Regisztráció  Belépés
skorpiolilike.blog.xfree.hu
"A szeretet és a bizalom elválaszthatatlanok! Egyik sem létezik a másik nélkül." Pné Marika
2016.01.12
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 20 
Árpás Rózsa: SZERELEMFÁKLYA
  2012-01-07 07:42:34, szombat
 
 

Árpás Rózsa: SZERELEMFÁKLYA

Úgy jöttek kéz a kézben, mint a mesében,
vadrózsa illattal, pille röppenéssel,
templomi áhítat komolysággal vallva,
szerelmük lángja örökké égő fáklya!
Zsebük üres, tömve tudástarisznyájuk;
a férj anyja dühöng, hűvös lett nászágyuk.

Évszakok szálltak, mint megszállott hegymászók
törték magukat, csak feljebb!, Ők, céllátók!
Mire érkezett az első kis pelenkás,
kacskaringós utat járva lett szép lakás;
a férjet édes gyümölcsként körüldöngték
munkafeladatok, s darázslelkű nőcskék.

Feleségkéz s remény tapétáz falakat,
megértést remél és ölelést, csókokat,
keresőként agya műszer, pontos óra,
elegáns szoknyáját már két gyermek húzza.
Égmorajlás a szó: mindent éntőlem vársz?!
Te?, Te képtelen vagy!, nézz körül!, bezzeg más...!
Léggömb csipkedést dérfehér csók viszonoz...
Árnyalak állt közénk!..., szerelmem visszahoz?!

Kulcscsörrenést várnak pirkadó hajnalok,
kéjlakból részeg szitok hazatámolyog:
a "másik nő" "más", nem babonás kereplő!,
nála minden selyem, a hang, a lepedő...!
A jelző fröcskölés már kavics, majd kövecs,
parázsló önérzet szétfolyó lángot vet,
ordenáré vicclap trágár sugallását,
sekély eszűnek, "jópofának" mondását
- mit szíre-szóra megszokásból dobálnak! -,
Ők felváltva, gyilokként rúgnak egymásnak!
Kicsik denevér-riadása, sikolya,
tűzoltó hangfogó majd minden éjszaka.

Szerelem liheg testközel, mégis távol,
míg ölel a férj, álmodik - titkon - másról.
Neje simulón tárulva várja, vágyva
régi tűzzel, odaadón, megbocsátva
szólongatja: mondd, hogy szeretsz, kezdjük újra!

Borgőz oszlik, tizenöt éve ezt fújja...!,
mordul, és megunva odébb löki testét:
így "bajt" hoz!, Te akarod!, ihatod levét!
"Baj", jött! Baljós hónapok, civódó éjek:
elválunk!, nekem nem kell harmadik gyerek!
Jaj! Ki segít? Férje anyja Őt gyűlöli,
ős lidércként férjét ellene hergeli,
Ő más hazából jött, vissza már nem mehet,
összehozza őket újra e kis gyerek!?
"Neki" nem kell!, nekem se!, összetör lelke,
ELKÉSETT!, altatót, nyugtatókat vesz be,
két nagy fia szép, okos, nekik lenne gond...
Együnknek sem kell! Újabb csillapítót bont,
"nem szeret!", nem kellünk "Neki", kis Harmadik!
A csöpp fiú jajnak, bajnak megszületik...
Heróte! Rémület! Nem ép, sosem lesz az!
Nevem nem adom!, az Intézetben marad!

Titoksejtést suttog drága új tapéta,
szellemlény kap csipkefüggöny fodraiba,
gyermeksírást visít múló évek szele,
remélt, várt gyermekhalálnak nem jön híre.

Kérdezné, ha tudna: miért sír a néni?,
mondaná: ne sírj, nem jönnek...!, nem kell félni!,
mit jelent, olyan a szemem mint Fiadnak?,
óh, mondd, miért nem hívhatlak Nagymamámnak?!

Szigetlelkek sodródnak égtájak felé.
Átkos hatások...! "Égő" fáklya a múltté!

Megjelent: 1998. ALTERRA Svájci-Magyar Kiadó, ANTOLÓGIA.


