Regisztráció  Belépés
ametiszt54.blog.xfree.hu
" Amíg az embernek dolga van a földön, él. " (Márai Sándor) Pné Szabó Mária
2012.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Arthur Rimbaud: Riadtak
  2012-02-08 19:56:24, szerda
 
  Riadtak

Feketén a hóban, a ködben
a fénylő pinceszelelőben
faruk kerek,

- nyomorúság! - öt kicsi, térden,
nézi, hogy késziti a pék lenn
a kenyeret.

A szürke tésztát megsodorva,
látják, egy izzó lukba tolja
a pőre kéz.

Hallják, amint a jó kenyér sül.
A pék arcán bő nevetés ül,
úgy fütyürész.

Egy se moccan, odatapadnak
s szívják a rőt, ölmeleg ablak
jó illatát.

Mikor, tán esti vigalomra,
kiszedik mind a zsemlyeforma
cipók sorát,

s a füstfogta gerenda s négy fal
árnyában dalt zeng a kenyérhaj
meg a tücsök:

hő létet ont e pincemély itt,
s rongyuk alatt ujjongni érzik
a lelkük ők,

s úgy föltolul bennük az élet,
hogy dérvert Jézuskák szegények,
kis rózsaszin

orruk nekinyomva a vasnak
bedünnyögnek kábán az ablak
rácslukain,

csöpp állatkák, imát rebegnek
s oda dőlnek, honnét e mennynek
friss fénye süt,

oly mélyen, hogy nadrágjuk szétmegy,
s leng ütemén a téli szélnek
a pendelyük.

RÓNAY GYÖRGY FORDÍTÁSA
 
 
0 komment , kategória:  Arthur Rimbaud  
Arthur Rimbaud: Az első este
  2012-02-08 19:54:59, szerda
 
  Az első este

A fotelban ült, neglizsében,
s az ablakhoz kaján fejek,
nagy fák dugdosták indiszkréten
egész közel a szemüket.

Félmeztelen helyezkedett el
s összekulcsolta a kezét.
Kis lába fázós élvezettel
nyúlt a földre, s szép volt, de szép.

Néztem, hogy röpdös a hajában
egy kis sárga sugár vidám
pillangóként s a mosolyában
s a keblén: légy a rózsafán.

Megcsókoltam finom bokáit.
Ő fölényesen kacagott;
hangja úgy trillázott, sokáig,
mint eltört üvegdarabok.

A kis láb ijedten huzódott
az ing alá: "No, ne bomolj!"
Ha megbocsátotta a csókot,
a gúnykacaj se volt komoly.

Szeme hogy dobogott szegényke,
amikor lezárta a szám!
Ő kényeskedve húzta félre
a fejét: "Ez sok, igazán!

Úgy látszik, jó lesz tudnod, úrfi..."
De csók következett megint,
s ő nem bírt többé haragudni
s nevetett, most már szív szerint...

Fotelemben ült, neglizsében,
s az ablakhoz kaján fejek,
nagy fák dugdosták indiszkréten
közelre sóvár szemüket.

SZABÓ LŐRINC FORDÍTÁSA
 
 
0 komment , kategória:  Arthur Rimbaud  
Arthur Rimbaud: Ofélia
  2012-02-08 19:50:14, szerda
 
  Arthur Rimbaud: Ofélia

1.

A hűs, sötét habon, hol csillag alszik este,
fehér Ofélia, mint egy nagy liliom,
lassan leng tova, bő fátylai közt lebegve.
S hallalik zengenek a messzi csaliton.

Im ezredéve már, hogy Ofélia sápadt
árnyként bolyong a nagy fekete folyamon.
Im ezredéve már, hogy szelíd tébolyának
borzong románcain az esti fuvalom.

Mellére szél simul hűs csókkal és kibontja,
mint pártát, habokon hintázó fátyolát.
Vállára fűz borul borzongva és zokogva,
s áthajlik álmodó nagy homlokán a nád.

