Regisztráció  Belépés
ujjozsef.blog.xfree.hu
Nincs mottó Új József
1974.08.20
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 20 
Március 13-án hunyt el:
  2010-03-13 08:21:53, szombat
 
  Elhunyt: - II. Ulászló magyar és cseh király (1516);
- II. Sándor orosz cár (1881);
- Kőrösi Sándor író (1928);
- Bernáth Aurél Kossuth-díjas festő, grafikus, író (1982).
 
 
0 komment , kategória:  Életrajzok  
Március 13-án született:
  2010-03-13 08:18:50, szombat
 
  - XII. Ince pápa (1615);
- II. József Habsburg-házi magyar király és német-római császár (1741);
- Kodolányi János posztumusz Kossuth-díjas író (1899)
 
 
0 komment , kategória:  Életrajzok  
Tömörkény István életrajza
  2009-02-12 07:29:42, csütörtök
 
  Tömörkény István (született Steingassner István, Cegléd, 1866. december 21. - Szeged, 1917. április 24.) magyar író, újságíró, néprajzkutató, régész, múzeum- és könyvtárigazgató. Életpályája:
Emléktáblája Makón

Ausztriai eredetű sváb családban született. Születésekor apja a ceglédi indóház vendéglőjét bérelte. Tömörkény tanulmányait a szegedi piaristáknál kezdte, majd három évig a makói református gimnáziumban tanult (1877-1880). 16 éves korában azonban abba kellett hagyni gimnáziumi tanulmányait, mert a család anyagilag tönkrement. Patikusinasnak szegődött, hogy el tudja magát tartani. 1882-1886-ig gyógyszerész volt, ez a pálya azonban nem elégítette ki, függetlenségre vágyott, a maga ura szeretett volna lenni. Rokoni segítséggel a Szegedi Híradóhoz szegődött újságírónak. Ekkor változtatta vezetéknevét Tömörkényre, a dualizmus korabeli Magyarországon ugyanis a közéletben idegen néven nem lehetett résztvenni. Bár az újságírás nem nyújtott biztos polgári megélhetést, Tömörkény írói tehetségének kibontakoztatására alkalmas volt. Sem érettségije, sem diplomája nem volt (a gyógyszerészséghez akkor még nem kellett oklevél), így 1888-ban be kellett vonulnia katonának, mint a nem kiváltságos társadalmi csoportok minden tagjának, a parasztoknak és a munkásoknak. Két évet a bosnyák-török határon szolgált (1888-1889), bizonyára itt tanult meg szerbül. Egy évet pedig Bécsben szolgált (1890-1891), a családból hozott dialektális német nyelvismerete mellett Bécsben megtanulta a német irodalmi nyelvet is. Közkatonaként kezdte és őrmesterként szerelt le. Katonatársainak, a Szeged-vidéki paraszt fiataloknak a megismerése átalakította addigi társadalmi tapasztalatait.

A leszerelés után megfordult fejében, hogy Budapestre költözik, de aztán inkább maradt Szegeden, s elszegődött újságírónak, írónak a Szegedi Híradónál jóval frissebb szellemiségű Szegedi Naplóhoz. 1899-ben remélte, hogy őt nevezik ki főszerkesztőnek, nem így lett. A tudós szegedi főrabbi, Löw Immánuel javaslatára tisztviselő lett a Somogyi-Könyvtár és Városi Múzeum intézményében, amely ekkor már a főreáliskolából, a mai SZTE központi épületéből az 1895-1896-ban felépített eklektikus stílusú szegedi Kulturpalotába költözött, amely a belvárosban Tisza, a közúti híd, a vár és a Szegedi Nemzeti Színház közelében van. Reizner János (1847-1904) könytár- és múzeumigazgató mellé került mindenes munkatársnak. Reizner mellett sajátította el a könyvtári és múzeumi teendőket, közben a Múzeumok és Könyvtárak Országos Felügyelősége által szervezett szaktanfolyamokon is résztvett, 1900-ban elvégezte a könyvtárosi, 1901-ben a természetrajzi, 1903-ban a néprajzi és a régészeti tanfolyamokat. Az MKOF segítette folyamatosan a vidéki könyvtárak és múzeumok szerveződését a szakszerű tanfolyamok lebonyolításával, ezen tanfolyamokon vett részt korábban a szentesi múzeumalapító Csallány Gábor, később egy itteni tanfolyamon Móra Ferenc is gyarapította a gyakorlatban már megalapozott régészeti ismereteit.
Reizner János halála után, 1904-ben Tömörkény István lett a könyvtár és a múzeum igazgatója 1917-ben bekövetkezett haláláig.


Munkássága :

Embert próbáló feladat volt jóformán másodmagával, Móra Ferenccel együtt Somogyi Károly esztergomi kanonok 40 000 kötetes könyvtárát gyarapítani, katalogizálni, szolgáltatni az olvasóknak, s a múzeológiai tudomány valamennyi területét gyűjteni, rendszerezni, foglalkozni numizmatikával, természetrajzzal, régészettel, helytörténettel, a képzőművészetekkel, s emellett Tömörkény feltett szándéka volt a néprajzi gyűjtemény kialakítása, gyarapítása. A korszak támogatta ezt a kezdeményezést, a millennium óta becsülni kezdték a népi kultúrát. A szegedi néprajzi anyag azonban Tömörkény nélkül nem lett volna felgyűjtve, így is már az utolsó pillanatban voltunk, egy nagy váltás időszakában, amikor az 1879-es nagy árvíz (=Víz) után kiemelkedik a palotás Szeged, s megindul a polgári fejlődés, a modernizálódás, s gyökerestől kezdi átformálni az addigi hagyományos paraszti világot és a tiszai vízenjárók (= a tiszai hajósok) világát, ez utóbbiak gyakran tavasztól késő őszig egy-egy uszályon élték le életüket családjukkal együtt. Bálint Sándor néprajzkutató és művészettörténész, Péter László irodalomtudós és helytörténész, Lengyel András irodalomtörténész muzeológus tudták igazán értékelni azt 6000 egységnyi néprajzi múzeumi tárgyat, amellyel Tömörkény jóvoltából gazdagodott a múzeum. Később évtizedeken keresztül jóformán ennek a mennyiségnek csak egyhatodával tudták növelni a gyűjteményt. Az elmúló/átalakuló paraszti világ idejéből sikerült a leletmentés, s leletmentés Tömörkény valamennyi novellája, tárcaelbeszélése is, amelyeket a Szegedi Naplóban, a Magyar Hírlapban és önálló kötetekben publikált. Tömörkény még a népnyelv gyűjtésében is komoly teljesítményt nyújtott, 3500 regisztrálatlan, fölgyűjtetlen szóval járult hozzá Szily Kálmánék tervezett nagy szegedi szótárához, ebből aztán semmi nem lett, de 1957-ben Bálint Sándor értékelte Tömörkény nyelvészeti munkáját, s tető alá hozta a szegedi szótárt, s kiadta, nagyon ki kellene adni újra, mert nagyon nagy kár, ha örökre feledésbe merül ez a szép szegedi nyelvjárás, amelyet még annyian beszéltek nemcsak Tömörkény korában, hanem az 1960-as években is.

