Regisztráció  Belépés
dorotea55.blog.xfree.hu
"Széttéphetetlen kötelék a szeretet, mi köztünk él. Életünk szépség és küzdés, összeköt bennünket a hűség." Gy Marcsi
1954.01.30
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/16 oldal   Bejegyzések száma: 158 
Szép gondolatok...
  2017-06-18 19:16:17, vasárnap
 
  A TANÍTÓ TANÍTÁSA

Sok évvel ezelőtt Éva néni ötödikes osztálya előtt állt, és azt a hazugságot mondta a gyerekeknek, hogy mindegyiket egyformán szereti. De ez lehetetlen volt, mert az első sorban Horváth Peti olyan rendetlen és figyelmetlen kisfiú volt, hogy Éva néni valójában élvezettel írt a feladataira vastag piros ceruzával nagy X jeleket, és a lap tetejére pedig legrosszabb érdemjegyet.Egy napon Éva néni a gyerekek régi bizonyítványait nézte át, és megdöbbent Peti előző tanítóinak bejegyzésein. ,,Peti tehetséges gyerek, gyakran jókedvűen kacag. Munkáját pontosan végzi és jó modorú. Öröm a közelében lenni" - írta első osztályos tanítója.

Másodikban így szólt a jellemzés: ,,Peti kitűnő tanuló, osztálytársai nagyon szeretik, de aggódik, mert édesanyja halálos beteg. Az élet Peti számára valódi küzdelem lehet."

Harmadik osztályos bizonyítványában ez áez állt: ,,Édesanyja halála nagy megrázkódtatás számára. Igyekszik mindent megtenni, de édesapja nem nagyon törődik vele."

Negyedik osztályos tanítója ezt írta: ,,Peti visszahúzódó és nem sok érdeklődést mutat az iskola iránt. Nem sok barátja van, és néha alszik az osztályban." Ezeket olvasva Éva néni ráébredt a problémára és elszégyellte magát.

Még rosszabbul érezte magát, amikor a Karácsonyi ünnepségen tanítványai fényes papírba csomagolt, gyönyörű szalaggal átkötött ajándékait bontogatta, és köztük meglátta Peti ajándékát, a fűszeresnél kapható vastag barna papírba bugyolálva. Éva néni a gyerekek előtt bontotta ki az ajándékokat, és gondosan nyitotta ki Peti csomagját. Néhány gyerek nevetni kezdett, amikor meglátta a kövekkel kirakott karkötőt, amiből néhány kő hiányzott, és mellette egy negyedüvegnyi parfümöt. De a gyerekek nevetése abbamaradt, amikor hallották, ahogy Éva néni felkiált: ,,Milyen szép karkötő!", és látták, hogy felveszi a karkötőt és csuklójára cseppent a parfümből.

Horváth Peti egy kicsit tovább maradt az iskolában, hogy megszólíthassa: ,,Éva néni, ma olyan volt az illata, mint valamikor édesanyámé." Éva néni sokáig sírt, amikor a gyerekek elmentek. Attól a naptól kezdve nem olvasást, írást és matematikát tanított. Elkezdte a gyerekeket tanítani.

Éva néni különös figyelmet szentelt Petinek. Ahogy dolgozott vele, Peti elméje mintha életre kelt volna. Minél több bátorítást kapott, annál gyorsabban reagált. Év végére Peti az osztály élére került, és már azért volt hazugság, hogy minden gyerekeket egyformán szeret, mert Peti lett a legkedvesebb diákja.

Négy évvel később egy üzenetet talált Petitől, amit az ajtaja alatt csúsztatott be. Az állt benne, hogy ő volt élete legjobb tanítója. Azt írta, hogy befejezte a középiskolát, az osztályában harmadik volt az élen.
Négy évvel később egy újabb üzenet érkezett, amiben azt mondta el, hogy bár voltak nehéz időszakok, kitartott tanulmányai mellett, és hamarosan egyetemi diplomát szerez, legmagasabb kitüntetéssel.

Még négy év telt el, és újra levél érkezett Petitől. Ebben elmondta, hogy miután megszerezte diplomáját, elhatározta, hogy tovább tanul. Hozzátette, hogy még mindig Éva néni a legjobb és legkedvesebb tanára, aki valaha is volt. Ez alatt a levél alatt az aláírás hosszabb volt: Dr. Horváth Péter.
Hirdetés

A történetnek nincs vége itt. Azon a tavaszon újabb levél érkezett.
Peti elmondta, hogy találkozott egy lánnyal, és nősülni készül, és kérdezte, hogy Éva néni elfoglalná-e a vőlegény édesanyja számára fenntartott helyet.
Hirdetés

Természetesen Éva néni elfogadta a meghívást.

