Regisztráció  Belépés
bozsanyinemanyi.blog.xfree.hu
Legyen szíved, mely sosem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz. /Charles Dickens/ Bozsányi Lászlóné. Manyika.
1948.03.10
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 20 
Vers...
  2017-05-21 23:45:15, vasárnap
 
  ...... .......és közeledett a szád

nyári fények
játszottak égő
falevelek között
minden álmom
egy szempárba
költözött
...... .........és közeledett a szád...
illatod átölelt,
eltakart,
mint ábrándos
karod,
láttam és éreztem,
hogy akarod
...... ..........és közeledett a szád...
pillanatokba
vesztek távoli
évek,
izzani kezdtek
elszáradt napokkal
fedett remények
...... .........és közeledett a szád...
bőröd sima
bársonya sikoltott
ujjaim alatt,
hajam szálai
érintették
vágy-piros arcodat
...... .......és közeledett a szád...
forró lüktetéssé
nemesedett
a hétköznap
most is érzem
bizsergő számon
ahogyan csókollak

Komáromi János


 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János versei.  
Marék homok
  2017-05-03 23:36:18, szerda
 
  Marék homok

egy marék homok
csak ennyit sodor feléd a szél
csupán egy marék homok
de minden szemcse csodákról mesél

az Időről suttog az egyik
másik a Múltról regél
egy porszem a Jövőről
egy az Álmaidról beszél

mindenik egy rész belőlem
e marék homok én vagyok
csak vágy voltam egykor
csak por leszek ha meghalok

a mérhetetlen sóvárgás szült
befogadott az érzékelhető
parányok rejtik most életem
összeterelt a Sors, a nagy Tervező

tenyeredben megtarthatod
szél sodorta anyag-létem
láthatod csak ennyi vagyok
Semmiség a Mindenségben

Komáromi János


 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János versei.  
Közös már...
  2017-02-23 18:43:13, csütörtök
 
  Közös már...

mikor vörös csíkokat fest az égre
a bársonyujjú alkonyat
és édes, kéjes csók hívogat
akkor, mint a bokrok mélyén
megbúvó madarak
egymáshoz simul a testünk
lélekben felmelegszünk
mert ebben a hideg világban
lassul a mozdulat
és alig ver már a szív
most vérkörein egymásba omolnak
és izzón kivirulnak a
lázba borult artériák

mikor partra futó hullámokon
táncol a sárga-léptű napsugár
és magadba-záró ölelésed rám talál
akkor, mint a hegyek bújnak
a mélyben össze
úgy tűnik egymásba
külön valónk
mert ebben a
tűzzel pusztító világban
még él a szerelem

most lélegzetünk összekeveredik
és egymás szavait mondjuk
közös a nyelv
az ajak
közös a kéz
a mozdulat
közös a létezés
és örökké közös már a halál
ami minden ölelésben rám talál

Komáromi János


 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János versei.  
Nem lehet félig
  2017-02-23 18:31:46, csütörtök
 
  Nem lehet félig

semmit sem ér
ha félig vagy csak áldozat
el kell égned egészen
át kell élned
feltétel nélküli
odaadó alázatodat
túl minden szenvedésen
sötétségből szülni meg
a megváltó fényt
szigorú rendben lelni meg
a bilincstelen szabadságot
bensőd legmélyéről szakadjon fel a sóhaj
járja át egész tested
és jusson el a lelkedig

semmit sem ér
ha félig adod át magad
el kell dobnod mindent mi óv
elhagyni minden lelki menedéked
ne legyen hová húzódnod
ne legyen már semmid
amit megtagadhatnál
védtelenül állj elém
és várj
várd hogy én döntsek arról
milyen legyen az öröm
milyen legyen a szárnyalás
hogy hová és meddig repülj
ne félj
nem hagylak egyedül

semmit sem ér
ha félig hiszel csak nekem
el kell pusztítanod
minden kétségedet
minden kérdésedre választ én adok
ahogy rád nézek
ahogy érintelek
tudnod kell
a Minden én vagyok
nem létezhetsz most máshogy
csak ahogy én akarom
nem lehet más oltalmad és büntetésed
csak a két karom
ha teljesen egyé válsz velem
csak akkor tudod meg mi a szerelem

semmit sem ér
ha félig vagy csak az enyém
teljesen akarlak
nélkülem már csak félig élj
minden gondolatod én vagyok
minden vágyadat én adom
minden tettedet én vezetem
minden szavadat nekem mondod
minden lélegzeted engem éltet
minden sóhajod felém száll
minden könnyed értem hullik
minden élvezeted az én gyönyöröm

...és mégis
...ezután is
Te maradsz a Mindenem

Komáromi János


 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János versei.  
Álmok
  2016-04-04 22:05:27, hétfő
 
  Az álmok ébren elkísérnek
nappal is utolérnek
és finom rezdüléssel rád talál
amiről azt hitted nincsen
úgy érzed csak rád vár
miért élnél bilincsben

mint gyönyörű keret,
úgy fog körbe a képzelet
és minden tettünk, amit szeretetünk diktál
megdicsőül a szenvedély tisztító tüzében
és lelkünk az égbe száll
egyetlen őszinte ölelésben

légből nőtt karok ölelnek
rád nevetnek távoli szép szemek
egy mosoly jelenti ...az életet