 
 
0 komment , kategória:  Árpás Rózsa  
Árpás Rózsa: DIVAT- ÉLETKÉP
  2012-01-07 07:41:12, szombat
 
 

Árpás Rózsa: DIVAT-ÉLETKÉP


Testére feszülő "forrónadrágos", karcsú, magas lányka
egymáson átvetve - izzasztó nyárban - bakancsban a lába,
ül a villamoson és kihívón tekintget, nézi-e ŐT,
a modern luxuria őstüneményét, a gyönyörű NŐT,
menedzser külsejű, vagy kigyúrt, jópofa menő "hapsi?",
koccannak hosszú, font, sárga tincseinek színes bogyói,
picinyke arany karika kandikál a meztelen köldökén,
befűzött orrán, füle óriás függőin játszik a verőfény,
e "lányka" láthatóan világgá kürtölné: megsúghatom,
lehet lelni arany csillagocskát is!, diszkrét tájaimon!
Arcszíne, mű szempillája, karom-körme iparos műremek,
csuklóján, hernyó ujjain sorjáznak csillogó ékszerek.

Dolgozik-e, miből él?, fizikai melóból fix, hogy nem!,
szellemi...?, á, dehogy!, ábrázatában szunnyad az értelem!
Minden tudománya: megművelt teste!
Keres szépen vele
ma, holnap, s azután?!, ha kihunyt pillantásának tüze
mi lesz akkor vele?, szül-, nevel-e majd srácot, s milyent?!
Megannyi kérdés! Utasok szállnak fel, a villamos döccen,
idős asszony áll meg mellette, két szatyor húzza karjait,
az ifjú nő fordul, kinéz az útra, s behúzza lábait.

(Budapest, 1997.)

Megjelent: 1998. ALTERRA Svájci-Magyar Kiadó, ANTOLÓGIA.
 
 
0 komment , kategória:  Árpás Rózsa  
Rossz anya
  2010-10-02 15:50:40, szombat
 
 



Árpás Rózsa: "ROSSZ" ANYA

A temető csupasz fái csontváz emlékek erdeje,
letűnt korszak tejszínköd-sóhaja súg, zizzen az ágak alatt,
gyermeki kacagás, sírás, jajongó hang rég feledve,
sok között, egy csodált nőalak porait őrzi urnalakat.

Szél zúg, viharzik, kísértet éled az éji temetőn,
márvány mozdul, lidérctáncú gomolyag gördül, ködruha bomlik,
"rossz anya voltál!", süvölti vádló visszhang a dombtetőn.
"Látszat szól ellenem!", megtört, zilált nőalak-árny, porba omlik.

"Három lányom, s apjuk vádol!" Ők sima útról ítélik
azt, ki göröngyön, kötélhídon át cipelte sorsa batyuját.
Szellemidő visszaszállj! Láttass! - Hároméves, kísérik
katonavonathoz a családját féltve szerető Apukát.

Négy év háború! Anyuka önmagától vont falatot,
Ő toporzékolt, földre dobta magát, "babát, testvért akarok!",
diákként korcsolyát, majd mirtusz koszorúról álmodott.
Gyón: "érettségiztem, nincs munkám, vallom, szerelmes
- Önbe vagyok!"

Idő fut; Eucharisztikus Kongresszus, itt aktíva,
oltárnál térdel, állás, sehol! Pap szánja: szólok érdekedben!
Így lett hivatalnok. Boldog jövő vágyott szivárványa
végre felragyog! "Tán meglelem, kit keresek!" Ám lehetetlen
találni FÉRJET!, s EGYSZINTŰT! Nőtömeg, meddő állapot!,

ELSŐ VILÁGHÁBORÚBAN ELESETTEK nem nemzettek fiút!
MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ! Az összetört remény zokog...!
Jaj! Nyolcszázhetvenezer katona és polgári halott
HONFI!, s a világban több-tízmillió társtalan nő, nincs kiút!

Mint dús terméskor telített a paradicsom piaca,
fitymálják, olcsó, mégsem veszik; a NŐ, igényét lejjebb adja...
Nyerőnek hitt férfi nemzedék!, kéjmámoruk becsapja!,
Bacchus tivornyáz: friss "husi", jó "bőr" kell!, erejüket szex falja!

Könnyzápor ver friss hantokat, indulat tör családfákat,
sodor emlékcsokrokat, életkor delén halnak a férfiak!
"Harmincnégy éves vagyok. Termő méhem vár magzatokat!"
Elszántsága győz! "Elveszlek, de sírni ott is fogsz, hol nem látnak!"

Mi egyiknek szférák zenéje, az a másiknak zörej,
kor szavához, lélekrezdüléshez antenna csak együknek van.
Sietős anyai öröme három szép kislányt ölel,
idős édesanyja - érkezett - szekánt vejének útjában van.

