Regisztráció  Belépés
lenke1964.blog.xfree.hu
Három szóban el tudom mondani, mit tanultam az életről: mindig megy tovább. "A világ minden szépségéért sem akarnám elcserélni az egyéniségemet, még a... Varga Lenke
1964.08.18
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/43 oldal   Bejegyzések száma: 424 
Te időben megszabadulsz a krumplijaidról?
  2018-02-24 20:29:40, szombat
 
  Egy tanár, aki a meg nem bocsátás nagy áráról tanított, megkérte a diákokat, hozzanak egy-egy zsák krumplit a következő órára. Válasszanak ki mindenkihez egy krumplit akinek nem akarnak megbocsátani. Írják rá az illető nevét és a dátumot. Azután egy hónapig magukkal kell vinni a zsák burgonyát bárhova is mennek. Miután egy ideig magukkal cipelték a burgonyát, a diákok elkezdték felismerni, mekkora súlyt cipelnek magukkal. Mennyi energiájukat emészti fel a csomagra fordított figyelem. Mennyire kell vigyázniuk hogy el ne hagyják. Később aztán a krumplik elkezdtek rothadni és bűzleni. A diákok rájöttek, hogy az egyetlen bölcs dolog amit tehetnek, ha minél hamarabb megszabadulnak tőlük.  
 
0 komment , kategória:  Történetek-TANMESÉK  
A te ládikódban hány barack van..???
  2018-02-24 20:28:08, szombat
 
  Egy tanár, minden diákjának azt a feladatot adta fel a következő hétre, hogy vegyenek egy karton dobozt és az elkövetkező héten minden egyes személyért aki bosszúságot okoz nekik, akiket nem szívlelnek és akiknek nem tudnak megbocsátani, tegyenek be a ládikóba egy barackot, melyre tegyenek egy címkét is az illető személy nevével.

Egy héten keresztül ezt a ládikót a hallgatóknak magukkal kellett cipelniük állandóan, otthonukba, az autójukba, az órákra, még éjszaka is ágyuk mellé kellett helyezniük azt.

A hallgatóknak szórakoztatónak tűnt az elején a feladat és mindannyian buzgón írták a neveket, melyek gyermekkoruktól kezdve eszükbe ötlöttek. Ezután, lassan-lassan, amint múltak a napok, a hallgatók újabb neveket írtak a listára, olyan emberek neveit akikkel naponta találkoztak és úgy tűnt, megbocsáthatatlanul viselkedtek velük szemben... Feltűnt nekik időközben, hogy a ládikó egyre súlyosabbá válik. A hét elején beletett barackok kezdtek ragacsos masszává rothadni, elviselhetetlen bűzt árasztva és a rothadás gyorsan átterjedt a többi barackra is.

Nehéz problémát okozott az is, hogy kötelesek voltak állandóan magukkal hordani ezt, vigyázzanak arra, nehogy az üzletekben, az autóbuszban, az étteremben, találkozón, ebédlőben, fürdőben felejtsék azt, főképp mert minden egyes hallgató neve és lakcíme valamint a kísérlet témája rá volt írva a ládikóra. Ráadásul, a karton doboz is kezdett szétbomlani, siralmas állapotba kerülve: nehezen cipelve súlyos terhét.

Mindannyian gyorsan és világosan megértették a leckét, amit a tanár megpróbált elmagyarázni nekik a hét végén, vagyis, annak a ládikónak a súlya, amit egy héten keresztül magukkal cipeltek, csupán a magunkkal cipelt lelki nehézség súlyát képviseli, akkor amikor gyűlöletet, irigységet, más személyek iránti megvetést cipelünk magunkban. Gyakran azt hisszük, hogy kegyelmet gyakorolunk másoknak megbocsátva. A valóságban azonban, ez a legnagyobb szívesség, amit önmagunknak tehetünk!

A te ládikódban hány barack van... és mit szándékozol velük tenni?!"
 
