Regisztráció  Belépés
skorpiolilike.blog.xfree.hu
"A szeretet és a bizalom elválaszthatatlanok! Egyik sem létezik a másik nélkül." Pné Marika
2016.01.12
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/26 oldal   Bejegyzések száma: 259 
Némethné Mohácsi Bernadett: Ősz éneke
  2016-10-24 20:03:23, hétfő
 
 



Némethné Mohácsi Bernadett
Ősz éneke

Hallgasd az ősz dalát, ahogy a fákkal énekel,
ahogy halk lépésekkel átsuhan a ház felett,
ahogy magával hordja az elhullott életet,
s otthagyja neked létét, a szomorú falevelet.

Hallgasd, mit susog a szellő szőtte lágy zene,
amit mond, az nem más, mint saját élete,
színekben pompázó falevél halk nesze,
erejét végleg elhagyó ősz éneke.

Elmondja virágzó ifjúsága fénykorát,
tündöklő napsütésben megkopott életet,
árnyékában szőtt szerelmek szép szavát,
az évszakok járta, örök földi életet.

Reményteli, színpompás dallam,
hallgasd, és tárd ki szívedet,
újra és újra, elharsogja halkan,
ősszel elsuhanva a ház felett.
 
 
0 komment , kategória:  Magyar irodalom-életrajzok   
Kőszegi György: AZ ŐSZ..
  2016-09-22 20:32:54, csütörtök
 
 



Kőszegi György:
AZ ŐSZ..

. Rövidülnek az őszi napok,
Köd takarja a sápadt napot,
Erdő mezítlen, fák lombja hull,
Várom, hogy belépj váratlanul.
Ősz, szomorúság féltestvérek,
Ablakon át a ködbe nézek.
Természet gyászol, sírja a nyarat,
a zöld lombból csak avar maradt.
A földön fakó szirmot látok,
Elbúcsúznak a szép virágok.
Fonnyadt levél és csendes ború
Sóhajom száll, szívem szomorú.
Egy borzolt tollú madár fázik,
Többi elment, ő itt tanyázik,
Társához búvik dideregve
Hogy énekeljen, Nincs már kedve.
Magányos ember borostásan,
Behúzódik egy vályogházba,
Dőlt fal, tört ablak, lyukas tető,
Beszitál rajt az őszi eső.
Szakadt cipőben mezítlábas,
Foltos nadrágja térdig sáros.
Szemében immár kihunyt a fény,
Azt sem tudja tán, mi a remény,
Kenyeret majszol egymagában,
Fogatlan száj, csorog a nyála,
Meleg étel, terített asztal!
Társ kéne, aki megvigasztal!
Ősz, ború, csendes nyomorúság:
Kilépsz, a szél az arcodba vág,
A nyirkos hideg csontodba rág
,Eszmélned kellne, ne így tovább!
Múljon az ősz a fagyos tél is
Legyek boldogabb végre én is
Ölelj át szerelemre várva,
Mártózzunk meg a napsugárban!
 
 
0 komment , kategória:  Magyar irodalom-életrajzok   
Vészi Endre: ARCKÉP EZER TÜKÖRBEN
  2015-08-02 19:51:14, vasárnap
 
  Vészi Endre:
ARCKÉP EZER TÜKÖRBEN


... Elkezdenéd újra?
El én!
Tiszta szívedből?
Nincs tiszta szívem.
És jó hideg aggyal?
Nincs hideg agyam.
Mert múlékony és nem múló anyag vagyok,
kit víz alá húz a kétkedés,
de földob, mint repkedő halat, a remény,
s mert tízezeréves feledés szunnyad idegeimben,
elhiszem, hogy itt az a perc,
mely újra szárnyra bocsájt.
 