Tömörkény munkásságát radikális és következetes ideológiamentesség jellemzi, az irodalomban a naturalizmus eszközeivel dolgozik, az általa kiválasztott világ embereit életmódjuk, gondolkodásuk, nyelvük egységében ábrázolja, kis történetek, esetrajzok, alkalmi észleletek végtelen sorában.[1] Tömörkény ugyanezt tette a muzeológia eszközeivel is, felgyűjtötte annak a rétegnek a néprajzi értékeit, amelynek életéből szükségszerűen hiányzott az egyéni távlatosság, a metafizikus célképzetek, de nem hiányoztak az erkölcsi értékek. Miközben Tömörkény üdvözölte a modernitást, ugyanettől az erkölcsi értékek sérülését féltette joggal. Nem volt öncélú az ő irodalmi munkássága és néprajzi gyűjtése, a korabeli Szeged lényegét ragadta meg, megmutatta azokat az embereket, akinek hátán épült a palotás Szeged. Sokat idézték, adták ki újra és újra műveit, de megérteni kevesen értették meg, a kortárs irodalomkritika csak fanyalgott, a mértékadó sajtó elsősorban humoros írásokat várt tőle, az akadémiai kritika felrótta részletrajzainak ,,terjengősségét" és túlzott néprajziasságát.

A Tömörkénnyel együtt dolgozó Móra Ferenc már megérezte Tömörkény kvalitásait, s mindenben együtt munkálkodott vele, a néprajzi anyag felgyűjtésében is. A múzeumi kiállítások megrendezésében is, amelyeknek nagy sikere volt. A kiállításokat többen látogatták, mint a könyvtárat. Még elgondolni is fantasztikus ezt a hőskort, az egész múzeum egy raktár, s egyben kiállítási terület, egyszerre tárul a látogatók szeme elé a múzeum teljes anyaga. Ma meg azt látjuk, ami nem került a tápraktárakba, fogalmunk sincs a múzeumok teljes anyagáról, csak néha hökkenünk meg mi minden enyészik pincékben, tápraktárakban, ugye egy-egy időszaki kiállítás alkalmából, pld. Bálint Sándor születésének centenáriumán rendeztek egy időszakos kiállítást az általa felgyűjtött anyagból, bizony megcsodáltuk, a Bálint Sándor gyűjteménynek azonban azóta sincs sehol állandó kiállítása.

1917 áprilisában néhány napi betegeskedés után halt meg Tömörkény István, másnap már megjelent Móra nekrológja a Szegedi Naplóban, amelyben többek közt ez olvasható:

"Sejtelme se volt róla, hogy Szeged kultúrpalotájának ő a legnagyobb raritása[2] és akkora kincse, amekkora Budapest összes múzeumaiban nem található. És sohase gondolt arra, hogy a Kultúrpalota idegen látogatói szemében ő a legnagyobb áhítattal megnézett látnivaló. ... világítani fog még akkor is, mikor a Kultúrpalota minden bennevalóival és tartozékaival egyetemben rég omladék lesz."[3] "... Mórának máig szólóan igaza volt, s lett. Tömörkény művelődéstörténeti súlya összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint bármelyik elődjéé és utódjáé. Az életmű, amelyet létrehozott, a legjelentősebb, amelyet a szegedi múzeum falai között valaha is megalkottak."


Elbeszélései szépirodalmi kötetekben :

* Szegedi parasztok és egyéb urak (1893)
* Jegenyék alatt (1898)
* Az alföldi rablóvilág történetei (1898, 1988)
* Vízenjárók és kétkezi munkások (1902)
* Gerendás szobákból (1904)
* Förgeteg János mint közerő és más elbeszélések (1905)
* Különféle magyarok meg egyéb népek (1907) - az 1910-es kiadás a Gutenberg gyüjteményben
* Napos Tájak (1908)
* Homokos világ (1910)
* Ne engedjük a madarat... s más holmik (1911)
* Bazsarózsák (1912)
* Népek az ország használatában (1917)
* Célszerű szegény emberek (1922)



Szervezeti tagságai :

* A Dugonics Társaság tagja (1892-től, főtitkára 1907-től)
* Szegedi Irók és Hírlapírók Köre (1902-ben elnöke)
* Pusztaszeri Árpád Egyesület (főtitkára)
* Városi képviselő Szegeden
* Vidéki Hírlapírók Szövetsége (egyik vezetője)
* A Petőfi Társaság (tagja 1906-tól)


(Forrás:Wikipedia.hu)
 
 
0 komment , kategória:  Életrajzok  
Szerb Antal életrajza
  2009-02-12 07:25:27, csütörtök
 
  Szerb Antal (Budapest, 1901. május 1. - Balf, 1945. január 27.) jelentős magyar író, irodalomtörténész, nemzetközileg népszerű regények szerzője. Élete [szerkesztés]

Budapesten született asszimilált zsidó családba, a Deák Ferenc tér 15. szám alatt. Római katolikus nevelést kapott (keresztapja Prohászka Ottokár volt), gyermekkora legmeghatározóbb élménye a cserkészet volt. Apja, a magát szabadkőművesnek valló Szerb Károly 1911 őszén beíratta a piarista gimnáziumba, ahol Sík Sándor tanította magyarra és támogatta irodalmi ambícióit az önképzőkörben. Itt írta élete első verseit, novelláit, sőt felsős gimnazista korában megjelentek esszé- és drámakísérletei is. Jeles érettségi után 1920 szeptemberében iratkozott be a pesti egyetem bölcsészkarára, magyar-német szakra. Közben tanult meg angolul és franciául, és utolsó szigorlata, valamint a Kölcseyről írt értekezésének benyújtása után 1924. július 24-én doktorrá avatták.

Húszéves sem volt, amikor a Nyugat 1921. februári száma egyszerre hat versét jelentette meg, majd kritikákat is írt a lapnak. Nemsokára a Napkelet című folyóirat is közölte írásait, majd az akkoriban szerveződő Minerva című tudományos, szellemtörténeti, arisztokratikus és reprezentatív jellegű folyóirat írógárdájához csatlakozott. A szerkesztőség 1926-ban teljes egészében közölte Kölcseyről írt doktori disszertációját.

Az 1930-as években főként az angolszász irodalommal és regényelmélettel foglalkozott. Nagy összefoglaló műve, A világirodalom története megírásához Babits Mihály művére (Az európai irodalom története) is támaszkodott. A világirodalmat ő is folyamatnak tekintette, amelyben a nemzetek fölötti jelentőségű írók és művek évszázadokon és országhatárokon átemelkedve megtermékenyítik egymást. Gondolatmenete stílusok és korszakok egységeire épül. Versei a lázas útkeresés, a szándékos meghökkentés programjából születtek. Pályakezdő éveinek novellái a történelmi múltba és a mesék időtlen világába vezetnek.

