Belépés
lenke1964.blog.xfree.hu
Három szóban el tudom mondani, mit tanultam az életről: mindig megy tovább. "A világ minden szépségéért sem akarnám elcserélni az egyéniségemet, még a... Varga Lenke
1964.08.18
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/44 oldal   Bejegyzések száma: 436 
Pénzügyi válság tanmese...
  2018-08-28 18:55:38, kedd
 
 
1. Valamikor régen, egy indiai kis faluban egy ember bejelentette a falusiaknak, hogy majmokat vásárol fel, darabját 10$-ért.


2. A falusiak tudták, hogy a környéken sok a majom, elmentek hát az erdőbe összefogdosni őket.


3. Az emberünk majmok ezreit vásárolta fel, mindegyikért kifizette a beígért 10$-t. Ahogy a majmok fogyni kezdtek az erdőben, a falusiak abbahagyták az összefogdosásukat. Erre az ember bejelentette, hogy 20$-t ad egy majomért. A falusiak fellelkesültek és újra elmentek majmokat fogni.


4. A majmok csakhamar még jobban megfogyatkoztak, a falusiak hazatértek. Az ember 25$-ra emelte az átvételi árat, de már így is nagyon nehéz volt majmot fogni.


5. Erre a férfi közölte, hogy 50$-t ad egy majomért, de sürgősen el kell utaznia egy kis időre, addig egy helyettese fogja őt képviselni, aki a nevében átveszi a majmokat.


6. Amikor elutazott, a helyettese azt mondta a falusiaknak: "Nézzétek ezt a sok majmot a ketrecekben, amit a főnököm vett tőletek. Eladom nektek darabját 35$-ert, és amikor az emberünk visszatér, eladhatjátok neki 50$-ért."


7. A falusiak összeszedték minden megtakarított pénzüket, és megvették az összes majmot.


8. Ezután a falusiak soha többet nem látták sem az embert, sem a képviselőjét, csak a rengeteg majom mászkált megint a környéken, úgy, mint azelőtt.


Isten hozott a valóságban:)

 
 
0 komment , kategória:  Történetek-TANMESÉK  
Ez a kezdete annak, hogy az a nemzet a bukás felé halad.
  2018-05-19 09:22:33, szombat
 
  Egy okos Amerikai közgazdasági professzor egyszer kijelentette, hogy Ő
soha nem buktatott meg egy hallgatót sem , de a közel múltban
megbuktatott egy egész osztályt .

Miért? Azért mert az osztály kitartott amellett, hogy az "Obama care"
szociális program nagyon is jól működik. Nem lesz tovább szegény , sem
gazdag , sőt mindenki egyenlő alapon fog élni és fogja érezni majd
magát.

A professzor azt mondta , OK , próbáljuk ki a tervet és majd meglátjuk
kinek lesz igaza. Mától fogva mindenkinek az osztályzatát csak
összeadjuk és egy átlag osztályzatot fog kapni mindenki a végén. Jó?
Így majd meglátjuk kinek lesz igaza a végén. Mindenki az osztályban
bele egyezett. A legjobb az 5-ös és a legrosszabb az 1-es osztályzat
lesz.


Az első teszt után mindenki 4-est kapott. Így azok akik tudtak ,mert
sokat tanultak , reklamáltak, viszont aki kevesebbet tanult az meg örült
az osztályzatnak.


A második teszt alkalmával a hallgatók akik az első esetben keveset
tanultak , még kevesebbet tanultak , és akik először sokat tanultak ,úgy
gondolták hogy akkor ők minek igyekezzenek es Ők is kevesebbet
tanultak. Így a második teszt eredménye csak egy elégséges 2-es lett.


A harmadik teszt után mindenki elégedetlen volt, mert mindenki kevesebbet
tanult és mindegyik a másikakat okolta az alacsony eredményekért . Tehát
senki nem volt megelégedve és mindenki megbukott.


Ekkor a professzor azt mondta nekik, hogy a szocializmus ugyan ilyen
módon alapszik és azért fog az is megbukni . Mert ha a jutalom elég nagy,
a szorgalom is nagyobb, hogy valaki sikeres legyen. De ha egy kormány
elveszi a jutalmat az igyekvőktől , hogy a lusta is jól járjon, senki nem
fogja törni magát , ha Ő azért kevesebbet kap.