Pedig a jó nagymama pelenkázott, főzött, etetett.
Ő, munkahelyén rom alól húzta elő az iratköteget,
túlmunkákat vállalt, későn ért haza, bárhogy sietett.
"Itthon légy, időben! Rossz anya vagy!", férje bántón kötekedett.

Vakvihar-kapcsolat életmagocskát vet ide, oda,
térképtáj-talajon ki hol áll, ott kell megkapaszkodnia.
Kinőtték a lakásuk, kis bérükből nem jut nagyobbra,
esti társadalmi munkát ha nem vállal, elveszhet állása.

Hatalom kereke forog, tűnnek arcok és funkciók,
Őt is röptették odább, új személyek ültek az Ő helyére,
itt új feltétel: egyetemi végzettség kell! "Tanulok!"
Egyetem este, tanulás éjszaka. Anyuka a cselédje.

A nőt nem állhatja férje, ha legyőzetett észérvvel!
Úgy váltak el Ők is, ahogy olaj a víztől. "Istenhozzátok!"
"Anyu nem figyel ránk!" Apa ruháikat varrja, s érvel:
"tanult anyátok szép, s jó szerető volt, de nektek rossz anyátok!"

Gyerekes, elvált nő: szabad préda! Oklevél, dicséret,
vidéki tartós küldetése Pártérdek! "Nőt küldtek nyakunkra?!
Pokolba!" "Közlekedhetnénk egymással, több bér...!" ígéret,
ölel buja főnök. "Gyerekek! Anyuka! Megyünk más faluba!"

'Ötvenhat október: ágyúdörgés, hullák. Ki ki ellen?!
Halállista. Három kislánnyal a két anya menekül vissza
budapesti otthonukba. Országremény kell ébredjen!
Gyógyír a munka! "Istenem, hozz hű társat!", sír az esti ima.

Ősi munkamegosztás: férfié a vezető szerep!,
az egyenjogúvá tett nő köröttük hajtja a "malomkövet",
vagy csipogó csibeként munkát, olykor szexet csipeget,
fürkész, ötletet súg, tanul, fiadzó kapcsolatot szövöget.

Az önfenntartó felelős érdek mind erre kényszerít!,
és a vágy, legyen ki szereti Őt, csak ŐT! Jó kerítő remény!
Pillantás lángja szoknyába kap, "próbafutás" nem hevít,
férfiak többje vallja: boldogtalan, nem válhat!, érdeke tény!

Egy szobájuk maradt ép, a konyhában az ötödik ágy,
Ő, Hivatalban serény, lakásra gyűjtöget, későn ér haza,
soros barátja morog, konyhapriccs-szex?, így nem él a vágy,
"segítek!" Benn a lányok súgnak: új a pasi! Anyánk rossz anya!

A kiutalt több szobás lakást nem látta a Nagymama,
ágynak esett. A középiskolás lányok tanulnak, fiúznak...
"Anyukát vigyázzák Gödöllőn! Megy Királyi Kastélyba!,
Szociális Otthonba!" - Némaság... Négyen, négyfelé húzódnak...

Lányok és anya a Nagymamát felváltva látogatta.
"Anyu nem ért rá eljönni, tudod Nagymama, Anyu rossz anya!"
"Anyátok célja Ti vagytok! Körülménye acélozta...
Közömbös ne légy! Nemes lélek, szorgalom legyen iránylámpa!"

Az "Otthon" kapujában öregek fürkészik az utat.
Mind "törtszárnyú madarak"! Mindenük megvan itt, ami hiányzik:
van KIT várniuk, de nem jönnek!, imájuk értük sóhajt...
"Kihez jött? A Nagymamához? Ő, elment. Lelke már nem vágyódik!"

A lányok apjukhoz közel, anyjuktól egyre távolabb...
"Haragszom" lett abból is, hogy anyjuké lett a legnagyobb szoba.
A gondterhelt anya felfigyelt: "mi bánt kislányom, mondjad!"
"Gondunk eddig nem érdekelt, eztán sem kell!", volt a lány válasza.

Nyugdíjasként is munkát vállalt, vidékre is utazott,
kutatóként vizsgált, elemzett, talpalt, és pacsirtával dalolt.
Este: veje, s három lánya vélt okokért sértődött volt,
nem köszöntötték. Szívet tépő zokogása falon áthatolt.

