Regisztráció  Belépés
naca1022.blog.xfree.hu
"..Leginkább a pillangóhoz hasonlítok. Ha megpróbálsz birtokolni, kisiklok a kezeid közül. Ám ha szabadon engedsz, örökké hozzád repülök majd.." . Naca
1969.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
A Szaharában
  2010-12-08 16:58:36, szerda
 
 
Hatalmas tó nyomait azonosították a Szaharában

Ma száraz és kopár sivatag a Szahara, egykor azonban tavak és talán
gazdag növényzet borította egyes részeit. Erre jutottak a szakemberek az
Endeavour űrrepülőgép fedélzetéről készült radarmérések alapján. A
kiterjedt vízfelület a mai Nílustól nyugatra helyezkedett el, és talán
őseink vándorlását is befolyásolta. Mit keresnek halcsontok a Szaharában,
a Nílustól 400 kilométerre nyugatra? Erre a kérdésre kereste a választ
világűrből készült mérések segítségével Maxine Kleindienst (University of
Toronto), Ted Maxwell (Smithsonian National Air and Space Museum,
Washington) és kollégáik. Az Endeavour űrrepülőgép fedélzetérol 2000-ben
készítettek pontos radarfelvételeket a kérdéses területről, hogy annak
domborzatát részletesen megismerjék.

A kutatók megállapították, hogy egykor egy, illetve több kiterjedt tó
volt a Szahara területén. A megfigyelések és modellek alapján a régióban
a vízborítás közel 250 ezer éve jelent meg. A későbbiekben változott a tó
vízszintje és kiterjedése, majd mintegy 80 ezer évvel ezelőtt száradt ki
végleg. Összességében több tó is lehetett ebben az időszakban a mai Csád,
Líbia és Szudán területén. A kérdéses tónyomok közül a legnagyobb és
legrészletesebben vizsgált 350 kilométer hosszan húzódott a Nílus
közelében, amelynek vize hozhatta a halakat a tómedence területére. Ekkor
az esősebb éghajlat is elősegítette a vízzel borított terület
növekedését. A későbbiekben a szárazzá váló vidéken a homok a szél
hatására mozogni kezdett, és betemette az egykori kiszáradt tómedreket,
eltörölve illetve bizonytalanná téve azok nyomait. Az ilyen egykori vizes
területek és oázisok azonosítása nem csak a geológusok számára érdekes.
Fontos támpontot adhatnak az emberiség korai elterjedését vizsgáló
antropológusoknak is, segítve annak megállapítását, hogy a Homo sapiens
miként vándorolhatott el az Etióp magasföld térségéből, merre segítették
útját a környezeti adottságok.




 
 
0 komment , kategória:  A környezetünk érdekességei  
Csillagaink
  2009-10-30 08:03:34, péntek
 
  Holdjai alakítják a Jupiter sarki fényeit

Az Io és a Ganymedes mágneses mezői vannak a legnagyobb hatással a gázóriás pólusai közelében megfigyelhető látványos jelenségekre.


A két hold Jupiter körüli keringése során "híg" plazmában mozog, az így keletkező elektromágneses hullámok az óriásbolygó mágneses mezejének erővonalai mentén jutnak el a pólusokig, ahol látványos fényjelenségeket produkálnak. A University of Liège (Belgium) kutatói a Hubble Űrtávcső által ultraibolya tartományban készített felvételek ezreit tanulmányozták, amelyeken soha nem látott részletességgel követhető Naprendszerünk legnagyobb bolygójának sarki aktivitása. Az eredmények arra utalnak, hogy nagy mennyiségű energia áramlik a nem csak gravitációsan, hanem elektromágnesesen is összekötött égitestek között.

