Regisztráció  Belépés
dorotea55.blog.xfree.hu
"Széttéphetetlen kötelék a szeretet, mi köztünk él. Életünk szépség és küzdés, összeköt bennünket a hűség." Gy Marcsi
1954.01.30
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 38 
Szerelem szikra...
  2015-03-19 21:36:02, csütörtök
 
 

Vincze Erika
Szerelem szikra...

Akarsz beszélni róla? Mondd!
Én csak csendben hallgatom,
hogy susog a szél a fák közt,
mikor lágy eső cseppje hull.

Állok az ablaknál szótlanul,
Ó! Talán csak egy pillanat,
s végre én is hallhatom,
mire meglehet, nincs is szó.

Cinkos mosoly ajkad szegletén,
szemeid csillogását értem én,
s, hagyom, hogy a csend szórja
számra csókodnak édes ízét.

Beszédes minden boldog ölelésed,
ujjaid gyengéd, simogató érintése.
Tested melegsége, szíved dobbanása,
lelkedben izzó szerelem szikrája.

Akarsz beszélni róla? Ne, ne szólj!
Csak szeress, én meg majd hagyom,
hogy szerelem szárnyán repüljünk
szorosan egymást ölelve, örökre!​
 
 
0 komment , kategória:  Vincze Erika  
Ne hagyj...
  2015-03-19 21:33:58, csütörtök
 
 
Vincze Erika:
Ne hagyj...

Ne hagyj elmenni, nem akarok.
Bármit is mondok, hazudom.
Szemembe nézz,ne fordulj el,
dac,harag háborgó lelkemen.

A sírás tudom, nem segít,
hova lett mára a józan ész?
Hová lett a kacér mosolyom,
csak könny csorog az arcomon.

Ne hagyj elmenni, nem akarok.
Gyötör a kétség, s a fájdalom.
Viharvert madárként didergek,
meleg ölelésed most jól esne!

Csupán egy pillanat, s indulok,
de hátha visszatart még egy szó,
egy utolsó érintés, halk sóhajod,
ne hagyj elmenni, nem akarok.




Link


 
 
0 komment , kategória:  Vincze Erika  
Jó, most már hagyom...
  2015-03-19 21:32:13, csütörtök
 
 


Vincze Erika
Jó, most már hagyom...

Jó, most már hagyom múljon csak el,
elengedett már végleg a két kezem.
Mint vihar kavarta szél a porszemet,
ujjaimmal morzsolom szét emlékedet.

Könnycsepp leszel fázós őszi hajnalon,
mikor fejemet majd a párnádra hajtom.
Kisírt szemekkel csak Rólad álmodom,
hiába múlt el minden, ha hinni nem tudom.

Jó, most már hagyom, múljon csak végre el,
hisz bánatos szívem Téged el nem felejthet!
Itt leszel már minden pillanatban szüntelen,
szomorú lelkem is magába zárt örökre.

Van fájdalom, mit az idő lassan begyógyít,
van az a lélek, mi egyszer meg is nyugszik,
de egyet nem tud, Téged örökre feledni,
hisz nem tudlak én már Téged nem szeretni!

Mint vihar után majd kis pataknak zúgása,
úgy nyugszik meg csendesen szívem dobbanása.
Nem vágyakozik, nem esdekel akkor már utánad,
csak halk sóhajom száll a hideg téli éjszakában.
 
 
0 komment , kategória:  Vincze Erika  
Hány esőcsepp....
  2015-03-19 21:29:46, csütörtök
 
 
Vincze Erika
Hány esőcsepp....

Hány esőcsepp mosta már el lépteink nyomát,
s könnyeinket szárította megannyi napsugár,
bárányfelhőn messze szállt szerelmes szívünk,
s összetörte lelkünk a fájdalmas, bús magány.

Magával sodor az ár, utazom az élet vonatán,
mellettem csak úgy szaladnak az égig érő fák,
a szívem azt súgja, ne siess, kicsit még várj,
a régi állomás padján ülve megpihennék már.

Gyermekként kacagva futnék a virágos mezőn,
tarka pillangót kergetve a lágy tavaszi szélben,
lecsuknám szemem a selymes, puha fűben,
s érezném újra a mezei virágok bódító illatát.

Játszanék megint ki nem mondott szavakkal,
ahogy egykor a szerelem szívemre rátalált,
s hagytam egyre messzebbre sodorjon a szél,
nyomán lelkemre virágot szór az emlékezés.
 
 
0 komment , kategória:  Vincze Erika  
Téli csendélet
  2012-01-28 20:56:25, szombat
 
 
Vincze Erika
Téli csendélet

Odakint csend honol, csak egy lélek kóborol,
szakadt tarisznyájában egy falat kenyér,
amerre visz az út, szórja szerteszét,
faágon didereg egy kismadár, talán enni kér.

Sirályok rebbenek a tó felett, ahogy alattuk
roppan a jég, lerázza a fáról a hólepelt a szél,
mint egy gyönyörű hölgy, ki aktjához ülni kész,
vászonra ecsettel festeném, oly csodálatos e kép.

Festenék várdombon vidáman csúszkáló gyermeket,
kacagva szánkózó, hógolyózó kicsi lányt, ahogy
sapkája pottyan a hóba, s keresi kipirult arccal,
aztán gondol egyet és hempereg a frissen esett hóban.

Kertek alatt éhes kutya csaholva oson magányosan,
piros házak kéményének füstje száll messze-messze,
jégvirágos ablakon át kukucskálnak a Holdat kémlelve,
lassan itt az este, megpihen a táj, nyugszik a természet.
 
