Regisztráció  Belépés
dorotea55.blog.xfree.hu
"Széttéphetetlen kötelék a szeretet, mi köztünk él. Életünk szépség és küzdés, összeköt bennünket a hűség." Gy Marcsi
1954.01.30
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/17 oldal   Bejegyzések száma: 162 
Az aratógazda
  2017-07-20 13:30:13, csütörtök
 
 

Az aratógazda (népmese)

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagyon gazdag úr. Ennek a nagyon gazdag úrnak volt egy nagyon-nagyon szegény szolgája. Egyszer a nagyon gazdag úr kiadta neki parancsba, hogy menjen el a szántóföldjére aratni. Megparancsolta neki, hogy egy nap alatt két holdat kell learatnia, marokba szednie, kepébe raknia, azonban csak úgy arathat, hogy a gabonát szálanként vágja le.
A szegény ember ki is ment a mezőre. Elkezdte vágni a búzát, de akármennyit is dolgozott, egy nap alatt alig tudott a szántóföld végére érni. Esteledett már, amikor szomorúan látta, hogy nemsokára kiér a hosszú föld végére, és még mindig csak egy sort aratott le egész nap. Ráadásul más nehézség is kezdett tornyosulni előtte. Egyre vastagabbak lettek a gabonaszálak a föld vége felé. Nem tudta, milyen gabona ez, mi lehet ennek az oka?
Megállott a szálak előtt, és nem tudta magát elhatározni, hogy végigsuhintsa-e rajtuk a kaszáját, vagy se. A szálak már olyan vastagok voltak, mint a szegény ember dereka. Mégiscsak nekifohászkodott, mert arra gondolt, hogy odahaza éhes gyermekei várják, nekik is kell a kenyér. Előbbre lépett, és a deréknyi vastag gabonaszálaknak suhintotta a kaszáját. Azt várta, hogy a kasza éle nem fogja el a vastag szálakat, azonban úgy keresztülszaladt rajtuk, hogy a szegény ember meg sem érezte.
Nem ez volt azonban az igazi csoda. Ahogyan dőltek a szálak, a kalászokból aranyszemek peregtek alá. A szegény ember nagyon megörült ennek, abbahagyta az aratást, és rohant haza. Késő éjfélig vágta a feleségével a vastag búzaszálakat, a vékonyakat mind lábon hagyta. Mikor megelégelték a sok arany összeszedését, abbahagyták az aratást.
Másnap szó nélkül otthagyták a gazdag embert, és más országba költöztek. A sok aranyon házat és földet vásároltak maguknak. Ott éltek boldogan és szépen, míg meg nem haltak.
(A Répce mente meséi és mondái című kötetből)


Forrás: http://www.3szek.ro/load/cikk/42154?utm_source=feedburner&utm_medium=feed& ;utm_campaign=Feed%3A+3szekHirek+(3szek.ro+H%C3%ADrek)


Link





Link


 
 
0 komment , kategória:  Történetek, mesék...  
Neheztelés ládikója
  2017-07-13 14:53:05, csütörtök
 
  Merényi Zoltán
Neheztelés ládikója

Egy tanár minden diákjának azt a feladatot adta fel a következő hétre, hogy vegyenek egy karton dobozt és az elkövetkező héten minden egyes személyért, aki bosszúságot okoz nekik, akiket nem szívlelnek és akiknek nem tudnak megbocsátani, tegyenek be a ládikóba egy barackot, melyre tegyenek egy címkét is az illető személy nevével.
Egy héten keresztül ezt a ládikót a hallgatóknak magukkal kellett cipelniük állandóan, otthonukba, az autójukba, az órákra, még éjszaka is ágyuk mellé kellett helyezniük azt.
A hallgatóknak szórakoztatónak tűnt az elején a feladat és mindannyian buzgón írták a neveket, melyek gyermekkoruktól kezdve eszükbe ötlöttek. Ezután, lassan-lassan, amint múltak a napok, a hallgatók újabb neveket írtak a listára, olyan emberek neveit akikkel naponta találkoztak és úgy tűnt, megbocsáthatatlanul viselkedtek velük szemben...

Feltűnt nekik időközben, hogy a ládikó egyre súlyosabbá válik. A hét elején beletett barackok kezdtek ragacsos masszává rothadni, elviselhetetlen bűzt árasztva és a rothadás gyorsan átterjedt a többi barackra is.

Nehéz problémát okozott az is, hogy kötelesek voltak állandóan magukkal hordani ezt, vigyázzanak arra, nehogy az üzletekben, az autóbuszban, az étteremben, találkozón, ebédlőben, fürdőben felejtsék azt, főképp mert minden egyes hallgató neve és lakcíme valamint a kísérlet témája rá volt írva a ládikóra. Ráadásul, a karton doboz is kellett szétbomlani, siralmas állapotba kerülve: nehezen cipelve súlyos terhét.

