|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 20
|
|
|
|
|
|
2017-06-19 22:23:07, hétfő
|
| |
| |
...... ......Heinrich Heine: Lány a parton
A parton állt s merengve
sóhajtozott a lány;
szívét a naplemente
hatotta meg talán.
A kedvét ez ne szegje,
kisasszony, higgye meg ön:
itt elöl a nap lemegy, de
ott hátul visszajön.
/Fordította: Urbán Eszter/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Heinrich Heine versei. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-10-08 11:59:17, csütörtök
|
| |
| |
Heinrich Heine
Késő ősz, köd, kihűlt álmok
úsznak hegy és völgy felett.
Vihar fosztja már a fákat:
mind kopár kísértetek.
Egy csak, egy áll, hallgat búsan,
egy, ki lombját őrzi még,
s mintha könnye hullna dúsan,
meg-megrázza zöld fejét.
Szívem, mint e vad, komor táj,
s az az egy szál zöldelő
ifjú fa mintha te volnál,
gyönyörű szép, drága nő!
/Justus Pál ford./
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Heinrich Heine versei. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-09-14 09:59:38, hétfő
|
| |
| |
Nem sóhajtunk, könnyünk se csordul,
mosolygunk, mi több, nevetünk!
Nem árulkodik a titokról
keserű ráncunk, tört szemünk.
Heinrich Heine
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Heinrich Heine versei. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-05-26 22:11:05, kedd
|
| |
| |
A nagy költőkhöz hasonlóan
a természetnek is megvan az a képessége,
hogy a legkisebb eszközökkel
a legnagyobb hatásokat váltsa ki.
Heinrich Heine
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Heinrich Heine versei. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-05-14 23:01:56, csütörtök
|
| |
| |
Mi is a zene? Ez a kérdés órákon át foglalkoztatott, mielőtt múlt éjjel nyugovóra tértem volna. Maga a zene létezése is csodálatos dolog, mondhatni maga a csoda. A gondolat és a tünemények között elterülő birodalom. Mint egy megfoghatatlan közvetítő közeg, szellem és anyag közt lebeg testetlenül, mindkettőhöz kötődve, mégis különbözve azoktól. Szellem, de szellemként kötődik az idő mérhetőségéhez. Anyag, ám anyagként nélkülözi a teret.
Heinrich Heine
Forrás: Internet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Heinrich Heine versei. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-06-09 22:29:11, hétfő
|
| |
| |
Megrezdül az ajkamon
halk tavaszi ének.
Zengve zendülj, halk dalom,
vágj a messzeségnek.
Violákkal van teli
egy kert, szállj odáig,
látsz egy rózsát, mondd neki:
lelkem hozzá vágyik.
Heinrich Heine
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Heinrich Heine versei. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-06-09 22:20:33, hétfő
|
| |
| |
Heinrich Heine
Lelkemben tavaszi rét
lágy kolompja kondul.
Dalom, hív a messzeség
szállj a dombokon túl!
Szállj addig, hol áll a ház
violák közt, csöndben.
Ha egy rózsát nyílni látsz,
mondd neki: köszöntöm.
/Képes Géza/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Heinrich Heine versei. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-05-30 23:43:35, péntek
|
| |
| |
Holdezüstös hársvirágok
részeg illatot lehelnek,
fenn a légben és a lomb közt
fülemülék énekelnek
Ugye, kedves, milyen jó a
hársak alján ülni, hogyha
lombjukat a telehold-fény
sugarasan átragyogj
Nézd csak jól meg: szív- alakja
van ennek a hárslevélnek,
hársfa alá a szeretők
oly szívesen azért ülnek.
De mondd, kedves, mért mosolyogsz
messze álmok rabjaképpen,
mint akinek rejtett vágyak
ébredeznek már szívében
Ó, bevallom neked, édes,
mire vágyom: azt kívánom,
hogy bundába burkolózva
üljünk tarka, könnyű szánon,
szélkavarta hóviharban,
hangos csengők hangja szálljon,
úgy suhanjunk, úgy repüljünk
át a réten, át a tájon.
Heinrich Heine
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Heinrich Heine versei. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-05-06 21:31:25, kedd
|
| |
| |
Tudod mi a bánat?
Várni valakit ki nem jön el többé.
Eljönni onnan, hol boldog voltál,
S otthagyni szívedet örökké!
Szeretni valakit, ki nem szeret téged,
Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.
Kergetni egy álmot,soha el nem érni,
Csalódott szívvel mindig csak remélni!
Megalázva írni egy könyörgő levelet,
Szívdobogva várni, s nem jön rá felelet.
Szavakat idézni, mik lelkedre hulltak,
Rózsákat őrizni, mik elfakultak.
Hideg búcsúzásnál egy csókot koldulni,
Mással látni meg őt és utána fordulni.
Kacagni hamis lemondással,
Hazamenni,sírni könnyes zokogással.
Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat,
S imádkozni,
Hogy sose tudja meg
Mi is az a bánat.
A szív gyorsan elárulja önmagát,
De mást lát a két szemem,
Messze túl a könnyeken,
Hogy még mindig te vagy a mindenem.
Ha az kérdezné tőlem most valaki,
Mondjam meg mit jelentesz nekem?
Tán büszkeségből azt felelném,
Semmit, csak múló szerelem.
Elmegyünk majd egymás mellett,
S a két szemed rám nevet.
Kacagva köszöntelek én is,
De hangom kissé megremeg.
Mosolygok az utcasarokig.
Aztán, hogy elfordulok,
Fáradt szememhez nyúlok,
S egy könnycseppet elmorzsolok.
A válás mindig nehéz,
De rosszul itélsz,
Nem bántam meg
Bárhogy is volt, nem bántam meg.
Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek.
Elfelejtem azt, hogy rossz vége lett
És csak az maradsz,
Ki engem boldoggá tett.
Elmentél tőlem kedves,
S én hagytam, hogy menj csak el.
Hiába lett volna minden,
Ki menni akar, engedni kell.
Mosolygott hozzá az arcom,
De mögé, már senki sem néz.
Játszani a közönyös embert,
Most látom csak míly nehéz.
Ha azt kérdezné most tőlem valaki
Mondjam meg, mit jelentesz nekem?!
Egy pillanatra zavarba jönnék,
S nem tudnék szólni hirtelen!
S nagysokára mondanám halkan
Semmiség, csupán az életem.
S nem venné észre rajtam senki sem,
Hogy könnyes lett a szemem!
Heinrich Heine
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Heinrich Heine versei. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 20
|
|
|
|
2019. Január
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | |
| 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | |
| 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | |
| 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | |
| 28 | 29 | 30 | 31 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
14123 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 60
- e Hét: 6376
- e Hónap: 14123
- e Év: 14123
|
|
|
xMagazin
Offline