Körötte suttogón a vízirózsa rebben.
Egy-egy fészket riaszt az alvó nyírfalomb
ága közt néha, s rá szárnyak nesze remeg fenn.
S az arany csillagok rejtelmes dala zsong.

2.

Sápadt Ofélia, mint a hó színe, oly szép,
meghaltál, gyermekül, a folyam elrabolt.
Mert füledbe a szél, amint betört a norvég
hegyek felől, a vad szabadságról dalolt.

Mert titkos fuvalom suhant, hajad cibálva,
merengő lelkeden furcsa zsivajjal át,
hogy fák panasza közt, éjszakák sóhajára
meghallotta szived a természet szavát.

Mert megtörte dühös hörgésével a tenger
oly lágy, oly emberi leányka-bajodat,
s mert lábaidhoz ült egy áprilisi reggel
némán, szegény bolond, egy sápadt, szép lovag.

Szabadság, vágy, egek: szegény őrült, mily álom!
Megolvadtál hevén, mint hó a láng felett.
Elfulladt a szavad a roppant látomáson.
- S a szörnyü Végtelen megölte kék szemed.

3.

S a költő szól: bolyongsz, csillagsugárban, este,
keresve, hol van a hajdan szedett virág;
s hogy látta a vizen, fátylai közt lebegve,
mint nagy liliomot, fehér Oféliát.

RÓNAY GYÖRGY FORDÍTÁSA
 
 
0 komment , kategória:  Arthur Rimbaud  
Arthur Rimbaud: Érzelem
  2012-02-08 19:49:17, szerda
 
  Érzelem

(Sensation)

Kék éjeken megyek majd, vad-csapásokon,
szálkás búzakalászok serege kisér.
A rét: langy üdeség - suhogok álmodón
s hagyom: lengő hajam mossa a nyári szél.

Ajkam meg nem nyilik s lelkemben nem fogan
egy gondolat sem, csak viharzó szerelem
s a Természettől elbüvölve, boldogan
bolyongok, mintha egy Asszony lenne velem.

KÉPES GÉZA FORDÍTÁSA
 
 
0 komment , kategória:  Arthur Rimbaud  
Arthur Rimbaud: Érzés
  2012-02-08 19:48:21, szerda
 
  Arthur Rimbaud: Érzés

Megyek majd - rámborul kék nyári alkonyat -
szilándó búza közt, a fű sarját taposva.
Álmodom. Esti hűs frissíti talpamat,
födetlen üstököm szelek hulláma mossa.
Így megyek - gondolat és cél nélkül, vakon,
de lelkem végtelen szerelem járja mélyen -
így megyek, vad cigány, úttalan utakon,
boldogan, mintha csak egy asszony járna vélem.

KARDOS LÁSZLÓ FORDÍTÁSA
 
 
0 komment , kategória:  Arthur Rimbaud  
Arthur Rimbaud: Napfény és hús
  2012-02-08 19:46:36, szerda
 
  Arthur Rimbaud: Napfény és hús

1.