Az 1930-as évek írói termésének nagy részében eltűnnek a látványos történelmi ihletések, helyükre a csodák, a misztikus borongás lép, és egy kedvesen ironikus lírai önarckép bukkan fel. A Pendragon legenda, első hosszabb prózai műve a detektívregény, a kísértethistória és az esszéregény ötvözete. Az Utas és holdvilág alapmotívuma az elfojtott legbelső sejtelmekhez vezető utazásélmény.

1941-től alkotói tere egyre szűkült: rádióelőadásai elmaradtak, magyar irodalomtörténetét betiltották, a Nyugat megszűnt. 1943-ban, majd 1944. június 5-én behívták munkaszolgálatra. Fertőrákosra, onnan Balfra vitték. Embertelen körülmények között halt meg 1945. január 27-én.

Szerb Antal szexuális irányultsága - különös naplójának megjelenése után - irodalomtörténeti viták tárgyává vált. Kétségtelen, hogy a naplóban Szerb számos utalást tesz homoerotikus vágyaira, kapcsolataira, amely egyesek szerint nyilvánvaló bizonyítékai az író homoszexuális beállítottságának. Mások azonban kétségbevonják ezen életrajzi adatok jelentőségét, és azt fiatalkori útkeresésnek tartják

Emlékezete :

Budapest XVI. kerületében hatosztályos gimnáziumot neveztek el róla (Szerb Antal Gimnázium).

Művei :

* Az angol irodalom kis tükre (1929)
* Magyar irodalomtörténet (1934)
* A Pendragon legenda (1934)
* Hétköznapok és csodák (1936)
* Utas és holdvilág (1937)
* A királyné nyaklánca (1943)
* A világirodalom története (1941)
* Gondolatok a könyvtárban (1946)
* Madelon, az eb (1947)
* A varázsló eltöri pálcáját (1961)
* Szerelem a palackban (1963)
* Ex (1965)
* VII. Olivér (1966)


(Forrás:Wikipedia.hu)













 
 
0 komment , kategória:  Életrajzok  
Spiró György életrajza
  2009-02-12 07:21:58, csütörtök
 
  Spiró György (Budapest, 1946. április 4.-) Kossuth-díjas magyar író, költő, irodalomtörténész és műfordító Életpályája :

Az ELTE Bölcsészettudományi Karán tanult magyar-orosz-szerbhorvát szakon 1965-70 között. 1970-71-ben a Magyar Rádió külpolitikaiújságíró-gyakornoka. Az Újságíró Főiskolán 1972-ben szerzett újságíró és szociológus diplomát. 1971-től 1978-ig a Corvina Kiadó idegennyelvű szerkesztője, majd 1978-81 között a Magyar Tudományos Akadémia Kelet-Európai Kutató Intézetének tudományos munkatársa
Spiró György 2005 nyarán

volt. Az ELTE Világirodalmi Tanszékén, majd 1992-től az Esztétika Tanszéken tanít. 1981-től az irodalomtudományok kandidátusa. A kaposvári Csiky Gergely Színház dramaturgja 1986-tól 1992-ig. 1992-95 között a szolnoki Szigligeti Színházat igazgatta, majd 1990-től 1997-ig a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára. 1997-től habilitált docens. 1997 és 2000 között Széchenyi prof. ösztöndíjas. A Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja, a Magyar PEN Club tagja.
Főbb művei :

* 1974 - Kerengő (regény)
* 1977 - História (versek)
* 1981 - Az Ikszek (regény)
* 1981 - Miroslav Krleža (monográfia)
* 1982 - A békecsászár (drámák: Hannibál; Balassi Menyhárt; Kőszegők; Káró király; A békecsászár)
* 1985 - Magániktató (tanulmányok,drámák)
* 1986 - A közép-kelet-európai dráma. A felvilágosodástól Wyspiański szintéziséig (tanulmányok)
* 1987 - Álmodtam neked (elbeszélések)
* 1987 - Csirkefej (drámák: Jeruzsálem pusztulása; Az imposztor; A kert; Esti műsor; Csirkefej)
* 1990 - A Jövevény (regény)
* 1992 - Kanásztánc (esszék, tévékritikák)
* 1994 - T-boy (novellák)
* 1997 - Mohózat (drámák: Ahogy tesszük; Legújabb Zrínyiász; Árpád-ház; Dobardan; Vircsaft; Kvartett)
* 1997 - Shakespeare szerepösszevonása (tanulmány)
* 1999 - Álmodtam neked (újabb novellákkal bővített kiadás)
* 2001 - A jégmadár (regény)
* 2002 - Honderű (drámák: Honderű, Fogadó a Nagy Kátyúhoz, Szappanopera, Elsötétítés) * 2003 - Három dráma (Az imposztor, Csirkefej, Kvartett)
* 2003 - Koccanás (dráma)
* 2005 - Fogság (regény, ISBN 9631424308) (lásd itt) (és itt)
* 2006 - Fogság-Széljegyzetek

Díjai :

* 1982 - József Attila-díj
* 1987 - a Kritikusok Díja (a Csirkefej című drámájáért)
* 1990 - Erzsébet-díj
* 1993 - Déry Tibor-díj
* 1994 - Madách Imre-díj
* 1997 - Szép Ernő-jutalom
* 1998 - A Magyar Köztársaság Babérkoszorúja-díj
* 2002 - Szépírók Társaságának díja (A jégmadárért)
* 2004 - Pro Urbe Budapest
* 2004 - Szép Ernő-díj
* 2004 - Dramaturgok díja (az Elsötétítés c. drámájáért)
* 2004 - a Kritikusok díja (a Koccanásért)
* 2005 - A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje - polgári tagozata kitüntetés: nemzetközileg is nagyra becsült regényírói, drámaírói és esszéírói munkásságáért
* 2005 - Füst Milán-díj a Fogság című regényéért
* 2006 - Kossuth-díj
(Forrás:Wikipedia.hu)
 
 
0 komment , kategória:  Életrajzok  
Mikes Kelemen életrajza
  2009-02-12 07:17:10, csütörtök
 
  Zágoni Mikes Kelemen (Zágon, 1690 augusztusa - Rodostó, Törökország, 1761. október 2.) II. Rákóczi Ferenc kamarása. Élete :

Mikes Pál és Torma Éva fia; atyja Thököly Imre pártján levő erdélyi úr volt, akit mint bujdosót hűtlensége miatt a havasalföldi vajda kiadott Heisternek, aki őt Fogarason 1700 körül kivégeztette. Mikes szülei reformátusok voltak, de nevelőapja, Boér Ferenc hatására már gyermekkorában a katolikus hitre tért át, amelynek élete végéig buzgó híve volt. A jezsuiták kolozsvári konviktusában tanult. 1707-ben már II. Rákóczi Ferenc ,,belső inasa" (apródja) lett, aki két év múlva ,,bejáróvá" léptette elő.

