Regisztráció  Belépés
kicsoda57.blog.xfree.hu
"Ne menj előttem! Lehet, hogy nem tudlak követni. Ne gyere mögöttem! Lehet, hogy nem tudlak vezetni. Gyere mellettem és légy a barátom!!!" Sz Jné
1957.08.28
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
Gyémánt barátság
  2010-01-05 19:33:46, kedd
 
  Érett gondolkodás után, szeretném bejelenteni, hogy én a

"Barátság megállapodást " megújítottam 2010-re

Ne becsülj le senkit, minden egyes személy szívében, szeretet keress!

Mert egyszer te is emlékezel majd rá , ha volt ilyen ,
és mondd el, hogy elvesztetted a gyémántot, amit szerettél.

Igen:
a gyémántot , mert túl elfoglalt voltál ahhoz, hogy gyűjts köveket, s meg is tartsd!

Küld mindazoknak, akiket nem akarsz elveszíteni 2010-ben

Figyelj rám, mintha jel volnék,
Keress úgy, mintha nem volnék,
Vigyázz rám, mintha gyöngy volnék,
Fizess úgy, mintha szolgálnék,
Evezz úgy, mintha tó volnék,
Idébb ülj, mintha tűz volnék,
Melengess, mintha jég volnék,
Etess úgy, mintha éheznék,
Itass úgy, mintha szomjaznék,
Olvass úgy, mintha vers volnék,
Hallgass úgy, mintha dal volnék,
Szeress úgy, mintha jó volnék."
(Nagy B.A.)


Hiszek egy második esélyben.
Hiszek az angyalokban is,
Hiszek egy új szerelemben,
és majd hiszek benned is.

Nem akarok több viharos éjszakát,
nem akarok több felhős napot,
ezután nem kell attól tartanod,
hogy ujra szerelmes legyél.
 
 
0 komment , kategória:  barátok  
Mi a szeretet?
  2009-12-29 21:00:10, kedd
 
  Christina,Carol Bigley: GUBANC


"A szeretet nem akkor nyilvánul meg szívedben, amikor melletted van,
akit szeretsz, hanem akkor, amikor azt hiszed,elvesztetted."
Tizenöt éves voltam, amikor Zekk-kel és Abbyvel, a német dog
testvérpárral egy vasárnap kirándulni mentem.
A patak partján fehér szőrcsomót pillantottam meg. Egy perzsa macska
volt, nem mozdult, nagyon kimerült lehetett. Kezembe vettem, a
teljesen összegubancolódott szőr alatt egy rettenetesen vékony test
volt. Zekk és Abby finoman megszagolták, majd izgatottan puszilgatni
kezdték, a macska azonban semmire sem reagált. Úgy tűnt, a halálán
van. Otthon apám döbbenten nézte az ernyedt állatot, melegvizes
ronggyal megtörölgette, langyos tejet csorgatott a szájába. Apám ettől
kezdve reggelenként korábban kelt, hogy ellássa a perzsa macskát, s
amikor hazatért a munkából, első útja hozzá vezetett. Megitatta,
megtörölgette. Egy nap levágta a szőrét, hogy ne okozzon a cicának
gondot ápolatlan szőre, amit nem tudott tisztogatni. Odaadó
szeretettel gondozta a macskát, aki hamarosan lára állt, éhesen
nyávogott. Amikor már a szilárd ételt is megette, tudtuk, hogy
megmarad. Ekkor már nevet is mertünk neki adni, Gubanc lett, annak
ellenére, hogy megnyírva inkább egy kopasz bőregérre hasonlított. Két
hét múlva Gubanc egy kiscicának adott életet. A kiscica esetlen volt,
de szépen fejlődött, minden erejét összeszedve kúszott-mászott a
konyhakövön, rettenetesen kíváncsi volt, mikor nem talált vissza
anyjához, hangosan nyávogott míg Gubanc érte ment, néha Zekk és Abby
tolták finoman a kosara felé. Már háromhetes volt, fajtiszta kis
perzsa fiú, a szőre hamuszürke. Találtunk egy felhívást az újságban, a
képen egy csodaszép perzsa macska volt: "Kérem, aki tud valamit
tizenkilenc éves Shely cicámról, értesítsen." Azonnal felismertem
Gubancot. Egyszerre éreztem örömet és szomorúságot. Tudtam, hogy
hiányozni fognak, különösen a kiscica, de tudtam, vissza kell adni a
gazdájának. Idős hölgy jött Shely-ért, Zekk és Abby azonnal
elhalmozták szeretetükkel, a konyhába érve Gubanc önfeledten ugrott az
ölébe, még soha nem láttam ilyen elevennek. Az idős hölgy még így,
megnyírva is azonnal ráismert, arcáról eltűnt az aggodalom, elmondta,
mennyire félt, hogy nem Shely lesz az. Elmesélte, hogy Shely társa,
Morgó meghalt, de Shely nem értette az eltűnését, ezért a keresésére
indult. Csak néztem Shely és a hölgy boldogságát, és ahelyett, hogy
kihoztam volna a kiscicát, még a puszta létezését is eltitkoltam. Nem
vitt rá a lélek, hogy odaadjam. Ekkor azonban apám, kezében a
kiscicával, így szólt:
- Ő Shely kölyke.
A hölgy kezébe vette a kiscicát, és sírni kezdett, mert rátalált benne
Morgóra. Ölelte, puszilgatta, és odaadta nekem.
- Téged illet - mondta sírva.
A kiscicát néztem, akit le akartam tagadni, de most, hogy a kezemben
tartottam, tudtam, a hölgyhöz tartozik. Visszaadtam neki:
- Hogyan vehetném el öntől Shely és Morgó utolsó kölykét?
Apám még hosszan beszélgetett az idős hölggyel, míg én a szobámban
bőgtem. Miután kikésérte őket, bejött hozzám, mellém ült és elmondta,
hogy Shely mintegy százötven kilométert tett meg közel egy hónap
alatt, miközben Morgót kereste. Kiment a konyhába, és a kis Morgóval
tért vissza. Mellém tette, megtörölgette könnyes szemeimet, és ezt
mondta:
- Neked volt szíved Morgót visszaadni, az idős hölgynek pedig nem volt
szíve elvinni tőled.