A Ganymedes meglepően erős mágneses mezővel rendelkezik, amely egy, a holdat mintegy védelmező burkot váj a Jupiter erős magnetoszférájába. Ennek a buroknak a lenyomata megfigyelhető a bolygó sarki fényeiben is, amit 3D-s számítógépes modellek is alátámasztottak. Ezenkívül a hold Jupiterre gyakorolt hatásaiban felfigyeltek a kutatók meglepő időbeli változásokra is, melyek három különböző időskálán zajlanak: 100 másodperces, 10 és 40 perc közötti, illetve 5 órás karakterisztikus idejű fényesség változások vehetők észre a HST képein. Az eltérő időskálák más és más fizikai folyamatról árulkodnak: az 5 órás ciklus a Jupiter mágneses mezejének forgási periódusával és a Ganymedesnek a bolygót övező plazmaleplen belüli mozgásával lehet kapcsolatos; a 10-40 perces változások a rendszerbe áramló plazma okozta energiaváltozással állhatnak összefüggésben; míg a legrövidebb, 100 másodperces folyamatok a két égitest mágneses erővonalainak összekapcsolódásakor hirtelen felszabaduló energiával lehetnek kapcsolatban.

A kutatók megfigyelhették a legbelső, Io nevű hold mágneses "lenyomatát" is a Jupiteren. A hold egy töltött részecskékből álló, fánk alakú tóruszon halad keresztül, ami az Io pályáján halmozódik fel a hold vulkánjai által kidobott anyagból. Ebben a részecskeáramban az Io úgy működik, mint egy patakban lévő kődarab: nagy energiájú hullámokat kelt, amelyek a Jupiter pólusai felé haladnak. Ezeknek a hullámoknak különleges tulajdonsága, hogy a mágneses mező erővonalainak mindkét irányába elektronokat lövellnek ki, amelyek a Jupiter atmoszféráját elérve sarki fényeket hoznak létre fényes foltok formájában. Mindemellett az Io mozgása során magával vonszolja, mintegy lefékezi a plazmát, ami majd a későbbiekben normál sebességekre gyorsulva elektromos áramot kelt. A kutatócsoport analízise alapján az Io hold töltött részecskéi széles energiatartománnyal rendelkeznek: egyesek már a gázóriás felsőlégkörében elvesztik energiájukat, míg más elektronok mélyen behatolhatnak a légkörbe.

A szeptember közepén, a potsdami planetáris konferencián elhangzott előadás eredményei közelebb vihetnek bennünket a rendkívül komplikált bolygóközi mágneses kölcsönhatások megértéséhez.





/A Jupiter északi sarki fényei a HST felvételén./
 
 
0 komment , kategória:  A környezetünk érdekességei  
Világunk
  2009-07-12 19:37:42, vasárnap
 
 




