Regisztráció  Belépés
lenke1964.blog.xfree.hu
Három szóban el tudom mondani, mit tanultam az életről: mindig megy tovább. "A világ minden szépségéért sem akarnám elcserélni az egyéniségemet, még a... Varga Lenke
1964.08.18
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 79 
Probléma fa
  2017-02-06 15:46:05, hétfő
 
 
Történt egyszer, hogy egy férfi a háza építésével bízott meg egy mesterembert.
A munka szépen haladt, a mester valóban ügyesen dolgozott, a ház épült-szépült.
Egy nap váratlan nehézségek léptek fel.
A mesterembernek minden az napra jött össze. Az autó amivel érkezett defektes lett, majd valami hiba miatt nem indult el, majd munka közben áramszünet volt, aztán még az eső is eleredt.
Ezek után a háztulajdonos hazavitte a mesterembert.
Amikor megérkeztek a mesterember behívta a férfit, hogy bemutassa neki a családját. A bejárati ajtó előtt ott állt egy kis fa, s amikor elhaladtak mellette a mesterember megállt pár pillanatra, s mindkét kezével megérintette az ágaik hegyét. Ezután tovább mentek. A mester kinyitotta az ajtót és sugárzó arccal, mosolyogva belépett, megölelte két kisgyermekét és megcsókolta feleségét. Végül a vendéglátás után kikísérte alkalmi sofőrét az autóhoz. Amikor elhaladtak a kisfa mellett a férfi kíváncsian megkérdezte, hogy mi volt az előbbi ,,szertartás" amit az imént látott.
-- Á, igen, ez valóban egy sajátos szertartás - válaszolt mosolyogva.
-- Ez a kisfa a probléma -fám folytatta - tisztában vagyok azzal, hogy nem tudom elkerülni munka közben a problémákat, de egy valami biztos, ezek a gondok nem tartoznak az otthonomra, a feleségemre és a két gyermekemre. Így hát minden este mielőtt belépek a házamba felakasztom erre a fára a problémáimat. Aztán reggel újra felveszem őket. S amikor kijövök reggel és ismét felveszem, már közel sem emlékszem olyan sok bajra, mint amit előző este felakasztottam.
Mennyi vitát, veszekedést, háborúskodást megspórolhatnánk , illetve mennyi családi fészek lehetne békésebb ha mindenkinek lenne egy ilyen ,,probléma-fája" és tényleg kívül hagyná mindazokat a dolgokat amiket feleslegesen sokszor a családjára borít.
 
 
0 komment , kategória:  SZEMÉLYISÉGFEJLESZTÉS  
A konfliktusok üzenete
  2017-01-28 18:40:59, szombat
 
 
Ha konfliktusokkal, nehézségekkel találjuk szembe magunkat, ez azt jelenti, hogy az univerzum valamire fel akarja hívni a figyelmünket.
Mintha csak azt mondaná: "Van itt valami, amire rá kell jönnöd, valami olyasmi, amin változtatnod kell!"
Ha figyelsz az apró jelekre is, rá fogsz jönni, miről van szó; ha nem, konfliktusaid elmélyülnek, és egészen addig nem oldódnak meg, amíg meg nem érted az üzenetet. Ha tudod, hogy minden gondod, bajod jelentkezésével az univerzum figyelmeztet valamire, gyors haladást fogsz elérni az önismeretedben.
Ha valami rossz dolog történik, előfordul, hogy méltatlankodni kezdesz: "Miért történik ez éppen velem?" Mindent legjobb tehetségem szerint csinálok és még sincs rendjén semmi. Képtelen vagyok megérteni, miért kerültem ebbe a lehetetlen helyzetbe. "
Ha ilyesmin kapod magad, próbáld meg más szemszögből szemlélni a dolgot, szállj magadba és mondd az univerzumnak:"Tudom, hogy valamire fel akarod hívni a figyelmemet. Segíts megértenem, hogy mi lehet az!"
Ezután ne tépelődj a dolgon, de légy készenlétben, maradj nyitott a válasz fogadására, amely lehet, belülről jövő érzés, vagy hír. Értesülhetsz róla valamelyik barátoddal folytatott beszélgetés során, vagy valami váratlan esemény tudatja veled. Lehet, hogy gyorsan megkapod a választ, de előfordulhat, hogy hosszabb időt kell várnod rá.
Forrás: http://sorsunkutja.blogspot.hu/
 
 
0 komment , kategória:  SZEMÉLYISÉGFEJLESZTÉS  
A nagy egóval megáldott emberek
  2017-01-24 09:16:11, kedd
 
