony. - Még akkor is, ha fényt gyújtok. Vak vagyok. De kerülj beljebb, akárki vagy is.

- Köszönöm - mondta a kis csillag, s leült az asztalhoz az asszony mellé. S amint ott ültek, a csillag elmesélte hosszú útját az égből, s azt, amit Betlehemben átélt. Olyan szépen mesélt, hogy az asszony azt mondta: - Mintha én is látnám a gyermeket a jászolban. De hát én vak vagyok, s a gyermek is messze van. Ha nálam maradsz, akkor világosabb lesz. Maradj nálam, akkor nem leszek annyira egyedül.

- Te már soha többé nem leszel egyedül - mondta a csillag. - A gyermek fénye most már mindig nálad marad! De milyen különös is ez a fény: csak akkor tudod megtartani, ha tovább ajándékozod.

- Értem - mondta az asszony.

Miután elbúcsúztak, az asszony bezárta kunyhója ajtaját, s elindult a mezőkön keresztül. Úgy ment, mint bárki, aki lát. Az úton előtte ott volt a fény. Az a fény, amit a világtalanok is látnak.

A kis csillag boldog volt. Még sok ajándékot kellett szétosztania, s a karácsonyestnek sem volt még vége. De nem ért a dolga végére. Még ma is ott vándorol a Föld fölött. Esténként a csillagos égen meg tudom neked mutatni, hogy valamikor hol volt. De hogy ma hol van, azt nem tudom. Azt viszont tudom, hogy azokhoz mind elmegy, akik kívánnak valamit. Az asszony azt kívánta, hogy csak annyira lásson, hogy útra tudjon kelni. De maga a kis csillag is, ma is még csupán egy kis fehér pont lenne az égen, ha nem lett volna egy nagy-nagy kívánsága.

(Fordította Szende Ákos)




 
 
1 komment , kategória:   Q. Advent.  
Az igazi fény-)
  2009-12-07 08:56:55, hétfő
 
 

Az igazi fény


Egy budapesti jó barátom mesélte, hogy tavaly december elején, az egyik
délutánon a feleségével és három gyermekükkel elmentek megnézni a
karácsonyi kínálatot. Körül akartak nézni egy kicsit, hogy mit érdemes
venni ajándékba a gyerekeknek. A lakásuk közelében lévő bevásárlóközpontot
választották, hiszen jól tudták, hogy a több száz üzletben minden kapható.
A hatalmas épület a karácsonyi vásár idejére óriási díszvilágítást kapott
kívül és belül egyaránt. Távolról is jól látható színes lámpák és égők
ezrei vonzották a vásárlókat a pláza felé, s mentek is az emberek a sötét
decemberi napon a csillogó fények irányába. Az épületbe lépve mindenki
elámulhatott az óriási fényártól, s a barátom két nagyobbik gyermeke is
versengve kezdték el egymásnak mutatni a különleges lámpákat és
karácsonyfákat, amelyeket a folyosókon vagy az üzletekben felfedeztek. Így
indultak el a nyüzsgő embertömegben, hogy végignézzék a boltokat. A nagy
nézelődés közepette hirtelen észrevették, hogy a legkisebb gyermek, a négy
éves kis Eszter eltűnt. Egy pillanat alatt földbe gyökerezett a lábuk és
kétségbesve néztek körül, hogy hol lehet a kislány. Hová tűnhetett ebben a
nagy tömegben? Lám, a nagy csillogás és a rengeteg megvásárolható ajándék
annyira elvonta a figyelmüket, hogy még saját gyermekükről is
megfeledkeztek. Hogy fogják most megtalálni? Merre induljanak el keresni?
A gyerek valójában csak néhány méterre volt tőlük, de a tömeg miatt nem
láthatták. Azonnal visszafelé kezdtek el indulni, s nagy szerencséjükre
két üzlettel odébb mindjárt meg is találták Esztert, aki csak néhány
métert maradt le. Nagy megkönnyebbüléssel léptek oda a kislányhoz, aki egy
kirakat előtt állt és valamit nagyon nézett. Vajon mi tetszett meg neki?
Talán egy szép baba? Vagy valamilyen más, érdekes játék? Talán egy
csillogó-villogó karácsonyfa? De a kirakatban nem gyerekjátékok voltak,
hanem mindenféle utazótáskák, bőröndök és hátizsákok. A kis Eszter viszont
nem a táskákat nézte, hanem egy kis adventi koszorút. A kisebb-nagyobb
bőröndök között egy asztalkán ott volt egy hagyományos adventi koszorú,
egyszerű fenyőágakkal, három lila és rózsaszín gyertyával. Mivel éppen
advent első hete volt, a koszorún még csak egy gyertya égett, s ennek
fénye vonzotta a kislányt. Eszter felnézett a szüleire, s a kis lángra
mutatva ezt mondta: "A templomban is ugyanilyen gyertya égett vasárnap a
koszorún".