Itt van még 5 nagyon tanulságos mondat:


1. Nem lehet a szegényeket sikeressé tenni azzal, hogy a gazdagabbakat
kifosztod.

2. Ha kapsz valamit amiért neked nem kellett dolgoznod, azért egész
biztos valaki másnak kellett megdolgozni.


3. A kormány nem tud adni senkinek semmit, addig amíg azt valaki mástól
el nem veszi először.

4. Semmit nem tudsz megsokszorosítani úgy, hogy először elosztod.


5. Mikor a nép fele úgy gondolja, hogy nekik nem kell dolgozni mert a
másik fele úgyis eltartja. És mikor a másik fél rájön arra, hogy
akármennyit dolgozik, a kormány a fizetésük felét arra költi állandóan
aki nem csinál semmit. Ez a kezdete annak, hogy az a nemzet a bukás felé
halad.

Tudsz egy érvet, hogy ezt miért ne küldd tovább?

Én sem!
 
 
0 komment , kategória:  Történetek-TANMESÉK  
A kerítés
  2018-05-19 08:39:58, szombat
 
  A kerítés

Volt egyszer egy nagyon rossz természettel megáldott fiú. Az apja adott neki egy zsák szöget és így szólt hozzá:
- Verj be egyet a kert kerítésébe minden alkalommal, amikor elveszíted a türelmedet, összeveszel valakivel, vagy valami rosszat mondasz valakiről.
Az első nap 37 szöget vert be a fiú a kerítésbe. A következő hetekben lassan megtanult uralkodni az indulatain és a bevert szögek száma napról napra csökkent. Végül elérkezett az a nap is, amikor a fiúnak egyetlen szöget sem kellett bevernie a kerítésbe. Ekkor odament az apjához és elújságolta neki a jó hírt. Az apa örült és a következőkre kérte fiát:
- Húzz ki egy szöget minden egyes nap, amikor nem vesztetted el a türelmedet és nem veszekedtél senkivel, nem mondtál rosszat senkiről.
Teltek-múltak a napok, s a fiú végre azt mondhatta az apjának, hogy kihúzta az utolsó szeget is a kerítésből. Az apa ekkor odavitte a fiát a kerítéshez, és ezt mondta neki:
- Fiam, szépen viselkedtél, büszke vagyok rád, hogy így megváltoztál. De gyere közelebb, nézd csak, mennyi lyuk van a kerítésben. Ez a kerítés soha többé nem lesz már olyan, mint régen volt. Ha veszekszel valakivel, vagy rosszat mondasz valakiről, megsebzed őt. Egy ugyanolyan sebet hagysz az ő lelkében, mint ezek a lyukak itt. Hátba szúrhatsz egy embert, majd kihúzhatod a kést a hátából, a seb örökre ott marad. Akárhány alkalommal is kérsz bocsánatot, a seb talán örökre ott marad. A szóbeli sértés ugyanakkora fájdalmat okozhat, mint a testi.

Nagyon nehéz "meg nem történtté" tenni a meggondolatlanságból elkövetett dolgainkat. A kiengesztelődés és megbocsátás titka az, ami segíthet a lyukak eltüntetésében.
 
 
0 komment , kategória:  Történetek-TANMESÉK  
A mezei és a házi egér.
  2018-05-04 08:33:21, péntek
 
  A mezei és a házi egér.

A mezei egér meghívta barátját, a házi egeret ebédelni. A mezőre mentek, ahol árpát, búzát rágcsáltak.
A házi egér így szólt barátjához:
-Köszönöm a meghívásod, de meg kell mondanom, kutya élet a tied.
Én viszont dúskálok a finomabbnál- finomabb ételekben.
Tarts velem, mindent megmutatok.
-Boldogan- mondta a mezei egér. Rögvest útra keltek, s hamarosan elérkeztek a házi egér otthonába.
Valóban volt ott minden, mi kedves egy egér szívének- zöldségek, magvak, sajt, friss gyümölcsök.
A mezei egér szájtátva bámulta a pompát.
-Ó, kedves házi egér, soha nem láttam ilyen fényűzést.
Nagyon boldog lehetsz itt. Eddig nem is tudtam, milyen nyomorúságosan tengetem az életem-mondta szomorúan a mezei egér.
-Ne búslakodj, inkább lássunk hozzá a lakomának- hívta a házi egér.
Ezt is tették. Éppen csak beleharaptak volna a sajtba,amikor nyílt az ajtó. A két félénk egér uzsgyi, nyakába szedte a lábát, s az egérlyukba futott.
Majd újból előmerészkedtek, s újfent hozzáláttak volna a falatozáshoz, amikor ismét nyílt az ajtó. A két egér megint a lyukba talált menedéket.

