Regisztráció  Belépés
lenke1964.blog.xfree.hu
Három szóban el tudom mondani, mit tanultam az életről: mindig megy tovább. "A világ minden szépségéért sem akarnám elcserélni az egyéniségemet, még a... Varga Lenke
1964.08.18
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/181 oldal   Bejegyzések száma: 1800 
Mindig és soha útra készen
  2018-02-12 11:50:02, hétfő
 
  Mindig és soha útra készen

Életed, e kezdetben kongó bőröndöt
utadra készülve egyre csak töltöd.
Tudod, hogy sohasem leszel útra készen,
vállat vonsz és csupán nevetsz az egészen.

Minden kelő napon újra léphetsz egyet,
miután tegnapod csomagodba tetted.
A most lassú léptekkel átsuhan a voltba,
legyintesz csak egyet és mosolyogsz Holdra.

Belebújnál szívesen egy elrejtett zsebbe,
ahol az enyészet sohasem keresne.
Gyűjtöd magadban a Napot, a fényt és szelet,
így, ha majd véget érsz, minden ott lesz veled.

Gabi Kavics
 
 
0 komment , kategória:  SZÉP VERSEK  
Aranyosi Ervin: A nagyszülők szeretete
  2018-02-10 16:42:21, szombat
 
  Aranyosi Ervin: A nagyszülők szeretete

A nagyszülők szeretetét felülmúlni nem lehet!
Bölcsességük jóra tanít minden apró gyereket.
Szeretettel pátyolgatja, van ideje játszani,
felnőttnek már igazából Ő sem akar látszani.
Tanult régi hibáiból, s jóvá tenni van oka,
gyakorlatban érlelt tudást kap tőle az unoka.
Sokan hiszik, - elkényeztet - pedig életre tanít,
s nem akarja, más élje meg, rég elvesztett álmait.
Így hát, amit Ők adhatnak, felülmúlni nem lehet.
Kincset adnak a jövőnek: úgy hívják, hogy SZERETET!
 
 
0 komment , kategória:  SZÉP VERSEK  
A vágy virágai
  2018-02-10 09:20:22, szombat
 
  A lelkedben nyíljon újabb virág,
szeretettől szebbüljön a világ!
Fogalmazd meg és küldd el álmaid,
a holnapod a mában, itt lakik!
Vágyad vizével locsold, hogy legyen,
s hagyd, hogy virága boldoggá tegyen!"

/Részlet- Aranyosi Ervin: A vágy virágai című verséből/
 
 
0 komment , kategória:  SZÉP VERSEK  
Vántsa Zoltán –Iskolában
  2018-02-04 09:49:10, vasárnap
 
  Beléptem a régi iskolámba,
hol diák voltam egykoron.
Meghajoltam a Múlt és Jelen
emlékét őrző udvaron.
Körülnéztem. A júniusi
Nap perzselte a lombokat.
A vén akác már elvirágzott,
alatta ültem oly sokat.
Erre sétáltam — ott futottam,
drukkolva vártam csengetést.
A kőkerítés meg a tűzfal
visszhangozta a nevetést,
a diák-zsivalyt, mit egy csapásra
felfalt a szürke tanterem.
Most itt állok. De hol is ültem ?
Mely padra véstem a nevem ?
És hol vannak az osztálytársak ?
A tanáraim ? A cimborák ?
Nézem a zsongó utca-képet
a tantermi ablakokon át....
de csak az emlékeim jönnek,
majd gyors-lábon futnak el — tova....
Bezárt a földszint szögletében
a szertár — a tanári-szoba.
Szunnyad a csend a folyosókon,
hol sok-sok tabló néz le rám,
s a diák-arcok kérdik tőlem:
tényleg ez volt az iskolám?
Igen, ez volt ! Én itt tanultam.
Nemcsak a Magyart, a Fizikát.
Ember lettem ! És hittel vallom:
szeretni kell az iskolát,
mert szentély ez. Akár az ember,
ki most a Múltat kéri fel
igazolni egy örök tételt:
HOGY ÉLNI JÓ . ÉS ÉLNI KELL !"
Vántsa Zoltán -Iskolában /érettségi találkozók emlékére/
 
 
0 komment , kategória:  SZÉP VERSEK  
Ady Endre: Üzenet egykori iskolámba
  2018-02-04 09:48:20, vasárnap
 