Popper Péter: Mofli

A macska rejtélyes jelenség. Fajtája szerint Mofli himalájai
rongybaba-macska, ami azt jelenti, hogy ha a grabancánál fogva
felemelik, úgy himbálózik, mint egy élettelen rongycsomó.
Igen nehezen barátkoztunk össze. Amikor összeköltöztünk Katival, hiába
próbáltam megnyerni mindenféle kedveskedéssel, sokáig nem vett rólam
tudomást. Az üzenete egyértelmű volt: "Nem látlak téged, te se láss
engem!"
Ez olyan macskadolog. Amikor egy nyáron új kis hétvégi házunkba
költöztünk, az első napon egy szekrény mögé rejtőzött. Megint csak:
"Ne lássatok engem, én se látlak titeket." Nagyon figyelhetett, hogy
hova került, ámbár a farka kilógott a szekrény mögül. Ezt mi
tapintatosan nem vettük észre. Ám az éjszaka folyamán eltűnt, majd
reggel egy megviselt egérrel állított be, és letette Kati elé.
Tehát, sokáig nem léteztünk egymás számára. Évek teltek el, amikor egy
reggel éreztem, hogy valaki gyalogol rajtam. Mofli érkezett meg a
lábam felől, a mellemre feküdt, és dorombolt.
Mofli sokszor tűnődve elnézi a mindig izgatott, játékokért, vacsoráért
morgó, tülekedő kutyákat, a kertben vadul rohangászókat, a többi
kutyával kórusban ugatókat, a tiltott gyepen gödröt ásókat, a fűben
hempergőket... és a tekintetén látszik, hogy a világ hülyéinek tartja
őket.
Ugyanis nyilvánvaló, hogy a macskának van humorérzéke. Éjjelenként -
miután gondosan tanulmányozta a környékbeli kertek kerítéseit, és
megállapította, hogy egyik kutya sem tud kijönni -, leül a kihalt
úttest közepén, az ívlámpa alá, hogy mindenfelől jól meg legyen
világítva, és buddhistához méltó nyugalommal mosakszik. A kutyák a
kerítéseknél őrjöngnek, hörögnek, vicsorognak, de a macska mintha nem
is hallaná őket.






