Regisztráció  Belépés
bossi.blog.xfree.hu
Kút fejemből születtek ezek az írások. Mottóm: "Vedd a kezedbe ezt a könyvet, ha elolvasod, meglásd, hogy a lelked mennyivel lesz könnyebb." ... Bossányi Kálmán Miklós
1954.10.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 19 
21.
  2017-08-27 17:47:54, vasárnap
 
 
Csalódás

Ugye, írtam, és mondtam, hogy nem politizálók. De, ami történt nálam kiverte a biztosítékot.

Időnként figyelem a híreket, itt vannak olyan emberkék, akiket nem szeretünk. Egyre többen lesznek, és nem tudjuk, vagy tudják őket visszafordítási. Nem, is akarják, mert sok pénz van benne, sokan, jól élnek belőlük. Ez, a nemzetközi helyzet. De, itt hazánkban vannak olyan Vezetők, akik eladnák az Országot. Sok oly szervezet van, akik belőlünk a népből élnének. Jövőre, tömörülnek, és ígérnek, mindent, hogy ,,csak" Ők a jók.

Nem, dicsérem, de egy olyan van, aki jelenleg védi az Országot.
Régen kerítést bontottunk, és szabad volt a tenger és, La Manche- csatorna felé menni.
Akkor a más népei nem voltak itt. Ma, építünk, és jót, nagyon kevesen jönnek be Hazánkba.
Egyik Vezér, aki szeretne magasabbra jutni, azt mondja, hogy bontsák le a kerítést.
MINEK?

Ő, ha feljebb jut, pénzét megkapja, de minket tönkre tesz, bejönnek, s gyilkolnak, gyilkolják Asszonyainkat, lányainkat, netán azokat a férfiakat, akik nem állnak be a szolgálatukba.
Tudom, hogy ma, is vannak másik népből, akik itt vannak, jó pénzért. De, remélem, hogy Ők e politikától távol vannak, és azt, amit a szegényebbik rész akar, azt Ők nem akarják.
Egy Vezetőnk ki áll, hogy NEM engedi be őket! Ezt becsülőm benne.
Ha, a másik nép, itt csinál valamit, akkor annak nagy baja lesz. Akkor, nem nézzük jó szemmel.
 
 
0 komment , kategória:  Riport, Önmagammal   
Életmentés?
  2017-05-18 10:49:18, csütörtök
 
  20.

Életmentés?

Említettem, hogy Nejem, akit már 39 éve ismerek, és együtt győzzük le a minden napokat, 16-án, Kedden, majdnem komába esett.
Ugyan is, Kedd reggel mentem haza szolgálatomból. ½ 7-re értem haza. Gyermekeink elmentek dolgozni. Szokás szerint, megittam a kávét, megvártam, hogy a Nejem fel kell. Kiengedtük a kutyákat, az udvarra. Kicsit még beszélgettünk, és mondta, hogy elmegy a körzeti orvoshoz gyógyszert felíratni. Éreztem, hogy eljött az ,,álomkor", s lefeküdtem. Kutyusokat beengedte. Elment. Általában 4-5 órát szoktam aludni 24 óra szolgálat után.
Szerencsére a kutyák hangosan, és hosszan ugattak. 2 óra alvás után felkeltem. Kis idő múlva megjött a Nejem is.

Leült a fotelba, pihenni. Közölte, hogy rosszul van. Kinyitottam az ajtót, hogy jöjjön be levegő, de nem jól érezte magát. Azonnal kimentünk a kertbe. Nejem fogta a mobilját, és hívta a Lányunkat.
,,Ági, gyere haza, nagyon rosszul vagyok", és elindult a zöld hulladék gyűjtőnk felé, pár lépést tett, és ahogy volt a fűre zuhant.

Nevén szólítottam, de nem reagált. Megfordítottam, felültettem, majd a hóna alányúltam, talpra állítottam, és a hintaágyhoz vonszoltam. Gyorsan vitten hideg vizes ruhát, nyaka köré tettem. Közben megjött a Lányunk is. Elmeséltem, hogy mi történt. Megmértük a cukrát, vérnyomását.
Cukra igen alacsony 1,7 volt. Vérnyomása se volt a helyzet magaslatán. E adatokra nem emlékszem. De, az is alacsony volt. Adtunk mézet, itattuk vízzel. Pupillája nagy volt, láttam, hogy a szeme megy felfelé, pofozgattam, nem erősen, finoman, de hatásos volt. Még nem volt beszámítható állapotban.

Kapott még mézet, és folyadékot. Mivel szívószállal nem tudta inni, így a kitartott szájába beleöntöttük a vizet, és mondta a Lányunk, hogy ,,Anya, nyeljél". Ami sikerrel járt.
Nyelt! Hála! Már majdnem lehetett vele kommunikálni, de határ esett volt. Még adtunk mézet, és folyadékot. Pupilla még nagy, szem megy felfelé, így ismét felpofoztam, de most már, picit erősebben. Vizes borogatás a nyaka köré, homlokára. Valahogy észhez tért. Már, lehetett vele beszélgetni, és ha nem mindig szóban, de fejbólintással, szem jelzéssel kommunikált.

Visszahoztuk, az ÉLET sorába!

Újbóli cukor, és vérnyomás mérések következtek. Eredmények nem voltak még jók, de jobbak voltak, mint az első méréseknél.
Közben felmerült, hogy hívjuk a Mentőket. De, előbb Mi küzdünk visszahozni, majd, ha nem megy, akkor jöhetnek a Mentők. Lányom riasztotta a Vejemet, és az Öccsét is.

{Hogy miért nem a Mentőkkel kezdtük?

Erre, egyszerű a magyarázat. Nejemnek fiam születése óta fordított cukra van 30 éve. Tehát, ha neki magas a cukorszintje (pld: 18) csak most írtam valamit, volt már ennél magasabb is, semmi baja nincsen. Jól érzi magát, de, ha normális, akkor rosszul van. Kapott Kámot is, így tönkre tették az immunrendszerét. Fázós típus, már.}
E napon, (Kedden) meleg volt, Ő felvett melegebb ruhát, mert fázott.

