Regisztráció  Belépés
bozsanyinemanyi.blog.xfree.hu
Legyen szíved, mely sosem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz. /Charles Dickens/ Bozsányi Lászlóné. Manyika.
1948.03.10
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/11 oldal   Bejegyzések száma: 101 
A csend íze
  2018-06-15 17:45:49, péntek
 
  A csend íze

Hallgat a vers.
Nem szól hozzám se rím, se
dallam, ritmust is csak a
szívem ver halkan,
épp csak, hogy tudjam: élek.

Finom a csönd, íze van.
Mint a csöppenő dinnyének.
Ritka pillanat, mikor
a lélek szinte kézzel fogható,
kevés a betű és méltatlan a szó,
tán még az idő is megállt,
oly' szokatlanul néma a világ.

Ma hallgat a vers.
Vár, mint táj a hajnal
hasadtára, mikor az ég
éjsötét vásznára vöröslő
csíkot húz a virradat.

Vár, mint vihar előtt a madarak
puha fészkük ölén,
vár' mint harmatcsepp a Napot,
éj az esthajnalcsillagot,
betű a papírt, éjfél a holnapot.

Vár, akár földben a mag,
álmok mélyén az elfojtott gondolat.
S mint borban a zamat,
a szó tán megérik az
elsuhanó idővel.

Sárhelyi Erika


 
 
0 komment , kategória:  Sárhelyi Erika versei.  
Budapest...
  2018-06-12 22:13:47, kedd
 
  Budapest...

Budapest az én városom.
Imádom, ahogy átoson
a Lánc-hídon este
a Hold fénylő teste,
majd kucorog a rakparton,

csak úgy múlatva az időt.
Szeretem a Tabán mögött
a varázsos alkonyt,
amint színt színre bont
a Budai hegyek fölött.

S mikor az éjszaka leszáll,
minden álmom hazatalál
a macskaköveken,
és szembe jön velem
egy elfeledett utcabál.

A Tangó, a Blaha, a Vár,
a Nyugatinál a bazár -
rám tetovált rajzok.
Bármerre is vagyok,
itt minden szeglet hazavár.

Sárhelyi Erika


 
 
0 komment , kategória:  Sárhelyi Erika versei.  
Gyöngy...
  2018-06-07 00:09:35, csütörtök
 
  Gyöngy...

Homokszem vagyok egy kagyló belsejében,
Ám gyöngy életről ritkán álmodom.
Tajtékos vizeken sodródom az árral,
Míg elragad a mélykék nyugalom.

Palackba zárt álmok úsznak el fölöttem,
Egy nap tán partot ér a legszebb.
Kitép egy hullám az éjsötét közegből,
S kiszabadulva fénylő gyöngy leszek.

Sárhelyi Erika



 
 
0 komment , kategória:  Sárhelyi Erika versei.  
Összebújva
  2018-05-09 21:50:39, szerda
 
  Összebújva

Ölelj meg, nem kell most a szó,
Jó ez a csend, olyan megnyugtató.
Hunyd le szemed, csitt, ne beszélj,
Ne szavakkal, a testeddel mesélj.

Hallgasd, ahogy ver a szívem,
Ereimben mint fut a vér,
Érezd bőröm rebbenését,
Mikor vállad az enyémhez ér.

Ölelj át, oly szép az este,
A Hold az eget birtokba vette.
A csend hangja lágyan dalol,
S lelked lelkemmel összehajol..

Sárhelyi Erika






 
 
0 komment , kategória:  Sárhelyi Erika versei.  
Törékenyen...
  2018-02-19 23:18:26, hétfő
 
  Törékenyen...

A napok úgy állnak össze bennem,
Mint hőmérőben a higanyrészecskék.
Egy apró zökkenés is elég lelkemben,
S szertegurul a cseppfolyós szürkeség.

Törékeny nyugalmamat láz szítja,
Csak egy roppanás, és oda a jelen.
Halántékom ezer gondolat szorítja,
S lassan részeire esik a szívem.

