Regisztráció  Belépés
zozhyka.blog.xfree.hu
Legyek álmod és megfejthetsz,legyek rózsa és szerethetsz!Legyek az út és elviszlek,legyél igaz és elhiszlek! Zozhyka ...
2010.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
Ha sírnod kell..
  2010-06-26 17:25:51, szombat
 
 



Ha sírnod kell, sírj úgy, mint egy gyerek. Te is voltál egyszer gyerek és a sírás egyike volt azon dolgoknak, melyet megtanultál életedben. Mert életedhez tartozik. Soha ne felejtsd el, hogy szabad vagy, és nem kínos kimutatnod érzelmeidet. Ordíts, zokogj hevesen, légy hangos, ha odáig vagy - mert így sírnak a gyerekek, és ők tudják, hogyan nyugtatják meg gyorsan szívüket. Megfigyelted már valaha, hogyan hagyják abba a gyerekek a sírást? Valami más útra tereli gondolataikat, valami más eltereli figyelmüket egy új kaland felé.
A gyerekek gyorsan abbahagyják a sírást. Nálad is így lesz, de csak akkor, ha úgy sírsz, mint a gyerekek.
 
 
1 komment , kategória:  Máshová besorolhatatlan  
Mesélhetek?
  2010-05-25 18:31:37, kedd
 
 



Mesélhetek? Tegnap nem meséltem Neked, pedig akartam. Ne haragudj érte.
Tudod, az jutott eszembe, hogy új mesét kell Neked mondanom, mert egy régit nem szerettél.
Helyette, hátha így jobban fog tetszeni Neked.
A vízről mesélek, a vízcseppről, és a folyóról. Arról, hogy a víz, a vízcsepp, az nem születik, az van. Ami születik az a folyó. A víz van,mindenhol van, és egyszer, ha körülmények is úgy akarják, ha a megfelelő vízcseppek összetalálkoznak, megszületik a folyó. A sok,földben rejtőzködő vízcsepp összegyűlik, mint ősszel a költözködő madarak, lesz belőlük egy óriási folyó, és együtt elindulnak közös hazájukba, az óceánba. Lehet, hogy útközben a nekik utat adó folyó meghal, de a víz az megmarad, és a vízcseppek újra, meg újra egymásba kapaszkodva elindulnak szülőhazájuk felé, addig, míg egyszer együtt megérkeznek.
Akkor ők nagyon boldogok lesznek.
Lélek se születik, nem is hal meg. Van, mint a víz. Néha megpihen,beköltözik egy születő testbe, aztán, ha a test elfárad, és nem tudja őt tovább cipelni, mert ő csak egy gyenge ember, a lélek egyedül folytatja az útját, addig, míg meg nem találja hosszú a vándorlásában a lélektársát.
Mikor egymásra találnak, akkor elindulnak előre, mindig csak előre, nem a térben, hanem az időben mennek tovább együtt, egymás kezét fogva folynak a lelkek közös óceánjába.
És nagyon boldogok.
 
 
0 komment , kategória:  Máshová besorolhatatlan  
Isten
  2010-04-16 22:12:28, péntek
 
 



Megvallom,nem igazán tartozom a vallásos emberek közé,mégis valahol próbáltam hinni egy természetfeletti akármiben akit/amit nevezhetünk Istennek,aki mindenenk felett áll,akihez fordulhatunk légyen bármi is földi életünkben.Azonban annyi a rossz a világban,annyit de annyit szívnak a jók,és annyira fut szekér a rosszakkal,hogy ez erősen megkérdőjelezi bennem egy természetfeletti erő (Isten) létezését.De lássuk csak mit írnak róla nálam okosabbb portálok:

Egyes vallások szerint Isten azon természetfeletti lény vagy lények, aki vagy akik a világot teremtették, vagy annak működését, történéseit irányítják vagy ellenőrzik. A különböző vallások más-más tulajdonságokat tulajdonítanak neki(k), és általában egyetértenek abban, hogy képességei(k) az emberekét meghaladják. Az ateisták az Isten és istenek létét tagadják. Egyes vallásoknak nincs kifejezett istenszemlélete.