Mindannyian gyorsan és világosan megértették a leckét, amit a tanár megpróbált elmagyarázni nekik a hét végén, vagyis, annak a ládikónak a súlya, amit egy héten keresztül magukkal cipeltek, csupán a magunkkal cipelt lelki nehézség súlyát képviseli, akkor amikor gyűlöletet, irigységet, más személyek iránti megvetést cipelünk magunkban. Gyakran azt hisszük, hogy kegyelmet gyakorolunk másoknak megbocsátva. A valóságban azonban, ez a legnagyobb szívesség, amit önmagunknak tehetünk!

A te ládikódban hány barack van... és mit szándékozol velük tenni?!
 
 
0 komment , kategória:  Történetek, mesék...  
Régmúlt emlékképiből...
  2017-07-13 13:42:46, csütörtök
 
 
Soha semmi sem múlik el egészen. Nem igaz ám, hogy az idő, ahogyan mondani szokták, eljár felettünk, és egy bekötött szájú zsákban magával viszi a tegnap és tegnapelőtt történeteit, illatait, színeit és formáit. Én inkább úgy érzem, hogy az, ami egyszer megtörtént velünk, az soha többé nem válhat meg nem történtté, amíg élünk, megőrizzük magunkban a benyomásait.
Kassák Lajos


Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek, Megférhetetlen oly kicsin tanyán.
Vörösmarty Mihály

A múlt mindenkié, a jövő senkié. A jövőt ne kérdezzétek, és a múltnak ne válaszoljatok, mert a múlt maga a válasz sok felesleges kérdésre.

Fekete István



Régmúlt emlékképiből...
Link






Az egész élet emlékekből áll, csak mindig a jelen pillanat múlik el olyan gyorsan, hogy észre sem vesszük.
Tennessee Williams

Link




De sokszor hallottam már azt a mondatot, hogy a jelenben kell élni, és felesleges a múlttal foglalkozni! Amikor valaki azt mondja, hogy értelmetlen a múlttal foglalkozni, hiszen azt már nem lehet megváltoztatni, nagy precizitással fejezi ki, hogy azt gondolja: az segítene rajta, ha a múltat megváltoztathatná. Azt hiszi, a múlttal kapcsolatos egyetlen lehetősége az volna, ha azt meg nem történtté tehetné vagy átírhatná, és mivel ez lehetetlen, nincs dolga ezzel. A sejtjeink azonban őrzik a múltunkat, így az hatást gyakorol a jelenünkre. Ezért éppen annyira érdemes a múlttal foglalkozni, azt földolgozni, elrendezni, amennyire a jelen szempontjából szükségünk van rá. A múltat pontosan azért kell helyére tenni, hogy a jelenben élhessünk.
Pál Ferenc





Link





Link


 
 
0 komment , kategória:  Történetek, mesék...  
Nincs Cím
  2017-07-13 13:13:25, csütörtök
 
  Link






Forrás: http://www.pikanteri.hu/uncategorized/milyen-erzes-oregedni-egy-iras-amelytol-sze retni-fogod-az-eletkorod/





Milyen érzés öregedni? - egy írás, amelytől szeretni fogod az életkorod


Gyerekként mennyire várjuk, hogy felnőttek lehessünk. Idősebbnek hazudjuk magunkat, hogy menőbbek legyünk, felfelé kerekítünk. Aztán eljön a húsz, meg a harminc, meg a negyven - elkezdünk lefelé kerekíteni, vicceket olvasunk arról, hogy negyven felett már annak is örülnünk kell, ha reggelente felébredünk és nem biztos, hogy jó érzés. Rohan az idő és tényleg kegyetlenül rohan.
Bármennyi éves is vagy, ezt az írást olvasd el. Szeretni fogod, ahogyan az életkorodat is - mert sok benne a bölcsesség és a tapasztalat. Fogadd szeretettel:
Megfontolandó szavak az öregségről.
Egy nap, egy fiatal barátnőm azt kérdezte tőlem, milyen érzés öregedni.
Meghökkentem kérdésén, mert én sosem gondoltam arra, hogy én öreg lennék. Az ifjú hölgy, látván reakciómat, rögtön zavarba jött, de megmagyaráztam neki, hogy számomra ez egy érdekes kérdés, elgondolkodom rajta és majd később válaszolok neki.

Végül is úgy döntöttem, hogy az öregség egy ajándék.