 
0 komment , kategória:  Történetek-TANMESÉK  
Paulo Coelho: A ceruza meséje
  2018-02-21 19:11:48, szerda
 
  Paulo Coelho: A ceruza meséje
A gyermek nézte a nagyapját amint levelet ir. Egy adott pillanatban megkérdezte tőle:
- Olyan mesét írsz, ami velünk megtörtént? Vagy talán egy rólam szóló történetet írsz?
Nagyapja, félbe hagyta az írást és mosolyogva ezt mondta unokájának:
- Igaz, rólad írok. Azonban a szavaknál fontosabb a ceruza amivel írok. Szeretném, ha ilyen lennél te is amikor megnősz.
A gyermek értetlenkedve nézte a ceruzát, mivel semmi különöset nem látott rajta.
- De ez olyan mint az összes többi ceruza, amit életemben láttam!
- Minden attól függ, hogyan nézed a dolgokat. A ceruzának öt értéke van, amit ha sikerül megtartanunk, olyan emberré válunk, aki egész életében békében fog élni a világgal.
Első érték: Tehetsz nagy dolgokat, de soha nem feledd, hogy létezik, egy lépteinket vezető Kéz. Ezt a kezet Istennek nevezzük és Ő vezet mindig kívánsága szerint minket.
A második érték: Időnként abba kell hagynom az írást, hogy meghegyezzem a ceruzát. Ez kevés fájdalmat okoz a ceruzának, azonban végül élesebb lesz. Tehát el kell tudnod viselni a fájdalmakat, mivel ezek tesznek jobbá téged.
A harmadik érték: A ceruza megengedi nekünk a radír használatát, hogy kitörüljük azt ami téves. Meg kell értened azt, hogy kijavítani egy dolgot, nem jelent feltétlenül rosszat, a legfontosabb az, hogy megmaradjunk az igaz/egyenes úton.
A negyedik érték: A ceruzának nem a fája vagy külső formája a fontos, hanem a benne lévő grafit. Ugyanígy gondozd azt ami benned történik.
És végül, az ötödik érték: mindig nyomot hagy.
Neked is tudnod kell, hogy bármit teszel is életedben, nyomokat fog hagyni, ezért meg kell próbálnod minden tettedet tudatosítani.
 
 
0 komment , kategória:  Történetek-TANMESÉK  
A VADÁSZ CSELFOGása
  2018-02-12 12:55:26, hétfő
 
  A VADÁSZ CSELFOGása

Az őz fél a farkastól, a farkas a tigristől, a tigris meg a medvétől. A medve, ha felegyenesedve támad, a legfélelmetesebb, a legerősebb valamennyi állat között.
Chu tartományban egy vadász remekül utánozta bambusz sípján az állatok hangját. Kicsalogatta sípjával az őzet rejtekéből, aztán leterítette.
Egy nap ismét szokott cselfogásához folyamodott. A farkas, a síp hangját őznek vélve, előbújt. A vadász megijedt, hirtelen a tigris üvöltését imitálta. A farkas elmenekült, ám a bozót szélén feltűnt a tigris. A vadász rémületében máris a medve hangját csalta elő sípjából, amire a tigris hanyatt-homlok elszaladt A medve azonban azt hitte, valamelyik kölyke hívja, és a hang felé sietett. A bocsa helyett a vadászra bukkant, helyben nyomban szétmarcangolta, felfalta.
Ha valaki nem bízik saját képességeiben és külső erőkhöz folyamodik, hasonló sorsra juthat, mint ez a Chu-béli vadász.
 
