Regisztráció  Belépés
dorotea55.blog.xfree.hu
"Széttéphetetlen kötelék a szeretet, mi köztünk él. Életünk szépség és küzdés, összeköt bennünket a hűség." Gy Marcsi
1954.01.30
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/16 oldal   Bejegyzések száma: 156 
Gondolatok
  2017-03-29 06:52:09, szerda
 
 
Forrás: Safringer- blog 2010.05.10 16:21:18


"Anna néni 83 éves, és egy idősek otthonában lakik. Már nem élnek a hozzátartozói, akik meglátogathatnák. Férje a háborúban esett el, és mindkét gyermeke fiatalon halt meg.
Egy napon megkérdeztem tőle, hogy hogyan tud keserűség nélkül visszatekinteni nehéz életére. Egy kis ládikót húzott elő ruhásszekrénye egyik fiókjából, kinyitotta, majd megmutatta "kincseit". Egy lapocskát a kalendáriumból arról a napról, amikor is egy nehéz döntést kellett meghoznia valamivel kapcsolatban, Isten félreérthetetlenül szólt hozzá. Egy darabkát abból a vödör szénből, amit a barátai hoztak meglepetésként, amikor már nem volt mivel fűtenie. Egy fotót mutatott még egy autóroncsról, - sérülések nélkül úszott meg egyszer egy súlyos balesetet.
E tárgyak Anna számára nem csupán jobb időkből származó emlékek voltak. Tudatosan gyűjtötte őket, hogy ezek emlékeztessék, milyen jól bánt vele az Úr.
'A szomorú emlékeket is őrzöm. A jót, amit Isten velem cselekedett, borzasztó gyorsan elfelejtem, ezért is próbáltam meg az emlékeket ilyenformán megőrizni. A nehéz órákban ezek a kis "kincsek" segítenek Isten jóságát felidézni, és egyben tudatosítani, hogy a jövőben is rábízhatom magam.'

A látottak nagyon nagy hatással voltak rám. Elhatároztam, hogy mostantól fogva figyelmesebben járok-kelek a világban, hogy Isten kedvességének apró jeleit szem elől ne tévesszem.

Továbbgondolásra: Milyen emlékeket tennél a saját ládikódba?"
 
 
0 komment , kategória:  Történetek, mesék...  
A rózsa és a csalogány
  2017-02-08 19:04:44, szerda
 
  Amikor pedig a Hold fönn ragyogott az égen, a csalogány odarepült a rózsafához, és a tövisnek feszítette keblét. Egész éjszaka énekelt tövissel a keblében, és a hideg, dermedt Hold lehajolt hozzá, úgy hallgatta. Egész éjszaka énekelt, s a tövis egyre mélyebben és mélyebben fúródott keblébe, és a szíve vére egyre apadozott... És a rózsafa legfelső ágán virágba szökkent egy csodálatos rózsaszál... Mint a rózsa árnyéka az ezüsttükörben, mint a rózsa árnyéka a víz színén, olyan volt ez a rózsaszál, amely a fa legfelső ágán virágba szökkent. De a fa rákiáltott a csalogányra, hogy szegezze mellét erősebben a tövisnek. - Szorosabban, kis csalogány - kiáltott a fa -, vagy megvirrad, mielőtt elkészülne a rózsa! S így a csalogány még erősebben nekifeszítette keblét a tövisnek, és egyre hangosabban és hangosabban énekelt... És enyhe pír öntötte el a rózsa szirmait, ahogyan a vőlegény arca elpirul, amikor megcsókolja menyasszonya ajkát.
De a tövis még nem hatolt be a csalogány szívébe, s így a rózsa bimbós belseje fehér maradt, mert csak egy csalogány szíve vére festheti karmazsinpirosra egy feslő rózsa szirmait. És a fa rákiáltott a csalogányra, szorítsa magát jobban a tövishez. - Szorosabban, kis csalogány - kiáltott a fa -, vagy megvirrad, mielőtt elkészülne a rózsa!
S így a csalogány még erősebben feszítette keblét a tövisnek, és a tövis belefúródott a szívébe, és szegény madarat gyötrelmes kín járta át. Keservesen, egyre keservesebben fájt a seb, vadul, egyre vadabbul szállt az ének, mert a csalogány szerelemről dalolt, amelyet beteljesít a halál, a szerelemről, amely nem hal meg a sírban. És a csodálatos rózsaszál karmazsinpiros lett, mint a keleti égbolt rózsája...
-Nézd, nézd - kiáltott a fa -, kivirult a rózsa! De a csalogány nem válaszolt, mert már holtan feküdt a magas fű között, tövissel a szívében.

