Regisztráció  Belépés
ametiszt54.blog.xfree.hu
" Amíg az embernek dolga van a földön, él. " (Márai Sándor) Pné Szabó Mária
2012.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
Albert Samain: Cleopátra
  2012-02-04 10:06:44, szombat
 
  Albert Samain. Cleopátra


Nagy csöndbe tornyának párkánykövére dűl,
s míg ég a füstölő, hódítva, szertelen
és pántlikás, kékes hajfurtje szétterül,
szivébe tengerként dagad a Szerelem.

Lilás szemhéj alól bámul, vad kéjt lehell,
elfogja a párnák ölén az ájulat;
nehéz arany láncot himbál a gyenge mell,
s lágy arca unalmat, lázas gyönyört mutat.

A szobrokon leng a nap rózsabúcsuja,
a bársony-árnyú est varázsos és buja,
és hogy a krokodil a nagy folyóba rí,

görcstől vonaglanak fehérlő ujjai,
borzong s magát puhán a vágynak adja át,
és érzi már, egy kéz zilálja a haját.

2

Az éj a Níluson lomhán száll szerteszét...
Látják a csillagok térdelni ottan őt,
sápadtan küldi el a félő szolganőt,
s rongyokra tépdesi fényes király-mezét.

Tornácán megfeszül, őrjöngve hentereg,
érett-gyümölcs-testén a vágy fuvalma száll,
mezítlenül fetreng! mint a tüzes nadály,
s isszák lehelletét a perzselő szelek.

Égő szemekkel néz és azt akarja ma,
hogy illatozza be a földet hús-szaga.
Ez a sötét virág, az égő kéjszirom,

s a Szfinx - körötte az unalmas, nagy fövény-
égő tüzet érez reves gránitkövén,
s halk reszketés fut át a végtelen sikon.

(fordította: Kosztolányi Dezső)
 
 
0 komment , kategória:  Albert Samain  
Albert Samain: Csöndes őszi nap
  2012-02-04 10:02:02, szombat
 
  Albert Samain: Csöndes őszi nap

Lassan megyünk, előttünk a komondor,
a régi úton járunk nesztelen,
a sápadt ősz vérzik a réteken,
és gyászruhás nők jönnek olykor-olykor.

A levegő pang álmosan, nyugodtan,
akár a börtön s kórház udvarán
és óra jöttén egy-egy halavány
arany gally az alvó gyepágyra koppan.

Közöttünk jár a Csönd... Akik hazudnak,
vidáman csapnak a nagy élet-útnak,
s a kikötőbe nem hallják a szent dalt,

de ma este a fák oly búsan állnak,
szivünkre leng a múlt, a régi árnyak,
s róluk beszélünk most a végtelen-halk

tájon, mint egy gyerekről, aki meghalt.

(fordította: Kosztolányi Dezső)

 
 
0 komment , kategória:  Albert Samain  
Albert Samain: Zene mellé
  2012-02-04 09:59:38, szombat
 
  Albert Samain: Zene mellé


Nyír s hárs remeg, ezüst berek,
A vízre hold szirma pereg...

S mint sűrü haj, amelyben alkonyszellők a fésűk,
Párfőmözi a nyár-éj, mely most a tó fölé csügg,
A tó nagy tűkörét, az ében tündöklésűt.

S az evező kél és zuhan,
Bárkám az álmokba suhan.

Már távol égbe lengve visz,
Nem földi víz már lent e víz

Két evezőm csapása lágy,
Egyik a Csönd, másik Vágy.

Ütemre, szemlehúnyva, így,
Szivem, a végtelenbe vágj,
Alélón, lomhán, ringva vígy!

Ott túl a hold figyel, - átkönyökölt a tájon, -
A csendre, mit a csónak szelid zaja puhán von,
S három friss liliom haldoklik a ruhámon...

Most, ajkadhoz remegni, halvány Éj, kéjre ágyas
E szirmok lelke szédül? vagy szédült lelkem vágyas?
Oh ezüst Éj! hajadban fésű a sűrű nádas...

S mint hulló holdsugár-sereg,
S mint víz, mit gyöngyözni verek,
A lelkem is zokog s pereg...
 
 
0 komment , kategória:  Albert Samain  
Albert Samain: Tavaszi est
  2012-02-04 09:51:38, szombat
 