...egy reggeli csók, egy lágy érintés
Az orrával valahol az arcom közepén.
Mivel hosszú fehér bajsza csiklandott,
Mosolyogva kezdtem meg az új napot.
(Janet F. Faure)

Kathleen M. Muldoon: Anonim Gügyögők Társasága

Mindig tudatosan figyeltem arra, hogy pontosan megfeleljek annak a
képnek, amelyet magamban egy leendő íróról alkottam. Az anyanyelvi
fordulatok használata terén igazi ínyencnek tartottam magam, és mások
hibái hallatán mindig megborzongtam. Leginkább azokat vetettem meg,
akik egy-egy kisgyermek - vagy ami még utálatosabb, öleb vagy kiscica
- láttán nyálukat fröcsögtetve gügyögni kezdtek. Bár sem kisbabám, sem
háziállatom nem volt, abban biztos voltam, hogy ha majd lesz,
követendő példaként magasodom majd az édesanyák és állatbarátok fölé.
Egy szép napon felhívott a barátnőm, hogy befogadnék-e egy kóbor
macskát. - Fázik, és halálra van rémülve - mesélte. A macskák értelmes
állatok , mindig nagy tisztelője voltam fejedelmi viselkedésüknek és
függetlenségüknek. Lelki szemeim előtt már láttam, amint írás közben a
lábamnál egy összegömbölyödött cica dorombol, ráadásul Charles
Dickens, H.G.Wells és Mark Twain is nagy macskabarát volt. Barátnőm
elhozta, a hordozókosárban hangosan nyávogott, tiltakozott, míg ki nem
nyitotta, akkor egy sovány, fekete állat rontott ki rajta, és az
ölembe pattant. Mancsaival eszeveszett tempóban gyömöszölte a hasamat,
én csak néztem fanyarul a csont és bőr, mustársárga szemű cicát: -
Ralph - mondtam, akaratom ellenére, a Ralph szép, komoly név. Nem
olyan, mint a Micóka, Cicmic, vagy hasonlók. Aznap este lefektettem a
macskalét alapszabályait. Ralph nem jöhet fel az ágyamra, a nappali
szőnyegén fog aludni, megtanul majd egyszerű, egyszavas parancsokat, s
ami engem illet, úgy fogok beszélni vele, ahogyan egy hozzá hasonló
intelligens állat megérdemli.
Miután a második éjszaka is úgy telt, hogy letettem Ralphot az
említett szőnyegre, majd arra ébredtem, hogy ott szuszog mellettem az
ágyban, e szabály tekintetében engedményt tettem. Döntésemet azzal
indokoltam, hogy ez sokkal inkább az én érdekem, mint az övé,
dorombolása ugyanis nyugtatólag hat az idegeimre, és puha, szőrös
teste jólesően melegíti a hátamat.
Ahogy lassan eltelt az első hét, látszott, hogy nagyszerűen kijövünk
egymással. Gondosan ügyeltem arra, hogy mindig úgy beszéljek Ralphfal,
ahogyan egy gazda beszél az állataival. Aztán egy reggel véletlenül
ráléptem a farkára. Azt a fájdalmas nyávogást! Felkaptam a földről, és
magamhoz öleltem.
- Jaj, kicsikém, ne haragudj a mamára!
Körülnéztem. Ezt meg ki mondta? Jaj ne! Megtörtént! Én is kezdek úgy
beszélni, mint azok. A következő néhány nap azzal telt, hogy
kétségbeesetten igyekeztem féken tartani anyai érzéseimet.
Elhatároztam, hogy először ezt a ,,mama"-dolgot tüntetem el az
életünkből, de semmi más nem jutott eszembe, a ,,gazdit" túl erősnek
éreztem, a Kathy-t túl bizalmasnak, oda lenne a tekintélyem - mégis, a
mama foglalta össze legtalálóbban a szerepemet. Így lettem nagy
vonakodva Ralph mamája... de szentül megfogadtam, több engedményt nem
teszek. Egy este Ralph a szőnyegre hányt. Feltakarítottam a nyomokat,
ölembe vettem, megsimogattam a macskát: - Szegény kisbabám! Betegek
vagyunk! - Hirtelen magamban felmértem, mennyit is romlott az
állapotom, ha már ilyen nyelvi logikátlanság hagyta el a számat, igen,
be kellett látnom, rohamosan terjedt rajtam a macskatartókra leselkedő
gügyögőkór. A következő napokban igyekeztem magam szigorúan
cenzúrázni, mégis megtörtént, egymás után dőltek belőlem az olyan
szörnyűségek, mint a ,,Cúnya jossz kiszfijú vagy"- annak ellenére, hogy
ahányszor Ralphra néztem, furdalt a lelkiismeret, és ha ránéztem,
látszott rajta, hogy kifejezetten elvárja, hogy így beszéljek vele.
Egy este elhatároztam, hogy tiszta vizet öntök a pohárba. Az ölembe
ültettem Ralphot. - Nos, te értelmes, intelligens állat vagy, olyan
gazdit szeretnél, aki ekként is bánik veled, igaz? Ralphnak a szeme
sem rebbent. Ezt egyetértésnek vettem és nekibátorodva folytattam: -
Ennélfogva olyan méltósággal és tisztelettel fogok bánni veled,
amilyet egy ilyen előkelő, nemes macska megérdemel. Ralph kezdte
eltátani a száját. Olyan figyelmesen nézett rám, hogy egy őrült
pillanatig azt hittem, mindjárt megszólal. Ehelyett a képembe ásított.
- Jaj, te djága kici vacak - fakadtam ki nevetve, és szorosan magamhoz
öleltem.
Azóta nincsenek szabályok. Úgysem volt tekintélyem egyetlen pillanatig
sem. Nem maradt más, csak a szeretet és a gügyögés. Nem tudja valaki
véletlenül, van-e már társasága az Anonim Gügyögőknek?