Oscar Wilde: A rózsa és a csalogány



Link


 
 
0 komment , kategória:  Történetek, mesék...  
A tanító tanítása
  2017-01-07 14:53:56, szombat
 
 
Link








Elizabeth Silance Ballard:
A tanító tanítása

Sok évvel ezelőtt Éva néni ötödikes osztálya előtt állt, és azt a hazugságot mondta a gyerekeknek, hogy mindegyiket egyformán szereti. De ez lehetetlen volt, mert az első sorban Horváth Peti olyan rendetlen és figyelmetlen kisfiú volt, hogy Éva néni valójában élvezettel írt a feladataira vastag piros ceruzával nagy X jeleket, és a lap tetejére pedig legrosszabb érdemjegyet.

Egy napon Éva néni a gyerekek régi bizonyítványait nézte át, és megdöbbent Peti előző tanítóinak bejegyzésein. ,,Peti tehetséges gyerek, gyakran jókedvűen kacag. Munkáját pontosan végzi és jó modorú. Öröm a közelében lenni" - írta első osztályos tanítója.

Másodikban így szólt a jellemzés: ,,Peti kitűnő tanuló, osztálytársai nagyon szeretik, de aggódik, mert édesanyja halálos beteg. Az élet Peti számára valódi küzdelem lehet."

Harmadik osztályos bizonyítványában ez állt: ,,Édesanyja halála nagy megrázkódtatás számára. Igyekszik mindent megtenni, de édesapja nem nagyon törődik vele."

Negyedik osztályos tanítója ezt írta: ,,Peti visszahúzódó és nem sok érdeklődést mutat az iskola iránt. Nem sok barátja van, és néha alszik az osztályban." Ezeket olvasva Éva néni ráébredt a problémára és elszégyellte magát.

Még rosszabbul érezte magát, amikor a Karácsonyi ünnepségen tanítványai fényes papírba csomagolt, gyönyörű szalaggal átkötött ajándékait bontogatta, és köztük meglátta Peti ajándékát, a fűszeresnél kapható vastag barna papírba bugyolálva. Éva néni a gyerekek előtt bontotta ki az ajándékokat, és gondosan nyitotta ki Peti csomagját. Néhány gyerek nevetni kezdett, amikor meglátta a kövekkel kirakott karkötőt, amiből néhány kő hiányzott, és mellette egy negyedüvegnyi parfümöt. De a gyerekek nevetése abbamaradt, amikor hallották, ahogy Éva néni felkiált: ,,Milyen szép karkötő!", és látták, hogy felveszi a karkötőt és csuklójára cseppent a parfümből.

Horváth Peti egy kicsit tovább maradt az iskolában, hogy megszólíthassa: ,,Éva néni, ma olyan volt az illata, mint valamikor édesanyámé." Éva néni sokáig sírt, amikor a gyerekek elmentek. Attól a naptól kezdve nem olvasást, írást és matematikát tanított. Elkezdte a gyerekeket tanítani.

Éva néni különös figyelmet szentelt Petinek. Ahogy dolgozott vele, Peti elméje mintha életre kelt volna. Minél több bátorítást kapott, annál gyorsabban reagált. Év végére Peti az osztály élére került, és már azért volt hazugság, hogy minden gyerekeket egyformán szeret, mert Peti lett a legkedvesebb diákja.

Négy évvel később egy üzenetet talált Petitől, amit az ajtaja alatt csúsztatott be. Az állt benne, hogy ő volt élete legjobb tanítója. Azt írta, hogy befejezte a középiskolát, az osztályában harmadik volt az élen.

Négy évvel később egy újabb üzenet érkezett, amiben azt mondta el, hogy bár voltak nehéz időszakok, kitartott tanulmányai mellett, és hamarosan egyetemi diplomát szerez, legmagasabb kitüntetéssel.

Még négy év telt el, és újra levél érkezett Petitől. Ebben elmondta, hogy miután megszerezte diplomáját, elhatározta, hogy tovább tanul. Hozzátette, hogy még mindig Éva néni a legjobb és legkedvesebb tanára, aki valaha is volt. Ez alatt a levél alatt az aláírás hosszabb volt: Dr. Horváth Péter.