A régi karkötőt vette fel, amiről kövek hiányoztak, és azt a parfümöt cseppentette magára, amire Peti úgy emlékezett, hogy utolsó együtt töltött Karácsonykor viselte az édesanyja.
Megölelték egymást, és Dr. Horváth Péter Éva néni fülébe súgta, ,,Köszönöm, Éva néni, hogy hitt bennem. Hálásan köszönöm, amiért segített nekem, hogy fontosnak érezzem magam, megmutatta nekem, hogy számítok, és az életem érték."

Éva néni könnyekkel a szemében visszasúgta, ,,Peti, tévedsz. Te voltál az, aki megmutattad nekem, hogy számítok, és az életem érték. Amikor találkoztam veled megtanultam, hogy hogyan érdemes tanítani."

(Elizabeth Silance Ballard)
 
 
0 komment , kategória:  Történetek, mesék...  
A rózsa és a skorpió
  2017-05-30 15:09:19, kedd
 
  Link




A rózsa és a skorpió

Volt egyszer valahol a távol Afrikában egy poros karavánút,melyen gyakran megfordultak kereskedők,utazók.
Egy napon,török kereskedők szállítottak rózsatöveket,de váratlanul homokvihar támadt rájuk,s a megriadt tevék
szanaszét szaladtak,szétszórva értékes terhüket.
Minden rózsatő elpusztult,kiszáradt a forró napon.Csak egy kis gyönge tövecske sodródott a széllel,még végül
elakadt egy oázis közelében.Mélyen belefúródott a homokba és mivel itt nedves volt a talaj,sikerült megkapaszkodnia.
Három nap és három éjjel kellett ahhoz,hogy kipihenje a borzalmas utazást,s a negyedik nap végre újra érezte
az élet lüktetését sejtjeiben.Mohón szívta fel a nedvességet a talajból,szárai kiegyenesedtek,levelei kisimultak,
és bimbója újra élénk,vörös színben pompázott.
Pár nap múlva a bimbó kipattant és megszületett a sivatag első rózsája.
Olyan volt,mint egy igazi csoda a sivár,szürke sivatagban:
....fantasztikusan színes....
....és csodálatosan illatos.....
Így látta meg őt a skorpió.Még soha nem érzett ilyen vonzerőt.Éreznie kellett ezt az illatot,amihez foghatót soha
nem érzett,és látnia kellett ezeket a színeket közelebbről is,amihez hasonlót még soha nem látott.
Ezért hát közelebb merészkedett.Egészen közel.....
És a rózsa tövise megszúrta az orrát.Megijedt és hátra ugrott.
-Miért bántasz?-kérdezte a rózsát.
-Én nem bántalak-felelte a rózsa.
-De megszúrtál a tüskéiddel!
-A tüskéim nem azért vannak,hogy másokat bántsak,hanem,hogy megvédjem magam másoktól.
-Tőlem nem kell félned,én nem akarlak bántani,sőt,ha kell megvédelek.
-Köszönöm-mondta a rózsa.Gyere máskor is,olyan magányos vagyok.
Így aztán a kis skorpió mindennap meglátogatta a gyönyörű rózsát,és csodálattal nézett fel rá.
Egy napon azonban, a rózsa levelei lehajoltak,s úgy tűnt,nagyon beteg.
Amikor meglátta őt a kis skorpió,aggódva megkérdezte:
-Mi történt?Mi a baj?Miben segíthetek?
.....És a rózsa így válaszolt:
-Nem tudsz segíteni!Túl nagy a forróság,nem találnak már vizet a gyökereim.
A kis skorpió nem kérdezett többet,megfordult és elindult az oázis irányába.
A kúthoz érve szájába vett egy csepp vizet, és visszaszaladt a rózsához,és a tövéhez cseppentette.
A rózsa bágyadtan hajtotta le a fejét és csüggedten mosolygott a kis skorpió értelmetlennek tűnő erőlködésén.
De a skorpió,most nem törődött mással,csak elszaladt és visszajött,egy újabb csepp vízzel,tette ezt tízszer,
százszor,ezerszer.....
És este,amikor lenyugodott a Nap,és felkelt a Hold,a rózsa újra felemelte fejét,és boldogan nyújtotta a telihold felé,
s illatát széthordta a szél.
A kis skorpió végkimerülés szélére került,elnyúlva feküdt a rózsa lábánál,de szeme ragyogott,ahogy felnézett rá.
S ekkor a a rózsa letekintett,s hálásan mondta:
-Megmentetted az életemet.Bárcsak meghálálhatnám valaha.Mit tehetek érted?
-Nincs más kívánságom,csak egyszer az életben szeretném közelről érezni a virágod illatát.De tudom,te nem tudsz
hozzám lehajolni,én pedig nem tudok felmászni,mert tüskéid agyonszúrnának.
A rózsa ekkor elmosolyodott,megrázta magát, s lehullott az összes tüske a száráról.Tudta,hogy így védtelen marad,de
ez volt a legkevesebb,amit megtehet a kis skorpiónak hálából.
És ekkor a kis skorpió összeszedte utolsó erejét,és felmászott a rózsa szárán,egészen addig míg el nem érte a virágot.
Ekkor ollóival vigyázva átkarolta,fejét óvatosan bedugta a szirmok közé...
S,mint szerelmes férfi,ki arcát kedvese hajába fúrja,úgy szívta be a kis skorpió is, a rózsa bódító illatát.
Egészen beleszédült!
Itt a magasban a tömény illat,a csillagok ragyogása,és a sivatag végtelensége megérintette lelkét.
Elmosolyodott,mert most már tudta,mi a boldogság.
Lábai elernyedtek,ereje elfogyott és ájultan zuhant vissza a rózsa tövéhez.
A hajnal első sugarai,már csak a kihűlt testét találták.
S a rózsa szirmaival összegyűjtötte a hajnali harmatcseppeket,s mint könnyeivel megsiratta a kis skorpiót.
Néhány csepp a skorpióra csöppent,rózsaillattal borítva be testét.
Néhány nap múlva a rózsa is elhervadt,nem volt már ,ki vízcseppekkel táplálja a nagy forróságban.
Az emberek sok-sok év múlva, találtak egy elhalt skorpiót a sivatagban.
Nem értetették,hogyan lehet rózsa illata,hiszen a rózsát és a skorpiót olyan hatalmas távolság választja el egymástól.
Több ezer kilométer....
Nem tudták,és nem is tudhatták,hogy létezik egy magasabb rendű erő,mely két sorsot egymáshoz rendel és összekapcsol !