Szerencse, a szerencsétlenségbe, hogy otthon voltam, kutyák felugattak, Lányunk lakásunktól 4 km-re dolgozik. Szegénykém, miután, hívott, hogy mi van Anyával, otthagyta a munkahelyét, és lefutotta a távot.

Volt, bent a kórházban, hogy beállítsák a cukrát, nem tudták, kemoterápián a doki, azt mondta neki, hogy Asszonyom, magán bár milyen összetételű kemo, már nem segít.

Család, vigyáz rá, ez a segítsége!

Lényeg, hogy visszahoztuk, és ez a fontos!

Most, ennyi, később jelentkezem.
 
 
0 komment , kategória:  Riport, Önmagammal   
Teljesen más mondani való
  2017-05-06 20:00:23, szombat
 
  17.

Irigység.

Ha, megkérdet, hogy testvérek irigyek volt egymásra, a válaszom, az, hogy igen.

Apámék, Kereszt szüleimre, később, Öccsére is, majd házasságom után Ránk is.

- Érdekes, ugye!
- Igen, de kicsit fura, hogy a Szülő irigy legyen gyermekére.

Hogy, jobban megérts, kicsit vissza kell mennem az időbe.
Amikor még gyermek voltam, nagyon sokáig jártunk fel Szüleimmel Keresztékhez, a Tisza utcai lakásba. Már, említettem, hogy Keresztanyám milyen származású volt, hozzá jártak a lengyel barátok. Hoztak, ezt meg azt. Ment a cserekereskedelem. Gyermekként nem tudtam, róla, hogy mi folyik, de az feltűnt, hogy mindig más Barátok voltak ott. Időnként előkerült egy pár cipő, meg egy kis apróság is. Addig, míg ott voltak a Barátok, mi Évával a másik szobában játszottunk, a hordozható lemezjátszóval. Megsínylette. Vagy a kor játékát Papás - Mamást.
Szüleim, mindig azon voltak, hogy nekünk jobb legyen. Ez, egy családban természetes. De, Anyám piszkálta Apámat, hogy Kinek, mi van. Erre csak egy példa: Kami, látod, Lajosnak Moszkvicsa van. Pedig Ő, csak egy Zöldséges!
Atyám vállalt másod állást, csak este jött haza. Akkor csak szalonnát evett kenyérrel, megvártam, és kaptam egy ,,katonát".
Nem sokára meglett a ,,szürke" egy Trabant combi. Erre, Keresztapám, is vett egy kocsit maguknak.

Zoltán nagybátyám, nem versenyzett, mert neki egy motorkerékpárja volt. Egy német gyártású MZ.
Amikor elvettem a Nejemet, sokkal nagyobb lakásunk volt, mint az Erkel utcai. Ott, egy szoba, konyha, és kész.
Szobánkba négyszer befért volna az Erkel utcai lakás. Kijöttek a Rokonaink megnézni, hogy hol lakunk. Ámultak, és gratuláltak. Azt, mondták, hogy a Kamiék teljesen félre vezették őket. Ugyanis, Mi, a feleségemmel egy putriba lakunk, ha megakarunk fürdeni, akkor ki kell mennünk a házból, és lavórból kell mosdanunk. Holott, volt egy nagyméretű konyha, nagyméretű szoba, fürdőszoba, spejz, is.

Később Atyámék kijöttek, Anyósom beolvasott nekik, következménye: Apám telefonált, hogy menjek be, mert Csepelen kaptak egy Panel lakást. Úgy, adta be, az akkori Önkormányzatnak, hogy Ők, mint szülők, és a lány gyermeke, és a fia, és a menye, és az unokája abba a szoba-konyhás lakásba együtt lakunk. Holott, én már 1978 május óta kint laktam feleségemnél.

Örökség.

Atyám, mindig azt hajtogatta, hogy mi Nemesi családból származunk. A Bossányiak. De, nem mindegy, hogy melyik ágról.
Divérek ágáról. Rokonaink a Családnak a Kosztolányiak, és a Karinthyak.
Ezt, csak azért hoztam fel, mert a volt egy album, olyan méretű, mint egy újság. Minden oldalon képek, és a hozzá tartozó szöveg. A nemesi ,,kutyabőr" is valamelyik unokatestvéremnél van. De, eltudom képzelni, hogy a Húgomnál van.

Ebbe, csak az a fura, hogy most közel hatvan három évesen, SEMMI nincs a tulajdonomban, amit tovább tudnék adni gyermekeimnek.

Egyetlen egyszer örököltem egy kisebb összeget, mikor nagybátyám (Miklós) elhunyt. Gombán volt egy háza, és annak az összegét osztotta el a Gomba Önkormányzata, közjegyző segítségével hat felé.
Mivel, testvérei már nem éltek, és a testvérek gyermekei voltak az örökösök.
Nem sajnálom senkitől se, mert amit megszerzett, de állítom, hogy a díszes társaságban, én vagyok a legszegényebb. ,,Anyagilag".
De, BOLDOG, mert Semmi nem nyomja a lelkiismeretemet.

Egy, kicsit más.

Említettem, hogy Húgi, és Anyám mindenből kihagyott.
Nos, ,,Apám", elhunyt.

- Ezt, miért tetted idézőjelbe Apádat!
- Megfogott látni, és érteni.

Megkaptam a halotti anyakönyvet.

Ebben a név: Bossányi Kálmán Manó Gyula.
Számomra, és Családom számára egyértelmű, és logikus volt, hogy amikor Anyám elhunyt a halotti anyakönyvben e név fog szerepelni:
Bossányi Kálmán Miklós Manó Gyuláné. Ugye, így kellett volna lenni.
E helyett Anyám: Bilák Veronika néven szerepelt.

Gyermekként ahol laktam az Erkel utcában, Ibi néni, Éva néni, és jó Anyám időnként feljárt az első emeleti egyik lakásba, ahol lakott egy férfi, aki a kor színészére hasonlított. Jávor Pálra. Ibi néni állítása szerint, Anyám többször is felment hozzá!
Nos, mivel a férfi bizonyos okok miatt nem volt hajlandó feleségül venni Anyámat. Biztos, hogy félt az akkori Rendszertől! Anyám megismerkedett Apámmal, és Apám se merte elvenni Anyámat, mert az akkori Rendőrség figyelte Apámat. Hogy KI NE utasítsák Hazánkból így, hivatalosan nem, de ,,nem hivatalosan" elvette Anyámat.

