Regisztráció  Belépés
lenke1964.blog.xfree.hu
Három szóban el tudom mondani, mit tanultam az életről: mindig megy tovább. "A világ minden szépségéért sem akarnám elcserélni az egyéniségemet, még a... Varga Lenke
1964.08.18
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/170 oldal   Bejegyzések száma: 1699 
A csönd lüktet a félhomályban
  2017-07-25 09:24:21, kedd
 
  A csönd lüktet a félhomályban,
hulló lombokat ringatón,
szépségektől terhesen,
mint ahogyan ver a szívem.
Hajnalodik - a nappal ásít
álom-ittasan, fél-éberen,
akárcsak én; - táguló tüdejébe
szívja a kocsonyásan-remegő ködöket,
s mint az ember szeme,
- ha könnyíthet lelkén,
gondjai kevesbednek -,
lassan tisztul a táj.

Várom, hogy mozduljon a hajnal,
friss lendülettel lépjen
a világosság felé,
a hajnal is vár engem.
Farkasszemet nézünk. Tétovázunk,
biztatgatjuk egymást.
Nehéz az első lépés,
csábító a kába álom.

De aztán mégis: egymásra nevetünk,
s megindulunk vidáman, kéz a kézben,
mint szerelmesek,
hogy huszonnégy órán keresztül
gyűjtsük az erőt és a kedvet,
amellyel holnap - újrakezdjük.
 
 
0 komment , kategória:  SZÉP VERSEK  
Rámkopogott a hajnal
  2017-07-25 09:23:28, kedd
 
  Rámkopogott a hajnal,
gyöngéden megérintett,
súgott egy-két szép szót,
s én félálomban követtem,
még duruzsolt fülemben álmom,
még pilláim mögött képek vonultak,
még lüktetett bennem valami túlvilági zene,
még nehezen szakadtam el a varázslattól,
még félig-meddig visszahulltam az öntudatlanságba,
s akkor megéreztem az új nap illatát,
akkor hűs friss szelek cirógattak,
akkor felcsendült egy új dallam,
akkor résnyire nyílt szemem
felfedezte a felszökő fényt,
a valóság színes felhőit,
s jó volt megéreznem
az új nap csodáit...
 
 
0 komment , kategória:  SZÉP VERSEK  
Harmat cseppen a kerti virágról
  2017-07-25 09:22:41, kedd
 
  Harmat cseppen a kerti virágról,
majd megcsillan rajta a nap sugara,
büszkén ontva a fényt magából,
s csendül a reggelek víg madara.

Még homályba olvad a tekintetem,
már hallom e harsány éneket!
Tisztul a kép, de még nehezen
tompítja szemem a fényeket.

Elmém vidáman ébredő árnya
remélve köszönt egy szép új napot.
Szívem, mint mindig, most sem bánja
azt, mit e fénnyel ismét kapott.

Álmosan pillantok jobbomon az ágyra
és megmosolyogtat, ami fogad.
Illatok, érzések színes kavalkádja
őrzi, mit szívem tartogat.

Tán álmodom még, de oly valósan,
új képet szőtt a képzelet,
a csendes lomhaságban eltelt óra
mellettem új Csodát ébresztett.

Barnásvörös haja a párnára omlott,
s mint hűs patak, csörgedez tovább.
Csodálva nézem tincseire bomlott,
földig nyúló zuhatagát.

Ezernyi kérdéssel pillant fel rám
a szeretetét ontó barna szempár.
"Reggel van? Este? Vagy hajnal talán?"
Időt nem ismerve tekintesz reám.

Mosolyomtól megnyugszol és viszonzod azt,
így nyújtod felém a két kezed.
A napsütés lelkedben új dalt fakaszt,
új Csodát szőtt a képzelet!
 