A mezei egér korgó gyomrát feledve, sietve szedelőzködni kezdett.
-Ég veled, barátom. Minden jóban dúskálhatsz ugyan, ám rettegés az ára.
Az én eledelem, szegényes és egyhangú, de életemet nem keseríti meg a félelem.

A félelemmel teli fényűzéstől, a biztonságos , bár egyszerű élet sokkal többet ér !
 
 
0 komment , kategória:  Történetek-TANMESÉK  
A vakok és az elefánt – egy történet az igazság
  2018-04-28 19:49:41, szombat
 
  A vakok és az elefánt - egy történet az igazság
Biztos vagy benne, hogy igazad van? Biztos, hogy a másik a hülye, a Te világképed a helyes, és minden, ami nem illik bele, az rossz? Igen, talán igazad van. De talán nem. Egy régi tanmese emlékeztet mindannyiunkat arra, hogy amikor az igazságot keressük, nemcsak másokkal, hanem önmagunkkal szemben is legyünk kritikusak.
*****
Élt egyszer régen egy kis faluban hat vak ember. Nem látták soha a napvilágot, így a tárgyakról, élőlényekről, a körülöttük lévő világról is csak többi érzékszervük alapján alakították ki saját képüket. Egy napon egy elefántot hoztak eléjük, és megkérdezték, hogyan is nézhet ki szerintük. Odamentek hát a hatalmas állathoz, és mindannyian megérintették.
vakok_es_elefant
,,Nahát! Az elefánt olyan, mint egy oszlop." - szólalt meg egyikük, aki az állat lábát tapogatta meg.
,,Nem, nem, inkább olyan, mint egy kötél." - mondta a másik, aki a farkát fogta.
,,Szerintem inkább olyan, mint egy vastag faág." - szólt a harmadik, aki az agyarát tapogatta.
,,Nincs igazatok, az elefánt úgy néz ki, mint egy hatalmas legyező." - állapította meg a negyedik, aki az állat fülét fogdosta.
,,Dehogy! Az elefánt olyan, mint egy nagy fal." - szólalt meg az ötödik vak ember, miközben az elefánt oldalát tapogatta.
,,Szerintem viszont mindannyian tévedtek, mert az elefánt cső alakú." - vélte a hatodik, aki épp az ormányát fogta.
Amit a vak emberek nem értettek meg, az az, hogy míg az igazságot keresték mindannyian, annak csak egy-egy részletét ismerték meg, és az alapján alkották meg véleményüket.
*****
A történet tanulsága minden korban érvényes volt és lesz is, de mai felgyorsult világunkban különösképp. Az emberek többsége nem pazarolja idejét megismerésre, véleményt viszont gyorsan szeret alkotni. Meghallja a hírt a TV-ben, olvassa az interneten, vagy hallja egy ismerősétől, és egyből be is teszi egyik előre felcímkézett fiókjába az agyában. ,,Ez így van, mert ezt hallottam! Biztos forrásból tudom!" Persze, így a legkönnyebb: egy gyors ítélet, egy jól definiált kategória, aztán rohanhatunk is tovább, új ,,ismeretünkkel" felvértezve.
,,A tudás legnagyobb ellensége nem a tudatlanság, hanem a tudás illúziója."
Stephen Hawking
A világ nem fekete és fehér. A Te igazságod talán más ember számára nem igaz, vagy csak részben az. Több út vezet fel a hegyre - nem biztos, hogy mindenkinek megfelel az, amin Te jársz. Legyél nyitott és igyekezz minél jobban megismerni azt, amiről véleményt alkotsz! Ha pedig erre nincs lehetőséged, vagy nem akarsz energiát szánni rá, akkor maradj távol a véleményalkotástól is; fogadd el, hogy vak emberként tapogatózol.
 
