Regisztráció  Belépés
morzsimama.blog.xfree.hu
"Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyék észre, ott ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél." (Victor Hugo) Petrecz Jánosné
1954.03.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
PÉNTEK 13.
  2011-03-03 09:13:30, csütörtök
 
  Avagy; miért szerencsétlen ez a nap?

A történet Kr.u. 1112 körül kezdődik... A francia Hugues de Payens márki és 8 másik francia lovag megalapítja Krisztus Szegény Lovagjainak rendjét. És hogy miért szegények, ha egyszer nemesek? A rend minden tagja köteles teljes vagyonát a rend és a keresztény egyház számára felajánlani, és a korábbi világi élvezetekről lemondani.

Kr.u. 1118-ban a lovagok az immár keresztény kézen lévő Jeruzsálembe érkeznek, és engedélyt kérnek Jeruzsálem püspökétől, hogy a rend a zarándokutak védelmét biztosítsa az arabok ellenében. A püspök természetesen hozzájárul a rend működéséhez és táborhelyet biztosít a lovagoknak a Templom-hegyen, Salamon templomának egykori helyén, ahol abban az időben arab istállók álltak. Ezek után a rend új nevet vesz fel: Krisztus Szegény Lovagjainak és Salamon Templomának Rendje, vagy ahogy mindenki hívja őket: a Templomosok.

A kezdeti 9 lovagból hamarosan hatalmas rend lett, mely jelentős gazdasági és katonai hatalomra tett szert. A Templomos lovagrendnek nagy kiterjedésű birtokai voltak, amelyeket 8 langues-ra (nyelvterület) és 10 olyan tartományra osztottak, melyek határait az országhatárok figyelembevétele nélkül húztak meg. Rendházaik, kastélyaik, hatalmas birtokaik csaknem egész Európát behálózták, Skóciától egészen az akkori Palesztináig. Ezenfelül kereskedelmi flottájuk, hajókészítő és -javító műhelyeik és kikötőik is voltak, köztük La Rochelle, ahol a flottájuk állomásozott. Más katonai lovagrendekkel ellentétben a Templomosok pénzkölcsönzéssel is foglalkoztak, sőt idővel a keresztény világ bankáraivá lettek, és adósaikká vált több európai uralkodó is.

Végül óriási gazdasági befolyásuk és a rend körül keringő misztikus mende-mondák miatt V. Kelemen pápa és a vagyonukra féltékeny IV. (Szép) Fülöp francia király titokban összefogva cselekvésre szánta el magát. 1307 szeptemberében a pápa lepecsételt leveleket küldött szét Európa minden szegletébe azzal az utasítással, hogy minden levelet egyazon napon felbontva, a tartományi vezetők mindenhol egyszerre cselekedjenek. Ez a nap pedig 1307. október 13-a, péntek volt.

Péntek 13-án aztán Európa szerte feltörték a pecséteket, és elolvasták a levelek tartalmát. A levelek döbbenetes "tényeket" állítottak! Kelemen pápa azt állította, hogy isteni látomása volt, amely arra figyelmeztette, hogy a templomos lovagok a sátánimádás, a homoszexualitás, a kereszt megszentségtelenítése, a bálványimádás és más eretnek cselekedetek bűnében vétkesek. Továbbá azt állította, hogy Isten azzal bízta meg, hogy tisztítsa meg a Földet a bűnös Templomosoktól, és addig kínvalassák őket, amíg be nem ismerik Isten ellen való vétkeiket.

A pápa terve jól működött. Azon a napon sok ezer lovagot fogtak el, - köztük Jacques de Molay-t, a Templomos rend Nagy Mesterét - akiket kegyetlenül megkínoztak, majd máglyára küldték őket. A rendet feloszlatták, a birtokaikat elvették, az életben maradott kisebb rangú templomosokat beolvasztották az Ispotályos rendbe.

Ez a tragikus nap, melyen több ezer keresztény lovagot kínoztak és öltek meg, mindmáig megmaradt a mai modern kultúrában is, mint "szerencsétlen nap", bár az igazi jelentését már csak kevesen ismerik.
 
 
0 komment , kategória:  Érdekes történetek  
A pokol tornácán
  2011-03-03 09:07:14, csütörtök
 
  írta csiribusz

Érdekes történetek, Kísértetjárás

Az amerikai közép-nyugat Kentucky államában, egy Wilder nevű településen, elhagyatott szórakozóhely állt a Licking folyó partján. Az ottani lakosok szerint gyilkosok és sátánisták vonzódnak ehhez a folyóhoz, amelynek különlegessége, hogy észak felé folyik. A város feljegyzései alapján, egykor vértől vöröslött.