 
0 komment , kategória:  SZÉP VERSEK  
A fűben harmat gyöngyei
  2017-07-25 09:21:39, kedd
 
  A fűben harmat gyöngyei; ébred és
szökik a forrás; ejti szelíd fejét
a lenge nyír, és tündökölve
zizeg a lombja; s amott a szürke

felhők körűl már lángkoszorú remeg,
hirdetve, némán, hogy tör elő a fény;
mint parti hullám, úgy özönlik
mind magasabbra a szent gomolygás.

Jőjj hát, ó, Nappal, jőjj, te arany, s ne szállj,
ne törj túlgyorsan fel a zenitre, mert
bátrabban és bizakodóbban
mer szemem a mosolyodba nézni,

amíg szépséged ifju tekintete
még nem túlbüszke, még nem oly isteni;
vihetnél, persze, égi vándor,
engemet is...! - De te csak nevetsz a

víg vakmerőn, ki társnak ajánlkozik;
áldd meg hát inkább kegyesen a mai
nap földi művét, és ragyogd be,
amin a sors visz, a csendes ösvényt !
 
 
0 komment , kategória:  SZÉP VERSEK  
Ülj le itt a padra!
  2017-07-16 08:37:02, vasárnap
 
 
Ülj le itt a padra,
s gondolj önmagadra,
s gondolj a lelkedben
élő pillanatra!

Mikor boldog voltál,
mikor álmodoztál,
lelkedben szép reményt,
szép jövőt hordoztál.

Tudd meg ez a módja a szép teremtésnek,
mert a vágyak élnek, s örök nyomot vésnek.
Álmok fénylő útján a forrásod látod,
s eléred a mindent teremtő világot!

Csak kaput kell nyitnod,
s meglelned a titkot,
melyet lelked hordoz,
s meg is mutat itt-ot

Csak észre kell venned,
mert ott él rég benned,
megmutatja, hogy élj,
hogy mit is kell tenned!

Bizony, ez a módja a szép teremtésnek,
lelkedbe a vágyak örök nyomot vésnek.
Ha követed őket, világod kitárul,
s minden csúf akadály előled elhárul.
Aranyosi Ervin
 
 
0 komment , kategória:  SZÉP VERSEK  
Reményik Sándor: Csak egymáshoz
  2017-07-15 19:28:45, szombat
 
 
Ha most, mikor oly érthetetlenül nehéz a szívem:
Valaki jönne és karon fogna szépen, szelíden -

Nem is karon, csak kézen fogna, mint árva gyermeket a másik
És sétálnánk napnyugtától a legelső csillagsugárig!

Valaki, akinek most nem volna gondja semmi másra,
Csak arra, hogy én szomjazom csendes-szavú vigasztalásra -

Aki jönne mellettem főle hajtva egy órácskát hallgatagon
S a hallgatása azt mondaná: panaszkodjék, én hallgatom.

Újat nem mondanék, tán inkább ezerszer elmondottakat,
De új volna így, ily zavartalan-ketten az esti ég alatt -

Egy óráig, amíg a csillag felragyog és reánk sugároz:
Nem volna köze semmi máshoz,
nem volna közöm semmi máshoz.
 
 
0 komment , kategória:  SZÉP VERSEK  
Reviczky Gyula: Jó lelkek
  2017-07-15 19:26:38, szombat
 
 
Vannak jó lelkek még a földön;
De elrejtőznek a világ elül.
A csacska hír hallgat felőlük,
Élnek s meghalnak, ismeretlenül.

Éltük, szerény, csöndes, magános,
Dobszóval, vak lármával nem dicsért.
Erényüknek cégére nincsen;
Ha jót tesznek, nem kérdik, hogy miért.

Vásári zajt, hűhót kerülnek.
Nem lökdösődnek lármás utakon.
Lelkük zománcát féltve őrzik.
Amerre járnak, csend van s nyugalom.

A sors csapási, szenvedések
Között értékük legszebben ragyog.
A rózsa is, ha eltiporják:
Akkor terjeszt legédesb illatot.

Vannak jó lelkek még a földön!
Vigasztalásul vallom és hiszem.
Megtűrve, mint árvák, úgy élnek,
És nem írigyli sorsuk' senki sem.
 
