Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 49 
Vargha Gyula: Eltűnt ifjúság.
  2017-07-08 05:41:42, szombat
 
  Vargha Gyula:

Eltűnt ifjúság.


Tegnap még tavasz volt,
Bimbófakadás.
Zsongó méhe-kas volt
Érparton a hárs.

Fény, illat, igézet,
Szirmon, levelén ;
Hintetted a mézet,
Édes szerelem.

Ma már ősz van; sárga
A mező, berek,
Bokrán a madárka
Némán didereg.

Már csillog a dér, fagy,
Hervadt levelén . . .
Oly múlandó mért vagy,
Édes szerelem ! ?

Vasárnapi Ujság 1912. augusztus 11
 
 
0 komment , kategória:  Vargha Gyula  
Vargha Gyula: Dalok.
  2017-06-26 08:53:36, hétfő
 
  Vargha Gyula:

Dalok.

I.

Fölzavarva boldog álmunk,
Isten hozzád, el kell válnunk!
Vidd magaddal, vidd búcsúmat,
Én magammal viszem búmat.

A hajó is eltűnt régen,
Ködtakarta meszszeségben,
Mégis vissza-visszanézek,
S Isten tudja, hogy mit érzek.

Hejh, most de sokért nem adnám,
Ha magam jól kisírhatnám,
Bús szívemnek szakadtából,
Sírnék mint a sebes zápor.

Száll a szellő, száll keletnek,
Majd elmondja mint szeretlek,
Száll a szél, de vissza nem tér . . .
Hogy tudom meg, mit üzentél ? !

II.

A mióta éltem üdve,
Szép leánykám meszsze van :
Nyughatatlan vágytól űzve
Csak bolyongok untalan.

Most a bástya, majd a várkert
Árnyas útain futok,
S összebolygok a hol járt-kelt
Minden legkisebb zugot.

S hogyha végre pihenésre
Haza felé indulok,
Azon veszem magam észre :
Ablaka alatt vagyok.

De az ablakok betéve,
Nem vár ott, mint azelőtt
S úgy tetszik, hogy ezer éve
Mióta nem láttam őt.

Budapesti Szemle. 1880.

 
 
0 komment , kategória:  Vargha Gyula  
Vargha Gyula: Csalódás.
  2017-05-19 06:47:20, péntek
 
  Vargha Gyula:

Csalódás.


>Nem úgy van már, nem úgy van. mint régen.
Csillag elfogy a megfakult égen;
Nem hangos a zöldülő bokorka,
Fátyolos a fülemüle torka.<

>Csak olyan még a menny tiszta kékje,
Róla a sok csillag se hullt még le,
A fülmilé ma is ép úgy zeng még,
Csak a kelmed szeme, füle gyengébb.
 
 
0 komment , kategória:  Vargha Gyula  
Vargha Gyula: Távlat.
  2017-04-08 06:21:04, szombat
 
  Vargha Gyula:

Távlat.


Mélyen az erdő sűrűjében járva,
Nem láthatod, melyk a magasb sudár fa,
Az látja csak, ki távolabbról nézi:
Egy-két sudár a többit hogy' tetézi.
 
 
0 komment , kategória:  Vargha Gyula  
Vargha Gyula: Egy vándor-rigóra.
  2017-03-25 07:21:31, szombat
 
  Vargha Gyula:

Egy vándor-rigóra.


Kit fenyvesidből dél felé
Hajt a közelgető tél,
Szegény bohó vándor-rigó,
Szőlőmbe mért vetődtél?

Megsápasztotta már az ősz
A venyigén a lombot,
A sárguló levél közül
Rád ért gerezd mosolygott.

Csábított az arany bogyó
Sohsem látott csodája . . .
Fenn éjszakon nincs alkalom
Ily tündér-lakomára.

A mint megvágtad a bogyót,
Kibuggyant drága nedve,
S te szürcsölgetted ittasan,
Bajt és veszélyt feledve.

De a vinczellér résen áll,
Nem érti ő a tréfát,
Lopózva csúsz, mint a hiúz,
Már fogja fegyverét rád.

Egy villanás, egy dörrenet,
S lehullsz szíven találva,
Bevonja rebbenő szemed
A halál szürke árnya.

Szegény madár, vándor madár,
Korán elért a végzet.
Fenn a sötét fenyvek között
Sohsem lát már a fészked.

Budapesti Szemle. 1911.
 
 
0 komment , kategória:  Vargha Gyula  
Vargha Gyula: Nagy fény, kis fény.
  2017-02-13 08:36:08, hétfő
 
  Vargha Gyula:

Nagy fény, kis fény.