Avval, hogy nevelő Apámat figyelték, akkor derült ki, amikor 1973-ban egy Rendőr megjelent a lakásunknál, és terepszemlét tartott, és Apámról érdeklődött, Anyámnál.
Hát, most ennyi jutott az eszembe.
Köszönöm, hogy lejegyzetelted.
 
 
0 komment , kategória:  Riport, Önmagammal   
Rokonság, Testvér
  2017-05-03 17:01:44, szerda
 
 
19.

Nem is tudom, hogy hol kezdjem el. Természetesen nem óhajtok senki Rokonomat megbántani, mert mindenki úgy éli az életét, ahogy megteremtette saját, magának.
Munkával, turpissággal, de van még számos kifejezés, de nem szeretném mind felsorolni.
Tehát, Atyámék négyen voltak testvérek. Időrendi sorrendben Miklós, Elemér, Kálmán, és Zoltán.
Miklós bácsi agglegény volt. Nem volt soha felesége, se gyermeke.
Elemér (Curka) Keresztapám, feleségül vett egy Lengyel zsidó származású lányt, Évát. Frigyből született első gyermekük Éva, majd jóval később Beatrix.
Kálmán (Apám/ Nevelőapám), feleségül vett egy Csehszlovák származású lány, Anyámat, Veronikát. Ebből megszületett fiúk, Kálmán Miklós, és kilenc évvel később leányuk Tímea Gertrúd.
Zoltán feleségül vette a református Deák Magdolnát.
{Na, csak egy pár sort írtam le, hogy bemutassam rokonságomat, és látszik, hogy milyen keze-kusza a négy, azaz a három testvér kapcsolata}
Na, ebből volt kisebb viták, hogy Ki, Kit vett feleségül. Mikor nagyon mérgesek voltak a testvérek (kivéve Miklós 'bá), akkor oda mondták egymásnak. Ezt még gyermekként hallottam.
Szóval érdekesség képen Évával egy idősek vagyunk, nálunk fiatalabb Miklós, majd Jutka, Bea, és testvérem Tímea.
Van itt minden, kés kavalkád a rokonság, ehhez tudni kell, hogy a négy fiú katolikus vallásúak voltak. Sajnos én, is bele estem e vallásba akaratomon kívül.
Hogy melyik Család milyen volt? Azt így nem tudom megmondani, mert amíg az Ember gyermek mindenki szereti, de mihelyst kamaszodik, nehéz vele beszélni, megérteni, mert a kamasznak önálló gondolata van, és nem igen fogadja el a felnőttek, tanácsait. Atyám mindig ki volt akadva, hogy a Zoli (öccse), hogy neveli gyermekeit, és így tovább Curka, Kamiékra, majd a Zoliékra. Az ördögi kör meg volt.
Nagyobbak lettünk unokatestvérek. Keresztapámék lánya Évi férjhez ment Péter nevű sráchoz. Nagyzolni szeretett. Srác, olyan beállítottságú volt, hogy mindent megcsinált, csak dolgozni ne keljen. Házasságból van egy leányuk, bevallom, őszintén nem tudom a nevét.
Éva, testvére Bea, hozzá ment egy Arab származású sráchoz. Tőlük van két fiú. Nem bántanak senkit, nagyon rendesek. Bea, házasság után sadorba jár. Egyszer voltunk Beáéknál, mert összehívta az unokatestvéreit, körbe adott fényképeket, nyúltam volna a következőért, és azt mondta nekem, hogy én nem nézhetem meg, mert Nő van rajta, és Idegen férfi nem nézhet meg Női képet. Mondtam, hogy születésed óta ismerlek. Sajnálom, de nem lehet. Elfogadtam.
Miklós is megnősült, három gyermekük van, Jutka is férjhez ment, ha jól tudom, hogy nekik is két gyermekük van.
Magdival, (Miklós, és Jutka), unokatestvéreimmel, húgommal sem tartjuk a kapcsolatot
Sajnos, Zoltán nagybátyám, Kereszt szüleim (Elemér, Éva), Szüleim (Vera, Kálmán), és Miklós nagybátyám már nem élnek. Ezt azért, írtam le hogy lássa, aki olvass, hogy náluk is alakult az Élet, hol jól, hol rosszul.
Miklósnak (unokaöcsém) volt, egy jó mondása, ,,Mi, csak mindig a temetéseken találkozunk".
Erre, azt feleltem, hogy az ajtóm, Mindegyikőtök előtt nyitva áll. Pedig Miki, mindennap Érden keresztül megy. (elmondása szerint). Senki se, jön el Hozzánk!!!

...... .....

Képzeljétek el, már akkor kezdődött a viszály köztünk, amikor leánygyermekünk megszületett, és jött a név választás. Anyámék két keresztnevet is adtak a Vezeték nevünkhöz, ami úgy is hosszú. Nejem egyszerűsített, gyermekünknek egy neve lesz.
Várták, hogy Húgom lesz, majd a Keresztanyja a leányunknak. Nem, így történt. Nejem, okos húzása, leányom Keresztszülei nővére, és férje lett.
Kitört a balhé! Hogy, hogy Ők! Nejem elmagyarázta, hogy miért Ők! Természetesen, ez nem tetszett.

