Regisztráció  Belépés
lenke1964.blog.xfree.hu
Három szóban el tudom mondani, mit tanultam az életről: mindig megy tovább. "A világ minden szépségéért sem akarnám elcserélni az egyéniségemet, még a... Varga Lenke
1964.08.18
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 34 
9 árulkodó jel, hogy Caminót-járt zarándok vagy
  2017-01-21 21:26:45, szombat
 
 

1. Soha többé nem köszönsz el jó utazást" (buen viaje) köszönéssel a nyaralásra indulóktól. Már csak a buen camino" köszönés létezik a szótáradban.

2. Mi neked öt kilométer gyalog? Semmi. Egy apró sóhajtás. A barátaid, akik a sarki boltba is kocsival járnak, bolondnak néznek miatta. Te pedig őket tartod csodabogárnak.

3. Mindenütt sárga nyilakat látsz. A szupermarketben, a metróban, a forgalmi jelekben, a postán, a kekszes zacskón. Mióta megjártad a Caminót, úgy tűnik, a sárga nyilak az egész világegyetemet elfoglalták.

4. A kagylókkal nagyjából ugyanígy történik: a különbség az, hogy te vagy az, aki tudatosan keresi őket. Bárhol is találkozol hátizsákosokkal, mindet fürkészed, van-e a hátizsákján függő fésűskagylója. Ők ezalatt azt hiszik, ki akarsz kezdeni velük, gyanakodva mérlegelik, megszállott vagy-e.

5. Amikor egy addig ismeretlen személyt mutatnak be neked, már nem vagy kíváncsi arra, hogy mivel foglalkozik, sem arra, melyik országból származik, sem hasonló dolgokra. A kérdésed az, hogy végigjárta-e már a Caminót? Ha nem tette még meg, tudja-e, hogy mi az, hallott-e róla már? Ha végigjárta, akkor miért csinálta meg, mikor, hogyan és honnan indult? Ez kerül figyelmed középpontjába, minden más csak ezután jöhet.

6. Minden jövőbeli terved elkezd a visszatérés körül forogni, mert az ötlet nem hagy aludni: mennyi szabad időd van, mikor van, milyen összeget kell megtakarítanod, hogy újra végigjárhasd, hány kilóra kell ezúttal csökkentened a hátizsákod súlyát, hogyan érkezel Saint-Jean-Pied-de-Portba...

7. Hirtelen a lábak szakértője leszel. Nincs vazelin, vagy bármi más, lábra használt krém, amiről ne tudnál mindent, de mindent. Tudod, hogy mikor, hogyan, melyiket jó használni, mikor kell megállni felfrissíteni a lábakat, ismered minden személyre és talajtípusra a megfelelő lábbeli típusát. A baráti köröd profi lábápolási szaktanácsadója leszel.

8. Minimalizmus a csúcson. Profi lettél abban, hogyan lehetséges egy 7-8 kilós csomagban magaddal vinni mindent, amire egy hónapon keresztül szükséged lehet. Nem gondolod, hogy vissza kéne térned a mindent összehordás barbarizmusához. Minimalizmus... 55 és fél gramm, maradhat? Nem!

9. Másképp nézel a környezetedre: lassabban és nagyobb élvezettel. A Caminón minden lelassul, pár nap után minden a lábaid, a szíved, a lényed saját ritmusára történik és halad. Ráébredsz, hogy bár ugyanazt a világot látod, de másképp, új árnyalatokkal. A táj részletgazdaggá válik, az autók pedig ördögien gyorssá (és büdössé). Megértetted, mit jelent megállni a káosz közepén. És ez a lelassult, részletgazdagabb világ veled marad a Camino után is.
Forrás: https://matadornetwork.com/.../9-senales-de-que-hiciste-el-c.../
Fordította: Doroszi Renáta
 
 
0 komment , kategória:  El Camino  
El Camino – A csoda véget ér Santiagóban, vagy elkezdő
  2015-10-03 18:38:45, szombat
 
 
Pontosan ma - ahogy írom ezeket a sorokat - egy hónapja, hogy a gépem itthoni földön landolt Barcelonából indulva. Barcelonába Santiagóból érkeztem előző nap, szintén a levegőégen át. Santiagóba pedig Saint Jeanból érkeztem, gyalog, másfél hónap alatt. A két véglet, amit megéltem, és ami Buborékot képzett körém a megérkezésem utáni hetekre... Még benne vagyok...


Egy zarándok gondolatai a Buborékból...

800 km. Soknak tűnik. Félelmetesen soknak. De csak annyira félelmetesnek, mint bármelyik dolgunk az életünk során, amelyre kívülről tekintünk, még sohasem tapasztaltuk, és elképzelni sem tudjuk, hogyan fogjuk tudni megoldani, megélni - mert a korábbi élettapasztalatainkból indulunk ki.

Engem hívott az Út. Nem sokat gondolkoztam azon, hogyan fogom teljesíteni. Közvetlenül előtte sűrű volt körülöttem az élet - tréningeket tartottam, előadtam, közösségi programokat szerveztem. Gondoskodtak róla, hogy menni tudjak... Ezt érezni fogod te is, ha egyszer elindulsz... Persze Úton vagyunk. Most is. Te is, én is. El Camino abban segít, hogy erre rájöjjünk... Ott tömörítve kapod meg a szimbolikáját saját életednek. Az történik veled, aminek történnie kell, semmi nem lesz véletlen, minden eseménynek, találkozásnak, gondolatnak és érzésnek szerepe és feladata van az életedben...

Sokan kérdezték, hogy mi értelme ilyen messzire elmenni? Itthon is vannak túra utak, egy hátizsákot a vállamra véve ugyanazt az élményt átélhetem. Miért megyek ilyen távol ahhoz, hogy a bennem lévő kérdésekre megleljem a válaszaimat? ... Most, miután vannak tapasztalataim az Útról, már tudom, hogy ezekhez az élményekhez el kellett mennem - ilyen messzire. Mert bár a válaszok bennünk vannak, néha hosszú utat kell bejárnunk ahhoz, hogy rájuk leljünk...

Az Út számít, nem a cél. Ezt sokszor hallottam. Az Utat élvezd, míg a célodhoz érsz. Ezt is. De ezek üres szavak mindaddig, amíg valódi tapasztalás nem társul mellé. Ezért benned, aki most olvasod a soraim, kelthetnek ezek a szavak érzéseket, segíthetnek számodra néhány dologban - de valódi áttörést akkor érsz majd el, ha te is megtapasztalod... Ahogy legkedvesebb barátom és Tanítóm mondta: A Camino-t a megfelelő időben receptre kellene felírni mindenkinek! Ezért arra bátorítalak: ha érzed, hogy hív az Út, nyisd meg magad a megvalósulás irányában... és indulj Útnak, Zarándok...!

A legnehezebb és egyben legfelemelőbb érzés volt megérkezni Santiagóba. Felemelő volt, mert az addig eltelt másfél hónapban engem foglalkoztató számtalan kérdés mindegyikére magamban éreztem a válaszaimat. Könnyű, szabad, csodálatos érzés volt. Persze borús volt az ég, és esett is - ahogy addig annyiszor. De legbelül a fényt éreztem, a csodát. Ugyanakkor a legnehezebb is volt - tudtam, hogy zarándoklatom véget ért, és visszatérve fog kiderülni, tovább tudom-e vinni az életembe is a Camino szellemiségét... Hogy amiért jöttem, azt magammal tudom-e vinni - vagy csak megmutatta nekem magát, és elillan valahol Santiago és Budapest között a visszaúton...

Ha visszatekintek, talán a kegyelem szó adja vissza leginkább az engem ért - és meghatározó - megtapasztalásokat. Elmesélek egyet... Rögtön a nulladik napon kezdődött, amikor azzal szembesültem, hogy a másnapi 27 km-t nem tudom kettébontani a köztes szállás telítettsége miatt, és hogy az időjárás sem lesz kegyes hozzám, hogy a rám váró 1650 m szintkülönbséget viszonylag normális körülmények között tehessem meg: esőt, erős szelet, ködöt ígértek... Mit szépítsem? Féltem. Előttem állt a születés szakasza - El Camino-n a Pireneusokon való átkelés a születést szimbolizálja - és én féltem... Előttem állt valami, amit soha addig meg nem tettem, még töredékében sem. Más a Pilisben megtenni huszon egy-két kilométert, és más a Pireneusokban - gondoltam. És egyébként tényleg más - de sem nem rosszabb, sem nem ijesztőbb. Csak más.

De ezt a nulladik napon nem tudtam, úgyhogy féltem. És az előző mondatomban tökéletes módon benne van a megoldás... Nem tudtam, ezért féltem. Ugyanis amint másnap nekiindultam - hiszen mit tehet az ember, elindul, ezért jött - lassan-lassan belekerültem a jelenbe... Magyarul, amint haladtam, fokozatosan rájöttem, hogy az égadta világon semmitől sincs okom félni: OTT VAGYOK. Lehetőségem van reagálni a történésekre, megoldani a helyzeteket. Mindig van egy jel, ami továbbvisz, egy sárga nyíl, ami mutatja, merre haladjak tovább. Hiába volt köd - egy jelet mindig láttam. A többit nem, a hegyeket nem, a jövőt nem..., de egy jelet mindig. A következőt...

A köd azt szimbolizálta számomra, hogy nem láthatom mindig a jövőt. Hogy mi lesz? Mi fog történni? Nem tudhatom. Lehetnek, és vannak is terveim, céljaim, de hogy mi alakul belőle, azt biztosra nem tudhatom. A ködben való átkelés megmutatta, hogy érdemes elengednem a bizonytalanságból eredő félelmeimet. Mert mindig van jel. Mindig van segítség. És a jelenben létezve ezeket megláthatom - amik továbbsegítenek az Úton... Itt öltött testet az elmélet, amit a könyvekben olvasni: menj szembe a félelmeiddel, és rájössz, hogy ahol félelmetes valóságot sejtesz, NINCS SEMMI A FÉLELMEIDBŐL. Te leszel ott. A jelenben...

Az egyik legnagyobb kihívás, hogy hazaérve a mindennapi élet gyakorlatába is tartósan beillesszük ezeket a felismeréseket. Kezdetben minden idegen - a zajok, a nyüzsgés, a struktúrák. Buborékban vagyunk... A Camino egyik csodája az egyszerűség, az a tisztaság, ahogy a dolgokat megéli az ember. Ezt megvalósítani a hétköznapi életben szép feladat, és nem lehetetlen. Talán a nyitottság megtartásával lehet leginkább elkezdeni. A Caminon könnyű kapcsolódni: mindannyian Zarándokok vagyunk, azonos céllal, azonos körülmények között: az Úton. Emberként, emberből kapcsolódunk, maszkok és máz nélkül. Itthon is meg lehet csinálni, még ha kezdetben furcsán is néznek az emberek. :) De mindannyian emberek vagyunk, és vágyunk a szeretetteli kapcsolódásra. Ezt a Caminon csodálatos erőkkel meg lehet tapasztalni, és aztán itthon is lehetséges folytatni, vagy új lendületet adni neki. ... A Camino maga az Út. És az Út maga az Élet. Jó utat, Zarándok!



 
 
4 komment , kategória:  El Camino  
Varga Lóránt: Kis titkok könyve
  2015-08-23 20:12:43, vasárnap
 
  Ilyen a célunk is, a belső utunk, a mi kis külön bejáratú Compostelánk: ha hiszünk benne, akkor mindegy, hogy a többiek tovább mennek-e, mindegy, ki merre halad; az is, hogy mit gondol, vagy mit mond.
Akkor tudjuk, hogy mit miért csinálunk, és miért fázunk, miért fáj a tenyerünk, minek van értelme és minek nincs. Megéri tudni, hogy ki vagyok, megéri menni valahova, mert ettől értelme lesz mindennek! Ez az élet. Vagy egy út, vagy egy végeláthatatlan labirintus. Mindenkinek saját választása szerint.



 
 
0 komment , kategória:  El Camino  
Ha árnyékot lát útján a vándor, a fényt is megtalálja.
  2015-08-23 20:10:42, vasárnap
 
  Ha árnyékot lát útján a vándor, a fényt is megtalálja.
(Füzesi István)



 
 
2 komment , kategória:  El Camino  
Szent Jakab élete
  2015-08-15 20:57:00, szombat
 
 
Idősebb SZENT JAKAB apostol

El Greco: Szent Jakab

Szent Jakab, Szent János apostol testvére, és az első az apostolok közül, aki életét adja Krisztusért.
Betszaidában született. Zebedeus és Szalome fia, Szent János evangelista bátyja.
Jánosnak nemcsak vér szerinti testvére volt, de erkölcseik hasonlósága szerint is. Mindkettejükben egyforma volt a hevesség, egyforma az igyekezet, egyforma a vágy. Egyforma igyekezetet mutattak a tanulásra és elsősorban ők voltak, akik Krisztust az Ítélet napjáról és más eljövendő eseményekről faggatták.