Popper Péter: Mofli

Csodálatos a macska. És csodálatos Kati, a feleségem, aki úgy
veszekszik Moflival, mint egy gyerekkel. Mofli minden étkezés után fél
órával már éhes. Ütemesen nyávog. Kati ettől megőrül.
- Pofa be, Mofli!
Mofli magasra tartja a farkát, a fenekét mutatja Katinak,
méltóságteljesen kinyitja a szekrény ajtaját, elhelyezkedik a tiszta
fehérneműn, és alszik.
Ebédnél, vacsoránál ő ül az asztalfőn. Szemmel láthatóan
valamennyiünknek az a dolga, hogy az ő jólétéről gondoskodjunk.
Kivéve, ha Kati bánatos, valamiért sír. Akkor empátiájától vezérelve
megjelenik Mofli, és vigasztalja. Hogyan vigasztalja? Az ördög tudja,
miként csinálja, de valami simogató együttérzés és sajnálkozás árad
belőle, ami igencsak hatékony bánatűző. Az én szomorúságomat nem veszi
komolyan. Igaza is van.
Déry Tibor a Vidám temetés című novellájában siratta el Gáspár Endrét,
a híres műfordítót. A haldokló Gáspár mellén ül a macskája. Déry
szorong, Gáspár észreveszi.
- Ne félj, Tibor. Most még nem halok meg. Ha itt lesz a halál, a
macska leugrik rólam, és elbújik egy sarokba.
Látja-e a macska a halált, az Öldöklő Angyalt? Bizony látja. És még
sok egyebet is lát, amit ember nem pillanthat meg, talán csak egy-egy
kivételes alkalommal.
Lurkó kutya rajong a macskáknak készült száraz kajáért. Nálunk
hagyomány, hogy a cica többet kap, mint amennyi kell neki, a maradék
Lurkóé. Mofli nyugodtan eszik, Lurkó tőle húsz centire remeg az
izgalomtól, hogy mikor kerül rá a sor. Egy idő után nekem gyanús lesz,
hogy Mofli ebédje túl sokáig tart. Közelebb megyek. A tál már régen
üres, de a macska nem mozdul, és időnként bedugja a fejét, mintha
falatozna. A kutya lassan félőrült a várakozástól.
- Ne legyél hülye - mondom -, nem látod, hogy csak frocliz téged?

Fábry Judith Mária

KIDOBOTT MACSKA

Oly kedves voltál,
azt hittem, így marad.
Dédelgettél.
És most, magamra hagysz?!
Nem ismered tán
a Róka tanait,
amit oly szépen
a Kisherceg megírt?!
"Felelős leszel azért,
akit megszelídítesz!"
Nem mondták el neked
ezt az emberek?!
Megmarhatnálak,
de ily durva dolog
hozzám nem méltó,
én, Macska vagyok!
Nem haragszom rád,
csak nem értelek!
Mért tetted ezt velem?!
Hiszen szerettelek!
Elkezdem
immár kóbor életem.
Behúzott nyakkal,
fázva,
éhesen.
Télen,
a fagyban,
majd emlékezem:
Simogatásod melegét képzelem!


