Regisztráció  Belépés
lenke1964.blog.xfree.hu
Három szóban el tudom mondani, mit tanultam az életről: mindig megy tovább. "A világ minden szépségéért sem akarnám elcserélni az egyéniségemet, még a... Varga Lenke
1964.08.18
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/10 oldal   Bejegyzések száma: 95 
ALEKSZANDR SZERGEJEVICS PUSKIN: TÉLI Reggel
  2017-02-12 20:38:46, vasárnap
 
 
Csodás idő: fagy - napsütésben,
s te szenderegsz még, drága szépem?
Kelj fel, elmúlt az éjszaka.
Még álom rezg szemed tavában,
ébredj észak szép hajnalában,
s kelj föl, mint Észak csillaga.

Az este még, tudod, vihar dúlt,
a szél felhőt kergetve zajdult...
A hold, a sápadt és sovány,
sárgán bujkált felhők nyomában...
Te búsan ültél kis szobádban,
de mindez elmúlt mára, lám.

Ma kéklőn domborul a mennybolt,
a hó leplén nincs csöppnyi szennyfolt,
szűzen fehérlik rajt a fény;
csak távol erdők barna fátyla,
sötétlik a zöld fenyők sudárja,
s a nap sétál a tó jegén.

Borostyánszínű fényben fürdő
szobánkban izzik már a kürtő,
a kályhatűz vígan recseg,
be jó is itt a langymelegben!
De még jobb lesz a friss hidegben
szánkázni, kedvesem, veled.

Tüzes csikó röpíti szánunk,
hajrá, vidáman messze szállunk,
a tarlót is bejárjuk ott,
hol nyáron zöldelt, és az erdőt,
a nemrég lombosan merengőt,
s minden szívünkhöz nőtt zugot.
 
 
0 komment , kategória:  Tél  
WEÖRES SÁNDOR: A MEDVE TÖPRENgése
  2017-02-03 12:52:40, péntek
 
 
Jön a tavasz, megy a tél,
barna medve üldögél,
kibújás vagy bebújás?
Ez a gondom, óriás!

Ha kibujok, vacogok,
ha bebujok, hortyogok;
ha kibujok, jót eszem,
ha bebujok, éhezem.

Barlangból kinézzek-e?
Fák közt szétfürkésszek-e?
Lesz-e málna, odú-méz?
Ez a kérdés, de nehéz.
 
 
0 komment , kategória:  Tél  
Fekete István: Elmegy a tél (részlet)
  2017-02-02 08:17:11, csütörtök
 
  Beteg a tél. Nagyon beteg. Olyan, mint az öregember: reszkető, könnyen síró, messze néző.
Búcsúzik a tél.
Nappal már alig látni. Csak éjjel jár, mint a beteg, aki a nappalt átalussza, de a sötétben papucsot húz, és elmotoszkál a szobában, hogy ne legyen olyan hangos az óra, és ne legyen olyan rettenetesen mély a csend.
Olyan a tél, mint a haldokló, akinek várnak a halálára. A rokonság összenéz, és a szemekben ez van: - Végrendelet nincs, minden a mienk...
A tél ezt tudja és búcsúzik. De csak éjjel. Öregesen járja az erdőt, és megsimogatja a fákat, melyek most ébredeznek: - Nono, kis fák. Miért borzongtok? Nem voltam szigorú hozzátok, ezt emlékbe hagyom... És kezenyomán dér hull a fákra, melyet reggel leráznak magukról. Nem kell az öregember ajándéka senkinek.
A fagyzugokban, északi dombtetőkön ott hevernek régi hórongyai. Piszkosan, tépetten. Nem mos, nem varr az öregemberre senki. Minek? Úgyis meghal... Mindenki tudja.
Tudja a nap, tudja a szél, és tudják a felhők, akik szolgái voltak, és most széthordják utolsó rongyait, és komiszkodnak az öreggel, akár az emberek. Talán ők is tudják, hogy: a kidőlt keresztnek senki nem köszön.
Én köszönök! Én nem szeretem az erejükben dölyfösködőket, mert tudom, egyszer úgyis elesett és szomorú lesz mindenki. A kemény tekintet: alázatos és révedező lesz, a parancsoló nagy hang: lágy és kérő. Az ököl: kinyújtott, reszkető tenyér.
Az öregembernek, ha Tél is a neve: nincsen ökle... Én most se bántom a telet, és megnézem a hófoltokat, melyeket mintha cigányok hagytak voltan útmutatónak későbbi karavánok számára.

