Regisztráció  Belépés
1vargaildyko.blog.xfree.hu
...Légy, amivé legszebb hajlamaid által válhatsz - de elsősorban maradj ember. (Tatiosz) Tücsök Ildykó
1901.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/467 oldal   Bejegyzések száma: 4662 
Mi, fáradt felnőttek sokszor cserélnénk a gyermekekkel...
  2014-04-30 15:41:49, szerda
 
 

Lelki útravaló a mai napra

Április 30.
Amikor pedig a főpapok és az írástudók látták azokat a csodákat, amelyeket tett, és a gyermekeket, akik a templomban ezt kiáltották: "Hozsánna a Dávid Fiának!" - haragra lobbantak [...]. (Mt 21,15)
Mi, fáradt felnőttek sokszor cserélnénk a gyermekekkel. Irigyeljük a gyermekek korát: újra kezdenénk az életet! Irigyeljük tapasztalatlanságukat: nekik jó, mert még nem ismerik az élet árnyoldalait! Irigyeljük bizalmukat: minden rájuk mosolygó felnőttre visszamosolyognak. Mindehhez a Szentírás tanúsága szerint még az is társul: a gyermekek az Isten kiváltságos teremtményei. Teremtőnk, de maga Jézus is külön szemmel tartja őket (Mt 18,10).
A templomban nyüzsgő, Jézus körül tébláboló gyermekeket lenyűgözte az, ahogyan a Mester személyválogatás nélkül gyógyította a betegeket. Meghódította őket Jézus hatalma. Hallhatták a tömeg találgatásait, tudták, hogy a csodatévőt Messiásnak, Dávid Fiának, az eljövendő prófétának nevezik. A jól értesült ek hallhattak a jeruzsálemi bevonulásról is. Értelmi gátlások nélkül, teljes ráhagyatkozással fordultak Jézus felé: "Hozsánna a Dávid Fiának!" Ez egyszerre kérés és dicséret: "Ó, Uram, segíts meg! Ó, Uram, adj szerencsét! Áldott, aki az Úr nevében jön!" (Zsolt 118,25-26) Énekükben feltétlen bizalmukról biztosították őt: rajtunk is így segítenél, ha betegek lennénk, velünk is így törődnél, ha szükségünk lenne rád!
A gyermekek szinte behozhatatlan előnye az, hogy örülni tudnak az örülőkkel. Mi, felnőttek a másik ember örömén sokszor csak bosszankodunk, és irigykedünk: "Neki bezzeg sikerült, nekem nem! Őt előléptették, engem leminősítettek. Az ő gyümölcsfája roskadásig tele van, az enyém virágjában elfagyott!" A gyermekek nem mérlegelnek. Nem hasonlítják össze a másik örömét saját veszteségükkel, azt szinte nem is ismerik. Örül a másik, mert Jézus meggyógyította - hát én is gyermeki együttérzéssel örülök vele. Örülök, mert felépült szomszédunk háza, mert gyönyörű borjat el lett a tehene: "Gyere, anya, nézd meg te is!" Az anya pedig mérgesen elfordul, mert nem kíváncsi más örömére.
Mi csak a másik kárán tudunk örülni? Igaza van a mondásnak, hogy "a legszebb öröm a káröröm"? S miért nincs ilyen szó a gyönyörűséges magyar nyelvben: "öröm-öröm"? A Jézust dicsérő gyermekektől meg kell tanulnunk: "Mindennél szebb az öröm-öröm!"
Uram!
Ha jönni talál olyan óra, [...]
Kezem kezedben ha kezdene hülni,
Más örömén ha nem tudnék örülni,
Ha elapadna könnyem a más bűnén,
Az a nap, Uram, hadd legyen a végső:
Szabadíts meg a szürkeségtől! (Sík Sándor: Ments meg Uram!)
Ámen.
Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben c. könyvéből való.