Íme, egy történet, hogy legyünk balekok, mert ők a leggazdagabbak:

Popper Péter: Kutyavásár

Egy napon rám tört a kutyavágy. Ez már nem nyafogás volt, hanem komoly
roham. A feleségem megértette, és lankadtan beletörődött.
- Jó, menj, és hozz egy kutyát.
Vasárnap kimentem a heti kutyavásárra, a Gellérthegy tövében. Ide-oda
mászkáltam, nézelődtem, amíg egy vénséges vén néni megszólított:
- Kutyát tetszik akarni venni?
- Csak ha valamelyik megtetszik.
- Tessék megvenni az én Bobikámat.
Lenéztem. Ott állt az a fajta fehér kutya, akit különösen utáltam a
pofája miatt. Bull terrier. Bizakodva nézett rám.
- Miért tetszik eladni?
- Tetszik tudni, öreg vagyok már. Lakótelepen lakom a hetedik
emeleten. Túl nagy fáradság már nekem egy kutya.
- Mennyi idős?
- Éppen egy éves. Szobatiszta.
Bámultuk egymást Bobikával. A franc egye meg, nem kellett volna vele
megismerkednem. Most már kötlességeim vannak az ebbel szemben.
- Adja ide egy kicsit a pórázát. Hadd lássuk, hogyan jövünk ki egymással?
Elindultunk, Bobika meg én. Szépen, nyugodtan sétált mellettem, a
többi kutyával nem igen törődött. Kezdtem belenyugodni a sors
akaratába. Akkor hát ezt az undok külsejű Bobikát szánták nekem a
Halhatatlan Istenek. Visszaérkeztünk a nénihez.
- Mennyibe kerül ez a kutya?
- Amennyit adni tetszik érte. Nekem az a legfontosabb, hogy jó helye legyen.
- Rosszul fog járni. Mert én csak egy ezrest adok.
- Rendben van. Csak jó helyre kerüljön.
Átadtam a pénzt, és most már véglegesen megkaptam a pórázt. Akkor
mögöttem megszólalt egy férfihang:
- A Bobikát tetszik megvásárolni?
- Őt. Miért kérdi?
- Mert a múlt héten én vettem meg.
- Micsoda?
- Tudja, ez olyan hazaszökős kutya. Hacsak nincs olyan kertje,
amelyiknek erős betonalapzata van.
- Hát olyan nincs.
- Akkor kiássa magát.
Szemrehányóan néztem a nénire. Lesuvasztotta a fejét.
- Bizony, az a szokása, hogy hazajön. Tesség egy darabig láncon
tartani, egy drótra felfűzve, hogy azért szaladgálhasson.
- Ilyet nem teszek. Erről egy szót sem tetszett mondani. Vissza kell
csinálnunk az üzletet.
A néni beletörődni látszott a dologba. Kaparászni kezdett a kopott
táskájában. Az egész néni kopott és megviselt volt, mint a táskája.
- És most adjam vissza az egész ezrest?
Megsajnáltam.
- Ötszáz elég lesz.
Derűsen visszaadott ötszáz forintot.
A közbeavatkozott férfi megértően figyelte az üzletet.
Én is elég vidáman érkeztem haza. Jó dolog jó embernek lenni. A
feleségem megkérdezte:
- Hol a kutya?
- Úgy alakultak a dolgok, hogy ötszáz forintért nem vettem kutyát.
Mindent elmeséltem neki. Azt mondta:
- Tudod, ezek társak. Most már a kocsmában isszák az ötszáz forintodat.
- Ilyen balek lennék?
- Ilyen. De ez rendjén van. Csak azt ígérd meg, hogy bárhogyan alakul
az élet, üzlettel soha nem fogsz foglalkozni.
Este, lefekvéskor még egyszer eszembe jutott Bobika. És Bobikáról
Karácsony Benő regénye, a Pjotruska, ahol két állástalan fiatalember
abból él, hogy állandóan eladják Pagát nevű vizslájukat, aki
visszaszökik hozzájuk. Pagát kutyáról pedig Assisi Szent Ferenc
ajánlására ugrott az emlékezetem, aki szerint tudatosan kell baleknek
lenni. Mert a balek a leggazdagabb - mondta a szent -, százszor is
kifoszthatják, és még mindig van miből.
Valami melegség járta át a szívem táját.
Azóta érzem jól magam simlis, csalásra és átverésre berendezkedett világunkban.
 
