Regisztráció  Belépés
bozsanyinemanyi.blog.xfree.hu
Legyen szíved, mely sosem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz. /Charles Dickens/ Bozsányi Lászlóné. Manyika.
1948.03.10
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 76 
Amikor nincs tovább
  2018-04-07 22:47:34, szombat
 
  Amikor nincs tovább
...... ......Egy darabig elvisz a láb is ...
de gyilkos ingoványhoz ér ...
félelmetes szakadékhoz ér ...
zúgó folyam partjához ér ...
és akkor nincs tovább.

Egy darabig elvisz a szív is ...
utat lel ingoványon át
lélékvesztőt a folyamon ...
aztán elér oda, ahol
a szívnek sincs tovább.

És ha már a szív sem lel utat
át gyilkos ingoványokon,
folyamon, sellőn, tengeren:
a hiten, a hiten a sor,
és mégis van tovább.

A hit elvisz... elvisz a célig.
Megfáradottnak szárnyat ad.
És vészen át és poklon át
oda, az Istenig ragad.
És akkor nincs tovább.

Nincs tovább, mert vége az útnak,
és nincs tovább a küszködés,
és nincs tovább a fájdalom.
Csak az élet, csak az öröm,
a béke van tovább.

Túrmezei Erzsébet


 
 
0 komment , kategória:  Túrmezei Erzsébet versei.  
Újra meg újra
  2018-01-03 15:32:39, szerda
 
  ...... .......Újra meg újra

Ifjúsági óra. Születésnap.
Az ünnepelt egy énekverset választ.
Tizenhat éves nyúlánk, barna kislány
ragyogó szemmel adja meg a választ:
"Ma újra hűséget fogadok!"

S ének közben mindegyikünk talán
egy virágos, fehér oltárra gondol...,
egy szent órára..., s arra, hogy mi lett
azóta a drága fogadalomból:
"Ma újra hűséget fogadok!"

Kísértések tépázó, vad szele
süvöltött át virágaink felett
kavarta a hétköznapok porát...
És a hűség... a hűség hova lett?
"Ma újra hűséget fogadok!"

Elnémulna, s könnyen-ígérgető,
bűnös szánkra dermedne énekünk:
ha maga Krisztus nem állna elénk:
mivel a szent keresztségben nekünk
Ő egyszer hűséget fogadott.

S az a hűség oltalmazott, kísért,
erőt jelentett, védő várfalat.
Soha nem kellett megújítani,
mert nem fogyott el, s mindig új maradt.
Ő egyszer hűséget fogadott!

"Ma újra?" Énekeljünk hát, igen!
Mi, akik róla elfeledkezünk,
s elengedjük erős kezét, pedig
Ő híven fogja erőtlen kezünk.
"Ma újra hűséget fogadok!"

Énekeljünk, ha évek szállnak el!
Énekeljünk, ha napok múlnak el!
Boldog, aki minden új reggelen
új szívvel, új hittel így énekel!
"Ma... újra... hűséget fogadok!"

Túrmezei Erzsébet


 
 
0 komment , kategória:  Túrmezei Erzsébet versei.  
Adventi éjszaka
  2017-12-03 14:40:11, vasárnap
 
  Adventi éjszaka

Fehér takaró,
ezüst fénytartó,
valót eltakaró.
Mintha nem volna más,
csak ez a ragyogás:
titokzatos, csodás.
Nincsen se hang, se zaj,
nincsen se seb, se baj,
se sóhajtás, se jaj...
Se bün, se szenny, se sár,
se szin, se könny, se kár,
csak hó és holdsugár.
Hiszen igy volna jó.
De nem ez a való.
Csal a fénytakaró.
Alatta szenvedés,
szenny, sár, ... elfödni és
elrejteni kevés
a hó és holdsugár.
De Valakire vár
a holdfényes határ.
S ez az adventi, mély,
havas és holdas éj,
titkot tud: Jön! ... Ne félj!

Túrmezei Erzsébet



Új év új útján
Aradi testvéreimnek

Még ádvent volt... és félelmes sötétség...
minden megdermedt.
De szívünk mélyén ádventi ígéret
zenéje zengett,
hogy nem lesz mindig szorongattatás!
Megszületik a betlehemi Gyermek!
Nevezik majd Csodálatosnak,
erős Istennek...
és összetöri a terhes igát.

Azóta karácsonyi örömmel
szánk boldog hozsannát kiált.
Hisz a Csodálatos meghallgatott
sóhajt, kiáltást, csengő imát.

Szívünkben még fájó emlék remeg,
de már új év, új útján járhatunk,
mint karácsony utáni emberek!

Új utunk: megbocsátás, szeretet.
A Szabadító, a Csodálatos
előttünk jár, vezet.
Ő ad erőt nekünk.
Nyomába léphetünk.
Testvérünk lehetünk.
Együtt dicsérheti
életünk, énekünk
a szabadító, győzelmes kezet.