 
0 komment , kategória:  Történetek-TANMESÉK  
Egy kicsi lélek
  2018-04-25 08:34:04, szerda
 
  Egy kicsi lélek Mese felnőtteknek
Egy magányos kicsi lélek, bolyong az élet sűrűjében. Keresi, kutatja merre menjen, sorsa útját merre lelje.
Útja hegyeken völgyeken át vezet, a természet békés simogatásában nyugalmat lel.
Megpihenvén egy tisztás közepén, számba veszi amit eddig megélt.
Amikor elindult végtelen megkönnyebbülés vett rajta erőt, eltünt a szorongás és helyére mérhetetlen öröm került.
Már nem akarta, hogy élete ilyen vagy olyan legyen, nem akart más lenni, csak önmaga.
Szűkös éne azonban nem adta ilyen könnyen meg magát, harcolt létéért, s nem adta át a szívnek diadalát.
Hálót szőtt köré, sűrű feketét, kicsi lélek így nem láthatta meg a fényt.
Bűntudat gyötörte,s elzárta szívét, így nem ismerhette fel igaz érzéseit.
Angyalok vigyáztak rá, mellette voltak, de csukott szívében nem hallotta hangjukat.
Megismételt rossz tapasztalatai, illúzió fátylát vonták köré, olyan képet mutasson mit mások vetítenek elé.
Nem hitt magában, s elrejtette valódi érzéseit, s túlterhelődött, s szíve jéggé fagyott.
A fájdalom hajtotta, nem engedte megpihenni egy percre sem, egyre többet és többet követelt. Másokat hibáztatott, mosolya is eltűnt, szeme a szorongásra, s a fájdalomra kacsingatott.
Szívében a hitetlenség ütött tanyát, minden percben a bizalmatlanság és a félelem otthonában járt.
Aztán egy éjjel, álmában egy kiszáradt kút mélyén, felnézett a magasba, s ekkor látta meg, hogy a hold mosolyogva fogadja.
Kedvesen integet, és vidáman mondja:
Ne szomorkodj, nézd, bár sötét az éjjel, de a csillagok fénye világít neked. A sötétben is látsz, csak engedd végre, nyisd ki a szíved csak egy picit a fénynek.
S mikor felébredt, simogató melegséget érzett, s ekkor meghallotta szíve bölcs szavát:
A szeretet nem engedheti, hogy dróton rángatott bábbá válj. Szeresd magad! Akik alacsonyabb rendűnek tartanak vagy meg akarnak győzni arról, hogy hallgattasd el igaz érzéseidet, ők nem a te igazságodat vallják. Az mind az ő életük, az ő sorsuk. Te átadtad az erődet nekik, és te legyengültél. Használd saját magadnak ezt az erőt, hogy kiteljesedj.
Ne szállj szembe velem, mert ha letagadod igaz érzéseidet megfojtod magad. Áldozattá válsz, és szenvedés árad rád. Már nem találod semmiben örömöd, s amiben nincs öröm és lelkesedés,az mind nehéz. Döntened kell, merre mész tovább, lefelé nézel vagy fölfelé látsz?
S ekkor kicsi lélek lecsukott pillái mögött meglátta a mosolygó napot. Nevetett és vidáman dúdolni kezdett egy dallamot...A Hold a csillagok, a Nap mind rám ragyog, örülök annak, hogy Én, Én vagyok.
Elindulok hát az önsajnálatnak vége,Istentől azért kaptam erőt, hogy használjam végre.
Kicsi lépésekkel haladva előre, fénnyé változtatta életében a sötétséget.
Lebontotta illúzióinak sűrű fátyolát, kiszedte lehúzó erőinek minden csíráját. Új magokat vetett, mely már fényből született, örömöt, békét hozva és boldogsággal teli perceket.
Tudja már, hogy kudarcai nem gonoszak, általuk lesz élete egyre gazdagabb.
Új erejében már színesnek látja a világot, s hiszi, hogy elveszett párját is megtalálja.
Most mosolyogva nézi a virágokat, fákat, s mindennap köszönetet mond Földanyának.
Önmagam kerestem, s megtaláltam fűben fában, a csillagokban és az égi csodákban.
Megy tovább élete ösvényén bátran, kezében virág, körötte pillangók szállnak. Madarak éneke vidáman köszönti, hegyek nyugalmukat kölcsön adják neki.
Te is láthatod őt, s találkozhatsz vele, ha elég erős benned önmagad szeretete.
 