A Nap - az élet és gyöngédség anyja - ontja
a lángoló gyönyört mámoros földgolyónkra,
megérzi, aki lenn a völgy füvére dőlt,
hogy vérrel bugyborog és nászra vár a föld,
s az óriási mell, melyben zihál a lélek,
merő asszonyi hús, merő mennyei kéjek,
s a nedvektől nehéz, lángokkal terhes öl
bozsgó-nyüzsgő csirák hevében tündököl.
És minden nől! dagad!
Ó, Venus, égi asszony!
Az antik ifjuság napját hadd megsiratnom,
buja faunt, vad szatírt, istent, ki idelenn
a fák kérgébe mart a vágytól részegen,
s a tavirózsa közt csókolt egy szőke nimfát;
be fáj a messzi mult, mikor a zöldselyem fák
rózsálló vére s a folyam s a földi nedv
Pán ereiben egy világot épitett;
s nyögte a zöld talaj az isten kecske-talpát;
és Pán a tiszta síp ajkára nyomva ajkát,
zengte az ég alatt szerelmi himnuszát;
vagy állt a sík mezőn s a Mindenség kuszált
válaszát leste, mely hívó szavára zsongna;
füttyös csízt ringatott a tölgyek néma lombja
s embert a föld öle - s istenben szeretett
az állatfajta mind s a kéklő tengerek.
Be fáj nekem a nagy Kübele régi napja,
fény-városokon át surrant nagy érc-fogatja,
és fennen tündökölt gigászi szép feje.
Melle kettős csucsán ömlött a Lét teje
s eláradt ragyogón a roppant végtelenben.
Áldott-jó emleit szítta a boldog Ember,
játékos kisdedül megülve térdeit:
akkor az ember is erős volt, szűz s szelíd.
S szegény, azt mondja most: - Jaj, én mindent tudok már -
és csukott szemmel és dugult füllel botorkál.
Nincs-nincs már istene, az isten maga lett!
Király és Isten! Ő! És hol a Szeretet?
Emlődre most szegény be boldogan tapadna,
Kübele, istenek s emberek gazdag anyja!
Ha Astartét soha nem hagyta volna el,
ki kék habok közül bukkant a légbe fel,
virág-husán a hab illata szállt a széllel,
lágy tajték havazott rózsálló köldökére,
megvillantotta nagy szeme éj-csillagát,
s rigó dalolt a fán s a szív mélyén a vágy.

2.

Csak benned hiszek én, Aphrodité, szerelmes,
habszülte, szép anyánk! - Jaj, útunk oly keserves,
mióta itt az új isten keresztje húz.
Benned hiszek: Virág, Venus márványa, Hús!
A roppant ég alatt oly rút és bús az Ember;
nem tiszta már s ezért mezítlen járni nem mer,
isteni melle, ládd, merő szenny, ronda por,
mennyei teste is satnyul a szolgasor
mocskában, mint a tűz lángján a gyenge bálvány!
S még a halálban is élni szeretne halvány
vázként, gúnyolva azt a Szépet, aki volt!
S a Nő, akit kegyed szűz kellemmel beszórt,
s akiben sárvalónk oly istenszerüvé lett,
hogy sugarak között lengjen az árva lélek,
halkan suhantva föl hő vágya szárnyait
rög-börtöne fölött a tündöklő napig,
a Nő nem érti már a hús vidám kalandját!
- Pompás komédia! S az emberek kacagják,
kacagják, Venusom, mézízü, szent neved!

3.