Sárhelyi Erika



Csak kicsit szeress!

Csak kicsit szeress!
Csak úgy, hogy érezzem,
nem hiába lélegzem,
nem hiába kel fel a nap
(látod, a tavasz is elmarad).

Lássam szemedben a régi lángot
(hogy lobogott!), s benne
magam, s azt az örök álmot,
hogy majd mi megmutatjuk,
meg a világnak, együtt leszünk
míg hajnalok az égre hágnak,
míg lüktet bennünk ez a
konok élet, míg csak fájni
tud itt bent a lélek.

Csak kicsit szeress,
hisz látod, félek: egyszer
az átkos mindennapok
majd elrabolnak tőlem,
eltűnsz, és majd magamat
sem lelem ebben a
zűrzavaros, szerelmetlen
világban.

Csak kicsit szeress,
csak annyira, hogy kettőnket
egyszívünkben lássam.

Sárhelyi Erika





 
 
0 komment , kategória:  Sárhelyi Erika versei.  
Suta szavak
  2018-01-09 21:06:00, kedd
 
  Suta szavak

Kopott szavakon, elrongyolódott
Rímeken, régi, unott frázisokon
Át, bukdácsolva keresem egyenként
A betűket, mik hozzád vezetnek.
De hiába gömbölyítem az ó-kat,
Az ő-ket, hagyom el, vagy teszem ki
A vesszőket, mindegyre kicsúsznak
Tollam alól a selyemfényű szavak.

Mikor a tekintet vak, s a száj csak
Néma, határozott vonal, akkor
A tinta, mint végenincs fonal képes
Teleszőni a gondolat hófehér vásznát,
A betűre sóvár, telhetetlen papírt.
S talán adhat a bajra némi gyógyírt
Egy suta, elkoptatott ,,szeretlek",
Tán e szó még valamit jelenthet
Így leírva, pőrén és kendőzetlenül.

Sárhelyi Erika


 
 
0 komment , kategória:  Sárhelyi Erika versei.  
Hiányodban...
  2017-12-05 00:01:48, kedd
 
  Hiányodban...

Hiányodban a hajnal is csak egy napszak,
mi el se válik a szurok színű éjtől.
Láthatatlan szálak a lelkembe varrtak,
a távol se tép ki szívós szövetéből.

Hiányodban a kávét erősre főzöm,
és keserűn iszom, ahogy te szereted.
Tűzforró zuhannyal égetem a bőröm,
hogy ne érezzem a nélküled-hideget.

Hiányodban didereg a téli reggel,
az óra rám kiáltja a múló időt.
Csak támolygok béna, elnehezült szívvel,
mint a felém vánszorgó szombat délelőtt.

Sárhelyi Erika


 
 
0 komment , kategória:  Sárhelyi Erika versei.  
A nő, ha ötven...
  2017-04-25 22:59:48, kedd
 
  A nő, ha ötven...

A nő, ha ötven, már borrá érett
benne sok-sok leszüretelt pillanat,
nem fut el, ha szembejön az élet,
megéli még, ami eddig kimaradt.

Nem lázad már mindig, mindenáron,
de karbantartja fakuló szárnyait,
s ha menni kell, megy át száz határon,
hisz' még ma is merészeket álmodik.

Olykor persze dühös és zaklatott,
mert fogynak a percek, s élni úgy szeret!
Tizenkilencre is húz új lapot,
s a sorstól a küzdőtérre vesz jegyet.

Helyét tudja, s tudja, mi helytelen,
ám szigora bölcs lett, félrenéz, ha kell,
akár kapitány a fedélzeten,
hallgat, meghallgat, s dönt - de már nem perel.

Mert időt vesztegetni nincs idő,
a tervek, álmok a sarkára hágnak.
Aznap, amikor ötven lesz a nő,
csak egyszerűen nekimegy a mának.