A történetnek nincs vége itt. Azon a tavaszon újabb levél érkezett.

Peti elmondta, hogy találkozott egy lánnyal, és nősülni készül, és kérdezte, hogy Éva néni elfoglalná-e a vőlegény édesanyja számára fenntartott helyet.

Természetesen Éva néni elfogadta a meghívást.

A régi karkötőt vette fel, amiről kövek hiányoztak, és azt a parfümöt cseppentette magára, amire Peti úgy emlékezett, hogy utolsó együtt töltött Karácsonykor viselte az édesanyja.

Megölelték egymást, és Dr. Horváth Péter Éva néni fülébe súgta, ,,Köszönöm, Éva néni, hogy hitt bennem. Hálásan köszönöm, amiért segített nekem, hogy fontosnak érezzem magam, megmutatta nekem, hogy számítok, és az életem érték."

Éva néni könnyekkel a szemében visszasúgta, ,,Peti, tévedsz. Te voltál az, aki megmutattad nekem, hogy számítok, és az életem érték. Amikor találkoztam veled megtanultam, hogy hogyan érdemes tanítani.



Link


 
 
1 komment , kategória:  Történetek, mesék...  
Kiegyenlítve - picit a háláról
  2016-12-21 06:59:09, szerda
 
  Link




Kiegyenlítve - picit a háláról

Egy nap egy szegény fiú, aki házalásból próbálta összegyűjteni a pénzt saját tanulására, iskolába menet nagyon éhes volt. Kotorászott a zsebében, de csak egy tíz centest talált. Elhatározta, hogy bekopog a következő házba, és kér valamit enni. Ám amikor egy kedves fiatalasszony kinyitotta az ajtót, inába szállt a bátorsága, és étel helyett csak egy pohár vizet kért. Az asszony ránézett, látta rajta, hogy éhes, ezért egy nagy pohár tejjel tért vissza. A fiú lassan kiitta a tejet, majd megkérdezte: ,,Mivel tartozom?" ,,Semmivel", mondta az asszony. ,,Anyám azt tanította, hogy sose fogadj el pénzt, ha kedvességből adsz valamit." ,,Nagyon köszönöm", válaszolta a fiú.

Howard Kelly* tovább ment, s nemcsak fizikailag érezte jobban magát, de erősödött Istenbe és az emberekbe vetett hite is.
Évekkel később a fiatalasszony súlyosan megbetegedett. A helyi orvosok tanácstalanok voltak. Végül beutalták a közeli nagyvárosba, a John Hopkins Egyetem Klinikájára, s tudós orvosokat hívtak tanácskozásra a ritka betegségről.
Dr. Howard Kelly is köztük volt. Mikor meghallotta a város nevét, ahonnan az asszonyt hozták, felkereste a kórteremben. Azonnal felismerte. Az asszony a fehér orvosi köpenyben, ha tudta volna sem ismerte volna fel a fiút, aki vizet kért tőle. Dr Kelly azzal az eltökéltséggel érkezett a tanácskozásra, hogy mindent megtesz az asszony megmentéséért. Attól a naptól kezdve figyelme nagy részét erre szánta.
Hosszas küzdelem után győzelem következett. Mielőtt az asszony gyógyulva hazatért volna, Dr. Kelly elkérte a gazdasági osztályról a kezelési költségeket tartalmazó számlát aláírásra. Megnézte, írt valamit az oldalára, s odaadta egy asszisztensnek, hogy vigyék be, adják át a betegnek. Az asszony félve vette át a számlát, tudta, hogy egész további életében a rajta lévő összeget fogja törleszteni. Megrémült a számok láttán, de aztán észrevett valami írást a számla oldalán. Ezt olvasta: ,,Egy pohár tejjel kiegyenlítve". Aláírás: Dr. Howard Kelly
*Dr Howard Kelly neves orvos volt, aki 1895-ben megalapította a John Hopkins Egyetem Nőgyógyászati Onkológia osztályát.
Forrás:http://eszmelkedesek.blogspot.hu/
(Aldous Huxley: The Power of Kindness)
www.ciadvent.ie
 
 
0 komment , kategória:  Történetek, mesék...  
Tiszta, mint a friss hó
  2016-12-14 13:23:55, szerda
 
  Tiszta, mint a friss hó

"Amilyen tiszta vagy, annyira lesz a körülötted lévő világ is tiszta."

