Regisztráció  Belépés
lenke1964.blog.xfree.hu
Három szóban el tudom mondani, mit tanultam az életről: mindig megy tovább. "A világ minden szépségéért sem akarnám elcserélni az egyéniségemet, még a... Varga Lenke
1964.08.18
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/17 oldal   Bejegyzések száma: 163 
HÚSVÉTHÉTFŐI NÉPSZOKÁsok
  2017-04-17 15:09:33, hétfő
 
 
Ma van Húsvét napja, másodéjszakája,
Jól tudjátok;
Kinek első napján Jézus feltámadván
Dicsőséggel...
Mária, Borbála, Rebeka, Zsuzsánna,
Kegyes szűzek!
Keljetek fel ágyból, cifra nyoszolyából,
mit alusztok?
Hímes tojás légyen tizenkét pár készen
Mi számunkra!
Ha pedig nem lészen, vízipuskám készen
Számotokra.
Az Újszövetség szerint a Jézus sírjához zarándokoló asszonyok azt nyitva találták és angyali szózatból tudták meg, hogy Jézus halottaiból feltámadott!

Ez húsvét üzenete minden keresztény embernek.
Minden embernek pedig az, hogy van újrakezdés. Amit azért kivitelezni sokkal nehezebb és fájdalmasabb, mint tehetetlenül, életidegenül létezni. De a legnehezebb helyzetből is van kiút, van lehetőség a sorsunkon változtatni. Ezt IS tanítja nekünk a feltámadás napja.
Néphagyományok:
A korbácsolás a nagypénteki mosakodás, a tisztító rítus maradéka.
A korbácsolás vagy vesszőzés annyit ért, mint a locsolás. Ilyen alkalmakkor a legények vesszőből font korbáccsal csapkodták meg a leányokat, közben ezt mondták:

"Keléses ne légy, Bolhásos ne légy,
Esztendőre még frissebb légy!"
A suprikálás nem csupán az ifjú lányoknak járt.
A lányok a sibára szalagot kötöttek, borral kínálták a legényeket. Felvidéken ismert a suprikálás, ott a lányok korbácsolják meg a húsvéti locsolást végző legényeket.
A gyermekek szagosvízzel történő locsolása, rövid versikék kíséretében, adománykérés céljából újabb keletű, városokon is ismert szokás. A húsvéti locsolás hagyományos formáját tekintve a vízbevető, vízbehányó két elnevezés igazít el bennünket. A lányokat - gyakran tiltakozásuk ellenére - a patakhoz, folyóhoz, kúthoz hurcolták a legények, s ott megmártották őket, vagy vederszám hordták rájuk a vizet.
A húsvéthétfői locsolás elsősorban az eladósorú nagylányok szépség-, egészség-, termékenységvarázslása volt. A locsolóversek nem tűnnek nagy múltúnak, hiszen a locsolás egykori módja nem is indokolja meglé­tüket.

Egyszerűbb, ugyanakkor archaikusabbnak tűnő forma a különösebb szöveg vagy szertartás nélküli vízbevetés, illetve leöntés. A múlt századi leírások is a húsvéti locsolásnak erről a formájáról tanúskodnak. "Husvét másodnapján szokásban van a falusi lányok leöntözése is, kiket a pajkos legények a kuthoz vonszolván leöntenek, vagy egy ingre vetkőzve őket a váluban megftürösztik - mire kölcsön fejiben a vízre vittek suhogó kedden nyolc szál hajlékony fűzfavesszőből készült suhogóval jól megverik őkeméket." - azaz megvesszőzik a legényeket.
Múlt századi adatok szerint vízbehányó hétfőn kora reggel vödörszám hordták a lányokra a vizet. Utána levetették a hétköznapi ruhát, felöltöztek ünneplőbe, úgy mentek a templomba -tehát nem a drágaszép ünneplőt tettél ki annak, hogy tönkre menjen!
Az öntözés csak a déli harangszóig tarthatott, azután már illetlenség lett volna.
A két világháború között az öntözés eltűnőben volt, helyenként együtt élt egy darabig az újabb, szagosvízzel való locsolással. Csak jó időben locsolták vödörből, inkább a szago víz, az üvegből való locsolás jött divatba.

Ezt a kettősséget említi Vankóné is: "Lánykoromban (1930-as évek) is locsolkodtak, de vödörrel csak amolyan gőgös legények. Bögre volt minden legény kezében, de inkább ott használták, ahol éppen valami nézeteltérés volt. Szagosvizet minden legény tartott magánál, de egy kis friss kútvíz hagyományosabbá formálta az ünnepet."
A megöntözés régies formái más szokásokkal együtt éltek, Így például az adománygyűjtésnek, megvendégelésnek, ajándékozásnak a hagyományos módjaival. Mezőkövesden pár pohár bort ittak, úgy mentek tovább. A Bódva vidékén napokkal előtte elkezdték a lányok a készülődést a legények megvendégelésére. Ma már a hangsúly erre tolódott el. Az Ipoly mentén. húsvétvasárnap dalolva sorra járták a legények a lányos házakat este. Beköszöntek, a lányt nevén szólították, és tojást kértek tőle. A lány az ablakon adta ki. Előre megbeszélt helyen szalonnát is kaptak, azt ott a tojás egy részével megsütötték és megették. A héját annak a lánynak a háza elé szórták, akire megharagudtak. A kölnivel való öntözéshez különféle rigmusok, rövidebb-hosszabb verses köszöntők csatlakoznak.

Szépen kérem az apját,
De még szebben az anyját,
Adja elő a lányát,
Hadd locsolom a haját!
Hadd nőjön nagyra,
Mint a csikó farka,
Még annál is nagyobbra,
Mint a Duna hossza!
Szabad-e locsolni?

A Dunántúlon kölnivel vagy szódavízzel locsoltak és verset mondtak már a két világháború között is.
Erdélyben a húsvéti locsolás zenés, zászlós felvonulással köszöntőkkel gazdagított változatai maradtak fenn.
A locsolók jutalma mindig is a festett tojás volt, mely termékenységi szimbólum. Piros színe, díszítése fokozza a jelentőségét. A hímes tojások karcoltak vagy festettek, viaszos díszei virág, állat vagy geometrikus motívumok díszítik.
A kisfiúknak hagymahéjban festett tojást adtak, a legényeknek olyan hímes tojásokat, melyre szöveget is írtak.
A piros tojással a locsolást meg is válthatta a leány:"Akkor a ház vala­melyik zugában elvonulva pislogó lány előjő, s így szól: Inkább megváltom magam, hogysem leöntsenek. A megváltás ára annyi piros tojás volt, ahány legény van."

Szegeden a múlt században börzsönnyel pirosra festett karcolt tojást kaptak a legények. Később pénzt kaptak és mellé bokrétát. A tojás mellett tehát más ajándékok is voltak. A legények a lányoktól rozmaringot kaptak, akinek szeretője volt az a lány, meg is aranyozta a legénynek.
A viszontlocsolásnak húsvét keddjén volt a napja. Szegeden ez a jog egy hétig tartott: "régebben vissza is adták a legényeknek alaposan a kölcsönt". Másutt hétfőn délután locsoltak a lányok.

Galgamácsán Vankóné Dudás Juli Így emlékezett vissza a lányok locsolkodására: "Valamikor húsvét keddje a lányoké volt. Nem mertek a legények a falun végigmenni dolgozni, a kerten szöktek el a mezőre. V égig állták a lányok az utat két oldalról. Ahogy jött a kocsival a férfi vagy a legény, az ráfizetett."

Végezetül egy locsolóvers:
Ma jöttem egy tojásért,
Holnap jövök a lányért.
Ha nem adnak tojáskát,
Ülü vigye tyukocskát!
 
 
0 komment , kategória:  Jeles napok- NÉPSZOKÁSOK  
Húsvéthétfő
  2017-04-17 15:06:31, hétfő
 
  Jó reggelt, jó reggelt,
kedves liliomszál,
megöntözlek rózsavízzel,
hogy ne hervadozzál.
Kerek erdőn jártam,
piros tojást láttam,
bárány húzta rengő kocsin,
mindjárt ide szálltam.
Nesze hát rózsavíz,
gyöngyöm, gyöngyvirágom,
hol a tojás, piros tojás,
tarisznyámba várom.


A húsvéti locsolás eredete részint a keresztelésre, részint arra a legendára utal, amely szerint a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat locsolással akarták a zsidók elhallgattatni illetve a Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadás hírét vivő asszonyokat.
A víz tisztító, termékenységvarázsló erejébe vetett hit az alapja a húsvéti locsolásnak is. Vízbevető, vízbehányó hétfőnek nevezték húsvét hétfőjét, ami utal a locsolás egykori módjára, hogy gyakran a kúthoz, vályúhoz vitték a lányokat, és egész vödör vízzel leöntötték őket.
A két világháború között vált általánossá a "szagos vízzel, rózsavízzel" való öntözés.
A locsolóversek sok változata ismert máig, a mágikus jellegű szövegektől a félnépi rigmusokig.
A locsolással egyenértékű volt a vesszőzés. Előfordulását a Dunántúlról ismerjük. Fejér vármegyében sibának nevezik a vesszőből font korbácsot, amellyel a legények húsvéthétfőn megcsapkodták a leányokat, közben Tordason ezt mondták: "Keléses ne légy, bolhásos ne légy, esztendőre még frissebb légy!"
A lányok a sibára szalagot kötöttek, borral kínálták a legényeket. A locsolás jutalma a hímes tojás.
 
 
0 komment , kategória:  Jeles napok- NÉPSZOKÁSOK  
Húsvét hétfő- vízbevető vagy vízbehányó hétfő
  2017-04-17 15:02:00, hétfő
 
 
Fut a tánc
Karikán, karikán,
kereken,
fut a tánc, fut a tánc,
szerelem,
porfelhő, porfelhő,
veretem,
fut a tánc, tör a tánc,
szívemen.