 
0 komment , kategória:  Történetek-TANMESÉK  
Az utolsó út
  2018-04-17 15:56:44, kedd
 
  Az utolsó út

Taxis vagyok. Egyik éjjel megérkeztem a megadott címre és dudáltam. Néhány perc várakozás után megint megnyomtam a dudát. Ez volt aznapra az utolsó fuvarom, úgyhogy már azon voltam, hogy inkább hazaindulok. De aztán mégis kiszálltam, elsétáltam az ajtóig és becsöngettem.

- Egy pillanat! - válaszolt egy törékeny, idős hang odabentről.

Kisvártatva kinyílt az ajtó. Kilencvenéves-forma, aprócska asszony állt előttem. Kartonruhát viselt és kis kalapot. Úgy nézett ki, mintha egy régi, fekete-fehér filmből lépett volna ki. Mellette egy kis bőrönd pihent. Körülnéztem. A bútorokat fehér lepedőkkel terítették le. A sarokban egy kartondoboz árválkodott, mindenfélével teletömve.

- Kivinné a bőröndömet a kocsihoz? Szeretnék néhány percre egyedül maradni. Aztán, ha Ön is úgy gondolja, visszajöhetne értem, hogy lekísérjen az autójáig. Nem vagyok valami jó erőben.

Miután beraktam a bőröndöt a csomagtartóba és visszaértem, belém karolt. Lassan, nagyon lassan odasétáltunk a taximhoz. Közben végig a kedvességemért hálálkodott.

- Semmiség - feleltem. Minden utasommal úgy bánok, ahogyan mástól is elvárnám, hogy az édesanyámmal bánjon.

- Milyen jó fiú maga! - mondta, ahogy beült a hátsó ülésre. Odaadta a címet, aztán megkérdezte: - Mehetnénk esetleg a belvároson keresztül?

- Nem az a legrövidebb út - vágtam rá gyorsan.

- Ó, azt egyáltalán nem bánom - mondta. - Egy hospice-házba tartok.

Belenéztem a visszapillantó tükörbe, és láttam, ahogyan a szemeiben csillogtak a könnycseppek.

- Nincs már családom. Mindenki meghalt. - Nagyon csendesen beszélt. - A doktor úr szerint nekem sincs túl sok hátra.

Csendben a műszerfalhoz nyúltam és kikapcsoltam az órát.

- Mit szeretne, merre menjünk?

A következő két órában bebarangoltuk a várost.
Megmutatta nekem azt az épületet, ahol réges-régen liftes kisasszonyként dolgozott. Aztán elmentünk abba a városrészbe, ahová új házasként a férjével költöztek. Egy picit megálltunk egy bútorraktár előtt. Azt mondta, lány korában az még bálterem volt, és a többiekkel odajártak táncolni.

Néha megkért, hogy álljak meg egy-egy sarkon vagy egy épület előtt. Nem mondott semmit, csak maga elé révedt.

Ahogy a hajnal első sugarai megjelentek a horizonton, azt monda:

-Most már mehetünk. Elfáradtam.

Szótlanul haladtunk a megadott címig. Két alkalmazott jelent meg, ahogy megérkeztünk az ajtó elé. Udvariasan kisegítették az autóból. Kinyitottam a csomagtartót, és elvittem a bőröndöt az ajtóig. Az utasomat már beültették egy kerekesszékbe.

- Mennyivel tartozom? - kérdezte és benyúlt a retiküljébe a pénztárcájáért.

- Semmivel - feleltem.

- Magának is meg kell élnie valamiből - mondta.

- Vannak más utasaim is - szereltem le.

Aztán, egy hirtelen ötlettől vezérelve lehajoltam és megöleltem. Meglepő erővel szorított magához.

- Nagy örömöt okozott egy kis öregasszonynak - mondta végül. -Köszönöm.

Megszorítottam mindkét kezét és visszasétáltam a kocsihoz. Hallottam, ahogy mögöttem becsukódik a ház ajtaja.

Egy életre zárták rá az ajtót.

Aznap csak vezettem, céltalanul.

Nem vittem utasokat. Nem volt kedvem beszélgetni.