Tulajdonképpen életemben most lehetek először az, aki mindig is szerettem volna lenni. . Persze, nem a testem! Időnként én is kétségbeesem a ráncaim, a táskás szemem, a megereszkedett fenekem miatt. És gyakran meghökkenek azon az öreg nőn, aki visszanéz rám a tükörből /aki pont úgy néz ki, mint az anyám/, de nem sokáig gyötrődöm ezek felett.

Sosem cserélném el az én nagyszerű életemet, a szerető családomat, az én csodálatos barátaimat a kevésbé ősz hajért vagy egy feszes hasért. Ahogy korosodtam, egyre kedvesebb lettem a magam számára és kevésbé kritikus magammal szemben. A saját barátommá váltam. Nem tolom le magam, ha több süteményt eszem a kelleténél, vagy nem vetem be az ágyat, vagy megveszem azt a virágtartót az erkélyre, amire semmi szükség nincs, de jól néz ki. Felhatalmazva érzem magam, hogy élvezkedjek, hogy rendetlen legyek, hogy extravagáns legyek.
Annyiszor megéltem, hogy legkedvesebb barátaim idő előtt elmennek; mielőtt még megérték volna azt a szabadságot, amit az öregség hoz magával.
Ki törődik azzal, hogy hajnali 4 -ig olvasok, vagy játszom a computeren?
Táncolhatok a régi muzsikára, ha úgy tartja a kedvem és sírhatok a régi szerelem emlékén...és meg is teszem.
Sétálok a vízparton egy olyan fürdőruhában, amiben kidomborodnak a testrészeim, és önfeledten vetem bele magam a hullámokba, ha jól esik, és nem törődöm a motorcsónakokból rám vetett sajnálkozó pillantásokkal.

Ők is lesznek öregek, ha elég szerencséjük lesz hozzá!

Tudom, persze, azt is, hogy időnként feledékeny vagyok. És hát van is néha mit, elfelejteni az életből. De azért a legfontosabb dolgokra emlékszem.

Hát igen, életem során azért megtört néhányszor a szívem. Hogyne tört volna meg, amikor elveszítesz valakit, akit szerettél, amikor egy gyerek szenved, vagy elüti a cicádat egy autó? De a megtört szív az, ami erőt ad és megértést és részvétet kelt.
Egy olyan szív, mely sosem szenvedett, érzéketlen maradt minden iránt, az sosem fog örömöt érezni a tökéletlenség felett.

Én nagyon boldog vagyok, hogy elég soká éltem ahhoz, hogy megőszülhessek, hogy a fiatalos nevetésem mély ráncokat mart az arcomra. Oly sokan vannak, akik soha nem nevettek és oly sokan, akik nem érték meg, hogy ősz hajszálaik legyenek.

Ahogy múlnak az évek, úgy egyre könnyebb pozitívnak lenni. Egyre kevesebbet kell törődni azzal, mit gondolnak mások. .

Én nem teszek fel magamnak se kérdéseket. Ráadásul fenntartom magamnak a jogot, hogy ne legyen igazam.
Nos, válaszolva ifjú barátnőm kérdésére, elmondhatom, hogy nem bánom, hogy öregszem. Szabaddá tesz. Szeretem azt, akivé váltam. Nem akarok örökké élni, de amíg itt vagyok, nem fecsérlem olyanra az időmet, mint, hogy mi lett volna ha. vagy azon izgassam magam, mi lesz majd. És minden áldott nap eszem édességet /már ha kedvem van hozzá/.

Mindig mosolyogj és a szívből fakadó igaz barátságokra nagyon vigyázz!
És ajánlom még, hogy mindig nevessetek a saját hülyeségeiteken, mert a nevetés az élet legnagyobb adománya és a kínaiak szerint erősíti az immunrendszert.
/ A szerző ismeretlen/



Link


 
 
0 komment , kategória:  Történetek, mesék...  
Szép gondolatok...
  2017-06-18 19:16:17, vasárnap
 
  A TANÍTÓ TANÍTÁSA

Sok évvel ezelőtt Éva néni ötödikes osztálya előtt állt, és azt a hazugságot mondta a gyerekeknek, hogy mindegyiket egyformán szereti. De ez lehetetlen volt, mert az első sorban Horváth Peti olyan rendetlen és figyelmetlen kisfiú volt, hogy Éva néni valójában élvezettel írt a feladataira vastag piros ceruzával nagy X jeleket, és a lap tetejére pedig legrosszabb érdemjegyet.Egy napon Éva néni a gyerekek régi bizonyítványait nézte át, és megdöbbent Peti előző tanítóinak bejegyzésein. ,,Peti tehetséges gyerek, gyakran jókedvűen kacag. Munkáját pontosan végzi és jó modorú. Öröm a közelében lenni" - írta első osztályos tanítója.

