Regisztráció  Belépés
dorotea55.blog.xfree.hu
"Széttéphetetlen kötelék a szeretet, mi köztünk él. Életünk szépség és küzdés, összeköt bennünket a hűség." Gy Marcsi
1954.01.30
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/55 oldal   Bejegyzések száma: 543 
Utcán
  2017-08-17 13:28:33, csütörtök
 
  Széll Magdolna: Utcán

Hangok surranó macskakövén,
ténfergek, mint kerge déli szél,
zilált zajokból válogatok,
fehér botom ütemesen kopog.

Köröttem ezer veszély forog,
árkok, váratlan akadályok,
elbambuló, közönyös arcok,
rohanó, tolakodó alakok.

Széles utcák színes forgatagán,
hetykén kocognék, mint hajdanán,
legelnék az utca kirakatán,
járdák foghíját átugranám.

Nyüzsgésből kiválik a hangod,
vállam érintve súgod: - Itt vagyok.
Átölelsz, homlokom csókolod,
tested páncélként körém fonod.

Óvnál, mint szájában kölykét a macska,
elég, ha karom öltöm karodba,
veled biztonságban haladok,
melletted a lelkem felragyog.

2016


Link


 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Nincs Cím
  2017-08-17 13:27:23, csütörtök
 
 
Szerencsés Tünde
Múló évszakok

Aranyra festette a nap a mező tar haját.
Nem is olyan rég érlelt kalászt,
Színjátszó volt e vidék,
Vörösen izzott a pipacs, kéklett búzavirág,
Repcétől sárgállott a messzeség.
Nyugalom borult most a tájra,
Szénabálák sorakoznak csendben,
Jelzik már, nincs távol az ősz.
Talán ajándékul kapunk még
Pár órányi napsütést,
Csodálhatjuk, ahogy az izzó korong
Lebukik a dombok mögé.
Ugyan a rozsdás évszak
Tüneményes színkavalkádot tartogat,
De szívünknek mégis fájdalmas az elmúlás.
Hiányozni fog a tücsök hangja,
A záporozó csillagok,
Virágok édes illata,
Minden, minden, ami nyár...
Évszakok jönnek-mennek,
A változás hoz valami újat, valami szépet,
Az élet meg nem áll.
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Százszorszépek
  2017-08-11 19:43:32, péntek
 
 
Dobrosi Andrea:
Százszorszépek

A naplómból tudom,
így,
hogy rendet raktam
a hátsó polcomon.

Láttad,
szememből a könny
majd' kiáradt
ott,
a mandulafa alatt.

Tessék,
neked adom a virágom -
mondtad;
megéltél már hét tavaszt,
nekem hatszor jött a május.

Felnéztem rád,
olyan voltál,
mint egy csillagárus,
ki az égről a fényt hozza el,
úgy szeret,
s elhatároztam,
én is jó testvér leszek.

Csak hát
a százszorszép a kertben...
kellett,
mint éhezőnek a falat,
hát sírni kezdtem.

Te észrevetted,
ahogy rajtam átsuhant a bánat,
tudtad,
örülnék a virágnak.

Ma ugyanúgy
könnyes szemmel nézem
a fehér szirmokon hantod felett
a méheket,
visszaadom százszorszéped akkor is,
ha meg nem köszönheted.
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Alkony
  2017-08-11 19:40:54, péntek
 
  Vörös Judit: Alkony

Megremeg a szívem
az est mámorában,
bíborban fürdőző
alkony csodájában...

Elringatom magam
gyönyörű fényében,
mindenség szélének
vonzó közelében.
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Augusztus
  2017-08-11 06:31:22, péntek
 
  S. Farkas Zsuzsanna
Augusztus

Nézd, elsárgult levelek zörögnek a forró szélben!
Látványuk elmúlást, őszt idéz, melytől félek...
Olvadó aszfaltba ragad ólmos, fáradt léptem.
Még nyár van... De nemsoká elfújja az őszi szél...
Vár még pár verőfényes élmény, és vége.
Hűvössé válnak lassan a fülledt, levegőtlen éjek.
Haldokló virágok, fakuló fű, gyengülő fények...
Végére ér a nyár... Egy nap elszáll az őszi széllel.
Még tomboló hőségtől szenved a test és a lélek.
Éltető vízért eseng, mi hűsít és éltet.
De az, délibábként vibrál a fakó kék égen.
Köddé foszlatja, s hideg esőt hoz majd az őszi szél...
Úgy múlik el a nyár, olyan gyorsan, mint az élet.
Észbe kapsz és élveznéd, de már vége...
Elsuhan melletted észrevétlen, időben, térben.
Hiába nyúlsz utána... Nem kegyelmez az őszi szél...