Az egész életünk tanulások sorozata. Folytonos leckék, tesztek sora, amit hol átugrunk hol pedig sajnos elbukunk. Azonban nem lehet megállni és sokáig a sebeinket dédelgetni.

Mindannyian tévedünk és hibázunk, elesünk és sírunk, fájnak a tévedéseink következményei nekünk és másoknak egyaránt. Ebben is sorstársak vagyunk, ahogy abban is, hogy az élet mindannyiunknak véget ér egyszer. Mindannyian - jó esetben - a jobb élet és a jobb lélek felé törekszünk.

Lelkünk tisztasága és hitünk erősítése fontos feladat és nem is kikerülhető, hiszen minden feltételes ebben az életben. Feltételekhez vagyunk kötve, saját illúzióink csapdájában vergődünk olykor és az elménk nem mindig hagy minket nyugodni és bizony sokszor összezavar minket.

Épp ezért, ami fontos és ami igazán számít, az a maradandó és örök értékek. Nem a társadalom által felállított hamis és manipulált mérce, hanem egy fensőbb és hiteles személy által felállított.

Amikor cselekszünk, döntünk és választunk, akkor nem tudunk mást tenni, mint saját elménk és intelligenciánk hangjaira hallgatunk. Ami bent van az jelenik meg kívül is. Amit sugárzol, azt fogod bevonzani is. Amilyen káprázatos vagy, olyan lesz a fényed is. Amilyen tiszta vagy, annyira lesz a körülötted lévő világ is tiszta. Ennek eléréséhez kell magunkat képezni, figyelni és tanulni.

Tanulni a jelekből, a történtekből és az olykor elcsattanó pofonokból elkerülhetetlen. Kinek mekkora jár, akkorát fog kapni. Talán nem mindig érezzük igazságosnak, de ha őszinte önvizsgálatot tartunk, akkor rájövünk: - Ez bizony nekem most járt. Értem, még ha fájdalmas is a lecke.
Úgy szoktam ezt elképzelni, mint egy szép lakást. Minden nap beférkőzik még a kulcslyukon is a por, mocsok. Nekem viszont az a dolgom, hogy amennyire csak tudom tisztaságot tartsak. Nem lehet ellustulni és egyszeri takarítás után hátradőlni azt gondolva, hogy ez így marad örökké, mert ez nem lesz így. Újra neki kell állni és ismét tisztaságot varázsolni kis idő múlva.

Az életünkbe is nap mint nap be szeretne férkőzni valami hamis és csalóka információ, vagy épp olyan ember, aki nem odavaló. A mi dolgunk azonban azt kiszűrni és a józan eszünkre hallgatva távol tartani azt, amiről érezzünk, hogy kárt fog tenni, még ha annyira vonzó is az adott pillanatban.

Tegyünk rendet belül. Tisztítsuk meg a szívünket és amennyire lehet legyünk őszinték magunkkal, mert csak akkor várhatunk el őszinteséget önmagunk felé is.

Együd Marianna



Link


 
 
0 komment , kategória:  Történetek, mesék...  
Megható történet egy kiskutyáról...
  2016-12-03 07:36:44, szombat
 
 




Megható történetet találtam ma reggel, egy kiskutyáról, ahogy olvasgattam itt a neten.



A hideg és az emberi gyarlóság továbbra is szerzi áldozatai! Ne hagyjátok, hogy ilyen világban kelljen élnünk! ...