Másodikban így szólt a jellemzés: ,,Peti kitűnő tanuló, osztálytársai nagyon szeretik, de aggódik, mert édesanyja halálos beteg. Az élet Peti számára valódi küzdelem lehet."

Harmadik osztályos bizonyítványában ez áez állt: ,,Édesanyja halála nagy megrázkódtatás számára. Igyekszik mindent megtenni, de édesapja nem nagyon törődik vele."

Negyedik osztályos tanítója ezt írta: ,,Peti visszahúzódó és nem sok érdeklődést mutat az iskola iránt. Nem sok barátja van, és néha alszik az osztályban." Ezeket olvasva Éva néni ráébredt a problémára és elszégyellte magát.

Még rosszabbul érezte magát, amikor a Karácsonyi ünnepségen tanítványai fényes papírba csomagolt, gyönyörű szalaggal átkötött ajándékait bontogatta, és köztük meglátta Peti ajándékát, a fűszeresnél kapható vastag barna papírba bugyolálva. Éva néni a gyerekek előtt bontotta ki az ajándékokat, és gondosan nyitotta ki Peti csomagját. Néhány gyerek nevetni kezdett, amikor meglátta a kövekkel kirakott karkötőt, amiből néhány kő hiányzott, és mellette egy negyedüvegnyi parfümöt. De a gyerekek nevetése abbamaradt, amikor hallották, ahogy Éva néni felkiált: ,,Milyen szép karkötő!", és látták, hogy felveszi a karkötőt és csuklójára cseppent a parfümből.

Horváth Peti egy kicsit tovább maradt az iskolában, hogy megszólíthassa: ,,Éva néni, ma olyan volt az illata, mint valamikor édesanyámé." Éva néni sokáig sírt, amikor a gyerekek elmentek. Attól a naptól kezdve nem olvasást, írást és matematikát tanított. Elkezdte a gyerekeket tanítani.

Éva néni különös figyelmet szentelt Petinek. Ahogy dolgozott vele, Peti elméje mintha életre kelt volna. Minél több bátorítást kapott, annál gyorsabban reagált. Év végére Peti az osztály élére került, és már azért volt hazugság, hogy minden gyerekeket egyformán szeret, mert Peti lett a legkedvesebb diákja.

Négy évvel később egy üzenetet talált Petitől, amit az ajtaja alatt csúsztatott be. Az állt benne, hogy ő volt élete legjobb tanítója. Azt írta, hogy befejezte a középiskolát, az osztályában harmadik volt az élen.
Négy évvel később egy újabb üzenet érkezett, amiben azt mondta el, hogy bár voltak nehéz időszakok, kitartott tanulmányai mellett, és hamarosan egyetemi diplomát szerez, legmagasabb kitüntetéssel.

Még négy év telt el, és újra levél érkezett Petitől. Ebben elmondta, hogy miután megszerezte diplomáját, elhatározta, hogy tovább tanul. Hozzátette, hogy még mindig Éva néni a legjobb és legkedvesebb tanára, aki valaha is volt. Ez alatt a levél alatt az aláírás hosszabb volt: Dr. Horváth Péter.
Hirdetés

A történetnek nincs vége itt. Azon a tavaszon újabb levél érkezett.
Peti elmondta, hogy találkozott egy lánnyal, és nősülni készül, és kérdezte, hogy Éva néni elfoglalná-e a vőlegény édesanyja számára fenntartott helyet.
Hirdetés

Természetesen Éva néni elfogadta a meghívást.

A régi karkötőt vette fel, amiről kövek hiányoztak, és azt a parfümöt cseppentette magára, amire Peti úgy emlékezett, hogy utolsó együtt töltött Karácsonykor viselte az édesanyja.
Megölelték egymást, és Dr. Horváth Péter Éva néni fülébe súgta, ,,Köszönöm, Éva néni, hogy hitt bennem. Hálásan köszönöm, amiért segített nekem, hogy fontosnak érezzem magam, megmutatta nekem, hogy számítok, és az életem érték."

Éva néni könnyekkel a szemében visszasúgta, ,,Peti, tévedsz. Te voltál az, aki megmutattad nekem, hogy számítok, és az életem érték. Amikor találkoztam veled megtanultam, hogy hogyan érdemes tanítani."