Túrmezei Erzsébet


 
 
0 komment , kategória:  Túrmezei Erzsébet versei.  
Jó reggelt!
  2017-10-13 22:57:12, péntek
 
  Jó reggelt!

Reggeledett.
Kitártam a zsalut,
s az ablakom előtti fán
megpillantottam egy kis verebet.

Csipogva "jó reggelt" köszönt a csendben,
s köszöntésére egy alvó ige
ébredt fel bennem,
hogy ne féljek,
mert sok kis verébnél drágább vagyok.

Borús az ég,
de ez az ige melegít, ragyog,
bevilágítja kezdődő napom.

S a mit se sejtő, szürke kis veréb
vígan szökdel tovább az ágakon.

Túrmezei Erzsébet


 
 
0 komment , kategória:  Túrmezei Erzsébet versei.  
Csodát virágzik a jelen
  2017-07-17 22:59:03, hétfő
 
  Csodát virágzik a jelen

"Csodálatos!" Teveled járni,
álljon utamba gátnak bármi....
erődnek hittel kaput tárni,
és új csodákra várni jó.

Mert neked új csodáid vannak.
Néha észrevétlen suhannak...
s nincsen látó szeme, csak annak,
aki meglátja a csodát.

Látó szem! Ámuló tekintet!
Segíts, Uram, meglátni mindet,
mint a harmattal telehintett
réten csillogó cseppeket!

Csodádat körülöttem, bennem
segíts boldogan észrevennem,
hogy az ének ujjongva zengjen,
és dicsérje irgalmadat!

Megújulás és bűnbocsánat!
Üde sarjat hajt a kiszáradt,
kopár fa, gyümölcshozó ágat!
Halál helyén élet terem.

Előttünk jársz! Te vagy az Élet!
A tegnap is hirdeti fényed,
de ha mi ma követünk téged,
csodát virágzik a jelen!

Túrmezei Erzsébet



Ma
...... .......Holnap talán az ajkam néma.
Hogy ne maradjak
szerető szóval
senki adósa,
úgy szóljak még ma.

Holnap talán merev a lábam.
Segíts, Megváltóm,
hűséges szívvel
szüntelen veled
járni a mában.

Holnap talán karom se mozdul.
Ma szent örömmel
úgy tegye dolgát,
mint a Te szolgád
itt s a síron túl.

Holnap tán a szívem is hallgat.
De ma hirdesse
minden verése:
Áldom, Megváltóm,
mentő hatalmad.

A tegnapot befödte véred.
Tied a holnap.
Nekem csak mám van.
Segíts hűséggel
ebben a mában szolgálni néked!

Túrmezei Erzsébet


 
 
0 komment , kategória:  Túrmezei Erzsébet versei.  
A minden, az minden!
  2017-07-14 13:34:09, péntek
 
  A minden, az minden!

Minden gondomat reád vethetem.
Nem csak az apró-cseprő gondokat,
a legnagyobbat is.
Nem csak a nagyokat, nehezeket,
a legkisebbet is!
Mert a minden, az minden!

És minden lehetséges, ha hiszek.
Lehetetlen, megoldhatatlan,
elérhetetlen nincsen!
Mert a minden, az minden!

És Tebenned mindenre van erőm.
Mindenre, sokra, kevésre,
szűkölködésre és bővölködésre...
testvérek terhét vállamra vennem,
Teeléd vinnem!
Mert a minden, az minden!

S mindenért hálát adhatok.
Derűs napok, borús napok,
örömök, szenvedések...
Minden szereteted fénye ragyog.
Mindet azért adod,
hogy cél felé segítsen.
Mindért hálaéneket mondhatok.
Mert a minden, az minden!

Túrmezei Erzsébet



Az alkalom

Jön... elmegy... többé nem látod soha.
Szobádba száll, mint csillogó madár...
s ha nem csukod be jól az ablakot,
huss, odafönn a kék magosba jár.

Úgy csillan meg, mint napfelköltekor
a réten villogó gyémántszemek...
s ha meg nem látod, percek múlva már
fűszálakon csak fájó könny remeg.

És neked már csak fájó könny marad
befátyolozni vétkes, vak szemed.
Nem adtad akkor... most már nincs kinek.
Nem tetted akkor... most már nem lehet.

Túrmezei Erzsébet



 
 
0 komment , kategória:  Túrmezei Erzsébet versei.  
............Újévi kérés
  2017-01-02 00:19:40, hétfő
 
  ,,Isten erejével a mázsás teher könnyű,
mint a szalmaszál - nélküle mázsás
súly a szalmaszál is." - Luther

Láttam, Uram!
Egyik béna volt, a másik aszott, sárga...
vagy nem volt lába...
De a Te fényed hullt a betegágyra!
Hitükkel elrejtőztek Nálad,
és úgy hordozták mázsás terhüket,
a Te erőddel, mint a szalmaszálat.