Az anyukájára gondolt. Nagyon hiányzott neki, bár nem túl sok időt töltöttek együtt.
Elkezdett nyüszíteni utána. Az embergyerek azonnal kikapta őt az ajándékdobozból, babusgatta, esetlenül megszorongatta. Játszani kezdtek, hiszen még mindketten nagyon kicsik voltak. A család mosolyogva nézte, ahogy a díszes karácsonyfa mellett összebújtak, bukdácsoltak a földön, miközben a gyermeki kacaj összeolvadt az inkább csipogásra hasonlító ugatással. Amikor a játék hevében belekapott a szőnyeg sarkába és elkezdte rángatni, a családfő összeráncolt homlokkal rohant oda....
Eltelt néhány hét.
Ismét az anyukájára gondolt.
A jeges szél összeborzolta gyenge kis kölyökbundáját, a lánc súlyától már fájt a nyaka. Ha nagy lesz, biztosan jó lesz rá, de most még nehéz. Olyan kicsire összehúzta magát, amennyire csak tudta, hogy a metsző hideg ne tudja őt tovább bántani. A kutyaház sarkában reszketett, a pokróc, melyet hetekkel ezelőtt bedobtak neki, már rég megfagyott. Próbált volna nyüszíteni az anyja után, de már nem jött ki hang a torkán. Némán tátogott bele a fagyos éjszakába. Látta a ház ablakában a fényeket, az otthon melegére viszont már nem emlékezett, mintha évek teltek volna el. Mintha csak egy álom lett volna...
Hang nélkül sírt, könnyei azonnal ráfagytak az arcára. Édesanyja emléke egyre erősödött, soha nem érezte még őt ilyen közel magához.
Abban a pillanatban meglátta őt...
Hirtelen eltűnt a jeges szél, a hideg, sötét éjjel szétfoszlott. Békét, melegséget, szeretetet érzett maga körül. Bár azt nem tudta, hogy az anyja csak két napig élt azután, hogy elszakították őt tőle, a sorozatos, erőszakos utódnemzést nem tudta tovább elviselni meggyötört teste, de érezte, hogy innentől már mindig együtt lesznek. Soha senki nem fog újra közéjük állni.
Feltápászkodott, lerázta súlyos láncát és elindult édesanyja felé, miközben gyengéd, szeretettől párás tekintetük összefonódott...
Délelőtt vették észre. Aprócska, magzatpózba kuporodott, megfagyott testéről alig tudták levenni a láncot.
A test a kukába került, a lánc ott maradt.
Kell majd a következőnek....

Ismét támad a tél.
Ne menj el mellettük, te vagy az utolsó esélyük...
 
 
0 komment , kategória:  Történetek, mesék...  
Szeretet a dobozban
  2016-12-02 19:01:27, péntek
 
 


Szeretet a dobozban

Sharon Rózsája Emlékoldal·2016. november 30.
Réges - régi karácsonyi történetet mesélek el nektek.
Klári és Péter kitartóan, ragaszkodva szerették egymást. Már régóta jegyesek voltak, de egyiküknek sem volt lakása így nem tudtak összeházasodni. Mint a tavaszt, úgy várták, hogy egyszer majd férj és feleségként boldogan éljenek egy szerény kis garzonban, míg meg nem halnak. Klára nagynénjénél lakott, Péter meg szobát bérelt a külvárosban. Már nem voltak nagyon fiatalok. Amikor találkoztak, közös diákéveikről, mint szép emlékekről meséltek egymásnak és ekkor újra átélték azokat a boldog éveket. Ilyenkor Péter Klára dús szőke haját nézte, mely akkor és most is oly szép hosszú hullámos fürtökben omlott vállára. Néha befonta és szalaggal kötötte át. Ha találkoztak az mindkettőjüknek ünnep volt, lassan járták az utcákat és közben boldogan tervezgették a jövőjüket, de közben mindig megkérdezték egymást: - Emlékszel? Közeledett a Karácsony. Az ünnepi készülődésben mindenki próbálta lesni a másik kedvét, vajon mi lehet az, aminek a másik legjobban örülne. Péternek volt egy zsebórája, amit apjától örökölt. Nem volt túl értékes darab, hiányzott a lánca is, de Klára tudta, hogy Péter sohasem válna meg tőle, mert emlékezteti atyjára. Klára elhatározta, hogy meglepi Pétert egy arany óralánccal. Az ékszerészboltban rá is akadt egyre, ami épp illet a zsebórához.
Már majdnem kérte is, hogy csomagolják, amikor eszébe jutott, hogy erre az összes megtakarított pénze sem elég. Akárhogy is számolgatott csak az ár felét tudta volna odaadni a kereskedőnek. Másnap reggel, amikor a hosszú haját fésülgette eszébe jutott, hogy az utca végén a fodrásztól hallotta, hogy parókakészítéshez bármikor jó áron vásárol levágott hajat. Szőke hajkoronája, mint egy királynői disz ragyogott a fején akkor is, amikor a fodrász székében ült. Mély levegőt vett, még egyszer a tükörbe nézett, majd lehunyta szemét és mire kinyitotta már az új, rövid frizurájával nézett szembe.
De boldog volt, szíve hevesen dobogott és útja egyenesen az ékszerboltba vezetett. Megvette az óraláncot. Örömmel ment haza és arra gondolt, hogy mennyire fog örülni Péter az ajándékának. Meg különben is, a rövid hajjal sokkal egyszerűbb bánni... Nem is sajnálta már a fodrásznál otthagyott díszét. Pár nap múlva elérkezett Karácsony este. Klári egy kis dobozban, szépen becsomagolva odaadta Péternek az ajándékot. - Boldog karácsonyt szerelmem! Péter is átnyújtotta az ő ajándékát, ami szintén egy kis dobozkában volt, majd átölelte és megcsókolta. - Boldog karácsonyt neked is szerelmem!
Bontsuk ki! Annyira kíváncsi vagyok, hogy tetszik-e neked! - mondta izgatottan Klári. Elkezdték mindketten kibontogatni a kis dobozokat. - Levehetnéd a kendőt a fejedről. - mosolygott Péter. Hiszen az ő kis dobozában egy szép díszes ezüstcsat lapult. Péter már régóta meg akarta ezzel ajándékozni Klárát. Sokszor nézegette a kirakatban és elképzelte, milyen szépen mutatna hosszú, dús szőke hajában. Egy akadálya volt eddig, hogy megvegye. Nem volt rá elég pénze!
Mikor mindketten meglátták, hogy mivel lepték meg egymást, sírva, nevetve borultak egymás karjaiba. -Te eladtad a hajadat, hogy óraláncot vehess nekem! -Te meg eladtad a zsebórádat, hogy legyen pénzed a csatra! - Hogy mi milyen kis bolondok vagyunk!
És akkor boldog melegség járta át mindkettejüket és örültek annak, hogy a legszebb dologgal tudták megajándékozni egymást, az őszinte, önzetlen, odaadó szeretettel. Ez a karácsony örökre emlékezetes maradt számukra.
(Turcsányi Mátyás)
 
