Regisztráció  Belépés
bozsanyinemanyi.blog.xfree.hu
Legyen szíved, mely sosem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz. /Charles Dickens/ Bozsányi Lászlóné. Manyika.
1948.03.10
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/11 oldal   Bejegyzések száma: 106 
Lassú menüett...
  2018-08-12 20:27:22, vasárnap
 
  Lassú menüett...

Leszállt az éj, de még túl sok a fény,
a nappali nyüzsgés is itt rekedt.
Aludjunk el valami új mesén,
hadd legyek most kicsit a gyermeked.

Bántja szemem, kapcsold le a Holdat,
fújd el, kérlek, a csillagok tüzét,
úgy ringass, hogy két kezed a holnap,
higgyünk benne, hogy lesz még meseszép.

Dúdolj nekem, lásd, szívedre bújok,
éreznem kell a páros ütemet.
Könnyebbednek lelkemen a súlyok,
amíg szól ez a lassú menüett.

Sárhelyi Erika


 
 
0 komment , kategória:  Sárhelyi Erika versei.  
Belőled kiáltok
  2018-08-01 22:22:31, szerda
 
  Belőled kiáltok

Ölelj meg! Ne is ölelj -
Fogadj magadba, mintha
Részed lennék az idők kezdete óta,
Mintha kettőnkben egyazon
Gyönyörű szív dobogna.
Magadból adj ennem,
S kiszáradt torkomra te légy
Az éltető nedű,
Édes gyümölcs légy nekem,
Hisz a világ oly' hitvány-keserű.
Belőled kiáltok, véreddé váltam,
Hogy áradjak benned izzón, mint a láva,
S egyszívünk majd egyszerre szakad meg,
Hogy ne kelljen élnünk egymás nélkül
- hiába.

Sárhelyi Erika


 
 
0 komment , kategória:  Sárhelyi Erika versei.  
Csöndesen...
  2018-07-12 21:48:27, csütörtök
 
  Csöndesen...

Csöndesen szeretlek.
Magamban. Nem, mint a csitrik,
Kik még világba kiáltják
Szívük határtalan örömét.

Az én szerelmem csak
Benned élve láttatja az erejét.
Álmodban szeretlek,
Nézve vonásaid jól ismert rajzait,
Mit rejthetnek vajon még
El nem mondott, éjben rejlő álmaid?

Szeretlek ébredőn, morcosan,
Szeretlek frissen és szakállas-kócosan.
És szeretlek téged munkába indulón,
Sietve adott csókoddal a számon,
S szeretem, ahogy tested nyomát
Elsimíthatom az összekuszált ágyon.

Én csöndesen szeretlek,
Csak annyira, hogyha múlna,
Majd nekem is fájjon...

Sárhelyi Erika


 
 
0 komment , kategória:  Sárhelyi Erika versei.  
Álombazár
  2018-07-09 23:10:54, hétfő
 
  Álombazár

Nincsenek csodák. S ha vannak se
tartanak három napnál tovább.
Tegnap, ma, holnap. Esetleg holnapután.
Illúziót markol a két kezem csupán.

Fakó a hold is - vérnarancsra festem.
Csillagok tüzében lüktessen fölöttem.
Magamra húzom a bársonypuha eget,
narancs hold és csillagok, adjatok meleget!

Hisz fáznak bennem a mondatok, szavak,
didereg a szívem a bordáim alatt.
A valóság szűk folyosó - csempe-sivár.
nincsenek csodák, bezárt az álombazár.

Sárhelyi Erika


 
 
0 komment , kategória:  Sárhelyi Erika versei.  
Lassú menüett...
  2018-06-29 20:51:29, péntek
 
  Lassú menüett...

Leszállt az éj, de még túl sok a fény,
a nappali nyüzsgés is itt rekedt.
Aludjunk el valami új mesén,
hadd legyek most kicsit a gyermeked.

Bántja szemem, kapcsold le a Holdat,
fújd el, kérlek, a csillagok tüzét,
úgy ringass, hogy két kezed a holnap,
higgyünk benne, hogy lesz még meseszép.

Dúdolj nekem, lásd, szívedre bújok,
éreznem kell a páros ütemet.
Könnyebbednek lelkemen a súlyok,
amíg szól ez a lassú menüett.

Sárhelyi Erika


 
 
0 komment , kategória:  Sárhelyi Erika versei.  
A csend íze
  2018-06-15 17:45:49, péntek
 
  A csend íze

Hallgat a vers.
Nem szól hozzám se rím, se
dallam, ritmust is csak a
szívem ver halkan,
épp csak, hogy tudjam: élek.