Komáromi János


 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János versei.  
Belém mar
  2016-04-03 23:49:10, vasárnap
 
  belém martak a sorok
gyakran marcangolt szét
a szavak mögé bújt gondolat
és ha a hang már el is szaladt
ott maradt mindig
az a megfoghatatlan fájdalom
amiről nem tudni pontosan hol van
...de fáj nagyon
átjár
teljesen átitat
mint valami templomi áhítat
csak zeng ott belül
és nem menekül
az érzés
az ész
hiába állsz vagy mész
mégis veled marad a gyötrelem
a versek pedig nem enyhítik
csak növelik a kínt
írni folyton a tegnapit
amit már annyiszor olvasott
minden versbolond
aki épp az én soraimra kíváncsi
valahol el kéne hagyni
eldobni
elásni
azt a késztetést
ami tollat ragadni hajt
vagy billentyűket püfölni
csak elköszönni tőle
egyszerűen
csendben
ahogyan indultam
amikor előre lökött
a teremtés ökle
és nem kérdezte senki: Jössz-e?
csak itt voltam hirtelen
ordító idegen
kapálódzva menekültem volna
de már ide kötött
a Sors köldökzsinórja
vissza már nem vezetett út
megkezdtem hát a háborút
a világgal
önmagam ellen
de mindig ott volt az a fájdalom
bár gyakran mormoltam
és hazudtam magamnak: Hogy nem...
ez nem is az
én nem vállalom...
de eltagadni nem lehetett
hiszen egyedül éltem
ott dohogott a szívben
zakatolt agyamban
folyton csalódtam magamban
amikor minden tervem szétzúzták
saját félelmeim
a belém
általam épített gátak
néha pedig megleptek a szavak
lecsaptak rám ha nem figyeltem
és verseket hallott a lelkem
és aztán egyszerre belém martak a sorok
ha nem írok...
meghalok
a sok meg nem született vers sír most is
egyre csak zokog
és én nem merengek a dolgomon
hiszen tudom
hogy írnom kell
felszakadnak a gátak
újra és újra rám találnak
a megszületést sóvárgó versek
és rángatják görcsbe forduló kezem
de vége nem lesz soha
végtelen versek sora vár még
rám várnak
...de ha egyszer mégis
elfogy majd az írni való
megszületik minden megszületni akaró
vége lesz a körforgásnak
meglátom majd akkor
hogy az összes vers tévedés
hogy az Egész is túl kevés
akkor végre nem lesz több újjászületés

Komáromi János



körbe-körbe

valahol a vég véget ér
valahol kezdődik a kezdet
valami mindig elkísér
valami átírja a tervet

fordul a készülő spirál
más oldalát mutatja a múlt
nem tudja senki rá mi vár
régi tudásunk már elavult

az elsuttogott imák és a varázsigék
egyszerre haltak el
az üvöltő fájdalom és a gyönyör
egyszerre éledt fel

nincsenek mindent tudó könyvek
nincsenek varázs-mondatok
soha nem volt ennél könnyebb
soha nem volt még, hogy itt vagyok

táplálja vég a kezdetet
gyönyör forrása a fájdalom
az Egy elpusztít ezreket
az újjászületést újra vállalom

valahol a kör véget ér
valahol a végtelen az origó
valami fekete volt, most fehér
valami örök most lett mulandó

Komáromi János


 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János versei.  
Vágyvers
  2011-06-01 23:19:36, szerda
 
 



....csintalan vágyakat
álmodik az éjjel
és azt képzeli
találkozott a szenvedéllyel


ez az éjszaka felgyújt
az érzés szinte lángol
buja nő lesz most
a szende kislányból
tested simítja
elnyújtózik kéjjel
merészen dacol most
minden veszéllyel

szeme tüze csábít
ajka csókot akar
tapadna hozzád a csípő
ölelne már a kar
mint tévelygő számára
mutat utat távoli fényjel
úgy hív, csábít a lány:
gyere már és érj el!

Komáromi János


 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János versei.  
Idézet
  2011-04-09 14:36:49, szombat
 
 


Link
Csendes délután

Napsugár érinti arcomat.
Csend van, a falevelek is alszanak.
Én sem írom a verset
csupán rajzolom.

Vonalak kapcsolódnak össze,
betűk formálódnak.
Fehér papíron, kék sorok.
Futnak, míg én álmodom.

Zuhanok az
ürességbe lassan,
szemem rebben,
a kezem mozdulatlan.

Komáromi János


 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János versei.  
Komáromi János : Kérek...
  2011-02-05 21:28:55, szombat
 
  Komáromi János : Kérek...

csupán álmokat kérek
hogy nappal is éljek
sóhajok...

szívembe érzést kérek
bár még mindig félek
hagyjatok...

arcomra mosolyt kérek
vagy talán ez vétek
nem tudom...

lelkembe nyugalmat kérek
van akit ezzel is sértek
sajnálom...

szavaimba igazságot kérek
bátran előre lépek
mondhatom...

szemembe ragyogást kérek
gyúljanak tiszta fények
láthatod...

lábaim alá utakat kérek
előre haladjak, ha lépek
indulok...

kezembe simogatást kérek
érezd, ha elérlek
adhatom...

fejemre áldást kérek
hogy másokért éljek
akarom...

versembe hitet kérek
hogy lángolva elégjek
írhatok...



Link
 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János versei.  
Komáromi János-- Álmomban
  2011-02-03 22:58:05, csütörtök
 
  Komáromi János
Álmomban

Álmomban egy álomról álmodtam
és azt hittem valóság az egész
valami fátyolban égtem a lángokban
és azt hittem a tűz elemészt

de eltűnt a fájdalom és megszűnt a kín
bár lombolt köröttem, ölelt a tűz
fellobogott bennem valami fény
és éreztem minden kínt elűz

magamba szívtam a lángokat
tűzzé vált az egész testem
égő máglyává változtam
és tudtam a világot vörösre festem



Link
 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János versei.  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 20 
2017.12 2018. Január 2018.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 91 db bejegyzés
e év: 91 db bejegyzés
Összes: 12936 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 778
  • e Hét: 778
  • e Hónap: 60413
  • e Év: 60413
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.