Bobby MacKey tizenkét éve utazgatott, és miután hivatásos country-zenész lett, arról álmodozott, hogy egyszer saját klubot nyit valahol. Most úgy tűnt, a néhai rock klubban megtalálta az igazi helyet. ,,Mindig is a hagyományos country zenét kedveltem. Sok klubtulajdonos nem tud napirendre térni efölött. Ők másfajta zenét akartak, és ezért ezeken a helyeken nem éreztem jól magam. Nekem senki ne mondja meg, milyen zenét játsszak! Két lehetőségem maradt: vagy Nashville-be költözöm, vagy saját klubot nyitok." - mesélte évekkel később Bobby.

Bobby nagy lelkesedéssel mutatta meg a házat a feleségének, Janetnek, aki épp első gyermeküket várta. Janet korábban több bárban is dolgozott, így volt tapasztalata, hogyan kell kinéznie és működnie egy igazi klubnak, de úgy érezte, valami nem stimmel az ingatlannal. Már azt is furcsállotta, amikor megérkezésükkor a ház ajtaja magától kinyílt. Bobby nem tulajdonított különösebb jelentőséget ennek. Azt gondolta, bizonyára nyitva felejtették.

Janet nem akarta az örömmámorban úszó Bobby kedvét elrontani, így nem szólt arról, mennyire rossz érzések rohanták meg, amint a házhoz értek. Nem akart bemenni sem, mégis megtette. A belső tér valóban tágas volt, igazi klubnak való hely, Janetet mégis elborzasztotta. Bár csak ketten voltak a férjével az épületben, az volt az érzése, mintha még valaki lenne ott és figyelné őket. Mialatt Bobby egy másik helyiségben tartózkodott, Janet bement a konyhába, hogy jobban szemügyre vegye. Ijesztő volt, félni kezdett. Aztán hangokat hallott, mintha valakik beszélnének. Visszament a férjéhez, és megkérdezte kivel beszélgetett. Bobby meg akarta nyugtatni, hogy senkivel, de Janet ettől csak még idegesebb lett, és azonnal el akarta hagyni a klubot. Bár tudta, hogy Bobby teljesen beleszeretett az ingatlanba, mégis arra akarta rávenni, hogy gondolják át még egyszer ezt a vételt. A férfi nem engedett. ,,Lelki szemeim előtt már láttam a tömeget, láttam hogyan táncolnak az emberek - emlékezett vissza. - Semmi nem állhatott az utamba, meg akartam szerezni ezt a helyet."

Az ingatlant tehát 1978 tavaszán megvették, a banki kölcsönt is megkapták, így Janetnek nem maradt más választása, beletörődött a helyzetbe, és próbált jópofát vágni az egészhez, miközben nagyon félt. Egy nap, amikor felújítás közepette éppen takarítottak, betoppant hozzájuk egy Carl Lawson nevű fiatalember. Ezermester volt, és nem rég még itt dolgozott, a néhai rock klubban. Amióta azonban a klub megszűnt, munkanélküliként élt, és most úgy gondolta, megpróbál munkát keresni az új tulajdonosoknál. A házaspár érdeklődésére elmesélte, miért zárták be a klubot. Az ilyen típusú éjszakai bároknál megszokott dolog a verekedés vagy késelés, hiszen általában bevonzza a nehézfiúkat. Ám ezen a helyen minden képzeletet felülmúlt az erőszakos bűncselekmények száma. Az elmúlt év volt a csúcs: hat embert gyilkoltak meg brutálisan. Ez megpecsételte a szórakozóhely sorsát. A hatóságok bezáratták a klubot, a személyzetet elbocsátották. Azóta üresen állt az épület. Volt ott valami, ami agresszivitást váltott ki az emberekből.

Végül Carl és Bobby megegyeztek, hogy a fiatalember mostantól a klubban dolgozik, mint gondnok és ezermester. Carl úgy érezte, jól kijön majd főnökével és annak nejével, mert szókimondónak, becsületesnek ismerte meg őket, és ez rokonszenvvel töltötte el. A kisbabát váró Janettel kifejezetten jó barátságba kerültek, vagy ha úgy tetszik, egyfajta nővér-fivér kapcsolat alakult ki köztük. Munka közben rengeteget beszélgettek, és mindketten tapasztaltak olyan dolgokat a klubban, amelyből tudták, hogy valami nagyon nem stimmel a házzal.