Link






Link
sok szép írás található
 
 
0 komment , kategória:  Történetek, mesék...  
Gondolatok
  2017-03-29 06:52:09, szerda
 
 
Forrás: Safringer- blog 2010.05.10 16:21:18


"Anna néni 83 éves, és egy idősek otthonában lakik. Már nem élnek a hozzátartozói, akik meglátogathatnák. Férje a háborúban esett el, és mindkét gyermeke fiatalon halt meg.
Egy napon megkérdeztem tőle, hogy hogyan tud keserűség nélkül visszatekinteni nehéz életére. Egy kis ládikót húzott elő ruhásszekrénye egyik fiókjából, kinyitotta, majd megmutatta "kincseit". Egy lapocskát a kalendáriumból arról a napról, amikor is egy nehéz döntést kellett meghoznia valamivel kapcsolatban, Isten félreérthetetlenül szólt hozzá. Egy darabkát abból a vödör szénből, amit a barátai hoztak meglepetésként, amikor már nem volt mivel fűtenie. Egy fotót mutatott még egy autóroncsról, - sérülések nélkül úszott meg egyszer egy súlyos balesetet.
E tárgyak Anna számára nem csupán jobb időkből származó emlékek voltak. Tudatosan gyűjtötte őket, hogy ezek emlékeztessék, milyen jól bánt vele az Úr.
'A szomorú emlékeket is őrzöm. A jót, amit Isten velem cselekedett, borzasztó gyorsan elfelejtem, ezért is próbáltam meg az emlékeket ilyenformán megőrizni. A nehéz órákban ezek a kis "kincsek" segítenek Isten jóságát felidézni, és egyben tudatosítani, hogy a jövőben is rábízhatom magam.'

A látottak nagyon nagy hatással voltak rám. Elhatároztam, hogy mostantól fogva figyelmesebben járok-kelek a világban, hogy Isten kedvességének apró jeleit szem elől ne tévesszem.

Továbbgondolásra: Milyen emlékeket tennél a saját ládikódba?"
 
 
0 komment , kategória:  Történetek, mesék...  
A rózsa és a csalogány
  2017-02-08 19:04:44, szerda
 