FORRÁS: http://zope.lutheran.hu/portal/napiige
Link


 
 
0 komment , kategória:  Lelki Táplálék-Útravaló  
Nagyon sokan nem szeretik,
  2014-04-29 12:13:44, kedd
 
 

Lelki útravaló a mai napra

Április 29.
Jézus mondta: "És amikor eljön [a Pártfogó], leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet. A bűn az, hogy nem hisznek énbennem; az igazság az, hogy én az Atyához megyek, és többé nem láttok engem; az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme megítéltetett." (Jn 16,8-11)
Amikor Jézus távozásával kapcsolatban megígéri övéinek a Pártfogó elküldését, néhány szóban meg is határozza az őt helyettesítő Szentlélek feladatait. Szerepe félelmetesnek tűnik: leleplezi a bűnt, s meghozza az ítéletet is. Egyszerre ügyész, aki vádol, és ugyanakkor ítélő bíró. Vajon melyikünk tud megállni előtte?
Nagyon sokan nem szeretik, ha az igehirdetésben szó esik az ember bűnéről. "Azok a bűnösök, akiket a rendőrség üldöz, a bíróság elítél, akikkel tele vannak a fegyházak és a börtönök. Aki szószéken bűnről beszél, megbélyegzi a templomos gyülekezetet!" - vallják sértődötten. Pedig ma már szó sincs a középkorban szokásos ostorozásról! Jézus világosan fogalmaz: "A bűn az, hogy nem hisznek énbennem [...]." Vagyis megtérniük elsősorban nem a bűnösöknek, hanem a hitetleneknek kell. Annak, aki elveszítette bizalmát Krisztusban, aki elutasítja őt magától. A bűn nem ott kezdődik, hogy káromoljuk az Istent, hanem ott, ha nem imádkozunk hozzá. Nem abban van a bűn, hogy hozzányúlunk a máséhoz, hanem abban, hogy nem tesszük életünket és sorsunkat Urunk kezébe. Ezt ítéli meg bennünk a Szentlélek, ezért munkálja megtérésünket. A megtérés pedig azt jelenti: imádkozunk, s így eszünkbe sem jut az istenkáromlás; ha mindenestől kezébe tettük életünket, nincs is szükségünk hozzányúlni a máséhoz.
A Pártfogó elvezet a teljes igazságra. Az pedig a következő: Jézus az, akinek mondta magát, Isten valóságos fia, mindnyájunk megváltója. Őt - feltámasztásával és mennybemenetelével - a Teremtő Isten igazolta. S ugyanezzel ítéletet is mondott az egyszülött fiát igazságtalanul elítélő világ felett is. Jézus elítélésével az őt ke resztre juttatók, a választott nép, a római helytartó és az őket hátulról mozgató sátán önmaguk felett mondták ki az ítéletet!
Ne félj tehát, Isten népe! Isten a kereszt gyalázatából is jót hozott ki. A kereszten Jézus hordozta mindnyájunk vétkét s azok minden következményét. Ha nehéz napokban viharfelhők gyűlnek fejünk felett, tudhatjuk, hogy felettünk soha nem lesz olyan sötét, mint a Golgotán volt. Ha egyedül érezzük magunkat, elárvultan, tudhatjuk, hogy ő, akit még az Isten is elhagyott, soha nem hagy magunkra minket. Ezért is küldte el Lelkét, mindnyájunk Pártfogóját.
Uram!
Ó jöjj, teremtő Szentlélek,
Látogasd meg a te néped,
És adj minden teremtménynek
Vigasztalást, békességet! (EÉ 231,1)
Ámen.
Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben c. könyvéből való.








FORRÁS: http://zope.lutheran.hu/portal/napiige
Link


 
 
0 komment , kategória:  Lelki Táplálék-Útravaló  
Vigyázzatok a család tisztes nevére, becsületére!
  2014-04-28 11:44:40, hétfő
 
 

