Regisztráció  Belépés
horvathnemagdi.blog.xfree.hu
Ahol szeretet van, ott nincs átverés. Horváthné Magdi Magdi néni
1945.02.28
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/249 oldal   Bejegyzések száma: 2485 
Tallóztam
  2017-04-24 07:42:56, hétfő
 
  Majd megöregszel

Majd megöregszel és bánni fogod,
hogy bántasz, - azt, amire büszke vagy ma.
A lelkiismeret majd bekopog
s nem lesz emlék, melyben magadra hagyna.

Lesz vén ebed s az melléd települ.
Nappal pihensz majd, széken szunyókálva,
mert éjjel félni fogsz majd egyedül.
Árnyak ütnek a rezgő anyókára.

Az öreg kutya néha majd nyafog,
de a szobában csend lesz, csupa rend lesz;
hanem valaki hiányozni fog
a múltból ahhoz a magányos csendhez.

Majd tipegsz s ha eleget totyogott
rossz lábod, leülsz. Fönn aranykeretben
áll ifjú képed. Hozzá motyogod:
Nem öleltem meg, hiszen nem szerettem."

Mit is tehettem volna? - kérdezed,
de fogatlan szád már nem válaszolhat;
s ki a nap előtt lehunyod szemed,
alig várod, hogy feljöjjön, a holdat.

Mert ha elalszol, ugrál majd az ágy,
mint a csikó, hogy a hámot levesse.
S a félelem tűnődik, nem a vágy,
a fejedben: Szeress-e, ne szeress-e.

Magadban döntöd el. Én fájlalom,
hogy nem felelhetek, ha kérded: él-e.
Mert elfárad bennem a fájdalom,
elalszik, mint a gyermek s én is véle.

József Attila
1936
 
 
0 komment , kategória:  Vers  
Tallóztam
  2017-04-23 16:12:44, vasárnap
 
 
Németh Anikó:

Szerelmedért...


Szerelmedért szótlan, sírva írok,
Betűkbe vésem égő kínomat.
Ne félts, nem ölhetnek meg a gondok!
Csak őrizem a fájó titkokat.

Néma vágyak járnak újra táncot,
Strauss csendül egy kopott lemezen.
Nappal kísértenek színes álmok,
Éjjelente rájuk emlékezem.

S ha eljő majd a vágyott pillanat,
Hogy érezzem kezed a bőrömön,
Tudod, hogy mindig téged vártalak:
Szerelmed édes, örök börtönöm...
 
 
0 komment , kategória:  Vers  
Tallóztam
  2017-04-23 16:11:06, vasárnap
 
 
Várnai Zseni:

Szeressetek...


Ha simogatni tudna a szavam,
Mint lágy, becéző szellemkezek:
Szavak virágát hinteném rátok,
Hogy ne szenvedjetek.

Ha gyógyítani tudna a szavam,
Mint régi, titkos, nehéz balzsamok;
Ezernyi szóból szőnék most mesét,
Hogy meggyógyuljatok.

Ezernyi szóból szőnék most mesét,
Mely el zsongitna, mint egy nyári álom,
És elkendőzné a vérző valót;
Hogy ami fáj, az ne fájjon.

Patyolatköntöst szőnék a szavamnak,
Hogy vérző helyet ne bántson, ne sértsen,
Mert nincs egy ép, egy meg sebezhetetlen hely most
Az asszonyok szívében.

És csititanálak benneteket lágyan,
Mint megvert, piciny gyermeket
S mondanám halkan, édes testvérszóval:
Szeressetek, nagyon szeressetek.

Mondanám halkan, édes testvérszóval:
- Egy a kínunk, egy a szenvedésünk,
Fogjuk meg lágyan egymás bús kezét,
Így könnyebb lesz nékünk.

Könnyebb lesz így a bút virrasztani
S Holnapot várni könnyebb lesz, tudom,
S könnyebb lesz így majd dalolva járni
A megálmodott sugaras úton.

Fogjátok meg hát egymás bús kezét,
Mint piciny ártatlan kis gyermekek
S ezernyi kínon és könnyeken által
Szeressetek, nagyon szeressetek!
 
 
0 komment , kategória:  Vers  
Tallóztam
  2017-04-23 16:04:27, vasárnap
 
 

Móricz Eszter:

Ne fuss el!


Ne rohanj, ne fuss el,
úgyis megtalállak!
Mindenütt velem vagy,
áprilisi hideg
szélben, vad viharban,
éjszakai csöndben,
sápadt hajnalokban.

Ne fuss, ne rohanj el,
úgyis megtalállak!
A vén hold elvezet,
mutatja az utam,
lágy szellő felröpít, s
a fák súgják hol vagy.

Ne rohanj, ne fuss el,
úgyis megtalállak!
Itt vagy a szívemben,
csöndben vigyázok rád...
 
 
0 komment , kategória:  Vers  
Tallóztam
  2017-04-23 16:00:03, vasárnap
 
 
Móricz Eszter:

Nehéz a szépről írni...


A valóságról írni
mindig nehéz.
Nehéz igazat,
valót, s jót írni.

Nehéz megírni,
ahogy libben a szél,
tűz a nap a
látóhatár fölött.

Ahogy suhintja
a szél a zöld ágakat.
Nehéz írni szépről,
mikor omló
falakat bedőlni látsz.

Ahol virág helyett
fegyvert fognak
a suhancok.
Ahol demagóg
elméletet gyárt
néhány embertársad.

Nehéz a jóról
papolni szüntelen.
Csak magaddal hiteted el,
hogy van még
a világon szépség,
amit észre kell venni,
kitárt karokkal
befogadni a világot.
 