1711-ben Rákóczi csillaga lehanyatlott, és Mikes puszta szeretetből és megható hűségből elkísérte urát bujdosása útjára. Vele volt Lengyelországban, együtt tette meg vele a tengeri utat Franciaországba, ahol 1713. január 13-tól 1717. szeptember 15-ig időztek, amikor III. Ahmed szultán meghívására Törökországba utaztak. A Párizsban töltött idő elég alkalmat nyújtott neki a francia kultúrával és irodalommal megismerkednie. Törökország partján, Gallipoliban október 10-én kötöttek ki, s ettől fogva a szultán birodalmában várták az európai események alakulásától, a török háborútól, a francia szövetségtől, hogy mint szabadítók visszatérhessenek a hazába. Meg is jelentek a szultán drinápolyi táborában, de a háború kedvezőtlenül folyt a törökökre nézve, s az 1718 nyarán 24 évre kötött passzarovici béke meghozta nekik az első kiábrándulást. Augusztus 24-től szeptember 21-ig Bujukderében, azután pedig Jenikőben szállott meg Rákóczi híveivel, ahonnét ellátogattak Konstantinápolyba; sátoroztak az ázsiai parton is Bekhorban. Végül 1720 tavaszán a porta Rodostót tűzte ki, a Márvány-tenger partján bujdosóink végleges szállásául, ahová április 24-én érkeztek meg.
Mikes Kelemen szobra a zágoni Mikes-Szentkereszty-kúria kertjében

Itt teltek el Mikes hátralevő évei, 42 esztendő, örök honvágy között. Anyja a 20-as évek elején mindent elkövetett, hogy kieszközölje fia hazatérését; Mikesnek csak folyamodnia kellett volna amnesztiáért, de nem akarta elhagyni az öregedő fejedelmet. Később, mikor Rákóczi már nem élt, III. Károly király halála után folyamodott az új uralkodóhoz, Mária Teréziához hazatérhetésért, de sikertelenül. A hontalanság eleinte tűrhetőbb volt; a kolostori rendtartás mellett is, melyet a fejedelem a magyar telepen megkövetelt, eleinte hangosabb volt az élet, míg többen voltak; némi társas életről is lehetett szó, míg asszonyok is voltak a száműzöttek közt, néhány előkelőbb bujdosó felesége.

Ekkor szövődött Mikes életének is idillikus regénye Kőszegi Zsuzsi iránt. Vonzalmuk kölcsönös volt, de Bercsényiné halála után (1723) Zsuzsi Bercsényinek nyújtotta kezét, s mikor Bercsényi után özvegyen maradt, 1726-ban Lengyelországba költözött. Vele Mikes életének legderűsebb sugara tűnt el. A bujdosók is egyre gyérültek, és mikor Rákóczi 1735-ben meghalt, Mikes szeretetének a legfőbb tárgyát is elvesztette. Rákóczi József 1738. évi expedíciójában félkedvvel vett részt. Még örült is, hogy a töröknek nem sikerült benyomulnia Magyarországba, hogy a magyarok és erdélyiek nem siettek zászlójuk alá. Mikes 1739. június 5-én hagyta el Csernavodát, és Bukarestbe utazott, ahol a vajda nagy kitüntetéssel fogadta; útját Zay Zsimonddal Foksánig folytatta; szeptember 4-én az oroszok közeledtére visszafelé indult, és 17-én ismét Bukarestbe érkezett; itt lázzal küzdve sínylette át a telet. Majd beleunva a Porta a bujdosókkal való tüntetésbe, visszarendelte őket Rodostóba, ahova 1740. május 26-án elindulva Zayval, június 21-én érkeztek meg.
A Mikes Kelemen-emlékszoba a zágoni Mikes-Szentkereszty-kúriában. Ebben a szobában tartották Mikes Kelemen keresztelőjét

Mikor az 1741. évi hazakéredzkedés nem járt sikerrel, Mikes hívő ember beletörődésével tűrte sorsát. Az unalmát könyvírással, francia vallási és szépirodalmi művek átdolgozásával űzte el. Egymásután temette
temette el bujdosó társait, míg 1758. október 22-től, Zay Zsigmond báró halála után egyedül maradt. E végső években (1759-61) engedélyt kapott, hogy levelet válthasson a családtagjaival, Huszár József báróval, s könyveiből is küldött haza. 1761. október 2-án Rodostóban halt meg, pestisben.


Művei :

Legismertebb műve a Törökországi levelek, amely egy levelekből felépített regény; két főszereplője a leveleket író rodostói száműzött (aki teljesen nem azonosítható Mikes életrajzi alakjával), valamint a teljesen fiktív címzett, a Konstantinápoly mellett lakó P. E. grófné. Igen sok történelmi, kortörténeti érdekesség is van e levelekben, II. Rákóczi Ferencről, Bercsényiről, a száműzött kurucok kolóniájáról, a török diplomáciáról. A mű 207 levélből álló sorozat, az első levél 1717. október 10-én, az utolsó 1758. december 20-án kelt.

* Törökországi levelek (1717-1758), első kiadása: Kultsár István, Szombathely, 1794.

Fordításai :

* Charles Gobinet: Az Iffiaknak kalauzza az Isten uttyában (1724); 1751-ben újra lefordítja Az Ifjak Kalauza a Keresztényi aitatosságban címmel
* Épistoláknak és az Evangéliumoknak Magyarázattya (1741); ismeretlen eredetiből
* Francois Aimé Pouget: Catechizmus formájára való közönséges Oktatások (1744)
* Madame de Gómez, Madeleine-Angélique Poisson: Mulatságos napok (1745); a nyolckötetes regényciklusból egy kötetnyi novella átdolgozása
* Benoit Van Haeften: A Keresztnek királyi úttya (1747)
* Étienne-Francois Vernage: Keresztényi Gondolatok (1747); a kéziratos kötet függelékében megtalálható a Salve Regina és az Ave Maria Stella magyar nyelvű szövege
* Nicolas Le Tourneux: A Kristus Jésus Életének Históriája (1748)
* Nicolas de Mélicques: A Valóságos Keresztényeknek Tükre (1749)
* Claude Fléury: Az Izraéliták Szokásáról (1750)
* Claude Fléury: A Keresztényeknek Szokásiról való beszélgetés (1750)
* Antoine Courtin: Az idó Jóll el Töltésének Módgya Mindenféle Rendben (1751)
* Augustin Calmet: A Sidok és az Ujj Testámentumnak Históriája (1754)

(forrás:wikipedia.hu)






 
 
0 komment , kategória:  Életrajzok  
Kornis Mihály életrajza
  2009-02-12 07:14:21, csütörtök
 
  Kornis Mihály (eredetileg Kertész Mihály) (Budapest, 1949. május 10.-): író, drámaíró, tanár. Életpályája :