Fütty rittyen, fütty rittyen,
kacagom,
szem csillan, szem csillan,
karolom,
fut a tánc, fut a tánc,
szerelem,
fut a tánc, tör a tánc,
szívemen.
Kocsán László
 
 
0 komment , kategória:  Jeles napok- NÉPSZOKÁSOK  
A húsvét ünnepe
  2017-04-17 07:44:45, hétfő
 
  A húsvét a keresztények egyik legfontosabb ünnepe, a Krisztus-központú kalendárium központi főünnepe. A Biblia szerint Jézus - pénteki keresztre feszítése után - a harmadik napon, vasárnap feltámadt. Kereszthalálával nem szabadította meg a világot a szenvedéstől, de megváltotta minden ember bűnét, feltámadásával pedig győzelmet aratott a halál felett. A valláson kívül is a tavaszvárás, a tavasz eljövetelének ünnepe is, amelyet március vagy április hónapban (a Hold állásának megfelelően) tartanak.A húsvét egybeesik a tavaszi napéjegyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel is, amelynek elemei a feltámadás, az újjászületés.

Húsvétvasárnap

A húsvét ünnepe akkora ünnep az egyházban, hogy nem egy napon keresztül, hanem nyolc napon keresztül ünnepelik. Utána még pünkösdig húsvéti idő van.
Ehhez a naphoz tartozott az ételszentelés hagyománya. A délelőtti misére letakart kosárral mentek a hívők, melyben bárányhús, kalács, tojás, sonka és bor volt. A húsvéti bárány Jézus áldozatát, a bor Krisztus vérét jelképezi. A tojás pedig az újjászületés jelképe. Az egészben főtt tojás ugyanakkor a családi összetartást is jelképezi. A magyar néphagyomány szerint a családtagoknak együtt kellett elfogyasztaniuk a húsvéti tojásokat, hogy ha valamikor eltévednének az életben, mindig eszükbe jusson, hogy kivel fogyasztották el a húsvéti ételeket, és mindig hazataláljanak.
Rómában Húsvét vasárnapján közel hatvan nyelven mond a katolikus egyház feje köszöntőt, a Szent Péter téri "Urbi et Orbi" áldás celebrálásakor.
Sok országban szokás e napon a napfelkeltét egy magas hegy tetején várni. Ehhez több hiedelem kapcsolódik - egyik szerint a felkelő nap Krisztus feltámadásának bizonyítéka, a másik szerint aki jól figyel, megláthatja benne a Krisztust jelképező bárányt a zászlóval.
 
 
0 komment , kategória:  Jeles napok- NÉPSZOKÁSOK  
Megérkeztek a Sándorok! Nézzük, mit hoztak
  2017-03-18 10:32:28, szombat
 
 
Az időjárási regulát, mi szerint: ,,Sándor, József, Benedek, zsákban hozzák a meleget!", mindenki ismeri. A naphoz kötődő történeteket, rigmusokat már kevesebben.
Sándor-József-Benedek napjáról a néphit úgy tartja, hogy ezek a napok vetnek véget a hosszú, hideg télnek és ekkor veszi kezdetét a tavasz, de ha késik a jó idő: “Ám ha üres ez a zsák, nem kapod csak a harmadát".
Ha ekkor kisüt a nap, akkor hosszú, meleg nyár várható, ha meg nem, akkor hosszú, lucskos ősz jön.
,,Zsákban hozzák a meleget", na ebben emberi vágyakozás van ám bőven, hiszen. József napján pont nem ,,megszűnik a szél", hanem ekkor fújnak a ,,böjti szelek". A népi időjárási megfigyelés külön elnevezéssel jelöli a nagyböjt időszakában tapasztalható folyamatos, erős szélfúvást: ezek a böjti szelek.
Hogyha sok böjti szél fúj, akkor száraz lesz a nyár, ha nem, akkor sok lesz a csapadék. Ha nem fúj szél, hát az sem jó, mert az gyenge termést jelez előre.
A MELEG HOZATALÁHOZ EGY KEDVES TÖRTÉNET IS TARTOZIK:
"Sándor, József, Benedek zsákban hozza a meleget" - akad olyan ember, aki e mondást nem ismerné ? - Aligha. Honnan ered, mi a róluk szóló legenda, miért épp ők, és ki volt ez a három atyafi ?
A történet
"A hosszú tél után Szent Péter egy zsákba kötve elküldette Sándorral a meleget a földre. Sándor ment, mendegélt, de nagyon elfáradt a meleg súlya alatt.
Hiába törölgette a homlokát, lazította a ruháját, szomjas és fáradt maradt. Amint körülnézett, meglátott a Tejút mellett egy kocsmát.
Hogy megpihenjen, ott lerakodott és iddogálni kezdett. Közben pillája elnehezülvén- ottfeledkezett.
Szent Péter már megsokallta a földi embereknek a meleg utáni könyörgését, és Sándor után elküldte Jóskát, hogy keresse meg.
Kereste, kereste, végre megtalálta az ivóban. A bor mellett azonban ő is elfeledkezett, hogy miért küldték.
- Eriggy fiam, Benedek, aztán nézz utána, hol kujtorog a két lator! - Indította útba a harmadikat is az öreg Péter. De biz, Benedek is úgy járt, mint a másik kettő, mert a Tejút melletti kocsmában igen jó bort mértek.
Szent Péter csak várta, leste, mikor ér a földre a meleg. Lenézett az égből , de a jámbor vándorokat sehol sem látta.
Nagyon megharagudott, és Mátyást küldte a földre, de most már korbácsot is nyomott a kezébe. Mátyás hamarosan rájuk akadt a kocsmában, mert már nagyon jókedvük volt, dalolásuk messzire elhallatszott. Bement hozzájuk.
Amikor a három víg koma meglátta Mátyást ostorral a kezében, gyorsan szedték a sátorfájukat, és siettek a földre a zsák meleggel. Hirtelen nagy meleg lett, minden jég megolvadt.
Ezért mondják rájuk az ismert regulát, Mátyást pedig ezért tisztelték meg a jégtörő névvel."
Sándor kedvelt névünnep, amelykor az alábbi rigmusokat mondták
Engedje az Isten, hogy sok Sándor napját megérjünk erőben, egészségben.
Isten éltessen sokáig, míg a füled nem ér a bokádig.
Palóc vicces Sándor-köszöntő
Sándor napja ma vagyon, Átbillegtem a fagyon.
Ha jegy garast annátok, Tudom mennem bánnátok. Ha meghaltok jaó jártok, Rám marad a vagyontok. Szívemből kívánom!
Vicces " csúfoló "
Sándor,
kenyérhajon táncol.
Galuskáért pityereg,
Szép lányokért kesereg.
Sándor napját, azaz március 18-át, a bukovinai magyarok a zab és az árpa, a fehér bab vetőnapjának tartották. Ezeket, ha Sándor napján vetik el, igen jó lesz a termés - tartották.
 
 
0 komment , kategória:  Jeles napok- NÉPSZOKÁSOK  
MÁRCIUS 12. - GERGELY NApja
  2017-03-12 10:29:10, vasárnap
 
 
Március 12-e Gergely napja, s tavaszkezdő, meleg váró nap. A Juliánus-naptárban a tavaszi napéjegyenlőség pont ekkorra esett. Régen e napon a gyerekek acélt és tűzkövet tartva kezükben így köszöntöttek: acélt hoztam, tüzet ütöttem kegyelmeteknek". Az acélt úgy vágták földhöz, hogy az egy darabig forogjon; a tavaszba forduló napot idézték meg vele.

Időjósló nap a mai:

Úgy tartják: Ha Gergely megrázza a szakállát, még áprilisban is hó lesz.
Rendszerint hideget hoz: Gergely uram nagy ravasz, hidegre vál' a tavasz. Azt is mondták: Mátyás, Gergely két rossz ember, mert mindkét napon lehűl az idő.
Megfigyelték azt is, hogy "Gergely-napi szél,Szent Gyögy-napig él."
Zalaszentbalázs szőlősgazdái szerint a Gergely napján metszett tökékről sok szőlőt lehet majd szüretelni.( Őket bizonyára a lugasban találjuk akkor is, ha Gergely megrázta a szakállát.)
Hideg ide vagy oda, búzát, rozst, hüvelyeseket és palántás növényeket ültettek Gergely napján.

Kit ünneplünk ezen a napon?

A nap ünneplését IV. Gergely pápa rendelte el 830-ban, aki elődjét, I. (Nagy) Gergely pápát, az iskolák alapítóját, a gregorián éneklés megteremtőjét az iskolák patrónusává tette.

Régen Gergely napján vetélkedőket tartott a diákság, diákpüspököt is választottak Gergely emlékére, a gyermekek katonást játszottak, a várost, falut körüllovagolták. "Szent Gergely vitézei" verselve, énekelve új diáktársakat toboroztak az iskolákba.

Mi a gergelyjárás?

A gergelyjárás az iskolás gyermekek toborzó és adománygyűjtő színjátéka volt.
A gergelyjáráson a szegény tanulók kéregettek, mendikáltak. A diákok életének része volt, hogy kéregetéssel teremtsék meg tanulásuk anyagi alapjait.
Idővel a tanulók tanítóik számára is gyűjtötték az adományt, melyet esetenként együtt fogyasztottak el az iskolában. Ne is mondjátok, hogy ezt elevenítsük fel!
A XVII. századtól a tanulók iskolába hívogatása is a gergelyjárás része lett. Azért ekkor, mert a reformáció következtében gombamód szaporodó protestáns iskolákba a tanulókat maguk a tanítók toborozták, mivel ekkor még híre-hamva sem volt a tankötelezettségnek. A Gergely nappal kezdődött és zárult a tanév.