Egy napon, amikor Bobby a bárpultnál rendezgette a papírokat, és Carl az egyik helyiséget festette, Janet bement a konyhába, hogy rendet tegyen. Egyszer csak arra lett figyelmes, hogy az edények maguktól megmozdulnak. Nagyon megijedt. Aztán a mosogató felöl mormogó, bugyogó hangot hallott. A lefolyóból sűrű, véres folyadék tört fel, és pillanatok alatt megtöltötte a mosogatót. Ekkor valami elkapta az asszonyt. Érezte, amint egy láthatatlan kéz megmarkolja a fejét, és nagy erővel a vérrel teli mosogatóba akarja alányomni. Rettenetesen megrémült, miközben teljes erővel próbált ellenállni. Sikongató hangjára Carl berohant a konyhába. Ő csak azt látta, hogy a nő az üres mosogató fölött görnyed, és mintha valamivel viaskodna. A férfi megjelenésére elengedte az ismeretlen erő, és Janet reszketve, zokogva mesélte el Carlnak, mi történt vele. A mosogató viszont üres volt, és tiszta. Ennek ellenére a fiatalember nem kételkedett szavának igazában. Mindketten Bobbyhoz siettek, hogy elmondják mi történt. Bobby egyáltalán nem úgy reagált, ahogyan az asszony várta. Dühös lett, leszidta őket, és Carlnak szemrehányást tett, amiért a terhes feleségét ilyen hülyeségekkel traktálja. Egyértelmű volt, hogy Bobby Carlt hibáztatja és nem hisz Janetnek. ,,Mindenemet ebbe a klubba öltem, és arra vágytam, hogy megnyissam. Nem akartam szellemekről hallani - vallotta be később Bobby. - Megmondtam Carlnak, hogy ne beszéljen az embereknek erről, és ne meséljen többé ilyeneket Janetnek."

Nem sokkal később, egy este - Janet konyhai esete után -, Larry Hornsby rendőr, a környéken járőrözött. Aznap telihold volt, és Hornsby amúgy is szokatlanul furcsán érezte magát. Elhaladva a klub épülete előtt, felfigyelt arra, hogy az oldalbejárat ajtaja nyitva van. Azt hitte, betörésről van szó, ezért erősítést kért. Hamarosan megérkezett az egyik társa, és behatoltak az épületbe. Látszólag minden csendes és érintetlen volt. A nyitott ajtót leszámítva, semmi rendelleneset nem tapasztaltak. Aztán zene hangjaira lettek figyelmesek, melyek a színpad mögül jöttek, s mintha egy rádióból származtak volna. Felszólították a ,,tetteseket", adják meg magukat és jöjjenek elő feltartott kézzel. Nem történt semmi. A két rendőr tovább haladt. Most már emberi hangokat is hallottak, mintha egy nő és egy férfi beszélgettek volna. Ám a színpad mögé érve, nem találtak ott senkit, és a hangok is elnémultak. Ekkor az oldalajtó, amelyen bejöttek a házba, nagy puffanással becsapódott. A két rendőr lélekszakadva rohant a kijárat felé, de nem láttak és hallottak semmi gyanúsat. Odakint szélcsend volt, vagyis kizárt, hogy az ajtót széllökés csukta volna be. Sem Hornsby, sem a társa nem értették az esetet, és meg is voltak kissé ijedve, mert nem találtak magyarázatot tapasztalataikra.

Pár nappal később, az éjszakai órákban, Hornsbyt kirendelték egy halálos közlekedési balesethez, mely pont a klub mellett történt. Az autóban két holttest feküdt. A rendőrök le akarták takarni a szerencsétlen áldozatokat, de nem volt ehhez semmiféle lepeljük. Váratlanul egy ismeretlen nő lépett Hornsby mellé, és kezébe nyomott két asztalterítőt. Hornsby utánanézett a nőnek, és látta, amint belép a klub épületébe. Arra gondolt, talán egy pincérnő lehet, s miután távozni készültek a helyszínről, még meg akarták köszönni a nő segítségét. Az épülethez érve azonban, az ajtó zárva volt, noha senkit nem láttak elmenni.