Mint szú a fát, őrli a sejteket a lélek bánata.
Mi végre harcol, küzd az ember?! "Nem mi akartunk megszületni,
Te kívántál bennünket!", bökték lányai. Testvér vágya
sírt lelkében és önvádja, Ő is látta Anyukát szenvedni!

A frontot megjárt Apuka szigorát jól kicselezte,
kinek fogyó hold ereje megtört, idegosztályon végezte.
"Holt a holttal!, sírhantját egyszer kerestem - már nem leltem.
Tiszteslét-szüretbőséget kaptam apámtól - nem értékeltem!"

Temetésén méltatták érdemeit munkatársai.
A lányok arcán döbbenet: nagy űrt hagyott?!, mégsem volt rossz anya?!

ÉLET - iramlik! Ők is anyák. Megnyílnak a lélek zárjai,
visszacsengenek a Himnusz, a gyászzene mély hangjai...

Páraszellem imbolyog a sírkert tar ágai fölött,
hajnalfényben fehérlik a viharmozdított urnasíremlék.
"Életet adtam, és gyötrődtem kényszerült NŐSORS között,
a küzdést vállaltam, de rossz anya nem lettem! Megbocsát az ÉG...!"

Az emlékkőre sodródott ág eltakarta a nevet,
elhalványult betűk, csak ennyi látszódott: ÉLT 67 ÉVET...

Megjelent: 1998. ALTERRA Svájci-Magyar Kiadó, ANTOLÓGIA.





 
 
1 komment , kategória:  Árpás Rózsa  
A nagy kérdés
  2010-10-02 15:37:26, szombat
 
 


Árpás Rózsa: A NAGY KÉRDÉS

A kemény sziklát is szétporlasztja egykor
a megfoghatatlan, égből érkező éltető víz!
A keménnyé edződött élni akarást is
szétcincálják az együtt startoló mindennapok,
nyomában settenkedik az álnok, a mohó,
a mindenkit egyenként elkapni akaró
örök bitorló, a HALÁL!
Kanyarító kaszája már-már elér,
ágynak dönt a kétség, csak ennyi volt?
Eddig csak küzdés, célfutás volt,
hol van még az eredményhirdetés,
az "érmeken" megpihenő áldott pihegés?
A gyengülő szemérmes test még ellenáll!
Kényszerűn, lepletlen kitárul az életért,
nyújtja hullámhajlatú völgyét, domborulatát
a kíváncsi, kutató, kínt szüntető,
gyógyulást kínáló késnek!
A lélek sír! Áztatja évtizedek hitét,
amely omlani készül...
Egyetlen Húgával, kenyerestársával
naponta osztották a jócselekedetek
mosolyt fakasztó ajándékát.
Őt, az Egyetlent!,
élete alkonyán
óvón ki öleli majd át?
Ki tiszteli, ki őrzi
cselekvésük ékkő
és bánat-köveccsel
telített emlékkosarát?
KINEK nyújthatja át
elerőtlenedő karral a feszülő,
szépítő dologra serkentő,
az EGYMÁSÉRT, EGYMÁST MEGBECSÜLŐ
ÉLNI AKARÁS fennkölt zászlaját?

Megjelent: 2000. ALTERRA Svájci-Magyar Kiadó, ANTOLÓGIA.
2000. URÁNUSZ Kiadó, KLÁRIS ANTOLÓGIA.




 
 
0 komment , kategória:  Árpás Rózsa  
Éltet a testvéri szeretet 2009
  2010-10-02 15:31:18, szombat
 
 



Árpás Rózsa: Éltet a testvéri szeretet, 2009.


Az ÉLET buktató buckáin,
síkos, göröngyös útvesztőin
egymaga, tétován társat kereső lélek
örök sóhaja: ha nekem testvérem lenne,
HA TESTVÉREM LENNE!

Szerető SZÜLEINK ISTEN SEGÍTSÉGÉBEN, a JÖVŐBEN
bizakodva - lesz munka, a gazdasági
válságból kilábal a VILÁG! -,
ADTAK NEKEM KISTESTVÉRT, HÚGOCSKÁT!
Engem ölelő kis karja, picinyke tenyere,
felcsillanó tekintete biztatott:
szeretni foglak, vigyázok majd Rád!
ÍGY LETT!
Egymásnak voltunk és vagyunk
a bástya, a biztonság, a gondokat
oszlató megértés, bánatban vigasztalás,
jogos sérelemért indulatkor a féltő fék,
gondolatolvasó-gondoskodás, a szeretet, a jóság!