 
0 komment , kategória:  Történetek-TANMESÉK  
Nem a színe számít
  2018-02-10 16:16:25, szombat
 
  Egy néger kisfiú nézte a léggömbárust a vásárban.
Az árus jó üzletember lévén eloldozott egy piros lufit, amely felszállt a magasba, és egy sereg reménybeli fiatal vásárlót vonzott oda.
Aztán felengedett egy kéket, majd egy sárgát és végül egy fehéret is. Egymás után felszálltak a magasba, mígnem eltűntek a szem elől. A kis néger egy darabig álldogált egy fekete léggömb előtt, majd megkérdezte:
- Uram, ha elengedné a feketét is, az is felszállna olyan magasra, mint a többi?
A léggömbárus megértően mosolygott rá. Eloldotta a fekete lufi zsinegét, és miközben az felszállt a magasba, így szólt:
- Kisfiam, nem a színe, hanem ami belül van, az emeli a magasba
 
 
0 komment , kategória:  Történetek-TANMESÉK  
Minden mindennel összefügg
  2018-02-10 09:23:43, szombat
 
  Minden mindennel összefügg

Az egér egy lyukból nézi a parasztot és a parasztasszonyt, amint egy csomagot bontanak fel. Elszörnyülködve látja, hogy egérfogó van benne. Kiszalad az udvarra, és kiabál: Egérfogó, egérfogó"!
A tyúk ránéz, és azt mondja:
- Tudom, hogy nagyon félsz, de nekem nincs mitől félnem.
Az egér a disznóhoz szalad. A disznó röfög egy kicsit, és azt mondja:
- Sajnálom, ez rám nem vonatkozik, de imádkozni fogok érted.
Az egér a tehénhez menekül. A tehén elbőgi magát:
- Egérke, sajnálom, de nem az én bőrömről van szó!
Az egér lehajtott fejjel tér haza.
Még azon az éjszakán a házban nagy zajjal lecsapódott az egérfogó. A parasztasszony sietett megnézni, mit fogott az egérfogó. A sötétben
nem vette észre, hogy mérges kígyó esett a csapdába és az állat megmarta a lábát. A paraszt bevitte a kórházba a feleségét. Nemsokára hazaengedték, de még mindig lázas volt. A paraszt tyúkot vágott és erőlevest készített az asszonynak, de szenvedése nem múlt el. Jöttek a barátok, egész nap ápolták, gondoskodtak róla. A paraszt disznót vágott, hogy legyen mit enni, de semmi sem segített, az asszony meghalt. A temetésre sokan eljöttek. A paraszt tehenet vágott, hogy legyen elég ennivaló a halotti toron.
Az egér szomorúan nézte végig a halotti tort.
Ha megtudod, hogy valakinek problémája van, és azt gondolod, hogy ez téged nem érint - gondolkodj el. Mindannyian ugyanazon az úton haladunk, amelynek neve: ÉLET.

Minden ember és minden esemény az élet képzeletbeli szőttesének egy-egy fonala...
 
 
0 komment , kategória:  Történetek-TANMESÉK  
És még mindig ülünk a létra alatt...
  2018-02-05 15:20:53, hétfő
 
  Kutatók egy csoportja 5 majmot zárt be egy ketrecbe.
Középre egy létrát helyeztek, majd annak tetejére banánt.
Amikor az egyik majom felmászott a létrán a banánért, a kutatók egy vödör vizet zúdítottak a másik négy majom nyakába.
Minden alkalommal amikor egy majom megpróbált felmászni a létrán,
leöntötték a többieket hideg vízzel.
Hamarosan meg is tanulták a majmok, hogy aki fel mer indulni a létrán,
azt meg kell akadályozni, le kell onnan verni, mert ha nem, jön a hidegzuhany az égből.
Nem sok idő kellett rá, hogy egyik majom se próbálkozzon felmászni a létrán.
Banán ide, banán oda...

Ezek után a tudósok lecserélték az egyik majmot egy újra.
Az új majom természetesen rögtön elindult a létrán, de a többi majom leverte, pedig már nem is kaptak hidegzuhanyt.
Az új majom persze nem értette, hogy miért kapja a verést, de pár alkalom után megtanulta, hogy a létrán nem megyünk fel.

