Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 48 
Endrődi Sándor: Turulmadár
  2017-09-25 07:53:40, hétfő
 
  Endrődi Sándor:

Turulmadár


Turulmadár, turulmadár,
Hatalmas, nagy mesemadár,
Ha feltűnsz a fellegek közt
S megzúggatod barna szárnyad:
Megyünk, mint a veszedelem,
Kavarogva mind utánad.

Félig ébren, félig alva,
Szárnyalunk fel a magasba,
S beleködlünk, megfürdünk ott
A vakító égi fénybe, -
Álomhintő képzelődés
Délibábos tengerébe...

Új Idők 1907.
 
 
0 komment , kategória:  Endrődi Sándor  
Endrődi Sándor: Magányos est.
  2017-09-24 08:04:48, vasárnap
 
  Endrődi Sándor:

Magányos est.


Oh gyakran sirni szeretnék
Égő, nagy könnyekkel:
Kivánnám, hogy szivem érzése
S minden nemesebb indulata
Zajló könnyárban törne szememre
És folyna sebes patakokként,
Vagy mint levetett csillagok raja
Az éjjeledő menny magasából -
Hullana fénylőn s szomorún
Érted, oh életem
Elsiető, sugaras kikeletje,
Hév nyaram álma: szerelmem!

Sírni szeretnék -
Hangos zokogásra fakadni
Minden ragyogó sziromért, mely
Virágaimról aláhull,
S dalaim minden akkordjáért,
Mely boldog idők emlékezetével,
Csöndes elégiaként,
A messze, komor éjbe kihangzik.
Oh szívemnek mi marad vigaszul
Hogyha az ifjúi, szent hevülések,
A játszi reménység,
A szerelem tündéri világa,
Az álmok, a dal, sugarak tova tünnek?

Megjön az ősz hideg alkonya, megjön;
Ködének alaktalan árjával
Beteríti a fénytelen ormokat,
Lombjai rezdülnek, hull koszorúja,
Fuvalma zizeg, zúg
S zörgő avaron verdesi szárnyát.
Amerre szemem tekinteni fog:
Kétes borulattal
Bús romok és düledékek
Vetik éleik árnyát fel a légbe,
S fölöttük gyorsan iramló
Felhők sűrűjén, bánatos arccal
Reszketve bolyong a fehér hold...
A tétova fény ki-kivillan,
Beözönli az éjszaka gyászát,
De hajh! mintha megannyi kisértet
Lengene halk suhanással
A messzi magányban:
Megannyi titokzatos emléktől,
Lágy rebegéstől, amit nem is értünk,
A visszaóhajtott
S vissza hiába várt
Mult napok édes szellemhangjaitól
Cseng-bong, hahotáz az egész siri környék.

Jer, kedvesem!
Oh jer, tavaszom tiszta világa,
Életem álma, te szebbik egem!
Hintsd rám ragyogó lelked
Hajnali fényét, - borítsd el
Gondolatim komor útját
Illatos ábrándok
Nevető rózsáival!
Hadd higyjem a jobbat, a szebbet, az áldóbbat!
Hadd higyjem remegő szived
Hű dobogását hallgatva,
S büszke dalommal
Hadd hirdessem az őszi világnak,
Hogy - bármennyi tavasz
Hull is a sírba köröttünk:
A miénk, a miénk
Nem ejti a porba egy kis levelét sem
S megtartja örökre virágait, ékét!
 
 
0 komment , kategória:  Endrődi Sándor  
Endrődi Sándor: Remény
  2017-09-23 07:26:31, szombat
 
  Endrődi Sándor:

Remény


Igaz ugyan, hogy életünk
Szakadatlan küzdelem -
De hát: ahol megvan a harc,
Majd csak béke is terem.
Bízzunk, higyjünk jobb napokban,
Egyszer majd csak felragyog;
Várjunk a felleges mára
Napsugaras holnapot.

Keserűség, nyomorúság,
Bizony sokszor már elég;
Zivatar is rázza, tépi
A szegény fa levelét;
Hétköznapi apró gondok,
Közbe egy-egy mély seb is -
No, de sebaj! valamikor
Megjön majd az ünnep is!

Ha ma nem, hát megjön holnap,
Ha holnap sem: azután;
Búval, gyásszal, gyorsan elszáll,
Egyik év a más után.
Isten gondol mindenkire,
Soh'sem állunk egyedül;
Ne hagyjunk fel a reménnyel:
A sor végre ránk kerül.

Im, a tenger roppant árja
Zúgva ömlik szerteszét, -
Száz évenkint jön egy madár
S elviszi egy csöpp vizét;
Száz évenkint egy csöpp vizet!
Oh, mily rémes lassúság!
- A remény szól: "Ez a madár
Kimeri az óceánt..."
 
 
0 komment , kategória:  Endrődi Sándor  
Endrődi Sándor: Esti hangulat.
  2017-08-17 07:17:04, csütörtök
 
  Endrődi Sándor:

Esti hangulat.