Többistenhit (politeizmus):
Kisbetűvel használva az isten szó köznévként jelzi a vallások teremteni képes lényeit, mint amilyenek például az egyiptomi, a görög vagy a római vallás istenei. Az emberiség feltárt és összegyűjtött istenei igen változatosak és nagyon nagy az összámuk. Több álláspont és becslés szerint ez legalább tízezer feletti. Az emberek által már nem gyakorolt vallások isteneit mitológiai alakoknak is szoktuk nevezni. Nagyon sok vallásban az istenek külön társadalmat alkotnak. Például az ókori görögök uralkodó vallásában maguknak az isteneknek is volt királya, Zeusz. Ezen kívül voltak félistenek és más isteni alakok is.

Egyistenhit (monoteizmus)
A nagybetűs Isten szó (gyakran névelővel: ,,az Isten") az egyistenhívő vallások legfőbb lényét jelöli, mint amilyen a judaizmusnak a Tórában és a Talmudban, a kereszténységnek a Bibliában és az iszlámnak a Koránban megfogalmazott Istene. Gyakran Úrként, Atyaként is megjelenik (a rasztafáriknál Jah).

Az egyistenhit első és legkorábbi jelei már az ókori Egyiptomban megjelentek. Ehnaton fáraó (i. e. kb. 1367-1350) nevéhez fűződik az Amarna-reform, mely során Aton istent ruházták fel az egyetlen isten rangjával. Nagyobb hatással valószínűleg csak a perzsa Zarathustra és istene, Ahura Mazdá valamivel későbbi vallásának egyistenhívő elemei voltak a többi egyistenhívő vallásra. Ezt a vallást Zarathustra perzsa próféta alapította, aki tanításában beszél a jó és a rossz küzdelméről, a mennyországról és a pokolról, az eljövendő megváltóról, a halottak feltámadásáról és az utolsó ítéletről.

Isten fogalma az ábrahámita vallásokban:
Isten meghatározása a zsidó, keresztény és muzulmán vallás (ábrahámita vallások) szerint a következő:

* a lét vonatkozásában az örökkévaló
* a világ viszonylatában a teremtő
* az emberi élet vonatkozásában az atya
* társadalmi fogalmak szerint tanú, gondviselő és bíró
* az okság viszonylatában a mindenható,
* teleologikus viszonylatban az úr vagy az üdvösség (értsd: a helyes vagy erényes élet után esedékes jutalma) megadója.

Isten ilyen felfogása rokonságot mutat más vallásokkal is. A legnagyobb közös nevezője ezen elképzeléseknek az, hogy Isten a hit lelki tevékenységének absztrakciója, míg az egyes tulajdonságokkal való konkrét meghatározás eredményeképpen egyfajta tudományosan nehezen bizonyítható létező megtestesítője. (A hit valamire vonatkozó, a cselekvést, a jövőre irányuló lépéseket illető, nem bizonyítható feltételezések köre.)

A zsidó, keresztény és muzulmán vallási, kulturális körben a vallásalapítók tiltották Isten közelebbi mibenlétének meghatározását, látványának megjelenítését.

A Biblia Istenének meghatározása:
A zsidóság és a kereszténység istenképe a Biblián alapszik. A Bibliából Istent mint személyt ismerhetjük meg, aki a legfelsőbb lény, teremtője, fenntartója és kormányzója az egész világmindenségnek (a látható és láthatatlan dolgoknak egyaránt). Székhelye a mennyben van, de mindenütt jelen van.

A keresztény Apostoli hitvallásban a következőképpen foglalják össze, hogy szerintük kicsoda Isten: ,,Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében". Istent egy, a kereszténységbe bevezető könyv a következőképpen határozza meg: ,,Isten a végtelen Szeretet, végtelen Jóság, végtelen Szépség." [2] A kereszténység legtöbb változata szerint egyszerre három személy: az Atya, a Fiú (Jézus Krisztus) és a Szentlélek (vagy Szent Szellem); ez a Szentháromság.

Legfőbb tulajdonságai: örökkévaló, egyedüli, láthatatlan, mindenható, mindentudó, szent, tökéletes, jó, igazságos, hűséges, irgalmas, kegyelmes és féltve szerető. Isten lénye az emberi értelmet és befogadóképességet túlhaladja, de kinyilatkoztatásán keresztül megismerhető. Az Újszövetség szerint három személyben jelentette ki magát: ő az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Ezeket a kereszténység a következőképpen határozza meg:

Az Atya:
Az Atya maga az örökkévaló Isten, aki minden létező gondviselője. A Fiún keresztül ismerhető meg: ő nyilatkoztatta ki az Atya természetének lényegét, a szeretetet. Az Atyától származik a Fiú és a Szentlélek, akik Vele egylényegűek, úgy hogy az Atya elsőbbséggel bír közöttük.