Apja mesterségét örökölve halász volt. Az ,,idősebb Jakab'' nevet kapta, hogy megkülönböztessék a Szent Fülöppel együtt ünnepelt fiatalabb Jakabtól, az Úr testvérétől.
Nagyobb, Idősebb, Iacobus Maior, Iacobus Magnus, Iacobus Zebedæi, Santiago Matamoros jelzőkkel szokták még Őt megkülönböztetni.

Jézussal való találkozásuknak két története is ismert:

Szent János leírása szerint Jakab egyike volt Jézus első tanítványainak. Testvérével együtt Keresztelő Szent János tanítványai voltak, ő vezette el őket Jézushoz (Jn 1,29-39).
A 28. év tavaszán vagy nyarán találkoztak, mikor Jézus a Genezáreti tó partján járva kezdte egyenként meghívni apostolait. Miután tanítványának meghívta Pétert és Andrást, ,,folytatva útját megpillantott két másik testvért is, Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost. Éppen hálójukat javították a bárkában apjukkal, Zebedeussal. Őket is hívta. Rögtön otthagyták a bárkát apjukkal együtt és nyomába szegődtek'' (Mt 4,21.22).

Simon Péter és János mellett ő a harmadik, akinek az Úr különleges feladatot szánt. Péter a kőszikla, János a szeretett tanítvány, Jakab az első vértanú az apostolok közül. Ezért kiváltságos helyzetekben - a színeváltozáskor, Jairus leányának feltámasztásakor és a Getszemáni kertben -- csak hármukat vette maga mellé Jézus.

Jakab egyébként robbanékony természetű volt. Szent Lukácstól tudjuk a következő esetet, amely mutatja, hogy Jakab tisztában volt azzal, hogy Jézus mennyire más mester, mint a farizeus írástudók. Amikor úton Jeruzsálem felé a szamariaiak az egyik faluban nem voltak hajlandók szállást adni Jézusnak Jakab az öccsével együtt felháborodva mondta: ,,Uram, akarod-e, hogy azt mondjuk: tűz szálljon alá az égből és megeméssze őket? (Lk 9,54). Ezért nevezte el Jézus e két tanítványát Boanerges-nek, ami annyit jelent: a mennydörgés fiai.

Márk evangéliuma is Boanerges-nek, a mennydörgés fiainak hívja a testvérpárt (Mk 3,17)
Az Evangéliumból azt is tudjuk, hogy Jakab milyen odaadással várta Isten országát.
Szalome asszony a fiaival együtt odament Jézushoz és leborult előtte, hogy kérjen tőle valamit:
- Jézus megkérdezte tőle: Mit akarsz?
- Intézd úgy -- felelte --, hogy két fiam közül az egyik jobbodon, a másik balodon üljön országodban.
- Jézus így válaszolt: Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok inni azt a kelyhet, amelyet majd én kiiszom?
- Kitudjuk! -- felelték.
- Erre Jézus így folytatta: A kelyhemet ugyan kiisszátok, de hogy jobb és bal felől üljetek, ezt nincs hatalmamban megadni nektek. Az azokat illeti, akiknek Atyám szánta.

A többi tíz ennek hallatára megneheztelt a két testvérre.
- Jézus azonban odahívta őket magához és így szólt hozzájuk: Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a népeken, a hatalmasok meg a hatalmukat éreztetik velük. A ti körötökben ne így legyen. Hanem aki közületek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok, és aki első akar lenni, legyen a rabszolgátok. Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon és odaadja életét váltságul sokakért.

Jakabban jó talajba hullottak az Úr e szavai. Mestere halála után ő lett a jeruzsálemi egyház feje, s mint ilyen valóban ivott az Úr kelyhéből: amikor Heródes Agrippa király 41-42-ben az egyházra támadt és elsőként Jakabot ölette meg. Karddal fejezték le, karddal kivégeztette Jakabot, János testvérét (ApCsel 12,2). Így Ő lett az első vértanú az apostolok között.

Életében is sokaknak szolgált. Szent Pál tanúskodik arról, hogy megtérése után tizennégy évvel úgy ismerte meg őt, mint Péter és János mellett az Egyház oszlopát'' (Vö. Gal 2,1-10).

Az Úr mennybemenetele után Júdeában és Samariában prédikált, majd a 8. századtól él az a hagyomány, hogy Jakab Hispániáig, azaz a mai Spanyolországig jutott el missziós útján. Egy későbbi, 13-14. századi leírás még azt is tudja, hogy igehirdetésének nem volt sok foganatja, el is veszítette Jakab a kedvét, s akkor jelent meg neki Muxia-ban a Szűzanya és megvigasztalta. Muxia-ban az Atlanti óceán partján álló templom alatti hatalmas sziklákról úgy tartják, hogy Szűz Mária hajójának megkövült darabjai. (A hagyomány szerint Jakab semmire sem jutott Hispániában, mivel csak kilenc tanítványt szerzett, így kettőt közülük hátrahagyott, hogy prédikáljanak, a másik hetet maga mellé véve visszatért Júdeába. Johannes Beleth mester azonban úgy tudja, hogy csak egyetlen embert sikerült Hispánia-ban megtérítenie.)

Missziós útja a breviáriumba is belekerült: ,,Jézus Krisztus mennybemenetele után Jakab Júdeában és Szamariában hirdette Jézus istenségét és sokakat elvezetett a keresztény hitre. Ezután Hispániába ment, ahol néhány embert Krisztushoz térített, akik közül később hetet Péter apostol püspökké szentelt és Hispániába rendelt.''

Azonban a középkorban elterjedt nézetnek, mely szerint Jakab Hispániában térített volna, úgy tűnik, nincs valós, bizonyítható történelmi alapja. Jakab hispániai jelenléte ereklyéi átvitelének köszönhető.
Jakab apostolt vértanúhalála után a király rendelete miatt eltemetni nem lehetett, ezért tanítványai a holttestet ellopták, márvány szarkofágba tették, és egy hajóra rejtették. (Az évet nem ismerjük, amikor Jakab földi maradványai Jeruzsálemből Hispániába kerültek.)

Innen a történetének három változatát ismerjük:

1. Az Arany Legenda a két hagyományt kísérelte meg összeegyeztetni miszerint tanítványai egy angyal vezénylete alatt a már holt apostol tetemét kicsempészték Júdeából, és a távoli Hispánia Galícia nevű tartományába vitték. Miután a hagyomány úgy tartja, hogy Szent Jakab évekig hirdette az igét a mai Spanyolország e területén, nem véletlen tehát, hogy tanítványai itt temették el.

2. A másik alapján a kőhajót melyre a márvány szarkofágot tették elfelejtették a parthoz kikötni, ezért azt a víz csodával határos módon elvitte egész Hispánia óceáni végeihez és Galíciában, az akkori Iria Flaviában, a mai Padrón-ban ért partot. Itt pedig eltemették.

3. Egy másik, valóságosabbnak tűnő magyarázat szerint pedig, az apostol relikviáit a 6. században két görög szerzetes szállította nyugatra.

Sírja később a feledés homályába veszett, csak a 9. században lelt rá ismét egy Pelagius nevű remete miután a IX. században egy csodálatos fényű csillag mutatta meg neki annak helyét.
Teodomiro, a galíciai Iria Flavia városának püspöke óvatossággal és kellő elővigyázatossággal, illetve nem kevés okossággal senkit sem engedett a lelőhely közelébe és háromnapos böjtöt rendelt el, mely ,,elősegítette" a hívek kellő lelkiállapotát. Majd e sír megtalálását követően a Pelagio által megtalált holttestet Szent Jakabénak nyilvánította. Miután pedig Szent Jakabot spanyolul Sant Iago-nak hívják, e legenda a város nevének eredetére is választ ad és a Campus stellae, jelentése pedig a Csillag mezeje. Együtt pedig Santiago de Compostela.

Az ereklyék megtalálásáról szóló történet az antealtaresi monostor 1077-ben kelt alapító okleveléből ismerhető meg.

II. Alfonz (759-842), Asztúria királya egy 834-ben kibocsátott oklevélben Szent Jakabot királysága védőszentjévé tette, sírja felett pedig tiszteletére egy templomot építtetett, melyet a bencés szerzetesek gondjaira bízott. A megtalált sírt 800 óta egyre növekvő tisztelet övezte és a középkorban a leghíresebb zarándokhely volt a Szentföld és Róma után. Jeruzsálem elvesztése után pedig még jobban felértékelődött szerepe. A neki tulajdonított ereklyék a 9. század óta itt, a róla elnevezett Santiago de Compostelában nyugszanak, de igazán senki sem tudja, hogy mit tartalmaz a színezüst szarkofág, mely a főoltár alatt található.

Először egy kis kápolnát építettek föléje, amit 899-ben III. Alfonz kibővített, de az arabok 997-ben lerombolták. De magát a sírt azonban valami folytán megkímélték. Ezt követően a katedrálist újra kellett építeni és így 1075--1128 között épült az a katedrális, mely lényegében ma is ott áll. Latin kereszt alakú, 6 hajóval és 25 kápolnával, két 67méter magas kupolás toronnyal rendelkezik. A felszentelésre 1211. április 21-én került sor. Ezen az igazi nemzeti ünnepen nemcsak IX. Alfonz király, a püspökök és a királyság legmeghatározóbb személyiségei vettek részt, hanem az egész nép is. A szertartás nagysága évszázadokra kihatott az európai zarándoklatokra.
Szent Jakabot ,,Isten után a legjóságosabb és legerősebb pártfogónak'' tisztelték, így érthető, hogy egész Európából zarándokoltak sírjához, olyan ismert személyek is, mint Nagy Károly, Assisi Szent Ferenc, Dante, vagy maga Izabella királynő.

Saját attribútuma a fésűs kagyló, a zarándoklás és az Istenkeresés szimbóluma, amely ugyanilyen jelentéssel XVI. Benedek pápa címerében is szerepel.

Ezer év óta hívők és spirituális útjukat keresők sokasága kel útra, hogy kifejezzék a Teremtő, a Forrás iránt érzett szeretetüket, hálájukat és, hogy bűnbocsánatot nyerjenek. Nagyon rövid idő alatt Santiago jelentős zarándokhellyé nőtte ki magát, ami annak is köszönhető volt, hogy Jeruzsálembe eljutni nem volt nagyon biztonságos és újabbnál újabb mondák és legendák keletkeztek az út mentén. A középkorban azonban a zarándokok az ellenkező irányban járták be az apostol sírjához vezető utat, melyet az olyan lovagrendek, mint a Templomos lovagok és a Jakab-lovagok biztosították. A Szent Jakab Rend 1030 körül alakult meg, amelyet III. Sándor pápa 1175. július 5-én megerősített Compostelai Szent Jakab Lovagrend néven, majd VI. Hadrián pápa 1522. május 12-én örökérvényűvé tett. A rend jelvénye a ma is közismert, vörös-zománcú Szent Jakab-kereszt lett.

Az elmúlt évek az El Camino újjáéledését hozták. Az 1980-as években kezdett ismét nőni az út népszerűsége azáltal, hogy 1982-ben II. János Pál pápa is elzarándokolt Santiago de Compostelába. Jelképesen gyalog tette meg az utolsó öt kilométert. A Camino spanyol szakasza 1993-ban, a franciaországi része pedig 1998-ban lett a világörökség része. Santiago belvárosának szűk, középkori sikátorait pedig 1985-ben nyilvánította az UNESCO a Világörökség részévé.
Ma már évente zarándokok tömege érkezik Spanyolországba a világ minden tájáról, hogy felkeressék Szent Jakab apostol sírját. A hatalmas oltár, Jakab életnagyságú aranyozott szobrával a középpontban fontos hely, ahol a zarándokok hátulról - egy erre épített lépcsőn megközelítve - átölelik a szobrot. Alatta vannak a relikviák egy kis kriptában, egy színezüst, díszes szarkofágban eltemetve, mely szintén megtekinthető.

A Compostela-ban található szent ereklyék valódiságát az 1884. november 1-jén kelt ,,Omnipotens Deus" kezdetű bullájával erősítette meg XIII. Leó pápa.

Jakabot a spanyolok a Matamoros, azaz Mór-ölő jelzővel is illetik. Ennek eredete a 844. május 23-án a mórok ellen Clavijo (La Rioja) mellett, Ramiro király vezetésével vívott győzelmes csatából ered (Van aki szerint ez a csata soha nem is történt meg). Ekkor a legenda szerint Jakab fehér lovon jelent meg, és győzelemre vezette a keresztény seregeket. E legenda alapján ábrázolják Jakabot gyakran a csata közben páncélban, lovon ülve, karddal kezében és ettől kezdve a Reconquista - Spanyolország területének visszafoglalása az araboktól (700 esztendeig tartott) - védőszentje lett az apostol.

Tisztelete:

Szent Jakabot március 25-én fejezték le, a Szeplőtelen fogantatás ünnepén. Az Egyház azonban úgy határozott, hogy ünnepét egyetemlegesen július 25-én kell megülni, mert ez a legalkalmasabb időpont.