Manapság az elsősök szoktak elmenni az óvodába, s "toborozzák" a nagycsoportosokat, ez igen kedves felélesztése a szokásnak. A szokás tehát tovább él.

A GERGELYJÁRÁS DARAMATURGIÁJA

A szereplők a katonai toborzás mintájára különféle katonai rangokat viseltek, és Szent Gergely vitézeinek nevezték magukat. Öltözetük jellemző darabjai voltak a papírból készült csúcsos süveg, a katonacsákó szalagokkal és a fakard. Dobbal, zászlóval a kezükben mentek a házakba.

A játék előadásához legalább három szereplő kellett:a püspök (vagy érsek) és a káplánok.

A többi gyerek megfelelő öltözetben egy-egy mesterséget képviselt. A gyermekpüspök először is a templomban versbe-szedett prédikációt mondott, majd tavaszt köszöntő seregével bejárta a falut vagy várost, elment seregével a házakhoz.

A szereplők legtöbbször magukkal vitték az iskolás korba került gyerekeket, együtt elmentek a tanítóhoz.A szülők a toborzókat tojással, süteménnyel, pénzzel ajándékozták meg. Az iskolába visszaérkezve terített asztal várta őket. A szülők ehhez az előző nap adták össze az ételeket

A tanítók pedig minden évben gazdagították a jelenetet, ezért van olyan sok változat.

Jellemző a gergelyjárásokra, hogy gergelyezők először így érik bebocsátásukat:

Gyermeki seregünk, mint látjátok. Tiszteletet tenni jőve tihozzátok.

Ha boldogan vagytok, azon örvend lelkünk, Ha szívesen veszik, egyet énekelünk.

Ezután elénekelik valamely Gergely-éneket:

Szent Gergely doktornak,
Híres tanítónknak
Az ő napján
Régi szokás szerint
Menjünk Isten szerint
Iskolába.

Lám, a madarak is,
Hogy szaporodjanak,
Mind eljönnek,
A szép kikeletkor,
Sok szép énekszóval
Zengedeznek.

Jertek el hát vélünk,
Mert értetek jöttünk
Jó gyermekek!
Menjünk iskolába,
Istennek házába
Tanulásra!

Nem jó tudatlanul,
Felnőni parasztul
Ez világban,
Mert úgy emberségre,
Nem juthatsz tisztségre
Ez országban.

Ily helyen királyok,
Úrfiak, császárok
Taníttatnak.
A szegény árvák is,
Elhagyott fiak is
Oktattatnak.

Ott kell megtanulni,
Miképp kell szolgálni
Az Istennek.
Hittel szeretettel,
Kegyes szent élettel,
Felségének

Hogyha nem adhattok
Ti nékünk diákot
Házatokból,
Papírosra való
Adományt adjatok
Javatokból.
(Tánczos Erzsébet)

Kolompos együttes: Gergelyjárás (Jönnek a huszárok)
https://www.youtube.com/watch?v=rkDPowzb1zk

ISTEN ÉLTESSE A GERGELYEKET!
Reménykedjünk, hogy nem rázza meg szakállát az időjósló Gergely!


 
 
0 komment , kategória:  Jeles napok- NÉPSZOKÁSOK  
Tavaszi Népszokások
  2017-03-01 15:12:13, szerda
 
  1. Tavaszi Napéjegyenlőség -- Március 21.
-- Március 21. a Tavaszi Napéjegyenlőség napja, Villő tavaszistennő ünnepnapja, a tavasz kezdete, az asztrológia év kezdete, az újjászületés ünnepe. Március 21-én teljes az egyensúly a nappal és az éjszaka, a külső és belső világ, férfi és nő között. Ezt az egyensúlyt a Kárpát-medencében a Víz Úrnője hozza el nekünk. A víz - az Istennő vére - éltet minket, táplálja a földeket, az elvetett magokat és tisztít.
-- Az ősi magyar természet vallásunkban a tavaszi napéjegyenlőség napjához és az azt követő időszakhoz a kikelet, a virágzás, az új élet kezdete köthető. Minden természetvallás megünnepli ezt a napot, amikor a Természet felébred hosszú téli álmából, a Föld újra termékennyé válik - elkezdődhet a vetés, az ültetés, kihajtanak az ősszel földbe rejtett magok. Ami most éled, annak gyümölcsét élvezhetjük később.
-- Népszokásaink őrzik Villő Istennő emlékét. Villő, haját virágokkal és zöld ágakkal, testét kagylókkal díszítő tündérleány, aki elhozza a tavaszt. Villő Istennő jelenik meg a villőzés alkalmával házról házra hordott, szalagokkal vagy festett tojásokkal díszített villőágban, amely elhozza a tavaszt, miután a kiszebabával kidobták a telet a vízbe. Vízben cserél helyet a két Istennő, vízben tűnik el az egyik és vízből emelkedik ki a másik, aki figyelmünket belülről ismét a külső világba irányítja. A téli, lecsendesült időszakban befelé figyeltünk, szembenéztünk lelkünk mély kútjába elrejtett érzéseinkkel, azokat magunkhoz öleltük, megértettük mit üzennek nekünk és most itt az ideje, hogy velük új teremtésbe kezdjünk.
-- Mielőtt Villő áldásával növekedni kezdenek elvetett magjaink hívjuk az Ő ajándékának, a víznek a megtisztító erejét tisztítson meg minket, gyógyítsa érzelmeinket. Ez az ősi szokás bújik meg ma is a húsvéti locsolkodás mögött, a régen minden bizonnyal tavaszi napfordulóhoz kötődő szokás a kereszténység hatására kapcsolódott össze a húsvét ünneplésével. A tavaszi napforduló Úrnője jelenik meg Gyümölcsoltó Boldog Asszonyunk alakjában is. Ő a termékenységet és a növekedést segítő Istennő, megérinti, beoltja a gyümölcsfákat és azok termést hoznak, gyümölcsöt érlelnek érintése nyomán. Gyümölcsöltó Boldogasszonyunk növekedésre indítja a mezőt, visszahozza a fecskéket és gólyákat, sőt tiszteletére a hal is felveti magát a vízben.

2. Virág Vasárnap -- Márciús-Április
-- A Virág Vasárnap hagyományát a Biblia is elmondja, hogy Jézust utolsó útja Jeruzsálembe vezette. A nép örömujjongása közt vonult be a városba, pálmaágakat, virágokat hintettek a lába elé. Innen a virágvasárnap elnevezés.
-- Hazánkban virágvasárnapi szokás volt a kiszehajtás. Néhány palóc faluban még az 1950-es években élt a szokás. Lényege: egy női ruhába öltöztetett szalmabábut körülhordtak, majd elpusztították, vízbe dobták, vagy elégették. Szomszédaink ezt a bábut egyaránt tekinthették a halál vagy a tél megszemélyesítésének.
-- Hazánkban szintén mágikus rítusnak tartották a kiszehajtást, a hozzá fűződő ének azonban inkább tréfás jellegű, s arra utal, hogy vége a böjtnek, kiviszik a böjti ételeket, és behozzák újra a zsíros ételeket, a sonkát: "Haj, ki kisze, haj! Jöjj be, sódar, jöjj.!". A Nyitra-vidéki magyar falvakban a kisze hajtása után következett a villőzés. A leányok feldíszített fűzfaágakkal jártak házról házra, itt tehát a szokás közvetetten a tél kivitelére, a tavasz behozatalára is utalt.

3. Húsvét -- Március-Április
-- Húsvét két legnépszerűbb szokása az öntözés és a tojásfestés. Mindkét szokást falu és város a mai napig gyakorolja, népszerűségük nem látszik csökkenni. A különbség az, hogy míg régen a kútból húzott vízzel öntötték le a leányokat, ma már falun is szagos vízzel locsolnak. A locsolás helyett néhány észak- és nyugat-magyarországi faluban húsvétkor vesszőzést találunk. A locsolás és a vesszőzés egyaránt a jelképes termékenyítést és a rituális megtisztítást célozza.
-- Régi szokás a tojásfestés és a tojásokkal kapcsolatos játék. A tojásfestés az asszonyok, lányok dolga. Legegyszerűbb módja, hogy a tojás felületét levéllel burkolják be, s úgy teszik a festékbe; utána a csipkézett levél helye világos színű marad. Régebben házi festékanyagokat használtak: hagymalevél, zöld dióhéj főzetét, vadkörte- vagy vadalma héját, gubacsot stb. A tojások "írásának" legismertebb módja az, hogy viaszt olvasztanak meg, s a folyékony viasszal a tojás héjára írják a kívánt mintákat. Ha a viasz megaludt, a tojást a festékbe teszik. A színes tojásról a viaszt letörlik, s a helye sárgásfehér marad. Ezt esetleg másfajta színnel színezik. Karcolással készülnek a vakart vagy kotort tojások; a díszítőmotívumokat éles szerszámmal kotorják a tojásra. Még nagyobb ügyességet kíván a patkolt tojások készítése.
-- Húsvéti szokás volt Erdélyben a kakaslövés is. Régen élő kakasra lövöldöztek régies íjjal és nyílvesszővel, újabban már csak festett céltáblára. A célba lövést tréfás rigmus kíséri. Először perbe fogják a kakast, majd elmondják a kakas búcsúztatóját. Ha a nyíl pontosan a kakas szívébe fúródik, véget ér a játék. A szokást kakasvacsora fejezi be.
-- A szokások másik csoportja egyházi rítusból vált népszokássá. Már a XII. században a nagyszombati szertartáshoz tartozott a tűzszentelés, a katolikus falvakban szokás volt az ételszentelés is. A gyermekek szokásaihoz tartozott a lármás nagyheti Pilátus-verés. Régi szokás a húsvéti határkerülés is, melyhez Zalaegerszegen a török harcokkal kapcsolatos történeti eredetmondát fűztek.