Ezután lecseréltek még egy majmot és ugyanez történt.
Elindult a létrán és rögtön kapott is érte...
Ami furcsa, hogy az előző új majom is részt vett a verésben, holott nem tudta, a miértjét, hiszen ő sosem kapott vizet a nyakába.
A harmadik, negyedik és végül az ötödik majommal is megismétlődött ugyanez a történet. Most már nincs senki az eredeti 5 majomból.
Senki nem tudja, miért nem lehet felmászni arra a létrára.
Senki nem érti, miért nem lehet elindulni a banánért.
Mégsem másznak fel érte.
Miért?
Ha megkérdeznénk őket és tudnának beszélni, valószínűleg ezt válaszolnák:
Nem tudom.
Egyszerűen errefelé így működnek a dolgok.
Mert ez mindig így volt és ezt így kell csinálni.

Lehet, hogy épp feltesszük a kérdést önmagunknak: miért tesszük folyton azt, amit általában teszünk, amikor léteznek más utak, más megoldások is.
Milyen irányba fejlődünk, ha mindig csak a régi, kitaposott utat követjük?
Ki mondta azt hogy ez így jó?
Ki döntötte el?
Létezik egy másik világ a mi kis világunkon kívül...
Jobb, szebb? Nem tudjuk.
Miért? Mert nem merjük megkérdezni, miért is nem lehet felmászni azért a csábító banánért.
Csak ülünk lenn a létra alatt és valódi ok nélkül megtámadunk bárkit, aki meg merészeli kérdőjelezni a "törvényt"...

És még mindig ülünk a létra alatt...
Csak ülünk egy létra alatt.
 
 
0 komment , kategória:  Történetek-TANMESÉK  
Adni sokszor nagyobb öröm, mint kapni...!
  2018-01-31 08:18:39, szerda
 
  Egyik este, akár a többi napon, a kicsi árva lányka az utca sarkon állt és pénzt koldult, vagy bármi más egyebet, amivel az emberek megszánják. A kislány ócska ruhát viselt, piszkos volt és kócos a haja.

Egy gazdag ember sétált el a kislány mellett, anélkül, hogy pillantásra méltatta volna. De amikor hazaért drága otthonába, boldog és jómódban élő családjához, gazdagon terített asztalhoz, vissza-visszatértek gondolatai a kislányhoz.

Nagyon megharagudott Istenre, amiért engedi, hogy ilyen körülmények között éljenek emberek.

Szemrehányást is tett Istennek, mondván:
-"Hogy engeded meg, hogy ez történjen? Miért nem teszel valamit, hogy segíts ezen a kislányon?"

Aztán lénye legmélyéről meghallotta Isten válaszát:
-"Már tettem! Megteremtettelek Téged!"

Segíts a bajbajutottaknak, amikor csak teheted, amivel csak tudsz.
Adni sokszor nagyobb öröm, mint kapni...!

(Tanmese)
 
 
0 komment , kategória:  Történetek-TANMESÉK  
A kis fa
  2017-12-30 13:36:48, szombat
 
  Hol volt hol nem volt, volt egyszer egy magas hegycsúcs. A hegycsúcson egy kis fácska állt, és arról álmodozott, mi lesz majd belőle, ha megnő. A fácska vágyakozva nézett fel a csillagokra, amelyek úgy szikráztak fölötte, akár a gyémánt.

- Szeretnék kincsesláda lenni! - kiáltott fel. - Beborítva arannyal, és telve gyönyörű drágakövekkel. Én leszek a legcsodálatosabb kincsesláda az egész világon!

Múltak az évek. Eső jött, aztán sütött a nap, és a kis fa nagyra és magasra nőtt.

Egy szép napon egy favágó ballagott fel a hegyoldalon. Megpillantotta fát, és azt mondta:

- Csodálatos ez a fa! Éppen erre van szükségem.