A TESTVÉRI SZERETET KAPASZKODÓ GYÖKÉR,
oltalom, kötelék, botlást megbocsátó ölelés,
szabad utat jelző zöld lámpa,
közelben vagy távol él,
együttérző szava, segítő keze ELÉR!
Felelősség jogán az idősebbik testvér
a fiatalabbat olykor "ereszd el a hajamat!"
megtépázza - gondolva ez is pedagógia!
az engesztelő puszi nem várat magára
- féltő szeretetének bizonyítéka -,
és oly gyorsan múlik el a lélekvihar,
mint a nyári zivatar!
A válasz:
TESTVÉREM, ÉRTELEK,
a régi slágerből idézek:
"Ha megversz is imádlak én!"

A tevékeny ÉLET, e csodás isteni ajándék,
MINDENKINEK JUTTAT bánatot, örömet,
mindkettőből kinek-kinek többet-kevesebbet!
ÖRÖK a JELSZÓ:
KÉSZÜLJ és KÉSZÍTS FEL a JÖVŐRE!
Az egymást tisztelő, egymást vállaló és szerető,
boldog, közös jövőt építeni akaró
IFJÚSÁGNAK ÜZENJÜK:
a mindenkori bomlasztó "divattal" dacolva,
holtomiglan-holtodiglan KÖSSETEK TÖRVÉNYES HÁZASSÁGOT,
kövessétek a szívbeli örök jó tanácsot,
"legpuhább fejpárna a tiszta lelkiismeret!"
A KÖZÖS ELSŐSZÜLÖTTNEK ADJÁTOK meg
leghőbb vágyát, ADJATOK NEKI TESTVÉRT,
HÚGOT, vagy ÖCSIKÉT, a szülői szeretet
az EMBER GYERMEKÉNEK nem adhat
ENNÉL NAGYOBB BOLDOGSÁGOT, ÖRÖMET!

Ha a gond szele, viharja döntöget,

Átölel, védelmez a TESTVÉRI SZERETET!




 
 
0 komment , kategória:  Árpás Rózsa  
Negatív kérdés
  2010-10-02 15:24:09, szombat
 
 



Árpás Rózsa: NEGATÍV KÉRDÉS

.........hunyászkodik a LÉTÉRT a LÉLEK,
célzásokkal szórt, bökdöső szóköteg szorongat,
romlást gerjesztő lucsok-ajánlat
- mely, mint parázs a kukoricaszemet
levegőbe lök, játszva temet -,
a pengeéles kő-, jéggöröngy szavak
síkos, nyákos szurok-ragacs-kapcsolat elől
búvik az ÉNTUDAT, "cipőházba" menekül
a szellemi hegycsúcs felé törekvő láb,
ijedten dermed zugában a kisujj:
jaj!, a barátság-építmény fala tartson,
ki ne szúrjon, meg ne fúrjon tüskeszem-veszedelem!,

csitt!, szorgos, értékteremtő agyunk, karunk
munkájáért fejünk fölé ha fedelet - kenyeret! - kapunk,
s ez nem más, mint csendes tető,
csupasz fal-kar mely nincsentől véd, takar,
akkor is óv, reményt ringat, indulatot altat,
búvunk hozzá, közönyös karjaiba,
mint szárny alá csibe,
mint anyacsecshez kismalac,
mert a holnap bizonytalanságában ez a LÉTBIZTONSÁG!,

kezünkben az eszköz, a szerszám, a toll,
akaratedző "kohó", láttat mindent mi várható volt s bekövetkezett!,
mutatja a bajokat, mindazok forrását, okát, a jogcsorbulást,
töpreng, hogy a mindennapok útvesztőiben a megtévesztettek
merre induljanak tovább?,

KELL, hogy a FELISMERÉS, a TENNIAKARÁS
VÉRÁRAMKÉNT lüktessen az éteren át
tengerfenéktől a csillagokig,
átölelve a földgömb derekát,
hogy felfogjon s irányítson, óvjon sok milliónyi
jobb sorsra érdemes szívdobbanást!