  Amikor pedig a Hold fönn ragyogott az égen, a csalogány odarepült a rózsafához, és a tövisnek feszítette keblét. Egész éjszaka énekelt tövissel a keblében, és a hideg, dermedt Hold lehajolt hozzá, úgy hallgatta. Egész éjszaka énekelt, s a tövis egyre mélyebben és mélyebben fúródott keblébe, és a szíve vére egyre apadozott... És a rózsafa legfelső ágán virágba szökkent egy csodálatos rózsaszál... Mint a rózsa árnyéka az ezüsttükörben, mint a rózsa árnyéka a víz színén, olyan volt ez a rózsaszál, amely a fa legfelső ágán virágba szökkent. De a fa rákiáltott a csalogányra, hogy szegezze mellét erősebben a tövisnek. - Szorosabban, kis csalogány - kiáltott a fa -, vagy megvirrad, mielőtt elkészülne a rózsa! S így a csalogány még erősebben nekifeszítette keblét a tövisnek, és egyre hangosabban és hangosabban énekelt... És enyhe pír öntötte el a rózsa szirmait, ahogyan a vőlegény arca elpirul, amikor megcsókolja menyasszonya ajkát.
De a tövis még nem hatolt be a csalogány szívébe, s így a rózsa bimbós belseje fehér maradt, mert csak egy csalogány szíve vére festheti karmazsinpirosra egy feslő rózsa szirmait. És a fa rákiáltott a csalogányra, szorítsa magát jobban a tövishez. - Szorosabban, kis csalogány - kiáltott a fa -, vagy megvirrad, mielőtt elkészülne a rózsa!
S így a csalogány még erősebben feszítette keblét a tövisnek, és a tövis belefúródott a szívébe, és szegény madarat gyötrelmes kín járta át. Keservesen, egyre keservesebben fájt a seb, vadul, egyre vadabbul szállt az ének, mert a csalogány szerelemről dalolt, amelyet beteljesít a halál, a szerelemről, amely nem hal meg a sírban. És a csodálatos rózsaszál karmazsinpiros lett, mint a keleti égbolt rózsája...
-Nézd, nézd - kiáltott a fa -, kivirult a rózsa! De a csalogány nem válaszolt, mert már holtan feküdt a magas fű között, tövissel a szívében.

Oscar Wilde: A rózsa és a csalogány



Link


 
 
0 komment , kategória:  Történetek, mesék...  
A tanító tanítása
  2017-01-07 14:53:56, szombat
 
 
Link








Elizabeth Silance Ballard:
A tanító tanítása

Sok évvel ezelőtt Éva néni ötödikes osztálya előtt állt, és azt a hazugságot mondta a gyerekeknek, hogy mindegyiket egyformán szereti. De ez lehetetlen volt, mert az első sorban Horváth Peti olyan rendetlen és figyelmetlen kisfiú volt, hogy Éva néni valójában élvezettel írt a feladataira vastag piros ceruzával nagy X jeleket, és a lap tetejére pedig legrosszabb érdemjegyet.

Egy napon Éva néni a gyerekek régi bizonyítványait nézte át, és megdöbbent Peti előző tanítóinak bejegyzésein. ,,Peti tehetséges gyerek, gyakran jókedvűen kacag. Munkáját pontosan végzi és jó modorú. Öröm a közelében lenni" - írta első osztályos tanítója.

Másodikban így szólt a jellemzés: ,,Peti kitűnő tanuló, osztálytársai nagyon szeretik, de aggódik, mert édesanyja halálos beteg. Az élet Peti számára valódi küzdelem lehet."

Harmadik osztályos bizonyítványában ez állt: ,,Édesanyja halála nagy megrázkódtatás számára. Igyekszik mindent megtenni, de édesapja nem nagyon törődik vele."

Negyedik osztályos tanítója ezt írta: ,,Peti visszahúzódó és nem sok érdeklődést mutat az iskola iránt. Nem sok barátja van, és néha alszik az osztályban." Ezeket olvasva Éva néni ráébredt a problémára és elszégyellte magát.

Még rosszabbul érezte magát, amikor a Karácsonyi ünnepségen tanítványai fényes papírba csomagolt, gyönyörű szalaggal átkötött ajándékait bontogatta, és köztük meglátta Peti ajándékát, a fűszeresnél kapható vastag barna papírba bugyolálva. Éva néni a gyerekek előtt bontotta ki az ajándékokat, és gondosan nyitotta ki Peti csomagját. Néhány gyerek nevetni kezdett, amikor meglátta a kövekkel kirakott karkötőt, amiből néhány kő hiányzott, és mellette egy negyedüvegnyi parfümöt. De a gyerekek nevetése abbamaradt, amikor hallották, ahogy Éva néni felkiált: ,,Milyen szép karkötő!", és látták, hogy felveszi a karkötőt és csuklójára cseppent a parfümből.

Horváth Peti egy kicsit tovább maradt az iskolában, hogy megszólíthassa: ,,Éva néni, ma olyan volt az illata, mint valamikor édesanyámé." Éva néni sokáig sírt, amikor a gyerekek elmentek. Attól a naptól kezdve nem olvasást, írást és matematikát tanított. Elkezdte a gyerekeket tanítani.

Éva néni különös figyelmet szentelt Petinek. Ahogy dolgozott vele, Peti elméje mintha életre kelt volna. Minél több bátorítást kapott, annál gyorsabban reagált. Év végére Peti az osztály élére került, és már azért volt hazugság, hogy minden gyerekeket egyformán szeret, mert Peti lett a legkedvesebb diákja.

Négy évvel később egy üzenetet talált Petitől, amit az ajtaja alatt csúsztatott be. Az állt benne, hogy ő volt élete legjobb tanítója. Azt írta, hogy befejezte a középiskolát, az osztályában harmadik volt az élen.

Négy évvel később egy újabb üzenet érkezett, amiben azt mondta el, hogy bár voltak nehéz időszakok, kitartott tanulmányai mellett, és hamarosan egyetemi diplomát szerez, legmagasabb kitüntetéssel.

