Belépés
klarika47.blog.xfree.hu
Ha érted a saját lényedet, érted mindenki lényét. Kiss Tiborné
1947.10.29
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/20 oldal   Bejegyzések száma: 197 
Akkor is ha már nem létezek
  2022-05-22 07:33:06, vasárnap
 
  Struwe Annamária:

Fogsz rám emlékezni ha már nem leszek,
Ha e földön már nem létezek?
Egy fotót rólam elteszel,
Mit majd könnyes szemekkel néha előveszel?
Fogok hiányozni neked,
Mikor a sírkövemre teszed a kezed?
Meglátogatsz néha egy szál virággal,
Elmondva értem egy imával?
Tudd én nem megyek messze tőled,
Nem szököm meg előled!
Csak a testem távozik majd el a földről,
De én nem lépek ki a szívedből!
Ott fogom suttogni neked, hogy szeretlek,
S álmaidban fel is kereslek!
Ott örökké a tiéd leszek,
Akkor is ha már nem létezek.





 
 
0 komment , kategória:  Emlékezés 2.  
Kóbor János emlékére
  2021-12-07 10:01:58, kedd
 
  Koronavírus okozta betegségében a kórházban meghalt Kóbor János,
a magyar könnyűzenei élet legendás alakja, az Omega együttes énekese.
A zenészlegenda 78 éves volt.

A gyászhírt az Omega együttes a hivatalos Facebook-oldalán közölte:

Kóbor János (1943-2021)

Megrendülten tudatjuk, hogy Kóbor János, az Omega együttes Kossuth
díjas és Liszt Ferenc díjas alapítója, rövid betegség után elhunyt.
Rajongók milliói imádták itthon és külföldön, a rockzene állócsillagaként.
Felfoghatatlan űrt hagy maga után. Nincsenek szavak, marad a csend.
Mecky a szívünkben örökre velünk marad.

"Most búcsúzom, jóbarátaim,

Találkozunk még, mondanám,

De már nem hiszem, hogy újra eljövök,

Mert Gammapolis vár reám.

Nyugodjék Békében!





 
 
0 komment , kategória:  Emlékezés 2.  
Majd találkozunk
  2021-12-02 05:07:19, csütörtök
 
  Schmidt Károly Imre

Ahol vagy, majd odamegyek,
akkor ismét veled leszek,
sok mindent kell bepótolni,
és van mit újragondolni.

Időt szakítunk egymásra,
értünk ég majd gyertyánk lángja,
leszünk egy a végtelenben,
jóságban és szeretetben.

Fogom kezed, fogod kezem,
fejem az öledbe teszem,
mesélsz holdról, csillagokról,
s megszabadítsz minden gondtól.

Ott nem kell órát figyelni,
nem kell terheket cipelni,
nem kell a jövőt sem vágyni,
csak egymásra kell találni.

Felettünk csak bárányfelhők,
fújdogálnak szelíd szellők,
színes erdő lesz otthonunk,
s égre csillagot rajzolunk.

Ahol vagy, majd odamegyek,
utam nem állják a hegyek,
mindennap lesz karácsonyunk,
várj reám, majd találkozunk.





 
 
0 komment , kategória:  Emlékezés 2.  
Örökkön örökké
  2021-10-17 06:18:31, vasárnap
 
  Sándor Gyula

Ha rám gondolsz majd, nézz fel,
mert én ott vagyok,
ahol az ég átkarolja a csillagot.
A tejút végtelen gyémánt fövenyén,
a galaxisok hömpölygő porködén,
lelkem ott száll majd, hol a végtelen,
téridő a száguldó fényeken.
S a bíborban úszó, örvénylő fotonok
hívnak, és velük majd csendben összeolvadok.
Hogy hajadra hullva, akkor is érezzelek,
amikor többé már nem foghatom kezed.
S ha fázol is, ne félj, mert én nem hagyom.
Langyos napsugár leszek édes arcodon.
Hold fényén suhanva őrzöm álmodat,
hisz tudom, mindig is téged vártalak.
S ha elszólít tőled mégis majd az ég,
így örökkön örökké veled maradnék.





 
 
0 komment , kategória:  Emlékezés 2.  
Beengedlek
  2021-07-06 15:10:39, kedd
 
  Kormányos Sándor

Hiányodba szürkült este int,
emléked zörget az ablakon,
ajtót nyitok s beengedlek,
hanyadszorra, már nem tudom.

A szobába suhansz nesztelen,
nyomodban szétfoszlott álmaink,
és úgy mint eddig minden este,
egy ajándék, régi csókjaink.

De hajnalban majd eltűnsz újra,
magam leszek a néma csöndben,
Vagy lehet, utánad indulok,
megkereslek az őszi ködben.





 
 
0 komment , kategória:  Emlékezés 2.  
Messze mentél
  2020-07-30 09:14:37, csütörtök
 
  Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban akiktől sosem vártam volna. Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem mikor
már nem bírtam tovább. Szereztem örök barátokat. Szerettem és szerettek, de sokszor el is
utasítottak.
Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni. Repkedtem a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet, esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit csak azért, hogy halljam a hangját. Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek. Sokszor éreztem meghalok a vágytól és féltem elveszítek valakit aki nagyon fontos számomra, a végén mégis elvesztettem. De túléltem! És még most is élek! Az életet nem csak túlélem és Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd.
A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni és merészen győzni, mert A Világ a Bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon.

