Regisztráció  Belépés
lenke1964.blog.xfree.hu
Három szóban el tudom mondani, mit tanultam az életről: mindig megy tovább. "A világ minden szépségéért sem akarnám elcserélni az egyéniségemet, még a... Varga Lenke
1964.08.18
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/42 oldal   Bejegyzések száma: 412 
Mi a valóság?
  2017-11-19 08:58:42, vasárnap
 
  A béka lent lakott a kútban. Ha szomjas volt, ivott a kút vizéből, ha éhes volt, kicsiny rovarokat evett.
Pacsirta szállt a kút fölé, leült pihenni a kút kávájára.

A béka megkérdezte: - Te hogy kerülsz ide?
- Egyetlen lélegzetvétellel ötezer métert repültem. Elfáradtam, megszomjaztam, innék a kútból - felelte a pacsirta.
- Ugyan, ne túlozz! Az égbolt akkora, mint a kút nyílása, hogyan tehettél volna meg olyan nagy utat?
- Tévedsz, barátom. Az égboltnak nincsenek határai, az égbolt végtelen.
A béka felnevetett. - Ne akarj okosabb lenni nálam! Naphosszat itt ülök a kútban, és az eget bámulom! Kizárt dolog, hogy tévedjek....
 
 
0 komment , kategória:  Történetek-TANMESÉK  
Mindannyian magunknak készítjük a szendvicseinket
  2017-11-03 08:30:29, péntek
 
  Egy építkezésen, amikor megszólalt a jelződuda, a munkások egy kupacba letelepedtek, hogy megebédeljenek. Sam minden alkalommal kinyitotta az ételhordóját és panaszkodni kezdett.
- Hogy a ménkű verje meg! Ez nem lehet igaz, már megint mogyoróvajas-lekváros kenyér. Utálom a mogyoróvajas-lekváros kenyeret!
Sam minden nap siránkozott a szendvicse miatt. Teltek a hetek, és a többi munkást már kezdte idegesíteni ez a nyafogás. Végül az egyik társa így szólt:
- Az ég szerelmére, Sam! Ha utálod a mogyoróvajat és a lekvárt, miért nem mondod meg az asszonynak, hogy valami mást készítsen?
- Milyen asszonynak? - felelte Sam. - Nincs feleségem, magam készítem a szendvicseimet."
Mindannyian magunknak készítjük a szendvicseinket ebben az életben
 
 
0 komment , kategória:  Történetek-TANMESÉK  
Egy zsák krumpli
  2017-10-28 19:11:57, szombat
 
  Egy tanár, aki a meg nem bocsátás nagy áráról tanított, megkérte a diákokat, hozzanak egy-egy zsák krumplit a következő órára. Válasszanak ki mindenkihez egy krumplit akinek nem akarnak megbocsátani. Írják rá az illető nevét és a dátumot. Azután egy hónapig magukkal kell vinniük a kiválasztott burgonyákat bárhova is mennek. Miután egy ideig magukkal cipelték a burgonyát, a diákok elkezdték felismerni, mekkora... súlyt cipelnek magukkal. Mennyi energiájukat emészti fel a csomagra fordított figyelem. Mennyire kell vigyázniuk hogy el ne hagyják. Később aztán a krumplik elkezdtek rothadni és bűzleni. A diákok rájöttek, hogy az egyetlen bölcs dolog amit tehetnek, ha minél hamarabb megszabadulnak tőlük. Milyen sokan cipelnek talán egy életen át feleslegesen rothadó krumplival tele zsákot. Görnyedve, rosszkedvűen, és bűzt árasztva a környezetükben...

 
 
0 komment , kategória:  Történetek-TANMESÉK  
A kislány és a festő
  2017-08-21 17:53:57, hétfő
 