Még négy év telt el, és újra levél érkezett Petitől. Ebben elmondta, hogy miután megszerezte diplomáját, elhatározta, hogy tovább tanul. Hozzátette, hogy még mindig Éva néni a legjobb és legkedvesebb tanára, aki valaha is volt. Ez alatt a levél alatt az aláírás hosszabb volt: Dr. Horváth Péter.

A történetnek nincs vége itt. Azon a tavaszon újabb levél érkezett.

Peti elmondta, hogy találkozott egy lánnyal, és nősülni készül, és kérdezte, hogy Éva néni elfoglalná-e a vőlegény édesanyja számára fenntartott helyet.

Természetesen Éva néni elfogadta a meghívást.

A régi karkötőt vette fel, amiről kövek hiányoztak, és azt a parfümöt cseppentette magára, amire Peti úgy emlékezett, hogy utolsó együtt töltött Karácsonykor viselte az édesanyja.

Megölelték egymást, és Dr. Horváth Péter Éva néni fülébe súgta, ,,Köszönöm, Éva néni, hogy hitt bennem. Hálásan köszönöm, amiért segített nekem, hogy fontosnak érezzem magam, megmutatta nekem, hogy számítok, és az életem érték."

Éva néni könnyekkel a szemében visszasúgta, ,,Peti, tévedsz. Te voltál az, aki megmutattad nekem, hogy számítok, és az életem érték. Amikor találkoztam veled megtanultam, hogy hogyan érdemes tanítani.



Link


 
 
1 komment , kategória:  Történetek, mesék...  
Kiegyenlítve - picit a háláról
  2016-12-21 06:59:09, szerda
 
  Link




Kiegyenlítve - picit a háláról

Egy nap egy szegény fiú, aki házalásból próbálta összegyűjteni a pénzt saját tanulására, iskolába menet nagyon éhes volt. Kotorászott a zsebében, de csak egy tíz centest talált. Elhatározta, hogy bekopog a következő házba, és kér valamit enni. Ám amikor egy kedves fiatalasszony kinyitotta az ajtót, inába szállt a bátorsága, és étel helyett csak egy pohár vizet kért. Az asszony ránézett, látta rajta, hogy éhes, ezért egy nagy pohár tejjel tért vissza. A fiú lassan kiitta a tejet, majd megkérdezte: ,,Mivel tartozom?" ,,Semmivel", mondta az asszony. ,,Anyám azt tanította, hogy sose fogadj el pénzt, ha kedvességből adsz valamit." ,,Nagyon köszönöm", válaszolta a fiú.

Howard Kelly* tovább ment, s nemcsak fizikailag érezte jobban magát, de erősödött Istenbe és az emberekbe vetett hite is.
Évekkel később a fiatalasszony súlyosan megbetegedett. A helyi orvosok tanácstalanok voltak. Végül beutalták a közeli nagyvárosba, a John Hopkins Egyetem Klinikájára, s tudós orvosokat hívtak tanácskozásra a ritka betegségről.
Dr. Howard Kelly is köztük volt. Mikor meghallotta a város nevét, ahonnan az asszonyt hozták, felkereste a kórteremben. Azonnal felismerte. Az asszony a fehér orvosi köpenyben, ha tudta volna sem ismerte volna fel a fiút, aki vizet kért tőle. Dr Kelly azzal az eltökéltséggel érkezett a tanácskozásra, hogy mindent megtesz az asszony megmentéséért. Attól a naptól kezdve figyelme nagy részét erre szánta.
Hosszas küzdelem után győzelem következett. Mielőtt az asszony gyógyulva hazatért volna, Dr. Kelly elkérte a gazdasági osztályról a kezelési költségeket tartalmazó számlát aláírásra. Megnézte, írt valamit az oldalára, s odaadta egy asszisztensnek, hogy vigyék be, adják át a betegnek. Az asszony félve vette át a számlát, tudta, hogy egész további életében a rajta lévő összeget fogja törleszteni. Megrémült a számok láttán, de aztán észrevett valami írást a számla oldalán. Ezt olvasta: ,,Egy pohár tejjel kiegyenlítve". Aláírás: Dr. Howard Kelly
*Dr Howard Kelly neves orvos volt, aki 1895-ben megalapította a John Hopkins Egyetem Nőgyógyászati Onkológia osztályát.
Forrás:http://eszmelkedesek.blogspot.hu/
(Aldous Huxley: The Power of Kindness)
www.ciadvent.ie
 
 
0 komment , kategória:  Történetek, mesék...  
Tiszta, mint a friss hó
  2016-12-14 13:23:55, szerda
 
  Tiszta, mint a friss hó

"Amilyen tiszta vagy, annyira lesz a körülötted lévő világ is tiszta."