Lehajtják fejük' a virágok,
A madár pihenőre száll,
Emelkedik az est dagálya,
Mindjobban terjed a homály.

Szivem is fáradt. Halkabban ver.
Pillámra szender árnya ül,
S lelkemet, mint napot a felhők,
Halk álmok suttogják körül.

Úgy rémlik, mintha messze vízről
Valami nagy zaj zsongana,
Mintha felém az örök álmok
Hullámraja tolongana.

De mire hozzám ér s fölöttem
Szomorún, éjlőn összecsap -
Zajából itt csak siketítő,
Álomtalan, nagy csend marad . . .

Vasárnapi Ujság 1909. deczember 26.
 
 
0 komment , kategória:  Endrődi Sándor  
Endrődi Sándor: Láthatatlan koszorúk
  2017-07-28 08:53:37, péntek
 
  Endrődi Sándor:

Láthatatlan koszorúk


Messze van a sírod tőlem
S talán el is van hagyatva,
Koszorumnak gyér virági
Hervadozva függnek rajta.

Ha ki néha arra téved
S látja, milyen árva emlék. -
Magában tán fel is sóhajt:
- No, ezt ugyan elfeledték!

Elfeledték... S én azalatt
Bolygok itten egymagamban,
Nem beszélek soha rólad
S rád gondolok szakadatlan.

Népes utcán, zúgó zajban
Bolygok, mint a vándorárnyék
S oly nagy csend van körülöttem
Mintha temetőbe' járnék.

Sáppadozva nézek széjjel
A hullámzó sokaságon,
És közöttük a te sírod
Mozdulatlan ormát látom.

Látom itt is, látom ott is,
Napvilágon, éjsötétben,
Reám mered mindenünnen
Árván, szomorún, fehéren.

S ha még olyan messze járok,
Nincs az tőlem soha távol,
Idegen föld, idegen ég
Ködéből is rámvilágol.

Lehet bármily veszett kedvem,
Tombolhatok, mindhiába!
Földhöz vágom a poharat
S megyek mindent megutálva.

Odahaza felszakítom,
Kitárom az ablakomat,
S ime, a te távol sírod
Ott áll a kis ablak alatt.

Nézem, nézem, - oh, dehogy van
Elfeledve, elhagyatva:
Hideg kövét égő lelkem
Ölelgeti, csókolgatja.

S míg a bús éj fátyolával
Minden életet beárnyal:
Szívem elborítja titkon
Könnyel, dallal és virággal...
 
 
0 komment , kategória:  Endrődi Sándor  
Endrődi Sándor: Epilóg.
  2017-07-09 07:04:33, vasárnap
 
  Endrődi Sándor:

Epilóg.


Ami egykor lengő lomb volt,
Most csak száraz avatag.
Régi dalból nem maradt más:
Tört rimek tört hangja csak.

Szárnyaszegve hova szálljon ?
Szívemre hull reszketőn -
Mint mikor a haldokló szél
Elpihen a temetőn.

a_het_1899.
 
 
0 komment , kategória:  Endrődi Sándor  
Endrődi Sándor: Vallomás
  2017-05-30 06:10:04, kedd
 
  Endrődi Sándor:

Vallomás


Nem írtam, nem daloltam
Semmitsem életemben,
Csak azt, mit lelki szükség
Diktált fel ajakamra.
Daloltam, amit érzék,
Amit kellett dalolnom,
És nem törődtem azzal:
Mi lesz jutalmam érte.

Nem voltam gőgös, önhitt,
Mert jókor megtanultam,
Hogy éppen annyi gőg van
Mindenkiben, amennyi
Az eszéből hiányzik -
De mindig sanda szemmel,
Sőt gyűlölettel néztem
A hazug hősködőket,
S a léha histriókat,
Kik a nemes művészet
Lelketgyújtó borából
Csak hitvány kotyvalékot
Tudtak leszűrni másnak
És pénzért bukfenceztek
A költészet porondján.

Ma többé ez se bánt már,
Csinálhatnak miattam
Szabad kényökre mindent.
Meleg szívem bezárom,
Mint alkony közeledtén
Virág bezárja kelyhét -
S zavartalan magányban
Dalolva, iddogálva
Szemlélem a világot,
Jól tudva, jönnek egykor,
Jönnek nemesb idők is,
Midőn, mint minden álság,
Magától összeomlik
A hazugság uralma,
És visszavívja trónját
A bujdosó Igazság!
 
 
0 komment , kategória:  Endrődi Sándor  
Endrődi Sándor: Sohase járj . . .
  2017-04-04 08:28:06, kedd
 
  Endrődi Sándor:

Sohase járj . . .


Sohase járj olyan tájon,
Ahol egykor boldog voltál.
Nincs szomorúbb temető a
Láthatatlan sírhalmoknál.