Ezt az adventi kis történetet azért meséltem el, mert valamit tanulhatunk
ettől a négy esztendős kislánytól. Valami nagyon fontosat megtanulhatunk
tőle, ami hasznunkra lehet az adventi készületben. Esztert ugyanis nem
kápráztatta el a hatalmas fényár, ami betöltötte a bevásárlóközpontot, s
amely mindenki mást elkápráztatott. Ez a kislány a sok millió lámpa között
is felfedezte ezt a kicsiny lángocskát, ezt a parányi fényt, amely
valahonnan ismerős volt számára, s addig nézte, amíg eszébe nem jutott,
hogy a templomban látott hasonlót. Egyedül ő fedezte fel az igazi fényt,
amit talán senki más nem vett észre a csillogás közepette. Talán nem
csupán egy gyermek képes erre, hanem azok a felnőttek is, akikben van még
egy kis gyermeki lelkület, s megőriztek valamit gyermekkoruk
vallásosságából.



A mai nap az advent, a karácsonyi második vasárnap előkészület ideje. Ezt
jelzi a templomunkban felállított adventi koszorún meggyújtott másodilk
gyertya. Vajon jelent-e nekünk valamit ez az apró fény? Észrevesszük-e e
lángocskát? E gyertya meggyújtásával egyidőben a városok üzleteiben, meg
az utcákon mindenütt sokezer, talán sokmillió lámpát gyújtanak. Bizony e
nagy fényözönben, a sok mesterséges fényforrás között nehéz észrevennünk
egyetlen szál gyertya természetes fényét. Bizony, ebben az időszakban,
amikor minden az ajándékvásárlásra buzdít minket, nehéz odafigyelnünk még
nekünk, vallásos embereknek is az advent lényegére. Pedig ezt kellene
tennünk. Az előttünk álló négy hétben lassan fel kellene készülnünk Jézus
születésének ünnepére. De vajon elég lesz-e az, hogy hétről hétre eggyel
több gyertyát gyújtunk meg? Nem lesz ez kevés a decemberi
díszvilágításban? Elárulom, hogy nem lesz kevés. A karácsonyi fények
kialszanak, az égőket januárban leszerelik. De a világ Világossága, Jézus
Krisztus mindig ragyogni fog. Nem csak karácsony éjszakáján, hanem az
ünnep után is. Ő az igazi fény. Ő az igazi világosság. Ő az egyetlen, aki
elhozhatja életünkbe a hit fényét, a remény világosságát és a szeretet
ragyogását. Vegyük észre a napról napra közeledő fényt, aki maga Jézus és
engedjünk, hogy bevilágítsa életünket és családjaink életét.
 
 
0 komment , kategória:   Q. Advent.  
Advent 2. Vasárnap
  2009-12-05 17:53:18, szombat
 
 







Advent második vasárnapján Márk evangéliumának kezdetét hallhatjuk. Ezek a sorok alapvetően határozzák meg az utánuk következő egész könyvet - az evangéliumok első sorai már rávilágítanak a szent szerző központi gondolatára, szándékára. Ezt láthattuk a tavalyi év kezdetén már Máténál, de így van ez Lukácsnál és Jánosnál is.

Márk rögtön Jézus megkeresztelkedésével kezdi könyvét, szemben Mátéval, aki Jézus születésével, Lukáccsal, aki keresztelő Szent János születésével és szemben Jánossal, aki az Ige örökkévalóságával nyitja meg írását. Ebből is látszik, hogy Márk számára a lényegi üzenet, amelyet közvetíteni akar, az Jézus igehirdetése, s a csodák, amelyek az ő istenségét támasztják alá. Keveset foglalkozik az Ószövetséggel és a zsidókkal való jézusi vitákkal - hiszen célközönsége a pogány-keresztények népes tábora. Számukra akarja Jézus nyilvános működését, halálát és megdicsőülését közvetíteni, hogy az Istenemberbe vetett hitüket megerősítse.

Az első mondatok már efelé a cél felé mutatnak. A fenti megfontolásból érthető, hogy Máté számára az evangélium alapvetően a krisztusi igehirdetéssel, Isten országának meghirdetésével egyenértékű fogalom. Márk ezt rögtön egybefűzi a prófétai idézettel, amely egy érdekességet mutat fel. Bár az evangélista így fogalmaz: "Izajás próféta megírta", valójában előbb Malakiást, a legutolsó kisprófétát idézi: "Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy előkészítse utadat" (3,1), s csak ezután idézi magát Izajást: "A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek el az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit" (40,3). Miért csak az egyiküket nevezi meg Márk, miért írja a Malakiástól vett idézetet is Izajás neve alá? Minden bizonnyal nem arról van itt szó, hogy az evangélista hiányos ismeretekkel rendelkezett volna a prófétákról, hanem sokkal inkább arról, hogy a lényeges mondandó, a központi gondolat Izajásé - a Malakiástól vett idézet mintegy kiegészítés, kifejtés, rásegítés ehhez.