Az irodalom már egészen fiatal korában jelen volt az életében, mintegy jelezve, hogy később ez lesz az igazi hivatása. Gimnazista korában Országos Tanulmányi versenyen vett részt, Sarkadi Imre drámáiból írta a pályázatát. 1967-ben érettségizett Budapesten az Eötvös József Gimnáziumban. A Tanulmányi versenyt megnyerte, de mégsem vették fel az egyetemre kultúrpolitikai döntések miatt. Kötelezték egy nyelv megtanulására, ezt teljesítette is, 1968-ban orosz nyelvvizsgát tett, ám akkor bevezették azt a rendeletet, hogy az egyetem előtt egy év katonai szolgálatot kell teljesíteni. Színész szeretett volna lenni, és a Színművészeti Főiskolára jelentkezett. mert ide nem kellett a katonai szolgálat. A sors különös fintora folytán azonban ekkor újabb rendeletet hoztak és itt is be kellett volna vonulnia katonának. Végül egy év halasztást kapott és elkezdhette az iskolát, ahol aztán a színészet helyett színházrendezést tanult, az 1967-1973-as években. 1972 és 1973 között a Kaposvári Csiky Gergely Színházban tevékenykedett. Első munkája harmadéves korában 1971-ben Kaposvárott, (a betegeskedő Komor István helyett ugrott be) Girodeau, Trójában nem lesz háború című darabja volt. Másodikként Jevgenyij Svarc, Hókirálynő című darabját rendezte. A dolog érdekessége, hogy a darabot Romhányi József átíratában ismerte meg a közönség, de ő, az eredeti kézirat alapján dolgozta fel. A Hókirálynő ősbemutatóján az azóta már ismertté vált Lukáts Andor, Koltai Róbert, Varga László, Verebes István játszott. Harmadik rendezése, mely egyben a vizsgarendezés is volt, 1973-ban Moliere, Tartuffe című darabja. Tartuffe-ot Verebes István játszotta, Dorine-t a szolgálót Molnár Piroska, Orgont Kun Vilmos, Elmirát Olsavszky Éva. A diploma megszerzése után azonban, miután politikai felügyeletet óhatottak gyakorolni színházrendezői tevékenysége felett, felhagyott a rendezői pályával. Szerződést bontott a szolnoki és kaposvári színházzal. Úgy döntött írni fog, a költő Petri György volt a mestere. Olyan szabadon és politikailag függetlenül akart élni, mint ő. Petri Györgyön keresztül kapcsolatba került a demokratikus ellenzékkel. Saját útját járva, magánlakásokon tartott felolvasásokat műveiből 1973 és 1976 között. A leggyakrabban Kenedi János bocsátotta rendelkezésére cenzúrázatlan és ezért veszélyes felolvasásokra lakását. Ez egyike volt a demokratikus ellenzék tevékenysége első megnyilatkozásainak. 1974-1978 között a Magyar Rádió Ifjúsági Osztályának munkatársa, gyermekműsorokat és mesejátékokat rendez, hogy valamiből éljen. 1978-ban alapította az első szamizdat újság-szerűséget, a zártláncban, de szabadon, és a cenzúra megkerülésével terjesztett A Naplót. 1978-ban koncepciós vádakkal kirúgták a rádióból. Ugyanekkor még 17 magyar értelmiségit bocsátottak el, azzal a hazug váddal, hogy a Random House kiadónál szovjetelles írásai jelentek meg, Kenedi János szerkesztésében, Profil címmel. Mindezt Kornis irodalmi formában is megírta 2003-ban megjelent Pestis előtt című művének, Civilek a pályán című emlékiratában. Elbocsátása után Horány Özséb és Bereményi Géza segítségével és közbenjárására, a Pannónia Filmstúdióban kap kisegítő munkatársi állást 1978-tól 1981-ig. Ekkor a Vígszinház siet a segítségére Radnóti Zsuzsa drámaírói ösztöndíjat szerez neki és ajánlására Paál István dramaturgként, maga mellé veszi a Szolnoki Szigligeti Színházhoz 1981 és 1983 között. 1984 és 1989 között Makk Károly közbenjárására a Mafilm-ben kap rendezőasszisztens állást, de valójában éveken át Makk Károllyal egy filmforgatókönyvön dolgozik, amelyet Kozma című darabjából írnak - hiába. A filmforgatókönyvnek három változatát utasítja el a Filmfőigazgatóság. A Kozmát egyébként bemutatták Kaposváron 1986-ban, Ács János rendezésében - a főszerepekben Molnár Piroska az évad legjobb színésznői alakítása díját kapta érte a kritikusok szavazásakor, Pogány Judit, a legjobb epizód alakítás díját - és a Kozmát 1987-ben a Pesti Színház Horvai István rendezésében, a főszerepekben Törőcsik Mari, Pap Vera és Eszenyi Enikő alakításaival. (Abban az évben Törőcsik Mari kapta a legjobb női alakítás díját.) (Körmagyar története) A rendszerváltozás döntő fordulatot hozott az író életében és munkáinak fogadtatásait tekintve is. 1990- 2002-ig a Színház és Filmművészeti Egyetem műelemzés tanára, színészeknek, színház és filmrendezőknek. 1990 és 1996 között a Katona József Színház dramaturgja, 1996-tól 2003-ig a Vígszinház művészeti tanácsadója, jelenleg 2003-tól mindmáig a Madách Színház művészeti főtanácsadója, valamint 1994-től mindmáig a Magyar Lettre Internationale folyóirat kuratóriumi tagja. Nős, felesége Göczey Zsuzsa rádiós szerkesztő, jelenleg ma a Klubrádió zenei vezetője.


Művei :

* Végre élsz, Szépirodalmi kiadó, Budapest, (1980), novellák.
* Halleluja, dráma, (1980).
* Ki vagy te?, (dráma), (1980).
* A félelem dicsérete, (1989), próza, esszé, kritika.
* Körmagyar[1], (1990), komoly bohózat, két részben.
* Végre élsz ,Cserépfalvi kiadó, Budapest, (1992), cenzúrázatlan, bővített kiadás.
* Napkönyv, Pesti Szalon, Budapest, (1994).
* Sóhajok hídja, Magvető kiadó, Budapest, (1997). Próza, esszé, kritika.
* Színházi dolgok, Tercium kiadó, Budapest, (2003). Szótár, a színházak színfalak mögötti életéről.
* Pestis előtt, Budapest, Novella kiadó, (2005). Novella.
* Napkönyv, Tercium kiadó, Budapest, (2004). Második, átdolgozott kiadás.
* Vigasztalások könyve, Tercium kiadó, Budapest, (2004).
* Kádár János utolsó beszéde, Kalligram kiadó, Budapest, (2006).
* Végre élsz, Pesti Kalligram Kft, Budapest, (2006), novellák, CD-ROM melléklettel.
* Egy csecsemő emlékiratai, Kalligram kiadó, Budapest, (2007).
* Lehetőségek könyve, Kalligram kiadó, Budapest, (2007). A Vigasztalások könyvének folytatása.
* Feliratok a fehér égen, Pesti Kalligram kiadó, Budapest, 2008, Válogatott, írások, esszék, blogok.


Antológiák :

* Isten tenyerén ülünk, Magvető kiadó, Budapest, (1980), Fiatal írók antológiája.
* Dinamit, Magvető kiadó, Budapest, (1983), Drámaantológia.
* A Napló, Minerva Kft, Budapest, (1990), 1977-1982 válogatás, fotókkal.
* Itt nincsenek pillangók?, PolgART kiadó, Budapest, (2000), mai zsidó próza, fekete-fehér ábrákkal.
* A mi nyelvünk, Tinta könyvkiadó, Budapest, (2003), Íróink és költőink a magyar nyelvről.