4. György Nap -- Április 24.
-- Tavaszi gonosz járó nap, ekkor a boszorkányok szabadon garázdálkodhattak. Tüskés ágakat, nyírfaágakat tűztek a kerítésbe, ajtóra, hogy a gonoszt távol tartsák. Aki ilyenkor a keresztútra ment, megláthatta a boszorkányokat; e nap hajnalán mentek a néphit szerint harmatot szedni. Lepedővel szedték fel a mezőről a harmatot, majd kifacsarták a lepedőt, s az így nyert nedvet megitatták a tehenekkel. Másutt a harmattal együtt a búza hasznát lopták el a boszorkányok másoktól. Közben azonban mondogatták: "szedem, szedem, felét szedem", ezzel jelezve, hogy csak a haszon felére pályáznak, nehogy a hatás nagyon is feltűnő legyen, s kiderüljön a gonoszság.
-- György napja volt a magyarságnál az állatok első kihajtásának legfontosabb időpontja is. Ilyenkor mágikus praktikákkal igyekeztek védeni a legelőre tartó jószágokat. A Zala mentén első kihajtáskor az istállóküszöb mellé belülről láncot, kívülről tojást tettek, ezen kellett a jószágnak átlépnie, s azt tartották, hogy olyan erősek lesznek, mint a lánc, olyan gömbölyűek, mint a tojás.



 
 
0 komment , kategória:  Jeles napok- NÉPSZOKÁSOK  
Márciusi jeles napok
  2017-03-01 15:09:58, szerda
 
  MÁRCIUS 12. GERGELY NAPJA

A nap ünneplését IV. Gergely pápa rendelte el 830-ban, aki elődjét, I. (Nagy) Gergely pápát (509-604), iskolák alapítóját, a gregorián-éneklés megteremtőjét az iskolák patrónusává tette. E naphoz Európa-szerte felvonulások, diákpüspök-választás és vetélkedők kapcsolódtak. A magyarországi Gergely-járás eredetét, interetnikus kapcsolatait Földesi Béla vizsgálta. Tanulmányában többek között felvázolja a szokás kialakulását a középkori szegény tanulók különböző ünnepekhez kötődő mendikálásától, mely a 17. század közepétől Balázs napjához (febr. 3.), de rendszerint Gergely napjához kötődött (Földesi 1981).

A Gergely-járás szokása országosan ismert volt, de élő gyakorlatát már csak szórványosan lehet megtalálni. A Gergely-járás célja a 17. századtól nemcsak az adománygyűjtés volt - melyet sok esetben a tanító díjlevelében rögzítettek -, hanem az iskolába való verbuválás is. A katonai toborzás mintájára a szereplők különféle katonai rangot viseltek, és Szent Gergely vitézeinek nevezték magukat. Néhol a püspököt is megszemélyesítették. A szokás azonban az idők folyamán egyszerűsödött.

A Gergely-járás éneke és szövege összetett. Jellegzetes szövegeleme a ,,Szent Gergely doktornak, híres tanítónknak az ő napja" kezdetű hosszú ének, mely a 17. század végén megjelent egyházi énekeskönyvben (Zöngedező mennyei kar. Lőcse, 1696) is szerepel. A szövegnek jól ismertek 18-19. századi változatai (Égető 1969). A szokást gyakran a tanítók egyéni leleményei alakították. Az énekhez kapcsolódhatott a szereplők tréfás bemutatkozása, jókívánságmondóka és adománykérés.

Réső Ensel Sándor szokásgyűjteménye 1844-es leírást idéz: ,,Borsodban s csaknem egész felső Magyarországon a református iskolás gyermekeknél szokásban volt a Gergelyjárás; de már most csak kevés helyen van divatban. Gergelynapkor t. i. az iskolás gyermekek dobbal, zászlóval czifrán s pántlikásan felöltözve, s csaknem minden házba beköszönve, dallás közt bejárták a falut, vagy várost, hogy a még iskolába nem járó gyermekekkel kedvet kapassanak az iskolába járásra, aminthogy ha valamely házba bementek, azt volt első szavok: van-e katona, ki Pallas táborába beáll? Többek közt a kengyelfutó kitünőleg czifrán volt öltözve. Ezen azon joga volt, hogy akármely házba bementek, az ágyra fölheveredhetett, hanem e kiváltság árát gyakran keservesen megfizette; mert az ágyba jó eleve tűt rakván, kengyelfutó uramat jól megszurkálta. A többi Gergelyjárók az asztalt körülállván, egy pár dalt elénekeltek, s ezután leülvén, a házigazda valamivel megkínálta. Ekkor előállt a nyárs és kosárhordó. A nyársat, ahol különös kárt nem tett, a padlásba ütötte. A nyársra szalonnát szúrtak, a kosárba tojást tettek, tehetősebb háznál pénzt is adtak. Ami így begyűlt, az iskolatanítóé lett, de aki rántottával néhányszor megvendégelte a Gergelyjárókat. Volt még a Gergelyjárókkal egy úgynevezett {7-139.} morjó (bajazzo) is, ki képét korommal bekenvén, ruháját szalmával kitömvén egy karikással a kezében, a többi gyermek előtt futkosott és pattogott, s különféle pajzánságot elkövetett. A morjó szájába, amennyire emlékezem, következő vers volt adva:

Miért bámulsz reám, vén vasorrú bába.
Nem láttál még embert angyali formába?
Távozz ez ártatlan seregtől messzire,
Mert másként jót húzok hátad közepire."
(Réső Ensel 1867: 75-76)
Bálint Sándor a Gergely-járás nyomaira bukkant Szeged környékén Újkígyóson, Csanádapácán, ahol a múlt század hetvenes éveiben még ismerték a szokást. Kálmány Lajos az apácai Gergely-járást le is jegyezte.

A Zala megyei Barabásszegen 1900 körül gyűjtött Gergely-járás leírását, szövegét és dallamát mutatjuk be példaként:

,,Már régóta szokásban van e vidéken, hogy az iskolásgyermekek hárman vagy négyenként egy csapatban, szalagokkal és virágokkal feldíszített kalapjukkal mennek házról házra s át a szomszéd községekbe is Gergely-napot köszönteni. Közülük egy a bejelentő ki előre megy és »szerencsés jó napot« kívánva megkérdezi, hogy »Megengedik-e Szent Gergely napját köszönteni?« A háziak beleegyezése után bejönnek mindnyájan és eléneklik együtt az éneket. Rendesen pénzzel, tojással meg sonkával fizetnek. A pénz a fiúkat, a tojás meg egyéb a tanítót illeti."

1. Szent Gergely doktornak, híres tanitónknak

1. Szent Gergely doktornak, híres tanitónknak
az ő napján
régi szokás szerint menjünk Isten szerint
Iskolánkba!
{7-140.} 2. Lám, a madarak is
hadd szaporodjanak,
majd eljőnek,
a szép kikeletkor
sok szép énekszóval
zengedeznek.

3. Mert ilyetén helyben,
mint gyümölcsös kertben
a fia fák,
nevelkednek ifjak,
gyermekek, jó fiak
Isten által.

4. Ily helyben királyok,
urfiak, császárok
tanittatnak,
a szegény árvák is,
elhagyott fiak is
oktattatnak.

5. Ti is ezenképpen
jertek el nagy szépen
iskolánkba,
hol velünk legyetek
és szép részt vegyetek
tudományban!

6. Nem jó tudatlanul
felnőni parasztul
e világban,
mert így emberségre
nem mehet tisztségre
ez országban.

7. Szüléknek öröme,
mint drága gyöngyszeme
ti kedvesek,
Krisztus mutat példát,
hogy ebben ő magát
keressétek.

8. Krisztus Urunk régen
itt a földön lévén
gyermekkorban,
szereti rendünket,
ülvén doktorok közt
a templomban.

9. Jertek el hát velünk,
mert értetek jöttünk,
jó gyermekek!
Sok áldást úgy vesztek,
Istennél úgy lesztek
ti kedvesek.

10. Ott kell megtanulni
miként kell szolgálni
az Istennek: hittel,
szeretettel, szent,
kegyes élettel
Felségének.

11. Kérünk hát, jó szülék,
hogy jól megértsétek,
amit mondunk,
mert nem azért jöttünk,
hogy itt időt töltsünk
házatoknál.

12. Hogyha nem adhattok
az útra deákot
házatokból,
papirosra valót
adjatok, adományt
javatokból,

13. hogy Isten áldása
és szent áldomása
házatokon
maradjon mindvégig,
világ végeztéig
jószágtokon!

{7-141.} 1. FIÚ:

Békességet adjon az Úr e háznépnek,
akiknek lábaik igaz úton lépnek,
közönségesképpen kisdednek, öregnek,
kik az úr utában járni törekednek!

Ezentúl a tavasz újjul virágokkal,
vitézek, kik vagytok ugró paripákkal,
mint árva táborát ti is tanulókkal
méltán kövessetek szép fiaitokkal.

Megleszen immáron Gergely pápa napja,
készülj, gyermek, mindjárt viszlek iskolába,
eleget heverél itthon a kuszkóban,
sokat kandikáltál a kásás fazékba.

Pesta, Peti, Gyurkó, Ádám, Imre, Jankó,
Csuszko, Paszko, Palko, Galaboci, Ferkó!
Ezek mind egyenként táborunkba valók,
elvisszük ezekkel Ruskát, Pannát, Sárát!

Ha ezek nem lesznek, adjatok szalonnát,
szalonnával együtt tojást és az anyját,
görbe garast, márjást, kocrágó Jutkát,
így vesztek Istentől mindenféle áldást.

2. FIÚ

Szerelmes öcséim, kik most el nem jöttök,
mig mi idejövünk, megvirágzik a tök.
Azután pediglen kész lessz a Abcétek,
az Urnak ajánlván mindnyájan bennetek.