  A nagy egóval megáldott emberek olyan életvitelt élnek, melyben saját maguk a központi tényezői cselekvéseiknek és tevékenységeiknek. Mindent úgy alakítanak, hogy saját malmukra hajtsák a vizet. Ez sem elég nekik, mindenki fölé helyezik saját maguk érdekét, másokra nincsenek tekintettel. Elhiszik, hogy mindig csakis ők kerülhetnek ki a legjobban minden helyzetből, és nem félnek tenni is ezért. Mindez nem lenne probléma, de emiatt képesek embertársaikon átgázolni mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül.
Mondhatnánk, hogy az ilyen embereknek van létjogosultságuk a mai világban. Ez igaz is lehetne, de ne feledjük el, hogy a boldogság nem tárgyiasítható, hiába van valakinek meg mindene, amit csak akar, ettől még lehet érzelmileg a legszerencsétlenebb emberek egyike. A táradalom tudatosan felhasználja az emberrel született egót, és megtanítja nekik, hogy ők a legfontosabbak, és az ő boldogságuk. Mindettől csupán pár dolog választja el őket, és meg is mondják nekik, mik azok. Befolyásolják, mikor lehet valaki tökéletes - amiről tudjuk, hogy nem létezik- és megmondják mit vegyenek meg ennek érdekében. Az önző emberek pedig hisznek ennek, és mindent megtesznek, hogy a hiányzó dolgokat beszerezzék, legyen ez tárgy, tulajdonság vagy akármi más. Nagyravágyó terveiknek sosincs vége.
Az önző emberek önmagukért élnek, nem képesek úgymond más bőrébe bújni, nem is akarják átérezni, milyen fájdalmat tudnak okozni másoknak. Mindent elvárnak a többiektől, de ha nekik kell adniuk, inkább kifarolnak. Az empátia egészen addig ismeretlen szó számukra, amíg ugyanezt velük is meg nem teszi egy náluk is önzőbb ember. Gyakran ez sem elég, hogy felnyissa a szemüket, inkább még elszántabbá teszi őket eddigi életformájuk folytatásában.
Meg kell állni, és el kell gondolkodni, mit is érezhet családunk, gyermekünk, ismerőseink. Ettől nem lesz senki sem kevesebb, ki kell törni abból a tudatból, hogy teljesen lényegtelen mi történik, csak ,,nekem" legyen jó! Ha mással is foglalkozunk, akkor nemcsak másokkal teszünk jót, hanem magunknak is, boldogabbak lehetünk ezáltal. Nem lesz szükség haszontalan dolgokra, aminek a megszerzését a társadalom sulykol belénk, nem kell több, mint amink van.

Az önző ember jellemzői:
- nem érdekli senki más véleménye, megy a saját feje után
- meg van róla győződve, hogy tökéletes minden cselekedete
- csak elvesz, és semmit sem ad cserébe
- hisz abban, hogy ő tökéletes, vagy minimális választja el tőle
- a boldogsága érdekében átlép még legközvetlenebb társain is
- mindig benne van a ,,Na majd én megmutatom!" érzés
- lenézi embertársait, nem képes tisztelni a körülötte lévő embereket
- ha érdeke megkívánja, hazudik, félrevezeti a másikat
- csak hiszi azt, hogy a jó ízlés határait ismeri...
 
 
0 komment , kategória:  SZEMÉLYISÉGFEJLESZTÉS  
Személyiségfejlesztő feladatok
  2017-01-18 13:25:31, szerda
 
 
Erre a hétre a következő feladatokat dobta neked az univerzum (na jó, csak a kalap, de legalább univerzális kalap).

Hétfő: Szeretettel...
Hát, most talán azt hiszed, csaltam, mert pont mára, december ötödikére húztam ezt a feladatot, hogy ajándékozz meg valakit, pedig nem. Mindenesetre így ez egy könnyű feladat. Tehát csak annyit kell tenned, hogy valakinek ajándékot adsz.
Magasabb cél:
Adni jó! És kapni is. Duplán jó ez a feladat.

Kedd: Tisztasági csomag
A feladat: Tisztíts meg valamit!
Szerintem ez egy jó küldetés. Ezer dolgot meg lehet tisztítani ezer helyen. Olyat válassz, ami jót tesz neked! (Ne a szomszéd kocsiját mosd le.)
Magasabb cél:
A környezeted javítása, mert ha tisztább, akkor jobb is.

Szerda: Mizu?
A feladat erre a napra: Beszélgess el valakivel, akit szeretsz. Vagy, akit kedvelsz. A beszélgetés célja az együtt töltött minőségi idő, és egymás alaposabb megismerése.
Magasabb cél:
Emberi kapcsolatok erősítése.

Csütörtök: Egy kávé?
Hívj meg valakit egy kávéra, de az is jó, ha meghívatod magad. Röviden úgy is lehetne mondani, hogy kávézz valakivel. (Ha nem bírod a kávét, akkor teázz.) (Ha a teát sem bírod, akkor ásványvizezz egyet!)
Magasabb cél:
Emberi kapcsolatok erősítése. (már megint)

Péntek: Hálanap
Mondj köszönetet három embernek. De ne azért, mert maga elé engedett az ebédlő ajtajában, hanem valami nagyobb kaliberű dolog miatt.
Magasabb cél:
A jó dolgok megbecsülése, visszajelzés adása, és emberi kapcsolatok erősítése.

Szombat: Gyerünk, gyerünk!
Hát, bocs. Nem tudom, minek szombatra jött ki ez a feladat, de majd megoldod: Intézz el öt dolgot, amelyet már régóta halogatsz!
Magasabb cél:
Akadályok elhárítása a céljaid elől, megkönnyebbülés.

Vasárnap: Te jössz!
Valaki vár rád, valakinek ígértél valamit. Van valami, amiben te jössz.
Én nem tudom, mi az. Remélem, hogy te igen, mert ezen a napon egy ilyen dolgot kell megtenned.
Magasabb cél: Továbblépni bizonyos helyzetekből.
Nos, nem akarok ezekről a feladatokról túl sokat beszélni, a lényeg, ha VALÓBAN megcsinálod ezeket, akkor TÉNYLEG fejlesztik a személyiséged. Jót tesznek neked. Ezért is indítottam ezzel ezt a hetet.
Csodás hét napot neked!
 
 
0 komment , kategória:  SZEMÉLYISÉGFEJLESZTÉS  
Hatalmas erejű fohász félelmeid legyőzésére
  2016-12-22 18:18:45, csütörtök
 
 

Még akkor is, ha erős hittel rendelkezel, kerülhetsz olyan helyzetbe, ami elbizonytalanít, félelemmel tölt el...