 
0 komment , kategória:  SZÉP VERSEK  
Reményik Sándor: Viszontlátásra
  2017-07-15 19:17:07, szombat
 
 
Viszontlátásra, - mondom, és megyek.
Robognak vonatok és életek -
Bennem, legbelül valami remeg.
Mert nem tudom,
Sohasem tudhatom:
Szoríthatom-e még
Azt a kezet, amit elengedek.

Viszontlátásra: mondom mégis, mégis.
Viszontlátásra - holnap.
Vagy ha nem holnap, - hát holnapután.
Vagy ha nem akkor - hát majd azután.
És ha aztán sem - talán egy év múlva.
S ha még akkor sem - hát ezer év múlva.
Viszontlátásra a földnek porában,
Viszontlátásra az égi sugárban.
Viszontlátásra a hold udvarán,
Vagy a Tejút valamely csillagán -
Vidám viszontlátásra" mégis, mégis!
 
 
0 komment , kategória:  SZÉP VERSEK  
Vígh Lilla: Néha….
  2017-07-14 07:55:02, péntek
 
  Vígh Lilla: Néha....

Néha úgy vágyok rá, hogy egyedül legyek....
Néha arra vágyom, hogy veled egy legyek...
Néha csendre vágyik lelkem...
Néha ordítanék, mert fáj a csend nekem...
Néha futni, szaladni van kedvem...
Néha ülnék magam elé meredve...
Néha reszketek, remegek, félek...
Néha mosollyal nézek sorsom elébe...
Néha hegycsúcsokra mászom...
Néha tenger síkján élem világom...
Néha kacagok, könnyezve nevetek...
Néha a szememből fájó könnyek peregnek...
Néha könnyű léptekkel szállok, lebegek...
Néha hátamon mázsányi terhet cipelek...
Néha az út előttem kanyarog, tekereg...
Néha minden egyszerű, s minden út egyenes...
Néha minden gondolatom kusza, zavaros,
De mindig velem van őrzőangyalom.

Nyíregyháza, 2016. július 14.
 
 
0 komment , kategória:  SZÉP VERSEK  
Kun Magdolna: EGYSZER MEGÉRTED FIAM
  2017-07-12 12:22:51, szerda
 
  Kun Magdolna: EGYSZER MEGÉRTED FIAM

Egyszer, ha már elérhetetlen
távolságban leszek tőled fiam
és vánszorgó lábnyomom is elfújja a szél,
nem hagyva magad körül porszemnyi
emléket sem, mi rólam mesél,
jusson eszedbe gyermekkorod
mosolygó napjai.

Láss magad előtt egy képet,
ahol ketten állunk, te meg én...
Talán hároméves lehettél,
mikor határozott szavakkal mondtad
- szeretlek-
S abban a pillanatban
valami leírhatatlanul jó érzés melengette
lelkemet

Hittem, hogy az életnek,
ennél boldogabb percei nincsenek,
nem lehetnek,
mert, aki így szeret, az soha
nem fájdíthat szíveket.

Emlékszel arra, mikor sírós szemeiddel
esdőn néztél rám
s én féltő mozdulattal hajoltam hozzád,
hogy karomba vegyelek,
mert, ha ölelhettelek,
felszáradtak arcunkról a könnyek
s napfénnyé változtak
az ereszekre lecsorgó, hulló esőcseppek.

Emlékszel, elengedtelek,
mikor szabadságra vágytál.
Repülhettél, mint a szárnyait kitáró sas,
mely, akkor is átszeli a tengert,
ha tajtékzó hullám sodorja...
De az a sas, az a sas, fiam,
a végtelenbe szállva is tudja,
honnan indult el, és hol van
régi otthona..
 
 
0 komment , kategória:  SZÉP VERSEK  
     1/170 oldal   Bejegyzések száma: 1699 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 82 db bejegyzés
e év: 1694 db bejegyzés
Összes: 30090 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 13039
  • e Hónap: 84629
  • e Év: 606866
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.