Az egész életünk tanulások sorozata. Folytonos leckék, tesztek sora, amit hol átugrunk hol pedig sajnos elbukunk. Azonban nem lehet megállni és sokáig a sebeinket dédelgetni.

Mindannyian tévedünk és hibázunk, elesünk és sírunk, fájnak a tévedéseink következményei nekünk és másoknak egyaránt. Ebben is sorstársak vagyunk, ahogy abban is, hogy az élet mindannyiunknak véget ér egyszer. Mindannyian - jó esetben - a jobb élet és a jobb lélek felé törekszünk.

Lelkünk tisztasága és hitünk erősítése fontos feladat és nem is kikerülhető, hiszen minden feltételes ebben az életben. Feltételekhez vagyunk kötve, saját illúzióink csapdájában vergődünk olykor és az elménk nem mindig hagy minket nyugodni és bizony sokszor összezavar minket.

Épp ezért, ami fontos és ami igazán számít, az a maradandó és örök értékek. Nem a társadalom által felállított hamis és manipulált mérce, hanem egy fensőbb és hiteles személy által felállított.

Amikor cselekszünk, döntünk és választunk, akkor nem tudunk mást tenni, mint saját elménk és intelligenciánk hangjaira hallgatunk. Ami bent van az jelenik meg kívül is. Amit sugárzol, azt fogod bevonzani is. Amilyen káprázatos vagy, olyan lesz a fényed is. Amilyen tiszta vagy, annyira lesz a körülötted lévő világ is tiszta. Ennek eléréséhez kell magunkat képezni, figyelni és tanulni.

Tanulni a jelekből, a történtekből és az olykor elcsattanó pofonokból elkerülhetetlen. Kinek mekkora jár, akkorát fog kapni. Talán nem mindig érezzük igazságosnak, de ha őszinte önvizsgálatot tartunk, akkor rájövünk: - Ez bizony nekem most járt. Értem, még ha fájdalmas is a lecke.
Úgy szoktam ezt elképzelni, mint egy szép lakást. Minden nap beférkőzik még a kulcslyukon is a por, mocsok. Nekem viszont az a dolgom, hogy amennyire csak tudom tisztaságot tartsak. Nem lehet ellustulni és egyszeri takarítás után hátradőlni azt gondolva, hogy ez így marad örökké, mert ez nem lesz így. Újra neki kell állni és ismét tisztaságot varázsolni kis idő múlva.

Az életünkbe is nap mint nap be szeretne férkőzni valami hamis és csalóka információ, vagy épp olyan ember, aki nem odavaló. A mi dolgunk azonban azt kiszűrni és a józan eszünkre hallgatva távol tartani azt, amiről érezzünk, hogy kárt fog tenni, még ha annyira vonzó is az adott pillanatban.

Tegyünk rendet belül. Tisztítsuk meg a szívünket és amennyire lehet legyünk őszinték magunkkal, mert csak akkor várhatunk el őszinteséget önmagunk felé is.

Együd Marianna



Link


 
 
0 komment , kategória:  Történetek, mesék...  
Megható történet egy kiskutyáról...
  2016-12-03 07:36:44, szombat
 
 




Megható történetet találtam ma reggel, egy kiskutyáról, ahogy olvasgattam itt a neten.



A hideg és az emberi gyarlóság továbbra is szerzi áldozatai! Ne hagyjátok, hogy ilyen világban kelljen élnünk! ...



Az anyukájára gondolt. Nagyon hiányzott neki, bár nem túl sok időt töltöttek együtt.
Elkezdett nyüszíteni utána. Az embergyerek azonnal kikapta őt az ajándékdobozból, babusgatta, esetlenül megszorongatta. Játszani kezdtek, hiszen még mindketten nagyon kicsik voltak. A család mosolyogva nézte, ahogy a díszes karácsonyfa mellett összebújtak, bukdácsoltak a földön, miközben a gyermeki kacaj összeolvadt az inkább csipogásra hasonlító ugatással. Amikor a játék hevében belekapott a szőnyeg sarkába és elkezdte rángatni, a családfő összeráncolt homlokkal rohant oda....
Eltelt néhány hét.
Ismét az anyukájára gondolt.
A jeges szél összeborzolta gyenge kis kölyökbundáját, a lánc súlyától már fájt a nyaka. Ha nagy lesz, biztosan jó lesz rá, de most még nehéz. Olyan kicsire összehúzta magát, amennyire csak tudta, hogy a metsző hideg ne tudja őt tovább bántani. A kutyaház sarkában reszketett, a pokróc, melyet hetekkel ezelőtt bedobtak neki, már rég megfagyott. Próbált volna nyüszíteni az anyja után, de már nem jött ki hang a torkán. Némán tátogott bele a fagyos éjszakába. Látta a ház ablakában a fényeket, az otthon melegére viszont már nem emlékezett, mintha évek teltek volna el. Mintha csak egy álom lett volna...
Hang nélkül sírt, könnyei azonnal ráfagytak az arcára. Édesanyja emléke egyre erősödött, soha nem érezte még őt ilyen közel magához.
Abban a pillanatban meglátta őt...
Hirtelen eltűnt a jeges szél, a hideg, sötét éjjel szétfoszlott. Békét, melegséget, szeretetet érzett maga körül. Bár azt nem tudta, hogy az anyja csak két napig élt azután, hogy elszakították őt tőle, a sorozatos, erőszakos utódnemzést nem tudta tovább elviselni meggyötört teste, de érezte, hogy innentől már mindig együtt lesznek. Soha senki nem fog újra közéjük állni.
Feltápászkodott, lerázta súlyos láncát és elindult édesanyja felé, miközben gyengéd, szeretettől párás tekintetük összefonódott...
Délelőtt vették észre. Aprócska, magzatpózba kuporodott, megfagyott testéről alig tudták levenni a láncot.
A test a kukába került, a lánc ott maradt.
Kell majd a következőnek....