Larry Hornsby nem értette az egészet, de másnap visszament a klubba, hogy beszéljen Bobbyval. Bobby állította, hogy este tíz után bezárták a klubot, és kizárt, hogy bárki itt lett volna. Arról pedig fogalma sem volt, ki lehetett az ismeretlen hölgy.

Egy alkalommal, Carl égőt cserélt az emeletre vezető lépcsőfordulónál, de ügyetlenségében elejtette az izzót, és az ripityára törött a földön. A háznál nem volt több villanykörte, ezért kénytelen volt elmenni, hogy vásároljon párat. Így Janet egyedül maradt a helyiségben. Épp a seprűért hajolt, hogy összetakarítsa a széttört izzó szilánkjait, amikor valami nagy erő megtaszította hátulról. Ugyanazzal a rémítő, láthatatlan gyilkossal volt dolga, ami korábban megtámadta. Egyértelmű volt, hogy le akarja taszítani a lépcsőről. Bár minden erejét összeszedte, hogy védekezzen, a láthatatlan valami erősebb volt, és Janet rövid időn belül a lépcső alján találta magát. Miután visszanézett a feljáró felé, megdöbbenve láthatta annak a gonoszarcú férfinak a szellemalakját, aki lelökte a lépcsőről. Janet kórházba került. Nagyon félt, hogy elveszíti a babát, aki végül öt és fél hónapra született meg, és kétséges volt, életben marad-e.

Carl megértette, hogy Bobbynak fontos az üzlet, hiszen a karrierjéről volt szó, de nehezen tudta felfogni, miért nem áll Janet mellé. Bobby ugyanis még ezek után sem hitte el, hogy van valami nem e világi a klubjában.

Végül az újszülött kislánnyal nem lett semmi gond, Janet is felépült, és hamarosan elérkezett a klub nyitásának napja. Rengeteg vendég jött azon az estén, Bobby roppant ideges volt. Nyomatékkal megkérte Carlt, hogy senkinek ne beszéljen a szellemekről. ,,Csak azzal foglalkoztam, hogy beinduljon az üzlet, és nem akartam ilyen marhaságokról hallani. Azt akartam, hogy a helyből egy ismert, country zenét játszó, táncos szórakozóhely legyen" - mesélte MacKey.

Carl Lawson hamarosan beköltözött a klub egyik emeleti szobájába, és egyre több éjszakát töltött itt egyedül. Vigyázott a helyre és a rendre. Egyik este, amikor fent a szobájában rendezkedett, csattanást hallott a földszinti bár felől. Lement, hogy utánanézzen, mi okozta a zajt. Látszólag minden a helyén volt. A székek az asztalok tetejére voltak fordítva, de az egyik leesett a földre. Carl visszahelyezte az asztalra, amikor szanaszét a teremben, maguktól mozogni kezdtek a székek, sőt, sorban potyogtak le. Igazi rémálom volt Carl számára. Borzasztóan megijedt. Később senkinek nem beszélt erről a szörnyű élményről, és hetekig próbálta elhitetni önmagával is, hogy csak hallucinált. Közben persze tudata mélyén érezte, hogy nagyon is valóság volt, amit átélt.

A napok egymás után teltek, és újabb érdekes dolgok történtek. Amikor egy alkalommal Carl bement a raktárhelyiségbe, hogy ott is rendet tegyen és seperni kezdett, észrevette, hogy az egyik palló lazán megmozdul a lába alatt, ha rálép. Leguggolt, hogy megvizsgálja. A deszka kivehető volt, s miután felemelte, meglepetten látta az alatta elhelyezkedő rést, melybe valamikor valaki egy rongyot rejtett. Kibontotta az anyagot, és egy régi naplót talált benne. Egy Johanna nevű táncosnőé volt, aki valamikor az 1930-as években dolgozott a klubban.

Johanna naplójából kiderült, hogy szerelmes lett egy Robert nevű zenészbe, akit az apja ki nem állhatott, és azt mondta a lányának, ha nem szakít a férfivel, akkor megöli. Johanna azt írta a naplóba, inkább a halált választja, de soha nem hagyja el Robertet. Ám Robert egy nap nyomtalanul eltűnt, és a lány meg volt győződve arról, hogy a férfit az apja ölte meg. Ezért megmérgezte az apját, utána pedig önmagát is, pedig öt és fél hónapos terhes volt. Az utolsó bejegyzés szerint, Johanna megfogadta, hogy halála után addig járja majd a klub helyiségeit, míg elveszett szerelme vissza nem tér hozzá.