Lényeg: Testvérem.
Szeretett húgom, aki 1963-ban született. Kihasználta az Élet lehetőségeit, úgy hajlott, ahogy Szüleink akarták. Ő, volt a legaranyosabb, legjobb gyermek, házasság kötésem után. Új, Családomat, (Anyós, Após, Feleségem, Gyermekeim) nem fogadták el Atyámék. Lenéztek Minket.
Ugyan is Atyám, egy nemesi családból származott. Birtokunk, Felvidéken, Szlovákiában van. Bossány község! Anyósomék pedig Erdélyből, ill. Jászkunságból származnak. Nem illettek bele a képbe!
Drága, Húginak, volt egy Gábor nevű srác, aki elvette volna, de mivel Gábor Édesapja VIII. kerületi Párt Titkár volt, így a frigy nem történt meg. Lebeszélték, hagyta magát! Párt Titkár a Családba, hogy néz ki!
Majd, jött egy másik Gábor nevű srác, aki Rendőr volt, de a nagyija pénzelte Gábort, (aki Sváb származású, jött a pénz) az jó volt. Itt, lett három lány gyermek. Sokáig tartott a házasság. Nos, egyik gyermeknek sem vagyunk a Keresztszülei, mert Mi csórok, szegények vagyunk. Mi, nem tudunk pénz vinni, és adni. Csak teljesen mást, ami náluk, nem jelent semmit. Ez, a szeretett.
Mikor fiam megszületett, akkor Apám, majd kiugrott a bőréből. Ott ugrált a kórház folyosóján, és kiabálta, hogy ,,Fiam, Fiad van! Érted!" Mondtam Apámnak, hogy értem, és boldog vagyok. Kiharcolták, hogy fiamnak Húgom legyen a Keresztanyja, úgy születése után három évig látta, utána már nem. Nem is érdeklődik iránta.
Amíg Szüleim éltek, addig minden jót, szépet, kellemest stb. húgom, és Családja kapott, hogy rövidre fogjam a történetet.
Húgi, nem volt egy egyszerű nő, félre lépett. Gábor, ezt megtudta, és elváltak, új kapcsolatból született meg fiú gyermeke. No, ennek Szüleink örültek. Későbbiekben Apám beteg lett. Fiammal elmentünk, Anyám nyitott ajtót, beléptünk a lakásba, azt se mondta Anyám, hogy üljetek le, esztek vagy isztok valamit, neki állt mosogatni. Apám, megkérdezte, hogy ki ez a fiú, aki mellettem van? Válaszoltam, hogy a fiú unokád! Eltelt jó pár hónap, és Hugi felhívott, hogy Apu beteg. Intenzíven van, agyhártya gyulladása van. Bevitt, megsimogattam Apám kezét, akkor láttam, hogy a pulzusa megugrott. Akkor láttam utoljára.
Anya, is beteg lett, veséjével voltak problémák. Ki, is vezették a testén volt egy tasak, és abba végezte dolgát. Nejemmel megbeszéltük, hogy ha kell, akkor ápoljuk. Annak ellenére, hogy jó kapcsolat nem volt köztünk. Nem igényelték a segítséget.
Apu, halála után volt egy hagyatéki tárgyalás.
(Ehhez, azt kell tudni, hogy Apámnak Szigetszentmártonban a Raffás szigeten volt egy ház. Nos, ezt jómagam, Apám építette fel. De, itt volt a probléma, ide lejárt Anyám, Húgom a gyermekeivel, és a párjával. Döntöttem, hogy nem fogok kuncsorogni, hogy lent legyünk. Mindenkit körbe járni, hogy ki mikor nem megy le, és erre, meg arra vigyázni, mert Anyué, esetleg valamelyik gyermeké. Ehhez, nincs energiám, és türelmem.)
Szóval a Közjegyzőnő felsorolta, hogy milyen befizetetlen számlák vannak, így lemondtam a részemről, és átpasszoltam testvéremnek. Családommal nem is jártunk le. Így, minden költség az Övé lett. Cserébe, kihagyott az örökségből. Később, a horgásztanyát eladta, és abból is kihagyott. Pedig, nem Ő építette fel a házat. Ez, egy kicsit fájt, és a mai napig fáj. De, túlteszem rajta magam.
Szüleinket, szeretett Húgom, ,,modern" temetéssel temette el. Központi Urnából folytak ki. Ennyi a jóságról, és a Szülői szeretettből. Pedig, Ő mindent élvezett, amit kapott, és ki, is használt.
Még egy érdekesség!
Fia, születése után, nem az apja Családnevét kapta meg, hanem az anyja Családnevét! Fura!
Tehát, Bossányi Gyulának, Anya leánykori neve: Bossányi Tímea Gertrúd!
Picit furán fognak a gyermekre nézni, hogy, ki, kivel közösült? Érdekes! Ezt, is eltudta, intézni! Csak azért, hogy a Bossányi nevet az Ő gyermeke vigye tovább, és NE az én gyermekem.
Testvéremmel sem tartom a kapcsolatot.
Ne, haragudj, hogy nem hívtalak át, de most gyorsan papírra vetettem, é bedobtam a posta ládádba
 
 
0 komment , kategória:  Riport, Önmagammal   
18.
  2017-02-10 20:17:27, péntek
 
  Egy tanulságos történet.


- Gyere! Gyere! - hívtam barátomat.
- Vigyek mindent!
- Igen, most van mesélni valóm, és ezt rögzíteni kell, mert tanulságos.
- Itt vagyok, és már is lehet kezdeni.

E történet, a múltban kezdődik. Már említettem, hogy a hang száll rákom után teljesen más pályát kellett választani. Egy Közlekedési Vállalatnál lettem Személy - és vagyonőr. Eleinte a Közlekedési Vállalat alkalmazott Minket a társaimmal együtt. Első Vagyonőri Főnők nem sokáig volt velünk, mert leváltotta egy másik Ember. Miután megismertük egymást, és megbíztunk egymásban, teljesen jól ment a munka. 1995-öt írunk. Segítettünk egymáson, és a szakmai felmérésen látta, hogy nem egy ,,buta" biztonsági őrrel találkozik nap, mint nap, hanem egy lelkiismeretes, odafigyelő, és a szakmát könnyen elsajátító biztonsági őrrel van kapcsolata.
Kb. úgy 1997-ben, ha jól emlékszem, akkor leváltunk a Közlekedési Vállalattól, és át vett Minket egy teljesen más csoport. {Cégeget, csoportnak nevezem a továbbiakban.} Egy jó menő, teljesen korrekt a vagyonőreit képviselő csoport. Nem is volt semmi baj, minden flottul ment. Az erősebb kutya révén egyszer a jó menő csoport átadott Minket egy másik csoportnak, akit még nem ismertünk. Ehhez hozzá tartozik, hogy belejátszott, amit nem igen szeretek megemlíteni a politika.