A szélviharos gázóriás



A Naprendszer leggyorsabb szelei a távoli Neptunuszon fújnak, ahol a Föld legerősebb
tornádója is csak könnyű szellőnek számítana. A Neptunuszt, a Földtől több mint 4 és
fél milliárd kilométerre lévő gázóriást nem könnyű tanulmányozni. A csillagászok
ezért magasra, a felhők és a szennyezett levegő fölé költöztek, hogy jobban lássák.
A Keck obszervatórium 4300méter magasan, a hawaii-szigeteki vulkán, a Mauna Kea
csúcsán található. Az itteni teleszkópok olyan erősek, hogy egy pislákoló gyertyát
is észlelnének a Holdon. A Keckben lehetőség van arra is, hogy jobban megismerjük ez
olyan távoli világokat is, mint a Neptunusz. A teleszkópban gyönyörű, kék bolygót
látunk, csakhogy ez nem a víz kékje, mint a Földön, hanem a légköré, amely
hidrogénből, némi héliumból, és amia legfontosabb, egy csipetnyi metánból áll. A Neptunuszon nincs víz, felhői mégis
vannak, amelyek a kék légkör háttere előtt jól megfigyelhetők. A Neptunusz felhői a
bolygó hideg felső légkörében megfagyó metánból keletkeznek, és folyamatosan
vándorolnak a légkörben. Amikor a Keck teleszkóp a Neptunusz felé fordul, egy
képsorozat készítésével nyomon követhető a fehér felhők vándorlása a légkörben.
Megmérve az időt és az egyes helyzetek közötti távolságot, kiszámíthatjuk a szél
sebességét. Az eredmény megdöbbentő. A Neptunuszon megfigyelt szelek között mérték a
leggyorsabbakat a Naprendszerben. A bolyhos fehér felhők, amelyeket követtek,
borzasztóan gyorsak. Egyes szélességi körökön 2000 kilométer per órával haladnak. A
szél félelmetes erejételképzelhetjük, ha összevetjük a Földön tapasztaltakkal. A legpusztítóbb szelek
egyike a tornádó. Az elsöprő erejű légtölcsér a magasban jön létre és amikor földet
ér, az gyakran katasztrófát jelent. 1999 május 3-án, 7 óra 25 perckor Oklahoma City
külvárosán egy 5-ös fokozatú tornádó söpört végig. Átgázolt a lakott településen,
lerombolva a házakat, játékszerként felkapva a járműveket és felszaggatva az utak
burkolatát. A kutatók itt 512 kilométer per órás szélsebességet mértek. Ez volt a
legnagyobb, amit a Földön valaha megfigyeltek. A Neptunuszon ez csupán könnyű
fuvallatnak számít. A bolygó vad viharai azonban emberéleteket menthetnek meg itt, a
Földön. Az erős szelek tanulmányozása ugyanis hozzájárulhat a saját időjárási
rendszereink megértéséhez, és a legpusztítóbb viharok előre jelzéséhez. Ennek oka a
Neptunusz egyszerűsége. A Föld légköre a szárazfölddel és az óceánokkal áll
kölcsönhatásban. A Neptunuszon azonban nincs talaj és víz sem. Az időjárást könnyű
megjósolni. Erős szél, minden egyes napon. Az óriásbolygók időjárása egyszerűbb,
mert csak gázból állnak. Számítógéppel is egyszerűbben modellezhető. A kutatók a
Neptunuszon ellenőrizhetik a földi időjárási modelljeiket, az időjárási rendszerek
működésének számítógépes szimulációit. Ha sikeresen megjósolják a Neptunusz
időjárását, akkor talán egy fokkal pontosabbá tehetik a földi előrejelzést is.

Baktériumfelhők a Föld körül

Amerikai kutatók kimutatták, hogy a felhőkben hemzsegnek a parányi baktériumok,
amelyeket a később felhőcseppeket alkotó, földről fölszálló vízpára ragad magával az
atmoszférába. A felhőket felépítő vízcseppek és jégkristályok általában nem spontán
alakulnak ki az atmoszférában, létrejöttükhöz szilárd vagy folyékony felszín
szükséges. Ezeket a felületeket, az ún. felhő kondenzációs magvakat (CCN), parányi
por- és koromszemcsék, sőt akár baktériumok szolgáltatják. A baktériumok és más
biológiai eredetű részecskék meglehetősen alkalmasak a vízpára felhőcseppekké való
összegyűjtéséhez. A Science folyóiratban megjelent cikk vezető szerzője, Brent C.
Christner, a Louisianai Állami Egyetem munkatársa a nemzetközi sajtónak elmondta: a
biológiai részecskék, így például a baktériumok a legaktívabb jégmagok a
természetben. Másképp fogalmazva: képesek magasabb hőmérsékleten katalizálni a
jégképződést, mint az abiotikus eredetű részecskék. Míg az abiotikus (nem biológiai)
részecskék mínusz 10 Celsius-fok alatt gyűjtik össze kiválóan a vízpárát, addig a
biológiai eredetű részecskék főként e hőmérséklet fölött működnek aktív magokként. A
baktériumok e képességének fölismerése elősegítheti a felhőképződés jobb megértését,
különösen a melegebb éghajlatokon történő felhőképződését.