Lelki útravaló a mai napra

Április 28.
Jézus mondta: "Én azonban az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek; mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok." (Jn 16,7)
Irodalmunk klasszikus írói, de nagyapáink emlékei is szóltak halálba készülő falusi emberekről. A parasztember közelebb élt a természethez, s megérezte közeledő halálát. Összegyűjtötte családját, elbúcsúzott tőlük, s mindenről rendelkezett. Szétosztotta vagyonát, gondjaikra bízta egyedül maradó édesanyjukat. Még azt is mondta: "Vigyázzatok a család tisztes nevére, becsületére!" Persze, azt nem, amit Jézus: "Jobb nektek, ha én elmegyek."
Jézus búcsúzásában éppen ezt az első pillanatban érthetetlen mondatot kell megértenünk. Jézus búcsúzik, az Atyához való visszatérésére készül. Földi megbízatása letelt. Visszafelé fogja megtenni útját. Elmegy, s el fogja küldeni a Pártfogót. Ha nem megy el, a Pártfogó nem jön el. A Pártfogó pedig a Szentlélek, a Szentháromság harmadik személye, az Atya és a Fiú Lelke, akit a Niceai hitvallás szerint Úrnak és Megelevenítőnek vallunk, "akit az Atyával és a Fiúval együtt imádunk és dicsőítünk, aki a próféták által szólt". Jézus bejelentéséből az következik, hogy az ő látható, emberi mivoltában megvalósult jelenlétét felváltja a Szentlélek lelki-szellemi jelenléte. Azóta nemcsak a tizenkét tanítvány, de mi mind, az Isten egész földi gyülekezete a Szentlélek korszakában élünk.
Sokan gondolják, ki is mondják: "Jézus földi életének ideje alatt könnyebb volt hinni benne, mint a mi időnkben." Ez így nem igaz. Akkor is úgy volt, mint ma, egyesek hittek, mások elfordultak. Sokan hozsannáztak, a többiek "feszítsd meg"-et kiáltottak. Péter szem- és fültanúja volt Jézus csodáinak, igehirdetéseinek, ám hitvallását - "Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia!" - nem "test és vér", nem emlékei és tapasztalata, hanem a mennyei Atya mondatta ki vele (Mt 16,16-17). Semmit nem veszített Isten mai népe Jézus kortársaihoz képest. Ő ma is az a Krisztus, aki mellett kiderül, ha rossz úton járunk. S ő ma is az Isten Fia, aki hatalmával és szeretetével megállít s megfordít a rossz úton. Erről az elküldött Pártfogó kezeskedik, őt kell érte áldanunk és dicsérnünk.
Nincs veszteségünk, sőt inkább nyereséggel számolhatunk. Jézus működésének három évében egyszerre csak egy helyen volt jelen, Kapernaumban vagy Betániában, egy hajón vagy a hegyen. Ma a Szentlélek által korlátlanul és egyszerre van jelen széles e világon.
Uram! Istenem, Szentlélek Úristen! Jöjj szívembe, és űzz ki onnan mindent, ami ellenedre van, és helyette töltsd meg azzal, ami tőled való. Ámen. (J. Arndt)
Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben c. könyvéből való.








FORRÁS: http://zope.lutheran.hu/portal/napiige
Link


 
 
0 komment , kategória:  Lelki Táplálék-Útravaló  
azt ígérted, soha nem hagysz el engem
  2014-04-27 12:45:20, vasárnap
 
 

Lelki útravaló a mai napra

Április 27.
Jézus mondta: "Így most titeket is szomorúság fog el, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek: és azon a napon nem kérdeztek éntőlem semmit." (Jn 16,22-23)
Jézus jó előre felkészítette tanítványait mindarra, ami rájuk várt. Elfogására, szenvedésére, csúfos kereszthalálára. Mindez emberileg teljes kudarc, sőt vereség. "Ti sírni és jajgatni fogtok, a világ pedig örül" - mondotta. De hozzátette azt is: "Szomorúságtok örömre fordul!" Nagypéntek gyászát húsvét öröme váltotta fel.
Ilyen fordulópont, "pálfordulás" - Istennek hála - nem ritka Jézus mai tanítványainak életében. Pedig váratlan nehézségek, betegségek, hirtelen haláleset idején nagyon gyorsan készek vagyunk szemrehányással fordulni Urunkhoz:

[...] azt ígérted, soha nem hagysz el engem,
[...] S most visszanézve [...]
mégsem látom szent lábad nyomát!
Csak egy pár láb nyoma látszik az ösvén yen.
Elhagytál a legnagyobb ínségben?

Az Úr kézen fogott, s szemembe nézett:
"Gyermekem, sose hagytalak el téged!
Azokon a nehéz napokon át
azért látod csak egy pár láb nyomát,
mert a legsúlyosabb próbák alatt
téged vállamon hordoztalak!
Lábnyomok (Ismeretlen szerző, fordította Túrmezei Erzsébet)

