|
 1/18 oldal 
|
Bejegyzések száma: 176
|
|
|
|
|
|
2024-03-27 06:43:19, szerda
|
| |
| |
Szia apu! Hogy vagy?
Milyen a mennyország?
Épp olyan békés amilyennek mondják?
Szabadnak érzed végre magad?
Otthonra találtál?
Az alagút végén az őrangyalod nézett rád?
A szeretteid könnyes szemmel vártak
vagy egy mély ölelésbe zártak?
Ott tényleg mindig ragyog a nap, a felhők burkolatai alatt?
A félelmeid és a fájdalmaid eltűntek?
Mondd, kérlek hogy el!
Itt a földön most minden zűrös és sötét vártenger.
Mióta elmentél, a kincseket már nem halmozom
és egy vastag fal árnyékban meghúzódom.
Nélküled minden üres lett és kietlen
egy apa nélkül az élet bizony kegyetlen.
Azonban én remélem, hogy jól vagy
és remélem, hogy nagyokat nevetsz, remélem, hogy
táncolsz az égbolton, és remélem hogy énekelsz,
remélem, hogy a felhőkön meglátom majd mosolyod,
mely minden napomba melegséget hozott,
remélem az angyalok tudják, hogy milyen csodát kaptak,
remélem hogy az utunk végén te ott vársz majd.
Tudom, hogy a mennyország még szebb lett,
mióta megérkeztél, de kérlek mondd mit csinálsz
mióta innen elköltöztél?
A napjaid tele vannak szerettetel és reménnyel?
Ott is fénylenek a csillagok?
Az ég sarkára nálatok is holdat rajzolnak az angyalok?
Van ott zene? Művészek és versek?
Ott is meglátod mindenkiben a szépet?
Mondd édesapa, boldog vagy most?
Ugye már nem fáj semmi?
Nyugtass meg kérlek, hogy itt lent is lesz majd valami.
Tudom, hogy ott ahol vagy, tovább élsz,
de a földön még én is vinnélek tovább, emlékként.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Emlékezés 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-03-02 06:25:28, szombat
|
| |
| |
Meggyesi Éva.
Ne sírj utánam, ha nem találsz többé,
Hisz én mindenhol ott leszek,
elég, ha jelzed egy halk sóhajtással,
s a sóhajodban benne leszek.
Elég, ha gyönge tavaszi szél fúj
felkavarva a hangokat,
én köztük leszek egy halk surranással
s hallani fogod a hangomat.
Elég, ha gondolsz rám hűs éjszakákon,
én benézek majd az ablakon,
s lágy szellő szárnyán halk suhanással
végigsimítok arcodon.
Ne sírj utánam! Megtalálsz mindig.
Ha bármi bánt téged, ott leszek!
Elég, ha kezedben tartod a képem,
s én rád mosolygok majd csendesen.
Ne sírj utánam! Hisz őrzöm az álmod,
s míg fátylat sző majd az éji csend,
én őrizlek téged. Féltve, vigyázva,
csak álmodj. Hunyd le a két szemed.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Emlékezés 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-02-09 04:40:23, péntek
|
| |
| |
Ha én már nem leszek veled,
a versem melletted marad,
és miként a hang, fény, vagy
tengermély, veled maradnak
álmaim és gyötrelmeim
És néha majd
felszítják benned a reményt,
hogy Istentől láthatatlan
visszatérek az új tavasszal,
a viharral, záporokkal,
És a madárcsicsergéssel.
Tánczos Katalin
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Emlékezés 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-02-06 16:07:37, kedd
|
| |
| |
Ha megemlékezel valakiről, mindig azt elevenítsd fel,
ami örömet adott és mindig azt vedd figyelembe, hogy
mit tanított, hogy mit köszönhetsz neki. S ha így teszel,
biztos lehetsz abban, hogy elérte a lelke a célját, amiért
veled találkozott.
(Medek Tamás)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Emlékezés 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-01-21 08:02:12, vasárnap
|
| |
| |
Néha eljövök hozzád
Hogy tudd, itt vagyok
Amikor elmegyek,
megrázom a szárnyaimat
Egy tollat a földön hagyok.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Emlékezés 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-01-19 05:06:15, péntek
|
| |
| |
Ha veszítettél már el valakit, tudod, hogy a vesztés pillanatában szeretted
a legjobban és a legigazabban. Amikor szembesültél azzal, hogy "nincs".
Amikor a sors letépi rólunk azt, akit szeretünk, s ott maradunk kifosztva,
egyedül - a hiányban döbbenünk rá, mennyire szerettük. Utólag.
És jönnek az emlékek: a közönyös hétköznapok, a szürke reggelek, a fáradt
fölkelések, a rosszkedvű morgások, veszekedések, összezördülések,
a kellemetlen esték, amikor nem történt semmi, csak ültetek egymás mellett,
üresen.
A hiány fájdalmas érzésével visszanézve villámfényben látod meg a múltadat,
s azt kiáltod:
- Milyen hülye voltam! Nem láttam, milyen kincset szórok szét minden percben
és órában! Bár akkor tudtam volna, amit most tudok: hogy ajándék volt vele az
élet! Bár visszatérhetne, akár csak egyetlen percre is! Másképp szólnék hozzá?
Másképp látnám, másképp ölelném,és elmondanám neki azt, hogy Mit is?
Amit nem lehet elmondani.
Müller Péter
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Emlékezés 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/18 oldal
|
Bejegyzések száma: 176
|
|
|
|
2024. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
54 db bejegyzés |
| e év: |
561 db bejegyzés |
| Összes: |
34572 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 83
- e Hét: 2822
- e Hónap: 12206
- e Év: 144760
|
|
|
Offline