Ismét támad a tél.
Ne menj el mellettük, te vagy az utolsó esélyük...
 
 
0 komment , kategória:  Történetek, mesék...  
Szeretet a dobozban
  2016-12-02 19:01:27, péntek
 
 


Szeretet a dobozban

Sharon Rózsája Emlékoldal·2016. november 30.
Réges - régi karácsonyi történetet mesélek el nektek.
Klári és Péter kitartóan, ragaszkodva szerették egymást. Már régóta jegyesek voltak, de egyiküknek sem volt lakása így nem tudtak összeházasodni. Mint a tavaszt, úgy várták, hogy egyszer majd férj és feleségként boldogan éljenek egy szerény kis garzonban, míg meg nem halnak. Klára nagynénjénél lakott, Péter meg szobát bérelt a külvárosban. Már nem voltak nagyon fiatalok. Amikor találkoztak, közös diákéveikről, mint szép emlékekről meséltek egymásnak és ekkor újra átélték azokat a boldog éveket. Ilyenkor Péter Klára dús szőke haját nézte, mely akkor és most is oly szép hosszú hullámos fürtökben omlott vállára. Néha befonta és szalaggal kötötte át. Ha találkoztak az mindkettőjüknek ünnep volt, lassan járták az utcákat és közben boldogan tervezgették a jövőjüket, de közben mindig megkérdezték egymást: - Emlékszel? Közeledett a Karácsony. Az ünnepi készülődésben mindenki próbálta lesni a másik kedvét, vajon mi lehet az, aminek a másik legjobban örülne. Péternek volt egy zsebórája, amit apjától örökölt. Nem volt túl értékes darab, hiányzott a lánca is, de Klára tudta, hogy Péter sohasem válna meg tőle, mert emlékezteti atyjára. Klára elhatározta, hogy meglepi Pétert egy arany óralánccal. Az ékszerészboltban rá is akadt egyre, ami épp illet a zsebórához.
Már majdnem kérte is, hogy csomagolják, amikor eszébe jutott, hogy erre az összes megtakarított pénze sem elég. Akárhogy is számolgatott csak az ár felét tudta volna odaadni a kereskedőnek. Másnap reggel, amikor a hosszú haját fésülgette eszébe jutott, hogy az utca végén a fodrásztól hallotta, hogy parókakészítéshez bármikor jó áron vásárol levágott hajat. Szőke hajkoronája, mint egy királynői disz ragyogott a fején akkor is, amikor a fodrász székében ült. Mély levegőt vett, még egyszer a tükörbe nézett, majd lehunyta szemét és mire kinyitotta már az új, rövid frizurájával nézett szembe.
De boldog volt, szíve hevesen dobogott és útja egyenesen az ékszerboltba vezetett. Megvette az óraláncot. Örömmel ment haza és arra gondolt, hogy mennyire fog örülni Péter az ajándékának. Meg különben is, a rövid hajjal sokkal egyszerűbb bánni... Nem is sajnálta már a fodrásznál otthagyott díszét. Pár nap múlva elérkezett Karácsony este. Klári egy kis dobozban, szépen becsomagolva odaadta Péternek az ajándékot. - Boldog karácsonyt szerelmem! Péter is átnyújtotta az ő ajándékát, ami szintén egy kis dobozkában volt, majd átölelte és megcsókolta. - Boldog karácsonyt neked is szerelmem!
Bontsuk ki! Annyira kíváncsi vagyok, hogy tetszik-e neked! - mondta izgatottan Klári. Elkezdték mindketten kibontogatni a kis dobozokat. - Levehetnéd a kendőt a fejedről. - mosolygott Péter. Hiszen az ő kis dobozában egy szép díszes ezüstcsat lapult. Péter már régóta meg akarta ezzel ajándékozni Klárát. Sokszor nézegette a kirakatban és elképzelte, milyen szépen mutatna hosszú, dús szőke hajában. Egy akadálya volt eddig, hogy megvegye. Nem volt rá elég pénze!
Mikor mindketten meglátták, hogy mivel lepték meg egymást, sírva, nevetve borultak egymás karjaiba. -Te eladtad a hajadat, hogy óraláncot vehess nekem! -Te meg eladtad a zsebórádat, hogy legyen pénzed a csatra! - Hogy mi milyen kis bolondok vagyunk!
És akkor boldog melegség járta át mindkettejüket és örültek annak, hogy a legszebb dologgal tudták megajándékozni egymást, az őszinte, önzetlen, odaadó szeretettel. Ez a karácsony örökre emlékezetes maradt számukra.
(Turcsányi Mátyás)
 