A Fiú:
A láthatatlan Isten képmása és egyszülött Fia, és egyben ő is maga az örökkévaló Isten, egy az Atyával. Minden teremtmény előtt született, a földi és mennyei dolgok és létezők őbenne, őáltala és őérte állnak fenn. Isten akaratának engedelmeskedve megüresítette magát, emberi természetet vett fel. A Szentlélek által fogantatott, a szűz Máriától megszületett és Jézus Krisztusként itt élt a Földön.

Mindenben hasonlóvá lett az emberekhez, kivéve a bűnt. Földi életében és szolgálatában is engedelmes volt az Atyának, egészen a kereszthalálig. Ezért az Atya feltámasztotta őt a halálból, és dicsőséggel, tisztességgel koronázta meg, úrrá tette kezeinek minden munkája fölött, és a maga jobbjára ültette. ,,Ajándékozott Néki oly nevet, amely minden név fölött való, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. Ő az új és örökkévaló szövetség szerzője, közvetítője az Atya és a világ között.

A Szentlélek:
A Szentlélek szintén valóságos személy, aki az Atyától és a Fiútól származik. Azért jött, hogy a keresztény egyházban Jézus Krisztus személyét fölmagasztalja, és minden hívőt elvezessen a Fiúval való személyes közösségre, Isten valóságos ismeretére és imádatára. A Szentlélek is maga az Isten. Az ellene elkövetett bűnökre nincs bocsánat. Ő kente fel Jézust, hogy betegeket gyógyítson, démonokat űzzön ki, halottakat támasszon fel és hirdesse Isten országát. Ő munkálja ki az emberekben - az Igével egységben - a megtérést, újjászületést, és teszi valóságossá a hívőkben a megváltás ajándékait. Legfontosabb tevékenységei: vezet, tanít, vígasztal és bizonyságot tesz Jézus Krisztusról.

Az emberi élet és a világ értelmezése az egyistenhit szerint:

Az Isten fogalmához a következő cselekvések kapcsolódnak:

* ha jutalmaz, akkor áldásban részesít
* ha megbocsát, akkor kegyelemben részesít
* ha büntet, akkor elfordítja rólunk tekintetét
* ha megnyugtat, akkor megvilágosít, stb.

Az ember és Isten viszonylatában az ember Istenről úgy vesz tudomást, hogy

* imádja, imádkozik hozzá
* kér tőle, könyörög neki és fohászkodik hozzá
* tanúságot tesz mellette, illetve a benne való hitéről stb.

Végül Isten fogalmát átszövik az egyéb mindent magába foglaló fogalmakhoz kötődő képzetek, így a természet, az ismeretlen, a csoda, a felfoghatatlan stb. Ilyennel találkozhatunk a panteizmusnál, mely a természetre vagy a világmindenségre tekint istenként.
 
 
0 komment , kategória:  Máshová besorolhatatlan  
Az idő gyógyít...
  2010-03-02 18:27:48, kedd
 
  Egy olyan bejegyzés ami már szinte minden blogban olvasható,de beteszem én is,mert tetszik és mondanivalója is van...