Link


 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Vándorló lelkem
  2017-08-05 12:42:12, szombat
 
 


Gmeindl Margit
Vándorló lelkem

Hegyeid közt járva erdélyi havasok
lelkem az égig repül akár a sasok.
Lenézek milliárd csillogó hópihédre
s kérdem magamtól,miért vagy a földön
mi végre?
Nem lenne jobb örökre itt keringni?
Felhők között,napfény alatt.
Ott,hol a madár raj halad,
vagy hókristályban fénnyé válni,
fenyő csúcsán fent szikrázni?
Ó nem lehet ,ezt nem szabad,
megfagyva nincs több gondolat.
Nem dobban szív,mely szeretni tud,
akkor a szerelemből nekem mi jut?
Maradj csak háborgó lelkem itt
és nézd a csúcsokat.
Majd egyszer talán,
az utad végén,
épp ő lesz ki magába fogad.

Link


 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Nincs Cím
  2017-08-05 12:18:45, szombat
 
 
Keresem
Keresem a szépséget mindenben és mindenkiben.
Keresem a szépséget egy mosolyban, egy kedves szóban,
Egy doromboló hangszínben, vagy egy tisztán fénylő teljes pillanatban.
Amikor a fény belülről jön s tükörként valakitől vissza tud térni,
Ezt a pillanatot keresem én!
Magamban s életem külső felszínén , ami szintúgy bennem van
Az a hullám szeretnék lenni amely fövenyedre kincseket sodor,
minden kincs amelyet ilyenkor látsz te vagy!
Keresem
Aki meghallja a csendet ami belőlem énekel.
Aki formákon túlnézve látja lényem valódi fényét.
A víztükör alatt bújik el az Óceán, mi vár rád benne, nem tudom
Vad hullámzás vagy simító habok,
Ennyi, és én vagyok
2012.04.22. AnsuzEhwazMannaz
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Mosolyt az arcodra
  2017-07-24 11:38:03, hétfő
 
  Magyar Éva Anna
Mosolyt az arcodra

Ha dühös a lelked,
Fújd ki a gondod.
Építs mosolyt az arcodra.
Mondd: Jól vagyok.

Ha a mosolyt előcsalod,
Boldogabb lesz a lelked,
Megszűnhet a gondod.
És sugárzik az arcod.

Ha ezeket betartod,
Szebb lesz a napod.
Mindenki látja,
Nem aggaszt a gondod.

E sorokkal kívánom,
Légy mindig boldog.
E versike örömet adjon.
S orcádon mosoly ragyogjon.
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Szeretni...csak úgy...
  2017-07-24 11:35:46, hétfő
 
 

Magyar Éva
Szeretni...csak úgy...

Szeretni csak úgy lehet
ha szülőföldje az alázat
tisztelet,s nem a gyalázat
a bántó szó engem temet.

Szeretni csak úgy igaz
ha nem tapossák szét álmaink,
össze omlanak hitt csodáink
könnycseppé olvad a viasz.

Szeretni csak úgy szépség
ha lelked kérik, ha magad
vagy a reménység az imákban
templomi oltáron a szentség.
Forrás: Internet
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Fájó idő...
  2017-07-17 12:13:53, hétfő
 
  Szabolcsi Zsóka
Fájó idő...

Levendula, nagymama szavát idéző
halk virág őszi sóhaja száll.
Megéled a múlt, melyben
ódon szagok ejtettek rabul,
negédes nyár zümmögött fülembe.
Barnul az idő, anyó leszek
magam is nemsokára.
Ballagok galád tél felé.
Mondhatnád: ez a rend.
Mondhatnám: Ó, hadd legyek
kicsit még rendetlen...
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
     1/55 oldal   Bejegyzések száma: 543 
2017.07 2017. Augusztus 2017.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 35 db bejegyzés
e év: 534 db bejegyzés
Összes: 9055 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 615
  • e Hét: 9051
  • e Hónap: 49192
  • e Év: 425713
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.