 
0 komment , kategória:  Történetek, mesék...  
A boldogság titka
  2016-08-07 06:54:33, vasárnap
 
  A boldogság titka
Indiai népmese

Sok-sok évvel ezelőtt élt Indiában egy bölcs, aki azt mondta, hogy egy nagy titkot őriz egy varázsládában, ami az élet minden területén sikeressé teszi, és ezért a világ legboldogabb emberének tartja magát. Sok irigy király ajánlott neki hatalmat és pénzt, még meg is próbálták ellopni a ládát, mind hiába. Minél jobban próbálkoztak a megszerzésével, annál boldogtalanabbak lettek, mert az irigység nem hagyta élni őket.
Így teltek-múltak az évek és a bölcs egyre boldogabb lett. Egy nap egy kisfiú toppant be hozzá és azt mondta:
- Uram, én is határtalanul boldog szeretnék lenni, mint te. Megmutatod nekem, hogyan érjem el a boldogságot?
- A bölcs a gyermek tisztaságát és egyszerűségét látva így szólt:
- Neked megmutatom a boldoggá válás titkát. Gyere velem és nagyon figyelj: Valójában két ládában őrzöm a boldogság titkát, a szívemben és az eszemben. A nagy titok pedig nem más, mint egy lépésekből álló sorozat, amit életed végéig követned kell.
Az első lépés azt, hogy tudd: Isten minden dologban ott van és ezért szeretned kell őt, és hálát adnod neki, mindazért, amid van.
A második lépés, hogy szeresd önmagad és minden nap lefekvéskor és felkeléskor ki kell jelentened:
- Én fontos vagyok, képes vagyok, értékes vagyok, okos vagyok, kedves vagyok, sokat várok magamtól, nincs olyan akadály, amit le ne tudnék győzni. Ezt hívják magas önbecsülésnek.
Harmadik lépés, hogy a gyakorlatban is megvalósítod, amit magadról állítasz. Vagyis ha azt gondolod, hogy okos vagy, viselkedj okosan; ha azt gondolod, hogy képes vagy, tedd meg amit kitűzöl magad elé; ha azt gondolod hogy nincs akadály amit ne tudnál legyőzni, akkor tűzzél ki célokat az életedben és harcolj értük amíg el nem éred. Ezt a lépést motivációnak hívják.
Negyedik lépés, hogy ne irigyelj senkit, azért amije van, vagy ami ő maga, ők elérték a céljukat, te érd el a sajátjaidat.
Ötödik lépés, hogy ne őrizgess a szívedben haragot senki iránt; ez az érzés nem fogja hagyni, hogy boldog légy. Hagyd, hogy Isten törvényei tegyenek igazságot, te bocsáss meg és felejts.
Hatodik lépés, hogy ne vedd el azt ami nem a tiéd, emlékezz, hogy a természet törvényei szerint, ha valakitől elveszel valamit, akkor holnap elvesznek tőled valami értékesebbet annál, amit elvettél. Fizesd meg a tartozásodat, add vissza, ami nem a tiéd, kérj bocsánatot, add oda mindenkinek azt, ami megilleti. Így biztosítod a békédet.
Hetedik lépés: Ne bánj rosszul senkivel. A világ minden élőlényének joga van ahhoz, hogy tiszteljék és szeressék.
És végül a nyolcadik lépés. Mindig mosolyogva kellj fel, és fedezd fel a szépséget és a jót a téged körülvevő dolgokban, gondolj bele, hogy milyen szerencsés vagy, amiért annyi mindened van, segíts a többieknek, anélkül, hogy arra gondolnál, hogy semmit sem fogsz kapni cserébe; figyeld meg az embereket és fedezd fel bennük a jó tulajdonságaikat, nekik is add át a titkot, hogy győztessé váljanak, és így boldogok legyenek.
 
 
0 komment , kategória:  Történetek, mesék...  
     1/16 oldal   Bejegyzések száma: 158 
2017.05 2017. Június 2017.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 67 db bejegyzés
e év: 402 db bejegyzés
Összes: 8926 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 11213
  • e Hónap: 50845
  • e Év: 287252
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.