A szeretet mindent kibír- egyet nem: hogy elmúlik. Szeretünk- és vége!? Vége, örökre!? Soha nem lesz többé!? -Ez felfoghatatlan! Elviselhetetlen! Sokkal rosszabb, mint a fizikai kín vagy maga a halál, azért mert egyszerűen természetellenes.
Az, hogy testünk vénül, és betegek, öregek, fogatlanok, vaksik és nyomorékok leszünk, még elfogadható valahogy. Nehezen, de mit tegyünk? Az, hogy végül nem bírjuk tovább a fizikai életet, és átlépünk a halál kapuján, még mindig elfogadható, ha keservesen is. Minden kétségbeesett tiltakozásunk ellenére van bennünk valami belenyugvás, vagy talán rejtett bizakodás: majd csak lesz valahogy.
Az ember végül megadja magát.
De az, hogy a szeretet elmúljon, elfogadhatatlan!
Olyan fájdalom, melyet semmi nem enyhít.
Olyan borzalom, melyre nincs gyógyír, mert egy hang azt kiáltja bennünk: Ez nem történhet meg!
Egy társadalmi rendszer összedőlhet, egy hitvilág összeomolhat, egy nép, egy faj, egy istenkép megsemmisülhet, jöhet az apokalipszis, és megmérgezheti a földet, a vizet, a levegőt, és kipusztíthatja az emberfaj jó részét: mindez bármennyire is meghaladja a képzeletünket- mégis tudjuk valahol, hogy mindez nem lehetetlen, mert benne van a pakliban.
De a szeretet elvesztése nincs, és nem is lehet, soha!
Ez az egyetlen pont, ez a mustármagnál kisebb kis atommag a szívünk közepén, ahol lényünknek és az egész teremtésnek a legvégső titkát őrizzük. Ez a titok, ha szavakkal kimondjuk, ennyi: a szeretet örökkévaló.
Minden más elmúlhat - és el is múlik.
A nap élete véges. A csillagoké is. A kozmoszé is.
De a szeretet el nem múlhat-megmarad.
Ezért van az, hogy senkit nem lehet megvigasztalni, ha elveszti azt, akit szeret. Minden vigasz erőtlen és hamis. Főleg az a mondat, hogy "az idő majd begyógyítja a sebedet".
Nem igaz.
Ez nem olyan seb, ami gyógyul.
A fájdalom érzése idővel csökkenhet, de a széttépettség érzése megmarad. Egyetlen dolog szüntetheti meg a másik hiányának fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Ha elfelejtjük. Amikor azt mondjuk, hogy az "idő gyógyít", erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban ha valóban szeretünk nem lehetséges."
 
 
0 komment , kategória:  Máshová besorolhatatlan  
Rózsaliget
  2010-02-27 13:20:02, szombat
 
 







Rózsaliget előtt ment el egy meghasonlott ember.
Mikor meglátta a szebbnél szebb harmatos rózsákat, így szólt társához:
Milyen szép virág a rózsa és milyen kár, hogy tövise van.
Barátja elmosolyodott, milyen szúrós a tövis és milyen jó, hogy rózsája van.
Így bizony, mindennek van jó és rossz oldala.
Tőlünk függ, melyiket keressük meg előbb.
Eső után ha felnézel, a szép szivárványt látod,
de ha lefelé tekintesz,
a sarat.



 
 
0 komment , kategória:  Máshová besorolhatatlan  
A szamárról és a kis kutyáról
  2010-02-25 19:14:51, csütörtök
 
 



A szamár elnézte, hogy gazdája hogy játszik a kis kutyájával, hogy simogatja a hátát s hogyan szökdösik fel hozzá a kutya és kellegeti magát előtte. És mindezt azért, hogy az ura enni adjon a tányérról és jól tartsa őt.

Elgondolkozott a szamár ezen a dolgon és igy töprengett magában: ha a gazdám olyan nagyon szereti ezt az apró állatot, mely különben tisztátalan, de szükdécseléséért és hizelkedéséért az egész háznépe kedveli, mennyivel inkább szeretne engem, ha én is hizelkedni kezdenék neki. Lám, én milyen szép állat vagyok, szép nagy hosszú fülekkel és sok dologban használni tudok neki. Az a kicsi kutya pedig semmire sem való, legfeljebb hogy bolhát vigyen és büzt a házba.

A gazda a tornácról eközben aláért az udvarba és a szamár nagy örömmel elébe futva, orditva kezdett hizelkedni neki. Rája szökött, két első lábával tapogatni kezdte, nyelvével bekente ura szakállát, s a lábaival hevesen szorongatta, annyira, hogy a gazda félelmében kiáltani kezdett és előhivta szolgáit, hogy szabditsák meg a szamártól.

Nagy hirtelen elő is szaladnak a szolgák, és szörnyen verni kezdik a bolond szamarat botokkal, kövekkel és mindennel, ami kezük ügyébe akad. S miután jól ellátták a baját, bevonszolták az istállóba és megkötözték a jászolhoz, ahol alig tudott állni a lábán, ugy elverték.

Értelme:

Azt mondja a közbeszéd: a gebét nem illeti a hintó. Ki ki elégedjék meg tehát a maga hivatalával és többre ne kivánkozzék.