Szent Jakab ünnepei Európában:

Esto, Dómine, plebi tuæ sanctificátor et custos: ut, Apóstoli tui Jacóbi muníta præsídiis, et conversatióne tibi pláceat, et secúra mente desérviat. Per Dóminum [...]
Légy, Urunk, néped megszentelője és oltalmazója, hogy Szent Jakab apostolodnak oltalmával megerősítve, életmódjával kedves legyen előtted, s nyugodt lélekkel szolgáljon neked! Krisztus, a mi Urunk által.
Szent Jakab apostolt (Iacobus Apostolus, frater beati Joannis Evangelistæ, Martyr Hierosolymis sub Herode Agrippa) világszerte tisztelik, a különböző keresztény közösségek azonban különböző napokon. Ma a legáltalánosabban elterjedt ünnepnapját július 25-én tartják.

július 25. - a katolikusoknál fő ünnep, az evangélikus és anglikán egyházakban emléknap;

április 30; november 15. - az ortodox közösségekben, Oroszországban emléknap;

április 12. - a kopt egyházban emléknap;

december 28. - az etióp egyházban emléknap;

december 29; július 7. - az örmény egyházban emléknap.

A július 25-i dátum egységes Európa-szerte, de az ünnep tartalma nem mindenhol azonos. A Szunyogh Missale 3 ezt írja róla: ,,Az ünnep valószínűleg a szent maradványainak feltalálását, ereklyéinek átvitelét, vagy a Santiago de Compostela-bazilika felszentelését ünnepli." A Római Martirológia ki is mondja pontosan, hogy a július 25-i ünnep a szent ereklyéinek átvitele Jeruzsálemból Hispániába:

Szent Jakab ünnepe Magyarországon már Szent László rendelkezései között kötelező ünnepként szerepel. Több középkori magyar forrás sorolja fel Jakab ünnepeit a következő megnevezésekkel:

Jacobus Maior apostol, jul. 25-én; Natalis Jac. Ap. fratris Johannis 1; Natalis Jacobi Ap; Zent Jakab apastal napia. Említik vigíliáját, oktáváját, s ő t quindenáját is. A többi megvizsgált forrásban nincs részletezve, hogy Szent Jakabnak melyik eseményéről szól az ünnep, egyszerűen csak vigíliáját és fő ünnepét említik, mivel az a mai kalendáriumban már csak egy napra korlátozódik.

Szent Jakab ünnepei Santiago de Compostelában:

A Szent Jakab-kultusz legnagyobb színterén, Spanyolországban, ma is külön tartják a fő ünnepet előestéjével (július 24. és 25.) és a transzlációs ünnepet (december 30.), mindkettőt saját nyolcadával.

Az, hogy Jakab apostolnak két különböző ünnepe van, a római rítus bevezetésével magyarázható. A 11. századi alapítástól kezdve, Szent Jakab templomában a mozarab rítus helyett már a spanyol egyházban ez időben érvényes római liturgikus gyakorlatot követték. Az asztúr-leóni egyház saját liturgikus kalendáriumában egyetlen egy Szent Jakab ünnep található, december 30-án, amelyre különleges liturgiát alakítottak ki. A római naptárban azonban Szent Jakab ünnepét július 25-én tartották. Az új rítus bevezetésével a compostelai egyház engedélyt kapott arra, hogy a július 25-i fő ünnep mellett a december 30-i ünnepüket is megőrizhesse. Így július 25-e megmaradt Szent Jakab szenvedésének emlékezetére -ahogy nyugat többi részén is -, december 30. pedig az apostol teste Jeruzsálemből Galíciába vitelének (transzláció) ünnepe lett. A két ünnepen kívül később hozzáadták ,,Jakab csodái"-nak nevezett ünnepet is (október 3.), amit később áttettek október 5-re.
Idősebb Szent Jakab a védőszentje Spanyolországnak, a zarándokoknak, kereskedőknek, gyógyszerészeknek és a szatócsoknak is.

Róla nevezték el a Szent Jakab-utat (spanyolul Camino de Santiago azaz El Camino), mely Spanyolország Navarra, La Rioja, Castília León és Galícia tartományain halad át, és amelynek célpontja Szent Jakab sírja.

Minden olyan esztendő, amikor július 25. napja - Szent Jakab apostol ünnepe - vasárnapra esik, szentév Santiago de Compostelában. Ezekben az években a zarándokok száma ugrásszerűen megnő. Az utolsó szent évben, 2010-ben ez a szám 272 135 fő volt. A következő szent év 2021-ben lesz.

Hazánkban is több egykori és ma is meglévő település viseli nevét: pl. Zselicszentjakab, Tornaszentjakab.
Szent Jakabnak van szentelve a soproni Szent Jakab Kápolna a Szent Mihály mellett, a lébényi vagy a lengyeltóti Szent Jakab templom.

Szent Jakab vértanúsága:

Albrecht Dürer: Szent Jakab vértanúsága (1508 körül)
Amikor tehát Judeában hirdette az Isten igéjét, egy mágus, név szerint Hermogenes, a farizeusokkal együtt elküldte hozzá Philetus nevű tanítványát, hogy Philetus a zsidók előtt győzze meg Jakabot arról, hogy hamisan prédikál. De miután az apostol világos érveléssel mindenki előtt meggyőzte, és sok csodát tett előtte, Philetus visszament Hermogeneshez, igazolta Jakab tanítását, elmondta csodáit, és kijelentette, hogy az ő tanítványa akar lenni, sőt mesterét magát is megkísérelte rábeszélni, hogy hozzá hasonló módon legyen Jakab tanítványa. Hermogenes ezen felbőszülve, saját mágikus tudományával úgy megbénította, hogy mozdulni sem tudott, és így szólt hozzá: ,,Lássuk csak, kiszabadít-e a te Jakabod?" Miután ezt Philetus megüzente a szolgájával Jakabnak, az a keszkenőjét küldte el neki, mondván: vegye kézbe a keszkenőt és mondja; ,,Az Úr felemeli a lesújtottakat és megoldja a foglyokat" (Zsolt 148,5,7). Amint Philetushoz ért a keszkenő, megszabadult béklyóitól, kicsúfolta Hermogenes mágikus praktikáit és Jakabhoz sietett.

Hermogenes haragra gerjedve démonokat hívott segítségül, és megparancsolta, hogy Jakabot megkötözve Philetusszal együtt vezessék hozzá, hogy bosszút állhasson rajtuk: tanítványai máskor ne merészeljenek így csúfot űzni belőle. A démonok Jakabhoz közeledve, már a levegőben jajveszékelni kezdtek: ,,Jakab apostol, irgalmazz nekünk, mert még el sem jött az óránk, máris égünk!" Jakab így szólt hozzájuk: ,,Ugyan miért jöttök hozzám?" Így válaszoltak; ,,Hermogenes küldött minket, hogy téged és Philetust hozzá kísérjük, de amint feléd indultunk, az Úr angyala tüzes láncokkal kötözött meg és sokat gyötört bennünket." Mire Jakab: ,,Oldozzon fel benneteket az Úr angyala, térjetek vissza hozzá, vezessétek hozzám megkötözve, de sértetlenül!"

Elmentek, és megragadva Hermogenest, kezét hátrakötötték, és ily módon megkötözve Jakabhoz vezették, s közben ezt mondták neki: ,,Odaküldtél minket, ahol megégettük magunkat és keservesen gyötrődtünk." Jakabhoz pedig imígyen szóltak: ,,Adj nekünk hatalmat felette, hogy megbosszulhassuk a te sérelmeidet és a mi megpörkölődésünket." Kiknek Jakab: ,,Íme, Philetus előttetek áll, miért nem ragadjátok meg őt?" Így válaszoltak: ,,Nem emelhetünk kezet még a hangyára sem, amelyik a szobádban van." Jakab így szólt Philetushoz: ,,Krisztus arra tanított minket, hogy a rosszat jóval viszonozzuk. Hermogenes megkötözött téged, te oldozzad meg őt!" A kötelékekből kioldozott Hermogenes zavartan álldogált, mire Jakab így szólt hozzá; ,,Menjél, amerre csak akarsz, szabad vagy! Nem szokásunk, hogy akarata ellenére bárkit megtérítsünk. ,,Mire Hermogenes: ,,Én aztán ismerem a démonok haragját; ha nem adsz nekem valamit, amit magamnál tarthatok, megölnek." Jakab odaadta a botját, ő pedig elment és mágikus tudományának könyveit elhozta az apostolnak, hogy vesse tűzre. Jakab azonban a tengerbe dobatta vele a könyveket, hogy az égés szaga ne nyugtalanítsa a védteleneket.

Eldobván tehát könyveit, Hermogenes visszatért az apostolhoz, s lábához esve így szólt: ,,Lelkek megmentője, fogadj el engem, a bűnbánót, akit eddig, mint irigyedet és ócsárlódat kellett elviselned!" Olyan tökéletességre jutott az istenfélelemben, hogy Isten ereje számos csodában nyilatkozott meg általa. A zsidók pedig látva, hogy Hermogenes megtért, magukból kikelve mentek Jakabhoz, és szidalmazták, hogy miért prédikál a megfeszített Jézusról. Miután Jakab az Írással nyilvánvalóan igazolta Krisztus eljövetelét és szenvedését, sokan hitre ébredtek. Abiathar azonban, aki abban az évben főpap volt, lázadást szított a nép között, és kötelet köttetve az apostol nyakába és Herodes Agrippához vezettette.

Amikor Herodes parancsára Jakabot elvezették lefejezni, egy béna, aki az út szélén feküdt, feléje kiáltott, hogy gyógyítsa meg. Jakab erre így szólt hozzá: Jézus Krisztus nevében, akinek hitéért éppen lefejezni visznek, kelj fel egészségben és áldd a te Teremtődet!" És a béna tüstént gyógyultan kelt fel, és áldotta az Urat. Az írástudó azonban, aki a kötelet Jakab nyakába vetette és így vezette, név szerint Josias, ezt látván, elébe vetette magát és bocsánatáért esdve kérte, hogy keresztény lehessen. Látván ezt Abiathar, lefogatta az írástudót, mondván: ,,Ha nem átkozod meg Krisztus nevét, Jakabbal együtt veszik fejedet." Mire Josias: ,,Légy átkozott te magad és átkozott minden napod, Jézus Krisztus Urunk neve pedig legyen áldott mindörökké!" Abiathar erre megparancsolta, hogy ököllel verjék be száját, és ügyében Herodeshez követséget küldve elérte, hogy Jakabbal együtt őt is fejezzék le. Mikor mindkettejüknek már fejét készültek venni, Jakab a hóhértól kért egy korsó vizet, és ott helyben megkeresztelte Josiast, majd fejük vételével mindketten vértanúhalált haltak.

Szent Jakabról szóló írásos elbeszélések:

Jakab feje vétele után - mint Johannes Beleth mondja, aki ezt az átvitelt gondosan elbeszéli -, tanítványai, félvén a zsidóktól, éjjel ellopták testét, és hajóra tették. A tetemet az isteni gondviselésre bízva szállottak tengerre, és anélkül, hogy kormányoztak volna, az Úr angyalának vezérletével Galíciában, Lupa királyságában szálltak partra. Hispaniában ugyanis egy ilyen nevű királynő uralkodott, aki életvitelével érdemelte ki nevét.* Kirakván tehát a hajóról a testet, egy hatalmas kőre helyezték, mely lassanként, mint a viasz, hozzáidomult a testhez, és csodálatos módon szarkofággá változott. A tanítványok Lupa elé járulva mondták: ,,Az Úr Jézus Krisztus küldi tanítványa tetemét hozzád, hogy akit nem akartál életében befogadni, fogadd be holtában." Elmesélték neki a csodát, hogy miként értek oda minden kormányzás nélkül, és illő helyet kértek sírjának. Miután a királynő végighallgatta őket - miként szintén Johannes Beleth mondja -, csalárd módon egy igen kegyetlen férfihoz, vagy mások szerint Hispania királyához irányította őket, hogy nyerjék el a dologhoz beleegyezését. Ő azonban elfogatta, és börtönbe vetette őket. Amikor azonban lepihent, az Úr angyala kitárta a börtön kapuit és szabadon engedte a foglyokat.