 
0 komment , kategória:  Magyar irodalom-életrajzok   
B. Huszta Irén: ROMÁNC
  2015-08-02 19:48:33, vasárnap
 
 



B.Huszta Irén:
ROMÁNC


Nap süti arcod - rózsa a láz,
Lángol a bőröd, nyár szele ráz,
Lobban a vér és szív szava szól -
Nyár lobogása lopva dalol...

Izzik a tűz és reszket a lég,
Torpan a lépés, roggyan a térd -
Dobban a ritmus, botlik a láb;
Félelem éget, lökne tovább.

Langyos a tenger, forr ma a föld,
Trópusi hévtől sárgul a zöld.
Múlik az élet, ballag a nyár,
Őszre kihűlsz, s már nincs aki vár...


 
 
0 komment , kategória:  Magyar irodalom-életrajzok   
Farkas István: ÖLELÉS
  2015-08-02 19:44:10, vasárnap
 
  Farkas István:
ÖLELÉS


Én még sosem láttam a tengert.
Nem álltam partja homokjában,
hűs vize nem ölelt,
hulláma nem ringatott.
Nem láttam felette felkelni
vagy lenyugodni a napot,
víztükrében az éjszaka csillagait,
vagy az ég kékjét.
Nem csapta szélvihar arcomba
sós vízcseppjeit,
soha nem éreztem illatát
és nem láttam a háborgó vízbe
csapódó villámokat.

De néha elképzelem,
hogy ott vagyok és látom.
Úgy érzem, hazaértem,
megtaláltam otthonom.
Érzem érintését testemen,
ringat csillagfénytől ezüst
hullámain és úgy ölel,
olyan szerelmesen,
miként most csak
vágyaimban, kedvesem.

Szekszárd, 2006.08.09.
 
 
0 komment , kategória:  Magyar irodalom-életrajzok   
Imre Flóra: Törékenyek
  2015-02-17 09:30:39, kedd
 
  Imre Flóra: Törékenyek


A csend üvegjét feszíti a fagy.
Koppanó zaj a macskalépteké.
Mint déli szél, többé sehol se vagy,
vakon kereng az álom lefelé.

S amire visszaemlékezni fáj:
amilyenek voltunk.
Megroppanó csontozatát
most vallja meg a táj.
És felszakad az ég,
s ömlik a hó.
 
 
0 komment , kategória:  Magyar irodalom-életrajzok   
Túrmezei Erzsébet: HIÁBA VÁR...
  2015-01-25 18:00:35, vasárnap
 
 
Túrmezei Erzsébet
HIÁBA VÁR...

Megint haza indulok nemsokára
Nagy, néma csend borul a kis szobára.
Üres, kihalt lett, az ajtaja zárt.
Nincs már ott, aki eddig haza várt.

Békülten kimondom: Elköltözött.
Nem lakik többé az élők között.
Ó, hogy várt mindig, milyen nehezen!
Szorongva leste, mikor érkezem.

S egyszer csak elébe léptem,
Hogy felragyogott az a kedves kék szem!
Pedig szolgálatom hívó szavára
Én olyan gyakran hagytam őt magára,

És neki úgy fájt minden búcsúvétel:
Körül tipegett anyai féltéssel...
Amíg csomagoltam és rendezgettem
Szeme kísért...csendesen ült mellettem

s bele sűrítve szóba annyit mondott!
Azután...egyszer ő is útra kelt.
Végső tekintetével átölelt,
És indult...hangtalanul, csendesen.

Elment! Elment! Hiába keresem.
Ő utazott el!- ismételgetem:
Tudta, hogy örök hajlék hívja fenn
És most, előre ment és haza vár,

Csak egy kevés idő van hátra már,
S ha véget érnek próbák,földi harcok
Megint meglátom azt a kedves arcot
Ott, ahol többé nem kell búcsút venni-

Kicsiny szobánk most csendesen fogad,
De csendje is tud drága titkokat...
Hogy várt mindeddig....
hogyne várna rám:
Haza vár most is az ÉDESANYÁM.