Egyre csak az járt az eszemben, mi lett volna, ha a hölgy egy dühös sofőrt fog ki? Vagy valakit, aki türelmetlen? Vagy mi lett volna, ha én magam vagyok türelmetlen és elhajtok kopogás nélkül?

Lassan megértettem, hogy egész életemben nem tettem még fontosabb dolgot, mint előző éjszaka.

Egész életünkben a nagy lehetőségekre várunk. Pedig mindig ott vannak körülöttünk, csak néha meglepő álruhában érkeznek. Úgy vannak csomagolva, hogy aki nem figyel, az észre sem veszi, mennyi lehetőséget kapunk arra, hogy jobb hellyé tegyük a világot...
 
 
0 komment , kategória:  Történetek-TANMESÉK  
BOLDOGSÁGBOlt
  2018-04-13 16:43:27, péntek
 
  Valójában egy antikváriumot kerestem a budai Öreg utcában, amikor egy furcsa cégér ötlött a szemembe, fekete alapon sárgult betűk hirdették: ,,BOLDOGSÁGBOLT". Alatta egy kartonpapíron régies írással: ,,Átalakulás miatt VÉGKIÁRUSÍTÁS". Ejha, gondoltam magamban, ezt meg kell próbálnom, egy kis boldogság sohasem árt, s beléptem. Bent az üzlet tulajdonosa, ránézésre egy legalább kétszáz éves örmény, olyan ruházatban, ami már a millennium idején is avíttnak számított volna. Épp egy öregedés határán álló nővel tárgyalt, de udvariasan köszöntött, majd így szólt:
- Kérem, nézzen körül, amíg a nagyságos asszonnyal tárgyalok, nézzen körül, hátha talál valami boldogságot, ami a tetszésére talál...

Körbenéztem. Mindenfele könyvespolcok, tematikusan rendezve: ,,szerelem", ,,család", ,,siker", ,,gazdagság", ,,lelki béke", ,,extrém kívánságok"...
A polcokon mint könyvek az egyes boldogságok. Azonban nem bírtam ellenállni a kíváncsiságnak és inkább (bevallom, tapintatlanul) a boltosék beszélgetését hallgattam ki.
- Drága nagyságos asszonyom, már hogy ne lenne nagy szerelem? Mindent elsöprő, lángoló, őrült megfelel?
- Igen, azt hiszem, igen.
- Kiváló minőségű, első osztályú áru, Kleopátra is ebből rendelt anno... de meg kell jegyeznem, nem olcsó ez kérem. No lássuk csak: egy úriember, fiatalabbat, vagy idősebbet szeretne?
- Kicsit fiatalabbat, nem sokkal...
- Rendben. Szenvedély minden mennyiségben, ön is szeretne megfiatalodni benne, mások számára is észrevehetően?
- Természetesen.
- Egy pillanat. Az annyi mint: a három gyerekét elveszíti, plusz a férjét... Az anyagi biztonság továbbá 30 percenttel visszaesik. Csomagolhatom?
- Nem... azt hiszem, ez túl drága. Valami mást nem tud ajánlani? Esetleg valami boldogságot a házasságban?
- Természetesen, nagyságos asszonyom... Egy pillanat. - közben a ,,házasság" feliratú polcon matatott egy kicsit. - Ez azt hiszem megfelelő lesz: Bensőséges szeretet a házastárssal. Azt hiszem, ez megfelelő lesz önnek.
- Ez jól hangzik. Ennek mi az ára?
- Kérem, ez magasabb árfekvésű, de higgye el, megéri. Végre kell hajtania egy lelki megújulást és fel kell hagynia a kacérkodásokkal.
- Valami olcsóbb nincsen esetleg?
- Dehogynem, ahogy a kedves vevő parancsolja. Esetleg csomagolhatok egy kis csípős nyelvet?
- Ez pontosan mit jelent?
- Kiváló pletykálkodási képességet. Bárkiről bármit el tud hitetni, bármilyen rosszindulatú dolgot.
- Hát nem is tudom... Azt hiszem, ez jó lesz. Mi az ára?
- Igazán nem sok: nem lesznek barátai.
- Valóban. Kérem.
- Parancsoljon nagyságos asszonyom, kezeit csókolom. -