MIND (kimenőre a fenti dallamra):

14. Dicséret, dicsőség,
tisztesség adassék
az Istennek,
csendesség, békesség
legyen e háznépnek,
amen, amen!
(MNT II. 103. sz.)
{7-142.} Néhol úgy leegyszerűsödött a szöveg, hogy már csak az adománykérés maradt meg. A Zemplén megyei Pusztafaluban a tanító vezetésével járták végig a falut, pénzt, tojást, egyéb élelmet gyűjtve:

Kérem asszonyomat, adjon vagy két tojást
Kérem a tarkát, tojjon helyébe mást.
A fekete, sárga, fehér és a suta
Tojjanak sokakat minden Gergely napra.
(Petercsák 1978: 95)
Sárkeresztesen ma már csak egy kiszámolóban él a Gergely-járás emléke:

Gyertek gyerekek iskolába,
Ötözzetek papruhába
Inc-pinc Lőrinc
Te vagy odakinn.
(Gelencsér 1981: 193)
A Mura-vidéken, Göntérházán azonban még élő népszokás a Gergely-járás. Felpántlikázott kalappal indulnak a Gergely-járók. A pántlikát a rokon lányoktól kapják. A csoport vezetője fakardot visz, melyre egy darab paprikás füstölt szalonnát tűznek. Kosarat és erszényt is visznek magukkal. A 3-5 tagú csoport 7-8. osztályosokból kerül ki. A népszokás 1895-re nyúlik vissza, mikor bevezették a kötelező népoktatást. A korabeli tanító szervezte meg, hogy népszerűsítse az iskolát. A házaktól gyűjtött tojást a tanítónak vitték, aki rántottával kínálta a Gergely-járókat. Ma már a tanító nem fogadja el az adományokat, így a gyerekek osztják el egymás között a tojást és a pénzt (Penavin 1988 68-70).

Gergely napjához időjárás- és termésjóslás is kapcsolódott. A magyar nyelvterületen jól ismert szólás: ,,Megrázza még szakállát Gergely", vagyis előfordul, hogy e napon havazik: ,,Megrázta szakállát Gergely". Csépán Gergely hetében vetették a krumplit. Sokfelé alkalmasnak tartották e napot a búza, rozs, hüvelyesek és a palántának való mag földbe tételére. Szlavóniában Gergely és József napja között vetik a lent. Topolyán ezen a napon szórták el a mákot, mert úgy vélték, hogy akkor nem lesz férges.

MÁRCIUS 18., 19., 21. SÁNDOR, JÓZSEF, BENEDEK

Az egész magyar nyelvterületen közismert időjárási regula: ,,Sándor, József, Benedek, zsákban hozzák a meleget!"

Sándor napját a bukovinai magyarok a zab és árpa, Jászdózsán a fehér bab vetőnapjának tartották, hogy jobb legyen a termés.

Nem feledkezhetünk meg az e napi névnapköszöntőkről. Kopácson például az alábbi köszöntőket mondták:

Engedje az isten, hogy sok Sándor napját
Megérjünk erőben, egészségben.
{7-143.} vagy:

Isten éltessen sokáig,
Mig a füled nem ér a bokádig.
(Penavin 1988: 71)
A század elején lejegyzett Borsod megyei palóc Sándor-köszöntő így hangzik:

Sándor napja ma vagyon,
Átbillegtem a fagyon.
Ha jegy garast annátok,
Tudom mennem bánnátok.
Ha mehhaltok jaó jártok,
Rám marad a vagyontok.
Szivemből kivánom!
(Istvánffy 1911: 299)
A három jeles nap közül szokásokban és hiedelmekben a leggazdagabb József napja. A bukovinai magyarok körében ez a nap ünnep volt, a tavasz első napjának ünnepe, munkatilalommal. Szlavóniában úgy tartották, hogy József-napkor mindenkinek meg kell fürdenie és tiszta fehérneműt vennie. Dunaszerdahelyen József napja az iparosok ünnepe volt. Céhes zászlóikkal vonultak a templomba.

A hagyomány szerint a madarak megszólalnak ezen a napon, mert ,,Szent József kiosztotta nekik a sipot" (Marczell 1985: 40). Időjárás- és termésjóslás is fűződik József napjához, sőt haláljóslás. Az Alföldön úgy vélik, ha szivárvány látható, a széles sárga sáv jó búzatermést, a széles piros sáv bő bortermést ígér. Az Ipoly menti falvakban a József-napi rossz idő sok halottat jelent abban az esztendőben. A Mura-vidéken úgy mondják: ,,amilyen az idő József-napkor, olyan lesz Péter Pálkor és szénahordáskor" (Penavin 1983: 115).

Göcsejben József-napkor hajtották ki először a marhákat a legelőre. Másutt általában Szent György-nap volt a hagyományosan megszabott ideje. Göcsejben, ha az időjárás még nem kedvezett, akkor is kihajtották az állatokat ezen a napon, és csak később kezdték el a rendszeres legeltetést. József-nap a méhek kieresztésének is megszabott ideje. Algyőn a gazda a következő szavak kíséretében eresztette ki a méheket: ,,Atya, Fiú, Szentlélök Isten nevibe induljatok, rakodjatok, mindön mézet behordjatok!" (Bálint S. 1980b: 256). Medvesalján azt tartották, hogy József-napkor kell elkezdeni a szántást, mert akkor jó termés várható.

József-nap is a kedvelt névünnepek közé tartozik. A Drávaszögben az ünnepelteket a pincéjükben keresik fel, és ott folyik a névnapozás. A József-napi köszöntők közül egy rövid változatot idézünk Várdarócról:

József a neved napján a boroskancsót érd el,
Amig a halál a torkodra nem térdel!
(Penavin 1988: 72)
{7-144.} Ezen a napon érkeznek a fecskék, s ilyenkor mondogatták a gyerekek: ,,Fecskét látok, szeplőt hányok!" Az Ipoly menti falvakban úgy emlékeznek, hogy József-naptól már mezítláb jártak a gyerekek.

Benedek napján a század eleji göcseji adatok szerint zsírt és fokhagymát szenteltek, melynek azután gyógyító erőt tulajdonítottak. Szeged környékén a Benedek-napon duggatott hagymát Bertalan napján (aug. 24.) szedték fel, utána a háztetőre rakták, ahol hét nap érte a napsugár és hat éjszaka a harmat. Ennek a benedeki hagymának a főzetével a tífuszos betegek fejét és hasát mosogatták (Bálint S. 1980b: 257). Rábagyarmaton a marhák felfúvódásának gyógyítására tartották alkalmasnak a Benedek napján vetett hagymát.

Időjárásjóslásra is van adat: a bukovinai székelyek úgy vélték, ha ezen a napon dörög az ég, akkor száraz lesz a nyár. A Bács megyei Topolyán a három jeles nap együttes megfigyeléséből vontak le következtetéseket: ha ezekben a napokban kisüt a nap, akkor hosszú, meleg nyár várható, ha nem süt ki, akkor hosszú, lucskos őszre lehet számítani.

MÁRCIUS 25. GYÜMÖLCSOLTÓ BOLDOGASSZONY NAPJA

A katolikus egyház hagyománya e naphoz köti az Angyali Üdvözletet, Jézus Szentlélektől fogantatásának napját. Az analógiás mágia az alapja annak a szokásnak, hogy ezt a napot a fák oltására, szemzésére tartják alkalmasnak. A magyar nyelvterületen él az a hiedelem, hogy azt a fát, amit ilyenkor oltanak nem szabad letörni vagy levágni, mert vér folyna ki belőle. Így tartották ezt például Zagyvarékason, a Mura-vidéken is. Az Ipoly vidéki falvakban vigyáztak a frissen oltott fára, mert ha letörne az ága, féltek, hogy abból szerencsétlenség származik. Szeged népe szerint a szemzett fából nem jó másnak adni, mert ezzel a termést odaadnák.

Időjárásjóslás ehhez a naphoz is kapcsolódott. Gyimes-völgyben úgy hitték, ha ezen a napon rossz idő van, akkor rossz tavasz várható. Az Ipoly menti falvakban a következő regulát ismerik: ,,Gyümölcsoltó hidege téli hónapnak megölője". Palicson, Bácsszőlősön, Kispiacon a békákat figyelik. Ha ezen a napon megszólalnak, úgy vélik, még negyven napig hideg lesz.
 
 
0 komment , kategória:  Jeles napok- NÉPSZOKÁSOK  
Márciusi népszokások
  2017-03-01 15:06:58, szerda
 
  Nevét a háború római istenéről, latinul Martius, azaz a Marsról kapta. Rómában ez volt az év kezdő hónapja. Az ókorban azt tartották, hogyha a háborút március havában indítják, akkor szerencsés kimenetelű lesz. A népi kalendárium március havát Böjtmás havának, Kos havának, tavaszelő hónak nevezi.

Március 12. - Gergely nap:
Ez a nap az iskoláskorú gyermekek színjátékszerű játékának napja, aminek adománygyűjtő célja volt. Gergely napján vetélkedőket, diákpüspök-választást és felvonulásokat rendeztek.
Időjárás- és termésjóslás nap is ez. Ugyanis, ha ezen a napon esik a hó: "Megrázza még szakállát Gergely."

Március 18. - Sándor nap:
Az első meleget hozó szent napja.
"Sándor, József, Benedek, zsákban hozza a meleget".

Március 19. - József nap:
A második meleget hozó szent, Szent József a famunkások védőszentjének, Jézus nevelőapjának napja.
Március ezen napjához időjárás-, termésjóslás és haláljóslás is fűződik.
A József és Benedek napokkal összekötve időjósló nap:
"Sándor, József, Benedek, zsákban hozza a meleget".
Vagy ha pl. szivárványt látunk, akkor jó búza- és bortermés ígérkezik. De ha rossz idő van, akkor sok lesz a halott.
Sok helyütt ezen a napon engedik ki először a méheket és a legelőkre a marhákat, és ezen a napon ültetik el a fokhagymát és a krumplit.