Visszatekintve bizony úgy van, ahogyan ő mondja. Mellette könnyebbül a teher, mert ő vitt minket terhünkkel együtt - vállain!
Más szomorúságunk is örömre fordul Jézus mellett. Áldottak vagyunk, ha magunk miatt tudunk bánkódni. Nem vagyunk azok, akiknek hittük magunkat! Elrontottunk kapcsolatokat, elmulasztottunk fontos szolgálatokat. Péterek voltunk, akik megtagadtuk, Júdások, akik elárultuk. Mindezt mélységesen megbántuk. Ez a megbánás az Isten szerinti bűnbánat. Ő pedig, aki a bűnbocsánat jogáért megfizetett, megbocsátotta vétkeinket. Szomorúságunk örömre fordult, s ez a mi "pálfordulásunk."
Urunk tovább sorolja a várható örömforrásokat. A sorban az egyik a vég nélküli öröm, az együtt töltött örökkévalóság öröme. Amikor majd "azon a napon" Krisztus együtt lesz övéivel. Eljön a "soha el nem hagyom őket" véget nem érő pillanata. A tökéletes közösség, a színről-színre látás állapota. Akkor már nem kérdezünk tőle semmit, mert nem lesz már szükségünk kérdésekre. Ott már mindenre megnyugtató és végérvényes választ kapunk. Ezt az örömöt senki sem veszi el tőlünk, megváltott népétől!
Uram! Csodálatos a te kegyelmed. Elűzöd életünk búfelhőit. Segíted hordozni terhünket, sőt velük együtt hordozol minket is. Köszönjük, hogy megváltottaid számára nyitva van üdvösséged ajtaja is. Ámen.
Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben c. könyvéből való.








FORRÁS: http://zope.lutheran.hu/portal/napiige
Link


 
 
0 komment , kategória:  Lelki Táplálék-Útravaló  
Egyáltalán nem mindegy, örömmel élünk-e vagy kényszeredetten
  2014-04-26 10:15:50, szombat
 
 

Lelki útravaló a mai napra

Április 26.
Jézus mondta: "...ti sírni és jajgatni fogtok, a világ pedig örül; ti szomorkodtok, de szomorúságotok örömre fordul. Amikor az asszony szül, fájdalma van, mert eljött az ő órája, de amikor megszülte gyermekét, nem emlékezik többé a gyötrelemre az öröm miatt, hogy ember született a világra." (Jn 16,20-21)
Egyáltalán nem mindegy, örömmel élünk-e vagy kényszeredetten, mosolyt árasztunk-e magunk körül vagy levertséget, örömmel fogunk-e neki egy feladatnak vagy eleve reménytelenül.
Jézus azt akarja, hogy követői örvendező emberek legyenek. Örömünk forrása pedig feltámadásának evangéliuma. A halott Krisztust hordozó és hirdető keresztyén csak szomorú ember lehet. A Feltámadottra tekintőnek, a vele élő Krisztus-követőnek pedig mindig örvendezőnek kell lennie. De hát lehet-e mindig örülnünk? Hiszen életünk során folyton egymást váltja a derű és a ború. Nincs mindig okunk az örömre.
Jézusunk nem tagadja le életünk nehézségeit, s azt i s tudja, hogy terheink valóban súlyosak, fájdalmaink és veszteségeink le sem tagadhatóak. A fenti mondatokkal akkori és mai tanítványait készítette fel a nagypénteki gyászra, az ellenfelek diadalmas örömére, övéi csalódására és sírására. Ám fordul a kocka, s a tanítványok szomorúsága örömre fordul. A nagypénteki gyász után húsvét öröme következik, s ő, a feltámadott velük marad a világ végezetéig! (Mt 28,20) Jézus szenvedésének gyümölcsével és a húsvéti "evangéliummal Isten új eget vont a hívők fölé. A kegyelem ege ez. Sokkal gyönyörűségesebb, mint a látható égboltozat" - írja Luther. A kegyelem ege mintegy védőernyő feszül Jézus mai tanítványai felett is. Erre a védőernyőre Jézus úgy tekint, mint a szülés szenvedését vállaló édesanya tekint a gyermekére: fájdalommal szültem, de nem sajnálom. Megérte, mert "ember született a világra!" Annál jobban szeretem, mert megszenvedtem érte!
"A kegyelem ege alatt az életnek annyi szépsége van" - írja Túrmezei Erzsébet, s így foly tatja: "A kegyelem ege alatt könnyűvé válik a nehéz." Igen, mert a megérdemelt és a meg nem érdemelt terheink egy részét átvette az a Krisztus, aki a bűneinkkel megterhelt keresztet cipelve ment a Golgotára. A másik részének súlya pedig könnyebb lesz, az elnyert kegyelemhez képest elhanyagolható súlyúvá, mert a "kegyelem ege alatt Jézusunk jár velünk, s az ő nyomában hazaérkezünk." (A kegyelem ege alatt)
Uram! Bocsáss meg, hogy sokat panaszkodom másoknak és neked! Add, hogy a kegyelem ege alatt örülni tudjak mindannak, amit tőled kaptam, és csendben hordozzam azt, ami nehéz. Ámen.
Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben c. könyvéből való.