Külföldön megjelent művei :

* Der Held unserer Geschichte Roman, Rowohlt, Berlin, (1999). Fordította, Christina Viragh.

Színházi bemutatók :

* A Kádár házaspár, Új Színház, Budapest, 2000. Rendező Ács János.
* Körmagyar, író.
o Bemutató: Vígszinház, Budapest, (1989), rendező Horvai István.
o Bemutató: Nemzeti Színház, Pécs, (1993), rendező Ditzendy Attila.
o Bemutató: Vörösmarty Színház, Székesfehérvár, (1999), rendező Horváth Péter.
o Bemutató: Móricz Zsigmond Színház, Nyíregyháza, (1999), rendező Telihay Péter.
o Bemutató: Pesti Színház, 2007. Szeptember 29.

Színházi tevékenységei :

* Shakespeare: Sok hűhó semmiért, bemutató, 1999. Szeptember, 26. Vígszinház, színpadra alkalmazta.

Mesterkurzusai :

* Mit tehetünk magunkért?, PAX Televíziós sorozat.
* Magyar Író Akadémia, előadássorozat az írás mesterségéről


Publicisztika :

* Az Apokalipszis diszkrét bája, Filmvilág folyóirat, (1985, Június).
* Zongorista a háztetőn, Filmvilág folyóirat, (1985, Július).
* Big Brother - avagy mit nem szabad tudni?, Kritika, (2002). 11. sz. 3-8. p.

Hangoskönyvek :

* Mit tehetünk magunkért? Az ember belső lehetőségei., (2005). A Mesterkurzus anyaga, Balogh Béla, Kornis Mihály, Müller Péter, Popper Péter előadásai.
* Végre élsz, Pesti Kalligram Kft, Budapest, (2006), novellák, CD-ROM melléklettel.

Filmek:

* Kádár János utolsó beszéde, (2005), író, szereplő.
* Poggyászunk Kádár János, (2005), TV film, rendező.

Díjak :

* 1986, Déry Tibor-díj
* 1987, Az Év könyve jutalom.
* 1988, Színikritikusok díja.
* 1989, József Attila-díj.
* 1992, Soros életműdíj.
* 1995, A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje.
* 1995, Soros alapítvány díja.
* 1999, Szép Ernő-jutalom, Életműdíj.

Interjúk :

* Kornis Mihály három titka
Jegyzetek :

1. ^ Körmagyar szövege

(forrás:wikipedia.hu)
 
 
1 komment , kategória:  Életrajzok  
Kaffka Margit életrajza
  2009-02-12 07:10:06, csütörtök
 
  Kaffka Margit (Nagykároly, 1880. június 10. - Budapest, 1918. december 1.) író, költő.

Ady Endre a "nagyon-nagy író-asszony"nak nevezte, a magyar irodalom egyik legjelentősebb női íróját, a Nyugat nemzedékének fontos tagját. Indulását nemcsak Kiss József és A Hét íróköre befolyásolta, hanem - saját vallomása szerint - Szabolcska Mihály is.

Apja főügyész volt, de korán meghalt, így a család szerény körülmények között élt. Ösztöndíjasként tanult a szatmári irgalmasnővérek tanítóképző zárdájában, ennek fejében egy évet tanított Miskolcon. Ez után Budapesten tanult tovább és 1902-ben az Erzsébet Leányiskolában polgári iskolai tanári oklevelet szerzett. Visszatért Miskolcra és a polgári leányiskolában tanított irodalmat és gazdaságtant; tanítványai imádták. Itt jelentek meg első írásai is, versek, novellák és ekkoriban vált a Nyugat állandó munkatársává is.

1905. február 17-én ment férjhez Fröhlich Brúnó erdőmérnökhöz. Férjét 1907-ben a Földművelődésügyi Minisztériumba helyezték, így Kaffka elszakadt az általa nem kedvelt Miskolctól, de a pár házassága néhány év alatt tönkrement, ezért elváltak. Budapesten 1910-1915 között tanárként dolgozott, közben 1914. augusztus 18-án Szegeden másodszor is férjhez ment Balázs Béla öccséhez, Bauer Ervin gyakorló orvoshoz, biológushoz. Az első világháború kezdetekor elhagyta a tanári pályát és csak a szépirodalomnak élt.

1912-ben jelent meg első (és talán legfontosabb) nagyregénye, a Színek és évek, amely az értékeit vesztett dzsentri társadalommal és a századfordulón élő nők sorsával foglalkozik. Másik nagy sikert aratott regényét, a Hangyabolyt - melyben a zárdában töltött éveket idézi fel - 1917-ben adták ki.

Az I. világháború után kisfiával együtt a spanyolnátha járvány áldozatává vált.

Főbb művei :

* Versek (1903.)
* Levelek a zárdából (naplóregény, 1904.)
* A gondolkodók és egyéb elbeszélések (elbeszéléskötet, 1906.)
* Csendes válságok (elbeszéléskötet, 1909.)
* Képzelet-királyfiak (meseregény, 1909.)
* Csendes válságok (elbeszéléskötet, 1910.)
* Csonka regény és novellák (elbeszéléskötet, 1911.)
* Tallózó évek (verskötet, 1911.)
# Utolszor a lyrán (verskötet, 1912.)
# Süppedő talajon (elbeszéléskötet, 1912.)
# Színek és évek (regény, 1912.)
# Mária évei (regény, 1913.)
# Szent Ildefonso bálja (elbeszéléskötet, 1914.)
# Két nyár (regények, 1916.)
# Állomások (regény, 1917.)
# Hangyaboly (regény, 1917.)
# Kis emberek barátocskáim (ifjúkori írások, 1918.)
# Az élet útján (verskötet, 1918.)
# A révnél (elbeszéléskötet, 1918.)

(Forrás:wikipedia.hu)
 
 
0 komment , kategória:  Életrajzok  
Jósika Miklós Életrajza
  2009-02-12 07:06:58, csütörtök
 
  Jósika Miklós, branyicskai báró (Torda, 1794. április 28. - Drezda, 1865. február 27.) író, újságíró, a magyar romantikus regény megteremtője. Élete :

1831-ben járt először Pesten. 1836-ban Pesten adta ki első regényét, az Abafit. Művét mind a kritika, mind a közönség lelkesedéssel fogadta. A regény a 16. században, Báthory Zsigmond korában játszódik. Ezután évekig az Athenaeum folyóirat munkatársa volt. Termékeny író volt, későbbi műveiben még inkább jellemzőek a romantikus túlzások.