A hagyomány szerint ezen a napon szólalnak meg először a madarak, mert Szent József kiosztotta nekik a sípot.
És ekkor érkeznek meg a fecskék is: "Fecskét látok, szeplőt hányok!"
De ezidőtájt várták vissza a gólyákat is, amelyek tollazatának tisztaságából jósoltak. Ha tiszta fehér volt a tolluk színe, akkor szűk esztendő várt rájuk, viszont, ha koszos volt, akkor bő termésre számíthattak.

Március 21. - Benedek nap:
A harmadik meleget hozó szent, a nursiai Benedek napja. Neve a latin Benediktus szóból származik, aminek jelentése áldott.
Ez a nap a tavasz első napja és a napéjegyenlőség idejének napja is egyben.
Régen ezen a napon zsírt és fokhagymát szenteltek, amelynek később gyógyító erőt tulajdonítottak. A szentelt fokhagyma főzetével kenegették a tífuszos betegek fejét és hasát.
Időjárásjósló nap is, mert ha ezen a napon dörög az ég, akkor száraz lesz a nyár.

Ha Sándor, József és Benedek napokon süt a nap, akkor hosszú, meleg nyár várható, ha nem süt, akkor hosszú, lucskos ősz lesz.

Március 25. - Gyümölcsoltó Boldogasszony nap:
Jézus Szentlélektől fogantatásának napja.
Régi magyar neve: Gyümölcsoltó Boldogasszony napja, ilyenkor oltják be a fákat. A hiedelem szerint ezt az oltott fát nem szabad letörni, mert abból vér folyik, de levágni sem lehet, mert aki ezt megteszi, megvakul.
Fecskehajtónak napnak is nevezik, mert a jó idő ekkorra hazahajtja a vándormadarakat.
Egyéb időjóslás is tartozik még március 25-höz:
Pl. ha ezen a napon megszólalnak a békák, akkor még 40 napig hideg lesz.
 
 
0 komment , kategória:  Jeles napok- NÉPSZOKÁSOK  
Március- Kikelet hava- Tavaszelő hava- Böjtmás hava
  2017-03-01 15:05:39, szerda
 
  MÁRCIUSI NÉPSZOKÁSOK

Adj, Isten, meleget,
Fünek-fánok levelet!
Nyisd ki, Isten, kiskapudat,
Ereszd be a meleget,
Zárd ki a hideget!

Náprádfa (Göcsej, Zala megye)



Süss fel, nap,
fényes nap,
kertek alatt ludak vannak,
megfagynak.

Süss fel, nap,
fényes nap,
kertek alatt egy kis bárány
majd megfagy.

Süss ki kopasz kert alá,
bújj be hideg föld alá,
süss fel, süss fel,
tavasz napocskája.

Magyar népköltés


Március 12. Gergely napja

Gergely-járás: az iskoláskorú gyermekek országosan ismert, színjátékszerű játéka. A nap ünneplését IV. Gergely pápa rendelte el 830-ban. Elsősorban köszöntő, adománygyűjtő célja volt. A diákok ezekből az adományokból teremtették meg a tanulásukhoz szükséges anyagi feltételeket. Ezen a napon vetélkedőket, diákpüspök-választást és felvonulásokat rendeztek. Gergely napjához időjárás- és termésjóslás is kapcsolódott. Ismert mondás, miszerint ha ezen a napon esik a hó: "Megrázza még szakállát Gergely.


Március 18. Sándor napja

Az első meleget hozó szent napja.
E naphoz kapcsolódó mondás: "Sándor, József, Benedek, zsákban hozzák a meleget!"

Március 19. József napja


A gyermek Jézus gondviselőjének, Józsefnek az ünnepe. A három jeles nap közül (Sándor, József, Benedek) szokásokban és hiedelmekben a leggazdagabb József napja. E naphoz fűződik az időjárás - és természetjóslás, sőt a haláljóslás is.

A második meleget hozó szent, Szent József a famunkások védőszentjének, Jézus nevelőapjának napja.
Március ezen napjához időjárás-, termésjóslás és haláljóslás is fűződik.
A József és Benedek napokkal összekötve időjósló nap:
"Sándor, József, Benedek, zsákban hozza a meleget".
Vagy ha pl. szivárványt látunk, akkor jó búza- és bortermés ígérkezik. De ha rossz idő van, akkor sok lesz a halott.
Sok helyütt ezen a napon engedik ki először a méheket és a legelőkre a marhákat, és ezen a napon ültetik el a fokhagymát és a krumplit.

A hagyomány szerint ezen a napon szólalnak meg először a madarak, mert Szent József kiosztotta nekik a sípot.
És ekkor érkeznek meg a fecskék is: "Fecskét látok, szeplőt hányok!"
De ezidőtájt várták vissza a gólyákat is, amelyek tollazatának tisztaságából jósoltak. Ha tiszta fehér volt a tolluk színe, akkor szűk esztendő várt rájuk, viszont, ha koszos volt, akkor bő termésre számíthattak.

Március 21. Benedek napja
A bencés rendet alapító Szent Benedek ünnepe.

A harmadik meleget hozó szent, a nursiai Benedek napja. Neve a latin Benediktus szóból származik, aminek jelentése áldott.
Ez a nap a tavasz első napja és a napéjegyenlőség idejének napja is egyben.
Régen ezen a napon zsírt és fokhagymát szenteltek, amelynek később gyógyító erőt tulajdonítottak. A szentelt fokhagyma főzetével kenegették a tífuszos betegek fejét és hasát.
Időjárásjósló nap is, mert ha ezen a napon dörög az ég, akkor száraz lesz a nyár.

Ha Sándor, József és Benedek napokon süt a nap, akkor hosszú, meleg nyár várható, ha nem süt, akkor hosszú, lucskos ősz lesz.



Március 25. Gyümölcsoltó Boldogasszony napja

E nap alkalmas a fák oltására, szemzésére.

Jézus Szentlélektől fogantatásának napja.

Régi magyar neve: Gyümölcsoltó Boldogasszony napja, ilyenkor oltják be a fákat. A hiedelem szerint ezt az oltott fát nem szabad letörni, mert abból vér folyik, de levágni sem lehet, mert aki ezt megteszi, megvakul.
Fecskehajtónak napnak is nevezik, mert a jó idő ekkorra hazahajtja a vándormadarakat.
Egyéb időjóslás is tartozik még március 25-höz:
Pl. ha ezen a napon megszólalnak a békák, akkor még 40 napig hideg lesz.


Böjtmás havához számos ősi szokás, babona kötődik,
ismerjünk meg közülük néhányat!

Nagyböjti szokások

Mivel március tavaszkezdő hónap, így népi szokásai, jeles napjai is az ilyenkor szokásos teendőket idézik. Ugyanakkor a szakrális népi hagyomány is oly mélyen bevésődött népünk minden tevékenységébe, hogy a jeles napok többsége alkalmazkodik a nagyböjti időszakhoz, amelynek nagyobbik fele márciusra esik.


A nagyböjti időszak alatt - főleg régebben - a falusi emberek igen szigorú étrendet követtek. Bár a hivatalos megkötések sokat enyhültek, az évszázados hagyományok sokfelé még ma is élnek. Egyes vidékeken csak növényi táplálékon éltek, még tejet sem fogyasztottak. A nagyböjtös ételek elkészítéséhez külön erre a célra fenntartott edényeket használtak. Több vallási közösségben nem borotválkoztak, nem dohányoztak, és a házasélettől is tartózkodtak. Érdekes, hogy ezek a szokások szinte teljesen azonosak az Iszlám böjti időszak, a ramadán megkötéseivel.


Márciust a régi kalendáriumokban böjtmás havának is nevezték, és a csíziók könyve szerint az okos gazda az alábbi jó tanáccsal látja el az olvasót: "Én szőlőt metszek, gyümölcsfát tisztítom, Földet az ekével igen forgatom, E hóban semmi vérem nem bocsátom, Gőzfürdő igen használ, tudom." Az idézethez annyi magyarázat talán szükséges, hogy hajdan az érvágást sok betegség gyógyítására használták az orvosok, felcserek, de még a borbélymesterek is. Úgy látszik, a márciust erre a kúrára alkalmatlannak tartották.


A csíziók könyve egy más helyen az aktuális tudnivalókat sorolja fel: "Böjtmás havában eret ne vágass, semmi purgácziót ne végy hozzád, édes italt igyál, és édes étkeket egyél. Egyél mustárt és tormát ecettel, a fürdő hasznos, ruhát vess a borba, amelyet iszol. Ha e hónapban mennydörgést hallasz, szeles és bő időt jelent. Amennyi köd van márciusban, annyi zápor lesz az esztendőben. A böjtmás hóban született gyermek serény és minden dologban gyors lesz, istenfélő, nagy igazságszerető, jámbor életű, minden rendbeli dolgaiban fölötte okos és kedves az emberek között.

Március 4., Kázmér

A mind hosszabbra nyújtózkodó nappalok, és a csendesebb nagyböjti időszak a kikeleti készülődésre összpontosította a régi gazdaemberek figyelmét. Itt-ott még ma is él a hagyomány, hogy március 4-én, Kázmér napján - ha engedi az időjárás - a méhészek kiengedik kaptáraikból a szorgalmas kis munkásaikat, erőt gyűjteni. A régi babonás időkben ugyancsak ez a nap volt faluhelyen a patkányűzés dátuma. Kázmér hajnalán a gazdaasszony háromszor körülszaladta a házat, és mogyoróvesszővel ütögetvén a falat, riasztotta el a portán és környékén élősködő undok férgeket.