Illetve találkozhatsz olyan emberekkel, akik tudatosan, vagy tudattalanul téged elnyomva, energetikailag és érzelmileg megfélemlítve próbálnak belőled töltekezni.

Sajnos előfordulhat, hogy ezeket az embereket nem tudod elkerülni, vagy bizonyos helyzetekben nem tudod a félelmedet, bizonytalanságodat csillapítani.

Semmi szégyellni való nincs abban, ha félsz. A kérdés mindig az: mihez kezdesz ezzel a félelemmel?

Az egyik legegyszerűbb és leghatásosabb spirituális gyógyír a félelmekre: az ima.

Következzen egy fohász, amivel segítségül hívhatod az Univerzum támogató erejét, legyőzve ezzel a benned lévő alacsony rezgésű energiákat:

Hatalmas mennyi pártfogók, nagyhatalmú szövetségeseim.

Szükségem van most az erőtökre, bátorságotokra és oltalmatokra!

"Kérlek, gyertek el most azonnal hozzám! Köszönöm Mihály arkangyal, hogy meghoztad a bátorságomat és félelem nélkül haladhatok előre.

Köszönöm Ashtar, azt az átfogó védelmet, amit nekem nyújtasz.

Köszönöm Brigit, hogy segítesz érző harcosként helytállni és kitartani a nézeteim mellett.

Köszönöm Cordelia, hogy kisöpörted testemből és elmémből a feszültséget és szorongást.

Köszönöm Zöld Tára az imáim meghallgatását és a gyors megoldásokat.

Köszönöm Hórusz segítségedet, mert ennek révén tisztán látom az igazságot ebben a helyzetben.

Köszönöm Káli, hogy segítesz megállni a helyem.

Köszönöm Mózes, hogy segítesz félelmet nem ismerő vezetővé válni.

Köszönöm Saint-Germain, mindazt a segítséget, amivel kitarthatok a pozitív, derűs gondolkodás és a kedvesség mellett.

Köszönöm az oldalam mellé felsorakozó összes lénynek a nekem szánt segítséget, mert nekik köszönhetem, hogy felnőttem a feladathoz, felülkerekedhetek illuzórikus elképzeléseimen és megoldhatom a problémáimat.

Köszönöm, hogy segítetek felnőni és lehetővé teszitek, hogy okuljak mindegyik kihívásból, próbára tévő helyzetből. Köszönöm, hogy emlékeztettek rá, hogy valójában a békesség középpontjában élek és a béke levegőjét lélegzem be."

Soha ne feledjétek: vannak az úton segítőitek...láthatók, és láthatatlanok. Nem vagytok egyedül a problémáitokkal!

(Az ima Doreen Virtue Istennők és Angyalok c. könyvéből származik.)

Sándor Judit
 
 
0 komment , kategória:  SZEMÉLYISÉGFEJLESZTÉS  
Változtass...
  2016-12-20 20:13:53, kedd
 
 
1. Benned rejlik a kincsesház. Önmagadban keresd a választ szíved vágyaira.

2. Az emberiség történetében a bölcsek felismerték, hogy a nagy titok nem más, mint az a képességük, hogy felébresztik és felszabadítják tudatalattijuk hatalmát. Mindezt te is megteheted.

3. Tudatalattid minden problémádra tudja a választ. Ha elalvás előtt ezt sugalmazod tudatalattidnak: "Reggel hatkor fel akarok ébredni", akkor pontosan hatkor fel is ébreszt téged.

4. Tudatalattid építette testedet, s meg is gyógyíthatja. A tökéletes egészség képzetével ringasd magad álomba mindennap, s tudatalattid, leghűségesebb szolgád, engedelmeskedni fog.

5. A gondolat az ok, a létrejövő körülmények - az okozat.

6. Ha könyvet vagy remek színdarabot írnál, és még jobban szeretnél szólni hallgatóságodhoz, akkor továbbítsd szeretettel, érzéssel elgondolásodat a tudatalattidnak, s az megfelelően reagál majd.

7. Te vagy a hajód kapitánya. A kapitánynak helyes parancsokat kell adnia; hasonlóképpen neked is a megfelelő gondolatokat és képzeteket kell tudatalattid számára továbbítanod, mert a tudatalattid kormányozza összes tapasztalataidat.

8. Sose mondd: "Nem engedhetem meg magamnak", vagy "Képtelen vagyok rá". Tudatalattid szavadon fog, és gondoskodik róla, hogy ne legyen elegendő pénzed vagy képességed, s csakugyan ne tehesd meg, amit akarsz. Jelentsd ki: "Bármit megtehetek a tudatalattim hatalma révén."

9. Az élet törvénye a hit törvénye. A hit: elmédben megfogamzott gondolat. Ne higgy olyasmiben, ami árthat neked, vagy sérthet téged. Higgy tudatalattid gyógyító, ösztönző, erősítő, gazdagító hatalmában. Kinek-kinek hite szerint adatik.

10. Változtass gondolataidon, és sorsodon változtattál!

 
 
0 komment , kategória:  SZEMÉLYISÉGFEJLESZTÉS  
Indul a leltár – Test-Szellem-Lélek egyensúly
  2016-12-18 13:59:00, vasárnap
 
 

Elkezdjük Test-Szellem-Lélek, avagy egyensúly mesterfokon sorozatunkat. Azt, hogy miért tartjuk fontosnak ezt a témát, megtalálod itt.