Finom a csönd, íze van.
Mint a csöppenő dinnyének.
Ritka pillanat, mikor
a lélek szinte kézzel fogható,
kevés a betű és méltatlan a szó,
tán még az idő is megállt,
oly' szokatlanul néma a világ.

Ma hallgat a vers.
Vár, mint táj a hajnal
hasadtára, mikor az ég
éjsötét vásznára vöröslő
csíkot húz a virradat.

Vár, mint vihar előtt a madarak
puha fészkük ölén,
vár' mint harmatcsepp a Napot,
éj az esthajnalcsillagot,
betű a papírt, éjfél a holnapot.

Vár, akár földben a mag,
álmok mélyén az elfojtott gondolat.
S mint borban a zamat,
a szó tán megérik az
elsuhanó idővel.

Sárhelyi Erika


 
 
0 komment , kategória:  Sárhelyi Erika versei.  
Budapest...
  2018-06-12 22:13:47, kedd
 
  Budapest...

Budapest az én városom.
Imádom, ahogy átoson
a Lánc-hídon este
a Hold fénylő teste,
majd kucorog a rakparton,

csak úgy múlatva az időt.
Szeretem a Tabán mögött
a varázsos alkonyt,
amint színt színre bont
a Budai hegyek fölött.

S mikor az éjszaka leszáll,
minden álmom hazatalál
a macskaköveken,
és szembe jön velem
egy elfeledett utcabál.

A Tangó, a Blaha, a Vár,
a Nyugatinál a bazár -
rám tetovált rajzok.
Bármerre is vagyok,
itt minden szeglet hazavár.

Sárhelyi Erika


 
 
0 komment , kategória:  Sárhelyi Erika versei.  
Gyöngy...
  2018-06-07 00:09:35, csütörtök
 
  Gyöngy...

Homokszem vagyok egy kagyló belsejében,
Ám gyöngy életről ritkán álmodom.
Tajtékos vizeken sodródom az árral,
Míg elragad a mélykék nyugalom.

Palackba zárt álmok úsznak el fölöttem,
Egy nap tán partot ér a legszebb.
Kitép egy hullám az éjsötét közegből,
S kiszabadulva fénylő gyöngy leszek.

Sárhelyi Erika



 
 
0 komment , kategória:  Sárhelyi Erika versei.  
Összebújva
  2018-05-09 21:50:39, szerda
 
  Összebújva

Ölelj meg, nem kell most a szó,
Jó ez a csend, olyan megnyugtató.
Hunyd le szemed, csitt, ne beszélj,
Ne szavakkal, a testeddel mesélj.

Hallgasd, ahogy ver a szívem,
Ereimben mint fut a vér,
Érezd bőröm rebbenését,
Mikor vállad az enyémhez ér.

Ölelj át, oly szép az este,
A Hold az eget birtokba vette.
A csend hangja lágyan dalol,
S lelked lelkemmel összehajol..

Sárhelyi Erika






 
 
0 komment , kategória:  Sárhelyi Erika versei.  
Törékenyen...
  2018-02-19 23:18:26, hétfő
 
  Törékenyen...

A napok úgy állnak össze bennem,
Mint hőmérőben a higanyrészecskék.
Egy apró zökkenés is elég lelkemben,
S szertegurul a cseppfolyós szürkeség.

Törékeny nyugalmamat láz szítja,
Csak egy roppanás, és oda a jelen.
Halántékom ezer gondolat szorítja,
S lassan részeire esik a szívem.

Sárhelyi Erika



Csak kicsit szeress!

Csak kicsit szeress!
Csak úgy, hogy érezzem,
nem hiába lélegzem,
nem hiába kel fel a nap
(látod, a tavasz is elmarad).

Lássam szemedben a régi lángot
(hogy lobogott!), s benne
magam, s azt az örök álmot,
hogy majd mi megmutatjuk,
meg a világnak, együtt leszünk
míg hajnalok az égre hágnak,
míg lüktet bennünk ez a
konok élet, míg csak fájni
tud itt bent a lélek.

Csak kicsit szeress,
hisz látod, félek: egyszer
az átkos mindennapok
majd elrabolnak tőlem,
eltűnsz, és majd magamat
sem lelem ebben a
zűrzavaros, szerelmetlen
világban.

Csak kicsit szeress,
csak annyira, hogy kettőnket
egyszívünkben lássam.

Sárhelyi Erika





 
 
0 komment , kategória:  Sárhelyi Erika versei.  
     1/11 oldal   Bejegyzések száma: 106 
2018.07 2018. Augusztus 2018.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 3 db bejegyzés
e hónap: 72 db bejegyzés
e év: 1252 db bejegyzés
Összes: 14096 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1112
  • e Hét: 8813
  • e Hónap: 27580
  • e Év: 624809
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.