És láttam szalmaszál alatt roskadókat.
Mert mázsás teher
könnyű, mint a kis szalmaszál, Veled.
De nélküled
a szalmaszál is mázsás súly lehet.

Új évbe indulok,
és nem tudom, mi vár rám.
Csak azt tudom: velem vagy, nem hagysz árván.
Csak azt tudom: utam már kijelölted.
Mint bízó gyermek, járhatok előtted.
Te mérsz ki bút, örömöt, munkát, terhet,
s irgalmad mindegyikbe áldást rejtett.

Csak egyet adj: hogy céliránt haladjak,
hogy szalmaszálak alatt ne roskadjak!
És ha szereteted mázsás teherrel
tenné próbára ezt a gyenge vállat -
segíts úgy vinni mázsás terhemet
a Te erőddel - mint a szalmaszálat!

Túrmezei Erzsébet



 
 
0 komment , kategória:  Túrmezei Erzsébet versei.  
A megszegett kenyér
  2016-07-14 23:26:42, csütörtök
 
  Meghal a búzaszem. Aranykalász
Sarjad szívéből. Kaszasuhanás...
Halál, melyet megint halál követ:
a cséplőgép...kemény malomkövek...
az erjedés... a tűz... a fájdalom...
És most fehér kenyér az asztalon.

A szenvedések útján ím, felér
a Koponyák hegyének asztalára
és vár reánk a megszegett kenyér.
Mi, akik epedünk és éhezünk,
kinyújtjuk érte elaszott kezünk...
égi erőt, új életet nyerünk
és üdvösség az, amit érezünk

Túrmezei Erzsébet


 
 
0 komment , kategória:  Túrmezei Erzsébet versei.  
Kő az úton
  2016-02-20 19:54:15, szombat
 
 


Életed és bilincsed


Ha sorsod, hogy magyar vagy,
büntetlen el nem vetheted!
Ne gondold magadat vándormadárnak!
Fa vagy, s az Isten ide ültetett.

A fák nem kelnek útra,
ha esőtlen a nyár, vagy zord a tél.
Kiállják. Várnak esőt és tavaszt.
Életük és bilincsük a gyökér.

Fa vagy te is. Ínség tépázza lombod.
"Nagy a világ! Könnyebb lesz másutt!" - mondod.
És nem sejted, mi van a mélybe' lenn.

Indulsz, és titkos gyökerek szakadnak.
Csak egyre felelj, ne nekem, magadnak:
Mi vár a fára, ha gyökértelen?

Túrmezei Erzsébet



Ha nem teszek semmit se......

Most nem sietek,
most nem rohanok,
most nem tervezek,
most nem akarok,
most nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Most megnyugszom,
most elpihenek
békén, szabadon,
mint gyenge gyermek,
és nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

S míg ölet a fény,
és ölel a csend,
és árad belém,
és újjáteremt,
míg nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten,

új gyümölcs terem,
másoknak terem,
érik csendesen
erő, győzelem...
ha nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Túrmezei Erzsébet


 
 
0 komment , kategória:  Túrmezei Erzsébet versei.  
Ma!
  2016-01-30 22:39:40, szombat
 
  Holnap talán az ajkam néma.
Hogy ne maradjak
szerető szóval
senki adósa;
úgy szóljak még ma.

Holnap talán merev a lábam.
Segíts, Megváltóm,
hűséges szívvel
szüntelen veled
járni a mában.

Holnap talán karom se mozdul.
Ma szent örömmel
úgy tegye dolgát,
mint a Te szolgád
itt s a síron túl.

Holnap tán a szívem is hallgat.
De ma hirdesse
minden verése:
Áldom, Megváltóm,
mentő hatalmad.

A tegnapot befödte véred.
Tied a holnap.
Nekem csak mám van.
Segíts hűséggel
ebben a mában szolgálni néked!

Túrmezei Erzsébet



Utolsó idő!

Utolsó idő! Történelmi kor!
Néha, mint gyermekek színes kockájuk,
e súlyos szavakat játszva dobáljuk,
pedig egy is mi mindent eltipor!

Hiszen elbíbelődni még lehet
kicsi magunkkal! Mi fontosabb nálunk?!
Ha szalmaszál az útban, már megállunk.
S évek suhannak el fejünk felett.

Nem érjük fel az óriási napok
titkát: kisgyerek a koránkapott
kincsét... csak vesztegetjük tékozolva!

Nem halljuk, hogy ezekben a napokban
az Eljövendő súlyos lépte dobban.
Pedig még annyi megbízása volna!

Túrmezei Erzsébet
 
 
0 komment , kategória:  Túrmezei Erzsébet versei.  
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 76 
2018.03 2018. április 2018.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 103 db bejegyzés
e év: 620 db bejegyzés
Összes: 13464 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1300
  • e Hét: 25760
  • e Hónap: 69578
  • e Év: 342192
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.