Most vágjunk is a közepébe, honnan tudjuk, hogy egyensúlyban van-e bennünk a három sík? Ha bármin változtatni szeretnénk, első lépés mindig ugyanaz: tisztázni az aktuális helyzetet. Nagyon nem mindegy, hogy milyen alapokra építünk. Sikeres helyzetfeltáráshoz két dologra lesz szükségünk: egy leltári listára és őszinteségre, különben miért is kezdenénk bele.

Először is nézzük meg, hogy hogyan is állunk életünk minden területén, vagyis mi az, ami jelen van, és mi az, ami hiányzik, vagy éppen miből van túl sok.

Ha feliratkozol a hírlevelünkre ITT, akkor ajándékba megkapod a teljes TSL (Test-Szellem-Lélek) egyensúly tesztet, aminek segítségével megtudhatod, melyik elem milyen súllyal képviselteti magát jelenleg az életedben, és személyre szabott támpontokat is kapsz az egyensúly visszaállításának mikéntjére.

Ha sikerül beazonosítanunk azt a síkot, ami túlteng, vagy hátrányt szenved, utána célirányosan lehet tovább keresgélni az okok (múltbeli események) után, hogy azokat feloldva beinduljon az öngyógyítás csodás folyamata, ami aztán magával hozza az egyensúly lehetőségét.

Fizikai test, anyagi világ
- ha megfeleltetjük igényeinket a Maslow piramisnak, akkor ez a 2 alsó szint, azaz a fiziológiai igények síkja,

- étkezés
- ivás
- alvás
- szex (maga az aktus)
- kiválasztás (WC ügyek)
- a test alapvető egyensúlya (homeosztázis)

és a biztonság síkja:
- a test biztonsága (lakás, ruházkodás, fizikai védelem)
- a munkahely biztonsága
- anyagi biztonság
- a család biztonsága (fizikai szint)

Lélek szintje
Maslow piramisban a Szeretet, és valahová tartozás igénye

- barátság
- a család fontossága
- a szexuális intimitás
valamint néhány pont a piramis legfelső szintjéről, az Önmegvalósításból

- univerzális szeretet
- spontaneitás
- elfogadás

Szellemi szint:
- ezek a területek a Maslow piramisban 2 szinten találhatók, lentről felfelé haladva:
Az elismerés szükséglete

- megfelelés önmagamnak (önbecsülés)
- megfelelés másoknak
- becsvágy, hírnév vágya

és a Kognitív szükségletek:

- a tanulás (oktatási rendszeren belül)
- a megismerés általános igénye (oktatási rendszeren kívüli sík)
- a megértés (mindennek tudjam az okát, miértjét)
- az alkotás igénye

és a piramis felső szintje, az Önmegvalósítás:

- kreativitás,
- erkölcsösség,
- előítélet mentesség,

Töltsd ki ajándék önismereti TSL (Test-Szellem-Lélek) egyensúly tesztünket ITT, és máris tisztábban láthatod, Te hogyan állsz jelenleg a fenti felsorolásban szereplő témákkal.
Ha már megtetted, a hírlevelünkben kapni fogsz ehhez konkrét feladatot, ami segít a továbblépésben.

A következő részben azt fogjuk megvizsgálni, hogy a különböző elemek hangsúly-eltolódása mögött milyen okok húzódhatnak meg, illetve hogyan próbáljunk az egyensúly visszaállításáért tenni.

Szép napot!
 
 
0 komment , kategória:  SZEMÉLYISÉGFEJLESZTÉS  
Miért jó nekem, ami nem jó nekem? 2.rész
  2016-12-18 13:57:30, vasárnap
 
 
Az előző cikkünkben elkezdtük körbejárni az önmagunk ellen való cselekedeteinket, azok miértjét. Ha fel szeretnéd eleveníteni az írás első részét, katt ide. Most tovább folytatjuk ezt a témát, mert több visszajelzést is kaptunk arra, hogy ez sokatokat érintő kérdés, és ássunk bele mélyebben.

A mai körben nézzük meg, mi motivál minket arra, hogy magunk ellen cselekedjünk. Hiszen kell, hogy legyen olyan tényező, ami miatt ezt az utat választjuk.

1) Megszokás - bizony, könnyebb rutinból ártani magunknak, mint megváltoztatni a rutint (erről beszéltünk az előző részben, a hírlevélben pedig kaptatok egy gyakorlatot, ami segít felmérni rutinszerű rossz szokásaitokat)

2) Hiedelmek - amikor cselekvésről van szó, nem aszerint cselekszünk, ahogy gondoljuk, hogy cselekedni kellene, hanem aszerint, ahogy hiszünk. Mit jelent ez? Például ha az a belső meggyőződésünk, hogy rosszak vagyunk, nem érdemeljük meg a jót, bármi is legyen az, tudat alatt törekszünk arra, hogy e hiedelem szerint alakuljanak a dolgok. Olykor a legabszurdabbnak látszó dolgokra is képesek vagyunk emiatt. Azt, hogy ez a hiedelem hogyan és miért alakul ki, most nem tárgyaljuk, legtöbbször gyerekkori történés plántálja belénk, és nem könnyű ettől megszabadulni, azaz átírni a programot, de mindenképp érdemes ebbe energiát és időt fektetni, mert egészen más életminőséget ismerhetünk meg, mikor megszabadulunk a visszahúzó hiedelmeinktől.

3) Nyereség - nem, ez nem elírás. Minden rosszban van valami jó. Ha nem vagyunk jól, például, sajnálnak minket, foglalkoznak velünk, figyelmet szánnak ránk.