Miután a zsarnok erről értesült, sebtében katonákat menesztett utánuk, hogy elfogassa őket. Miközben azonban a katonák egy hídon haladtak át, a híd leszakadt, és mindnyájan a folyóba vesztek. Miután ennek hírét vette, bűnbánattól vezetve, magát és övéit féltve, a tanítványok után küldetett, hogy térjenek vissza hozzá, s bármit kérhetnek tőle, megkapják. Ők vissza is tértek és a város népét az Úr hitére térítették. Ezek hallatára Lupa erősen bánkódott, és a hozzá visszatérő tanítványoknak, akik a király beleegyezését föltárták előtte, így válaszolt: ,,Keressétek meg az ökreimet ezen és ezen a helyen vagy hegyen, fogjátok be kocsiba őket, s vigyétek el uratok testét, és olyan sírhelyet készítsetek neki, amilyet akartok." Ezt azonban a királynő farkas-fondorlattal mondta, tudta ugyanis, hogy ezek az ökrök fékezhetetlen, vad bikák, és úgy gondolta, hogy nem lehet kocsi elé fogni őket, vagy ha igát raknának rájuk, megbokrosodnának, így összetörnék a kocsit, a tetemet ledobnák és a tanítványokat is megölnék. De mit sem ér a bölcsesség az Úr ellen! Azok ugyanis nem is gondolván ármányra, felhágtak a hegyre, és egy sárkányt, aki tüzet lövellve rájuk rontott, keresztet vetvén felé, a hasánál kettészeltek. A bikák felé is keresztet vetettek, s azok rögtön kezes bárányokká szelídültek, Befogva őket, Szent Jakab testét kocsira helyezték a kővel együtt, amin nyugodott. Az ökrök, kormányzás nélkül, Lupa palotájába vitték a tetemet. Lupa ennek láttára elámult, hitt, és keresztény lett. Mindent, amit kértek, megadott, palotáját Szent Jakab tiszteletére templommá szenteltette, bőkezűen megajándékozta, életét pedig jócselekedetek közepette fejezte be.

Egy Bernát nevű férfi a modenai püspökségből - mint Callixtus pápa mondja -, miközben megláncolva egy torony mélyén raboskodott, mindvégig Szent Jakabhoz fohászkodott. Megjelent előtte Szent Jakab, mondván: ,,Jer, kövess engem Galíciába!" Amint eltűnt, Bernát láncai lehullottak, kötelékeit nyakába akasztotta, felhágott a torony tetejébe, és innen a mélybe vetette magát, s bár a torony hatvan könyök magas volt, semmi baja nem esett.

Egyszer valaki - mint Beda mondja - sokadszorra is súlyos bűnbe esett, és a püspök félt feloldozni. Mikor megvallotta bűnét, elküldte a püspök Szent Jakabhoz egy cédulával, amire feljegyezték azt a bűnt. A szent ünnepén ez az ember az oltárra helyezte a cédulát, és kérte Szent Jakabot, hogy a maga érdemeiért törölje el a bűneit. Miután felnyitotta a cédulát és bűneit teljesen eltörölve találta, Istennek és Szent Jakabnak hálát adván, a történteket mindenkinek elmesélte.

Lotharingiából harminc férfi - mint Hubert de Besancon mondja - útnak indult Szent Jakabhoz, az Úr 1070. esztendeje táján, s egy kivétellel mindnyájan kölcsönös segítségnyújtást fogadtak egymásnak. Egyikük megbetegedett, és tizenöt napig vártak rá a többiek, míg végül hátrahagyták. Csak egy maradt vele, hogy vigyázzon rá a Szent Mihály-hegy lábánál, az, aki nem tett a többiekkel fogadalmat. Beesteledvén a beteg meghalt. Életben maradt társa a hely kietlensége, a halott jelenléte, az éjszaka fenyegető sötétsége és a barbár nép vadsága miatt nagyon félt. Szent Jakab rögtön megjelent neki egy lovag képében, és vigasztalva így szólt hozzá: ,,Add fel nekem a halottat, te pedig ülj fel mögém a nyeregbe", és így egy éjszaka, napfelkeltéig 15 napi járóföldet tettek meg az Öröm hegyéig, ami már csak félmérföldnyire volt Szent Jakabtól. Megérkezvén ide, Szent Jakab mindkettőjüket leszállította lováról, és meghagyta az élőnek, hogy hívja egybe Szent Jakab kanonokjait a megholt eltemetésére, társainak pedig mondja meg, hogy megszegett fogadalmuk miatt zarándokútjuk semmit sem ér. A férfi teljesítette Jakab utasításait, és csodálkozó társainak útjáról tudtukra adta mindazt, amit Jakab mondott neki.

Egy német - mint Calixtus pápa mondja - az Úr 1200. esztendeje körül fiával együtt Szent Jakabhoz igyekezett. Toulouse városában megszálltak, s a fogadós leitatta őket, málhájukba pedig egy ezüstpoharat rejtett. Másnap reggel a távozó vendégek után eredt, s mint valami tolvajokat, visszaparancsolta és megvádolta őket, hogy ellopták az ezüstpoharat. Azt felelték neki, hogy büntesse meg őket, ha náluk találja az ezüstpoharat. Miután csomagjaikat kibontva megtalálta, azon mód nagy sietve bíró elé hurcolta őket. Így szólt az ítélet; minden holmijukat adják át a fogadósnak, és egyikük bitófán lakol. De mivel az atya a fiú, a fiú pedig az atya helyett akart meghalni, végül a fiút akasztották fel, és az atya mély gyászban folytatta útját Szent Jakabhoz. 36 nap múltán visszatérve odalépett fia teteméhez és keservesen siránkozott fölötte, s íme a felakasztott fiú vigasztalni kezdte őt, mondván: ,,Kedves atyám, ne sírjál, hiszen soha nem volt ilyen jó dolgom. Mindeddig Szent Jakab tartott meg és égi kedvességgel üdít föl engemet." Ezt hallván az atya rohant a városba, és az összesereglő emberek a zarándok fiát érintetlenül vették le, és a fogadóst akasztották fel helyette.

Szentviktori Hugó írja, hogy egy Szent Jakabhoz igyekvő zarándoknak megjelent az ördög Szent Jakab képében, és sokszor emlékezetébe idézve az evilági élet nyomorúságát, azt állította, hogy akkor lesz boldog, ha az iránta való tiszteletből megöli magát. Az meg rögtön kardot ragadott és azon mód végzett magával. És amikor a gyanú arra terelődött, akinek a házában megszállt és igen-igen félnie kellett a haláltól, a megholt feléledt és elmondta, hogy miközben az ördög, aki a halálra rábeszélte, a pokol kínjaira vitte, odalépett Szent Jakab és az ördög kezéből kiragadva a Bíró trónusa elé vezette, s az ördögök vádaskodása ellenére elérte, hogy visszanyerje életét.

Egy Lyon vidékéről való ifjú - mint Hugo clunyi apát meséli -, aki gyakorta nagy áhítattal járt Szent Jakabhoz, egy alkalommal, amikor oda tartott, éjjel paráználkodás bűnébe esett. Folytatta útját, majd egy éjjel megjelent neki az ördög Szent Jakab képében, mondván: ,,Tudod-e, ki vagyok?" Mire ő megkérdezte, kicsoda. Az ördög így válaszolt: ,,Jakab apostol vagyok, akit évente meg szoktál látogatni. Tudod, hogy nagyon örültem a buzgóságodnak, de a minap otthonodból eltávozván paráznaságba estél, és azt meg sem gyóntad, mégis hozzám merészeltél jönni, mintha zarándoklatod az Istennek és nekem tetszhetnék. Ez így nem ér semmit. Aki hozzám akar zarándokolni, előbb gyónásban fel kell tárnia bűneit, és aztán kell zarándoklattal vezekelnie az elkövetettekért." Ezt mondva eltűnt az ördög. Akkor a kétségbeesett ifjú úgy döntött, hogy hazatér, meggyónja bűneit és azután indul újra útnak. És lám, az ördög ismét megjelent az apostol képében, s szándékáról lebeszélte azt állítván, hogy erre a bűnre semmiképpen nem nyerhet bocsánatot, hacsak nem vágja le tőből hímtagját, de még jobban tenné, ha megölné magát, s az ő kedvéért vértanú lenne. Az ifjú pedig, míg társai aludtak, kardot ragadva lemetszette nemzőszervét, majd ugyanazzal a karddal hasba döfte magát. Társai felébredve látták, mit tett, és igen megijedve elmenekültek, nehogy emberölés gyanújába keveredjenek. Miközben a sírgödör készült, feléledt a halott, és elmesélte, hogy mi is történt vele: ,,Mikor az ördög sugalmazására megöltem magamat, az ördögök megragadva Róma felé vittek, és íme, Szent Jakab rögtön odafutott és erősen megdorgálta őket csalárdságukért. Miután hosszabb ideig vitatkoztak, Szent Jakab parancsára egy rétre érkeztünk, ahol a Boldogságos Szűz számos szenttel körülvéve beszélgetett. Miután Szent Jakab apostol elpanaszolta neki ügyemet, ő is erősen megdorgálta az ördögöket és parancsot adott, hogy újra életre keljek. Szent Jakab tehát megragadván visszaadott az életnek, mint láthatjátok." Három nap múlva már csak sebhelyek látszottak rajta. Útnak indult, és ifjú társainak mindent rendre elmesélt.

Egy francia az Úr 1100. esztendeje táján - mint Calixtus pápa mondja - feleségével és gyermekeivel Szent Jakabhoz ment, részben, mert el akarta kerülni a francia földön akkoriban pusztító halált, részben mert Szent Jakabot akarta fölkeresni. Miután megérkeztek Pamplona városába, felesége elhunyt, és a fogadós minden pénzét elvette tőle a málhás állattal együtt, amin a gyerekeket szállította. Elkeseredve, az egyik gyereket nyakába vette, a többit kézen fogva vezette. Akkor egy férfi jött velük szembe szamárháton, aki részvétre indult irántuk, átengedte neki szamarát, hogy azon utazzanak a gyerekek. Miután megérkezett Szent Jakabhoz, virrasztás és imádkozás közben megjelent neki Szent Jakab és megkérdezte, hogy felismeri-e. Azt válaszolta, nem. Mire Jakab: ,,Én vagyok Jakab apostol, aki átadta neked a szamarat, és visszafelé is odaadom, de tudd meg jó előre, hogy a fogadós a háza tetejéről lezuhanva életét veszti, és visszakapod mindazt, amit elvett tőled." Így is történt. Ő pedig vígan hazaért, és mikor gyermekeit levette a szamárról, az rögtön eltűnt.

Egy zsarnok jogtalanul kifosztott és fogságban tartott egy kalmárt, aki áhítattal fohászkodott Szent Jakab segítségéért. S bár az őrök ébren voltak, Szent Jakab megjelent neki, a torony tetejére vezette, s a torony abban a pillanatban úgy meghajlott, hogy csúcsa a földet érte, s onnan a kalmár egyszerűen lelépett és szabadon eltávozott. Az őrök, akiket utána küldtek, nem láthatták meg, bár mellette siettek el.

Három lovag a lyoni egyházmegyéből - mint Hubert de Besançon mondja - Szent Jakabhoz igyekezett. Egyikük Szent Jakab iránti szeretettől vezérelve egy asszonyka zsákját felvette a lovára. Majd talált egy beteg embert, akinek jártányi ereje sem volt. Felültette lovára, maga meg a beteg zarándok botját az asszony zsákjával vállára vette, és lova mögött bandukolt. Ám mire Galíciába ért, a nap hevétől és az út fáradalmaitól súlyos betegségbe esett, majd miközben társai a lelke üdvéről faggatták, három napon át néma maradt, a negyedik napon pedig így szólt halálát váró társaihoz: ,,Hálát adok Istennek és Szent Jakabnak, mert az ő érdemei szabadítottak meg. Amikor ugyanis meg akartam tenni azt, amire figyelmeztettetek, démonok támadtak rám és olyan keményen fojtogattak, hogy semmit, ami a lelkem üdvét szolgálta volna, nem tudtam a számon kiejteni, Titeket ugyan hallottalak, de válaszolni nem tudtam. Most azonban Szent Jakab belépett ide, bal kezében az asszony zsákját hozta, jobbjában a szegény botját, akiket az úton segítettem meg. Úgy, hogy a zarándokbotot lándzsa, a zsákot pajzs gyanánt használta: haragosan az ördögökre emelte a botot és megrémítve menekülésre kényszerítette őket. Szent Jakab kegyelme szabadított meg engemet és adta vissza nekem a beszéd képességét. Hívjatok papot, mert nem leszek már sokáig életben." És egyikőjükhöz fordulva így szólt: ,,Barátom, ne szolgálj tovább uradnak, aki bizonyosan elkárhozott és nem sok idő múlva gonosz halállal hal meg." Miután társukat eltemették, ez elmondta urának, amit hallott, de az semmibe vette, és nem igyekezett megjavulni. Kis idő múlva háborúban lándzsadöfés végzett vele.

Amikor egy Vézelaj-ból származó és Szent Jakabhoz tartó férfinak - mint Calixtus pápa mondja - elfogyott a pénze, koldulni meg szégyellt, egy fa alatt megpihenve azt álmodta, hogy Szent Jakab táplálja. Felébredve a fejénél hamuba sült kenyeret talált, amiből tizenöt napig élt, amíg haza nem ért. Nap, mint nap kétszer ehetett belőle annyit, amennyire szüksége volt, s másnapra a kenyeret zsákjában mindig érintetlenül találta.