Miután kilépett a nő az ajtón hozzám fordult:
- Sikerült már választania? Ajánlhatok valamit, vagy esetleg még nézelődne?
Szerencsére ebben a pillanatban egy újabb férfi lépett be a boltba.
- Egy kicsit még nézelődnék.
- Ha megengedi, addig kiszolgálom a másik vevőt is.
- Csak tessék.
Az új vevő rögtön a tárgyra tért:
- Karriert szeretnék.
- Természetesen. Nemzetközi cégnél igazgatói állás megfelelő lenne?
- Igen, mindenképp. Mi lenne az ára?
- No, nézzük csak... A családi életét fel kell adnia, plusz egy kis gyomorfekély.
- Nem is tudom. A családi élet elég nagy ár. Tudna még valamit ajánlani hozzá?
- Természetesen. Egy szívinfarktusért két szabados titkárnőt tudok szállítani. Ez kb. mínusz öt életévet jelent. Csomagolhatom?
- Egyszerre a kettő vagy egymás után?
- Külön-külön. Ha egyszerre kívánja, akkor az összesen... egy pillanat... igen, az mínusz nyolc életév.
- Meggondolhatom? Holnap visszajönnék?
- Sajnos üzletpolitikánk ezt nem teszi lehetővé. Ebbe az üzletbe mindenki csak egyszer léphet be, utána hiába jön vissza, már nem találja a bejáratot.
- Akkor kérem.
- Parancsoljon.
Mikor kettesben maradtunk, az öreg örmény hozzám fordult:
- Sikerült választania?
- Nem is tudom...
- Hajaj... - sóhajtott fel - tudja, hogy ez a leggyakoribb mondat, amit ebben a szakmában hallok? 'Nem tudom!' Ma már senki sem tudja, hogy mit akar. Bezzeg régen! Emlékszem, jött egy Júlia nevű úrilány, ő tudta, mit akar: életfogytig tartó szerelmet! És szó nélkül kifizetett érte vagy harminc életévet. Aztán itt volt Giacomo, az a velencei kispap, aki azt kérte, hogy neki legyen a legtöbb erotikus kalandja a világon. Örömmel lemondott cserébe a szerelemről. Biztos halott már róla, Casanova néven lett híres. Vagy emlékszem arra a cingár fiatalemberre, Sanyira, aki azt kérte, hogy híres költő legyen és egy szabad hazában akar meghalni. Örömmel vállalta, ha ezen kívül semmi sem sikerül neki az életben.
Ma már mindenki csak kicsinyes kívánságokkal érkezik. Szerelem, szex, pénz... És azok azoknak is sokallják az árát, pedig higgye el, a piacon mi vagyunk a legolcsóbbak. Nagy cég, nagy múlt, kicsiny árak, ez az üzletpolitikánk...
Kicsit zavartan sütöttem le a szememet, megpróbáltam félrevinni a témát.
- Extrém kívánságokat is tudna teljesíteni?
- Természetesen!
- Mondjuk, ha világuralmat szeretnék kérni?
- Legnagyobb sajnálatomra, abból a gyártó már nem vállal újabb példányt. Tudja, az utolsó darabot egy vékony, bajszos fiatalember vitte el, aki eredetileg Wagner kéziratokat keresett, meg festészeti albumokat...
- Neki milyen árat kellett fizetnie?
- Mindent, amit létrehozott élete folyamán, saját magának kellett elpusztítania, addig nem hallhatott meg. Bonus megkapta, hogy ellenséges fegyver nem fogta.
Talált már valami, Uram?
- Bevallom, kicsit szemezgettem az ,,irodalmi Nobel-díj" feliratú csomaggal...
- Kiváló választás, Imre bátyám is ugyanebből a típusból rendelt.
- Azt hiszem, én is csak azt mondom, amit a vevői többsége: nem is tudom. Azt hiszem, a boldogságot inkább saját magam szeretném megtalálni és nem tudni, milyen árat kell fizetnem érte.
- Tudja mit? Ön ma az utolsó vevőm. Megkapja bonus, amit szeretne.
- Azt hiszem, egy csésze kávét szeretnék.
- Csak egyetlen csésze kávét?
- Igen. Azt szeretném, ha egész életemben minden nap tudnék örülni a sors olyan apró ajándékainak, mint egy csésze kávé. Ha mindig lenne a közelemben valaki, akivel együtt tudom élvezni a frissen főtt kávé zamatát. Nem kell több: minden napra egy apró öröm és az, hogy felismerjem és örülni tudjak ennek.
- Jól meggondolta?
- Igen, tudom, nem nagy boldogság, de legalább biztos.
- Bölcs választás, ha szabad megjegyeznem. A kicsiny dolgok öröme... régen elfelejtett boldogság. Máris csomagolom.
- Nagyon köszönöm. Isten áldja!
- Tiszteletem.
Az ajtóból még visszafordultam: - Kérdezhetek valamit? Azt írta, átalakítja a boltot. Mit fog árulni?
- Boldogtalanságot, kérem. Tudja, úgy látom, ma erre nagyobb igény van.
S alázatos mosollyal becsukta mögöttem az ajtót..
 