 
0 komment , kategória:  barátok  
a legszebb ajándék!
  2009-12-29 20:58:16, kedd
 
  A legszebb ajándék nem a drága ékszer.

Nem a vagyon, pompa, csillogó papírba csomagolva, kis dobozban lapulva.
Nem a fény, a ragyogás. Nem a szó, melyet hamisan ejt ki a száj.
Nem az ígéret, egy szebb jövőről gazdagon.
Nem a pompás új ruha, a legmenőbb cipő, táska, tengerparti nyaralás.

Egy ölelés, melyben ott van a számítás.

A legszebb ajándék, sajnos néha nagyon keresett.

Nem lehet megvásárolni, nem lehet kérni, ha nem megy.

Mert a legszebb ajándék a "SZERETET"... mely tiszta szívből ered!

A szépben az a legszebb, ami leírhatatlan,
a vallomásban az, ami kimondhatatlan,
csókban a búcsúzás vagy nyíló szerelem,

egyetlen csillagban a végtelen.
Levélhullásban erdők bánata,

bújócskás völgy ölében a haza,
vetésben remény, moccanás a magban,

kottasorokban rabul ejtett dallam,

két összekulcsolt kézben az ima,
remekművekben a harmónia,

részekben álma az egésznek
és mindenben a lényeg,
a rejtőzködő, ami sosem látszik,
de a lélekhez szelídült anyagban tündöklőn ott sugárzik!
 
 
0 komment , kategória:  barátok  
Ha megkérdeznéd!
  2009-12-29 20:54:44, kedd
 
  Ha megkérdeznéd, hogy mit nem mondtam el?

Van-e még szó, amit mondani kell?
Van-e még szó, kimondható?
Ha megkérdeznéd, csak annyit mondanék...

Köszönöm azt, hogy ittvoltál velem,
Csak ennyi volt az életem.
Csak ennyi volt, és nincs tovább,
Ha megkérdeznéd, csak annyit mondanék:

Ha mégegyszer láthatnám azt, amit egyszer láttam már,
Kérlek, újra segíts nekem!
Ha mégegyszer itt lennél, símogatnál, mint a szél,
Nélküled nem érezhetem.

Bárki mondja, el ne hidd!
Hiába volt a sok beszéd...
A szívedben őrizd tovább,
És el ne hagyd senkiért!

Ha megkérdeznéd,hogy mit nem mondtam el?
Van-e még szó, amit mondani kell?
Van-e még szó, kimondható?
Ha megkérdeznéd, csak annyit mondanék:

Ha mégegyszer láthatnám azt, amit egyszer láttam már,
Kérlek, újra segíts nekem!
Ha mégegyszer ittlennél, símogatnál, mint a szél,
Nélküled nem érezhetem.

Bárki mondja, el ne hidd!
Hiába volt a sok beszéd...
A szívedben őrizd tovább,
És el ne hagyd senkiért!

Bárki jönne, aki helyemre lép,
Mondd el neki, milyen szép volt a nyár!
A szívedben égjen a láng,
Égjen a tűz mégtovább!

Ha mégegyszer láthatnám azt, amit egyszer láttam már...
Ha mégegyszer itt lennél, símogatnál, mint a szél...
Ha mégegyszer láthatnám...
Ha mégegyszer itt lennél...

 
 
0 komment , kategória:  barátok  
Barátság megállapodás!
  2009-12-29 20:47:07, kedd
 
  Egy hosszu gondolkodás után, szeretném bejelenteni, hogy

"Barátság megállapodás" -omat megújítottam 2010-re !!!!

Ne becsüljetek le senkit, mindenkinek van egy személy a szívében:
akit elveszitett!

egyszer te is emlékezni fogsz,
és elmondod, hogy elveszitetted: ŐT!

a gyémántot,akit imádtál, és szerettél!

és sajnos már túl elfoglalt, idős vagy ahhoz, hogy ujból gyűjts köveket, gyémántokat,!!!!

ezért hát legyünk barátok, amig csak lehet itt mi ebben a közösségben!!!

 
 
0 komment , kategória:  barátok  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2017.12 2018. Január 2018.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 1 db bejegyzés
Összes: 3047 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 96
  • e Hét: 985
  • e Hónap: 13819
  • e Év: 13819
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.