Baktériumok a hóban

Annak megállapítására, mennyire elterjedtek a biológiai magok az atmoszférában,
Christner és munkatársai a frissen esett hóból vettek mintát szinte a világ minden
táján. Az antarktiszi hóban volt a legkisebb a biológiai magok koncentrációja, a
Montanából és Franciaországból származó mintákban pedig a legnagyobb. Christner
szerint ez várható volt, hiszen az Antarktisz földrajzilag elszigetelt és távol esik
a legtöbb biológiai mag forrásától, a növényektől. A tanulmányban meghatározott
biológiai magvak többsége növényi kórokozó volt. Ezek a mikrobák a széllel, az erős
fölszálló áramlatokkal vagy a betakarítást végző traktorok nyomában kavargó
porfelhőkkel följuthatnak a fertőzött növényekről az atmoszférába. Christner és
mások azt gyanítják, hogy e kórokozók növényről növényre való terjedési
stratégiájának része a felhő kondenzációs maggá válás, mivel így nagy távolságra
juthatnak el az atmoszférában, majd visszahullanak az esővel. A kutatók számára a
következő lépés annak meghatározása, milyen nagy szerepet játszanak a biológiai
részecskék a felhőcseppek kialakulásában, mindezt oly módon, hogy közvetlenül a
felhőkből vesznek majd mintákat.

Óceánt fedeztek fel az egyik Szaturnusz-hold jege alatt

Német kutatók az eddigi legmeggyőzőbb bizonyítékot találták óceán jelenlétére az
Enceladus jéggel borított felszíne alatt, s ezzel már az élet lehetősége sem zárható
ki. Úgy tűnik, egy újabb égitest, az Enceladus is csatlakozhat a Naprendszer vizes
holdjainak kivételezett klubjához. A nagy tekintélyű brit Nature tudományos
folyóirat legújabb számában publikált felfedezés az élet lehetőségét is felveti a
Szaturnusz méretét tekintve hatodik, mintegy 500 kilométer átmérőjű holdján. Négy
évvel ezelőtt a NASA Cassini űrszondája felvételeinek elemzésekor fedezték fel a forró víz-jég-kitöréseket az Enceladus déli sarkánál, amelyek négy,
egyenként mintegy 120 kilométeres felszíni repedésből, az úgynevezett
"tigriscsíkokból" lövellnek fel. Ezeket a kitöréseket táplálhatja a jeges felszín
alatti sós víz, ugyanis a németországi Heidelbergi Egyetem csillagászai
sórészecskéket mutattak ki a gejzír kitörésének több száz kilométeres magasságig az
űrbe lövellt, gőzből és jégből álló anyagában. A kutatást vezető Frank Postberg, a
heidelbergi Max Planck Intézet munkatársa szerint az élet kialakulásához szükséges
három előfeltételből kettőt -egy energiaforrást illetve a szerves anyagok
jelenlétét- már korábban is ismertek a holdon. A mostani felfedezést követően
bizonyossá vált, hogy a Szaturnusz ezen holdján már a harmadik, a folyékony
állapotban lévő víz is rendelkezésre áll.