/Charlie Chaplin/





 
 
0 komment , kategória:  Emlékezés 2.  
Emlékezem
  2020-03-28 17:52:31, szombat
 
  A könnyek önmagukért beszélnek, és amikor azt hisszük, hogy már
mindet elsírtuk, még mindig csorognak, és amikor azt hisszük, hogy az
életünk már csak egy hosszú séta a Fájdalom Völgyében, egyszer csak
felszáradnak a könnyeink. Mert ráébredtünk, hogy aki elment, nem vitte
magával a napot, és nem hagyott maga mögött sötétséget.
Csak elment és minden búcsú magában hordozza a reményt.

(Paulo Coelho)





 
 
0 komment , kategória:  Emlékezés 2.  
Nyugodj békében Gesztesi Károly
  2019-12-25 09:23:49, szerda
 
  Kint hideg van, nagyon hideg. A budakalászi temetőben
pedig fájdalmas csönd. Koszorúk, virágok, kisírt szemek.

Művész úr, ez így nagyon igazságtalan!

Önnek ugyanis még rengeteg teendője lett volna ezen a világon.
Fel kellett volna nevelnie a kislányát, fogni a fiai kezét és később
unokázni napestig. Jókat enni, nevetni, szeretni. Helyette fehér
virágok és kisírt szemek mindenütt.

Szólnánk, hogy ezt a jelenetet vegyük újra, mondjuk onnan, hogy
elindul az autójával. De sajnos nem maradt több film.

Emlékszik? Sokszor elmesélte, hogy 2004-ben mennyire megviselte,
hogy a jó barátja, Bubik István végzetes autó balesetet szenvedett.
Ő is szerette a zenét, ő is bohém volt. És azt is tudom, mennyire
sajnálta Kaszás Attilát meg Selmeczi Rolandot, akikkel együtt játszott
a Kútfejekben. A többit sajnos tudjuk.

Művész úr, ez így nagyon igazságtalan!

Ki fogja ezek után megszólaltatni Shrekket? Ki fog kijárni az MTK
meccseire szurkolni? Ki fog nagyokat nevetni a tévében és ki fog
leülni zongorázni csak úgy, a barátok kedvéért?

Pedig évek óta mondogatta, hogy többet kellene pihennie.
Csak hát a fránya pénz. A pihenés helyett színház, film, szinkron,
haknik. Rohanás, ÁFA-s számla, nyugta, hitel.

Azt is mesélte, az életében talán egyszer keresett igazán jól.
Még fiatalon, amikor kiment Hollandiába és egy ötcsillagos
szállodában egy hófehér zongorán játszott a gazdag
vendégeknek. Az ötórai tea idején, majd este három órácskát.
És harmincszor többet keresett egy hónapban, mint a színházban.

Képzelje, L. L. Junior könnyes szemmel mesélte, hogy amikor a
kisfiát halálra gázolta egy autó, szinte az elsők között ön hívta fel
telefonon és csak annyit mondott: barátom, maradjunk most
kicsit csendben. És csendben maradtak, perceken át.

Művész úr, ez így nagyon igazságtalan!

Pedig a nehezén talán már pont túl volt. Nagy szerelmen, szakításon,
ijesztő mélységen. Az utolsó tévéinterjújában mosolyogva beszélt a
hitről, tartásról és optimistán várta a jövőt.

Arra emlékszik, hogy még főiskolásként autogramot kért
Sinkovits Imrétől? Tudom, hogy emlékszik. A színészlegenda
pedig nem értette, hogy miért. Ön pedig elmesélte, hogy
kisgyerekként akarta ezt az aláírást begyűjteni az Egri csillagok
láttán, ám akkor nem volt módja rá, hogy megtalálja Dobó Istvánt.
Évtizedekkel később megtalálta.

A budakalászi temetőben közben fájdalmas csönd van.
Majd halk zongoraszó hallatszik. Lágy, békés dallamok.
Nem tudni honnan jön. Csak sejteni.

Nyugodj békében, Gesztesi Károly!





 
 
0 komment , kategória:  Emlékezés 2.  
Fehér szegfű
  2019-06-04 14:41:58, kedd
 
  Nem hittem, hogy létezik
barát, kinek hiánya ennyire fáj,
Kinek itt őrzöm szívemben
minden gondolatát.
Aki tőlem most oly nagyon
messze jár és minden
pillanattal nő e távolság.

Nem tudtam, hogy van ember,
kinek hiánya így fájhat,
Kinek sóvárogva várt a szívem,
egyetlen szavára.
Aki oly sokszor megnevettetett,
ha szomorú voltam és most
egyre-egyre csak miatta sírok.





 
 
0 komment , kategória:  Emlékezés 2.  
Szép emlék
  2019-04-21 09:07:24, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Emlékezés 2.  
     1/20 oldal   Bejegyzések száma: 197 
2022.06 2022. Július 2022.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 631 db bejegyzés
Összes: 32131 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 491
  • e Hét: 6345
  • e Hónap: 11213
  • e Év: 321869
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2022 TVN.HU Kft.