Regisztráció  Belépés
dorotea55.blog.xfree.hu
"Széttéphetetlen kötelék a szeretet, mi köztünk él. Életünk szépség és küzdés, összeköt bennünket a hűség." Gy Marcsi
1954.01.30
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 62 
Tavaszi pillantás
  2018-02-05 07:24:32, hétfő
 
  Nikolaus Lenau
Tavaszi pillantás

Sűrü erdőn tavaszi
hajnalóra fénye lobban,
s száll az égből valami
halk szerelmi hír titokban.

Figyel a fa, csupa láz,
szétfeszíti minden ágát,
úgy issza föl e varázs
és az élet áradását.

Virág nyílik valahol,
tiszta harmat tölti kelyhét;
örömében meghajol,
úgy áldja az ég kegyelmét.

Lombok éjén hirtelen
szíve dobban a madárnak,
elönti a szerelem,
s vágya zengő dalba árad.

S ez a boldog kikelet
nem támadt az ég szavára,
csak egy néma és meleg
sugarától gyúlt ki lángja;

mint szivemben, amelyet
bús tél tartott leigázva,
tavasz támadt a szemed
egyetlenegy sugarára.

Rónay György fordítása


Link


 
 
0 komment , kategória:  Világirodalmi vers-antológiája  
Mint fehér kő dereng
  2018-02-05 07:02:13, hétfő
 
  Anna Ahmatova
Mint fehér kő dereng

Mint fehér kő dereng a kútfenéken,
mélyembe zárva bennem él egy emlék.
Ez mindenem: vigaszom, szenvedésem.
Ellene mit tegyek - hiába tennék!

Tudom, meglátja, aki rám hajolva
nagyon-nagyon közelről néz szemembe.
Szomorúbb lesz, és elszorul a torka,
mintha fájdalmas mesére figyelne.

Minden tárgy egy-egy elvarázsolt lélek,
eszmél, hát ember-lelkét hogy feledné?
Örökkön-élő, bűvös szenvedésnek
te változzál át emlékezetemmé.

(Rab Zsuzsa fordítása)


Link


 
 
0 komment , kategória:  Világirodalmi vers-antológiája  
Varázserdő
  2018-02-05 06:53:28, hétfő
 
  Link




Johannes R. Becher
Varázserdő

Siklom a már kirajzolt hócsapáson,
a fehér erdőt hangtalan szelem.
Az ismeretlenek nyomát bejárom,
mit már csak alig-alig lát a szem.
A sí-vágányon szállok egymagamban,
minthogyha új országba siklanék.
Fehér erdő simul rám puha-halkan,
s kezemhez ér a fehér sűrüség.
A fák kinyúlnak, és a vad harasztra
a hóköpeny szelíden ráborul.
Kiáltok egyet, és a hang befagyva,
mint holt csilingelés, a csendbe hull.
Még nem lebbenti szét a napsugár a
varázsfüggönyt az alvó fák fölött,
de sejteti a kristálycsillogásba,
hogy vissza tudja varázsolni őt.
Időtlen száguldás a végtelenbe,
s érzed már felejthetetlenül:
varázserdőben szállsz, hóval befedve,
és téged is varázslat vesz körül.
Még befagyott dalok szólnak a csendből,
de már itt-ott madárkák szállanak.
Olykor egy pici hó porzik le fentről,
és megremegteti az ágakat.
 
 
0 komment , kategória:  Világirodalmi vers-antológiája  
Egy ember...
  2018-02-02 17:39:29, péntek
 
  Elena Farago
Egy ember...

Egy ember ment az úton este,
ment, dalolt csendben az úton.
Dalolt, talán hogy így elvesse
nagy útja gondját - nem tudom.

Dalolt, talán mert szép az este,
vagy mert anélkül rosszul esne,
hogy egymagában van úton.
A kapuban, csak álltam ottan,

ő ment, amerre útja tért.
És egyszercsak fölsóhajtottam,
nem tudnám megmondani, mért.
Elment s elfogott engem ottan

- a kaput elhagyni nem tudtam -
a vágy az egész életért.
Talán úgy van, hogy minden ember
áll egy este a kapuban

s a vándorról, ki arra ment el,
nem tudja, bús-e csakugyan -
s tán sóhajt egyet minden ember
s míg elborong, azon mereng el,
hogy az ő útja messze van.