Calixtus pápa tudósít arról, hogy egy barcelonai polgár az Úr 1100. éve táján Szent Jakabhoz jővén csak azt az egyet kéne, hogy ellenség fogságába ne essék. Visszatérőben Szicíliánál a tengeren szaracénok ejtették fogságba. Többször adták el vásárokban, de láncai, amelyekkel megkötözték, mindig megoldódtak. Miután már a tizenharmadik alkalommal adták el és kettős lánccal kötötték meg, Szent Jakabhoz fohászkodott. Szent Jakab megjelent előtte, mondván: ,,Mivel templomomban a lelked üdvéről megfeledkezve, csak tested megszabadítását kérted, ezért kerültél ilyen veszedelembe, de mert az Úr könyörületes, elküldött engem, hogy kiváltsalak." Láncai rögtön szétpattantak, és a szaracénok földjén, váraik között, mindenki szeme láttára és csodálkozására hazatért, a csoda bizonyságául egy darabot magával vitt a láncból. Amikor valaki el akarta fogni, a láncot látva megrettent és hanyatt-homlok elmenekült. Sőt, amikor a pusztai vándorlásában oroszlánok és vadállatok akartak rátámadni, amint meglátták a láncot, nagyon megrémültek és rögtön futásnak eredtek.

Az Úr 1238. évében Szent Jakab vigíliáján egy Prato nevű várban, Firenze és Pistoia között, egy ifjú paraszti együgyűségében felgyújtotta gyámja vetését, aki őt ki akarta forgatni örökségéből. Elfogták, s miután beismerte bűnét, arra ítélték, hogy kötözzék ló farkához, és utána égessék meg. Bűnét megbánva; magát Szent Jakab oltalmába ajánlotta, s noha köves talajon egy szál ingben vonszolták végig, sem a teste, sem az inge nem sérült meg. Végül karóhoz kötik, körberakják fával, s meggyújtva lángra kap a fa és az ő kötelékei is, de ő mindvégig Szent Jakabot hívta segítségül, és sem az ingén, sem a testén nem esett serülés. Midőn ismét tűzbe akarják vetni, a nép kiragadja, és magasztalva dicsőítik az Urat az ő apostolában.

Forrás:
http://www.katolikus.hu/szentek/0725-397.html
http://hu.wikipedia.org/wiki/Id%C5%91sebb_Jakab_apostol
http://www.astronet.hu/olvasnivalo/olvasnivalo/a-legendas-szent-jakab-apostol-359 92
http://akv0.wordpress.com/2010/01/08/idosebb-szent-jakab-apostol-julius-25/
http://2010camino.blogspot.hu/p/zarandokut-tortenete.html
http://lisztakademia.hu/netfolder/public/PublicNet/Doktori%20dolgozatok/fodor_gab riella/disszertacio.pdf
Film:
http://www.youtube.com/watch?v=FOom1o2SGL8
Hír:
http://hvg.hu/kultura/20110707_szent_jakab_ut_kezirat





 
 
0 komment , kategória:  El Camino  
A zarándokút története
  2015-08-15 20:19:45, szombat
 
 
Camino de Santiago, vagy El Camino
A zarándoklat a keresztény élet egyik ősi jelképe, amelynek alapja a bibliai antropológia. A keresztény ember, úton lévő ember (homo viator), aki nem feledkezik meg arról, hogy az embernek miután kiűzetett a paradicsomból, végig kell mennie a bűn és szabadulás hosszú és gyötrelmes útján, és csak élete végén juthat el a mennyei Jeruzsálembe, hogy ott Istennel és Krisztussal találkozzon (Jel 21-22).

Szent Jakab zarándokút

A Szent Jakab zarándokút, spanyol neve (Camino de Santiago) után El Camino-nak, azaz Az Útnak is nevezik. Ősrégi zarándokút, a kelta időkben a Tejút szimbóluma volt, de a maival ellenkező irányban járták be a zarándokok. Bár ez a szimbólum elmélet vitatott, de az tény, hogy az útvonal a tejút egyik ága alatt fut és már a történelem előtti időkben mitikus vonalnak számított. Se szeri, se száma azóta is, pl. a Templomos Lovagok templomainak helyeit misztikus számításokkal alátámasztó elméleteknek. A tejút kontra „csillagmező (Compo Stella)” viszont biztosan nem véletlen, bár a csillagmező elnevezés abból született, amikor a csillag megmutatta a remetének, hol van Szent Jakab apostol sírja Galíciában.

Ezer év óta hívők és spirituális útjukat keresők sokasága kel útra, hogy kifejezzék a Teremtő, a Forrás iránt érzett szeretetüket, hálájukat és, hogy bűnbocsánatot nyerjenek. Nagyon rövid idő alatt Santiago jelentős zarándokhellyé nőtte ki magát, ami annak is köszönhető volt, hogy Jeruzsálembe eljutni nem volt nagyon biztonságos és újabbnál újabb mondák és legendák keletkeztek az út mentén, melyet olyan lovagrendek, mint a Templomos lovagok és a Jakab-lovagok biztosították.
A Camino története szorosan összefügg e két lovagrendével. 1130-ban I. vagy „Harcos” Alfonz Aragóniai Király adományozott jogokat és birtokokat a Jeruzsálemi zarándokútvonalak védelmében érdemet szerzett Templomos Lovagrendnek. Részben ennek ellenpontjaként II. Ferdinánd Leóni Király 1170-ben megalapította a Szent Jakab Lovagrendet, amely a galíciai tartományokban védte az utat és a zarándokokat. Míg a Templomosok rendjét IV. Fülöp francia király mesterkedésének hatására - ma már a Vatikán által is beismerten koncepciós pert követően - V. Kelemen pápa 1307-ben feloszlatta, tagjait pedig máglyán égették meg, vagy börtönben végezték életüket (IV. Fülöp pedig vagyonukból finanszírozta Anglia ellen indított háborúját), addig a Szent Jakab Rend a mai napig működik. Gyaloglásunk során mindkét rend, de főleg a Templomosok örökségének nyomaival gyakran találkozunk.

Jeruzsálem és Rómaután Santiago de Compostela a keresztény zarándoklatok legfontosabb célpontja. A középkortól kezdve, miután aSzentföldreirányuló zarándoklatok ellehetetlenültek, felértékelődött az EL Camino szerepe.

Santiago de Compostela-ba nemcsak egy kiindulópontból lehet eljutni, de az út végső része többnyire azonos. A zarándokút jelvénye a fésűs kagyló, melyet az út mentén a sárga nyíllal együtt, vagy külön-külön is felfestve mindenütt megtalálhatunk.
A középkorban az út mentén a bencések kórházakat és rendházakat építettek, de ma már az egyháziak mellett, önkormányzati és magán zarándokszállások (un. alebergue-k) is várják a megpihenni vágyó vándorokat.

Az Út egyéb történelme

Az Út a korai történelem is sok fontos eseményének adott otthont.
A Francia Út mentén Burgos-tól kb. 20 km-re található Atapuerca falu közelében egy kis domb rejti a jelenleg ismert legősibb európai ember az un. Homo Antecessor lelőhelyét. Az i.e. 900.000-ből származó telephely 1998 óta a Világörökség része.
A Camino mentén i.e. 4000-ből, az ún. megalitikus időszakból származó számos monumentális kőkatedrálist, ún. Dolmens-t vagy Mamoas-t ismerünk.
A Római Birodalom alatt a Tejutat követő kereskedelmi útvonal húzódott itt az Atlanti - Óceán partjáig, amelyen a Leóni Középhegység gazdag ásványkincseit szállították. Különösen fontos a Ponferrada környéki Las Médulas elnevezésű római aranybánya, amely 1997 óta szintén az UNESCO Világörökség része.

Több kutató szerint az útvonal és szimbóluma összefüggésben lehet a Földközi-tenger medencéjében a bronzkortól kezdve elterjedő ősi termékenységi kultusszal, amelyet Astarte istennővel azonosítanak. Eredetét a dél-Mezopotámiában, az ún. Dzsemdet Naszr-kultúrában (ie. 31-29. század) megjelenő akkád Istar (sumer Innin, Inanna, vagy Ninanna) istennővel azonosítják, aki az „ég úrnője”. A mezopotámiai mitológiában a növényi és állati vegetáció, a szerelem, a viszály, a termékenység, az anyaság stb. istennője. Uruk környékén a legrégebbi ránk maradt írásos emlékekben a „reggeli felmenetel csillagaként” tisztelték. Mint ilyen, szinte biztosan azonos a Hajnalcsillag alakjaként tisztelt Vénusz bolygóval. Tiszteletét Egyiptomon keresztül a következő évezredekben fokozatosan átvette az ókor szinte valamennyi fölközi tengeri társadalma. A nyugati sémi területeken neve Asztar, a keleti sémin Astarta volt, majd Athéné és Aphrodité néven az etruszk, hellén és római kultúrában is elterjedt. Egy ősi baszk legendában is szerepel a kagylóhéjból születő égi istennő.

Zarándok a Szent Jakab-úton (1568)
- A 11. században már ismert a Compostela-ig tartó zarándokút, mely akkor még csak 13 pihenőhellyel rendelkezett.
- A 12. századra terjedt jobban el a keresztény világban és válik jelentős zarándokúttá.
- 1130-1140 közt készült el az első ,,modern útikönyv" Aymeric Picaud francia pap tollából, mely négyféle utat különböztetett meg és részletesen beszél az egyes településekről, szállásokról és az út praktikus tudnivalóiról. Ez a könyv később Codex Calixtinus néven vált ismertté, melynek az V. könyvét alkotja.

Különböző útvonalak

Az említett zarándokkalauz négy fő utat ír le, melyek Hispániában egyesülnek. Az úthálózat valójában ennél sokkal bonyolultabb, hiszen az eredeti utakhoz más, híres kegyhelyeken átvezető utak is kapcsolódnak. A hagyományos négy út a következő:

Via Podiensis
Ez az út Le Puyban kezdődik, és főleg a burgundiaiakés a teutonok használták. Útvonala: Aubrac, Espalion, Estaing, Conques, Figeac, Marcillac, Lactoure, Eauze, Aire sur Adour, Ostabat. Itt találkozik a következő két úttal.

Via Lemovicensis
Vézelaynél indultak el a zarándokok ezen az úton. A további települések, melyeken az út áthaladt: Nevers, Bourges, Déols, Saint Leonard de Noblat, Limoges, Périgueux, La Réole, Bazas, Saint-Sever és Ostabat.

Via Turonensis
A negyedik út Tours-on át vezetett és innen is kapta a nevét. A németalföldi és az Észak-Franciaországból érkező zarándokok használták. Útvonaluk: Párizs, Longjumeau, Montlhéry, Étampes, Orléans, Tours, Poitou, Montbazon, Sainte Catherine de Fierbois, Châtellerault, Poitiers, Lusignano, Melle, Saint Jean d'Angély, Saintes, Bordeaux, Dax, Ostabat.
Az utóbb említett három út Ostabat-ban egyesült és innen már együtt haladt a Pireneusokon keresztül vezető úton, mely Saint Jean Pied de Port után az Ibañeta-hágón át vezetett. A spanyol oldalon az első település Roncesvalles. Ez az út Pamplona (Navarra tartomány) után Puente la Reinánál csatlakozott a Toulouse-ból érkező úthoz.

Camino Frances
Francia útnak nevezik, miután egy időben a Francia zarándokoknak köszönhetően kelt új életre a zarándokút és a már egyesült négy út találkozási pontjától indul, mely végigvezet egészen Compostela-ig. Állomásai: Pamplona, Puente la Reina, Estella, Los Arcos, Logroño, Nájera, Santo Domingo de la Calzada, Belorado, San Juan de Ortega, Burgos, Frómista, Sahagún, León, Astorga, Ponferrada, Villafranca del Bierzo, O Cebreiro, Sarría, Melide, Portomarín, Arzua, és végül a célpont, Santiago de Compostela.

Az Út csúcspontja: A katedrális Santiago de Compostela-ban
A szent helyekre történő zarándoklat a 3. századtól a keresztény gyakorlat része lett. A szentek sírhelyére történő zarándoklatot érdemszerző tettnek gondolták. A középkorban gyakran tettek fogadalmat zarándoklat megtételére, mert úgy vélték, hogy a zarándoklat érdekében tett erőfeszítés kötelezi a szentet arra, hogy segítsen. A középkorban a legnépszerűbb zarándokhely Jeruzsálem és Róma volt, azonban az arab, majd a török hódítások miatt egyre kockázatosabbá vált Jeruzsálembe eljutni, ennek is köszönhető, hogy Santiago nagyon rövid idő alatt jelentős zarándokhellyé nőtte ki magát.