Ó, ha a tűnt idő megtérne még veled!...
Mert minden szerepét eljátszotta az Ember,
s a bálványok sorát ha eldöntötte egyszer,
s nem lesz már istene, fölserken a merész,
s ahonnan származott, az ég szemébe néz.
S hős eszme és örök gondolat mindahány van,
s ami csak isteni esendő hús-porában,
fölleng és föllobog a homloka alatt.
S ha látod majd, amint a mennyek közt kutat,
s nem félve semmitől, vén jármát zúzza széjjel,
megváltod akkor őt, megváltod szent segéllyel.
Az óceán ölén fénytested meglobog,
sugárzik, tündököl, s végtelen mosolyod
végtelen vágyat ont az irdatlan világra;
a Mindenség remeg, mint óriási hárfa,
egy óriási Csók borzama rázza meg...
- Kéjszomjas a világ: s te megelégited
...... ........... ........... ........... ........... ........... ......
(Büszke, szabad fejét fölemelte az ember!
S a hús oltárain az isten félelemmel
vonaglik meg a Szép váratlan sugarán!
Az új perctől derűs, múlt kíntól halovány
ember kutat s tanul! A Gondolat, e fáradt
és századokon át elnyomott kényes állat
kipattan homlokán! S a Miért-re felel!
Mily szabadon szökell! Ó, Ember, bízni kell!
- Miért a néma ég s az űr ezer csodája?
S az arany csillagok nyüzsgő csillámpalája?
S ha folyton fölfelé szállunk, mit látni fenn?
Egy pásztor tereli a szörnyű tereken
mozgó világokat egy óriási nyájban?
S remegnek egy örök hang dallamviharában
az éter karja közt e bolygórendszerek?
- S az Ember láthat-é? S mondhatja-é: Hiszek?
A szóló gondolat több-é hát, mint az álom?
S az ember, aki lesz, hogy tüstént sírba szálljon,
honnan jő? Embriók, Csírák között libeg
az óceán ölén, óriás Tégelyek
alján, s az Ős-Anya ott kelti föl, a mélyen,
hogy lélegezzen és hogy serkenjen s hogy éljen,
hogy növő búzaszár legyen, s vágyó virág?...
Semmit se tudhatunk! - fullasztó babonák
s tudatlanság nehéz köpenye húzza vállunk!
Embermajmok, anyánk hüvelyéről leválunk,
s rejti fakó eszünk tőlünk a végtelent!
Néznénk: - s a büntető Kétely madara leng
fölébünk, zord madár, hozzánk csap szörnyü szárnya...
S mintha a horizon örökre messzi szállna!
...... ........... ........... ........... ........... ........... ............
Tárva-nyitva a menny! S az új Ember előtt,
ki a roppant világ dús fényeibe nőtt
s összefont karral áll, halottak már a titkok!
Dalol... s vele a fák, s a folyók vize suttog
új-boldog dalt, amely száll, száll s a napba vág!...
- A Megváltás dalol! a szerelem! a vágy!...
...... ........... ........... ........... ........... ........... .............

4.

Ó, izzó fényü hús! Eszményi fény hatalma!
Szerelmi újulás, hajnalok diadalma,
mikor a csöpp Erósz s Kallipügosz remek
lábához hajlanak hősök és istenek,
s ők ketten, míg szirom havaz fejükre, lankadt
nőket s nyomukban nyílt rózsákat simogatnak!
Könnyed a habba hull, amig a Thészeusz
fehéren villogó gályája tovahúz,
melyet a hűs vizek s a hő nap fénye fürdet -
gyermeki, gyönge szűz, kit egy éj búja tört meg,
Ariadne, csitulj! Setét bogyós, arany
szekéren Lüsziász fríg réteken rohan,
parázna tigrisek s rőt párducok ragadják,
bíborra festi kék folyamok méla habját.
A Bika-Zeusz nyakán, akár egy kisgyerek,
szép Európa ring meztelenül, kerek
karját a borzongó isten nyakára zárja;
rátévedez Zeusz tétova szeme-párja;
virágos, halovány arca a mennyei
homlokra hull, szeme lezárul, megöli
az isten csókja, lágy haját a hab lehúzza
és zsongó, aranyos tajtékkal koszorúzza.
Rózsás leander és csacsogó lótuszok
árnyán az álmatag, hév Hattyu andalog,
Lédáját öleli, hószínű, tiszta szárnnyal;
ott Küprisz jő, havas hasán lágy moha-árnnyal;
tündöklő tompora szelíden gömbölyül;
aranyló fény szitál a büszke mell körül,
különös ritka báj ragyog az égi nőben -
amott a vadverő Héraklész jár dicsően,
iszonyu tagjain oroszlánbőre reng,
rettentőn s nyájasan járja a végtelent!...
Emitt a fülleteg, holdfényes éjszakában
álmodoz meztelen, ékesen, haloványan
- nagy kék haja nehéz hullámokban lebeg -
egy driád - nézi fönn a hallgató eget...
A tisztáson a szem csillagzó, lágy mohát lát,
a sápadt Selené lengeti könnyü fátylát
s reszketve ül a szép Endümión elé,
és csókot egy fakó sugárban dob felé...
Nagymessziről zokog egy Forrás régi láza...
Egy nimfa álmodoz, mellette karcsu váza,
egy tünde ifjuról, kire a hab szakadt...
Szerelmi förgeteg dúlt itt az éj alatt...
S a szentelt ligeten, nagy fák riadt homályán
sok felséges tagú, komorló, néma márvány,
csíz-fészkes homlokú istenek figyelik
a végtelen világ s az Ember szavait.