 
Egyszer egy festő festett egy gyönyörű képet, a szobája legszebb részére függesztette, és senkinek nem adta el. Néhány hónap múlva a művész hallott egy kórházban fekvő, nagyon beteg és szomorú kislányról. Úgy döntött, hogy meglátogatja. Elvitte neki a gyönyörű, féltett festményét is.
Amikor megérkezett, szívszorító látvány fogadta: Egy sápadt, beteg kislány az ablakon kitekintve nézte a szemben álló ház ereszén lévő fecskefészket.
A festő halkan megszólalt:
- Szervusz - Mondta, és bíztatóan mosolygott.
A kisleány visszafeküdt az ágyába és csendben válaszolt:
- Jó napot, ismerem én önt?
- Nem - Válaszolta a festő - Úgy döntöttem elhozom neked az én legszebb festményemet, hátha gyógyulásodra szolgál.
A kislány szomorúan a művészre tekintett.
- Sajnálom, de nekem ez a festmény semmi sem ér. - Mondta, és egy könnycsepp gördült le az arcán.
- No de miért? - Állt döbbenten a festő.
- Nézzen ki az ablakon uram! Látja ott azt a fecskefészket?
- Igen.
- Nos, - mondta szomorkásan a lány - amikor abból a fészekből a fecskék délre repülnek, az én napom végleg lenyugszik. Akkor én is elmegyek, de nem jövök vissza. Soha... Látja, ezért nem fogadom el az ön féltett kincsét.
- Oh, őszintén sajnálom. - válaszolt az úr - Nos akkor én mennék is. Remélem, meggyógyul fiatal hölgy. Viszlát.
- Ég önnel. - intett búcsút a soványka kéz.
Az ajtó csikordult, és a festő kilépett. Amíg a hazaútja tartott, a festőt erősen gondolkodtatta, hogy mégis miként lehetne még marasztalni a fecskéket, hiszen ők a kislány életét jelenik. És eszébe jutott egy ötlet, hiszen Ő mégiscsak egy Festő...
Sok hónap telt el azóta, hogy a művész a kislánynál járt. S azóta igazi csoda történt: A fecskék nem repültek ki. Már tavaszodott és a fecskepár még mindig ott volt az eresz alatt. Időközben a lányka meggyógyult, hisz a fecskék tartották benne a lelket. Nemsokára lábra is állt. Az első útja pedig a szemben lévő ház eresze alá vezetett. Amikor odaért egyszerűen nem hitt a szemének: Az ő fecskéi festve voltak csupán. S így a festő mégiscsak megmentette a kislány életét, akinek hitét a festett Fecskék kölcsönözték.
 
 
0 komment , kategória:  Történetek-TANMESÉK  
Bruno Ferrero: A mérleg
  2017-08-21 17:52:41, hétfő
 
  A jómódú gazda, és a szegény ember üzletet kötött. A gazda minden héten ad két kiló túrót a szegény embernek, aki pedig viszonzásul két kiló összegyűjtött mézet ad.
Ment az üzlet rendben jó ideig, amíg egyszer csak a gazda arra gondolt, hogy bizony nem minden ember tisztességes, és meg kellene mérni amit kap. Úgyhogy mikor legközelebb vitte a túrót, és néhány perc múlva megkapta a mézet, azt hazavitte, és a pontos mérlegén megmérte - hát csak másfél kiló volt!

Felháborodva ment a szegény emberhez és indulatosan a szemére vetette, hogy becsapta őt.
A szegény ember lehajtotta fejét és így szólt:
- Nagyon sajnálom, hogy így történt, de én nagyon szegény ember vagyok. Egy kétserpenyős mérleget még tudtam szerezni, de súlyokra már nem volt pénzem. Így hát amikor megkaptam tőled a túrót és kivittem a kamrába, rátettem a mérleg serpenyőjére, és a másik serpenyőbe kimértem az azonos súlyú mézet.

A gazda roppant módon elszégyellte magát és hazament.
 
 
0 komment , kategória:  Történetek-TANMESÉK  
Újrakezdés
  2017-08-21 17:51:03, hétfő
 
 
A liget területén lévő pázsit közepén kinyílott egy pár pitypang.
Az egyik szép sárga virágú, fejlettebb volt, mint a többi.
Derűs képet nyújtott, mint a májusi este. A virág hamarosan magba szökött.
Hópehelyhez hasonló, könnyű kis ejtőernyők övezték a magjait.
Terveket szőttek és találgatták:
- Hol tudnak majd gyökeret verni?
- Ki tudja?
- Csak a szél tudja.
Egy szép napon elragadta őket a szél. A magocskák belekapaszkodtak az apró kis ejtőernyőkbe és tovarepültek.
- Sziasztok... Sziasztok.
Többségük sikeres repülés után mezőkön, kertekben kötött ki. Csak egy volt közülük, amelyik nemsokára egy járda szegélyében lévő kis hasadékba esett. Csak egy jelentéktelen kis rögben kapaszkodott meg.
- Ez mind az enyém - mondotta.
Fontolgatás nélkül helyet foglalt. Csírát és gyökeret engedett a szűk kis repedésben. Pár méterre tőle egy düledező padocskán egy fiú üldögélt. Tekintete zavart és felindult volt. Nagy gondja lehetett, mert kezét ökölbe szorítva, kétségbe esve hadonászott. Észrevett két gyenge kis levelet a cement közötti repedésben.
- Kár a gőzért, nem fogsz boldogulni, úgy jártál mint én - és eltaposta a fiatal hajtást.