Az egyik éjszaka hatalmas vihar volt. Carl nem tudott aludni, felriadt. Ráadásul a villany is kiment, így kénytelen volt lemenni az alagsorba, mert ott volt a biztosítékszekrény. Ahogyan megpróbálta a világítást visszaállítani, az elemlámpa kipördült a kezéből, és a padlóra esett. Lehajolt érte, és ekkor vette észre, amit korábban nem, hogy a padlón egy csapóajtó van. Kíváncsian felemelte a kallantyújánál fogva, és meghökkenve látta a mély kutat, mely az ajtó alatt tátongott. Felemelt a széléről egy kisebb követ, és beledobta, hogy megsaccolhassa, körülbelül milyen mély lehet. Aztán lecsukta a kút fedelét, és ahogyan felállt, szembe találta magát két ismeretlen férfi szellemalakjával. Rettenetesen megrémült.

Carl Lawson rendületlenül hitt Jézusban. Valahonnan szerzett egy üvegcse szentelt vizet, és bármennyire félt is, másnap ismét az alagsorba merészkedett, hogy a kútba önthesse az üveg tartalmát. Úgy gondolta, ha valóban valami gonosz dolog van odalent, a szentelt víz megakadályozhatja, nehogy a felszínre jöjjön. Carl biztos volt abban, hogy bármi is van a kútban, az sokkal erősebb, mint ő.

A probléma sajnos nem oldódott meg, de ahogyan a hetek teltek, Carl egyre jobban megváltozott. Szeszélyes lett, kiszámíthatatlan, a munkáját egyre gyakrabban hanyagolta el. Ez már nem kerülhette el sem Janet, sem Bobby figyelmét. A fiatalember nagyon furcsán kezdett viselkedni, mintha nem önmaga lenne.

Bobbyt ettől függetlenül az üzlet még mindig jobban izgatta. Egyáltalán nem érdekelte a szellemesdi. Egyik újságíró barátjának azonban, Doug Hensley-nek beszélt Carlról, és arról, hogy Janettel együtt szellemeket látnak a klubban. Ő ugyan nem hitt az egészben, de Doug érdeklődését felkeltette. A férfi megkérdezte beszélhet-e Janettel és Carllal, Bobbynak pedig nem volt kifogása ellene.

Carl elmesélte Dougnak miket tapasztalt a klubban, és beszélt neki Johanna naplójáról is, annak tartalmáról, és a két férfi szellemalakjáról. Azt állította, csak azért van még a házban, hogy megvédje Janetet és Bobbyt, egyébként már rég kereket oldott volna. Úgy gondolta, a szellemek azt akarják, hogy ők tűnjenek el a házból, de valami őt mégis mindig visszahúzta. Miután Doug meghallgatta Cralt, Janethez fordult, hogy ő is elmondhassa a maga élményeit. Doug szkeptikus volt az ilyen dolgokban, mégis megpróbálta előítélet nélkül végighallgatni a beszámolókat. Később, miután visszahallgatta a magnófelvételeket, jobban hitt Janetnek, akit Bobby által régóta ismert, és jól tudta, hogy a nő nem az a fajta, aki kitalál ilyesmit. Carllal szemben azonban kétségei voltak. Először azt hitte róla, hogy talán skizofrén. Mindennek ellenére nem vetette el az esetet, inkább elment a könyvtárba, és megpróbált utánanézni a hely történetének. Miután meglepő adatokat talált, megváltozott a véleménye Carlról is.

A régi újságok hírei között érdekes esetre bukkant. A cikk a 19. században íródott. 1897-ben két fiatalembert - Alonzo Wallingot és Scott Jacksont, akik fogorvosnak tanultak - perbe fogtak egy Pearl Bryan nevű fiatal, előkelő, társaságbeli hölgy brutális meggyilkolásáért. A nő öt és fél hónapos terhes volt. Fejetlen holttestét egy öreg mészárszék közelében találták meg. A két férfit akasztás általi halálbüntetésre ítélték. Amikor az ítélet végrehajtásához készülődtek, Alonzo Walling megátkozta a bitófát, és megfogadta, hogy halála után visszajár majd a pokolból, megkísértve mindazokat, akik halálos ítéletében részt vettek, és mindig azon a helyen fog megjelenni, ahol Pearl Bryan feje található.