Az első zarándokok a 10. században a cantabriai part mentén utaztak, amit ma északi útként ismerünk, így elkerülték a mórok által megszállt területeket. 1002-ben Calatañazornál a leóniak a Kasztíliai Grófsággal és a Pamplonai (a későbbi Navarrai) Királysággal szövetségben győzelmet arattak a Córdobai Kalifátus hadvezére, a spanyolok által Almanzornak nevezett Al-Hajib Al-Manszúr vezette mór sereg felett. Ezt követően vált lehetővé, hogy III. (Nagy) Sancho navarrai, és VI. Alfonz leóni király a nemrég felszabadított területeken keresztül új útvonalat tervezzen Santiagóba, amely összekötötte a Navarrai, a Kasztíliai és a Leóni királyság fővárosait. Ez a mai francia út, melynek első leírását a már fentebb említett öt könyvből álló Codex Calixtinusban találjuk.
A kódex egy 12. századi öt könyvből álló kézirat, melyet korábban II. Callixtus pápának tulajdonítottak, de valójában szerkesztője Aymeric Picaud francia szerzetes volt. A kódex első könyvében Szent Jakabnak tulajdonított prédikációkat, mártírságának leírását, és tiszteletére mondott liturgiákat találjuk. A második könyv 22 Szent Jakabnak tulajdonított, több esetben zarándokok által tanúsított csoda leírását tartalmazza. A harmadik könyv leírja Szent Jakab holttestének Jeruzsálemből Galíciába szállítását, valamint említést tesz az első zarándokok azon szokásáról, hogy a galíciai tengerpartról kagylót gyűjtenek emléktárgyként.
A fésűs kagyló Szent Jakab szimbóluma. A negyedik könyv Nagy Károly frank király hispániai hadjáratáról, roncesvallesi vereségéről és Roland lovag haláláról szól. Ebben a könyvben olvashatjuk azt a legendát, hogy Szent Jakab megjelent Nagy Károlynak, hogy sürgesse sírjának megszabadítását a móroktól, és a Tejutat adta iránymutatóul neki. A mórölő Jakab legendáját a katolikus propaganda egyik korai példájának tartják, melynek célja az volt, hogy lovagokat toborozzanak a Santiago-rendbe. A lovagrendet azért alapították, hogy segítsen megvédeni az egyházi érdekeltségeket a mórok támadásaitól. Később kínossá vált a bosszúálló, vérszomjas Szent Jakab-kép, ezért III. Fülöp (1578-1621) elrendelte, hogy a negyedik könyvet távolítsák el a Kódexből. A francia úton járva napjainkban is találkozhatunk Mórölő Szent Jakab tiszteletére állított szobrokkal és kápolnákkal. Az ötödik könyv gyakorlati tanácsok gyűjteménye zarándokoknak, hol álljanak meg, milyen ereklyéket, szentélyeket keressenek fel, óvatosságra int a csalókkal és a rossz ételekkel kapcsolatban, leírja az utat Franciaországból az apostoli városig, a régiókat, melyen átvezet az út, az benyomásokat az ott élő emberekről, Santiago de Compostela városát és a katedrálist; ezt olvasva betekintést nyerünk egy 12. századi zarándok életébe. Az ötödik könyvet az első útikalauzként is emlegetik. Modern korunk zarándokai ugyanazokat a helyeket járják be, amelyeket a Kódex említ.

II. Callixtus pápa 1122-ben elrendelte, hogy minden olyan esztendő, amelyben Szent Jakab mártírságának ünnepe, július 25-e vasárnapra esik, szentév legyen. 1179-ben III. Sándor pápa bullájában ezt megerősítette, bár ezt a bullát újabban egy 15. századi hamisítványnak vélik. A szentév, vagy jubileumi év gyökere az Ószövetségben 50 évente visszatérő jóbel-év, amikor minden mezei munka szünetel, az eladott földbirtokok visszakerülnek a korábbi tulajdonoshoz vagy annak családjához, a zsidó rabszolgák pedig visszanyerik szabadságukat. (A gyakorlatban ennek megvalósítására azonban sosem került sor.) A szentév a kegyelem különleges ideje, a bűnbocsánat és az ideig tartó büntetés elengedésének éve. A nyugati egyházi hagyomány különbséget tesz a bűnbocsánat és a büntetés elengedése között. Az ideig tartó büntetés a halál után a tisztítóhelyen való szenvedés, amellyel a lélek törleszti a megbocsátott halálos bűnökért még meg nem adott elégtételt, és megtisztul a rendezetlenül maradt bocsánatos bűnöktől. A teljes búcsú (indulgencia plenaria) a bűnbánat szentségében (gyónás) már feloldozást nyert bűnért járó ideig tartó büntetés elengedése. A teljes búcsút elnyerhetik mindazok, akik a szentév során meglátogatják a katedrálisban az apostol sírját és ott imádkoznak egy Hiszekegyet és egy Miatyánkot a pápa szándékára, elvégzik a szentgyónást (a katedrális honlapja szerint ezt a búcsú elnyerése előtt és után 14 nappal is megtehetik) és szentáldozáshoz járulnak. A teljes búcsút elhunytakért is fel lehet ajánlani. A jubileumi évben Santiago de Compostela-ban lehetőség van a korábban tett fogadalom alóli felmentésre, vagy a fogadalom méltányos megváltoztatására is.

A zarándokok egyre növekvő száma miatt az út mentén szerzetesek telepedtek le, kolostorokat, templomokat, kórházakat, szállásokat, utakat és hidakat építettek. A fejlődő infrastruktúra odavonzotta az embereket, új városok épültek. A keresztény királyoknak érdekében állt a muszlimoktól visszafoglalt területek újbóli benépesítése, ezért kedvezményeket és kiváltságokat adtak az itt letelepedőknek. A 12. és a 13. században évente 250.000 zarándok kereste fel Szent Jakab sírját. A legtöbb zarándokot az erős hit vezette, számukra az út a megváltás elnyeréséhez szükséges vezeklés volt, másokat súlyos bűneik miatt ítélték hosszú zarándoklatra, néhányan pedig jó pénzért egy-egy uralkodó helyett járták végig az utat.

Szent Jakabot ,,Isten után a legjóságosabb és legerősebb pártfogónak'' tisztelték, így érthető, hogy egész Európából zarándokoltak sírjához, olyan ismert személyek is, mint Nagy Károly, Assisi Szent Ferenc, Dante, vagy maga Izabella királynő.

A zarándokút jelképei

A zarándokok jól felismerhetőek voltak a ruházatukról, kezükben botot tartottak, melyre egy ivásra szolgáló lopótök volt akasztva, oldalukon táska lógott, fejükön kalapot hordtak, de legjellegzetesebb az általuk viselt kagyló volt, mely vagy igazi fésűs kagyló volt, amelyet kezdetben Fisterra-ban szedtek fel a tengerparton - ahol állítólag Szent Jakab prédikált -, vagy ólomból, ónból, ezüstből készült. A kagylót azok érdemelték ki, akik eljutottak Santiagóba, később az úton lévő zarándokok is viselték, védelmező jel lett számukra, a zarándoklás és az Istenkeresés szimbóluma, hiszen súlyos bűnnek számított annak a megtámadása, akinek a ruházatán ott volt a kagyló. Ugyanilyen jelentéssel XVI. Benedek pápa címerében is szerepel.

Vannak olyan elméletek, hogy a Szent Jakab jelének tartott fésűs kagyló egy ősi kelta szimbólum, a lenyugvó nap szimbóluma. A térségben az i.e. 1000 körül megtelepedő kelták egyik legendája szerint az út a halál útja, amelyen a halott lelkek végigmenve a Világvégére (Finisterra), a Halál partjára (Costa da Morte) tartanak, és ott összegyűlve elindulnak a lenyugvó nap felé. A halott lelkek gyülekező helye földrajzilag az Atlanti-Óceán egyik legmélyebb környező partszakaszán található.

A Szent Jakab kagyló, vagyis a fésűs kagyló szimbólum magának az El Camino-nak a metaforája. A kagyló élei különböző zarándokutakat jelentenek, amelyek azonban egy csúcspontban, Jakab sírjánál, Santiago de Compostela-ban találkoznak. A galíciai óceánparton heverő kagyló héjjak pedig az isteni gondviselés szimbólumai, amely az úton vezeti a zarándokokat.
A szép formájú Szent Jakab- kagylót (spanyolul vieira, amely kulináris szempontból is ínyencségnek számít) a 4. századtól a zarándoklat általános szimbólumának tartják, miután egy Jakab-legendával kapcsolták össze: egy az Iria Flaviánál a tengerbe esett portugál lovag testét - akinek lovát Jakab világító alakja ijesztette meg - Szent Jakab-kagylóval teljesen beborítva mentették ki a vízből.
A Szent Jakab Rend 1030 körül alakult meg, amelyet III. Sándor pápa 1175. július 5-én megerősített Compostela-i Szent Jakab Lovagrend néven, majd VI. Hadrián pápa 1522. május 12-én örökérvényűvé tett. A rend jelvénye a ma is közismert, vörös-zománcú Szent Jakab-kereszt lett.

Tömeges zarándoklat és az aranykor

Amikor a szentföldi zarándoklatok az Iszlám terjedése miatt ellehetetlenültek, a Camino szerepe felértékelődött. A 11. században már 13 ismert pihenőhellyel rendelkezett, és a 12. századra egyre fontosabb zarándokúttá vált. Az első „útikönyv” máig nagyon fontos információkat hordoz az útról az utókor számára. A „Codex Calixtinus” néven ismertté váló művet Aymeric Picaud francia pap írta 1120-1140 közötti zarándoklásai során.

A Szent Jakab-zarándokút a 11. századtól a 13. század elejéig élte aranykorát. Az egész keresztény Európa tömegesen indult Santiagóba, volt olyan is, hogy az apostol sírjához naponta ezren zarándokoltak. A zarándokok tipikus öltözete a széles karimájú, elől csúcsos kalap, bő kabát, zarándokbot, egy tök, mint víztartály, egy táska a fontos zarándokiratoknak valamint a Szent Jakab-kagyló, ami régebben a zarándoklatot bizonyította, ma pedig a santiagói zarándokok ismertetőjele.
1078 és 1211 között felépült a santiagói székesegyház. Ez volt a romás stílusú építészet és szobrászat virágkora, amelynek a csúcspontja a katedrális művészien megalkotott Pórto de la Gloria (1166-1188) szobraiban teljesedik ki. 1122. évet Calixtus pápa szent évnek nyilvánította, amelyet azóta is akkor ünnepelnek, ha július 25. (Jakab névnapja) vasárnapra esik.

A zarándokút hanyatlása

A 14. századtól hanyatlás figyelhető meg a zarándokok számában, ez köszönhető a pestisjárványoknak, a 16. századtól a reformáció elterjedésének és a vallásháborúknak, majd a felvilágosodás eszméi terjedésének. A zarándokúton a 15. századtól az út elhagyatottabb részein rablók garázdálkodtak. 1589-ben, az angol-spanyol háború alatt az apostol földi maradványait elrejtették Francis Drake, angol kalóz és tengerész elől. A Szent Jakab-út egyre inkább kezdett a feledés homályába merülni. A 18. században a zarándoklatot a babonasággal sorolták egy kategóriába. Az 1867-es szent évben csupán 40 zarándok érkezett Santiago-ba a július 25-i ünnepi misére ezért a Jakab-kultusz újjáélesztése érdekében relikviák utáni kutatásba kezdtek. 1879-ben az apszis falai között rátaláltak. Az ereklyéket XIII. Leó pápa bullájában valódinak nyilvánította, ezzel elhallgattatta a kételkedőket.

I. Kasztíliai Izabella és II. Aragóniai Ferdinánd 1469-ben kötött házassága, (Reyes Católicos, azaz Katolikus Királyok) és ezzel a két hatalmas spanyol királyság összeolvadása, Granada visszafoglalásával lezárult reconquista utáni 1492-es pestisjárvány, a keresztény reformáció miatti szakadása és késő középkori vallásháborúk mind a zarándokút hanyatlásához vezettek. A 15. századtól rablók és kalandvágyó álzarándokok garázdálkodtak az út kevéssé frekventált és félre eső szakaszán.1589-ben az apostol relikviáit elrejtették az angol tengerész és kalóz, Francis Drake elől, aztán meg is feledkeztek róla. Az egyébként is gyengülő zarándokmozgalom az elkövetkező néhány évszázadban majdnem teljesen a végét járta. A 18. században a zarándoklatokat a babonával hasonlatos módon bűnösnek gondolták. A 19. század elején a spanyol egyház súlyos csapást szenvedett, mert a kolostorok feloszlatásával akarták az államkasszát feltölteni.

A 20. század elején a spanyol polgárháború akadályozta meg a zarándoklat újraéledését. A 20. század közepétől a Szent Jakab-út menti művészettörténeti kincsek kerültek a kutatók látóterébe, majd az 1960-as évektől újra megjelentek a vallásos zarándokok, főleg Franciaországból. A zarándokút a 20. század végén kezdte újra reneszánszát élni. Franco halála (1975) után 1978-ban lefektették a demokratikus alkotmányt, ezt követően a Szent Jakab-út ismét bekerült a nemzetközi köztudatba.