FORRÁS: http://zope.lutheran.hu/portal/napiige
Link


 
 
0 komment , kategória:  Lelki Táplálék-Útravaló  
A halott embernek nincsenek életfunkciói...
  2014-04-25 13:20:32, péntek
 
 

Lelki útravaló a mai napra

Április 25.
Jézus mondta: "Bizony, bizony, mondom néktek: hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak." (Jn 5,25)
A halott embernek nincsenek életfunkciói. Nem lélegzik, nem vesz magához táplálékot, nem hallja szerettei hangját, nem vesz tudomást az őt körülvevő világról. Eltűnt arca pirossága, kedves mosolya, keze nem mozdul simogatásra. Elbúcsúzott ettől a világtól. Hozzátartozói megsiratják, meggyászolják, és reménységgel a szívükben a gyülekezet szolgálatával temetik el.
Reménységünk pedig abból az evangéliumi tudósításból táplálkozik, hogy Jézusunk a nagypénteki halála és eltemetése után húsvét hajnalán úgy lépett ki a sírból, mint egy fiatal. Hordozta a kereszten kapott öt sebének nyomait, bizonyítva ezzel, hogy ugyanaz, akit Pilátus a főpapok követelésére halálra ítélt. Tanítványai pedig felismerték hangjáról, a kenyér megtöréséről meg arról, ahogyan az íráso kat magyarázta. Igen, ő erősebb a halálnál, ő maga az élet. S ne felejtsük el a naini özvegy fiát, Jairus leányát, s barátját, a betániai Lázárt, akiket még földi élete során támasztott fel.
Mindezen túl Urunknak a halál feletti hatalmát élhetik át azok, akiket szellemi-lelki halálos állapotukból támaszt fel. Az élők között élnek ezek a "halottak". Házastársak élnek "a gyermekek kedvéért" úgy, hogy nincs már közük egymáshoz, egymás számára már halottak. Öreg, támaszra szoruló szülőről feledkezik meg felnőtt gyermeke, nem ír, nem telefonál, nem látogatja meg, olyan, mintha meghalt volna. S pontosan így élnek azok, akikről a feltámadott Jézus diktálja tollba Jánosnak Patmosz szigetén: "Tudok cselekedeteidről, hogy az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy." (Jel 3,1)
Ennél a halálnál is erősebb Urunk. Olykor egy váratlan esemény, megrázó élmény, öröm vagy bánat éri a "halottat", s kinyílik a szeme, felébred alvó lelkiismerete, s rádöbben mulasztásainak következményeir e. Aztán meghallja Jézus szavát. Ő pedig szembesít vétkeinkkel és mulasztásainkkal, majd beismerő bűnbánatunkra feloldozásukkal válaszol. Ezzel támaszt fel Istennel és emberrel nem törődő halálos állapotunkból. Halott tagjainkba életet lehel az élet Ura, s arra indít: bocsánatkéréssel hozzuk helyre mindazt, amit elrontottunk. Sőt jóvá is tegyük, amit még lehet. Ha velünk újat kezd az Isten, annak erejével mi is kezdjünk újat egymással.
Uram!
[...] Nálad bocsánat vár és élet.
Lázadó szívem újra cseréled.
Elmúlt a régi. Kezdhetem az újat.
Adj erőt nékem, hogy bátran induljak
Új úton, mindig teutánad.
Véled új élet hajnala támad. (EÉ 431,2-3)
Ámen.
Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben c. könyvéből való.








FORRÁS: http://zope.lutheran.hu/portal/napiige
Link


 
 
0 komment , kategória:  Lelki Táplálék-Útravaló  
A sárgabarack őse Perzsiában élő mérges növény volt.
  2014-04-24 10:10:01, csütörtök
 
 