 
0 komment , kategória:  Vers  
Tallóztam
  2017-04-22 11:13:00, szombat
 
 
Illyés Gyula

Te is meghalnál

Te is meghalnál, ha én meghalnék, mondod.
Nem halok én még meg.
Emel is, lever is, hogy nem lehetsz boldog,
csak ha én is véled.

Tudod, hova viszlek, hogyha szíved párt lel
mellettem az ágyban,
mint a mesebeli egyszárnyú madár mely
nem szállhat, csak párban?

Minél boldogabbá, annál jobban félek,
hogy csonkává teszlek.
Bár a hullásban is megelőzhetnélek,
ha majd eleresztlek.
 
 
0 komment , kategória:  Vers  
Tallóztam
  2017-04-22 11:02:02, szombat
 
 
M.Feesche

Szeretet

Láttam a szeretetet. Láttam
rózsák között járni a nyárban.
Aranygyűrűjére nap nevetett,
s olyan szép volt a szeretet!

Aztán találkoztam a szeretettel
út közben. Súlyos terhet vett fel:
mások terhét. Játszó kisgyermekhez
hajolt le... S meglepett, hogy egyre szebb lesz.

Ott is találkoztam vele,
ahol hullt a fák sárga levele:
betegségben, ínségben, szenvedésben.
Mindenütt boldog szolgálatra készen.

S láttam fekete, fénye vesztett
napon. Hordozta a keresztet.
Mert testvére veszélybe tévedt,
utánament, nem latolt, kérdett,

és nem maradt ideje semmi
szennytől, mélytől visszarettenni.
Ment, amerre tövisek téptek.
Soha nem láttam olyan szépnek!

 
 
0 komment , kategória:  Vers  
Tallóztam
  2017-04-22 10:17:25, szombat
 
  Robert Browning

Az elveszett kedves

Nos, vége! s bármily fájó íz is,
úgy fáj-e, mint hívém?
Ejh! jó éjszakát cseveg a csíz is
már a tornác ívén!
A szőlők ifjú rügye pelyhes,
így láttam én ma még,
de holnap mind pattanva kelyhes
- s lásd, minden szín kiég...
Drágám, hát ránk is ily sors vár! - óh
nyúljak kezed után?
S barát legyek? csak barát már? - jó!
de annak is jut ám
egy nézés, ében fénnyel villanó! -
Szívem hadd őrzi görcsösen -
s hangod, mely ujjong: hulljon még a hó! -
lelkemből nem mul sohasem!
De szóm nem lesz hőbb, mint illik s szokás,
csak tán csöppnyit puhább,
s csak úgy fogom kezed, mint bárki más,
csak tán picinyt tovább...
 
 
0 komment , kategória:  Vers  
Tallóztam
  2017-04-21 12:01:43, péntek
 
 
Várnai Zseni

A magasból nézve

Mondják: a föld magasból nézve
bolygók között is szépnek szépe:
kék mint az álmok tündér csillaga.
Dús anyaföld,de mennyi kín szülője:
élő az élőnek lett a megölője.
Küzd itt a fény s vaksötét éjszaka.

Forrong a lét, mint a tűzhányók pokla.
Ős ösztönök vad lángjai lobogva
s vészt lihegve futnak a földkörül.
De ember még nem ért föl ily magasra.
Vad ellentétek különös viadala időnk,
mely most a melyből fölmerül.

Lerombolt falak házakká magasodnak...
és már egeket ostromol e korszak:
ember kering a légi tér körén.
Új eszközök formálják át a földet,
de föl nem támad az, akit megöltek,
bár rózsaliget virul Lidércén...
piros rózsák a véres föld szívén.

Mély fájdalom,hogy poruk fölött éled
nagy vajúdással az emberibb élet,
de nékik ebből nem jut semmi már...
S hiába minden kőbe vésett emlék,
nem tud róla,kit már az örök nemlét sötét,
időtlen mélységbe zár.

De jók a jóért szót váltanak újra:
merre haladjon hát az embert útja,
hogy békét leljen,ki a földön él!?
Gyógyítani,de sohase feledni,
a népek kötöz erős hidakat verni,
hogy mit lerombolt ádáz szenvedély,
újjá legyen, s élhessen, aki él!
 
 
0 komment , kategória:  Vers  
Tallóztam
  2017-04-21 11:50:24, péntek
 
 
Várnai Zseni

A végtelenben.

A végtelenben nincs végállomás,
csak szüntelen keringés, vágtatás.
Kergetik egymást csillagrendszerek,
ölik egymást állatok, emberek.
e bolygón itt hol élet sarjadott,
s az értelemnek is megvirradott.

Nekünk a föld is végtelen határ,
fejünk fölött az ég, a csillagár,s
s a nap, e vonzó óriás anya,
létezésünk éltető mosolya.
Tőle lettünk,testéből lökte ki földünket,
és most vonzza, görgeti maga körül,
s a légkör paplanát ráterítette,
nappalt és éjszakát adott neki.
s tengert, hogy hűtse őt...
s mindig újhodó erőt.

Hogy más bolygón is létezik tudat?
Ez az , amit szüntelen kutat a tudomány,
e földi szomjúság,
és egyre tágul előttünk a világ...
már mérhetetlen távokba vész...
se vége...hossza...csoda az egész!

De honnan... mióta... meddig?
-kérdezem!
-Más bolygón is gyönyör és félelem sarjad a létből:
születés... halál?!
Így tűnődöm sok álmatlan éjszakán,
ostoba költő ki a földön se lát...
és nem érti a kibernetikát.
 
 
0 komment , kategória:  Vers  
     1/249 oldal   Bejegyzések száma: 2485 
2017.03 2017. április 2017.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 191 db bejegyzés
e év: 842 db bejegyzés
Összes: 37709 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1369
  • e Hét: 7403
  • e Hónap: 126631
  • e Év: 522834
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.