Az 1848-as forradalom után Jósika részt vett a nemzetgyűlésben. Tagja volt az ország ügyeit gyakorlatilag irányító Országos Honvédelmi Bizottmánynak. A szabadságharc bukása után bújdosnia kellett, előbb Brüsszelben, majd Drezdában élt. Emlékirata 1977-ben jelent meg nyomtatásban Szinnyei írja róla :

"Báró Jósika Miklós és Lázár Eleonóra fia. Anyját hároméves korában elvesztette, apai nagyanyjához, Bornemissza Annához került, aki nevelte is. Gyermekévei magányosan teltek. 1804-től a kolozsvári koviktusban, különféle nevelők vezetésével tanult. Legnagyobb hatással Leonir Dubignon d'Armand francia ezredes volt rá. Elvégezte a jogakadémiát, ahol a klasszikus irodalmárok műveivel ismerkedett meg. 1811-től önkéntes kanona lett a savoyai dragonyos ezredben, és Szászországban, 1812-ben Galíciában, 1813-1814-ben Olaszországban élt. Részt vett a franciák elleni hadjáratban, a Mincio melletti ütközetben kitüntette magát, 1814. február 8-án a csatatéren főhadnagygyá március 18-án pedig a a Coloredo gyalogezrednél kapitánnyá nevezték ki. Néhány hétre Erdélybe utazott; honnét visszatértekor párbaja volt, melynek maradványa mindig meglátszott arczán. 1815-ben részt vett a francziaországi hadjáratban és e közben megismerkedett a párisi élettel, irodalommal és művészettel. 1816-tól 1818-ig Bécsben állomásozott; 1817-ben eljegyezte Kállay Leo leányát, Erzsébetet, kit 1818-ban kilépvén a katonaságtól, nőül vett. Azután részint Szabolcs vármegyében Napkoron, apja birtokán, részint Erdélyben visszavonulva irodalmi tanulmányainak és költői álmodozásainak élt; azonban szerencsétlen házasságát, miután áttért az ev. ref. hitre és Szurdokra költözött, 1834 nyarán tényleg felbontotta. Erdély közéletében 1834-ben kezdett szerepelni, midőn az ottani országgyűlésen félénken és tartózkodva bár, de határozott szabadelvű irányban lépett föl a megtámadott közvélemény védelmére. Természeti félénkségével és túlszerénységével maga sem érezvén magát közéleti szereplésre hivatottnak, egészen az irodalomnak kezdett élni, s azontúl Pestre tette át lakását és csak a nyarat szokta a szamosmenti, regényes fekvésű Szilágy megyei Szurdokon tölteni, a szép természet kebelén. Keresve képeket és lelkesülést regényei számára. Bajza, s Vörösmarty buzdítása bírta reá, hogy erdélyi mágnás rokonai s barátai ellenzése dacára fellépjen Abafi című regényével, melyről, kétségkívül egyik legjobb művéről, a Figyelmezőnek bírálója Szontagh Gusztáv, elragadtatva az új tünemény szépségei által, jónak látta bírálatát e szavakkal kezdeni: «Uraim, le a kalapokkal!» Erre csakhamar a Magyar Tudományos Akadémia 1836. szeptember 10-én az igazató tanács tagjává, (1843. október 7-én tiszteletivé), a Kisfaludy Társaság létrejöttekor (1836. november 12.) tagjává, 1840. február 1-jén igazgatójává, s 1841. október 12-én első elnökéve (1845. január 28-án másodízben) választotta. Pesten tartózkodása alatt 1836-ban megismerkedett báró Podmaniczky Juliával, kivel tíz évig járt jegyben és kit csak 1847. augusztusban, miután válópere véget ért, vehetett nőül. Mint Közép-Szolnok követe 1848-ban részt vett az erdélyi országgyűlésen és a július 2-án megnyílt első képviseleti országgyűlésre mint a főrendi ház tagja Pesten jelent meg; későőb a honvédelmi bizottmány egyik tagjává szemeltetett ki, s a kormányt e minőségben Debrecenbe, Szegedre, s Aradra is követte. Kossuth kormányzósága idején a kegyelmezési legfőbb törvényszék tagjává neveztetett ki. A világosi gyásznapok után nejével együtt Lippára bujdokolt. Itt váltak el egymástól. Jósika rábeszélte nejét, hogy a menekülés megkönnyebbítése végett külön-külön menjenek külföldre. Találkozóhelyül Lipcsét tűzték ki. Álutakon bolyongva jutottak el oda. Jósika előbb érkezett meg mint felesége s álruhában, mint angol molnár, idegen név alatt bujdosott a városban, ahol a gyanakvó osztrák hatóságok folytonosan zaklatták. Néhány napi tartózkodás után kiutasították a városból anélkül, hogy nejével találkozott volna. Nem akart a hatósággal ellenkezni, összeszedte csekély poggyászát és gyalog indult meg Lipcséből, maga sem tudta hova. A város határában találkozott nejével, aki sok veszély leküzdése után éppen akkor ért a város falai alá. Egy ideig Türingiában húzódtak meg Bülow bárónőnél és itt határozták el, hogy Brüsszelbe mennek. 1850. január 5-én őt is megidézte a rendkívüli hadi törvényszék és mint felségsértőre s lázadóra kimondta a halálos ítéletet; Pesten 1851-ben az újépület mögötti téren ezt rajta s 35 társán in effigie végre is hajtották. A sok szenvedéstől megtört Jósikát búskomorság fogta el. Érzéketlen lett minden iránt. Hazája jövője felől sötét sejtések gyötörték és elrabolták minden nyugalmát. Brüsszelbe érkezésükkor még mintegy kétezer forintnyi vagyonkájuk volt. Magyarországi birtokaikat a hadi törvényszék lefoglalta, rokonaikkal nem érintkezhettek, s így senkijük sem volt, akitől segélyt várhattak. Neje csipkeüzlete mellett, németre fordította férje regényeit és azoknak kiadót szerzett; később J. regényeit is kiadhatták névtelenül és így mindez idővel gondtalan anyagi életet biztosított számukra. Pár év után elérte legforróbb vágyát: házat építtetett Brüsszelben, körülötte kis kertet rendezett be, s mindent úgy, amint azt egykor a szurdoki lakban látta. Újra feltámadt boldogságukat Jósika betegeskedése zavarta meg. 1859-ben Jósika vezetése alatt központi iroda állíttatott fel az emigránsok számára, hogy minden világlappal érintkezvén, folyton napi kérdéssé tegye a magyar ügyet és tartsa iránta ébren az érdeklődést; november 1-jén kezdte meg működését; J. e tárgyban 130 levélnél többet váltott Kossuthtal. Az élénk működés azonban 1861 májusában a pénzhiányon akadt fenn. Az ekkor már Európaszerte népszerű író hetven év terhe alatt roskadozni kezdett. Lelke, szelleme erős volt még mindig, de a teste kimerült a folytonos küzdelemben. Csak rövid ideig laktak az új otthonban. J. betegsége miatt az enyhébb éghajlatú Drezdába költöztek át. Itt érte Jósikát az a csapás, hogy magyarországi kiadói minden alapos ok nélkül felmondták szerződéseit. Kis tőkéje hamar felemésztődött és kénytelen volt brüsszeli házát eladni, hogy megélhessen. J. betegeskedése napról-napra súlyosbodott; hasztalan volt neje önfeláldozó ápolása: a kór pusztító erejével nem tudott versenyezni a hitves szeretete.
Jósika Miklós báró sírja Kolozsvárott, a Házsongárdi temetőben.