 
0 komment , kategória:  Történetek-TANMESÉK  
Én a te szemeddel látok, te meg az én lábammal jársz.
  2018-04-01 07:54:46, vasárnap
 
  Valahol egy erdőszélen egyszer összetalálkozott két ember. az egyik vak volt, a másik béna. Mind a kettő saját baját panaszolta a másiknak. Milyen nehéz annak, aki nem lát. Nem gyönyörködhet Isten csodálatos világában s milyen rossz a sorsa annak, aki nem tud járni! Hiába szeretné fölkeresni barátait, rokonait, nem teheti, nem is szólva más városokról, országokról.

Egyszer csak beszélgetés közben a béna fölkiáltott.

- Ég az erdő! Meneküljünk! Nem látod, egyre közelednek a lángok!

A vak persze nem látott semmit, De nemsokára már a füstszagot lehetett érezni, mert feléjük fújta a szél. A vak rémülten felugrott:

- Meneküljünk gyorsan, mert itt égünk!

Ott hagyta társát, elkezdet futni, de mert nem látott, néhány lépés után egy árokba esett.

- Ne hagyj itt! - kiáltotta a béna. - Nem tudok menni, itt égek az erdőben, ha elhagysz!

A vak nagy nehezen kimászott az árokból, és így szólt.

- Bizonyára azért rendelte el Isten ezt a találkozást, hogy megmentsük egymást. Együtt többre megyünk! Te látsz, én pedig járok. Ezért kapaszkodj a hátamra, és irányíts, hogy merre meneküljünk! Én a te szemeddel látok, te meg az én lábammal jársz.

Így is történt. Mindketten megmenekültek a tűzvésztől.

(Indiai mese)
 
 
0 komment , kategória:  Történetek-TANMESÉK  
Legyünk mindd optimisták!
  2018-03-06 10:26:32, kedd
 
  Legyünk mindd optimisták!

Van egy történet az egypetéjű ikrekről. Az egyikük tántoríthatatlan optimista, aki szerint az élet igenis habos torta. A másik viszont megkeseredett pesszimista, aki hangoztatta, hogy a Murphy törvénye csöpög az optimizmustól. Szülei a fejüket csóválták, és mindkettőt pszichológushoz vitték.

A szakember azt tanácsolta, hogy próbálják kiegyensúlyozni a két gyermek személyiségét. A legközelebbi születésnapjukon külön-külön szobában bontassák ki velük az ajándékaikat!
A pesszimistának vásároljanak össze szebbnél szebb ajándékokat, az optimistának pedig adjanak egy doboz trágyát. A jóemberek tartották magukat az útmutatáshoz, és feszülten várták az eredményt.
Amikor bekukucskáltak a pesszimistához, halhatták, hogy megállás nélkül zúgolódik:
De ronda ez a számítógép! Fogadjunk, hogy ez a videó játék mindjárt összetörik... Ezeket utálom... Láttam már ennél nagyobb távirányítós autót is...
Lábujjhegyen a másik ajtóhoz lopakodtak, s a kulcslyukon át látták, hogy az ő kis optimistájuk sugárzó arccal labdázik a lócitromokkal. Úgy sem csapnak be! kuncogott. Ahol ennyi trágya van, ott egy póninak is kell lennie!
Kis móka.. s egyre jobban és jobban!
 
 
0 komment , kategória:  Történetek-TANMESÉK  
     1/44 oldal   Bejegyzések száma: 436 
2018.11 2018. December 2019.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 1016 db bejegyzés
Összes: 31746 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 227
  • e Hét: 227
  • e Hónap: 17286
  • e Év: 919218
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.