És a fa eldőlt a fényesen csillogó fejsze csapásai alatt. - Most lesz belőlem szép kincsesláda - gondolta a fa -, csodás kincseket kapok majd.

Egy asztalos műhelyében kötött ki. De az asztalos nem gondolt kincsesládára. Gyakorlott keze alól egy jászol került ki. A szép fa nem gyémánttal és drágakövekkel lett tele, hanem fűrészporral és szénával az éhes állatok számára.

Sok-sok nap telt el és sok-sok éjszaka. A fa már majdnem elfelejtette egykori álmát.

Ekkor egy éjjel fénylő csillag gyúlt ki éppen a fölött az istálló fölött, amelyikben a jászol állt. Vándorok érkeztek, és egy fiatal nő fektette gyermekét a jászol puha szalmájára.

- Bárcsak jobb helyet készíthetnék neki! - sóhajtott fel a férfi, aki mellette volt.
Az anya megszorította a kezét és mosolygott. A csillag rásütött a fényes és erős fára.

Ez a jászol a legjobb hely neki! - mondta az asszony. És a fa tudta,hogy teljesült az álma, kincsesláda lett, benne volt a világ legnagyobb kincse.

(norvég mese)

Megjelent az Adventi népmesék és legendák kötetben
(Bajzáth Mária válogatása)
 
 
0 komment , kategória:  Történetek-TANMESÉK  
A keret
  2017-12-08 18:18:02, péntek
 
  A keret

Ráhel nem volt megelégedve azzal a kerettel, melyet Isten neki adott. Biztosra vette, hogy testi és érzelmi hiányosságait, hiányzó képességeit egy életen át kell keresztként cipelnie. Szeretett volna egy másik keretet választani.
Egyik éjszaka különös álma volt. Különböző formájú és méretű keretek feküdtek szanaszét körülötte. Meglátott egy gyönyörű keretet, belül drágakövekkel és arannyal kirakva.
-Ó, ez tökéletes lenne számomra - kiáltotta, és magára akasztotta. Az arany és a drágakövek szépek voltak, de túlságosan nehéznek bizonyultak, és összeroskadt alattuk.
Ezután egy bájos, virágmintás keretet talált. "Biztosan ez lesz a tökéletesen hozzáillő." Gyorsan fölemelte, de a virágok alatt szúrós tövisek voltak, melyek a testét megsebezték.
"Nincs itt egy olyan keret, ami megfelelne nekem?" - Ekkor egy egyszerű kerethez ért. Se drágakövek, se gyönyörű virágok. Valami mégis vonzotta hozzá. Felemelte, magára akasztotta, és tökéletesnek érezte. Amint jobban megnézte az őt körülölelő keretet, felismerte, hogy ez volt az, melyet Isten eredetileg is neki alkotott!


Szent Atyám! Ismered szerepem örömeit és nehézségeit. Bevallom, hogy harcoltam az ellen, amit adtál nekem. Ajándékozz meg engem azzal az erővel, hogy szolga legyek. Ó, Istenem! Nagyon szeretnék hűséges lenni hozzád. Ajándékként fogadom szerepemet. Taníts meg, hogy ,,hagyjam abba a vágyakozást, és tudjam meg, hogy te Isten vagy."


Másokat - férjeket, gyermekeket, barátokat, szobatársat, munkatársat, rokonokat,- nem irányíthatunk. Nem hozhatunk döntéseket mások helyett, csak a magunk nevében. Mi azonban bízhatunk Istenben, és fegyelmezhetjük magunkat! Saját részünket megtehetjük, hogy békességet munkáljunk kapcsolatainkban- és ez megelégedettséget hoz.
 
 
0 komment , kategória:  Történetek-TANMESÉK  
     1/43 oldal   Bejegyzések száma: 424 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 4 db bejegyzés
e hónap: 91 db bejegyzés
e év: 166 db bejegyzés
Összes: 30896 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1879
  • e Hét: 1879
  • e Hónap: 76512
  • e Év: 182529
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.