4) Túl keveset vagy túl sokat várunk el magunktól. Míg az egyik esetében sosem valósítjuk meg magunkat, saját potenciálunkat a kishitűségünk miatt, a másik esetben oly magasra állítjuk a lécet, hogy biztos kudarcra ítéljük magunkat vagy megijedünk és bele sem kezdünk. Az elvárásrendszerünk többnyire másoktól származik, nem pontos és nem tükrözi a valós képességeinket. Megoldás pedig az, hogy ismerjük meg a képességeinket és kapacitásunkat (az a híres önismeret), reális elvárásokat támasszunk önmagunkkal szemben, és mindig kicsit feljebb tegyünk a lécet.

5) Önmagunk félreértése és félreismerése. Amennyiben a környezetünk ránk vetített elvárásait a sajátjainknak hisszük, könnyen beleeshetünk abba a gyakori csapdába, hogy olyan dolgokat várunk el magunktól, amelyek nem is nekünk fontosak.

6) Egymással ütköző célok, programok. Tegyünk fel, hogy valaki le akar fogyni, vékony és csinos akar lenni. Ugyanakkor a férjétől mindig azt hallja, hogy milyen jó, hogy van rajta mit fogni. Ha vékony lesz, tetszeni fog önmagának ugyan, jól fog érezni a bőrében, de fennáll a veszély, hogy nem fog tetszeni a férjének. Így fogyózik is, és közben szabotálja a fogyást mindkét célnak próbálva eleget tenni.

7) Berögzülés, szituáció ismétlés - egyszer egy adott helyzetben elsajátítottunk egy viselkedési mintát, ami akkor és ott kilendített minket a fájdalmas vagy nyomasztó helyzetből. Azóta az adott mintát használjuk. Annak akkor és ott valóban volt helye és ideje, de az egy nagyon specifikus helyhez és időhöz kötött helyzet volt, most, amikor ezt az akkor megmentő viselkedési mintát használjuk, az akkori körülményeket is felidézzük tudattalanul. Például valakit a szülei nem engedték továbbtanulni, az illető meg akaratuk és ellenkezésük ellenére elvégezte az egyetemet és most magas beosztásban dolgozik. A sikerességét meg ahhoz köti, hogy mások akarata ellen menve tud elérni valamit és mindig konfrontálódik, hogy legyen kivel szembemenni. Ennek a stratégiának bizonyára megvolt a létjogosultsága kamaszkorában, most viszont ugyanezzel a stratégiával sorban aláaknázza az emberi kapcsolatait.

8) Mintaismétlés - a családban egy bizonyos forgatókönyvet követett valaki, akivel azonosultunk (általában tudattalanul), és az őtőle látott viselkedési mintákat ismételjük, ahelyett, hogy sajátot alakítanánk ki. Például egy férfi az apukáját többször látta olyan helyzetben, mikor a nőkkel frivol viccelődésbe kezdett, függetlenül attól, hogy semmit nem akartak egymástól, ez egy stresszlevezető reakció volt az apuka részéről. A fiú férfivé érve több helyzetet is elrontott" ezzel, mert amikor egy komoly értekezleten kellett megnyilvánulnia, a stresszt ezzel a gyerekkorában látott buta viccelődéssel vezette le, amin ugyan a kollégák jót nevettek, de emiatt nem tudott úgy előrejutni a ranglétrán, ahogy szeretett volna és, ahogy a szakmai tudása alapján megérdemelte volna, mert nem vették őt elég komolyan.

Alapvetően mindannyian képesek vagyunk arra, hogy tisztán lássuk, hogy mi jó nekünk és másoknak és aszerint cselekedjünk. Az úgynevezett tisztánlátást azonban rendszeresen elhomályosítja és szűkíti a stressz, és a cselekedeteinket befolyásolják a fent felsorolt elemek.

Stresszhelyzetben, üss vagy fuss- üzemmódban gyors, sőt azonnali reakciót adunk. Tudjuk, honnan származik ez, a barlangok korában tényleg rögtön el kellett dönteni a medve láttán, hogy fejbevágom vagy elfutok.

Önszabotázsról akkor beszélünk, amikor rendszeresen úgy cselekszünk, hogy az nem a célunk felé vezet, mikor eldöntöttünk valamit és mégis mindent megteszünk, hogy ne érjük el.

Tipikus önszabotáló, önbüntető programok:

- Nem érdemlem meg a jót!
- Mások már megcsinálták, nekem már nincs helyem...
- Nem vagyok elég jó (nem tudok eleget, nem érek annyit, mint más, stb)
- Úgysem fog sikerülni!
- Nekem nem szabad...
- Majd, amikor... - Halogatás

Mit tehetünk magunkért, hiszen nem akarunk többé önmagunk ellen tenni.
- felismerni, feltérképezni a saját önszabotáló programjainkat - milyen szituációban jönnek elő, milyen formában, stb.
- mögé menni, felkutatni, hogy mi bújik meg a fenti programozottságaink mögött
- engedélyt adni önmagunknak, hogy megvalósítsuk az álmainkat
- koncentrálni az adott pillanatra
- egyenként lecserélni a minket nem szolgáló viselkedésmintáinkat
- megjutalmazni magunkat, mikor egy lépést sikeresen megtettünk ebbe az irányba

A tisztánlátás szónak a mi szóhasználatunkban semmi köze nincs az okkultikus képességekhez. Tisztán látni annyit jelent, hogy az adott helyzetet minél elfogultságmentesebben és több oldalról tudjuk szemlélni.

Izgalmas önfelfedező túrát!