Csalóka Esthajnalcsillag

Az űrkorszak kezdetéig a tudományos közvélemény is meg volt róla győződve, hogy
ragyogó bolygószomszédunk, a Vénusz vastag felhőtakarója alatt buján viruló trópusi
élővilág rejtőzik... A Vénusz a Föld közvetlen szomszédja. Pályáik távolsága mintegy 40 millió kilométer. Persze a két bolygó
távolsága nem csak 40, hanem akár 260 millió kilométer is lehet, attól függően, hogy
együtt állnak, vagy éppen a Nap két átellenes oldalán haladnak. A bolygót sűrű
légkör burkolja, amely teljesen eltakarja a felszínét a szemünk elől. Korábban azt
feltételezték, hogy ez egyben meg is védi a Nap sugaraival szemben. Úgy képzelték,
hogy a Vénusz felszíne az ősi Földére emlékeztet, ahol trópusi erdők borították az óceánokba gyűlt vízzel
körülvett szárazföldeket. Párás, vízben gazdag helynek képzelték el, afféle trópusi
édenkertnek, óriási páfrányokkal és akár dinoszauruszokkal együtt. A Vénuszt a
tudományos közvélemény primitív, trópusi, Föld-szerű bolygónak tartotta, egészen az
űrkorszak kezdetéig. A kutatókat a Vénusz felszíne érdekelte, az hogy mit rejthetnek
valójában azok a felhők. Az 1960-as és '70-es években, miközben a NASA a Marsot
derítette fel, a Szovjetunió a Vénuszra összpontosított. A céljuk az volt, hogy egy
leszálló egység felvételt készítsen a bolygó titokzatos felszínéről. A Venyera nevű
szovjet program keretében számos sikeres indítást hajtottak végre, ám a bolygó
légkörébe belépő szondákkal rejtélyes módon megszakadt a kapcsolat. Végül 1975
októberében megütötték a főnyereményt. A Venyera 9 a világon elsőként közvetített
képeket a Vénuszról. Buja, zöldellő világ helyett azonban a bolygó kietlen
sivatagnak bizonyult. A csillagászok nemrégiben részletesen elemezték a Vénusz
légkörét. 80 kilométerrel a felszín felett vastag felhőréteg rejti el a felszínt, ám
ezek nem a megszokott felhők: az acélt is szétmaró sav párájából állnak. A kutatók
szerint a savfelhők a Vénuszon zajló erőteljes folyamatok termékei. A gigászi
vulkánkitörések több milliárd tonna ként szórtak ki a légkörbe, ami a vízpárával
vegyülve tömény kénsavvá alakult. A vénuszi felszínt 5 kilométer magasba emelkedő,
szunnyadó vulkánok uralják. Az olvadt láva által több millió éve kivájt mély
csatornák több ezer kilométerre nyúlnak. Van köztük olyan, amely a Nílusnál is
hosszabb. A légköri nyomás a felszínen a földi 90-szerese, amely olyan nagy, hogy
akár egy autót is összenyomna. Az alsó légkör szinte kizárólag szén-dioxidból áll.
Ahogyan a Föld esetében is, ez a gáz itt is úgy hat, mint a melegházak üvegtáblái:
beengedi a fényt, de nem engedi ki a hőt. A Földön az üvegházhatású szén-dioxid
felszaporodása a hőmérséklet kis mértékű emelkedéséhez vezet. A Vénuszt azonban 470
Celsius foknál is többre melegítette. Meglepő módon azonban, bár a felszín olyan
forró, hogy szinte az ólmot is megolvasztaná, a Vénuszon mégsem elképzelhetetlen az
élet. Évmilliárdokkal ezelőtt az ősi Vénusz óceánjaiban élhettek egyszerű
organizmusok. Egyes kutatók szerint a víz a hőmérséklet emelkedésével felforrt, s az
élőlények nagy része ekkor elpusztult, azonban néhány faj fennmaradhatott úgy, hogy
a felső légkör hűvösebb régióiba költözött. Itt azonban még nehezebb akadályokkal
kellett megküzdeniük: a Vénusz felhőivel, amelyekkel tulajdonképpen az egyetlen
valódi gond az, hogy erősen savasak. Ugyanakkor itt, a Földön is egyre több olyan
extrém létformát fedeznek föl a kutatók, amely könnyedén megél a kénsavban. Az
óceánok mélyén kitörő vulkánok kéntartalmú anyagot lövellnek ki, amivel forró, savas
környezetet hoznak létre. Életben viszont itt sincs hiány.
 
 
0 komment , kategória:  A környezetünk érdekességei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 474 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 77
  • e Hét: 77
  • e Hónap: 2659
  • e Év: 19836
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.