Heltai Gáspár
 
 
0 komment , kategória:  Máshová besorolhatatlan  
Tél úr haragja
  2010-02-15 19:47:19, hétfő
 
 



Tél úr fagyos, jeges páncélja kezd repedezni.Az ifjú, egyre erősödő Tavasz már kezdi unni a várakozást, ezért egyre gyakrabban küldi előhírnökeit, a napfényt és a szelet az emberekhez, állatokhoz és a növényekhez, üzenve nekik, hogy tartsanak ki, hamarosan eljön az ő ideje.

Az öreg Tél ezt nem veszi jónéven, ezért újra meg újra fitogtatja erejét - reggelre nagy fagyokkal bizonyítva, hogy még mindig ő az úr. De napközben már nyitogatja szemét a természet.

Előbújtak a fényes, melengető napsugarak, és a hegyekben is megolvasztották a havat. A pajkos, játékos vízcseppek sebesen rohannak lefelé, mintha kergetőznének, versenyt futva, ki ér előbb a völgybe. Mindezt csobogó kacagásuk kíséri.

A gyenge, tavaszt idéző szelek is játszanak egymással. A széllányokat a szélfiúk kergetik. A lányok vidám kacajától hangos a táj, előrefutottak, és pajkosan elbújtak a házak, fák közé, még az ablakok, ajtók résein is belestek, bekiabáltak, így üdvözölték az ottlakókat, majd tovaszálltak.Nyomukban a füttyös szélfiúk repültek.

Az udvaron játszadozó gyerekeknek a hajába belekaptak, arcukat gyengéden megsimogatták, sáljukat és a kislányok szoknyáját meglibbentették, aztán búcsút intettek nekik.

A madarak mindezt látva, örömükben csicserékeltek, tollaikat igazgatták, mintha ők is tetszeni akarnának ebben a szép napsütésben. Kicsit még illegették, billegették magukat, aztán tovább sütkérezve figyelték a gyerekek önfeledt játékát...
 
 
0 komment , kategória:  Máshová besorolhatatlan  
Jégbe zárt szerelem
  2010-02-12 19:27:36, péntek
 
 



Nyár ujjongás , születés és mégis a hegedűk sírnak, eme pompás kinyílás közben. A sok basszus szóló jelzi a vihar jelenlétét, a fenyegetettséget, a szorongást, ami megbújik a pompa elvesztésének félelmében. Mi emberek mindent birtokolni akarunk. A természet azonban nem engedi. Megmutatja hatalmas teremtő képességét, de jelzi, az irányítás az ő kezében van.

Hol szárazság pusztítja el a színek üde pompáját, hol annyi eső esik, hogy elrohad minden, ami addig gyönyörűen virágzott. Hol jön a fagy és bezárja a pillanatot.

Valami ilyesmi történik a legnagyobb szerelmekkel is.

Kinyílnak pompázatossá téve lelkünk mezőit, jön egy rossz mondat egy elrontott gesztus, majd összeszorul a torok, bezárul a szív, és megfagy magányában a lélek.

Pedig egy pillanattal korábban még szerelmeskedtünk.

Mondanám- Itt álljunk meg nyújtsuk meg a mámort!

Ám felkel az ágyból a kedves . Csak fürdeni megy. Mégis ledermed bennem minden. Megint a csúcson lesiklottunk a semmibe. Üresség marad az ujjongó örömből. Bennem rekedtek a szavak, virágok.

Magány.

Dermedtség.

Becsukom a szemem és visszaidézem a csodát amit az előbb még magaménak éreztem . Ekkor felengedek, a fagyottság elhagyatottság elillan belőlem.

Mire ismét mellém fekszik, már nyár van bennem.

Meleg testének illata elűzi az utolsó felhőket is. Mélyen magamba szívom ezt az illatot, Magamévá teszem általa kapott élményt, az örömöt.

Ebből is látszik az ember az ösztöneiben él igazán. A többi csak manír süketelés.

Egy jó íz, egy finom illat, egy szép hang, a kedves látványa, miközben már alszik, a simogatásában rejlő nyugalom.

Ez a természet ereje. Fenségessége.

Ez az ember megújulásának egyetlen igaz lehetősége.

Boldogan csukódik a szemem, már alszom én is. Vele álmodom.
 