Sárhelyi Erika


 
 
0 komment , kategória:  Sárhelyi Erika versei.  
Erőtlenül
  2017-01-24 23:11:47, kedd
 
  Erőtlenül

Pihe-puha lazaság ez az este.
Az éjszaka teste melegen ölel körül,
s valami nyugalom, valami lomha
fáradtság vesz rajtam erőt,
mintha minden izmom, csontom,
minden molekulám
egyszerre akarna elpihenni.
Leteszem a ruhám.
Hagyom, hogy a párna hűvöse
zakatoló gondolataimat is lecsendesítse.
Csak fekszem ernyedten,
szárnyaszegetten, mint valami
fészkére visszaszálló madár,
ki már ereje végén jár.
Fejem szárnyam alá rejtem,
S hogy ez is csak egy nap volt
- elfelejtem.

Sárhelyi Erika


 
 
0 komment , kategória:  Sárhelyi Erika versei.  
Holdfény
  2016-12-24 00:01:42, szombat
 
  Leszáll az éj, sötét palástját
Borítja a hűs, kora őszi tájra
Csillagok gyúlnak, ezernyi lámpás
Ragyogva érzéki táncát járja
Ablakomba bebújik a holdsugár
Csiklandva jár a bútorok között
Kíváncsi karjait nyújtogatva
Eltűnik az ódon tükör mögött
Felnézek, már a csilláron táncol
Át bucskáz a cifra gyertyaív alatt
Rám nevet, majd kacsint egy ledért
S elsuhan, mint egy kósza pillanat

Sárhelyi Erika



Az álmok visszatérnek

"Tudod, az álmok mind visszatérnek,
s nemcsak a békés, idilli álmok.
Őriz a szív és őriz a lélek
virágot is és fájó bogáncsot."

Sárhelyi Erika



Légy oázisom!

Lopd le nekem a Napot a kék égről,
Hogy elhiggyem, fény nélkül nem élhetek,
Tarts távol engem két szemed tüzétől,
Ne vakítson, ha belőled ébredek.

Felhők jönnek néha szép jövőnk felől,
Máskor csábítanak buja Édenek,
Elfutnánk olykor vézna jelenünkből,
De marasztalnak szép emlék-szigetek.

Légy oázisom, hová visszatérek,
Mi mindig visszahív, bárhol is vagyok,
S csillapít, hogyha ezer fokon égek.

Születnek bennem, majd meghalnak dalok,
De hozzád szól minden szerelmes ének,
S minden gyönyörű szót, lám, neked adok.

Sárhelyi Erika



Az önzetlenekhez

Van, kinek tenyere ég felé néz,
de két szemét felvetni nem meri,
mert arcára konok szégyent idéz,
ha csak másnak kenyerét eheti.

S van, ki lehajol, tenyere meleg,
összezár a riadt kezek fölött,
úgy ad, hogy abba a föld is remeg,
és felpillant minden sorsüldözött.

Mert szemében nincs se vád, se kétség,
s a céda nyomort nem kéri számon,
csak ad, tisztán, mint a tavaszi ég,
majd megy - s nem marad utána lábnyom.

Sárhelyi Erika



Csillagok és szivárványok...

Minden nap kihuny egy fénylő csillag,
S minden nap megszületik egy másik.
A hó ellepi a fázó földet,
mi jövőre újra kivirágzik.

Nézd, mint hullik a fáradt, sárga lomb,
Lábad alatt hever az elmúlt nyár,
Ma eső mossa őszbe fúlt szíved,
De mélyén ragyogó kikelet jár.

A fönt és a lent néha túl közel,
Olykor összecsapnak az elemek,
Ám a legádázabb vihar sokszor
A legfénylőbb szivárványt szüli meg.

Sárhelyi Erika


 
 
0 komment , kategória:  Sárhelyi Erika versei.  
     1/11 oldal   Bejegyzések száma: 101 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 135 db bejegyzés
e év: 987 db bejegyzés
Összes: 13831 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1514
  • e Hét: 9958
  • e Hónap: 52194
  • e Év: 525779
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.