Mit is mond ki az izajási központi gondolat? Hogy ezt megérthessük, fel kell lapoznunk magát a prófétát. A szövegkörnyezet, amelyben ez a mondat szerepel, több bibliakiadásban azt az alcímet viseli, hogy "a próféta meghívása", vagyis Izajás kiválasztásáról, elküldéséről van szó. És mire szól a küldetés? Azt a Márknál leírt idézet előtti két sor mutatja meg: "«Vigasztaljátok meg népemet, vigasztaljátok meg!» - ezt mondja Istenetek. «Szóljatok Jeruzsálem szívéhez és kiáltsátok oda neki: Véget ért szolgaságának ideje, bocsánatot nyert a gonoszsága, hiszen kétszeresen sújtotta az Úr keze minden bűnéért.»" (40,1-2). Azért jön el a próféta, hogy vigasztaljon, hogy bejelentse a büntetés végét, a kegyelem és kiengesztelődés idejének beköszöntét. Ezt a feladatot tulajdonítja tehát Márk Keresztelő Szent Jánosnak.

Az izajási idézet természetesen elsődleges síkján a nép babiloni fogságból való szabadulásának örömhírét, az Ígéret földjére való hazatérést jelenti. Ebben a fényben a pusztában kiáltó szó új értelmet kap - hiszen a puszta valójában a fogság földje és az Ígéret földje között terül el. Itt kiált a hang, hogy itt váljék egyenessé Isten ösvénye, amelyen majd az Úr megmutathatja erejét, s hazavezetheti népét.

Tehát Márk evangéliuma az üdvösség elérkeztének bejelentésével és a hazatérés, a fogságból való megszabadulás képével kezdődik. A pusztában felhangzik a szó, s az utak elkezdenek épülni az új Ígéret földje, vagyis az Egyház felé. Isten érkezik, s a próféta, Keresztelő János meghirdeti az eljöttét. A nép egybe fog gyűlni a szolgaság házaiból, s elindul, a próféta szavára a pusztán, a bűnbánaton át az Egyház földje felé. "Készítsetek utat a pusztában az Úrnak, egyengessétek Istenünk ösvényét a sivatagon át. Minden völgyet töltsetek fel, minden hegyet és halmot hordjatok el. Ami egyenetlen, váljék egyenessé, a hegyek ormai legyenek olyanok, akár a völgy. Akkor megnyilvánul majd az Úr dicsősége, és minden ember látni fogja." (Iz 40,3-5) - ez az izajási igehirdetés, s János épp ezt ismétli el, immár egyetemes értelemben.

Valójában a Márk evangéliumának elején Izajás szavain és Keresztelő János alakján keresztül megrajzolt elgondolás, program egészen adventi. Az Úr útja a pusztán át vezet - ez a magányosság földje, a magunkba szállás, a bűnbánat helye. Az Úr ösvénye a sivatagon át visz - ez a böjt, az önmegtartóztatás vidéke, a testi élet egyfajta misztikus meghalásáé, a szellemi, a Szentlélekből fakadó életért. A völgyeket fel kell tölteni - a hiányokat, az űrt életünkben orvosolni kell, a sebeket be kell kötözni, a mulasztásokat jóvá kell tenni. A hegyeket és halmokat el kell hordani - le kell hántani magunkról mindent, ami fölösleges, meg kell szabadulni a gőgtől, a hiúságtól, a beképzeltségtől, az elbizakodottságtól és az önzéstől. Az egyenetlen egyenes lesz, a hegyek orma és a völgyek mélye egy szintbe kerül - vagyis az emberben megteremtődik a belső egyensúly, a belső béke, az ember megízleli az üdvösség állapotát.

És mi ezen adventi úton levésünk célja? Nem más, mint az, hogy megmutatkozzék Isten dicsősége. Ezért is prédikálja Keresztelő János: "Aki utánam jön, hatalmasabb nálam". És miben áll Jézus Krisztus hatalmassága? Abban, hogy vízzel és Szentlélekkel meg fogja keresztelni az embereket - vagyis beteljesíti a megváltás művét, benne a keresztségben meghalunk, a vízbe temetkezünk, hogy vele együtt föl is támadjunk.

Ez az igazi Advent, a hatalommal érkező és megváltó, megmentő Krisztus eljöttére való várakozás. Az erre való felkészülésre az evangélium - Izajás próféta révén - útmutatást ad. Ha megfogadjuk, megtapasztaljuk majd a várakozás örömét, a megszabadulás vígságát, az örvendezést Isten gyengéd uralmában: "Vigasztaljátok meg népemet, vigasztaljátok meg! (...) Íme, a ti Istenetek! Isten, az Úr, íme eljön hatalommal, karjával mindent uralma alá vet. (...) Úgy legelteti nyáját, mint a pásztor. Karjába veszi bárányait, ölében hordozza őket, az anyajuhokat pedig nagy gonddal vezeti" (Izaiás 40,1.9-10.11).

 
 
0 komment , kategória:   Q. Advent.  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 31 
2017.03 2017. Március 2017.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 6 db bejegyzés
e év: 6 db bejegyzés
Összes: 16346 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 76
  • e Hét: 3526
  • e Hónap: 30340
  • e Év: 73721
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.