Másnap észrevette, hogy a megnyomorgatott hajtás kiegyenesedett és a két levélből négy lett. Hosszú ideig szemlélte a bátor kis hajtást. Sőt, naponta visszatért hozzá. Föltűnt neki, hogy rövid időn belül kinyíltak a sárga virágok és virítottak mintha boldogságukat hirdetnék. Az idő múlásával a fiú úgy érezte, hogy a harag és a megalázás fájdalma enyhülni kezd benne. Kiegyenesedett és teleszívta tüdejét friss levegővel. Érezte, hogy a gondjai tovaszállnak. Megvan! Nekem is lehetséges egy újrakezdés.
Nevetni és sírni szeretett volna. Megsimogatta a virágokat. A növények is megérzik, ha szeretik őket. A pitypangnak is ez volt élete legszebb napja.



Ne kérdezd a széltől, miért ragadott magával. Küzdj, dolgozz akkor is, ha a cement rideg keze fog tartva.
 
 
0 komment , kategória:  Történetek-TANMESÉK  
Még szeretnék élni, boldognak, mosolygósnak lenni,
  2017-08-06 11:24:20, vasárnap
 
 
Egy fiatal lány egy nap látogatóba indult a nagymamájához, mivel nagyon jól kijönnek egymással, szinte mindent meg tudnak beszélni. A lány amiatt is kereste fel a nagyit, hogy meg tudja osztani valakivel az aggályait, a nehézségeit, problémáit.

Nemrég azonban meghallotta, hogy a nagymamája férje megcsalja, és azóta gyötrődik, hogy miként közölje a hírt.


Miután a nagymama végighallgatta az unokáját, kézen fogta, és kivezette a konyhába. Megtöltött vízzel három fazekat, majd odatette a tűzhelyre, és a legnagyobb fokozatra kapcsolta a gázt. Rövid időn belül forrni is kezdett a víz. Az első fazékba sárgarépát, a másodikba tojást és a harmadikba darált kávét tett. Közben egyikőjük sem szólt egy szót sem.

Körülbelül 20 perc múlva a nagymama elzárta a tűzet. Kiszedte a sárgarépát és kirakta egy tányérra. A tojásokat egy tálba tette, a kávéból egy meregető kanállal emelt ki, és a főzetet is egy tálba helyezte.

- Mond el, hogy mit látsz - szólt oda az unokájának.

- Sárgarépát, tojást és kávét - mondta a lány, mit sem sejtve, hogy mit is akar ez az egész jelenteni.

A nagyi ezután a lány kezét a sárgarépára tette, a megfőtt zöldségek puhák voltak, majd utána feltört egy tojást, amelynek a belseje kemény volt, ezután arra kérte az unokáját, hogy kóstolja meg a kávét. Mikor megízlelte az erős feketét, a fiatal lány elmosolyodott.

- Mit jelentsen ez, nagyi?

A nagymama elmagyarázta, hogy a sárgarépa, a tojások és a kávé is ugyanazzal a problémával küzdött: a forró vízzel. De mindegyikük másként reagált. A sárgarépákról azt gondoljuk, hogy kemények, és erőszakosak, de pár perc alatt megpuhulnak.

A tojásokról azt gondoljuk, hogy törékenyek, de pár perc múlva megszilárdulnak. A darált kávé pedig megszínezi a vizet.

- Ezek közül te melyik vagy? - kérdezte az idős nő, majd hozzátette: - Mikor problémád van és összecsapnak a fejed felett a hullámok, te hogyan reagálsz? Répa, tojás, vagy kávé vagy? Én szerinted mi vagyok? A sárgarépa, aki erősnek tűnik, de mikor a dühe elszáll, megpuhul és elveszti az erejét? A tojás, aki kezdetben képlékeny, de ha fájdalom éri, megerősödik, hiszen ha érzékeny is volt, de a megpróbáltatások, szakítások, a halál, erőssé tette, kővé változtatta a szívét? Vagy olyan vagyok, mint a darált kávé, aki megváltoztatja a víz színét, ha fáj is neki. Mikor forró víz éri, illatozó aromát bocsát ki magából, és akármennyire is fájjon a forró víz, képes saját előnyére fordítani a nem túl előnyös helyzetet - részletezte a nagymama.

Majd azt mondta: ,,Még szeretnék élni, boldognak, mosolygósnak lenni, amelyek segítenek abban, hogy leküzdjem, elfelejtsem a nehézségeket. A boldog emberek mindig képesek meglátni a jót körülöttük, és örülnek is annak, amit senki sem vehet el tőlük."
 
 
0 komment , kategória:  Történetek-TANMESÉK  
Így tekints az életre is
  2017-07-24 10:44:48, hétfő
 
 

A következő történet tanulsága, hogy hibáinkra tekintsünk úgy, mint tapasztalatszerzésre, mert ha nem követünk el egy-két ballépést, kevesebb esélye lesz annak, hogy később igazán sikeressé váljunk. Tudjuk jól, az élet nem könnyű, de ha keményen dolgozunk, meglesz a gyümölcse.