KELL, hogy a GLÓBUSZON SZÍV, ERŐ, ÉRTELEM,
JELLEM, AKARAT ÖSSZEFOGJON, az évezredes kínok között őrlődő,
nyűvődött, mindig újra születő tömeg, a reá vetett hálóból
ÉSSZEL, JÓZANUL KIBONTAKOZZON!,
BŰN, BŰNÖZÉS, mint fertőző baktérium
az emberiség között ne tenyésszen, ne burjánozzon!,
tűnjön az egyéneket, népeket egymásra ugrató, uszító
gyűlölség, a fondorlatos háttér-játszma,
hogy iszonyatos népirtásokba többé ne torkolhasson!
A Föld minden zugában
a KÉTTÁNYÉRÚ
ÉLETMÉRLEG egyik tányérjában
önző kevesek birtokában kincsvagyonok halmozódnak, gyarapodnak,
a másikban LÉLEKMÉREG, milliók, milliók nyomorban éhen halnak!
LEHET, és LESZ megoldás!
A BIBLIÁBAN, az ÓTESTAMENTUMBAN írottak figyelmeztetnek:
ISTEN megmásíthatatlan szándéka:
vízözönnel többé nem pusztítja el a Földet!,
"NOÉ BÁRKÁJA" ÚJRA NEM ÉPÜLHET!
EMBERTELEN, GONOSZ CSELEKEDETEKÉRT a büntetés,
a bűnhődés MÁSKÉNT KÖVETKEZIK EL! AZ ÓRA KETYEG!,
a jóhiszeműség, a tudatlanság kihasználásával szerzett
"a kéz, kezet mos!" pénzharácsolók vagyona, kincseik
a lakhatóvá épülő égi planétán sem rejthetők el!,
NEM MENTHETŐK MEG!

Te kotyvasztasz ÉLET, te nagy VARÁZSLÓ,
erőnk-, szívünk-, lényünkből nap mint nap
újraszült önvédelem-kényszert,
de ha ezért a LÉTEZÉSÉRT ezredévek, századok óta
naponta hunyászkodni, búvni kell,
sejt-, ideg-, szövetgyurmája
ily kiszolgáltatott, gyámolatlan!,

akkor a világmindenséghez képest parányi, csillagporszemnyi
életünkben beletörődés, megalkuvás ellen
miért lázad az agy?!

E NEGATÍV KÉRDÉSRE
a válasz EGYSZERŰ, ÖRÖK és IGAZ!,
az EMBERREL EGYÜTT SZÜLETIK, NÖVEKSZIK,
LÉLEKBEN FELEMEL,
ERŐT AD, MEGACÉLOZ a FELELŐS SZERETET, és
az IGAZSÁGTUDAT!

(2008.)

Megjelent: I. változat: 1997. ALTERRA Svájci-Magyar Kiadó, ANTOLÓGIA.
II. változat: 2009. URÁNUSZ Kiadó, KLÁRIS ANTOLÓGIA.



 
 
0 komment , kategória:  Árpás Rózsa  
Divat-életkép
  2010-04-23 21:31:59, péntek
 
  Árpás Rózsa: DIVAT- ÉLETKÉP

Testére feszülő "forrónadrágos", karcsú, magas lányka
egymáson átvetve - izzasztó nyárban - bakancsban a lába,
ül a villamoson és kihívón tekintget, nézi-e ŐT,
a modern luxuria őstüneményét, a gyönyörű NŐT,
menedzser külsejű, vagy kigyúrt, jópofa menő "hapsi?",
koccannak hosszú, font, sárga tincseinek színes bogyói,
picinyke arany karika kandikál a meztelen köldökén,
befűzött orrán, füle óriás függőin játszik a verőfény,
e "lányka" láthatóan világgá kürtölné: megsúghatom,
lehet lelni arany csillagocskát is!, diszkrét tájaimon!
Arcszíne, mű szempillája, karom-körme iparos műremek,
csuklóján, hernyó ujjain sorjáznak csillogó ékszerek.

Dolgozik-e, miből él?, fizikai melóból fix, hogy nem!,
szellemi...?, á, dehogy!, ábrázatában szunnyad az értelem!
Minden tudománya: megművelt teste!
Keres szépen vele
ma, holnap, s azután?!, ha kihunyt pillantásának tüze
mi lesz akkor vele?, szül-, nevel-e majd srácot, s milyent?!
Megannyi kérdés! Utasok szállnak fel, a villamos döccen,
idős asszony áll meg mellette, két szatyor húzza karjait,
az ifjú nő fordul, kinéz az útra, s behúzza lábait.

Megjelent: 1998. ALTERRA Svájci-Magyar Kiadó, ANTOLÓGIA.
 