KARDOS LÁSZLÓ FORDÍTÁSA

 
 
0 komment , kategória:  Arthur Rimbaud  
Arthur Rimbaud: A KENYÉR-LESŐK
  2012-02-08 19:45:39, szerda
 
 

Arthur Rimbaud: A KENYÉR-LESŐK


A téli hóba, téli ködbe
a széles pincelyukra dőlve
áll öt gyerek.

Feszült inakkal lesve, térden
bámulják, hogy süti a pék benn
a kenyeret...

Erős, fehér nagyizmú karja
a tűzre rakja, magcsavarja.
Láng ég alól.

Hallják pattogni a kenyérkét,
aztán a mosolygós, kövér pék
egy dalt dalol.

Mind kuksol ottan, egy se moccan
és a pirosló lyukra hosszan
néznek kivül.

S ha holmi gazdag dáridóra
a szőke, illatos cipócska
végre kisül;

s a füstlepett gerenda alján
dalolni kezd a drága, halvány
kenyér-darab;

és száll a tűz-ajtón az élet,
bús, árva lelkük is feléled
a rongy alatt.

Ruhájukat a dér befújta,
de ég szemük, és élnek újra.
S csak néznek ők.

Rózsás orruk a rácsra nyomják,
s dalolnak látva ezt a pompát,
bús fény-lesők.

Imát dalolnak epedezve
s úgy lehajolnak a kemence
szent fényinél,

hogy szétreped rajtuk a nadrág,
s elkapja lengő ingök alját
a téli szél...

(Fordította: Kosztolányi Dezső)


 
 
0 komment , kategória:  Arthur Rimbaud  
Arthur Rimbaud: PÉKMŰHELY ELŐTT
  2012-02-08 19:44:52, szerda
 
  Arthur Rimbaud: PÉKMŰHELY ELŐTT

A hóban és ködben, setéten,
kidülledt farral, pince-résen,
mely fénybe ég,

öt aprószent vigyázza térden,
hogy sül a szőke, nagy kenyér benn,
süti a pék.

A tészta lágy, seszin csomója
billen, a rőt sütőbe tolja
a pőre kar.

A jó kenyér pattogva sül benn,
dunnyog a pék száján derülten
egy régi dal.

Ők csak gugolnak, egy se moccan,
anyás meleggel és pirossan
süt ki a fény.

S ha holmi dús éjféli torra
kisül a friss csipócska sorra
a láng ölén

s a jószágban zengnek a füstös
vén gerendák alatt a tücskök
s a kenyerek,

e fült odu nekik az élet,
s rossz rongyaik alatt a lélek
föl-fölremeg,

boldogok ők itt újra, vásott
toprongyosok és zuzmarások,
kis Jézusok,

a rácsra képpel rátapadnak
s rózsálló, pötty szájuk az ablak
résén susog

révült imát - s ugy leborulnak
a pincelyukra, hol az Urnak
tűz-mennye süt,

hogy kireped nadrágjaik alja,
s a téli szél cibálja-falja
kis pendelyük.

(Fordította: Kardos László)


 
 
0 komment , kategória:  Arthur Rimbaud  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 145 db bejegyzés
e év: 451 db bejegyzés
Összes: 14583 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 889
  • e Hét: 9617
  • e Hónap: 38923
  • e Év: 89319
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.