 
0 komment , kategória:  Vincze Erika  
Félek
  2012-01-28 20:54:39, szombat
 
  Vincze Erika
Félek

Ébredésem lassú, mégis menni kell,
hajt az idő, egyre csak rendületlen.
Ma jó leszek talán, vagy egy gonosz,
kinek semmit sem ér egy kedves mosoly.

Hosszú a nap, hosszú a perc, s hogy
mit hoz az este nem is sejthetem.
Ülök a járda szélén, körülöttem csend,
csak egy pillanat, s én elveszek.

Indulnék, de nincs erő, lelkemből hova
lett a tűz, mi egyre csak űz, s már
az sem érdekel, csak innen messze el,
elhagyott már rég minden reményem.

Sötét és kihalt a város, fázom és én
egyre csak félek, az éjszaka farkasai
mind vérszagra éhes, nincs kegyelem,
nincs bocsánat, húsomba is belevágnak.

Botladozom, hullik a könnyem, kiáltok,
de senkit el nem érek, kezembe temetem
az arcom, hogy többé senki se lásson,
lelkem húrjain a magány járja a táncot.

 
 
0 komment , kategória:  Vincze Erika  
Lélekcsend.....
  2012-01-18 17:50:08, szerda
 
  Vincze Erika:
Lélekcsend.....

Átadom magam a csendnek, s csak hallgatok,
behunyom a szemem, hisz csak úgy láthatom,
képzeletem, hogy festi fent kékre az eget,
s aranyló csillámokat szór rám a nap tüze.

Odakint dér borítja a kietlen, rideg tájat,
s az erdő kopasz fái is sírva dalolásznak,
sűvítve, árván hajladoznak a hideg széllel,
akár a törött hegedűn játszó csend zenéje.

Vágyakozik lelkem zöldellő erdő sűrűjébe,
tükörbe néznék a kispatak hűsítő vízében,
odadőlnék az árnyat adó öreg tölgyfához,
úgy ölelném magamhoz az egész világot!

Fagyos, hófödte föld, merre csak szem ellát,
s a végtelenbe tűnő, álomba merülő határ,
elmélázgatok most magam is e messzességbe,
tavaszt álmodok ébren a téli szürkeségben.


 
 
0 komment , kategória:  Vincze Erika  
Suttogásom néma kiáltás
  2011-11-15 07:38:38, kedd
 
  Link



Vincze Erika
Suttogásom néma kiáltás
.
Lépteim nyoma a porban,
az eső majd elmossa.
Könnyeim csak hullnak,
a napsugár felszáritja.
.
Suttogásom néma kiáltás,
lehet meg sem hallod.
Sóhaj marad csak csupán,
szivemben csitul a vágy.
.
Felhő leszek sötét égen,
vihar a hullámzó tengeren.
Emlék egy megfakult képen,
néha csak a lelkem kesereg.
.
Csendben lehajtom fejem,
keresem lépteid nyomát.
Lelkem tépett húrjain
a dallam sem szól tovább.
 
 
0 komment , kategória:  Vincze Erika  
Magad vagy bennem...
  2011-09-09 07:22:46, péntek
 
  Vincze Erika
Magad vagy bennem...

Szívemben mindig ott élsz,
lelkemnek már része vagy.
Nem számit most a távolság,
Magad vagy bennem a gondolat.

Virág és gyertya kezemben,
bennem csak halk sóhajok,
egy-egy gyertyát gyújtok,
lángjába én is beleolvadok.

Melegség járja át a szívem,
érzem szinte közelségedet.
Lassan becsukom szemem,
oly jó hinni, itt vagy velem!

Sirodra teszem a virágot,
a szél zúgását hallgatom,
nyugodjon békében lelked,
örökké hiányozni fogsz!
Forrás: Internet
Link


 
 
0 komment , kategória:  Vincze Erika  
Eljő a hajnal
  2011-09-02 23:43:23, péntek
 
  Vincze Erika
Eljő a hajnal

Nézem, ahogy újra jő a hajnal, tudom,
az álom most már végleg elkerül.
Ezüst dér borul a csendes őszi tájra,
könnyezve hullnak cseppjei a rózsafa ágára.

Lágy fuvallattal jő a reggel, lassan nyítja
szemét a természet, s fentről ránk kacsint a napsugár.
Piciny madár keresi párját ázottan, dideregve,
lehet odaveszett még este a sötét rengetegben.

Egy szegény hajléktalan veri fel a csendet,
ahogy a kukák közt keresgél élelmet, szitkozódik
párat, aztán eltűnik az utcasarkon csendben,
mintha még nem járt volna egyszer sem erre.

Álmosan gördül a sárga villamos, ahogy csattog
alatta az időkerék, megállítani most nem lehet,
bandukol tovább egyre csak rendületlen, akár
éveken át,s nem kiálthat,hogy rég elfáradt már.

Valahol a távolban megérkezett egy új élet,
sírása messze száll a széllel. Szíve tele
félelemmel, lelke várja, reméli a szépet, úgy
kapaszkodik, bújik anyja édes kebelére.

Van, kinek talán ez a hajnal lesz az utolsó,
s ajkát épp most hagyja el a fájdalmas búcsúszó.
Még egyszer utoljára hívogat és gyengéden átölel,
lassan indulni kész, már várják fent az égiek.
 
 
0 komment , kategória:  Vincze Erika  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 38 
2017.09 2017. Október 2017.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 26 db bejegyzés
e év: 623 db bejegyzés
Összes: 9142 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1243
  • e Hét: 13002
  • e Hónap: 41077
  • e Év: 538510
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.