Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 31 
Gál Éva Emese: Hiány
  2016-12-10 03:59:44, szombat
 
  Gál Éva Emese:

HIány


A hiány érték: egy világot őriz,
ami kihullt magából, elveszett,
míg a semmi nem ér föl az időig,
nincs benne élet és emlékezet.

A vesztés hát úgy osztogat kegyelmet,
hogy magával méri a többletet.
Itt minden annyit ér, amennyit vesztett,
amennyi fájdalommal vértezett

az eljövendő vereségek ellen.
A végső szembenézés béke már,
ha kóborolsz a kiürült egekben,
s a világűr az egyetlen határ.

Fenséges kép: amit látsz, elmúlt régen.
Minden messzeség, ami hív, halott.
A végtelen nagy kiteljesedésben
az idő már kijátszott, elhagyott,

s míg kísérted a jelened hiányát,
a távlatok bármerre vonzzanak,
a felismerés hideg szele jár át,
hogy életed csak hely és pillanat.
 
 
0 komment , kategória:  Gál Éva Emese  
Gál Éva Emese: Születésnapomra
  2016-04-02 06:52:28, szombat
 
  Gál Éva Emese:

Születésnapomra

Nem én akartam hatvan éves lenni.
Az idő játszotta el életem,
mert nem óvott az elmúlástól semmi:
halk volt a vers, néma a szerelem.

Most sem érzem, hogy beleöregedtem
a hiányba, ami szertehasít,
de a végtelen megroppan felettem
és összekuszálja csillagait.

Már nem csak az számít, hogy miért éltem,
de az is: élte velem a világ,
vagy ide-oda tengődött az éden,
hogy lassan szerte sodorja magát?

Parányai vagyunk a mindenségnek.
A csillagban felrobban a halál,
az emberből csak kisétál az élet,
mintha rádermedne az, ami fáj.
 
 
0 komment , kategória:  Gál Éva Emese  
Gál Éva Emese: Semmi
  2014-11-28 07:34:58, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Gál Éva Emese  
Gál Éva Emese: Ének
  2014-10-15 07:24:32, szerda
 
  Gál Éva Emese:

Ének


A földre hullt és összetört az ének,
ami lekottázta a messzeséget,
a világ némává zsugorodott,
és a hatalmát kikiáltó csendben
és mégis dallamokra emlékeztem,
melyek átölelik a távlatot,

s utat köveznek egymáshoz a lélek
fennsíkjain átsuhanó igéknek,
hogy találkozzon ezer gondolat,
s embert emberért éltető vágy, érzés,
hogy soha ne szűnjön meg a kísértés,
melyben szellem és szerelem szabad!

Most a dallamok szilánkjait mentem,
illesztgetem össze az életemben,
s nem tudom, lesz-e teljes énekem,
de te, ki fölhangoltad a világom,
s kitől fényévnyi messzeségre fázom,
megbocsátod-e a csendet nekem?
 
 
0 komment , kategória:  Gál Éva Emese  
Gál Éva Emese: Ima az emberért
  2014-10-15 03:48:33, szerda
 
  Gál Éva Emese:

Ima az emberért


Adj, Uram a léleknek fényvilágot,
a sötétségből tiszta kiutat,
amelyben megsemmisülnek a gyászok,
és irányra talál a gondolat.

Ha a fájdalom megnevezhetetlen,
a végtelen vele szerteszakad,
s elvesztegeti magát minden versben,
bárhogy őrködnek a hívó szavak.

Minden kusza, hogyha a cél homályos,
ha élni létezésnél nehezebb,
ha gondba satíroznak a hiányok,
és vergődik a lelkiismeret.

Azt add, Uram, amit egyre csak vettél:
a teljességet teremtő erőt,
ne legyen gyatrább a tökételetesnél
ember előtted s önmaga előtt.

Mondd! Te az örök tökély birtokában
miért teremtettél esetlegest?
Mért hagyod kínlódni ezer hiányban,
s ezer jajban az emberi nemet?

Mért adtál értelmet kérdőjelekhez,
ha kérdésre csak kétség válaszol,
s a gondolkodás, mint egy kapott jelmez,
hősét, s szerepét nem leli sehol?!

Hát azt add Uram, amit már nem adhatsz,
más világban más embert, más jelent,
s olyan lelket a fénylő virradatnak,
ami sokszorozza a végtelent.
 
 
0 komment , kategória:  Gál Éva Emese  
Gál Éva Emese: Nosztalgia
  2014-10-14 06:53:05, kedd
 
  Gál Éva Emese:

Nosztalgia


Emlékeztek-e még a régi nyárra,
mikor a lelkünk végtelenre tört?
A pillanatnak nem volt még határa,
nagyon mélyen alattunk volt a föld,

és minden salak úgy égett a tűzben,
amelyben arcunk megmosakodott,
hogy sorsunknál igazabbá hevülten
őrizhesse nekünk a holnapot.

Nem tudom már, hogy mi volt az ígéret,
de kevés volt hozzá ez a világ.
Egyre hunytak benne a hívó fények,
mintha megsemmisítené magát,

és hitünk, lelkünk lassan belefáradt,
hogy napot teremtsen a semmiből.
Elhamvadt bennünk ez a furcsa század,
ami múltat , jövőt egyszerre öl,

és soha nem békül meg jelenével,
csak áttapos a hulló perceken.
az elmúlás csonka időkkel érvel,
s megsebesül minden történelem.

A csöndet most szakítja el az óra
lüktetése: késő van és korán.
Egy régi elmúlt nyár konok mutatója
körül pörög az örök délután.
 
 
0 komment , kategória:  Gál Éva Emese  
Gál Éva Emese: Fehér
  2014-09-28 07:31:36, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Gál Éva Emese  
Gál Éva Emese: Semmi
  2014-07-30 07:36:15, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Gál Éva Emese  
Gál Éva Emese: Szonett a szülőföldhöz
  2014-07-25 07:04:27, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Gál Éva Emese  
Gál Éva Emese: Szonett
  2014-07-18 06:58:16, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Gál Éva Emese  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 31 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 9 db bejegyzés
e hónap: 271 db bejegyzés
e év: 1401 db bejegyzés
Összes: 27837 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2701
  • e Hét: 15477
  • e Hónap: 144083
  • e Év: 623550
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.