(Elizabeth Silance Ballard)
 
 
0 komment , kategória:  Történetek, mesék...  
A rózsa és a skorpió
  2017-05-30 15:09:19, kedd
 
  Link




A rózsa és a skorpió

Volt egyszer valahol a távol Afrikában egy poros karavánút,melyen gyakran megfordultak kereskedők,utazók.
Egy napon,török kereskedők szállítottak rózsatöveket,de váratlanul homokvihar támadt rájuk,s a megriadt tevék
szanaszét szaladtak,szétszórva értékes terhüket.
Minden rózsatő elpusztult,kiszáradt a forró napon.Csak egy kis gyönge tövecske sodródott a széllel,még végül
elakadt egy oázis közelében.Mélyen belefúródott a homokba és mivel itt nedves volt a talaj,sikerült megkapaszkodnia.
Három nap és három éjjel kellett ahhoz,hogy kipihenje a borzalmas utazást,s a negyedik nap végre újra érezte
az élet lüktetését sejtjeiben.Mohón szívta fel a nedvességet a talajból,szárai kiegyenesedtek,levelei kisimultak,
és bimbója újra élénk,vörös színben pompázott.
Pár nap múlva a bimbó kipattant és megszületett a sivatag első rózsája.
Olyan volt,mint egy igazi csoda a sivár,szürke sivatagban:
....fantasztikusan színes....
....és csodálatosan illatos.....
Így látta meg őt a skorpió.Még soha nem érzett ilyen vonzerőt.Éreznie kellett ezt az illatot,amihez foghatót soha
nem érzett,és látnia kellett ezeket a színeket közelebbről is,amihez hasonlót még soha nem látott.
Ezért hát közelebb merészkedett.Egészen közel.....
És a rózsa tövise megszúrta az orrát.Megijedt és hátra ugrott.
-Miért bántasz?-kérdezte a rózsát.
-Én nem bántalak-felelte a rózsa.
-De megszúrtál a tüskéiddel!
-A tüskéim nem azért vannak,hogy másokat bántsak,hanem,hogy megvédjem magam másoktól.
-Tőlem nem kell félned,én nem akarlak bántani,sőt,ha kell megvédelek.
-Köszönöm-mondta a rózsa.Gyere máskor is,olyan magányos vagyok.
Így aztán a kis skorpió mindennap meglátogatta a gyönyörű rózsát,és csodálattal nézett fel rá.
Egy napon azonban, a rózsa levelei lehajoltak,s úgy tűnt,nagyon beteg.
Amikor meglátta őt a kis skorpió,aggódva megkérdezte:
-Mi történt?Mi a baj?Miben segíthetek?
.....És a rózsa így válaszolt:
-Nem tudsz segíteni!Túl nagy a forróság,nem találnak már vizet a gyökereim.
A kis skorpió nem kérdezett többet,megfordult és elindult az oázis irányába.
A kúthoz érve szájába vett egy csepp vizet, és visszaszaladt a rózsához,és a tövéhez cseppentette.
A rózsa bágyadtan hajtotta le a fejét és csüggedten mosolygott a kis skorpió értelmetlennek tűnő erőlködésén.
De a skorpió,most nem törődött mással,csak elszaladt és visszajött,egy újabb csepp vízzel,tette ezt tízszer,
százszor,ezerszer.....
És este,amikor lenyugodott a Nap,és felkelt a Hold,a rózsa újra felemelte fejét,és boldogan nyújtotta a telihold felé,
s illatát széthordta a szél.
A kis skorpió végkimerülés szélére került,elnyúlva feküdt a rózsa lábánál,de szeme ragyogott,ahogy felnézett rá.
S ekkor a a rózsa letekintett,s hálásan mondta:
-Megmentetted az életemet.Bárcsak meghálálhatnám valaha.Mit tehetek érted?
-Nincs más kívánságom,csak egyszer az életben szeretném közelről érezni a virágod illatát.De tudom,te nem tudsz
hozzám lehajolni,én pedig nem tudok felmászni,mert tüskéid agyonszúrnának.
A rózsa ekkor elmosolyodott,megrázta magát, s lehullott az összes tüske a száráról.Tudta,hogy így védtelen marad,de
ez volt a legkevesebb,amit megtehet a kis skorpiónak hálából.
És ekkor a kis skorpió összeszedte utolsó erejét,és felmászott a rózsa szárán,egészen addig míg el nem érte a virágot.
Ekkor ollóival vigyázva átkarolta,fejét óvatosan bedugta a szirmok közé...
S,mint szerelmes férfi,ki arcát kedvese hajába fúrja,úgy szívta be a kis skorpió is, a rózsa bódító illatát.
Egészen beleszédült!
Itt a magasban a tömény illat,a csillagok ragyogása,és a sivatag végtelensége megérintette lelkét.
Elmosolyodott,mert most már tudta,mi a boldogság.
Lábai elernyedtek,ereje elfogyott és ájultan zuhant vissza a rózsa tövéhez.
A hajnal első sugarai,már csak a kihűlt testét találták.
S a rózsa szirmaival összegyűjtötte a hajnali harmatcseppeket,s mint könnyeivel megsiratta a kis skorpiót.
Néhány csepp a skorpióra csöppent,rózsaillattal borítva be testét.
Néhány nap múlva a rózsa is elhervadt,nem volt már ,ki vízcseppekkel táplálja a nagy forróságban.
Az emberek sok-sok év múlva, találtak egy elhalt skorpiót a sivatagban.
Nem értetették,hogyan lehet rózsa illata,hiszen a rózsát és a skorpiót olyan hatalmas távolság választja el egymástól.
Több ezer kilométer....
Nem tudták,és nem is tudhatták,hogy létezik egy magasabb rendű erő,mely két sorsot egymáshoz rendel és összekapcsol !