Elismerem, van arra példa :
Zord vénségnek az agg se préda :
Sophokles, Gőthe, mint egy Pháros,
Még nyolcvan évvel is sugároz.

De az a tűz, mit őszi estén
Vén szőlőcsősz gyújt, gyenge kis fény :
A rőzse, gaz füstöl, kigyúl,
Lobog, lobog, s hamvába hull.
 
 
0 komment , kategória:  Vargha Gyula  
Vargha Gyula: Késő találkozás.
  2017-02-05 07:28:12, vasárnap
 
  Vargha Gyula:

Késő találkozás.


Találkozánk, rég eltűnt sugaram,
Sok hosszú, hosszú év után,
S mint egykor rég, megint bizalmasan
Haladtunk egymás oldalán.

A kert kopasz volt; lábaink alatt
Csörgött a száraz falevél,
S meg-meglengette szürkülő hajad
A kósza, csípős őszi szél.

Beszélgeténk, meghitten, melegen,
Mint két jó ismerős szokott.
Hallgatni hangod jól esett nekem,
És nézni karcsú alakod.

Elmondtuk, hogy' telt évünk év után,
Mindenről szíves szó esett,
Özvegységed gyászáról s hogy vidám
Unokáid mily kedvesek.

Ajkunkra, mint az áradó patak,
Száz gyermekemlék is tolult,
S elemlegettük a halottakat,
A kikre néma hant borult.

Ajkunk csak cgij halottról nem beszélt,
Szerelmünkről . . . s hallgatagon,
- Hallgatva lassú lépteink neszét -
Mentünk tovább az avaron.

Száraz levélen búsan zizegett
Az őszi szél a fák alatt,
S sóhajtva - úgy tetszett - hátunk megett
Két bús szerelmes árny haladt.

Budapesti Szemle. 1911.


Találkozánk, rég eltűnt sugaram,
Sok hosszú, hosszú év után,
S mint egykor rég, megint bizalmasan
Haladtunk egymás oldalán.

A kert kopasz volt; lábaink alatt
Csörgött a száraz falevél,
S meg-meglengette szürkülő hajad
A kósza, csípős őszi szél.

Beszélgeténk, meghitten, melegen,
Mint két jó ismerős szokott.
Hallgatni hangod jól esett nekem,
És nézni karcsú alakod.

Elmondtuk, hogy' telt évünk év után,
Mindenről szíves szó esett,
Özvegységed gyászáról s hogy vidám
Unokáid mily kedvesek.

Ajkunkra, mint az áradó patak,
Száz gyermekemlék is tolult,
S elemlegettük a halottakat,
A kikre néma hant borult.

Ajkunk csak cgij halottról nem beszélt,
Szerelmünkről . . . s hallgatagon,
- Hallgatva lassú lépteink neszét -
Mentünk tovább az avaron.

Száraz levélen búsan zizegett
Az őszi szél a fák alatt,
S sóhajtva - úgy tetszett - hátunk megett
Két bús szerelmes árny haladt.

Budapesti Szemle. 1911.
 
 
0 komment , kategória:  Vargha Gyula  
Vargha Gyula: Késő.
  2017-01-10 06:44:21, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Vargha Gyula  
Vargha Gyula: Zúzmarás fa.
  2017-01-07 07:33:11, szombat
 
  Vargha Gyula:

Zúzmarás fa.

Lelkem, mint a félig kiszáradt fa,
Leveleit korán elhullatta :
Többi fán még hervadás se látszott.
Már ő akkor leveletlen gyászolt.
De hogy tél jött, zord fagyos ködével,
Xéma gyászát égi kéz födé el:
Talpig lombos most a zúzmarától,
Színezüstből tündérszőtte sátor.
 
 
0 komment , kategória:  Vargha Gyula  
Vargha Gyula: Napnyugtakor.
  2017-01-06 06:16:51, péntek
 
  Vargha Gyula:

Napnyugtakor.

Nyugszik a nap, alkonyat van.
S mennyi még az aratatlan;
Hátad mögött kevés kéve,
Munkádat még ne hagyd félbe.
Hogyha nem megy úgy igazán,
Egyet-kettőt fenj a kaszán.
Hanem most már kalapálni
Kár megállni.
 
 
0 komment , kategória:  Vargha Gyula  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 49 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 228 db bejegyzés
e év: 1894 db bejegyzés
Összes: 28327 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 985
  • e Hét: 8131
  • e Hónap: 146863
  • e Év: 999406
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.