 
0 komment , kategória:  Árpás Rózsa  
Húgom születésnapjára
  2010-04-23 21:29:46, péntek
 
 



Árpás Rózsa: HÚGOM SZÜLETÉSNAPJÁRA

Akkor, 1932. áprilisban vidult az égbolt, a táj,
pillangószárnyon repdesett
a fürkésző gyermeki képzelet,
napfényben fürdőztek a bárányfellegek,
a termékenyült virágzó ág
hintázott, örvendett:
egy maglódi kicsiny kis házban egy piciny óriás,
egy formás, szép kisleány született, kis Húga
egy testvérváró, hétéves, gólya-, s kéménylesőnek.

A világban, és itthon a hazában, a kis házban
szorongató, éhkoppot szóró, válsághuzat zörgetett;
Édesapa örült, éppen mire a gyermek megérkezett,
a didergő nincstelen telet elfújták ölelgető szelek,
Ő, flaszterkoptató gyalogolás után
építkezést, munkát, reményt talált.
Édesanya bizakodik, vigasztalja Párját, önmagát,
orvostalan szüléstől meggyötört lelke
cirógatja kis családját, majd csak lesz valahogy...!,
jó, hogy kislány lett! A két kislány
majd segíti, félti, vigyázza egymást.

A hatvanötödik áprilisi reggel rideg, sötét,
vigasztalan, mint az irigy tekintet,
elvitte a fagy a gyümölcsfák virágát...
A válságrém élénkül, fenyeget, fegyvert gyárt,
félelemtől, jövőtől retteg, vad, kegyetlen,
aprópénzt számolgató, örvény felé sodródó a világ!

A két egykori kislány kezüket el nem engedőn tipeg,
vigyázza, félti, segíti egymást. Köszöntő, szíves
ajándékuk: kincstekintet, igazgyöngy-könnyek.
Jövőt szépítőn formáló, nemes célt teremtő EMBEREK!
Ha én, sugallatok Nővére egyszer majd nem leszek,
lélektelen, zord közönytől óvjátok meg TESTVÉRHÚGOM
és MINDET, KIK
HEGYCSÚCSNYI TUDÁSSAL SZENVEDTEK!
Ők, a ma KÜZDŐK jövőjét jelenítik meg:
fergeteges, meglopott évtizedek csak a vállukat,
becsületes létbe vetett hitüket nem törték meg!

Alkonyi fénysugár! Melengesd
törékeny LÉNYÉT, LÉNYÜKET!

Megjelent: 1998. ALTERRA Svájci-Magyar Kiadó, ANTOLÓGIA.
1998. URÁNUSZ Kiadó, KLÁRIS ANTOLÓGIA.



 
 
0 komment , kategória:  Árpás Rózsa  
Biztatás
  2010-04-23 21:27:40, péntek
 
  Árpás Rózsa: BIZTATÁS

Ma:

fa csúcsán el nem ért
napégetett barack,
vödör vesztett bővizű kút,
villámtört fából
kúszó bimbós ág;

holnap:

múlt göröngyén tört lábak
kába csosszanása,
lombvesztett fán esővert
árva falevél,
ünnepi csendben
felcsukló zokogás,
magvesztett, tépett gyökér...

Hát ne tétovázz!
Vedd észre!, nyúl feléd
társtalan kéz, kemény!

Pirkadat űzi az árnyakat...
A kelő fénnyel átölel
a mindennapi remény.

1964.

Megjelent: 1998. ALTERRA Svájci-Magyar Kiadó, ANTOLÓGIA.
1999/3. URÁNUSZ Kiadó, KLÁRIS Irodalmi- kulturális folyóirat.
 
 
0 komment , kategória:  Árpás Rózsa  
Negatív kérdés
  2010-04-23 21:26:01, péntek
 
  Árpás Rózsa: NEGATÍV KÉRDÉS

.........hunyászkodik a LÉTÉRT a LÉLEK,
célzásokkal szórt, bökdöső szóköteg szorongat,
romlást gerjesztő lucsok-ajánlat
- mely, mint parázs a kukoricaszemet
levegőbe lök, játszva temet -,
a pengeéles kő-, jéggöröngy szavak
síkos, nyákos szurok-ragacs-kapcsolat elől
búvik az ÉNTUDAT, "cipőházba" menekül
a szellemi hegycsúcs felé törekvő láb,
ijedten dermed zugában a kisujj:
jaj!, a barátság-építmény fala tartson,
ki ne szúrjon, meg ne fúrjon tüskeszem-veszedelem!,