 
 
0 komment , kategória:  Magyar irodalom-életrajzok   
Otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este.
  2014-12-09 19:26:02, kedd
 
 

Otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipihened magad. Kipihened az életet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon. Nem kell hozzá sok. Elég egy szoba. Ha tízen vagytok benne, az se baj. Ha mind a tízen egyek vagytok ebben, hogy haza tértek, amikor este hazatértek. Nem kell hozzá sok, csak egy szoba és egy érzés. Egy egészen egyszerű állati érzés: hogy ma itt élek. Van egy ágy, amiben alszom, egy szék, amire leülök, egy kályha, ami meleget ad. És hogy ebben a körülöttem lévő széles, nagy és furcsa világban ez a kis hely nem idegen és ma az enyém. Jól érzem magamat benne, ha kinézek az ablakon és kint esik az eső, vagy süvölt a szél. És hogy ha ide este bejövök, meglelem azokat, akik még hozzám tartoznak. Ez az otthon. Minden embernek módja van hozzá. Egy szűk padlásszoba is lehet otthon. Egy pince is. Még egy gallyakból összetákolt sátor is otthon lehet. Ha az ember önmagából is hozzáad valamit. Elég egy szál virág, amit az útszélen találtál. Egy fénykép, amit éveken keresztül hordoztál a zsebedben. Egy könyv az asztalon. Egy ébresztőóra. Mit tudom én: ezer apró kacat ragad az emberhez útközben. Ha mindezt érezni tudod: nem vagy otthontalan a világon.


Wass Albert











 
 
0 komment , kategória:  Magyar irodalom-életrajzok   
Hárs László: Levél az erdőből
  2014-11-15 12:20:20, szombat
 
 

Hárs László: Levél az erdőből

Az erdőből egy levelet
hozott a posta reggel,
egy száraz tölgyfa-levelet,
néhány sor zöld szöveggel.

az állt rajta, hogy eljött az ősz,
a nyáridőnek vége,
most már a néma télre vár
az erdő és vidéke.

A mackó barlangjába bújt,
elköltöztek a fecskék,
a tisztásokon zöld füvét
lerágták mind a kecskék,

nem hegedül a zenekar;
nagy most a tücskök gondja;
és újdivatú kalapot
nem visel már gomba.

Szétosztotta a körtefa
a fanyar vackort régen,
nincsen levél a bokrokon,
és pitypang sincs a réten.

Minden lakó elrejtezett,
üres az erdő, árva.
S a szélső fán egy tábla lóg:
"Téli szünet van, zárva."
 
 
0 komment , kategória:  Magyar irodalom-életrajzok   
Benedek Elek: Szeresd a fát
  2014-10-30 12:05:56, csütörtök
 
 


Benedek Elek: Szeresd a fát


Szeresd a fát, hisz ő is érez,
Gyengéden nyúlj a leveléhez.
Ágát ne törd, lombját ne tépjed
Hagyd annak ami, épnek, szépnek
Szeresd a fát!


Ő is anya, minden levele
Egy-egy gyermek, gonddal nevelve,
És gyermek minden ágacskája,
Szeretettel tekints föl reája,
Ne bántsd a fát!


Édes gyümölcsét várva várod
S te mégis letörnéd a virágot?
Szegény virág gyorsan elszárad
S te bánkódnál majd, késő bánat,
Ne bántsd a fát!


Megtépett fának nincs virága,
Mint a vak, úgy néz a világba,
Oly bús a fa, a tördelt, tépett,
Mint anyád, ha elvesztene téged.
Szeresd a fát!




 
 
0 komment , kategória:  Magyar irodalom-életrajzok   
     1/26 oldal   Bejegyzések száma: 259 
2018.03 2018. április 2018.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 287 db bejegyzés
e év: 1405 db bejegyzés
Összes: 54156 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 157
  • e Hét: 8677
  • e Hónap: 129987
  • e Év: 488726
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.