Miután a rendőrségi kopók megtalálták az áldozat maradványait, a rendőröket a mészárszékhez vezették tovább. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy a fej valószínűleg abba a kútba lett beledobva, amely a mészárszék alagsorában van. Úgy gondolták, az egész gyilkosság egy sátáni szertartás része volt, de mivel a nő feje soha nem került elő, az egész csak feltevés maradt. A kutat állítólag gyakran használták különböző sátánista szertartásokhoz. A csontok és a vér a Licking folyóba kerültek, mivel egy széles cső a kútból a folyóba vezetett. Így soha nem maradt bizonyíték semmire.

Doug elmesélte Bobbynak, Carlnak és Janetnek, hogy mire jött rá. A néhai mészárszék éppen a klub helyén állt, annak alapjaira építették rá a mai épületet, amely otthont adott a klubnak. Úgy vélte, hogy Walling és Jackson szelleme ma is a klubban van, és ők okozzák a sok megpróbáltatást. Felhívta a figyelmüket arra a tényre is, hogy Pearl Bryan és Johanna, mindketten öt és fél hónapos terhesek voltak, amikor meggyilkolták őket, ahogyan Janet is öt és fél hónapos terhes volt, amikor megkísérelték megölni a szellemek.

Janeték nagyon megijedtek, de Doug nem hagyta annyiban az ügyet, és nem sokkal később Patricia Michelle médiummal jött vissza, aki rendelkezett egy bizonyos belső látással, és képes volt kommunikálni a szellemekkel. Patricia a klubban egy női szellemmel találkozott, akitől megtudta, hogy Johannanak hívják, és tisztába van azzal a ténnyel, hogy már rég meghalt. Patricia felajánlotta neki, hogy a fénybe segíti, de Johanna szelleme elutasította ezt. Itt akart maradni.

Ezek után lekísérték Patriciát az alagsorba. Felnyitották a csapóajtót, és Patricia mélyen a kútba nézett. Lelki szemeivel egy levágott női fejet látott a koszos vízben. Megijedt, hányinger kapta el, rettenetesen szédült, és azonnal ki akart menni a helyiségből. A külső szobában Patricia meglátta, hogy két gonosz férfiszellem van a helyiségben, akik felváltva akarják használni Carl testét, hogy általa érezzenek, ízleljenek, tapintsanak, és közben persze élvezték, amint Carl nagyon fél. Patricia úgy vélte szükség lenne egy papra, hogy elűzze őket.

Amikor a pap betette a lábát a klubba, megjegyezte, hogy ilyen gonosz helyen még nem járt. Megérezte Carlon, hogy meg van szállva, és úgy vélte ördögűzést kellene végrehajtania rajta. Kettesben maradtak az egyik helyiségben, ahol a pap megkezdte a szertartást. Rövid időn belül azonban világossá vált, hogy segítségre lesz szüksége, ezért behívta a többieket, hogy fogják le Carlt. Bár nehezen, de végül sikerült kiűzni belőle a gonosz erőket.

Carl ezek után sokkal jobban lett, de megváltozott. Érezte. Mintha újjászületett volna, más ember lett. Elbúcsúzott Janettől és Bobbytól, hogy nekivágjon az ismeretlennek, és új életet kezdjen. Janet is elment, és többé nem tért vissza a klubba. Később született még egy lánya.

Azóta több mint harminc év telt el. Janet 2009-ben elhunyt, de Bobby MacKey a mai napig sikeres country énekesként él szűkebb hazájában, és még mindig a régi klubban zenél. Állítása szerint, ő soha nem tapasztalt paranormális jelenségeket a házban. Az alagsori kút ma is megvan. Egyesek úgy gondolják, valamiféle ősi, gonosz szellem lakja, és vár...

Felhasznált forrás: Discovery Channel dok. filmje / 2006. - A történetet lejegyezte: Csiribusz
 
 
0 komment , kategória:  Érdekes történetek  
A bohóc kísértete
  2011-03-03 08:58:20, csütörtök
 
  írta csiribusz

Érdekes történetek, Kísértetjárás

Egy liverpooli családnak nagyon szokatlan, ijesztő élményben volt része a saját házában. 2002 decemberében egy éjszaka, furcsa dolog történt. A gyerekek a szobájukban aludtak az emeletes ágyon - a 13 éves Thomas felül, a 10 éves Aaron alul - amikor három óra tájban hátborzongató, visszhangzó kacajra ébredtek föl.