A zarándokút Franco idején

A zarándoklatok újjáéledésének enyhe pozitív jelei a spanyol polgárháború (1936-1939) ideje alatt végképp eltűntek. Ennek ellenére Franco diktátor Jakab apostolt a saját céljaira használta. Úgy tartotta, hogy az egyik nagy csatát a nacionalisták Szent Jakabnak köszönhették. A dekrétum szerint Szent Jakabot (Santiago) Franco diktátor alatt újra Spanyolország védőszentjévé kiáltották ki. Eleinte főleg a történészek kezdtek el érdeklődni a Jakab-út menti művészettörténeti kincsek iránt. Spanyolország óvatosan nyitotta ki kapuit Európa előtt az 1960-as években, amikor újra vallásos zarándokok jelentek meg, mindenekelőtt Franciaországból.

A mai kor zarándokútja

Az elmúlt évek az El Camino újjáéledését hozták és kezdte az Út a reneszánszát élni. Az 1980-as években kezdett ismét nőni az út népszerűsége azáltal, hogy 1982-ben II. János Pál pápa is elzarándokolt Santiago de Compostela-ba és jelképesen gyalog tette meg az utolsó öt kilométert, bár akkor az a spanyolországi apostoli útjának csak egy állomása volt.

A zarándokok számának növekedése részben előidézője, részben következménye volt annak, hogy az Európa Tanács 1987-ben az első kulturális útnak nyilvánította a Szent Jakab-utat. A sárga nyíl pedig az 1980-as évektől lett hivatalos jelzés.

A Camino spanyol szakasza 1993-ban, a franciaországi része pedig 1998-ban lett az UNESCOVilágörökség része. Santiago belvárosának szűk, középkori sikátorait pedig 1985-ben nyilvánította az UNESCO a Világörökség részévé.

Ma már évente zarándokok tömege érkezik Spanyolországba a világ minden tájáról, hogy felkeressék Szent Jakab apostol sírját. A hatalmas oltár, Jakab életnagyságú aranyozott szobrával a középpontban fontos hely, ahol a zarándokok hátulról - egy erre épített lépcsőn megközelítve - átölelik a szobrot. Alatta vannak a relikviák egy kis kriptában, egy színezüst, díszes szarkofágban eltemetve, mely szintén megtekinthető.

A Compostela-ban található szent ereklyék valódiságát az 1884. november 1-jén kelt ,,Omnipotens Deus" kezdetű bullájával erősítette meg XIII. Leó pápa.

Napjaink zarándokai

Napjainkban a zarándokok a föld minden tájáról érkeznek, a vallási indíttatás mellett sokakat spirituális okok, kulturális érdeklődés, vagy a fizikai kihívás motivál. Egyre többen vannak azok is, akik keresnek valamit. Keresik önmagukat, keresik különféle kérdéseikre a választ, egyedüllétre vágynak, vagy csak menekülnek a mai világ hihetetlenül felgyorsult tempója elől. Akik szeretnék maguk mögött hagyni egy időre a problémáikat, a mindenkit körülölelő politika hatásokat, kiégtek a nagy ,,hajtásban", magánéleti problémáik vannak, vagy elvesztették szeretteiket, stb.
A zarándoklatot teljesítők száma ugrásszerűen megnőtt az elmúlt 25 évben, a szentévek pedig kiemelkedő zarándokszámot eredményeztek. Számuk az ezredfordulóra meghaladta az 50 000 főt. A 2004-es szent évben pedig minden addigi rekordot megdöntött. Ebben az esztendőben a zarándokok száma megközelítette a 180 000-et!!! Az utolsó szent évben, 2010-ben ez a szám 272 135 fő volt. A következő szent év pedig 2021-ben lesz.

A mai zarándokmozgalom

1975-ben Franco halála után és a demokratikus alkotmány lefektetésével (1978) az apostol sírja és a Jakab-út ismét bekerült a nemzetközi köztudatba. Az ezt követő első szent évben (1982) II. János Pál pápa is meglátogatta Santiago de Compostela-t, majd 1989-ben újra. A 80-as években a sárga nyíl hivatalos jelzés lett, a szálláshelyek hálózata azóta is terebélyesedik. Az 1993-as szent évben, majd az 1999-esben nemzetközi marketinget is kapott. A 2004-es szent évben mind hazai, mind külföldi zarándokok százezrei vágtak neki az útnak. A santiago-i zarándokiroda 2004-ben közel 180.000 zarándokigazolást állított ki, többet, mint azelőtt bármikor. A következő években százezren indultak el, 2009-ben több mint 145.000 volt a zarándokok száma. A zarándokok többsége rendszerint Spanyolországból, Németországból, Olaszországból és Franciaországból indul útnak. A santiagói érsekség hivatalos honlapjának statisztikái szerint a magyar zarándokok száma az utóbbi években 600-700 fő volt.

Napjaink zarándokútvonalai:

A mai út SpanyolországGalicia tartományának fővárosába, Santiago de Compostela-ba vezet, ahol a hagyomány szerint a katedrálisban vannak az Idősebb Szent Jakab apostol földi maradványai. Innen az út továbbvezet Muxia-ba, ahol Mária jelent meg Szent Jakabnak, majd Fisterra-ba, az ókori Világ végére, ahol a zarándokok elégetik azokat a ruháikat, melyekben végigjárták zarándoklatukat, ezzel is szimbolizálva, hogy befejezték előző életüket, letették itt terheiket és új, egy szebb és jobb életet kezdenek. Ez utóbbi kettőbe a zarándokok 95%-a már nem gyalogol el, pedig a zarándoklat igazi vége Fisterra-ban a Világítótoronynál elégetett ruhákat követően a lenyugvó nap sugarainál történik meg.

- Camino Francés
- Camino Aragonés
- Camino del Norte
- Camino Primitivo
- Via de la Plata
- Camino Portugués
- Camino Finisterre
- Camino Muxia
- Camino Inglés
- Camino de Levante
- Camino de Madrid
- Camino Mozárabe

Az első útikönyv Spanyolországról

II. Calixtus pápa, a 12. században összegyűjtött 5 kötetes Codex Calixtinust vagy Liber Sancti Jacobi írást, Szent Jakab könyvének nyilvánította. A valódi szerző azonban a francia barát, Aimeric Picaud volt. Ez a kódex lett az első Spanyolországról szóló útikönyv. Az első könyvben Picaud barát a relikviákhoz vezető útról számol be (fontos része a középkori zarándokútnak), valamint mondákat, legendákat, csodákról szóló beszámolókat és liturgiai szövegeket tartalmaz. Az ötödik könyvben Picaud leírja az utat, a régiókat, a vidéket és az embereket, illetve tanácsokkal látja el az olvasót. Részletekbe menően óv a gonosz vámosoktól, nyakakat átvágó fogadósoktól, csaló kereskedőktől és mérgező folyóktól. Hírt ad az "istentelen baszkokról", navarraiakról, akik úgy "zabálnak" mint a kutyák vagy a "disznók", de a "gonosz és rossz szokásokkal rendelkező" kasztíliaiakról sem feledkezik meg. Egyedül a galíciaiakat nevezi kedves embereknek. Bár "hirtelen haragúak és veszekedősek", a leginkább mégis ők hasonlítanak a franciákra. Az érdeklődőknek ajánlott magyar nyelvű irodalom: Tolvaly Ferenc: El Camino - Az út (2005). Idegen nyelven számtalan kiadvány jelent meg, ebből mindenki kedve és nyelvtudása szerint tud válogatni.

Formálódó zarándokút Közép-Európában

Az El Camino zarándokút adta a gondolatot a magyarországi kezdeményezéshez, amely Mária-út néven egy zarándokútvonal-hálózat kialakítását tűzte ki céljául. MariazelltőlCsíksomlyóig és CzęstochowátólMeđugorjéig épül ki a közép-európai zarándokút, melynek néhány szakasza már el is készült és a legújabb részét éppen mostanában adták át és 2013 tavaszán volt is szerencsém találkozni vele a Makkosmáriától a Normafáig tartó turista útvonalon.

Források:

- http://2010camino.blogspot.hu/p/zarandokut-tortenete.html
- http://www.camminodiassisi.it/HU/cammino-di-santiago.html
- http://www.miri.hu/index.php?ow_page_number=182
- Szent Jakab apostol V. könyve - Kallixtusz pápa a Szent Jakab-útról
- Szent Jakab-út az UNESCO Világörökség honlapján (angolul)
- Kitekintő - Magyarországon az új El Camino
- Mária út, a spirituális turistaút


 
 
0 komment , kategória:  El Camino  
Miért indultam el?
  2015-08-15 20:08:11, szombat
 
  Mikor léptem rá az Útra, vagyis lehet, inkább úgy kellene fogalmaznom, hogy mikor léptem le róla...nem tudom...vagyis pontosabban dehogyis nem tudom, csak még ott belül valahogy nem szeretnék pontosan emlékezni rá, de már próbálom megfogalmazni azt a pontot és tudom meg is fogom találni. Mert az idő múlásával és az emlékezéssel ugyanis picit az is a baj, hogy olyan, mint amikor megvágjuk az ujjunk, majd amikor a vért lemossuk a csap alatt a vörös szín elhalványul, majd feloldódik az átlátszó vízben.
De tudom, ez csak kifogás...pontosan 7 éve és 8 hónapja annak, hogy megfogalmazódott bennem pihennem kell, nem megy tovább ez a mókuskerék, át kell gondolnom az eddig megtett utat és kitalálnom merre menjek tovább az elágazásnál. Mert ugyan az egyik énünk mindig a könnyebb utat választja, de az idővel még az is a baj, hogy később mindig ráébreszt bennünket hibás döntéseinkre, vagy arra, hogy nem mondtunk igazat magunknak. Hiszen pontosan tudjuk mindannyian amikor visszaemlékszünk egy korábbi hibás döntésünkre, hogy akkor, abban a pillanatban amikor feltettük magunknak a kérdést, hogy mitévők legyünk, a gyomrunk miképpen is adta meg azonnal a helyes választ, hiszen a rossz válaszunkra összerándul. Csak mi akkor nem hallgattunk magunkra és a rövidtávon könnyebb ellenállás felé mozdultunk el, pedig életünk során, már hányszor, de hányszor tapasztalhattuk meg, hogy mindig ezek a könnyebb utak lesznek a kínokkal teli, végeláthatatlan menetelések. És bármelyikünk is gondol most vissza egy hibás döntés meghozatalának pillanataira, ma is pontosan tudja, mit jelzett akkor a gyomra és még sem hallgatott rá.
Miért nem indultam el mégis a debreceni igazgatást követő évek után azonnal? Mert én sem hallgattam magamra. Pedig én is tudtam a helyes választ és, hogy pedig már elterveztem miképpen járom végég Dél-Amerikát repülővel, vonattal, dzsippel, busszal, motorcsónakkal, hajóval fél év alatt. Elmegyek és megnézem Buenos Airest, hogy lássam hol született édesapám, hol éltek nagyszüleim. Hogy megpillanthassam végre az Andok csúcsait és a titokzatos és legendás Machu-Pichu romjait melyre gyermekkorom óta vágytam mióta elolvastam az Inka öröksége c. Karl May könyvet. De nem mentem, pedig ma már tudom akkor kellett volna. A hirtelen csend, ami körülvett a nagy pörgés után, hogy napokig nem csörrent meg a telefonom, hogy a ,,barátok" azonnal elfelejtettek összekavart és elbizonytalanított. Megijedtem, hogyha most elmegyek, akkor az egyetlen egy munkámat, a Macskákban játszott szerepemet is elveszítem a színházban. Pedig mekkora butaság volt ez. Ha belegondolok, pont azzal vesztettem most el, hogy akkor itthon maradtam. De a lényeg, hogy így nem mentem, aztán pedig már nem volt rá lehetőségem. Így megy ez...így mennek el mellettünk lehetőségek és bár jönnek újak, de hogy melyik volt a jó döntés, az ebben az esetben is csak később derült ki...
Aztán teltek az évek, letértem az addig taposott útról és bár sikeresek voltak az elmúlt évek én mégis azt éreztem lépésről lépésre, hogy mégsem ez az én utam. Nőtt a stressz, a feladatok és lassan úgy éreztem átcsapnak a fejem felett a hullámok. Veszítettem a kreativitásból, a munkakedvből, a hatékonyságból és veszítettem a kommunikációs képességemből is. Persze ilyenkor jön a jól bevált pótcselekvés és ez nálam sem volt másképpen. Hiszen a hirtelen csönd, ami a nagy színházi pörgés után körülvett, a napokig hallgató telefon, ami addig megállás nélkül csörgött borzasztó volt és bizonytalanná tett. Tudtam, muszáj kiemeljem magamat ebből a helyzetből.
2006 március 15-én így elkezdtem bringázni. Napi 5 kilométerrel és akkor azt is fantasztikus távnak ítéltem meg és hihetetlenül elfáradtam tőle, de segített. Napi feladat, új kihívás lett. Aztán szép lassan itt is, mint annyiszor már életemben belecsúsztam a versenyzésbe - az a fránya jó kis teljesítménykényszerem - és mire észrevettem már egy 210 km-es versenyen tekertem és egyre jobban, egyre jobb eredményekkel. De valahol belül ekkor is tudtam, hogy nem ez a jó irány. Persze jó a sport és szükséges is és fontos lenne mindenki számára a saját egészsége érdekében - mely kis hazánkban katasztrofális méreteket ölt -, de lássuk be nem biztos, hogy ezen a szinten, pláne nem 40 évesen nekikezdve. De mentem. Nap, mint nap és hajtott, hogy ebben is, mint minden másban eddig is életem során jobb legyek, gyorsabb legyek, győzzek. Az egóm nem ismer kevesebbet, nem ismeri a csak élvezetből szót. Persze élvezem és szeretem, hiszen nélküle nem csinálnám, de a háttérben megbúvik valami más, valami más, ami plusz energiákat ad. Csak ezekkel az energiákkal az a baj, hogy sosem égnek el és csak hajtanak, hajtanak addig, míg a tested veszi ki a szabadságot. Az elmúlt 8 évben pontosan 3x már meg is tette, hónapokra leemelve a bringáról. Mégis ezek az órák adták meg a kikapcsolódást a mókuskerékből, töltöttek fel energiával és tisztították meg gondolataimat a napi gondoktól és persze attól, hogy legalább az edzések és versenyek ideje alatt ne azon törjem a fejemet, hogy miért is ebbe fektetem az energiáimat céljaim megvalósítása helyett.
Aztán történt valami. 2012 augusztusában egyik napról a másikra bekattant valami, mint egy rossz cd, melynek dallamait dúdoljuk egész nap és nincs az a pénz, amiért képesek lennénk elfelejteni. Nem tudom és nem emlékszem arra a pillanatra amikor megszületett az El Camino, a zarándokút megtételének gondolata. Egyszer csak már ott volt és véglegesen befészkelte magát gondolataim közé. De ezután még furcsább történt. De előtte, még ki kell térjek valamire.
Soha nem vonzott és érdekelt a Camino. Nem tudtam róla semmit, azt sem, hogy honnan indul és, hogy hol van a vége. Azt sem, hogy van több útvonal is, arról pedig, hogy van egy kis település ahol a Világ vége oszlop áll, a hely ahol a zarándoklat igazán véget ér, arról végképp semmit. Egyedül arról hallottam, hogy Tolvaly Ferenc a Tv2 egykori vezetője állítólag végigment rajta és írt róla egy könyvet és valami rémlett egy abból készült filmről is, de semmi több. Aztán persze hallottam, hogy ez is, az is végigjárta, készül rá, megjött. Aztán hallottam kik azt mondják végigmentek az úton, de csak egy darabját tették meg, vagy busszal egy darabját, vagy előre vitték mindig a csomagjaikat és ezektől szépen lassan inkább divathóbortnak tartottam, mely az egyre nagyobb ezotérikus hullámnak is egyik jó kis táptalajává vált. És persze Coelho is járt az úton és általa még többen gondolták nekik is menni kell.
Nálam nem ezek az okok. Egyet tudtam. Szükségem van időre, ahol nincs telefon, internet, televízió, hírek és főleg politika, mely az utóbbi időben hihetetlenül mérgezte életemet és bármindig is érdekelt, de mára elérték, hogy próbálom megkímélni magamat tőle, mert csak felidegesítem magam azon mit látok magam körül és fáj látnom a darabokra szakított országunkat, a mindenki csak magáét szajkózó oldalakat, a maguk vak hiteivel. Tudtam most kell mennem, messzire, mert itthon - ahogy édesanyámnak fogalmaztam, amikor közöltem vele úgy döntöttem elindulok - 3 hónap alatt sem tudnám már kipihenni magamat, mert majd csörög a telefon, felmegyek a netre, bekapcsolom a TV-t és máris vége. És persze nem ér az a millió impulzus, mely ott fog érni. Eszembe jutott Afrika, az a három hét amikor napi 8 órát mentem felfelé és egyik nap egyszer csak ráeszméltem mennyire máson járnak a gondolataim. Egyszer csak észreveszem a természet apró csodáit, örülök a napsütésnek, felhőknek, szikláknak, illatoknak, pillanatoknak.
És akkor 3 nappal a gondolat megszületése után álmodtam valamit. Pontosan azt, hogy édesapám, ki 5 évvel ezelőtt örökre elaludt édesanyám születésnapján ott vár a Világ vége oszlopnál. És én akkor még azt sem tudtam, hogy olyan van. De azonnal tudtam, hogy én megyek, mert nem várhat hiába.



