Belépés
ametiszt54.blog.xfree.hu
" Amíg az embernek dolga van a földön, él. " (Márai Sándor) P. Mária
2012.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
André Chénier: Fehér galamb
  2012-03-01 18:46:17, csütörtök
 
 




André Chénier: Fehér galamb

Szelíd fehér galamb, bájos szegény fogoly,
Ki rejt irigyen el a nap sugáritól?
- Ma (oly kék volt az ég!) járdalni láttalak.
A víz patján soká, zöld fűbe', fák alatt.
Némán, álmatagon, bolyongva szerteszét,
Bólinta kis fejed s csak szép szemed beszélt.
Én, rejtve lomb alatt, mozdulni sem merék,
És ágról-ágra csak vigyázva szökdelék,
Irigy szellő nehogy föltárja rejtekem',
S magamba' nyögdelék...Mi kín volt az nekem:
Hogy nem mehettem( ah az ég oly kéken áll!)
Sétálni veled a patak zöld partinál!

Mert, mertem volna csak ott hagyni menhelyem'
Hajtottam volna csak fejedhez fejem',
S melyet kis lábaid tapostak, azt a zöld
Füvet tiporni, halk turbékolás között:
Gyönyörtől reszketett voln' szárnyam és szavam:
S a két ragadozó madár, mely úntalan
Nyomodba' jár, irigy két őröd észrevesz
S megtudta voln' legott, hogy engemet szeretsz.
Mindjárt, könyörtelen, téged, szegény fogoly,
Börtönbe rejtenek a nap sugáritól,
S többé, hiába süt szelíd nap sugara:
Sétálni nem jöhetsz a patak partira.
Szelíd fehér bárány, ártatlan bégető,
Csak mertem volna én a sűrűből elő
Szaladni, hogy puha gyapjad' érinteném,
Szerelmet sugjak és ugráljak véled én:
A két farkas, a mely ott kullogott nyomodon,
Meglátott volna és űzőbe vesz tudom
S fölfalni téged rád ront könyörtelen',
Mintsem hogy hagyjanak egy percig is velem!

(Ford.: Szász Károly)
 
 
0 komment , kategória:  André Chénier  
André Chénier: Fiatalember
  2012-02-08 20:00:31, szerda
 
  André Chénier: Fiatalember


Ő szép volt és erős, én gyenge kisgyerek:
hívón mosolygott és ölébe ültetett.
Gyámoltalan kezem hol térdei között
babrált, máskor hajába, mellébe ütközött...
Néha az ő becéző, cirógató keze
úgy tett, mintha ezért engem megfeddene.
S ha lovagjai látták, az a furcsa lány
akkor fogdosgatott csak engem igazán!
Hányszor érzett az arcom cuppanós nyomást!
(de kár, hogy még a gyermek nem érez semmi mást)
Csak néztek s így beszéltek a pásztoremberek:
"Micsoda bő pazarlás! de boldog kisgyerek!"

/Ford.: Jékely Zoltán/
 
 
0 komment , kategória:  André Chénier  
André Chénier: Arcom meghervadt már
  2012-02-08 19:59:35, szerda
 
  André Chénier: Arcom meghervadt már


Arcom meghervadt már, barnára szítt a nap,
vad tüske tépte fel fehérlő lábaimat.
A völgyet jártam én, nem tudva, merre térjek,
hívtak mindenfelől szállongó bégetések.
Futottam, s mégse te kiáltottál felém,
más pásztor volt az ott. Ó mondd, hol lellek én,
szépek legszebbike? mondd, merre jár a nyájad?
mondd, hol legel, delel? mutasd meg azt a tájat,
ne fussak folyton én hiába s tétován
idegen pásztor és idegen nyáj nyomán!

/Ford.: Radnóti Miklós/
 
 
0 komment , kategória:  André Chénier  
André Chénier: Ez emlék máig is
  2012-02-08 19:58:45, szerda
 
  André Chénier: Ez emlék máig is


Ez emlék máig is szívemre mindig irt hoz:
ő illeszté maga a sípot ajkaimhoz,
mulatva ültetett le és keblére vont,
mint dalban ifjú és máris győztes rokont,
zavart és reszkető ujjam igazította
a tág-lélekzetű és tiszta hangzatokra,
ügyetlen ujjaim fogta tudós keze
s hajlítni segített, nem unva el sose,
hogy -még járatlanok - így tanulják a fában
zengő kis réseket lefogni sorra lágyan.

/Ford.: Somlyó György/
 
 
0 komment , kategória:  André Chénier  
André Chénier: Fehér galamb
  2012-02-08 19:58:04, szerda
 
  André Chénier: Fehér galamb


Szelíd fehér galamb, bájos szegény fogoly,
Ki rejt irigyen el a nap sugáritól?
- Ma (oly kék volt az ég!) járdalni láttalak.
A víz patján soká, zöld fűbe', fák alatt.
Némán, álmatagon, bolyongva szerteszét,
Bólinta kis fejed s csak szép szemed beszélt.
Én, rejtve lomb alatt, mozdulni sem merék,
És ágról-ágra csak vigyázva szökdelék,
Irigy szellő nehogy föltárja rejtekem',
S magamba' nyögdelék...Mi kín volt az nekem:
Hogy nem mehettem( ah az ég oly kéken áll!)
Sétálni veled a patak zöld partinál!

Mert, mertem volna csak ott hagyni menhelyem'
Hajtottam volna csak fejedhez fejem',
S melyet kis lábaid tapostak, azt a zöld
Füvet tiporni, halk turbékolás között:
Gyönyörtől reszketett voln' szárnyam és szavam:
S a két ragadozó madár, mely úntalan
Nyomodba' jár, irigy két őröd észrevesz
S megtudta voln' legott, hogy engemet szeretsz.
Mindjárt, könyörtelen, téged, szegény fogoly,
Börtönbe rejtenek a nap sugáritól,
S többé, hiába süt szelíd nap sugara:
Sétálni nem jöhetsz a patak partira.
Szelíd fehér bárány, ártatlan bégető,
Csak mertem volna én a sűrűből elő
Szaladni, hogy puha gyapjad' érinteném,
Szerelmet sugjak és ugráljak véled én:
A két farkas, a mely ott kullogott nyomodon,
Meglátott volna és űzőbe vesz tudom
S fölfalni téged rád ront könyörtelen',
Mintsem hogy hagyjanak egy percig is velem!

(Ford.: Szász Károly)
 
 
0 komment , kategória:  André Chénier  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 1002 db bejegyzés
Összes: 15134 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 475
  • e Hét: 2322
  • e Hónap: 24264
  • e Év: 455688
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.