Rita és Andi
 
 
0 komment , kategória:  SZEMÉLYISÉGFEJLESZTÉS  
Miért jó nekem, ami nem jó nekem?
  2016-12-18 13:55:59, vasárnap
 
  Miért jó nekem, ami nem jó nekem? - avagy miért cselekszünk néha önmagunk ellen?
Fegyver-önmagunk ellen
Miért dohányzom, ha tudom, hogy ártalmas? Miért tömöm magam este tizenegykor, ha tudom, hogy ez úgyis úszógumiba megy, mellesleg rosszul fogok aludni és mar a bűntudat? Miért találkozom újra meg újra azokkal, akik társaságában lehangolt és reményvesztett leszek? Miért teszek meg valamit, ha már előre tudom, hogy nem lesz jó vége? MIÉRT?

Ahhoz, hogy közelebb kerüljük a téma megfejtéshez, több aspektusból érdemes megvizsgálni azt.

Elsőként tisztázni kell, hogy tudom-e, hogy amit teszek, magam ellen teszem?
Nagy különbség van aközött, amikor tudatlanul cselekszünk magunk ellen, vagy pontosan tudjuk, hogy mi jó és mi nem nekünk, és azt választjuk", ami nem jó nekünk.
Ha tudatlanul tesszük, a megoldást akár egy szembesülés is meghozhatja.

Sokkal nehezebb dolgunk van akkor, ha pontosan tudjuk, hogy magunk ellen teszünk, mégis folytatjuk, sőt, olykor még büntetjük is magunkat érte. Itt már rögtön szembesülünk az önbüntetés, sőt az önszabotázs fogalmakkal. De most maradjunk az önmagunk jólléte ellen való cselekvésnél.

Ebben a témakörben nehéz lineáris ok okozati összefüggést megadni, bármi, amit előtérbe helyezünk, csak féligazság lenne, vagyis a valóság egy aspektusa. Ezért ahelyett, hogy ez azért van, mert" irányába mennénk, képzeljünk el egy kockát, aminek sok oldala van.

Első nézőpont: Rövid vagy hosszú távú megoldás?

Bevezetésként fontos tisztázni, hogy bármit teszünk, azt annak érdekében tesszük, hogy segítsük magunkon. Hogy minél gyorsabban feloldjuk a bennünk lévő feszültséget. Ha ebből a szempontból nézzük, akkor teljesen érthető, hogy a leggyorsabb mód nem feltétlenül a leghatékonyabb, leghasznosabb, legtartósabb. Egyszerűen csak a leggyorsabb.

A gyorsaság önmagában nem ártalmas, semmi gond nincs azzal, ha gyorsan szeretnénk megszüntetni a kellemetlen feszültséget (idegességtől dühig). Több dolgot érdemes viszont szem előtt tartani:

1) A gyors megoldás minőségét, vagyis nem mindegy, hogy elvégzek egy légzőgyakorlatot vagy elszívok egy cigit.

2) A gyors megoldások gyakoriságát: ha más nincs kéznél, akkor egyszer-egyszer a gyorsétellel is lehet éhséget csillapítani. Csakhogy minden, amit rendszeresen teszünk egyszer csak megszokássá válik.

3) Folyamatos felületi kezeléssel elszalaszthatjuk a lényegi kezelést. Tegyünk fel, hogy gyakran feszültnek érezzünk magunkat és arra is rájöttünk, hogy a futás megnyugtat, tehát amint csak módunk van, futunk. Ez eddig remek, csakhogy a feszültség fennmarad, csak futás közben és után csillapszik. Fussunk többet? A fennálló feszültség arra utal, hogy van valami, ami megoldásra vagy feloldásra vár (önbizalomhiánytól kezdve évekig tartó párkapcsolati problémákig). Ha folyamatosan a rövidtávú megoldásokra koncentrálunk, könnyen lemaradhatunk a lényegről. (Természetesen, ha megtaláltuk a feszültség okát, és oldottuk is, attól még nyugodtan elmehetünk futni, mert jól esik, és egészséges

Összesítve: amikor a hirtelen stresszre válaszként számunkra ártalmas viselkedést választunk (cigaretta, túlevés, stb.) ezt azért tesszük, mert rövidtávon gyorsan oldja a feszültséget.

Második nézőpont: Miért ismétlünk olyan viselkedést, vagy helyzetre/konfliktusra adott reakciót, ami hasonlóan végződik, mégis újra és újra belecsúszunk (ami elmélyíti a konfliktust, vagy számunkra kellemetlenül végződik, vagy maga a folyamat kellemetlen).

Választható utak:
1) nem látunk más alternatívát, mert nem tudjuk, hogy létezik, mindig is így reagáltunk

2) már hallottunk/olvastunk más lehetőségről, de a pillanat hevében a megszokott
reakció a gyorsabb és “egyszerűbb"

3) tudjuk, hogy van más lehetőség, néha tudunk is már élni vele, de ha érzelmileg túlfűtött állapotba kerülünk, akkor újra belecsúszunk a megszokottba

Több oldala van még az elején említett kockának, de azért, hogy megoldást is javasoljunk, most álljuk meg egy pillanatra.

Mi segít ilyenkor kilépni az ördögi körből? A valódi megoldás abban rejlik, hogy megismerjük önmagunkat és tekintettel a saját igényeinkre, törekedjünk az egyensúlyra.

Számodra vonzó jövőkép. A jövőkép segít a fókusz tartásban és abban, hogy a pillanatnyi választásainkat is rendeljük alá a hosszútávú célunknak.