 
0 komment , kategória:  Máshová besorolhatatlan  
Vonatutazás
  2010-02-09 19:14:52, kedd
 
 



Az élet olyan, mint egy vonatutazás:

Gyakran beszállunk, kiszállunk, vannak balesetek, néhány megállónál kellemes meglepetésekkel találkozunk, míg mély szomorúsággal a másiknál.
Amikor megszületünk és felszállunk a vonatra, olyan emberekkel találkozunk, akikről azt hisszük, hogy egész utunkon elkísérnek: a szüleinkkel.

Sajnos a valóság más.

Ők kiszállnak egy állomáson, s mi ott maraduk nélkülözvén szeretetüket, együttérzésüket, társaságukat.
Ugyanakkor mások szállnak fel a vonatra, akik fontosak lesznek a számunkra.
Ők a testvéreink, a barátaink és mi szeretjük ezeket a csodálatos embereket.
Néhányan, azok közül akik beszállnak, csupán kis sétának tekintik az utazást.
Mások csak szomorúsággal találkoznak útjuk során.
Mindig vannak olyanok is a vonaton, akik készek segíteni a rászorulókon.
Néhányan, amikor kiszállnak, el nem múló hiányérzetet hagynak maguk után...
Mások fel és leszállnak, s mi alig vesszük észre őket...
Lehetnek olyanok, akiket nagyon szeretünk, mégis másik vagonban utaznak.
Így egyedül kell mennünk ezen a szakaszon.
Természetesen megtehetjük, hogy megkeressük őket, átverekedhetjük magunkat az ő kocsijukba.
De sajnos nem tudunk melléjük ülni, mert a mellettük levő hely már foglalt.
Ilyen az utazás, telve kívánalmakkal, vággyal, fantáziálással, reménnyel, csalódással és visszafordulni soha sem lehet.

Tegyük tehát a lehető legjobbá utazásunkat.

Próbáljuk a velünk utazók jó oldalát nézni és keressük mindenkinek a legjobb tulajdonságait...
Jusson eszünkbe, hogy bármely szakaszon találkozhatunk szenvedőkkel, akiknek szükségük van a segítségünkre.
Mi is lehetünk gyakran elhagyatottak s ez annak is megadathat, aki jelen helyzetét tekintve rajtunk segíthet.
Az utazás nagy talánya, hogy nem tudjuk, mikor szállunk ki végleg s azt sem, hogy az útitársaink mikor, nem szólván arról aki közvetlen mellettünk foglal helyet.
Úgy érzem vigasztalan leszek, amikor örökre kiszállok a vonatból...

Azt hiszem, igen.

Néhány barát elvesztése, akikkel az utazás során találkoztam fájdalmas.
A gyermekeimet egyedül hagyni nagyon szomorú lesz.
De a remény bennem él, hogy valamikor a központi pályaudvarra érünk és érzem, látni fogom őket jönni olyan csomaggal, ami addig még nem volt nekik...
Ami boldoggá tesz, az a gondolat, hogy segítettem ezt a csomagot teljesebbé, értékesebbé tenni.

Barátaim, tegyünk úgy, hogy jó utunk legyen és a végén azt mondhassuk, hogy megérte a fáradozást.
Próbáljunk meg a kiszállásnál olyan üres helyet hagyni maguk után, ami szeretetet és szép emlékeket hagy hátra a továbbutazókban.

Azoknak, akik az én vonatom utasai, kívánok jó utazást!
 
 
0 komment , kategória:  Máshová besorolhatatlan  
Nem tudom
  2010-02-08 19:24:24, hétfő
 
 



Nem tudom,
Vajon eljut-e a Mennyekbe
Az emberi hang.
Nem tudom,
Vajon hallja-e a Mindenható, mikor imádkozom.
Nem tudom,
Vajon teljesülnek-e vágyaim.
Nem tudom,
Vajon igazán meghalljuk-e
Az Öregjeink szavát.
Nem tudom,
Mi minden történik majd
A jövőben.
Remélem, Gyermekeim, hogy
Csupa jóban lesz részetek.

(Pawnee asszonyok éneke)
 
 
0 komment , kategória:  Máshová besorolhatatlan  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
2017.09 2017. Október 2017.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 568 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 38
  • e Hét: 471
  • e Hónap: 2370
  • e Év: 38086
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.