  Június volt s ujjongtunk, nincs tovább,
Most gyertek szabad mellű örömök
S pusztuljatok bilincses iskolák.
De elcsitult a jókedv-förgeteg
S helyére ült a döbbent némaság:
Köröttünk már az Élet csőretetett.
Óh, ifjúi, szent megjózanodás,
Komoly, nagy fény, hős férfiú-szerep,
Emléketek ma is milyen csodás.
Hős harc az Élet és megélni szép,
Ha hozzáedzik tüzes szív-kohók
Ifjú vitézlők lengeteg szívét.
Ha élet zengi be az iskolát,
Az élet is derűs iskola lesz.
S szent frigyüket így folytatják tovább.
Én iskolám, köszönöm most neked,
Hogy az eljött élet-csaták között
Volt mindig hozzám víg üzeneted.
Tápláltad tovább bennem az erőt,
Szeretni az embert és küzdeni
S hűn állni meg Isten s ember előtt.
Június van s nagyon magam vagyok
S kísértenek élt éltem árnyai
S az elbocsátó iskola-padok.
S én, vén diák, szívem fölemelem
S így üdvözlöm a mindig újakat:
Föl, föl, fiuk, csak semmi félelem.
Bár zord a harc, megéri a világ,
Ha az ember az marad, ami volt:
Nemes, küzdő, szabadlelkű diák."
 
 
0 komment , kategória:  SZÉP VERSEK  
VÁRNAI ZSENI: ÖREG NŐ SÓHajt
  2018-02-03 11:30:21, szombat
 
  VÁRNAI ZSENI: ÖREG NŐ SÓHajt

Csak addig fájt, amíg harcoltam érte,
amíg a lelkem égőn rátapadt,
s egy reggelen rájöttem, hogy hiába:
az ifjúság már tőlem elszaladt.

Lemostam minden kendőzést magamról,
hajamat sem festettem újra már,
mint vert vezér, a fegyverem leraktam,
s olyan vagyok most, mint egy téli táj.

Mint a felhőkbe nyúló hegytetőkön,
fejemen, ím, örökös hó ragyog,
így hordozom ezüstös koronámat,
és hófehéren újra szép vagyok.

E szépség más, mint volt az ifjúságé,
nincs benne tűz, és nincsen küzdelem,
magas hegycsúcsra nem csap lenti lárma,
és ez a szépség nem lesz hűtelen.

Olvasgatok, sétálok, eltűnődöm
az életen, mely szép és változó,
hullámok jönnek, mennek, elsimulnak,
így hömpölyög a nagy és mély folyó.

Lassúdan járok, fűszálat se sértsek,
mert minden élet mérhetetlen kincs,
napnyugtát, holdat, csillagokat nézek,
ó, mennyi nagyság, s vége soha sincs!
 
 
0 komment , kategória:  SZÉP VERSEK  
Sajó Sándor : A magyar nyelv
  2018-02-03 09:13:45, szombat
 
  Sajó Sándor : A magyar nyelv

Köszönöm, édes anyanyelvem,
Te gyönyörű, egyetlenegy,
Hogy nekem adtad hangjaid zenéjét
S megengedted, hogy szívem dobogását
Magyarul muzsikáljam;
Hogy a hangszer lettél szent érzéseimben:
Áhítatomban búgó orgona,
Búbánatomban síró hegedű,
S hogy könnyebb kedvem halk fuvalmait
A te tilinkód zendítette dalba.
Köszönöm édes anyanyelvem,
Hogy fészket raktál hallgatag szívemben:
Sasfészket büszke álmaimnak
Szent magyarságom sziklaormán,
Turbékos hangú gerlefészket
Szerelmes lelkem lombos ágán
S hogy örömeim pipacsos mezőit
Pacsirtaszóval zengetted teli...

Ó, boldogító sokszavúság,
Te lélekbűvölő varázs:
Te gordonkázó szomorúság,
Vagy füttyös kedvű vigadás:
Te ezerszínű hangszivárvány
Egy kicsi kerek ég alatt:
Tanultalak egy élet árán
És kincsemmé tanultalak!
Te vagy az áhítat zenéje,
Szerelmes szív ha csillagokba néz
S megcsordulsz, szívből ajkra érve,
Mint édes tiszta méz;
Te vagy a zengő őserő,
Ha keservekből törsz elő,
Mint bús igazság, szent harag,
S e búsan búgó szent kesergőt
Úgy zúgatják itt vizek, erdők,
Hogy magyarul visszhangzanak!