Önismeret, igen, önismeret. Feltérképezni saját valódi igényeidet, és mivoltodat. Felvállalni önmagadat mindestül és önazonos életet élni. Mint tudjuk, az önismeret nem pirula, hanem folyamat. Egy olyan folyamat, ami által a bennünk lévő addig ismeretlen működési mechanizmusok és reakciók helyükre kerülnek, ismertté válnak, már nem tudnak hátulról támadni. Mi is megtaláljuk a magunk helyét magunkban és a világban egyaránt. Az önismeretről bővebben itt olvashatsz.

A viselkedési és reagálási alternatívák felkutatása és gyakorlása

Ha a számodra kellemesebb viselkedési formákat be tudod azonosítani (egyedül vagy segítséggel), akkor azt egyre több helyzetben próbáld alkalmazni is. Első alkalmakkor még nagyobb erőfeszítés lesz ezt választani a kritikus helyzetben, mert ugye alapvetően stresszhelyzetben leszel, ahol külön oda kell figyelned arra, hogy felismerd a helyzetet, tudd, hogy általában így meg így szoktál erre reagálni, de most venni egy nagy levegőt, és előszedni a tarsolyodból a számodra jobb megoldást, és bevetni (cigi helyett légzőgyakorlat, vita helyett néhány nyugodt mondat, amiben reagálsz a másik félre, de nem mész bele a drámába, hanem a helyén kezelve lezárod és átvezeted a témát). Az első pár alkalom után ez is kezd majd a megszokott reakciók közé átkerülni, amikor egyre kisebb energiabefektetéssel leszel képes használni.

A 3 pontot együtt alkalmazva kapod a legjobb és legmélyebb és legtartalmasabb változást.

A következő részben az ehhez a témához tartozó önszabotázst, önbüntetést, halogatást fogjuk megtárgyalni.

Oszd meg velünk az ezzel kapcsolatos véleményedet akár a megjegyzéseknél, akár e-mailen: info@vegtelenlehetoseg.hu
A célunk, hogy arról írjunk, ami számodra értékes és hasznos!

Jó önfelfedező túrát!
 
 
0 komment , kategória:  SZEMÉLYISÉGFEJLESZTÉS  
Test – Szellem – Lélek, avagy egyensúly mesterfo
  2016-12-18 13:51:58, vasárnap
 
  Test - Szellem - Lélek, avagy egyensúly mesterfokon . - a Lelki sík
Visszakanyarodunk az egyik kedvenc témánkhoz néhány szó erejéig, azaz a Test-Szellem-Lélek egyensúlyához, mégpedig azért, hogy körbejárjuk az eddig nem tárgyalt Lelki síkot.

Ez egyszerre egy hálás és egy nehéz téma. Látszólag sokat foglalkozik vele mindenki, valójában azonban eléggé nehéz erről nyíltan beszélni, mert ez az a terület, amiből legkevesebbet mutatunk kifelé. Hiszen a legtöbb dologhoz, ami történt, történik velünk, valamilyen érzésünk fűződik, folyamatosan érzünk valamit, csak éppen az esetek nagy többségében nem állunk meg, hogy megfigyeljük magunkat, az érzésünket, és tegyünk ezzel ott és akkor valamit. Rosszabb esetben, a profik" arra is képesek, hogy a tudatukkal blokkolják a feljönni készülő érzelmet, nehogy veszélyessé" váljanak.

Csakhogy ezek az elfojtások lenyomatként megmaradnak bennünk, és más formában elő próbálnak majd jönni valahol. A meglepetés az, hogy még a pozitív érzelmeinket sem éljük meg mindig teljesen. A folyamatos rohanás, a ,,hasznossági kényszer" elveszi tőlünk az időt arra, hogy megint csak megálljunk, és a számunkra kellemes helyzetet, élményt az utolsó cseppjéig kiélvezzük.

Nézzünk egy kis listát a leggyakoribb elfojtásainkból (a teljesség igénye nélkül), és pár tippet, hogy akár hogy is kezelhetnénk ezt:

Valakinek már a személye is bosszant

(kolléga, főnök, szomszéd), akárhányszor a közelében vagyunk, vagy leszünk, már a gondolata is stresszel. Biztos, hogy valami nézeteltérés lesz belőle. Rendben, ez egy düh érzés. Ha csak megpróbálunk jópofát vágni a dologhoz, vagy csendben átvészelni, esetleg előre támadni, mint legjobb védekezés, azzal nem oldjuk meg a kérdést. Nem az a fontos, hogy tényleg rászolgált-e az illető az ellenszenvünkre, inkább az, hogy vajon kit látunk benne igazából? Az ilyen mély ellenszenv és az ehhez kapcsolódó düh érzése egy jóval régebbi konfliktusból, sérülésből való, azaz azonosítjuk a mostani személyt egy másikkal, aki valaha régen (gyerekkorunkban) bántott minket. Ha az a régi konfliktus nem oldódott meg, akkor a fájdalom egy új arc segítségével tör utat magának. Másik lehetőség, hogy saját magunk egyik tulajdonságát látjuk benne felnagyítva, amit magunkban nagyon nem szeretünk. Mindkét esetben a saját belső feszültséget érdemes oldani, és megkeresni a gyökerét. Ha ezt megtesszük, már nem is fogjuk annyira bosszantónak találni a másikat. (Vagy eltűnik a közelünkből)

Merjük elmondani, ha valami bánt!