  Albert Samain: Tavaszi est

Koratavaszi esték: titkolt és félvesejtett
Szerelmek... szelid szélben kibomló puha selymek...
Csiklándó légi ujjak... titokzatos tömjének...
Kicsordult égi kelyhe egy angyal szép kezének...
Oh, milyen vágy teszi, mily szívriasztó zajlás,
Hogy most a nők csípőjén oly epedő a hajlás?
Rózsásarany az alkony s a lég örömtől telt el,
S a város is, ma este, dalol miként a tenger.
A félig nyilt ajtójú parkban még fénylenek
Az áprilisi friss fák s köztük zöld por remeg.
Munkásnépét haza most engedi a műhely,
S kong sorba lomha léptük s oly szeliden merűl fel
Zord homlokuk az árnyban, mintha, hol bús szenny csorgott,
Lágy Veronika-kéz törülné le a kormot.
A hétnek vége már s vidáman az est hűsét
Harangszó zengi át, mert holnap itt a húsvét;
Oh, vén gót tornyok öblén reszkető agg harangszó,
Ódon, katholikus korok mélyéről hangzó, -
Zeng-bong s szivünkben is, szelíden vélerezgvén,
Valami kopott húr zsong, áhítatos s keresztyén.
De már, bús fátylai alatt is szép mosolygó,
Az éj, a pogány papnő jő s már az arany bolygó,
A hold, a mély azúron rajzolva fínom ívet
Mind magasabbra leng s egyre tisztább s szelídebb.
Egy perc, s az égő város egyszerre elcsitúl,
Azt mondanád, reá most lágy asszonykéz simúl.
Lassan minden zaj elhal és minden szín kiég,
Áll az esti varázslat: és minden csupa kék!
Oh perc, feledhetetlen, mikor a tömeglélek
Is érzi, hogy a tűnt nap egy kis tovatünt élet...
A szíven át most kósza vágy lágy hulláma illan,
Míg az árnyban kocsik lámpás-csillaga csillan.
Oh, tavasz-esték: halk szél... heve könnyű sohajnak...
Édes szemek... szelíd kéz... epedve nyíló ajkak...
S a Szerelem, rózsával fogai közt, hanyag
Bájjal, földre lecsúszó köpenyben, hallgatag
A folyó korlátjára könyököl puha-resten,
És fátylas szép szemével, kegyetlen ifju isten,
Míg arany tegezébe nyúl, mely nyillal tele,
Rámosolyog az Éjre s az egyetért vele.

(fordította: Tóth Árpád)
 
 
0 komment , kategória:  Albert Samain  
Albert Samain: Ida
  2012-02-04 09:43:11, szombat
 
  Albert Samain: Ida


Olyan volt, mint egy norvég szeptember-reggel, halvány,
És mint delejes Észak, úgy vonzott, oly szelíden,
Összhangba békülőn halkúlt körűlte minden
Mint lépések zaja, a süppedt hóba halván.

Mi tette, mily varázs, hogy e bús fiatal lány
Arcáról már fenséggel, melyben póz s kényszer nincsen,
Kezdettől fogva, halkan, holtak szépsége intsen?
Ha jött, szentségtörés lett a zaj a vígak ajkán.

Búja volt szenvedélye, szemei nagy taván
Csendes tünődés bolygott evezve tétován,
Titkot ivott magába minden, amihez ért.

S így - szelid ujja játszván aláomló hajával -
Ijedten elhaló, szemérmes sóhajával
A hallgatás kéjének élt.

( Ford.: Tóth Árpád )
 
 
0 komment , kategória:  Albert Samain  
Albert Samain: Meghitt muzsika
  2012-02-04 09:40:50, szombat
 
 

Albert Samain: Meghitt muzsika

Arany keretben
Alig rebben
Álmosan ingva, az órainga.

S révedezünk mi,
Tévedezünk mi,
Csend csodataván, céltalan ringva.

Zongora-húr zsong,
Aléltan búsong
A végső akkord, s egyre lágyabb

S lelkünkre hullván
- Enyhe hullám -
bomló gyürűkben bánattá bágyad.

A tikkadt szőnyegen
Bús-betegen
Egy megtört rózsa, a halált várja

S halkan kél s dússá
S isteni bússá
Nő bennünk is a halál vágya.

S nézd, ott az ágy van,
S emeli lágyan,
Mint ünnepi sátrat, mennyezetét

S nagy, komor teste
Olyan ma este
Mint egy mélázó isten és setét:

Csókjainkról mereng -
Míg remegve leng
A légben párfömöd, a szűz-buján kevert:

Ó, rontó ital üdve!
Fínoman szűrve
Virágból, mely öled hevén hevert!

Áttetszőn fénylik
Szemed s örvénylik
Mélabús mélye, zöld szakadék

S mélyén beteg zsarát
Rezgeti sugarát
Halódva s példázva a bús szenvedélyt.

Így jó! - veled!
Mindent feled
A szív: időt, bút, kínokat, szeretve!

Ujjamon át,
Míg szorítva fon át,
Csorduljon szerelmem minden kis eredbe!

Így, így egekbe
Lágyan lebegve!
A kaján és csúf föld semmivé lett!

Így, mit se tudva,
Révbe se futva,
Ó egyetlen és muzsikás Élet!

Ne szólj, ne szólj!
Vagy legyen oly
Halk szód, mint a szív titkos óhaja,

Mely úgy hal el,
Mint hópehely-
Párnán egy angyal égi sóhaja...

(Ford.: Tóth Árpád)
 
 
0 komment , kategória:  Albert Samain  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2018.07 2018. Augusztus 2018.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 999 db bejegyzés
Összes: 15131 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 404
  • e Hét: 404
  • e Hónap: 15739
  • e Év: 351154
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.