Lelki útravaló a mai napra

Április 24.
Jézus mondta: "Senki sem varr foltot új posztóból régi ruhára, mert a toldás kitépne belőle, az új a régiből, és még csúnyább szakadás támadna. És senki sem tölt újbort régi tömlőbe, mert szétrepesztené a bor a tömlőt, s odalenne a bor is, a tömlő is; hanem az újbor új tömlőbe való." (Mk 2,21-22)
A sárgabarack őse Perzsiában élő mérges növény volt. A nyilak végét mártották gyümölcsébe, s akit eltaláltak, perceken belül meghalt. Ma pedig örömmel majszolja a legkisebb gyermek is. A méreg maradéka kis keserű íz a magban, a gyümölcs viszont tápláló, ízletes eledel.
Ekkora változáson megy keresztül az, aki elfelé igyekezett a nyájból, azután a Pásztor megtalálta és visszahozta. Először mindennel elégedetlen volt, a kötelességét sokallta, a táplálékot kevesellte. Munkáját tessék-lássék végezte. Amióta viszont a pásztori szeretet visszahozta, örömmel éli Isten népe mindennapi életét. Élvezi gondoskodását, és hálás szeretettel végzi felad atait. Az elveszettség előtti és a megtalálás utáni élet nem is hasonlít egymáshoz.
Hasonló szemléletváltozásról beszél Jézus. Régi, rongyos ruhára nem varrnak új posztóból foltot, forrásban lévő újbort sem töltenek régi tömlőbe. Az Istent emberi törekvéssel megnyerni akaró kegyesség és a Krisztus által munkált új élet alkotóelemei nem illeszthetők össze! A "régi" kegyes mindig azért böjtöl, imádkozik, vagy teszi a jót - sokszor fogcsikorgatva, de olykor valóságos áldozatot is hozva -, hogy eleget tegyen, hogy kiérdemelje az Úr kegyelmét. A Krisztus megtérésre hívó szavát meghalló pedig nagyon jól tudja, hogy a kegyelem ingyen van, bocsánatát is csak a tőle kapott hittel tudja elfogadni. A Krisztussal való találkozás után pedig nincs dicsekednivalója. Ha tesz valamit, alázatosan vallja Pál apostollal: "...többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem [...]." (Gal 2,20) Az önmagát megváltani akaró ember és a megváltott ember élete nem keverhető össze, merőben más.
Emlékszünk a testvérei előtt dicsekedő Józsefre. Még szüleinél is többre tartotta magát. A száraz kútban, a rabszolgasorsban és Potifár börtönében végigjárta az Isten nevelőiskoláját. Amikor pedig a fáraó megkérdezte: "Rólad azt hallottam, hogy az álmot meg tudod fejteni", ezt mondta: "Nem én, hanem az Isten ad választ [...]." (1Móz 41,15-16) Ez már egy másik, egy megváltozott szívű és életű József szava volt. Ezt nem lehet önneveléssel elérni, ez az Úristen csodája!
Uram!
Megkerested kinn a pusztán
Az eltévedett juhot,
Aki tőled eltávozván
Veszedelembe jutott.
Jézus, lelkem hű pásztora,
Bűnösöknek Megváltója,
Munkáld megtérésemet,
Éleszd, növeld hitemet! (EÉ 418,2)
Ámen.
Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben c. könyvéből való.








FORRÁS: http://zope.lutheran.hu/portal/napiige
Link


 
 
0 komment , kategória:  Lelki Táplálék-Útravaló  
Különös pásztor az Urunk,
  2014-04-23 11:39:36, szerda
 
 