Jósika 1865. február 27-én meghalt. A Magyar Tudományos Akadémiában Greguss Ágost titkár tartott felette 1866. február 6-án nekrológot, a Kisfaludy Társaságban pedig Jókai Mór 1867. február 5-én emlékbeszédet. A Kisfaludy Társaság 1888. február 1-jén elhatározta arcképének lefestését, a mit Ábrányi Lajos teljesített. 1894. május 5-én pedig megünnepelte születésének százados évfordulóját, mely alkalommal a Strobl Alajos által közadakozásból készített mellszobra bemutattatott és Gyulai Pál elnök megnyitó beszédet tartott, Tóth Lőrincz a társaság tagja olvasott felőle bővebb emlékezéseket, Endrődy Sándor pedig magasztaló verset. A társaságnak azt a szándékát, hogy hamvait és utána elhalt nejét külföldről hazaszállíttassa, megelőzte ifj. Jósika Samu báró kegyelete, ki Jósikának egyik unokáját bírja hitvesül és aki a drága hamvakat a drezdai sírkertből saját költségén hazahozatta, s a kolozsvári temetőben 1894. április 25-én elhelyeztette."

Művei :

* 1835 Irány (kolozsvári kiadás)
* 1835 Vázolatok (kolozsvári kiadás)
* 1836 Abafi (1990, ISBN 9631542203; 1993, ISBN 9638350261)
* 1836 Zólyomi
* 1837 Az utolsó Bátori (2004, ISBN 963937377X)
* 1837 A könnyelműek
* 1839 A csehek Magyarországban /Korrajz első Mátyás király idejéből/ (1971, 1972)
* 1842 Végnapok /Apokalyptikai novella/
* 1843 Zrínyi, a költő /Regényes krónika a tizenhetedik századból/
* 1844 A két Barcsai (dráma)
* 1845 Ifjabb Békesi Ferenc kalandjai
* 1846 Diamante /Történeti vázlat a legújabb múltból/ (MEK online)
* 1846 Akarat és hajlam
* 1847 Egy kétemeletes ház Pesten
* 1847 Jósika István
* 1853 Eszther
* 1856 Pygmaleon vagy egy magyar család Párisban
* 1957 A rejtett seb
* 1859 Visszhangok (kisebb regények, két kötetben)
* II. Rákóczi Ferenc (két részben, a másodikat emigrációban írta)
* 1862 Két élet
* 1863 Klára és Klári / regény az Anjou-királyok korából
* 1864 Sziklarózsa /Regény Apafi Mihály erdélyi fejedelem korából/

* Regegyöngyök (elbeszélések, 2000, ISBN 9634274102)
* ,,Idegen, de szabad hazában" (levelek, 1988, ISBN 9631536629)

(Forrás:wikipedia.hu)








 
 
0 komment , kategória:  Életrajzok  
Gelléri Andor Endre életrajza
  2009-02-12 07:00:12, csütörtök
 
  Gelléri Andor Endre (Budapest, 1906. március 30. - Wels, Ausztria, 1945. május 6-20. között) magyar író, novellista Élete :

Gelléri Andor Endre 1906. március 30-án született Budapesten, szegény munkáscsaládban. 1921-ben kimaradt a gimnáziumból, majd 1923 és 1926 között elvégezte a műszaki technikumot, fém- és vasipari szakmából végbizonyítványt szerzett. Utána sokféle munkával próbálkozott: volt géplakatos, gyári rajzoló, kelmefestő, ügynök, hivatalnok, gyermeknevelő s közben sokszor munkanélküli. Még tanulmányait folytatta, amikor első novelláit elküldte Az Est című lapnak, amelyben 1924-ben Mikes Lajos - a lap szerkesztője és nagy tehetségkutató - felfedezettjeként meg is jelent első írása, és szinte színre lépésétől fogva, sikeres, sőt ünnepelt író lett.

1928-29-ben Az Est tehetségpályázatán nyert ösztöndíjjal Olaszországban és Németországban járt. Móricz Zsigmond, Füst Milán pártolta, jeles kritikusok méltatták munkáit, a Nyugat leközölte a Varázsló segíts című novelláját.

1930-ban megírta egyetlen regényét, A nagymosodát. 1933-ban jelent meg első novelláskötete A szomjas inasok, mely Baumgarten-díjat kapott. 1935-ben Fürst Sándor és Sallai Imre kivégzésének emlékére szimbolikus novellát írt az Ukránok kivégzése címmel.

1941-től többször behívták munkaszolgálatra (Monor, Nagykáta, Aszód, Gyertyánliget, Jászberény), zsidó származása miatt folyamatos üldöztetésben élt a háború végéig.

Két munkaszolgálat közötti szabadsága alatt írta posztumusz megjelent önéletrajzát, amelynek az Egy önérzet története címet adta és amely csak 1957-ben jelenhetett meg.

1944-ben a németek elhurcolták, előbb az ausztriai mauthauseni, majd a günskircheni koncentrációs táborba került. A felszabadulást még megélte, ám legyengült szervezete nem bírta a további megpróbáltatásokat és 1945. május közepén flekktífuszban meghalt a hörschingeni amerikai kórházban.

A novellában érte el írásművészete a legmagasabb szintet, a hétköznapok költészetét fedezte fel. Hősei a társadalom perifériáján élő kisemberek, szállítómunkások, munkanélküliek, csavargók, lumpenproletárok, akikkel mindennapos kapcsolatban állt.

Írótársainál élesebben látta meg a munkásélet tragédiáit; jóllehet nem volt forradalmár, társadalomkritikája forradalmian éles volt. A társadalmi problémák és baloldali beállítottsága ellenére a kor legtöbb irodalmi alakjától eltérően a kommunizmus által érintetlen marad, soha nem kötelezte el magát az irányzat mellett.

Az irodalom mellett aktívan sportolt, olyan szívóssággal, hogy gyönge, betegségekre hajlamos testalkata ellenére kifejezetten jó diszkoszvető volt.

Művei :

* A nagymosoda (regény, Budapest, 1931)
* Szomjas inasok (Budapest, 1933)
* Hold utca (Debrecen, 1934)
* Kikötő (Budapest, 1935)

* Villám és esti tűz (Budapest, 1940)
* Téli kikötő (Budapest, 1946)
* A szállítóknál (Budapest, 1930)
* Ház a telepen (Ungvári Tamás tanulmányával, Budapest, 1955)
* Egy önérzet története (regényes önéletrajz és vallomás, Budapest, 1957)
* Varázsló, segíts! (Budapest, 1959)
* Összegyűjtött novellái (I-II., Budapest, 1964)
* 1979 Válogatott művei (Budapest, 1981).

Díjai :

* 1931 Mikszáth Kálmán Regénypályázat díja
* 1932 Baumgarten-jutalom
* 1934 Baumgarten-évdíj
* 1935 a Nyugat novellapályázatának díja

(Forrás:wikipedia.hu)





 
 
0 komment , kategória:  Életrajzok  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 20 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 6466 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 128
  • e Hét: 644
  • e Hónap: 11669
  • e Év: 49748
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.