 
 
1 komment , kategória:  El Camino  
Az El Camino egyik állomásánál olvasható ez az idézet
  2015-08-15 20:06:14, szombat
 
  Aki rohan, azt az idő szorítja,

Aki zarándokol, azt az idő tágítja.
Aki menekül, önmaga elől fut,
Aki zarándokol, önmaga felé tart.
Aki menetel, másokhoz igazodik,

Aki zarándokol, saját ritmusára jár.
Aki túrázik, teljesít.
Aki zarándokol, teljessé lesz.
Aki kirándul, kikapcsolódik,
Aki zarándokol, bekapcsolódik.
Aki sétál, nézelődik,
Aki zarándokol, befelé figyel.
Aki bóklászik, céltalan,
Aki zarándokol, célra talál.
Aki zarándokol, úton van.

Az El Camino egyik állomásánál olvasható ez az idézet




 
 
0 komment , kategória:  El Camino  
Legyen utad áldott
  2015-08-12 15:51:31, szerda
 
 
Legyen utad áldott a választott ösvényeden-legyen az göröngyös vagy tükörsima hosszú, vagy rövid. Bármelyik utat választod, tudd , hogy szeretnek és a kijelölt célod helyes. E jó kívánság kísérjen utadon: Ultreia




 
 
0 komment , kategória:  El Camino  
Úristen, megyünk! - Zarándok-napló I.
  2015-08-10 21:20:57, hétfő
 
  Nem kell templomba járó katolikusnak lenni, hogy valaki zarándok legyen. Nem szükséges rózsafüzért mormolni sem minden nap. Még csak Istenben sem kell hinni, bár mindez mind megkönnyíti - mit is? Aki hagyja magát megváltozni, rossz felé már nem mehet. - Most volt Szent Jakab napja, július 25-én, aki a zarándokok védőszentje, nem véletlenül. A világ egyik legnépszerűbb zarándokútja az ő sírjához indul, évente több százezer ember tesz meg akár 800 kilométert is, elsősorban gyalog, hogy eljusson Santiago de Compostelába, ahol a szent sírján kívül remélhetőleg valami mást is talál - önmagán belül. Ehhez kapcsolódóan közöljük a DRÓTon Stenszky Cecília zarándoknaplóját, három részben.


Az ezer mérföldes út is egyetlen lépéssel kezdődik.

(kínai közmondás)


Elindulni mindig kettős érzés: egyfelől visz a lendület - Úristen, megyünk! - másfelől ugyanannak az újnak, ami vonz, az ismeretlensége megriaszt. Nehéz, mert pakolni kell, gyakorlati dolgokat végiggondolni, lezárni s otthagyni a hétköznapokat, a már megszokottat, a kényelmet, s persze mindig otthon marad valami. A régi, ismert dolgok pedig az út első óráinak izgalmának elmúltával váratlanul sokkal kívánatosabbá válnak. Mint egy kicsi holtpont, mint egy kicsi halál, amit túl kell élni, hogy élhessünk.

Sok kicsi halál fog még várni. Hiszen sosem tudjuk előre, mibe vágunk bele. Még kevésbé, hogy mit változtat ez rajtunk. Mert az igazán ijesztő az, hogy megváltoztat, ha akarjuk, ha nem.

Szokatlanul hirtelen indultam el másodmagammal Európa csaknem leghíresebb és legrégibb zarándokútjára, Szent Jakab útjára. El Camino, még magyarul is így hívjuk, a hírös kagylós zarándoklat Santiago de Compostelába. Az Út, csak így egyszerűen. Nagyjából nyolcszáz kilométer a Pireneusoktól az Atlanti-óceánig; hónapokat, éveket szoktak rá készülni. A középkorban, mikor a santiago de compostelai katedrális Szent Jakab ereklyéje miatt népszerű zarándokhellyé vált, sokkal messzebbről és sokfelől mentek a peregrino-k, s mivel híján voltak a tömegközlekedésnek, a zarándokok nagyrészt gyalog indultak el Európa többi részéről is. Olyan volt ez, mint Jeruzsálembe menni, vagy mint Mekkába a muzulmánoknak: szent dolog, egyszeri, megismételhetetlen.

A középkorban, pontosan azért, mert a vallás és nagyrészt a hit is (szándékosan nem teszek egyenlőségjelet a kettő közé) átszőtte úgy a király, mint a paraszt vagy a kereskedő, iparos és katona életét is - természetesnek számított, hogy zarándokútra indul valaki.


Ma a Camino egyrészt divat, másrészt kuriózum, és sokaktól sokféle reakciót kaptunk, örömtelit is, aggodalmast is, és nem egy volt közte az: Ej, bolondok vagytok!



Én azonban örülök ennek a bolondságnak, bár nem azért, mintha ki szeretnék lógni valahonnan, vagy mert be akarnék illeszkedni a divatba. Nehéz elmagyarázni, hogy miért gyalogolunk másfél hónapot Spanyolország északi részén, kagylóval a nyakunkban, hátizsákkal a hátunkon, vízhólyaggal a talpunkon. Mi az imádság? - lehetne kérdeni egyúttal - mi a túra és a vakáció, a terápia és a zarándoklat közti különbség?


Számos könyv és film készült a Caminóról, mindenkinek van ismerőse, vagy ismerősének ismerőse, aki megjárta. Életre szóló élmény, mondják, de kevesen részletezik, hogy miért, nem véletlen: a zarándoklat nem olyan dolog, amelyről sokat lehet írni. Vagy ha mégis, akkor azért, mert olyan dolgokat moccant meg mélyen bennünk, melytől lehetetlen ugyanazokba a hétköznapokba visszazökkenni, s emiatt valami módon beszélni kell róla, megosztani, elmesélni a lehetetlent. A külső körülményekről és tényekről bizonyára megy is. Ami pedig annyira személyes, arról vagy hallgatnak a zarándokok, vagy csak annyit mondanak: ,,Menj el te is. Ott megkapod a választ." Vajon milyen választ kaphat az ember, ha semmiféle egyéb inger nem éri, csak a talpa alatt fogyó kilométerek?


Bennünk lenne a válasz - itt belül? Csak a zakatoló nagyvárosban, a suhanó hétköznapokban nem lelem, amit keres a lelkem? De mi is a kérdés? Mi okból indultunk mi el? S mi célból? S végül: hiszem-e, hogy megkapom a választ?


A zarándok-idő kiemelkedik a többiből, egy szusszanásnyira megáll a világ, a gyaloglás során szüntelen figyelemmel és aktív várakozással telnek meg az órák, a napok, a hetek. Most még várakozás az elindulásra, az átmenetiség átmeneti ideje - kamionokban, benzinkutaknál és az út szélén - majd várakozás és vágyakozás a megérkezésre. Megérkezni pedig úgy lehet, ha sikerült teljesen odahagyni a startot. Amikor a kiemelt idő hétköznappá válik. Belső nagytakarítás ez: nem az agy dolgozik, hanem a szív, és nem a vér az erekben, hanem az a megfoghatatlan valami, amit jobb híján léleknek hívunk. Minden út olyan, amilyenné tesszük. Azzal, hogy gyaloglunk, egyik láb a másik után. Várunk. Vágyunk. Változunk.

Nem kell templomba járó katolikusnak lenni, hogy valaki zarándok legyen. Nem szükséges rózsafüzért mormolni sem minden nap. Még csak Istenben sem kell hinni, bár mindez mind megkönnyíti - mit is? Aki hagyja magát megváltozni, rossz felé már nem mehet.

Ami talán a legfontosabb az induláshoz - és mi is itt vagyunk most, még csak most értünk a kicsi pireneusi induló falucskához, Saint-Jean-Pied-de-Port-ba - a nyitottság: a saját lelkünk legmélyén lapuló sötét vagy sötétnek tűnő dolgokhoz.


Az őszinteség, a tükörbe nézés bátorsága.

Minél jobban engedem magam megsebezni, megérinteni mindazzal, amiről még fogalmam sincs, hogy mi lehet, hiszen csak egy poros útról van szó a lábam alatt - annál inkább irányba állhat az életem. És ez az, ami igazán félelmetes. Mert ehhez hagynom kell magam, hogy változzak, és szembe kell nézzek a bennem lakó félelmetes Mr Hyde-dal.

Bátorság, Dr. Jekyll. Tedd meg az első lépést, a többi majd megy. Nem magától, hanem az alvilágjárás által, de az árnyak nem árthatnak, ha szembenézünk velük. Ad absurdum utazni sem kell, elegendő elindulni.


http://drot.eu/article/uristen-megyunk-zarandok-naplo-i




 
 
1 komment , kategória:  El Camino  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 34 
2017.02 2017. Március 2017.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 209 db bejegyzés
e év: 1195 db bejegyzés
Összes: 29591 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1971
  • e Hét: 8100
  • e Hónap: 84845
  • e Év: 237778
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.