József Attila fordítása
 
 
0 komment , kategória:  Világirodalmi vers-antológiája  
Korai Hóvirágok
  2018-01-29 07:31:00, hétfő
 
 
Angelus Mortis
Korai Hóvirágok

Faggyal jött a tél. belém marta ezüstjét,
remegő álom csupán, mit szívem epedve kért.
egy pillanatot, egy mosolyt, egy érintést
mégis messze hullott el tőled az átfagyott kéz

Hideg van. Lelkembe belemart a fájdalom,
de lágy nap süt át a halott ágakon.
érintettelek, ártatlanul csupán....
mégis feltámadt bennem egy forró szelű hurrikán.

Árva szívem... Enyém már nem marad.
Árva lelkem egyedül tovább nem bolyong.
lábad elé teszem most hát mindkettőt.
ítélj meg vagy el egy remegő szeretőt.

S te rám néztél. Szemeidben lágyan ragyogott a fény.
Ajkamat érintetted... S szívemet fogtad vele,
kezemet karoltad, s lelkemet karoltad át vele.
most nem ragadhat el az elmúlás szele.

Itt állunk, ketten hát a fagyban.
testünkkel melegítve a szerelmet egymásban.
lehelletünkkel óvva a másik szívét,
csókunkkal vigyázzuk egymás lélegzetét.

Árvák már nem, s együtt sem vagyunk még.
Előttünk gátak, falak, s ezerévnyi remény.
Döljenek a falak, törjenek a gátak.
Adjuk át a reményt... Egymásnak.




Link


 
 
0 komment , kategória:  Világirodalmi vers-antológiája  
Egy százszorszéphez
  2018-01-24 21:56:22, szerda
 
 

Robert Burns: Egy százszorszéphez
melyet a költő 1786 áprilisában kiszántott


Te kicsike piros virágszál,
bizony, rossz órában fakadtál,
hogy így ekém alá jutottál,
s kitéptelek:
most már hiába gyógyítgatnám
kis testedet.

Mitől most szárad meghajolt,
jaj, nem a hű pacsirta volt,
szép hajnali látogatód,
ki felfelé
lendült rólad, úgy csattogott
a nap felé.

Hogy fútt, harapott a hideg szél,
be zord is volt, amikor születtél,
s te mily vidáman tekingettél
ide-oda,
védte törékeny száradat még
a földanya.

Bezzeg, a büszke díszvirágok
fában, falban védőt találnak!
Neked nem jutott se rög se támasz,
se kődarab,
ott nősz a tarlón, meg se látnak,
olyan magad.

Be igénytelen öltözéked!
Szirmaiddal a napot nézed,
csak tartod szelíd fejecskédet,
és úgy figyelsz:
lám, most az ekevas kitépett,
sárban heversz.

E vég vár az ártatlan lányra,
az árva, falusi virágra,
ki tört szívvel marad magára,
ha rászedik,
aztán veti a sors a sárba,
mint téged itt.

A költőt is ez a vég várja:
zúg életének óceánja,
fülel a bölcs tanok szavára,
s nem jegyzi meg,
aztán orkán, hab sújt reája,
és elsüllyed.

E vég a szenvedőnek vége,
kit megrokkant kínja, reménye,
s eljut a romlás peremére,
ártatlanul,
aztán nem vágyik, csak az égbe,
s a mélybe hull.

Ki könnyet ontasz e virágra,
rád is e vég vár nemsokára,
a Pusztulás ekevasára
kerülsz hamar:
aztán rád omlik a barázda
és eltakar.
/Ford.:Szabó Magda/




Link


 
 
0 komment , kategória:  Világirodalmi vers-antológiája  
Ébredő csodák
  2018-01-22 21:02:13, hétfő
 
 

Sango Villagren: Ébredő csodák

Már ébredezik a lusta nap,
és bontja első sugarát,
az égbe nyújtózva szárnyra kap
és felém nyitja mosolyát.

Leváltja az égről a fáradt holdat,
és új erővel tovább ragyog.
Átöleli a sötétben megsorvadt
ében tájat, hol én is vagyok.

Lágyan cirógatja arcomat a szél
és rohannak velem a felhők,
a természet dalol, zeng, beszél,
majd ébred a város, felnyög.

Felszáll a füst, lendül a por,
s vad zaj ébred az emberrel.
Reng, üvölt a kocsisor,
és minket a szenny temet el.

Vad búgások, ricsaj csendül,
fültépő, harsány hangok.
Ordítás lesz most a csendből,
nyitnak a boltok, a bankok.