Link






Link
sok szép írás található
 
 
0 komment , kategória:  Történetek, mesék...  
Gondolatok
  2017-03-29 06:52:09, szerda
 
 
Forrás: Safringer- blog 2010.05.10 16:21:18


"Anna néni 83 éves, és egy idősek otthonában lakik. Már nem élnek a hozzátartozói, akik meglátogathatnák. Férje a háborúban esett el, és mindkét gyermeke fiatalon halt meg.
Egy napon megkérdeztem tőle, hogy hogyan tud keserűség nélkül visszatekinteni nehéz életére. Egy kis ládikót húzott elő ruhásszekrénye egyik fiókjából, kinyitotta, majd megmutatta "kincseit". Egy lapocskát a kalendáriumból arról a napról, amikor is egy nehéz döntést kellett meghoznia valamivel kapcsolatban, Isten félreérthetetlenül szólt hozzá. Egy darabkát abból a vödör szénből, amit a barátai hoztak meglepetésként, amikor már nem volt mivel fűtenie. Egy fotót mutatott még egy autóroncsról, - sérülések nélkül úszott meg egyszer egy súlyos balesetet.
E tárgyak Anna számára nem csupán jobb időkből származó emlékek voltak. Tudatosan gyűjtötte őket, hogy ezek emlékeztessék, milyen jól bánt vele az Úr.
'A szomorú emlékeket is őrzöm. A jót, amit Isten velem cselekedett, borzasztó gyorsan elfelejtem, ezért is próbáltam meg az emlékeket ilyenformán megőrizni. A nehéz órákban ezek a kis "kincsek" segítenek Isten jóságát felidézni, és egyben tudatosítani, hogy a jövőben is rábízhatom magam.'

A látottak nagyon nagy hatással voltak rám. Elhatároztam, hogy mostantól fogva figyelmesebben járok-kelek a világban, hogy Isten kedvességének apró jeleit szem elől ne tévesszem.

Továbbgondolásra: Milyen emlékeket tennél a saját ládikódba?"
 
 
0 komment , kategória:  Történetek, mesék...  
A rózsa és a csalogány
  2017-02-08 19:04:44, szerda
 
  Amikor pedig a Hold fönn ragyogott az égen, a csalogány odarepült a rózsafához, és a tövisnek feszítette keblét. Egész éjszaka énekelt tövissel a keblében, és a hideg, dermedt Hold lehajolt hozzá, úgy hallgatta. Egész éjszaka énekelt, s a tövis egyre mélyebben és mélyebben fúródott keblébe, és a szíve vére egyre apadozott... És a rózsafa legfelső ágán virágba szökkent egy csodálatos rózsaszál... Mint a rózsa árnyéka az ezüsttükörben, mint a rózsa árnyéka a víz színén, olyan volt ez a rózsaszál, amely a fa legfelső ágán virágba szökkent. De a fa rákiáltott a csalogányra, hogy szegezze mellét erősebben a tövisnek. - Szorosabban, kis csalogány - kiáltott a fa -, vagy megvirrad, mielőtt elkészülne a rózsa! S így a csalogány még erősebben nekifeszítette keblét a tövisnek, és egyre hangosabban és hangosabban énekelt... És enyhe pír öntötte el a rózsa szirmait, ahogyan a vőlegény arca elpirul, amikor megcsókolja menyasszonya ajkát.
De a tövis még nem hatolt be a csalogány szívébe, s így a rózsa bimbós belseje fehér maradt, mert csak egy csalogány szíve vére festheti karmazsinpirosra egy feslő rózsa szirmait. És a fa rákiáltott a csalogányra, szorítsa magát jobban a tövishez. - Szorosabban, kis csalogány - kiáltott a fa -, vagy megvirrad, mielőtt elkészülne a rózsa!
S így a csalogány még erősebben feszítette keblét a tövisnek, és a tövis belefúródott a szívébe, és szegény madarat gyötrelmes kín járta át. Keservesen, egyre keservesebben fájt a seb, vadul, egyre vadabbul szállt az ének, mert a csalogány szerelemről dalolt, amelyet beteljesít a halál, a szerelemről, amely nem hal meg a sírban. És a csodálatos rózsaszál karmazsinpiros lett, mint a keleti égbolt rózsája...
-Nézd, nézd - kiáltott a fa -, kivirult a rózsa! De a csalogány nem válaszolt, mert már holtan feküdt a magas fű között, tövissel a szívében.

