Regisztráció  Belépés
dorotea55.blog.xfree.hu
"Széttéphetetlen kötelék a szeretet, mi köztünk él. Életünk szépség és küzdés, összeköt bennünket a hűség." Gy Marcsi
1954.01.30
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Versek
  2010-01-21 13:13:44, csütörtök
 
  Link




Link




Kun J. Judit
Kacagó hold

Fekete sötét égen kerek képű hold ragyog
Eltévedő sugara ablakomon bekopog.
Hideg sárga fénye bejárja az egész szobát
Megpihen az ágyam körül, s kacag egy jókorát.

Bohóc ül az ágyam fölött, őrzi álmom nyugalmát,
Mellette a falon mulat Jánossy-Karnevál.
A hold haloványan adja hozzá hangulatát
Fényével világítva a mulatozók táncát.

Könnyed léptekkel, kedves mosollyal távozott,
De holnap újra eljön, úgy határozott.
A mulatságból nem marad ki, amíg csak lehet
Hisz hamarosan elfogy, és várhat újra heteket.

>>>>>



Kun J. Judit
...sosem éltem - sosem éltem...

"fel-fellázadtam
mint porszem a sivatagban
de köröttem gúnyosan
kinevettek kikacagtak
egyszerre üvöltve kiáltottak:
"ne akarj élni hisz átkozott vagy!
másoknak ragályként adod rontásodat"
segítségért nyújtom reszkető kezem
és halkan súgom
csendesen:
...sosem éltem - sosem éltem..."

>>>>>



Kun J. Judit
Reménytelen remények

Üres utcákon sétálok
felettem ragyognak a csillagok?!
...bezárul elmém
nem hallok mást
csak hogy ennél
- mindennél:
rosszabbá, gonoszabbá válnék!
eddig sem volt vidám életem
s tudom ezt nem képzelem.
hiába a biztatás,
az intés az oltalmazás...
rohamosan fogy az időm
és nem e sötétség miatt
láthatatlan a jövőm
mert nyíltan esztelen
vesznek el
s kacagva néznek
szemedbe
miközben kezük a zsebekben
- övében, tiédben, enyémben -
végül kiürült!
látod, üres üvegzsebük
beletörődve sorsodba szerényen,
halkan mondod:
"Reménytelen remények"

>>>>>


Kun J. Judit
Temetni az élőt...

...veled kelek, veled fekszem
szobám falán ragyogsz.
Izzik agyam és a testem,
hiába vannak kint fagyok.
Forró vérem lüktet,
de nem érted, miattad
- s mi benned van.
Mert lelkemet kérted,
s tőlem balgán megkaptad.
Árad a gúny kesergő szavaidból
s tekinteted olyan mint a tavalyi hó,
melyet a Múlt féltve őriz... és birtokol.
Már nem zuhanok sem érted, sem veled...
Repülni megtanultam
hát szárnyalok a felhők felett:
- nélküled.
A ,,szakadék" mélyén látlak,
látom végleg elúszott életed.
Szabad az elmém,
s lelkem boldogan felnevet...
(nélküled)
,,Temetni az élőt, néha kötelesség!"

>>>>>>>>>>


Kun J. Judit
Csak ülök...

Csak ülök a zúgó gép előtt
s emlékeim elborítják agyamat,
sóhajom felszáll bánatom elől
oly egyedül érzem magamat.

Csak ülök, és a monitort nézem
melyre tompa feketeség borul,
szorul szívem, lelkem, s félek
hogy a világ kínja elmémbe tolul.

Csak ülök némán, mozdulatlanul
s várom, teljen múljon az idő,
mint szokott oly akaratlanul
míg sorsom, életem végleg kidől.

>>>>>>>>

Link


 
 
1 komment , kategória:  Kun J. Judit Versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2017.07 2017. Augusztus 2017.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 35 db bejegyzés
e év: 534 db bejegyzés
Összes: 9055 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 615
  • e Hét: 9051
  • e Hónap: 49192
  • e Év: 425713
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.