No, de az új csoport a második Főnőknek egy teljesen ismeretlen területet adott. Mert ott nagy bajok voltak, mint később kiderült. {Második Főnökömet MF- fel fogom jelezni.}
Még mindig a Közlekedési Vállalatnál vagyok. Lakhelyemtől 20 perc járásra. Tehát nem kellet vennem Közlekedési bérletet. De, mivel rég óta tagja voltam a Közlekedési Vállalatnak, így a Családom, és én kaptunk Pest megyére, majd Országos bérletet.

Folytatom, tehát a MF megkapta az területet, és kért, hogy menjek el oda dolgozni, mert egy megbízható Emberre van szüksége. Már 2007 - et írunk. Megkapta e év Január 1- én. Március elejétől kért, hogy menjek át. Mindent megszervez, csak menjek át. Többször is kint voltam az új munkahelyen, de nem tetszett, a környezet, és a körülmények. Hozzá tartozik, hogy már kellet venni BKK bérletet. Eleinte a Közlekedési Vállalat bérletével mentem be a Városba, majd három megállót kellet utazni a másik bérlettel. E cég a lakhelyemtől 10 km - re volt. Felmértem, és nemet mondtam a kérésre. Kereken egy hónapig könyörgőt a MF, hogy váltsak.
Mondtam, hogy nem. Erre e szép használta, hogy ,,segíts, légy szíves". Hozzá tette, csak addig, míg be nem állunk. Erre igent mondtam, segítek, mert Barátom vagy.

Eljöttem a KV- tól {Közlekedési Vállalat} 360 FT órabérrel egy Italtermelő Vállalathoz 420 - Ft óra bérrel vettek fel. Természetesen nem az ,,Anya" vállalathoz, hanem egy Vállalkozáshoz, ami a Vállalatot őrzi. nem is volt semmi gond az együtt működésünkkel az MF - fel, tényleg, minden simán ment, és gördülékenyen. Jó párszor el akartam menni, de meggyőzött, hogy nincs értelme, mert itt már ismernek, megismertem mindent az itteni dolgozókat, jó a kapcsolat, és a másik helyen új lennék, ahol minden kezdődne, előröl Rendben. Maradtam. Egyszer kilépte, mert a KV -nál ahol voltam elhunyt egy volt kollégám, és olyan magas bért mondtak, hogy ha elvállalom a munkát, hogy eszményi volt a 420 - Ft bérhez képest. Elmentem, megpróbáltam, de az ottani Vezetővel nem tudtam megegyezni, és kiléptetett. Visszamentem, és megkerestem a Barátomat. Kis idő múltával, közölte, hogy az ottani kis Vezető vissza vesz. Ami, később kitudatott, hogy velem kivételezett. Akkor, még nem jöttem rá semmire. Újból az Italtermelő Vállalatnál vagyok, mint biztonsági őr. Nem is volt semmi baj, együtt működésünk is továbbiakban jó volt. Teletek az évek, és a MF elment nyugállományba. Természetesen az ottani kis Vezetőt továbbra is segítettem.
Nos, már lehetett érezni a változásokat. Átfordult, már nem annyira segítette a dolgozóit, hanem a másik oldalra állt, legalább is úgy éreztük.

- Nem akarlak fárasztani a történettel, rövidebbre fogom az eseményeket.
- Jó, és köszönöm.

Italtermelő Vállalatnál az egyik Vezető minden év végén megköszönte az eddigi közreműködésünket, és további együtt működést kívánt nekünk. Nem, is volt addig semmi baj. Egy fiatal Vezető megengedte, hogy tegezzem, ami nagy becs egy biztonsági őrnek, no, most a másik Vezető is megengedte, hogy tegezzem, kissé fura helyzet volt, hogy nem uramnak, hanem a keresztnevén szólítom, de ha egyszer megengedi, és nem szól, hogy NE, akkor miért is nem lehet.
Most jön a fordulat, a dupla csavar.

Eljött az év vége, és a vezető ismét megköszönte az együttműködésünket, és a továbbiakban is szeretne velünk dolgozni. Ekkor, mertem egy olyat tenni, hogy tájékoztattam, hogy ha lehet, magasabb órabérét szeretnénk itt dolgozni. Meg is említettem az összeget.
{Tájékoztattam, hogy mióta itt vagyok 420 - 460 Ft órabérünk van, szeretnénk egy komolyabb összeget kérni tőletek. Meghallgatott, és közölte, hogy természetesen rajta vannak, a kívánt órabér meglegyen. Itt kavartam fel az álló vizet. Kihagytam két lépcsőfokot. Mert tavaly nyár óta feszültség volt a kollégáim között. Bementem a kis Vezetőhöz, és tájékoztattam a helyzetről. Azt, a választ kaptam, hogy sajnos nem tud mit csinálni.}

Szóltak - üzenték, hogy fejezzem be a tegeződést az előbb említett Vezetőkkel. Nem tettem, mert megengedték, és ez, sem tetszett.

Erre léptem meg az előbb említett dolgot. Kollégáim mondták, hogy bátor vagyok, hogy a Fejhez megyek kérni. Állóvíz, hirtelen tengerré változott.
Megkaptuk az órabért, amit kértünk, jó nem teljes összegben, de már az órabérünk nem 4 - gyel kezdődik, hanem 5 - tel.

Na, most jövök én képbe, mivel ez az év, és 183 napom van a megérdemelt nyugdíjig, így a törzs telephelytől, ahol 2007 ápr. 18 - óta voltam, áthelyeztek egy másik telephelyre. Felajánlották, elfogadtam, mert bárhová adtam be az Önéletrajzomat, nem fogadták el.
Visszatérve, átmentem, csinálom. Ott az a helyzet, hogy hét közben akkor kell körbe járni a telephelyet, mikor bezárom a főkaput. Óránként. Hétvégeken, pedig minden órában. Fárasztó, de nincs mit tennem.

Felhívtam a kis Vezetőt, hogy engedje meg, hogy ne óránként, hanem két óránként menjek körbe a telephelyen. Egészségi állapotomra hivatkozva. Választ megkaptam, hogy NEM. Ennyi a segítség részéről, pedig mindig azon voltam, hogy ha kellet neki is segítsek, és meg is tettem.