 
0 komment , kategória:  Történetek, mesék...  
A boldogság titka
  2016-08-07 06:54:33, vasárnap
 
  A boldogság titka
Indiai népmese

Sok-sok évvel ezelőtt élt Indiában egy bölcs, aki azt mondta, hogy egy nagy titkot őriz egy varázsládában, ami az élet minden területén sikeressé teszi, és ezért a világ legboldogabb emberének tartja magát. Sok irigy király ajánlott neki hatalmat és pénzt, még meg is próbálták ellopni a ládát, mind hiába. Minél jobban próbálkoztak a megszerzésével, annál boldogtalanabbak lettek, mert az irigység nem hagyta élni őket.
Így teltek-múltak az évek és a bölcs egyre boldogabb lett. Egy nap egy kisfiú toppant be hozzá és azt mondta:
- Uram, én is határtalanul boldog szeretnék lenni, mint te. Megmutatod nekem, hogyan érjem el a boldogságot?
- A bölcs a gyermek tisztaságát és egyszerűségét látva így szólt:
- Neked megmutatom a boldoggá válás titkát. Gyere velem és nagyon figyelj: Valójában két ládában őrzöm a boldogság titkát, a szívemben és az eszemben. A nagy titok pedig nem más, mint egy lépésekből álló sorozat, amit életed végéig követned kell.
Az első lépés azt, hogy tudd: Isten minden dologban ott van és ezért szeretned kell őt, és hálát adnod neki, mindazért, amid van.
A második lépés, hogy szeresd önmagad és minden nap lefekvéskor és felkeléskor ki kell jelentened:
- Én fontos vagyok, képes vagyok, értékes vagyok, okos vagyok, kedves vagyok, sokat várok magamtól, nincs olyan akadály, amit le ne tudnék győzni. Ezt hívják magas önbecsülésnek.
Harmadik lépés, hogy a gyakorlatban is megvalósítod, amit magadról állítasz. Vagyis ha azt gondolod, hogy okos vagy, viselkedj okosan; ha azt gondolod, hogy képes vagy, tedd meg amit kitűzöl magad elé; ha azt gondolod hogy nincs akadály amit ne tudnál legyőzni, akkor tűzzél ki célokat az életedben és harcolj értük amíg el nem éred. Ezt a lépést motivációnak hívják.
Negyedik lépés, hogy ne irigyelj senkit, azért amije van, vagy ami ő maga, ők elérték a céljukat, te érd el a sajátjaidat.
Ötödik lépés, hogy ne őrizgess a szívedben haragot senki iránt; ez az érzés nem fogja hagyni, hogy boldog légy. Hagyd, hogy Isten törvényei tegyenek igazságot, te bocsáss meg és felejts.
Hatodik lépés, hogy ne vedd el azt ami nem a tiéd, emlékezz, hogy a természet törvényei szerint, ha valakitől elveszel valamit, akkor holnap elvesznek tőled valami értékesebbet annál, amit elvettél. Fizesd meg a tartozásodat, add vissza, ami nem a tiéd, kérj bocsánatot, add oda mindenkinek azt, ami megilleti. Így biztosítod a békédet.
Hetedik lépés: Ne bánj rosszul senkivel. A világ minden élőlényének joga van ahhoz, hogy tiszteljék és szeressék.
És végül a nyolcadik lépés. Mindig mosolyogva kellj fel, és fedezd fel a szépséget és a jót a téged körülvevő dolgokban, gondolj bele, hogy milyen szerencsés vagy, amiért annyi mindened van, segíts a többieknek, anélkül, hogy arra gondolnál, hogy semmit sem fogsz kapni cserébe; figyeld meg az embereket és fedezd fel bennük a jó tulajdonságaikat, nekik is add át a titkot, hogy győztessé váljanak, és így boldogok legyenek.
 