 
 
0 komment , kategória:  Tél  
Tél kergető
  2017-01-30 20:37:07, hétfő
 
 
Ó, menj el, zord tél,
vissza ne nézz,
helyedbe lépjen a tiszta kék ég.

Hozz meleget, zöldet,
új életet, reményt,
helyedbe lépjen a sűrű, zöld rét.

Cseréld le a fáknak kopasz testét,
készítsd inkább mindnek nyári göncét,
helyedbe lépjen a tündöklő erdőség.

Az erdő titkok mélységes tárháza
megannyi mesével,
melyek ha figyelünk, felfedik valójuk.

Minden fa más és más természet,
együtt alkotván a sokszínű vidéket.

Hamarost közeleg a tavasz születése,
fényt hozva ezzel az örök sötétségbe.
Pászk Norbert
 
 
0 komment , kategória:  Tél  
NEMES NAGY ÁGNES: Január
  2017-01-28 18:28:19, szombat
 
 
Hová jutottam? Nem tudom.
Szeretni, nem szeretni vétek.
Ha volna még akáclevél,
azon számlálnám érverésed.
A magamét is számolom,
a csontok közti fél-sötétet
fél éjszakán át szaggatom -
ha volna még akáclevél,
felelni tudna értem, érted -
egy alvadt vér a mellkasomon.

Hogy füstölt a folyó,
hogy füstölgött a téli alkonyban!
Érzett az alvilági hő,
még átsütött a földalatti katlan,
melyből zubogva tört elő -
a zúzmarás, fehér sötétben
egy sor fekete nád, s a gyéren
hófoltos, néma, sík mező -
hogy füstölögne itt a vérem,
az alvilágból felszökő,
hogy füstölögne a fél-sötétben.

Hosszabbodik a nap az évben
ez szült: téli napforduló.
Most kéne újra megszületni,
mint egy folyó.
Vagy a sötét, magánvaló
természet odvaiba halva,
hol nem nő már akáclevél,
inkább letérdelek a partra,
S a sűrű alvilági vízzel
még gyéren szálldogál a hó
keresztet rajzolok magamra..
 
 
0 komment , kategória:  Tél  
Téli álom
  2017-01-24 09:14:35, kedd
 
 
Alszik a táj. Csak csendesen.
Hófehér álmát én meglesem.
A hangulat lelkemre ül.
Az egész világ elszenderül.
A fagyos csend fülemhez ér,
Az éj sötét, a hó fehér,
micsoda kontraszt látható.
Jegesen ölel át a hó.
/Aranyosi Ervin/
 
 
0 komment , kategória:  Tél  
Józsa Márta: Tél
  2017-01-24 09:14:13, kedd
 
 
Halk, gyér mosolya távoli,
könnye hideg, gyöngyöző dér
mint megfáradt anyáé, ki
dús, fehér haját
lágyan ráteríti
didergő fiára,
altatódalt dúdoló
rekedtes hangja
a tájra omol, s lám
e merev, csendes biztonságban
közel a távol, már
álmodik a föld
szűzi hóvirágból.
 