Barátom, aki eddig segített, most háttérbe vonult, és már nem segít. Nem állt ki mellettem, hogy ez az Ember ide kell továbbra is.
Ennyi a ,,segítség", én neki megtettem, de most nem éreztem ezt most tőle. Kérdem én, mi van, ha kiáll mellettem? Mennem kellett volna, ha maradok? Vagy, olyan helyzetbe hoztak volna, hogy nem tudtam volna elviselni, és kilépek. Nem tudom, de így ismeri meg az Ember a barátját. Most kerül. nem jön felém. Eddig minden nap beszélgettünk mindenről.
Jutalmam: Magasabb órabér, ami 5 -tel kezdődik, új rosszabb telephely.

Ehhez még hozzá kell, hogy mióta itt vagyok, lassan tíz éve, számos alvállalkozó volt.

Ehhez hozzá tartozik, hogy a Családom is mondta, hogy nem kellett volna megtennem. De könyörgöm szégyen 2017 - ben 4 számmal kezdődő órabér.

- Hát, ezt szerettem volna röviden elmesélni.
- Elég volt jegyzetelnem, a rövidséget.
- Köszi, legközelebb.
- Úgy legyen.
 
 
0 komment , kategória:  Riport, Önmagammal   
Nem tudom, hogy miért!
  2016-07-02 22:14:59, szombat
 
  17.


Csöngettek. Gyorsan kimegyek, mert most főzők, s nem akarom, hogy a kaja oda égjen.
Gyere, be, főzők!
Oké!

- Na, mi van?
- Semmi, csak fura.
- Mi?
- Jegyezd!

Bekapcsolom a magnóm. Rendben. Figyelem! Felvétel indul!

- Szóval, nem tudom, hogy Mi jó ebben, hogy tartozunk egy nagy közösséghez. Ugyan is, amit Mi akarunk, azért keményen meg kell harcolnunk, megfelelő érvekkel alá támasztva.
DE! Amit Ők akarnak, azt hajtsuk végre, mert az a jó! Tudom, mondtam, hogy nem politizálok, sajnos ha, szeretném, ha nem kénytelen vagyok, mert bosszant, hogy mások döntenek a fejünk fölött. Most két országban a vezetők eltörülnék azokat a határokat, itt a térségben ahol vagyunk. Érts úgy, hogy nem lennének ország határok, kihúznák, mint a rétes tésztát. Csak a széleken lévő országok határai lennének meg. Nem lenne Nemzetiség, egység lenne. Nem lenne saját védő erőnk, se belső, se másik, minden egységes lenne.

- Füstöl a lábas!
- Jaj! Jó, hogy szóltál, köszi. Le vettem a tűzhelyről a fazekat. Még meglehet menteni a kaját.
- Hol tartottunk?
- ,,minden egységes lenne". Igen, szóval, nem a saját Hazád irányítja az Országot, ha nem a két állam vezetői irányit mindent. Ők döntenek az emberekről, a sorsukról, az életükről. Egységesen. Nem lennél Te, se Másik, teljesen mindegy, hogy hová tartózol. Nem lenne saját ünnepet, csak az, amit Ők megengednek. Ez, nekem fura, hogy élsz a Hazádba, és Másik mondja meg, hogy mit kell tenned, hogyan kell élned a kedvük szerint, hogyan kell viselkedned, és még sorolhatnám. Itt vannak azok az Emberek, akik máshonnét jöttek. Hazájukat elhagyva, nos nem minden ország látja őket szívesen, Ezért azt találták ki, hogy ha nekik nem kell, akkor átpasszolja a másik országba. Ugye, nincs határ. Egész egy nagy tömb. Így bárhol megjelennek, bárhová lehet őket tenni. Egyik lazán él, a másik feszülten.

Nem tudom, hogy ez Nekünk jó! Véleményem szerint Most kellene otthagyni az Nagyokat. Azt, nem értem, hogy miért hódolunk be megint, mert ebből nem igen fogunk kijönni egyszerűen. Menni kell másik irányba. Csak egy szép Országunk van, ez. De, csak addig, míg el nem veszik, és be nem kebelezik. Másik irány az jobb. Szerintem.

- Akkor szegények lennénk!
- Most nem azok vagyunk?
- De, az más szegénység lenne.
- Oké, ebbe nem megyek bele, nem tudsz csőbe húzni.
- Mit főztél?
- Gulyáslevest, és magyaros csülökpörköltet.
- Meg kóstolód?
- Persze.
- Tálalok.
 
 
0 komment , kategória:  Riport, Önmagammal   
Kicsit félek
  2016-02-17 22:23:43, szerda
 
  16.
Kicsit félek.

Tudom, hogy nem szoktam úgy foglalkozni a Politikával, s nem hat meg, hogy a másik országban mit tesznek. De, ahogy hallom, is nézem a híreket, no meg a netet, aggaszt e áradat.
Sejtet, hogy miről van szó.
Szerencsére, nálunk kis hazánkban kevesebb eset történik, mint tőlünk távol. Sok ember, aki átjön a Mi földrészünkre. Félek, bizony ezt szerintem nem igen tudjuk kezelni megfelelően. Most még igen, de később? Nem tudom. Bízok a mostani Vezetőinkbe, mert ezt jól csinálják. Mint ismeretes, hogy migráns jön át, és egyre erőszakosabbak, Nőkkel, meg úgy is.
Féltem a Lányainkat, Asszonyainkat. Nem jó dolog erről beszélgetni, írni, de ahogy látom, hogy az Emberek között eléggé téma. Mi, békében nőttünk fel, Ők nem ezt akarják, Országunkat. Nem uszítok, de nem tartom, hogy sokáig nyugodt helyzet lesz nálunk, egyre feszültebb a Világ. Nem szeretnénk belemenni semmi konviktusba.
DE, ha úgy hozza a sors, hogy meg kell védeni a Családomat, házunkat,{amit saját két kezünkkel építettünk fel} megvédem.
Bosszantanak ezek az Emberek, és még azok is, akik irányítják őket. Egyet nem értek, hogy miért?
Nem tudom a választ, de kicsit félek.