 
0 komment , kategória:  Történetek, mesék...  
Gondolatok...
  2016-07-03 06:46:43, vasárnap
 
  "Sokan vannak ezen a világon olyanok, akiknek talán fogalmuk sincs, hogy mennyire fontosak nekem. Felsorolhatnám a neveket, de akkor elveszne a dolog varázsa. Olyan emberek ezek, akik az eddigi életem és a közös utunk során adtak nekem valami olyan felejthetetlen pillanatot vagy emléket, amit magammal viszek az úton amíg csak élek. Mert bizony ilyen tökéletes és örök pillanat nem sok van. A boldogság is szintekre van osztva. Amiről én beszélek az az a szint, ahonnan már nincs feljebb. A katarzis, a tökéletes tetőpont, ahonnan már nem tudnál feljebb jutni. Ilyen pillanatok egy ember életében nem sokszor adódnak és sajnos általában nem is tartanak sokáig. Nekem mégis nem egyszer volt már ebben részem és sosem fogom elfelejteni azokat az embereket, akikkel akkor és ott összekapaszkodott a lelkem. Talán Te is épp egy vagy közülük. Könnyen rájöhetsz ha ismersz. Ha igazán és őszintén képes vagy érezni, akkor tudni fogod ki is vagy Te nekem. Mert én nem felejtek. Minden itt él bennem, ami egykoron fontos volt. Életem szakaszainak kis polcán pihennek a mesés könyveim és ha olvasni támad kedvem leemelem őket a polcról és újra ott termek, ahol boldog voltam (Velük, Veled, Vele.) Ha pedig egy vagy ezen emberek közül akkor tudnod kell, hogy számomra mindig fontos leszel, még hosszú évek múltán is. Ha felhívsz az éjszaka közepén, hogy segítsek, akkor segíteni fogok. Ha hosszú idő eltelte után megkeresel én nem foglak elküldeni. Ha meglátlak az utcán mindig mosolyogva köszönök majd és a családomnak és összes barátomnak boldogan mesélek majd rólad. Mert Te egy vagy azok közül, akiknek sikerült megérintenie a lelkem. Nálam ezek az élet csodái.
Sokan azt hiszik, hogy attól lesznek boldogok, ha hajszolják a tárgyi javakat, a pénzt, a sikert, az elismerést, a csillogást. Sokan azt hiszik, hogy akkor majd szebb és több lesz az életük, ha mindent megszereznek, amire csak vágynak. De elárulok egy titkot: Ennek sosem lesz vége. Ördögi kör, az élet legrafináltabb csapdája. Megszerzel valamit, amire régóta vágytál, de már rögtön abban a pillanatban több kellene. Valami más. Valami új. Eléred azt is, de már az sem elég. A végén pedig ott állsz a lakásodban tengernyi érték és pillanatnyi álom mellett és mégsem vagy boldog. Mert mindened megvan és még sincs semmid. Valahol ott belül érezni fogod, hogy hiányzik a lényeg. (...) Minden, ami kézzelfogható a végén odavész, mert azok itt maradnak, Te pedig máshova kerülsz. Mi számít hát akkor? Mi az, amiért megéri élni? Nem titok, és minden emberben ott lapul valahol a válasz. Azokért a pillanatokért érdemes élni, amikor igazán megérintenek és amikor az egész világ tökéletesnek tűnik, mert ragyog a lelked. És ezt a fajta boldogságot nem holmi tárgyak vagy értékek fogják adni. Nem! Ezt csakis olyan emberektől kaphatod meg, akik képesek megérinteni a lelked. Ha egy ilyennel találkozol becsüld meg jól, hisz Általa születnek azok az emlékek, amiket az életed végén majd újra és újra mosolyogva átélsz. Ha van valami, amit ebből az létből tovább vihetsz, akkor ezek lesznek azok. Nem a pénz, nem a siker, nem a hírnév és nem a vagyon. Csakis ez. A boldogság, a szeretet, a Szerelem, a páros lelkek tánca. Úgy hogy kedves olvasó most ismét elárultam egy mindenki által ismert, mégis mélyen szunnyadó titkot. Számodra többé már nem az. Adtam egy biztos pontot neked. Itt vagyok. Semmi sem állandó, minden elvész, minden odalesz, de amíg élek, én Neked itt vagyok. Mert megérintetted a lelkemet és sosem felejtem el a közös táncunkat."
/ az eredeti dátum 2013 tavasza/
Forrás:Facebook-------Kocsis Erika jegyzetei közt találtam