Lelki útravaló a mai napra

Április 23.
Jézus mondta: "Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és eltéved közülük egy, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyekben, és nem megy-e el megkeresni az eltévedtet? Ha azután megtalálja, bizony mondom néktek, jobban örül neki, mint annak a kilencvenkilencnek, amelyik nem tévedt el. Ugyanígy a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy elvesszen egy is e kicsinyek közül." (Mt 18,12-14)
Különös pásztor az Urunk, jobban örül az eltévedt és megtalált bárányának, mint annak a kilencvenkilencnek, amelyik nem tévedt el! Az általános emberi gondolkodás más, az mindig számol a veszteséggel: "Hadd hulljon a férgese!" "Jut is, marad is!" "Több is veszett Mohácsnál!" - mondjuk, s bár bosszanthat a veszteség, megrándítjuk a vállunkat, s az élet megy tovább. Annak próbálunk örülni, ami megmarad.
Pásztorunk mindnyájunkra ügyel. Az erősekre és a gyengékre, a nagyokra és a kicsinyekre, a sokra, a nyáj egészére s az egyes emberre, a legkisebb re is. S nem akarja, hogy egy is elvesszen a kicsinyek közül. Amikor azonban egy elindul a szakadékokhoz vezető úton a veszedelmek felé, nem habozik, utánamegy, megkeresi.
Igaz, kérdezheti "a századik" - s akad, aki kérdezi is -: "Atyám, miért nem lakatoltad be a kaput? Miért nem tartottál rövid láncon? Te oltottad szívembe a szabadság utáni vágyat, csupán azt szerettem volna kipróbálni, mire jutok magam." Atyánk nem mentegetőzik, csak emlékeztet: "Eleget figyelmeztettelek arra, hogy a szakadék mélyén vagy az ellenség szájában vagy igazán rabságban! Ott már soha nem teheted azt, amit akarsz. S hányszor hallottad a már megtaláltak élménybeszámolóját arról, mit jelent nekik, hogy újra nyájam tagjaiként élhetnek, végleges, szabad és szeretetteljes kapcsolatban velem és egymással!"
Pásztorunk végzi a dolgát, megkeresi és megtalálja az eltévedtet. Sajátos értékrendje szerint "jobban" örül, maradéktalanul örül a megtalált századiknak. Mintha azt mondaná: "Eddig is az eny ém voltál, s most még inkább az vagy!" Örül annak, ha a megtalált elcsodálkozik azon, hogy még neki is lehet örülni! Hogy ilyen fontos a Pásztor számára. Ebből a csodálkozásból fakad a "századik" őszinte bűnbánata meg életre szóló elhatározása: "Uramnak lekötelezettje lettem egész életemre. Igyekszem most már mindenben akarata szerint cselekedni!"
Tanuljunk örülni mennyei Atyánkkal a megtalált századiknak!
Uram! Te mindenkinek tudsz örülni, akit megtaláltál. Ments meg attól, hogy válogassak néped tagjai között, taníts együtt örülni veled! Ámen.
Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben c. könyvéből való.








FORRÁS: http://zope.lutheran.hu/portal/napiige
Link


 
 
0 komment , kategória:  Lelki Táplálék-Útravaló  
Jézus ebben a rövid példázatában úgy tanít bennünket
  2014-04-22 10:56:15, kedd
 
 

Lelki útravaló a mai napra

Április 22.
Jézus mondta: "Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és eltéved közülük egy, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyekben, és nem megy-e el megkeresni az eltévedtet? Ha azután megtalálja, bizony mondom néktek, jobban örül neki, mint annak a kilencvenkilencnek, amelyik nem tévedt el. Ugyanígy a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy elvesszen egy is e kicsinyek közül." (Mt 18,12-14)
Jézus ebben a rövid példázatában úgy tanít bennünket örömre, hogy a mennyei Atya öröméről szól. Ő az a pásztor, akinek száz juha van, s amikor közülük egy eltéved, addig megy utána, amíg megtalálja.
Bizonyosak vagyunk abban, hogy a kilencvenkilencnek is örül a pásztor. Azoknak, akik a helyükön vannak. A keresztyén családoknak, ahol imádságra, Isten szavának megbecsülésére tanítják a gyermekeket, ahol a szülők szeretetében nőnek fel a rájuk bízottak. Örül az Isten az összetartó gyülekezeteknek, ahol befogadják a hirdetett igét, ahol számon tartj ák és viselik egymás terhét, ahol szívesen fogadják még az ismeretlen betérőt is. Pásztorunk jól tartja övéit, s ebből fakad a családok és a gyülekezetek egészséges, Istent dicsérő élete.
Azonban nincs olyan nyáj, ahonnan törvényszerűen el ne kóborolna valaki. Sőt úgy látszik, mindenkinek el kell indulnia egyszer a maga feje után, hogy keserves kudarcok árán jöjjön rá: "kár volt!" S mi lenne az eltévedt báránnyal, ha a Gazda rendszeresen nem számlálná meg nyáját? De meg sem kell számolnia, éles szeme azonnal észreveszi a hiányt, még azt is tudja, melyik hiányzik. Ő tudja legjobban, hogy az elkóborló bárány eltévedhet, lábát törheti, nyakát szegheti a szakadékokban, vadállatok martalékává válhat. Ő tudja legjobban, hogy a "századik" állandó veszedelemben van.
Áldottak vagyunk, mert biztosan tudhatjuk, ott élünk a pásztor figyelő tekintete előtt, nyája védettségében. Emlékszünk arra is, hogy már megjártuk az "elfelé" vezető utat, s az Isten szeretete visszahozott. Ám bizonyára vannak ismerőseink, akár családunk tagjai között is olyanok, akikre aggódással gondolunk, hiányoznak a nyájból, s nem tudjuk, hol kóborolnak. Nyugtasson meg minket az: a pásztor egyszer a keresztségben "ráírta" életükre az Atya, Fiú, Szentlélek Isten nevét. Ő pedig nem mond le róluk, már elindult keresésükre.
Uram! Te jobban tudod, mint mi, hogy a tőled való elszakadás fenyegeti az ifjakat és a gyermekeket, családunk és gyülekezetünk tagjait. Tudod azt is, hányan kallódnak közülük, s mennyi veszedelem fenyegeti őket. Keresd meg és találd meg őket. Szeretnénk segíteni neked, s még jobban szeretnénk osztozni veled a megtalálás örömében. Ámen.
Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben c. könyvéből való.