A tavasz első hónapja, a Kos jegyébe váltó csillagkép alatt hozza el a várva-várt kikeletet, amikor a fakadó rügyek, az ébredés és a "böjti szelek" évadjában, - különösen eleinte - még vissza-visszakacsinthat a tél, amit nem is lehet túlságosan zokon vennünk. A sok évtizedes tapasztalat is azt mutatja, hogy - amiként a Baranyaiak is mondják - "Fú és havaz, úgy lesz tavasz." Persze másutt türelmetlenebbek az öregek, mert szerintük: a márciusi hó még akkor sem kívánatos, ha zsákban viszik keresztül a határon, mert ártalmas a veteménynek. Mindenesetre a földművelők számára ez a hónap már a kinti munkák kezdete. Vége a téli szobafogságnak az asszonyok számára is, ők is hozzáláthatnak a ház körüli tennivalókhoz.

Március 7., Tamás

Tamás napja, március 7-e a hozzá fűzött mondókát juttatta a falusiak emlékezetébe: "Tamás, aki jobb ember, mint három más". Vagyis, akár fúj a zord szél, akár hull a hó, jobb ilyenkor az időjárás - mert mégiscsak kifelé megyünk a télből -, mint a három "-ember" végződésű hónapé, szeptemberé, novemberé, decemberé, mivel akkor egyre közelebb kerülünk a télhez. A babona szerint - március 9-én - Franciska derűje, vagy borúja hosszabb távra megmutatta a remélhető időjárást. Hasonló hiedelem fűződött - március 10-én - a 40 vértanú napjához. A negyven mártír a legenda szerint 320 körül, az Örményországi Szebasztéban szenvedett fagyhalált a hitéért egy tó jegén. Nálunk a március első fele - nem ritkán a hónap java része is - a télutó és a tavaszelő küzdelmében zajlik, tehát az ilyenkor előforduló fagyos napok ismeretanyaga kapcsolta össze a pásztorok és a földművesek képzeletvilágában a vértanuk ünnepéhez fűződő 40 napos időegységet. Ez a jellegzetes motívum figyelhető meg a gyertyaszentelői medvejóslatban, a 40 napos nagyböjtben, vagy a Medárdi 40 napos népi prognózisban.

Március 12., Gergely

A csillagászati télutó sokszor bevált határnapja volt március 12-e, a 604-ben elhunyt Nagy Szent Gergely pápa "égi születésnapjának", azaz halálának emlékünnepe. Ahogy a máig népszerű csíziós versike is mondja: "Gergely napja ritka, ha jó. Hideg, szeles, sokszor van hó." Való igaz, hogy ekkor még, az erőteljesebb fölmelegedést megelőzően, Gergely, a rossz ember könnyedén megrázhatja hószakállát, de ezt már nem vették zokon a Benedekben bizakodó szántóvetők.

Szent Gergelyben egyébként az iskolák patrónusát is tiszteljük. A nagy egyházdoktor iskolák alapításáról volt híres, és ezért ő is, Balázzsal együtt, a diákok ünnepeltje. Az általa újjászervezett istentisztelet rendjéhez igazodva születtek meg az úgynevezett "Gregorián dallamok". Neve napján a kisiskolások tarka, csúcsos süvegben járták körbe a falut, és "Gergelyeztek". Kicsit a katonatoborzásra emlékeztetően hívogatták leendő pajtásaikat az iskolába. Valamikor a Gergely-nap volt a téli szünet vége, a gyerekhad ilyenkor gyülekezett újra az iskolában, és a Gergely járással összegyűjtött ajándékok elősegítették az újrakezdést.

Gergely pápa nagyon érzékenyen reagált korának kihívásaira is, hiszen a szent Páli gondolatok jegyében sem tűrhette az Istentől lopott, mindenek fölötti uralomra törekvést. Ezért, amikor a keleti egyházhoz tartozó konstantinápolyi püspök magát "egyetemes pátriárkának" nevezte, ő felvette a pápák ma is használatos címét: "Isten szolgáinak szolgája".

A hónap közepe a népi kalendáriumban az esztendő legpezsdítőbb időszakára tereli a figyelmünket. A csillagászati évszakváltásra, amely ugyebár Sándor, József és Benedek "meleghozó" közreműködésével, végérvényesen meghozza az igazi tavaszt. Ebben a reményben fejezték be a fonást, a szövést március 17-én, guzsalyütő Gertrúd napján az asszonyok, és láttak hozzá a kinti munkához.
Szintén március 17-én van az emléknapja annak az Arimathiai Józsefnek, aki Wagner híres operájában a Grál-misztérium hőse. Ő előkelő zsidó tanácsúr volt, Jézus titkos követője, aki később a keresztre feszítés után, Jézus méltó eltemetéséről gondoskodott. A grál szó eredetileg széles tálat jelentett. A legenda szerint ez a tál étellel, itallal és minden egyéb szükséges dologgal ellátja híveit. Az utolsó vacsorán Jézus erről a tálról vendégelte meg tanítványait, majd József ebben fogta fel a kereszten függő megváltó vérét. Jézus feltámadása után az angyalok ég és föld között tartották az ereklyét, majd a templomos lovagok - más néven Grál-lovagok - őrizték a Megváltás hegyén. A legenda szerint voltaképpen egyetlen darab jáspisból készült, és csupa varázslatos tulajdonsággal rendelkezik: látása örök ifjúságot ad, a főnix megfiatalodik, ha megfürdik benne.



Sándor, József, Benedek

A legismertebb időjárási regula szerint: "Sándor, József, Benedek, zsákban hozzák a meleget". Az Alföldön Sándor névünnepét március 18-át tartották alkalmasnak a fehérbab vetésére, Bukovinában ez a nap a zab és az árpa vetési ideje. A Dél-Alföldön sokfelé Sándor napján hajtották ki először a nyájat a juhászok.


A legtöbb népszokás József naphoz kötődik: A názáreti ács, Jézus nevelője mind a négy evangélistánál más-más szerepet kap. Lukácsnál családfő, Jánosnál az alázatos ember, Máténál mint az élet harcosa szerepel, Márk nem emeli ki nevelői szerepét, csak egyszer említi, mint "ácsot". Szent József a famunkások védőszentje, sok vidéken ezen a napon hajtották ki a jószágot először a legelőre, de véglegesen majd csak György napon. A hagyomány szerint a madarak ezen a napon szólalnak meg először, mert "Szent József kiosztotta nekik a sípot". A méhészek is ekkor engedik ki a méhrajokat. A méheket igen szűzies életet élő állatoknak tartották, ezért készítették a gyertyát - Jézus jelképét - viaszból és nem faggyúból.

Ezen a napon várták a messzi útról visszatérő gólyákat is, és ha piszkos volt a tolluk, abból bő termésre, a fehér tisztaságukból pedig szűk esztendőre következtettek. Bár a népi tapasztalás azt sugallta, hogy József után már kalapáccsal sem lehet a füvet visszaverni a földbe, a nap derűje, borúja, vagy a szele az elkövetkező negyven nap időjárását is megmutatta. Alföldi hiedelem szerint, ha szivárvány jelenik meg József-napon az égen, a széles sárga sáv jó búzatermést, a széles piros jó bortermést ígér. Észak-Magyarországon a József-napi rossz idő sok halottat jövendöl arra az évre. Szeged környékén uralkodott az a hiedelem, ha József napján megdördül az ég, Péter-Pálkor jég veri el a határt, viszont jó bortermés várható.

Március 20., Klaudia


Mindenesetre 20-án, Klaudia napján a Nap az égi egyenlítőn delel, és ez jelenti az északi féltekén a tavasz hivatalos, csillagászati kezdetét, a tavaszi napéjegyenlőséget, aminek következtében Benedek pontosan felezi a nappalt az éjszakával. Régebben a Göcsejiek Szent Benedek apát ünnepnapján hagymát és zsírt szenteltek. Hiedelmük szerint az ekkor vetett fokhagyma szép és nagy gerezdű lesz, amellyel azután számos betegséget lehetett gyógyítani. Ugyanilyen gyógyír volt az e napon vetett vöröshagyma főzete is, amellyel a tífuszos beteg testét mosogatták, hogy a fájdalmait enyhítsék. Olykor-olykor a pásztorok a hagyományos mondókát is csúfondárosan átköltötték: "Benedek, zsákban hozza a hideget". Egyébként a Benedek-napi időjárásból jósoltak is: "ha dörög Benedek, akkor 40 napi szárazságra számíthatsz".


A Kos, a természetes újév kezdete


Az asztrológus kalendáriuma szerint március 21-től április 22-ig a Nap a Kos jegyében jár és "midőn a Nap a Kosban van, a föld megnyílik, a gyökerek erőt vesznek, a fák bimbóznak és zöldülnek, a források és folyóvizek kiáradnak, az emberek örvendeznek, az állatokban megbővül a vér és a nedvesség, a madarak énekelnek, bízván a szántó embernek szántásában, a jövendő időnek földi munkájában és az esztendő bő termésében" - olvashatjuk az ős-öreg csíziók könyvében. A régi könyvek, igazodva a valamikori római naptárakhoz, erre az időszakra teszik a természetes újév kezdetét. Van is ebben valami, hiszen mintha minden új arcot öltene körülöttünk és a tavasz megújító ereje érződik mindenünnen.



Március 22., Beáta

Beáta napján, március 22-én pedig azok az asszonyok is felhagytak a fonással, szövéssel, akik Gertrúd ünnepén ezt a rossz idő miatt elmulasztották.

Teljesen új keletű, ám jellegénél fogva is említésre méltó dátum március 23-a, amely 1960 óta a meteorológusok nemzetközi világnapja. Annál is inkább jeles nap ez, mert tapasztalhatjuk, hogy a tudományos módszerekkel dolgozó szakemberek sem vetik el az évszázados megfigyeléseket, sőt igyekeznek hozzájárulni a "népi prognózisok" helyes értelmezéséhez.