Link


 
 
0 komment , kategória:  Történetek, mesék...  
A könyv
  2016-06-09 15:00:15, csütörtök
 
 

Link





A könyv

Egy végzős egyetemista fiú már hónapok óta kinézett magának egy sportkocsit az egyik autószalonban. Tudta, apjának nem okozna gondot, hogy megvegye neki, ezért volt olyan bátor, és ezt kérte magának ajándékba annak örömére, hogy befejezi az egyetemet. A fiú véletlenül megtalálta az apja íróasztalán a kocsi megrendelőlapját. Nagyon megörült, hogy megkapja a kocsit, és izgatottan várta a diplomaosztó napját. Amikor végre eljött a nagy nap, és megkapta a diplomát, édesapja behívta az irodájába, és ezt mondta: - Fiam! Büszke vagyok rád, és nagyon szeretlek! Örülök, hogy ilyen jól helytálltál az egyetemen, és most elkezdheted a nagybetűs életet. Hadd nyújtsam át sok szeretettel ezt az ajándékot - és erre egy szép díszdobozt vett elő. A fiú izgatottan kezdte el kinyitni a dobozt, és döbbenten látta, hogy egy Biblia volt benne, melybe arannyal bele volt gravírozva a neve. Nagyon mérges lett és ezt üvöltötte: - Apám! Van egy csomó pénzed és erre csak egy Bibliát vagy képes ajándékba adni!? - végül mérgében elrohant, és otthagyta a Bibliát a kis díszdobozban. Évekkel később a fiú nagyon sikeres lett az üzleti életben. Volt egy jó állása, csodálatos családja és mindenki egészséges volt. Egyik nap eszébe jutott az édesapja, hogy meg kellene látogatnia, mivel már idős volt. A diplomaosztó napja óta nem látta. Miközben ezen gondolkodott, telefonon hívták és közölték vele a szomorú hírt, hogy az édesapja meghalt.
Nagyon megdöbbent! Amikor elkezdte intézni a temetés körüli teendőket, elment az apja házába, mivel szüksége volt néhány hivatalos papírra. Amint belépett a házba, szomorúság és megbánás fogta el. Apja iratai között keresgélve megtalálta azt a Bibliát, amit kapott tőle. Érintetlenül ott volt az asztalán, ahogy azt ő ott hagyta. Könnyes szemmel nyitotta ki, és az első oldalon a Máté 7,11 szerepelt apja kézírásával: ,,Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle?" És ahogy olvasta ezt az igét, a Biblia hátuljából kicsúszott egy slusszkulcs. Annak a sportkocsinak a kulcsa, amit apjától kért. A bilétáján a szalon neve, ahol átveheti, és egy megjegyzés: "FIZETVE".

Milyen sok alkalommal utasítjuk vissza Isten ajándékait, csak azért, mert nem abban a csomagolásban kapjuk, mint amiben elképzeltük!
Forrás: Kéthelyi Plébánia Honlapja
 
 
0 komment , kategória:  Történetek, mesék...  
     1/16 oldal   Bejegyzések száma: 156 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 3 db bejegyzés
e hónap: 59 db bejegyzés
e év: 326 db bejegyzés
Összes: 8851 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2273
  • e Hét: 7380
  • e Hónap: 42746
  • e Év: 218597
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.