A két fiú álmosan nézett a hangforrás irányába, és valósággal földbe gyökereztek, amikor ráébredtek arra, mit is látnak. A sarokban, közvetlenül az ajtó mellett, egy áttetsző alak állt. A fején süveg volt, a nyakán fehér fodros gallér, melyet egy barna, öltönyszerű ruha fölött viselt. Úgy nézett ki, mint egy bohóc kísértete, aki egyik kezével a hasát fogta, másik kezével a fiúk irányába mutatott, amit ide-oda himbált, és közben harsányan röhögött tovább. Arca nagyon vészjósló és groteszk volt, de nemcsak a túl sok festék miatt. Vörösre mázolt orra nagyon hosszú és görbe volt, a szeme helyén pedig nagy, sötét gödrök tátongtak, mint egy koponyán. Alakját halovány, zöldes fény vette körbe, mely némileg megvilágította a szobát.

A fiúk megrémülve figyelték a groteszk, bohócszerű lényt, miközben érezték, ahogyan édeskés, kellemetlen bűze betölti a levegőt. A kis Aaron sírva a paplan alá bújt, míg bátyja kétségbeesve kiáltott szüleiknek, akik valószínűleg semmit nem hallottak, így segítség sem érkezett. Kénytelenek voltak maguk kitörni a szobájukból, csakhogy ehhez el kellett menniük a rémséges jelenés mellett. Végül erőt vettek magukon, és valahogy elsomfordáltak a lény közelében, aki ettől csak még hangosabban röhögött.

A fiúk berohantak szüleik hálószobájába és elmesélték nekik rémséges kalandjukat. Az anya és az apa azonnal átmentek a gyerekszobába, hogy utánajárjanak a dolgoknak, de ők semmi rosszat nem tapasztaltak. Ám egy valami nem tudta elkerülni a figyelmüket: a szobában még mindig átható, fojtogató, édeskés bűz terjengett, ahogyan a gyerekek is mondták. A szag aztán fokozatosan eltűnt.





Annyira megviselte a fiúkat az élmény, hogy nem voltak hajlandóak aludni a szobájukban még hetekig. Egy januári napon, az egyik kis unokatestvérük náluk aludt. A 4 éves Adamnek nyilvánvaló okokból, nem beszéltek a bohóc szelleméről, tehát nem tudott semmiről. Azon az éjszakán egyébként, a két nagyobb fiú a nagymamájuknál voltak, és nem is sejtették, hogy a kis Adam szüleik házában tartózkodik.

Egyik reggel, amikor Adam felébredt, elmesélte nagynénjének - Thomas és Aaron anyjának -, hogy beszélt egy ,,vicces emberrel, akit Mr. Zozzabynak hívtak". A kisfiú szeretett rajzolni, és levázolta nagynénjének, milyen volt az az ember, akit Thomas és Aaron szobájában látott, és megjegyezte, mekkora nagy orra volt.

A rejtély akkor vált igazán érdekessé, amikor kiderült, hogy az 1950-es években élt a házban egy férfi, aki hasonló tapasztalatokról számolt be, és története szinte teljesen egyezett Thomas és Aaron elbeszélésével. Gyermekkorában egy éjszaka, testvéreivel aludtak a szobájukban, amikor kísérteties, visszhangzó nevetésre ébredtek fel. Egy groteszk kinézetű bohóc jelent meg a sarokban, aki megpróbálta megakadályozni őket abban, hogy kijussanak a szobából. Ő is megemlítette az édeskés kellemetlen szagot, amit akkor nem tudott beazonosítani, de évekkel később, mikor édesapja meghalt és bebalzsamozott teste a ravatalon feküdt nyitott koporsóban, ugyanezt a szagot érezte. A balzsamozó folyadék szagát.

Kiderült, hogy még az 1900-as évek elején egy cseh cirkuszi előadóművész, pontosan mondva egy bohóc lakott a házban, bizonyos Freddy Zozzaby. Neve a cseh ,,zozabe" szóból eredt, mely állítólag ,,nagy orrot" jelent, és ami hamarosan védjegyévé is vált.

Felhasznált forrás: www.dark-stories.com -
 
 
0 komment , kategória:  Érdekes történetek  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2018.03 2018. április 2018.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 36006 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3945
  • e Hét: 17187
  • e Hónap: 42187
  • e Év: 208574
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.