FORRÁS: http://zope.lutheran.hu/portal/napiige
Link


 
 
0 komment , kategória:  Lelki Táplálék-Útravaló  
Jön néha még öröm
  2014-04-22 10:53:40, kedd
 
 

Lelki útravaló a mai napra

Április 21.
Ezt mondja az Úr: "Mert én új eget és új földet teremtek, a régire nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe. Ezért örvendjetek és vigadjatok mindörökké annak, amit teremtek." (Ézs 65,17-18)
Toldalagi Pál költő nehezen viselte az élet terheit:
Jön néha még öröm. De ritkán. Ez az élet.
Az Éden már hogy illene ide.
Vad indák fonnak át, s nézel a szenvedések
mindennapos pokoltüzeibe.
(Egy kórlap margójára)
Igaz, életünkben sokszor együtt jár a siker és a bukás, a szép és a csúf, a bánat és az öröm. A borúlátó vagy pesszimista embert nehéz felvidítani, mert "sötét szemüveget hord", s csak a rosszat veszi észre maga körül. A derűlátó vagy optimista pedig behunyja a szemét, hogy ne kelljen észrevennie a bajt és a jajt.
Tartós örömforrások után kellene néznünk? Tagadjuk le a betegségek fájdalmát, a háborúk borzalmait, az emberi gonoszság okozta sebeket? Tagadás helyett inkább meg kell tanulnunk a realista b iblikus látást.
"Örvendjetek annak, amit teremtek" - mondja Urunk. A Mindenható szépnek alkotta meg a világot. Örülnünk kell a ragyogó kék égnek, a melengető napsugárnak. Észre kell vennünk az ezernyi virág pompáját, a frissen szedett gyümölcs kívánatos szépségét, gyermekeink mosolyát. Mindezekkel Isten gazdagítja életünket.
Az ember viszont egyre eredményesebben teszi tönkre a Teremtő jó és szép világát. Ezért ígérte meg Isten, hogy új eget és új földet alkot. Ezt az újjáteremtő művét Fia elküldésével már el is kezdte. Krisztusunk pedig az Istentől eltávolodott emberek újjáteremtésével bizonyította Isten ígéretének valóságát: az önző és harácsoló Zákeus szívében a vele való találkozás után szeretet született, az őt megtagadó Péter hűséges szolgájává lett, a kételkedő Tamás szívében pedig hitet teremtett. Ezeket az életváltozásokat Pál apostol így foglalta össze: "...ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre." (2Kor 5,17)
Az új teremtése tehát emberi szívekben elkezdődött, emberi életek megváltozásában realizálódik. Ez nem a mi jóra való törekvésünknek, hanem Krisztus bűnbocsátó evangéliumának az eredménye. Örömmel kell észrevennünk ezt mások és a magunk életében. S ezért hinni tudunk abban is, hogy nemcsak egyes emberek, de egyszer az egész teremtett világ megújul, mert így ígérte s így akarja az Isten.
Uram! Kezdd el bennem újjáteremtő munkádat. Vedd el tőlem önzésemet, adj helyébe szeretetet. Vedd el fontosságom tudatát, hogy észre tudjam venni, mit kell tennem barátaimért. Ámen.
Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben c. könyvéből való.








FORRÁS: http://zope.lutheran.hu/portal/napiige
Link


 
 
0 komment , kategória:  Lelki Táplálék-Útravaló  
     1/467 oldal   Bejegyzések száma: 4662 
2017.09 2017. Október 2017.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 20 db bejegyzés
e év: 220 db bejegyzés
Összes: 103840 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 5535
  • e Hét: 5535
  • e Hónap: 169215
  • e Év: 1927022
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.