- Ne haragudj, hogy csak így rád rontottam.
- Semmi baj, sikerült lejegyeznem.
 
 
0 komment , kategória:  Riport, Önmagammal   
Hatvan éves múltam
  2015-12-19 22:20:26, szombat
 
  15.

Csöngettek.
Ajtót kinyitottam, és Barátom volt a bejáratnál.

- Hozzád jöttem, folytathatnánk?
- Persze, gyere be.
- Mesélj!
Kezdem. Az, az érdekes dolog történt, hogy három hölgy dobbantja meg a szívemet.
- Három, nem lesz sok, ebben a korban?

Nem tudom, de érdekes. Persze a nejemen kívül érthető. Igen, tudom, hogy ebbe a korban már nem kell vagy nem illik ,,csajozni", de ez akaratom ellenére történt. Persze, nem kell úgy érteni, hogy három Hölggyel járok, találkozok, viszem őket ide-oda, stb. Nem teszek ilyet, mivel nagyon sokat dolgozom, így kevés szabadidőm van, azt inkább Családommal, és állataimmal töltöm. Ahhoz, hogy ilyen legyen, sok pénz kell hozzá, mert bármit is teszel, a mai világban pénz kell. Az pedig kevés van.

Tehát az első Hölgy, aki nekem bejön, csinos, kellemes magasabb, mint én, gyönyörű haja van. Tudunk, időnként egy pár szót váltani a két megálló között. Ilyenkor kicsit beleélem magam, az Ő Világába. Minden reggel megcsodálom a buszon, persze gyermekeivel szál fel. Gondolom, viszi őket, óvodába, vagy iskolába.

Második Hölgy, egyszerű, mosolygós, gyönyörű nézése van, szinte vonz a tekintete. Szolid, csendes, nem bőbeszédű, s messze lakik tőlem. Szép haja van hosszú. Nekem bejön. Beszélgetésünkkor bizsereg a hátam. Vonzó, egy teremtmény. Neki, is van családja, és két gyermeke.

Harmadik Hölgy, közelebb lakik, ravasz nézése van. Ő, is mosolyog, mikor rám néz, érdekes a hangvitele. Nem szokványos női. Csinos, karcsú, rövid hajú, de mégis különleges. Nem tudtunk sokat beszélgetni, csak rövid tőmondatokat, de ennek ellenére, érdekes személy.
Igyekszem a nap folyamán úgy cselekedni, hogy lássam Őket. Munkámból szerencsére adódik, hogy mehetek. Csak egy pillanatra, de látnom kell, mert már az Életem részévé váltak. Tudom, hogy nem fogok közel jutni Hozzájuk, hisz van családjuk, férjük, élettársuk, barátjuk. No, meg az, az igazság, hogy nem egy hatvanon felüli emberrel fognak a fiatalabb Hölgyek foglakozni. Ugye, aki idősebb Pasikkal foglalkozik, az nem a Férfiért van, hanem a pénzéért kedves. Nekem, ilyen Hölgy nem kell, mivel nincs. Ha, van, az is kevés.

Röviden, ez van. Sokszor elgondolkodom magamban, hogy miért vagyok ,,vonzó". Tudom, hogy ez nagyképűségnek tűnik, de nem, mert érzem a lányokon. Fiatal koromban lettem volna inkább ,,vonzó", tán másképpen alakulhatott volna az Életem.
Nem bánkódom, hogy így alakult, mert szerencsés Ember vagyok. Még mindig érzem a tekintetűkből, hogy szimpatizálnak velem, s ez jó, és kellemes.

- Köszönöm, most ennyi. Legközelebb.
- Lejegyeztem, akkor később. Szia!
- Szia!



 
 
0 komment , kategória:  Riport, Önmagammal   
Aggodalom
  2015-07-19 11:09:46, vasárnap
 
 
Késő este volt, mikor találkoztunk a lépcsőházban. Láttam, mikor Barátom lefelé jön, a lépcsőkön tele van feszültséggel.

- Mi, a bajod?
- Sietek, különben a kérdésedre válaszolva, Aggódok.
- Elmeséled?
- Sietek, ahogy látod, de annyi időm van, hogy elmeséljem.

Mivel nem volt nálam a technika, így jegyzeteltem. Hallgatlak.
Mondtam, hogy NEM SZERETEK POLITIZÁLNI. Politika nem az műfajom, de bánt a mai helyzet, illetve a mai állapot. Ez, a menekült, vagy más néven a migráns helyzet.
Itt vannak ezek a szerencsétlen Emberek a migránsok. Igen szerencsétlenek, mert Hazájukból elűzik Őket. Teljesen más Földrészre, más területre, más Világba. Azt, sem tudják, hogy hogyan tovább. Mi lesz a sorsuk, hogyan fogják felnevelni gyermekeiket. Nem tudnak semmit, csak menniük kell. Valahogy eljutnak Kis Hazánk földjére. Természetesen szállást, élelmet, vizet, kapnak. Jönnek, és egyre többen jönnek. Senkit sem ismernek, mégis törnek, zúznak, rombolnak, netán erőszakolják gyermekeinket, leányainkat.

Tudom, hogy nem Mindenki, de beszéltem Ismerőseimmel, akik azokon a helyiségekben laknak, ahol a migránsokat elszállásolják, bizony, már estefelé nem mernek, vagy félve mennek ki az utcára. Milyen Világban élünk. Egy civilizált társadalomban a saját Hazánkban félnünk kell. Nem bántom Őket, hisz Valami elől, vagy Valakik elől el kellett hagyni hazájukat.
Azt, is tudom, hogy nem csak Ők kelnek át a Földközi tengeren, hanem azok is, akik el szeretnék foglalni ezt a Földrészt. Úgy hívom ők, hogy Harcosok. Ők,"álcázzák" magukat menekülteké. Mi, adunk nekik lehetőséget, hogy éljenek tovább. De, hagyják békén Országunkat. Ha, menni akarnak, akkor menjenek. Nyílt a határ. Olvastam, hogy 17 olyan régmúltból visszamaradt laktanya van, ami még üres, s oda szállásolnánk Őket. Természetesen ezek a laktanyák különböző Városokban vannak.