Halak jegyéből a Kos csillagképbe átváltott március utolsó harmada még inkább a rügyfakasztó kikeletre összpontosította a falusiak figyelmét. Erre emlékeztet 24-én Gábriel, a három arkangyal egyike, vagyis Gábor napja, amely a káposztaültetés hagyományos kezdete. A naphoz fűződő hajdani szokások közé persze némi babonás hiedelem is keveredett, mert egyes helyeken a távolabbi kertekbe igyekvő háziasszonyok arra törekedtek, hogy útközben ne találkozzanak kakassal, mert különben a földbe tett káposztamag csak gizgazos termést hozna. Gábriel héber jelentése: "az Isten embere", egyik fő szereplője az angyali üdvözletnek, mert hiszen ő vitte a hírt Máriának, hogy születendő gyermeke az emberiség megváltója lesz.
Ez az ünnep pedig Gyümölcsoltó Boldogasszony, amelyet Magyarországon már régóta március 25-én ünnepelnek, függetlenül attól, hogy X. Pius pápa 1911-ben törölte a kötelező ünnepek sorából. A nap szép elnevezése a Debreceni-kódexben fordul elő először, míg a XVI. században az Érdy-kódexben: "Asszonyunk, szűz Mária szeplőtelen foganatja" - meghatározás szerepel. Régi hagyomány szerint e napon kell oltani, szemezni a fákat. A Skolasztika névünnepén (február 10-én) levágott és a pincében tartott oltóágak felhasználására ekkor került sor, és a gyümölcsfákat a reggeli mise után kezdték beoltani. A Göcsejiek úgy tartották, hogy az e napon beoltott fát nem szabad kivágni, mert vér folyna belőle. A délvidéken ilyenkor a békákat is megfigyelték hajdanán: ha megszólaltak, abból még 40 napi hideg időre következtettek. Okkal nevezik e napot fecskehívogatónak, mert ekkor már a déli szél hazafelé tereli ereszeink lakóit

Március 25-étől rövid időre vissza kell kanyarodnunk a húsvéti ünnepkör egyik jeles dátumához, Virágvasárnaphoz. Virágvasárnap Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának az ünnepe, e mozzanattól kezdődik a Szent nagyhét. A biblia szerint a szent városba bevonuló Jézus elé letört ágakat szórtak, ennek emlékére tartanak virágvasárnapon - ahol van - pálmaágas, hidegebb tájakon barkás körmenetet. A pap által megszentelt barkát az év során sok mindenre felhasználták, lenyelve vagy elégetve gyógyítottak vele. A házban tartott szentelt barka oltalmat adott a villámcsapás ellen, az istálló közelébe téve megvédte az állatokat. Majdnem olyan nagy szerepet tulajdonítottak neki, mint a szentelt gyertyának, vagy a szentelt víznek.

A barkagyűjtés, ami általában az ünnepet megelőző napon, virágszombaton történt, hazánkban mindig a gyerekek, az ifjúság feladata volt és ünnepélyes keretek között zajlott. A XVIII. században a Ferencesek sümegi templomából körmenet indult a barkát hozó gyerekek elé. A délvidéken is körmenet vitte a szentelni való ágakat a gyűjtés helyéről a templomba. A pap a következő év hamvazószerdáján e barkák hamujával végezte a szertartást, a hívek pedig a hazavitt szentelményt a házi szentélyben, a Mária-sarokban őrizték. Főzetével borogatták a magas lázban szenvedő beteg testét.

Virágvasárnap a tavasz első nagy ünnepe. A szépség, a tisztaság napja, amelyre a nők mindig a legelegánsabb viseletüket öltötték fel. A menyecskék például a legszebb virágos szoknyában mentek templomba. A lányok gyakran új fehér ruhát is kaptak erre az alkalomra.

A természet újjászületése az embereket is a megújulásra indítja mind fizikailag, mind lelkileg. Erre legalkalmasabb a virágvasárnapot követő nagyhét. A falusi parasztság igyekezett ezen időszak alatt rendbe tenni a háza környékét, de a közmunkákat - útjavítások, kutak kitisztítása, árkok újraásása - is ezen a héten végezték el. Nem ártana ma is újra feleleveníteni e hasznos hagyományt.


Nagycsütörtök

Nagycsütörtök a bibliai utolsó vacsora emlékét idézi. A nagymise glóriájára szólalnak meg utoljára a harangok, a csengők és az orgona. Ezután - ahogy a népi hiedelem tartja - a harangok Rómába repülnek, hangjukat kereplők helyettesítik a szertartásokon. Elterjedt szokás volt a nagycsütörtöki rituális mosakodás a faluhoz közeli folyóban. Egy-egy faluban az állatokat is megmosták. Bajelhárító szerepet tulajdonítottak ennek a rituálénak. Sajátos étkezési szokás szerint hagyományosan spenótot ettek ezen a napon, ezért zöldcsütörtöknek is nevezték.


Nagypéntek

Nagypéntek, Jézus kínszenvedésének és kereszthalálának a napja, szintén nem mentes a babonás hiedelmektől. A lányok, akik még szebbek akartak lenni, napfelkelte előtt, a patak vizében mosakodtak. A férfiak, tartván a szigorú böjtöt, reggelire csak kenyeret ettek, és hogy majd nyáron a kígyó a hasukba ne másszék, pálinkát ittak rá. Az asszonyok fekete gyászruhában mentek templomba, ahol a mise után a hívek nagy zajt csapva verték a padot, képletesen Krisztus elítélőjét, Pilátust.

Nagypéntek a szigorú böjt és a gyász napja. A templomokban virággal díszített szentsírt rendeztek be, a halott Jézust szimbolizáló corpusszal. A nagypénteki templomi liturgia legismertebb része a János passió előadása, mégpedig nem latin, hanem magyar nyelven. A passió szerepei sok helyütt nemzedékről-nemzedékre öröklődtek. Számos étkezési szokás is kötődött nagypéntekhez. A Szeged környéki falvakban csak hideg ételeket ettek, azt is csak akkor, amikor a templomi szertartásból hazaértek. A katolikus vallás tiltja a húsevést és csak egyszer szabad jóllakni a nap folyamán.


Nagyszombat

Nagyszombat az új tűz-, és vízszentelés és a böjti tilalom alól mentesülő húsétel - főként a sonka - megáldásának az ideje. Az ismét megkonduló harangok, és az estébe nyúló körmenet már a feltámadást hirdeti. Ősi néphagyomány, a Húsvét hajnalára virradó Jézus-keresés, amely szokás keveredik a határkerülés mozzanatával. A Székelyföldön a búzába rejtett Krisztus-szobrot kellett megtalálni a keresőknek. Néhány vidéken éjjel vonultak ki a keresők, mert úgy hitték, majd amikor felkel a nap, abban megpillanthatják a húsvéti bárányt, Jézust.


Húsvétvasárnap

Húsvétvasárnap Krisztus feltámadásának az ünnepe. Dologtiltó nap, a szokásos vasárnapi munkatilalomnál is szigorúbb. Aki Húsvétvasárnap a mezőn dolgozik, elveri termését a jég, aki befogja a jószágot, szerencsétlenség éri, tartották a régiek. Húsvét örömünnep, egyben a nagyböjt vége. Étkezési szokás szerint sonkát, tojást, tormát fogyasztottak még a nem katolikus hivők is. Az ételekből a családfő mindenkinek adott egy keveset, először a tormát kóstolták meg, emlékezve Krisztus szenvedéseire a keresztfán, utána a főtt tojást. A szentelt ételek maradékát sokféle módon használták fel: elégették, vagy a szentelt sonka csontját gyümölcsfára akasztották, hogy a fa sokat teremjen. A morzsákat a tyúkoknak adták, hogy jól tojjanak.


A legismertebb húsvéti ételeknek mágikus-misztikus eredete van. Szinte áldozati jellegű étel a bárány, amelyet már az ószövetségi zsidók is fogyasztottak, Egyiptomból való menekülésük emlékére. Ezért Krisztust az Isten bárányának nevezik, hiszen az újszövetségi könyvek az ószövetségi szimbólumokra támaszkodnak. A tojás az élet újjászületésének a jelképe, a piros tojás színe pedig Jézus kiontott vérére emlékeztet. A sonka a paraszti élet rendje következtében vált húsvéti étellé, ugyanis nagyböjtben nem ehettek húst, így a füstölt húsok megmaradtak Húsvétig. A tormának gonoszűző erőt tulajdonítottak.


Húsvéthétfő

Húsvéthétfő a vigasságok napja. A locsolásnak számos formája ismert. Faluhelyen a kúthoz, vagy a vályúhoz vonszolták a lányokat, és vödörrel öntötték le őket, innen ered a nap másik neve: vízbevető hétfő. A városokban kölnivízzel locsoltak a férfiak, nemcsak a fiatalok, a korosabbak is, hogy a sok virágszál még szebben viruljon. Viszonzásként hímes tojást, aprósüteményt, italt kínáltak a lányok, asszonyok. "Úrfiak, alávaló fő és nemes emberek Húsvét másodnapján, a vízben vető hétfűn járták az falut, az leányokat hányták az vízben" - jegyezte fel az 1730-as években Apor Péter.


Az ajándékot hozó húsvéti nyúl szokása, valószínűleg német nyelvterületről származik, és az állat szaporasága miatt a termékenységet szimbolizálja. A hétfőt követő húsvét keddjén, egyes vidékeken a lányok locsolták vissza a fiúkat.
 
 
0 komment , kategória:  Jeles napok- NÉPSZOKÁSOK  
     1/17 oldal   Bejegyzések száma: 163 
2017.03 2017. április 2017.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 79 db bejegyzés
e év: 1291 db bejegyzés
Összes: 29687 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 716
  • e Hét: 4809
  • e Hónap: 70765
  • e Év: 319563
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.