Oscar Wilde: A rózsa és a csalogány



Link


 
 
0 komment , kategória:  Történetek, mesék...  
A tanító tanítása
  2017-01-07 14:53:56, szombat
 
 
Link








Elizabeth Silance Ballard:
A tanító tanítása

Sok évvel ezelőtt Éva néni ötödikes osztálya előtt állt, és azt a hazugságot mondta a gyerekeknek, hogy mindegyiket egyformán szereti. De ez lehetetlen volt, mert az első sorban Horváth Peti olyan rendetlen és figyelmetlen kisfiú volt, hogy Éva néni valójában élvezettel írt a feladataira vastag piros ceruzával nagy X jeleket, és a lap tetejére pedig legrosszabb érdemjegyet.

Egy napon Éva néni a gyerekek régi bizonyítványait nézte át, és megdöbbent Peti előző tanítóinak bejegyzésein. ,,Peti tehetséges gyerek, gyakran jókedvűen kacag. Munkáját pontosan végzi és jó modorú. Öröm a közelében lenni" - írta első osztályos tanítója.

Másodikban így szólt a jellemzés: ,,Peti kitűnő tanuló, osztálytársai nagyon szeretik, de aggódik, mert édesanyja halálos beteg. Az élet Peti számára valódi küzdelem lehet."

Harmadik osztályos bizonyítványában ez állt: ,,Édesanyja halála nagy megrázkódtatás számára. Igyekszik mindent megtenni, de édesapja nem nagyon törődik vele."

Negyedik osztályos tanítója ezt írta: ,,Peti visszahúzódó és nem sok érdeklődést mutat az iskola iránt. Nem sok barátja van, és néha alszik az osztályban." Ezeket olvasva Éva néni ráébredt a problémára és elszégyellte magát.

Még rosszabbul érezte magát, amikor a Karácsonyi ünnepségen tanítványai fényes papírba csomagolt, gyönyörű szalaggal átkötött ajándékait bontogatta, és köztük meglátta Peti ajándékát, a fűszeresnél kapható vastag barna papírba bugyolálva. Éva néni a gyerekek előtt bontotta ki az ajándékokat, és gondosan nyitotta ki Peti csomagját. Néhány gyerek nevetni kezdett, amikor meglátta a kövekkel kirakott karkötőt, amiből néhány kő hiányzott, és mellette egy negyedüvegnyi parfümöt. De a gyerekek nevetése abbamaradt, amikor hallották, ahogy Éva néni felkiált: ,,Milyen szép karkötő!", és látták, hogy felveszi a karkötőt és csuklójára cseppent a parfümből.

Horváth Peti egy kicsit tovább maradt az iskolában, hogy megszólíthassa: ,,Éva néni, ma olyan volt az illata, mint valamikor édesanyámé." Éva néni sokáig sírt, amikor a gyerekek elmentek. Attól a naptól kezdve nem olvasást, írást és matematikát tanított. Elkezdte a gyerekeket tanítani.

Éva néni különös figyelmet szentelt Petinek. Ahogy dolgozott vele, Peti elméje mintha életre kelt volna. Minél több bátorítást kapott, annál gyorsabban reagált. Év végére Peti az osztály élére került, és már azért volt hazugság, hogy minden gyerekeket egyformán szeret, mert Peti lett a legkedvesebb diákja.

Négy évvel később egy üzenetet talált Petitől, amit az ajtaja alatt csúsztatott be. Az állt benne, hogy ő volt élete legjobb tanítója. Azt írta, hogy befejezte a középiskolát, az osztályában harmadik volt az élen.

Négy évvel később egy újabb üzenet érkezett, amiben azt mondta el, hogy bár voltak nehéz időszakok, kitartott tanulmányai mellett, és hamarosan egyetemi diplomát szerez, legmagasabb kitüntetéssel.