 
0 komment , kategória:  Tél  
HERVAY GIZELLA: HÓEMber
  2017-01-19 14:45:43, csütörtök
 
 
Hóember,
könnyű telek,
piros tenyerek,
kályhára aggatott harisnyák
kedves szimbóluma, te,
te játékos, gyermeteg,
sárgarépa orrú szörnyeteg.
Kétezer méter magasban
végre meglestelek.
Tudom a titkod, tenyerem
összeverem.
Hahotázok szemeden,
szörnyű füleden.
Legfontosabb testrészed a gomb meg a kalap
s én kalap nélkül, gomb nélkül,
hahaha
seprű nélkül láttalak.
Kalap nélkül, seprű nélkül
esetlen voltál, torz szörnyalak.
A képeslap-hóemberek mind elolvadnak ijedten,
tekinteted olyan őszinte, keresetlen.
Nem bamba, ó, nem.
Az igazi hóember nem együgyű,
de ijesztő, mint a mutogató néma,
orrán keményre fagy az üszkös sárgarépa,
elálló nagy hófüleivel vigyorogva hallgat,
gyermekkorunk teleit,
a kavargó mesehavat
vihogva
a szemünkbe szórja.
 
 
0 komment , kategória:  Tél  
BENEDEK ELEK: AZ ERDŐ télen
  2017-01-19 14:44:36, csütörtök
 
 
Oh, erdő, erdő, sűrű rengeteg,
Nem tud betelni a lelkem veled!
Szép vagy, ha fáid daltól hangosak,
Legszebb vagy télen, mikor néma vagy.

Hogy nyergel át a szél hókebleden,
Te meg sem mozdulsz, alszol csendesen:
Hahó! Hahó! Vadászok kürtje szól.
Mit bánod azt te? Tovább aluszol.

Nem, nem, nem alszol, te csak álmodol,
S a lelked messze, messze jár, ahol
Örök tavasz van, rózsák nyílanak,
S dalos erdőre mosolyog a nap.

Hej, a te álmod milyen bús lehet!
Némán szenvedi át a zord telet!
Sem dal, sem rózsa, semmid sem maradt
Száraz levél csak, az is a hó alatt!

Szenvedsz és hallgatsz, oh, e némaság
Az emberek közt milyen ritkaság!
Üvölt a szél, s tűröd fenségesen,
Vársz a tavaszra nyugton, csendesen.

Oh, erdő, erdő, sűrű rengeteg,
Nem tud betelni a lelkem veled!
Szép vagy, ha fáid daltól hangosak,
Legszebb vagy télen, mikor néma vagy.
 
 
0 komment , kategória:  Tél  
A JÉGVIrág
  2017-01-18 18:34:01, szerda
 
 
Egyszer réges-régen, amikor már ismerték az ablaküveget, történt, hogy főzés közben a fedő alól a kíváncsi gőz kiszökött és a nagy szabadságvágyában a konyhában összevissza lebegett örömében. A bejárati ajtón nagy fényességet látott s elhatározta, hogy kiszökik az égen szálló rokonaihoz. Odakint iszonyú erővel támaszkodott neki a tél az ajtónak. Be akart törni a meleg lakásba, de az ajtó útját állta. A gőz tett még egy tiszteletkört, és nekirohant az ablaküvegnek. Pillanatok alatt odafagyott és amolyan szép virágszirom-alakzatot, különböző formákat vett fel. Bárhogy is próbálkozott, hogy visszaszálljon, sehogy sem sikerült, egyre jobban odatapadt. A gyerekek azonnal észrevették a szép téli látványt, s gyönyörködés közben mindjárt elnevezték jégvirágnak. Sokáig nem mertek hozzányúlni, féltek, hogy ők is odafagynak. Nézegették a jégvirágformákat, amiket még a festő és grafikusművészek is megirigyelhettek volna, olyan szépek és tökéletesek voltak, hogy utánozni nem lehetett őket. Aztán véletlenül valamelyik gyerek hozzáért, ottmaradt az ujjlenyomata, s ez felbátorította őket, hogy figurákat állatokat rajzoljanak rá. Azóta minden gőz, pára, amelyik véletlenül megszökik télen a fazékból, kuktából, így jár. Odafagy az ablakra, s jégvirágként díszíti az ablaküveget.
(Kanizsa József)
 
 
0 komment , kategória:  Tél  
     1/10 oldal   Bejegyzések száma: 95 
2017.02 2017. Március 2017.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 209 db bejegyzés
e év: 1195 db bejegyzés
Összes: 29591 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1971
  • e Hét: 8100
  • e Hónap: 84845
  • e Év: 237778
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.