Körülötted ragyog minden,
Benned minden elsötétül;
Fejfaként állsz múltad romján,
És borongsz, sírsz - könnyek nélkül.

a_hét_1901
 
 
0 komment , kategória:  Endrődi Sándor  
Endrődi Sándor: Töredékek közt
  2017-03-25 07:12:21, szombat
 
  Endrődi Sándor:

Töredékek közt


Óh, nincs szomorúbb széles e világon,
Mint a félmunka, - tört dal, tört rímek.
Nagy terv, mely égnek indul büszke szárnyon
És csak kudarcát látni röptinek.
Nem szárnyon száll, csak papirossárkányon,
S lepottyan, ha megernyed a zsineg.
Mit ér a dühöngésed, jó poéta,
Ha elfogyott a puskapor : a v é n a.

Itt állok életemnek alkonyától
S bús árnyaitól búsan elborítva.
A múlt utánam szállong, mint a fátyol
És belerémlik késő álmaimba;
Dalom nem buzdul többé föl magától,
Fáraszt is, untat is az irka-firka,
S ha néha fölver egy-egy gondolat :
Formát nem ölt, csak lázongás marad.

S el-eltűnődöm: (arra jó szokás,
Hogy elhenyéljük az időt vele ! )
Ha >tett halála az okoskodás< :
A nem-merés nyilván vénség jele.
Elkésett vágy csak meddő lángolás.
Gyorsan kioltja a csüggedés szele.
S romok és hamvak közt borongva
Fanyarrá válunk álmok omladékán !

El-eltűnődöm életünk folyásán
Bolygó elmémmel sűrű ködbe veszve
S föl-fölsóhajtok, jobb időkre várván :
Bizony sok minden másformán lehetne !
Hány hű szív ég magában, lángol árván !
S hagyjuk vergődni, rá ügyet se vetve !
Talán egy zugban pusztul el s ha holt :
Késő tudnunk, mily dús világú volt.

Magam is nyilván többre vittem volna,
Ha nem bénít meg annyi gond, csapás,
Ha életsorsom kevésbbé goromba,
Mint elviselni jókedvűn szokás;
Ha nem keserít legrózsásb koromba
Tengernyi bú, robot, raboskodás,
S élhettem volna úgy, mint élni vágytam,
Eszményeimnek, szabadon, vidáman.

De hát mi léha, ábrándos poéták,
Szépért bolonduló szélháziak,
Csak kergetjük a röpködő rakétát
Szintúgy az álmot is - a fény miatt.
Egy házikó, kertecske, szerény lak,
Gondatlan élet, mily szép képet ad !
Virággal, fénynyel ültetjük tele,
S egy - fűszerkereskedő ül bele.

És mégis ! minden földi gond dacára
S ha még úgy nem kell vers ma senkinek ;
Felülök újra szárnyas paripámra
S bejárom újra a roppant eget.
Sodorjon a vész, fátyolozzon árnya,
Feszüljön bennem minden szál ideg,
S bár tört szárnyakkal zuhanjak le végül :
Mégsem hagyom a lelkem - töredékül.

Jövendő_1904.
 
 
0 komment , kategória:  Endrődi Sándor  
Endrődi Sándor: Éji út.
  2017-01-03 10:05:13, kedd
 
  Endrődi Sándor:

Éji út.

I.

Utunkra égi lámpa nem világít.
S e zord vidék, melyen csak gyász lebeg,
Köröttünk mind éjlőbbre válik.

Csend és sötétség. De - veled megyek.
Te engem mindig védtél, buzdítottál,
S vezettél fénylő csillagok helyett.

Ki éveken át utitársam voltál:
Ne hagyj el rnost sem ! Légy hozzám hívebb
A szívtelen, a gőgös csillagoknál.

II.

Csak sejtjük immár az élő világot,
S az éji csöndben bolygunk lassudan:
Két árny, mely sírhalmok között suhan.

Szívünkből régen kilobbant a láng,
Most már csak rémlik: egykor kik valánk,
Mámornak, életláznak vége van!

Lelkünk, mint hogyha felsikoltana :
>Ez éjszakánk, mely most reánk zuhan,
Nem lesz már soha többé hajnala ! <

III.

De kelet alján hirtelen kilángol
Valami fehérség az éjszakából,
Vakítón fényes, tündöklő csoda -

Zúzmarái erdők, kristálytiszta bérczek.
Ormótlan bástyák, tornyok, jégpillérek,
Álmok, minőket nem láttunk soha.

Az ott, szívem, a Csend fehér világa,
Az eltűnt étet örök téli álma,
Hajnal, melynek nincs többé alkonya ...
 
 
0 komment , kategória:  Endrődi Sándor  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 48 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 233 db bejegyzés
e év: 2494 db bejegyzés
Összes: 28923 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 6856
  • e Hét: 13463
  • e Hónap: 128708
  • e Év: 1352913
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.