Amíg csendes volt a táj,
és csukott volt még minden szem,
s csukott volt még minden száj,
jobb volt minden, azt hiszem.
 
 
0 komment , kategória:  Világirodalmi vers-antológiája  
A meghitt lámpafény
  2018-01-20 20:40:08, szombat
 
  Paul Verlaine
A meghitt lámpafény

A meghitt lámpafény, a kandallóparázs,
könyökre dőlve szőtt édes álmodozás
a két egymást kereső szempár egymásba veszve,
a párolgó tea s becsukott könyvek estje,
a boldogság, mikor az este véget ér,
a nászi félhomály és a mézédes éj
előtti élveteg bágyadtság és imádott
várás, ó, csak ez az, mit a halogatások
idején meghatott lelkem nyomon követ,
s szid minden hónapot, átkoz minden hetet!

Fordította :Kálnoky László

Link


 
 
0 komment , kategória:  Világirodalmi vers-antológiája  
Portugál szonett
  2017-11-13 08:34:58, hétfő
 
  Elizabeth Barrett Browning néhány verse


Portugál szonett

Theokritosra gondoltam, s az Ének,
ős-édes évek dala fájt fel újra,
dús éveké, melyeknek mézes ujja
osztotta kincsét fiatalnak, vénnek, -

s így ringva habján antik ütemének,
könnyemen át egy látomás borúja,
múlt életem édesbús koszorúja,
a lassú léptü, szép, szomoru évek
(Kardos László fordítása)
dobtak rám árnyat. S éreztem, megáll
mögöttem egy misztikus Idegen,
s hajamnál fogva hátra ránt-cibál:
Link




Halálmadár



Éjszaka volt, a szívem zakatolt!
A Hold hidegen nézett le rám:
Nem tudsz aludni talán?

Egy árny suhant el az ablakom előtt,
Hatalmas szárnya szelte a levegőt.
Testemet jeges fuvallat járta át,
Tudom ő volt az, a Halálmadár.

Vészjósló éneke füleknek hallhatatlan,
Csak a lelkek reszketnek riadtan,
Ők hallják fájdalmas sikolyát már,
Tudják ő volt az, a Halálmadár!

A sötét éj leple alatt jár rabolni,
Éles karmait a húsodba ereszti,
Zsákmánya nem szabadul, vár!
Tudja ezt jól a Halálmadár!

Éjszaka van! Szívem utoljára dobban!
A Hold gúnyosan néz le rám:
Vársz valakit talán?

S tudom, ma eljön értem a Halálmadár!
Link




Rád gondolok!

Rád gondolok! - Úgy indázlak közül
gondolattal, mint vadszőlő a fát:
nagy levelek, s a szem semmit se lát
a zöldön túl, amely a törzsre ül.
De értsd meg, pálmám: vágyam nem hevül
gondolatért - a szebb valót magát
kívánom: Téged! Jössze-, jössze-hát
hozzám, de tüstént?! Mezítelenül
álljon derekad, s minden ágadat
zúgasd, erős fa, s lombos köteled
szaggasd el s dobd a földre, mert e vad
örömben: - látlak, hallak s új leget
kortyol tüdőm friss árnyékod alatt! -
nem gondolok Rád - itt vagyok veled.

(fordította: Kardos László)

Link


 
 
0 komment , kategória:  Világirodalmi vers-antológiája  
Nyáridőn
  2017-06-25 06:46:25, vasárnap
 
  Fjodor Ivanovics Tyutcsev:
Nyáridőn

Nyáridőn - tudsz-e szebb varázst
a viharnál, melynek haragja
sötét gomolyként megrohanja
a gyanútlan, kék ragyogást?
Az öreg fákra jobbra-balra
úgy dördül villámaival,
hogy - ágra ág és gallyra gally -
nyög s ráng az erdő birodalma.

Láthatatlan lábak alatt
görnyedezve az óriás fák
nyögve sírják egymásnak, ádáz
kínban, a háborgásukat.
De madarak víg füttye zendül
a gyors riadóba: inog, alél
a legelső sárga levél,
és megborzong, és földre perdül.
Fordította: Szabó Lőrinc




Link


 
 
0 komment , kategória:  Világirodalmi vers-antológiája  
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 62 
2018.03 2018. április 2018.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 26 db bejegyzés
e év: 394 db bejegyzés
Összes: 9514 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 888
  • e Hét: 11921
  • e Hónap: 59854
  • e Év: 258005
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.