Még négy év telt el, és újra levél érkezett Petitől. Ebben elmondta, hogy miután megszerezte diplomáját, elhatározta, hogy tovább tanul. Hozzátette, hogy még mindig Éva néni a legjobb és legkedvesebb tanára, aki valaha is volt. Ez alatt a levél alatt az aláírás hosszabb volt: Dr. Horváth Péter.

A történetnek nincs vége itt. Azon a tavaszon újabb levél érkezett.

Peti elmondta, hogy találkozott egy lánnyal, és nősülni készül, és kérdezte, hogy Éva néni elfoglalná-e a vőlegény édesanyja számára fenntartott helyet.

Természetesen Éva néni elfogadta a meghívást.

A régi karkötőt vette fel, amiről kövek hiányoztak, és azt a parfümöt cseppentette magára, amire Peti úgy emlékezett, hogy utolsó együtt töltött Karácsonykor viselte az édesanyja.

Megölelték egymást, és Dr. Horváth Péter Éva néni fülébe súgta, ,,Köszönöm, Éva néni, hogy hitt bennem. Hálásan köszönöm, amiért segített nekem, hogy fontosnak érezzem magam, megmutatta nekem, hogy számítok, és az életem érték."

Éva néni könnyekkel a szemében visszasúgta, ,,Peti, tévedsz. Te voltál az, aki megmutattad nekem, hogy számítok, és az életem érték. Amikor találkoztam veled megtanultam, hogy hogyan érdemes tanítani.



Link


 
 
1 komment , kategória:  Történetek, mesék...  
Kiegyenlítve - picit a háláról
  2016-12-21 06:59:09, szerda
 
  Link




Kiegyenlítve - picit a háláról

Egy nap egy szegény fiú, aki házalásból próbálta összegyűjteni a pénzt saját tanulására, iskolába menet nagyon éhes volt. Kotorászott a zsebében, de csak egy tíz centest talált. Elhatározta, hogy bekopog a következő házba, és kér valamit enni. Ám amikor egy kedves fiatalasszony kinyitotta az ajtót, inába szállt a bátorsága, és étel helyett csak egy pohár vizet kért. Az asszony ránézett, látta rajta, hogy éhes, ezért egy nagy pohár tejjel tért vissza. A fiú lassan kiitta a tejet, majd megkérdezte: ,,Mivel tartozom?" ,,Semmivel", mondta az asszony. ,,Anyám azt tanította, hogy sose fogadj el pénzt, ha kedvességből adsz valamit." ,,Nagyon köszönöm", válaszolta a fiú.

Howard Kelly* tovább ment, s nemcsak fizikailag érezte jobban magát, de erősödött Istenbe és az emberekbe vetett hite is.
Évekkel később a fiatalasszony súlyosan megbetegedett. A helyi orvosok tanácstalanok voltak. Végül beutalták a közeli nagyvárosba, a John Hopkins Egyetem Klinikájára, s tudós orvosokat hívtak tanácskozásra a ritka betegségről.
Dr. Howard Kelly is köztük volt. Mikor meghallotta a város nevét, ahonnan az asszonyt hozták, felkereste a kórteremben. Azonnal felismerte. Az asszony a fehér orvosi köpenyben, ha tudta volna sem ismerte volna fel a fiút, aki vizet kért tőle. Dr Kelly azzal az eltökéltséggel érkezett a tanácskozásra, hogy mindent megtesz az asszony megmentéséért. Attól a naptól kezdve figyelme nagy részét erre szánta.
Hosszas küzdelem után győzelem következett. Mielőtt az asszony gyógyulva hazatért volna, Dr. Kelly elkérte a gazdasági osztályról a kezelési költségeket tartalmazó számlát aláírásra. Megnézte, írt valamit az oldalára, s odaadta egy asszisztensnek, hogy vigyék be, adják át a betegnek. Az asszony félve vette át a számlát, tudta, hogy egész további életében a rajta lévő összeget fogja törleszteni. Megrémült a számok láttán, de aztán észrevett valami írást a számla oldalán. Ezt olvasta: ,,Egy pohár tejjel kiegyenlítve". Aláírás: Dr. Howard Kelly
*Dr Howard Kelly neves orvos volt, aki 1895-ben megalapította a John Hopkins Egyetem Nőgyógyászati Onkológia osztályát.
Forrás:http://eszmelkedesek.blogspot.hu/
(Aldous Huxley: The Power of Kindness)
www.ciadvent.ie
 
 
0 komment , kategória:  Történetek, mesék...  
     1/17 oldal   Bejegyzések száma: 162 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 42 db bejegyzés
e év: 589 db bejegyzés
Összes: 9108 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1796
  • e Hét: 9878
  • e Hónap: 39077
  • e Év: 479641
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.