Kérdem én, mint állampolgár, hogy miért nem adtuk oda azoknak a fiatal házasoknak, fiatal pároknak, akik első lakásra várnak, vagy akiknek nincs lakásuk, és albérletekben élnek, Ők nem érdemelnék meg?
Persze, a ,,Szerencsétlenek", is Emberek, nekik is van joguk, lakásuk, és mindenük a körülményekhez képest, de a saját hazájukban, és nem itt. Tehát féltem a gyermekeinket, leányaikat, és magunkat. Sajnos, aki távolról jönnek, egyre többen lesznek, és jönnek, és jönnek. Lehet, hogy annyian lesznek, hogy Nekünk kell elhagyni Hazánkat. Ezt, per-pillanat nem tudja senki. De, megállítani sem tudják Őket. Remélem, hogy erre NEM kerül sor. Még a gondolat is szörnyű!

Aggódom Hazámért, s féltem gyermekeinket.
Ennyi, de most már mennem kell, mert dolgom van.
Még, el sem tudtam köszönni, mert gyors léptekkel elment.
 
 
0 komment , kategória:  Riport, Önmagammal   
Riport, Önmagammal
  2014-10-05 15:46:27, vasárnap
 
  60 év összefoglalása.

Tudom, hogy nem sokára lesz a Születésnapja, és nem igen tudunk beszélgetni, így négy nappal hamarabb keresem fel egy kérdésemmel.

Becsöngettem az ajtaján. Lassú lépteket hallok, és egy álmos arcot látok, mikor kinyitotta az ajtót.

- Szia, nem baj, hogy zavarlak.
- Mennyi az idő? 9 óra.
- Nem, baj. Gyere beljebb.
- Gondolom, hogy valamit szeretnél kérdezni.
- Igen. Azt, hogy összetudnád foglalni a 60 évedet?

Akkor kezdem, amikor megszülettem akkor nyugodtság volt, majd jött a forradalom, vagy ellenforradalom, vagy szabadság harc volt kis hazánkban. Kinek mi tetszik. Cseperedtem, békében szeretettem éltem. Óvodásként már szökni akartam az akkori barátommal, mert Ő nagyija Pesttől messze lakot. Már, akkor azt tudtuk, hogy a rendőr bácsi mindent tud. Meg is kérdeztük, hogy merre kell menni a nagyihoz, és Ő segített. Visszavitt Minket a kiindulási pontra az Óvó nénihez. Általános iskolában alsóban semmi baj nem volt. jól vettem, igaz nem voltam osztály első, de megálltam a helyem. Felsőbe, már elő jött az akkori "hippi", laza, nem törődöm semmivel korszak, így az eredményeim a suliba romlottak.

- Tanárnőm megkérdezte, hogy mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?
- Nyugdíjas.

Megkérdezte még egyszer, ugyan ezt feleletem.
Küld, be Apádat!

Ált. iskolát kiváló 2,2 eredménnyel végezetem. Persze ehhez tartozik a hosszú haj. Ezt a rendőr bácsik nem szerették. Volt belőle sok balhé is. Beat korszak, farmer "igazi" LEE, koncertek Kis Stadionban, Nép Stadionban, és még számos helyen említettem, hogy akkor MI fiatalok lazák voltunk. Kellő szülői fegyelemmel kerítve. De, volt bennünk tisztelet.

Aztán, úgy hirtelen jött a Magyar Néphadsereg. Ez komoly volt. Rövid haj, távol az otthontól, a szülői háztól, országunk egyik kis zeg-zugában. Kettő év, és két hónap. Azaz 26 hónap honvédség.
Arra jó volt, hogy fiatalon letudtam, és 21 évesen előttem volt a Világ. Jöttek a lányoknál a próbálkozások, hogy ki legyen az a lány, aki engem majd szeretni fog, és enyém lesz.
Ehhez sok lánnyal meg kellett ismerkedni, mire megtaláltam Őt.
Különböző kifogásokat találtam, ha valamelyik nem kellett. Mivel nem cigizem, és akkor divat volt "nagylánynak" lenni bár milyen csinos volt a leány, mikor elővette a cigit, hogy rágyújtson, ott hagytam, és nem mentem vissza hozzá. Ő, ezt nem értette.

Szakmunkás évek, mint Irodagép műszerész végeztem. Mivel igen gyenge eredménnyel végeztem a sulit, Apám szerint, így betett az Ő munkahelyére, Műszerészek Irodagép javító Szöv.-be dolgozni. Mivel az akkori társadalomba a MUNKA az mindenkinek járt, és dolgozni kellett. Ott voltam 11 évet.
Jött egy szép leány, aki végre nem dohányzik, összekeltünk 1978. aug. 18-án. Gyermek áldás, leányom születése, mivel a Anyóséknál laktunk, szűkösen, cég váltás, '81-ben a Volánbuszhoz mentem dolgozni. Itt 32 évet ledolgoztam a cégnél, itt voltam minden. Műszerész, TMK-ás stb. Legszebb éveim ezek voltak. Apám felügyelete nélkül.

Saját magam alakítottam ki a munkámat.Nem volt, hogy beleszóljon Apám, hogy "Vigyázz Fiam, jól dolgozzál, mert itt nevem van, érted?"
Ezt már nem hallottam.

Később megszületett a fiam, majd '85-ben végre elkezdtük a SAJÁT házunkat építeni. Igaz, mint Mindenki OTP kölcsönből.

Lényeg az, hogy van munkám, igaz nem nagyon jól fizető, de van. Abban az időben, amit sokan szidnak, sokkal jobb volt a dolgozó helyzete, mint ma. Ezt, már elmondhatom.

Teltek az évek, jöttek a betegségek, és most is dolgozom, mint Személy- és vagyonőr. Van még hátra 3 évem ahhoz, hogy pihenhessek egy Életen át.
Múlt rendszerben nem volt ennyi kütyü, mint ma

- Ennyi elég?
- Köszönöm.
 
 
0 komment , kategória:  Riport, Önmagammal   
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 19 
2017.12 2018. Január 2018.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 19 db bejegyzés
e év: 19 db bejegyzés
Összes: 1304 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 42
  • e Hét: 1389
  • e Hónap: 5589
  • e Év: 5589
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.