Ó, jártam én is messzi templomot;
Az Isten lelke ott is ott lobog,
De más, de szebb a hangja itt:
Ez árvaságos szűk határon
Jobban megértem és csodálom
A nagy mindenség titkait;
Itt hozzám minden magyarul beszél,
A földi hant, az égi csillag,
Az erdőn átzúgó vihar,
Fűszálra lengő röpke szél...
E hangok édes dallamán,
Még hallom, mit mond boldogult anyám,
S hiszem, mit kiskoromba' hittem:
Ha ünnephangon szól az isten,
Az ő ajkán is magyar szó lebeg, -
Te zengsz a messzi égvilágon,
Hamupipőkés árvaságom,
Én féltett kincsem, anyanyelvem,
Te gyönyörű, egyetlenegy!

(Fotó: Iochom Zsolt üzenőfalán - Székelyföld Erdély)
 
 
0 komment , kategória:  SZÉP VERSEK  
Brassányi Gyula: Úgy szeretnék menni...
  2018-02-03 09:13:01, szombat
 
  Brassányi Gyula: Úgy szeretnék menni...

Úgy szeretnék menni,
Messze, messze szállni,
Hol örök a tavasz,
A virulás, a nyár,
Addig meg sem állni...

Úgy szeretnék menni
Napsütéses tájra,
Hol csak a lomb susog,
Hol csak madár dalol,
S nem gondolni másra...

Úgy szeretnék menni,
Föl magasba jutni,
S valamelyik kóbor
Csillaggal egy fényes
Éjszakába hullni..
 
 
0 komment , kategória:  SZÉP VERSEK  
Vígh Lilla: Világom virága
  2018-02-02 08:30:29, péntek
 
  Vígh Lilla: Világom virága

Sárga ragyogás, mi lágyan körbeölel
Nap színébe burkolja lelkem
Eggyé válok most e virággal
A szabadság és mosoly világát élvezem.

Rajt ülök egy bársony szőnyegen
Én vagyok e sárgán üzenő korong
Magamba szívom éltető illatát
Lelkem az álmok mezején bolyong.

Tányérom közepén sokasodik
Millió bársony szemecske
Hordozzák belsőjükben a jövő magjait
Ezzel is a jelennek üzennek.

Virágom csak nő, csak nő,
Világom színesedik köröttem.
Szívem szeretetét kitárom
Virágtányéromon fekszem.

Napraforgó szőnyegem, mint gyenge szellő
Lágyan cirógatja testem
Úgy érzem, ez a mennyország
Egész világom selymesen remeg.

Forog velem a világ.
Forog velem a virág.
Bársonymezején lágyan elringat
Tányérjának mindig a fény ad irányt.

Forogj virágom, forogj,
Forogj, akkor is, ha olykor szédülök én.
S ha életem fonala olykor sötétségbe ér,
Forogj velem, oda ahol simogat a fény.

(Versem egy Gunagriha meditáció ihlette)
Nyíregyháza, 2017. január 28.
 
 
0 komment , kategória:  SZÉP VERSEK  
Deli Enikő: Kezek
  2018-01-22 09:27:09, hétfő
 
  Deli Enikő: Kezek

Foltos, ráncos, öreg kezek!
Kérlek szépen, meséljetek!
Gyermekként hogyan éltetek?
Öleltetek? Szerettetek?

Foltos, ráncos, öreg kezek!
Sokat fáradva éltetek.
De hiszem azt is: öleltetek.
Kedves kézben pihentetek.

Foltos, ráncos, öreg kezek!
Unokákat tereltetek,
Nekik oly sokat főztetek,
Kapáltatok, kötöttetek.

Fáradt, kedves, öreg kezek!
Kérlek szépen: pihenjetek!
Annyi mindent megtettetek!
Pihenjetek, s öleljetek!
 
 
0 komment , kategória:  SZÉP VERSEK  
     1/181 oldal   Bejegyzések száma: 1800 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 45 db bejegyzés
e év: 120 db bejegyzés
Összes: 30850 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1484
  • e Hét: 1484
  • e Hónap: 52881
  • e Év: 158898
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.