Egy nő sírva talál rá tinédzser lányára, ezért gyorsan leült mellé, és igyekezett kideríteni a szomorúság okát. Az elkeseredett lányból feltörtek az indulatok, nem mennek jól a dolgok az iskolában, a barátja szakított vele, és a legjobb barátnője is másik országba költözött.


Az édesanya hirtelen felpattant, megfogta lánya kezét, és arra kérte, hogy menjen vele a konyhába.

- Szereted a meggyes pitét?

- Persze anya, te csinálod a legfinomabb meggyes pitét a világon.

A anya minden hozzávalót előkészített, majd az asztalra tette, és azt mondta:

- Kóstold meg az olajat!

- Micsoda? Nem! Az gusztustalan!

- Akkor mit szólsz pár nyers tojáshoz?

- Te jó ég, anya! Szó sem lehet róla.

- Egy csipet liszthez van kedved?

- Pfuuuj!

- Netán sütőporhoz?

- Na nem mááár - mosolygott a lány.

- Igen, kislányom. A süti alapanyagai külön-külön gusztustalannak tűnnek, de mikor szépen, arányaiban összekevered őket, tudod mi sül ki belőle. A nagy finomság - mosolygott anyuka is.

A nő ezután a kezébe vette gyermeke kezét.

- Így tekints az életre is, ahol vannak jó “alapanyagok", és vannak kevésbé jók, sőt szörnyűek. De ezek együtt határoznak meg téged, így ne szomorkodj, hanem élvezd ezt a csodás világot, élj szívvel, lélekkel, boldogan, hogy olyan finom, életvidám lány légy, mint a meggyes pitém!
 
 
0 komment , kategória:  Történetek-TANMESÉK  
Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén
  2017-04-23 20:15:04, vasárnap
 
  Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele:
- Milyenek itt az emberek? - tudakolta.
- Hová való vagy? - kérdezett vissza az öreg bölcs.
- Athéni vagyok.
- És felétek milyen nép lakik? - kérdezett tovább az öreg.
- Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan.
- Nincs szerencséd! Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni. - mondta az öreg.
A vándor búsan folytatta útját.
Nem sokkal később újabb idegen állt meg az öreg bölcs előtt. Őt is az érdekelte, hogy milyen emberek laknak Korinthusban. A véletlen úgy hozta, hogy ő is Athénből jött. Neki is feltette az öreg bölcs a kérdést, hogy ott milyenek az emberek.
- Nagyszerű emberek élnek ott! Barátságosak, segítőkészek és nagyon becsületesek! - válaszolta nem kis büszkeséggel az utas.
- Nagy szerencséd van! Korinthusban is ugyanilyen nagyszerű emberekre találsz majd! - mondta az öreg bölcs.
A vándor vidáman fütyörészve folytatta útját a város felé.
A két beszélgetést végighallgatta egy fiatalember, aki gyakran időzött az öreg bölcs társaságában. Felháborodottan jegyezte meg:
- Nagyot csalódtam benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire kétszínű vagy!
Az öreg bölcs mosolyogva csillapította:
- Tévedsz, fiatal barátom. Tudod, a világ a szívünkben tükröződik. Akinek a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol barátságos emberekre talál.
 
 
0 komment , kategória:  Történetek-TANMESÉK  
A CSAPATMUNKA LÉNYege...
  2017-04-23 20:12:40, vasárnap
 
 
"Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy ember.
Név szerint: MINDENKI, VALAKI, SENKI, BÁRKI.
Egy szép napon szóltak MINDENKINEK, hogy akadt
egy fontos munka, amit sürgősen meg kell csinálni.
MINDENKI biztos volt benne, hogy VALAKI megcsi-
nálja. BÁRKI megcsinálhatta volna, viszont SENKI
nem csinálta meg. VALAKI nagyon megdühődött
emiatt, mivel ez MINDENKI dolga lett volna. MIN-
DENKI úgy gondolta, hogy BÁRKI megcsinálhatná,
és SENKI nem vette észre, hogy MINDENKI kerüli
a munkát. Végül VALAKI lett az akit MINDENKI
okolt, mert SENKI nem csinálta meg, amit BÁRKI
megtehetett volna."
 
 
0 komment , kategória:  Történetek-TANMESÉK  
     1/42 oldal   Bejegyzések száma: 412 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 117 db bejegyzés
e év: 2055 db bejegyzés
Összes: 30451 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1174
  • e Hét: 8809
  • e Hónap: 67915
  • e Év: 954607
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.