csitt!, szorgos, értékteremtő agyunk, karunk
munkájáért fejünk fölé ha fedelet - kenyeret! - kapunk,
s ez nem más, mint csendes tető,
csupasz fal-kar mely nincsentől véd, takar,
akkor is óv, reményt ringat, indulatot altat,
búvunk hozzá, közönyös karjaiba,
mint szárny alá csibe,
mint anyacsecshez kismalac,
mert a holnap bizonytalanságában ez a LÉTBIZTONSÁG!,

kezünkben az eszköz, a szerszám, a toll,
akaratedző "kohó", láttat mindent mi várható volt s bekövetkezett!,
mutatja a bajokat, mindazok forrását, okát, a jogcsorbulást,
töpreng, hogy a mindennapok útvesztőiben a megtévesztettek
merre induljanak tovább?,

KELL, hogy a FELISMERÉS, a TENNIAKARÁS
VÉRÁRAMKÉNT lüktessen az éteren át
tengerfenéktől a csillagokig,
átölelve a földgömb derekát,
hogy felfogjon s irányítson, óvjon sok milliónyi
jobb sorsra érdemes szívdobbanást!

KELL, hogy a GLÓBUSZON SZÍV, ERŐ, ÉRTELEM,
JELLEM, AKARAT ÖSSZEFOGJON, az évezredes kínok között őrlődő,
nyűvődött, mindig újra születő tömeg, a reá vetett hálóból
ÉSSZEL, JÓZANUL KIBONTAKOZZON!,
BŰN, BŰNÖZÉS, mint fertőző baktérium
az emberiség között ne tenyésszen, ne burjánozzon!,
tűnjön az egyéneket, népeket egymásra ugrató, uszító
gyűlölség, a fondorlatos háttér-játszma,
hogy iszonyatos népirtásokba többé ne torkolhasson!
A Föld minden zugában
a KÉTTÁNYÉRÚ
ÉLETMÉRLEG egyik tányérjában
önző kevesek birtokában kincsvagyonok halmozódnak, gyarapodnak,
a másikban LÉLEKMÉREG, milliók, milliók nyomorban éhen halnak!
LEHET, és LESZ megoldás!
A BIBLIÁBAN, az ÓTESTAMENTUMBAN írottak figyelmeztetnek:
ISTEN megmásíthatatlan szándéka:
vízözönnel többé nem pusztítja el a Földet!,
"NOÉ BÁRKÁJA" ÚJRA NEM ÉPÜLHET!
EMBERTELEN, GONOSZ CSELEKEDETEKÉRT a büntetés,
a bűnhődés MÁSKÉNT KÖVETKEZIK EL! AZ ÓRA KETYEG!,
a jóhiszeműség, a tudatlanság kihasználásával szerzett
"a kéz, kezet mos!" pénzharácsolók vagyona, kincseik
a lakhatóvá épülő égi planétán sem rejthetők el!,
NEM MENTHETŐK MEG!

Te kotyvasztasz ÉLET, te nagy VARÁZSLÓ,
erőnk-, szívünk-, lényünkből nap mint nap
újraszült önvédelem-kényszert,
de ha ezért a LÉTEZÉSÉRT ezredévek, századok óta
naponta hunyászkodni, búvni kell,
sejt-, ideg-, szövetgyurmája
ily kiszolgáltatott, gyámolatlan!,

akkor a világmindenséghez képest parányi, csillagporszemnyi
életünkben beletörődés, megalkuvás ellen
miért lázad az agy?!

E NEGATÍV KÉRDÉSRE
a válasz EGYSZERŰ, ÖRÖK és IGAZ!,
az EMBERREL EGYÜTT SZÜLETIK, NÖVEKSZIK,
LÉLEKBEN FELEMEL,
ERŐT AD, MEGACÉLOZ a FELELŐS SZERETET, és
az IGAZSÁGTUDAT!

Megjelent I. változat: 1997. ALTERRA Svájci-Magyar Kiadó, ANTOLÓGIA.
II. változat: 2009. URÁNUSZ Kiadó, KLÁRIS ANTOLÓGIA.



 
 
0 komment , kategória:  Árpás Rózsa  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 20 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 68 db bejegyzés
e év: 1904 db bejegyzés
Összes: 54654 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 161
  • e Hét: 1610
  • e Hónap: 43692
  • e Év: 743269
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.