Gyakran a mindennapok hevében kapunk olyan megjegyzéseket, vagy kerülünk olyan helyzetbe, amiben a másik viselkedése rosszul érint, nem erre számítottunk, megbánt. Ez lehet a kis bántástól a mély fájdalomig menő. Nem mindig merjük kimondani ilyenkor rögtön, mit érzünk, mert mi nem akarjuk megbántani a másikat, vagy mert félünk a reakciótól, esetleg a konfliktust akarjuk elkerülni, de más oka is lehet. Ha találunk pár olyan mondatfordulatot, amivel viszonylag nyugodtan el tudjuk mondani, hogy mi esett rosszul és miért, azzal általában pozitív eredményt érhetünk el. A lényeg nem az, hogy a másikat a földbe tiporjuk, hanem hogy tudja, amit mondott (tett), nem esik jól nekünk. Ha megtanuljuk elmondani a másiknak az érzéseinket, egyrészt azonnal megkönnyebbülünk, és nem cipeljük magunkkal a konfliktust, másrészt a másikat is ,,tanítjuk", hogy ugyanígy tegyen. Ha pedig mégis konfliktus lesz belőle, merjük felvállalni, mert ha önmagunkért nem tudunk kiállni, akkor hogy várjuk el, hogy más megtegye.

Szeressük eléggé önmagunkat!

Általában egy rakás bűntudatot hordozunk magunkban, és ez meglehetősen meghatározza a lelki síkunk működését. Hogyan szerethetnénk igazán magunkat, és hogyan várhatnánk így, hogy más szeressen, mikor annyi mindenben hibáztunk életünkben, esetleg alapvetően nem tartjuk magunkat elég jónak, elég szerethetőnek. Ez persze tudattalanul működik, de emiatt mehetnek tönkre kapcsolatok, vagy lehet feszültebb egy-egy viszony, mint lehetne. Vigyázat, sokszor a bűntudat olyan helyzetekből származik, ahol konkrétan nem követtünk el semmit, mégis felelősnek éreztük magunkat, tudatosan vagy tudattalanul, például gyerekkorban a szülők válásakor, vagy ha sokat veszekedtek, vagy ha az egyik vagy mindkét szülő nem úgy foglalkozott velünk, gyerekekkel, ahogy az jól esett volna. Ilyenkor szinte minden gyerek úgy érzi, ő nem volt elég jó, ő a hibás, amiért elváltak a szülei, ezért nem úgy bánnak vele, ahogy szeretné. Ha ezt nem sikerült valamilyen módon feloldani, helyre tenni, nem racionálisan, hanem érzelmileg, akkor ennek a hatását bizony visszük magunkkal az érzelmi életünkben. Azért fontos, hogy ne csak a fejünkben tegyük ezt helyre, mert persze felnőtt fejjel az ember sok mindent megért, meg is tud bocsátani, de az nem hat a zsigereinkben maradó hiányérzetre, fájdalomra. Ahhoz, hogy a változás, elfogadás teljes legyen, szükség van arra, hogy azon a szinten történjen a helyreállítás", ahol az eredeti konfliktus, hiányérzet, fájdalom keletkezett. Ez pedig csak érzelmi stresszoldással lehetséges. Ha képesek vagyunk ennek a mélyére nézni, a fájdalmak ellenére, egy egész más életminőséget tapasztalhatunk meg.

Foglalkozzunk többet olyan dolgokkal, amik jól esnek nekünk.

Legtöbbször annyira rohanunk, először a család, a munka, a háziállatok, bármi, csak mi nem, hogy ránk már nem jut idő. Majd ha mindent kipipáltunk, esetleg jöhet valami, ami nekünk esik igazán jól. Egy kis testmozgás, olvasás, zenehallgatás, tánc, bármi, ami nemcsak kikapcsol, de fel is töltődünk tőle. Nem, a számítógépes vagy telefonos játékok nem ez a kategória, az csak kikapcsolódásnak álcázott figyelemelterelés. Szánjunk minden héten többször időt arra, hogy magunkkal is foglalkozzunk. Higgyük el, hogy az erre fordított idő nem pocsékolás, mert nyugalomban, visszanyert erőben, lendületben sokszorosan megtérül.

Mutassuk ki a pozitív érzelmeinket is!

Nemcsak nekünk vannak lelki, érzelmi igényeink, hanem a környezetünknek is. Ne legyünk olyanok, mint a székely bácsi, aki egyszer mondta a feleségének, hogy szereti, és majd szól, ha változás lesz. Nem az a fontos, hogy naponta gépiesen megismételjük, szeretlek. Mutassuk ki apró gesztusokkal, hogy a másik fontos nekünk, lehet ez társ, gyerek, szülő, barátnő, bárki. Figyeljünk rá valóban. Ne csak kutyafuttában dobjunk oda két szót, hanem keressünk időt arra, hogy együtt legyünk, valamit csináljunk együtt, amit mindketten (többen) élvezünk. Ezért nem mindegy, kikkel, hogyan töltjük a mindennapjainkat. Az együtt töltött idő ne nyögvenyelős, szinte kötelező legyen, hanem kellemes, amikor feltöltődünk, felhőtlenül jól érezzük magunkat. Az együtt élés természetes súrlódásait is könnyebben fogjuk venni, ha van miből töltekezni. És nem utolsósorban önmagunknak is nagyon jó érzést okoz, ha másokkal őszintén kedvesek vagyunk.

Izgalmas önfelfedező túrát!

Rita és Andi
 
 
0 komment , kategória:  SZEMÉLYISÉGFEJLESZTÉS  
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 79 
2017.02 2017. Március 2017.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 209 db bejegyzés
e év: 1195 db bejegyzés
Összes: 29591 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1971
  • e Hét: 8100
  • e Hónap: 84845
  • e Év: 237778
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.