Regisztráció  Belépés
zozhyka.blog.xfree.hu
Legyek álmod és megfejthetsz,legyek rózsa és szerethetsz!Legyek az út és elviszlek,legyél igaz és elhiszlek! Zozhyka ...
2010.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
Zselici népmondák 11.
  2010-04-16 22:25:24, péntek
 
  Ördöglyuk mondája:

Almamellék északi erdőségében van az Ördöglik nevű völgy. A nehezen megközelíthető szakadékos helyen régebben tinószállás meg egy fedett fészer állt. Nevezetessége volt a völgynek egy hatalmas fatörzs, amelyen tizenkét gráner (favágó) tudott táncolni. A félelmetes hely közelében van a Dreispiz nevű háromszögletű erdőirtás. A néphagyomány szerint egyszer egy kocsi ide ment fáért. A lovak elkezdtek prüszkölni, mert egyszer csak előmászott egy akkora kígyó, mint a nyomórúd. Többet nem jártak arra a falubeliek.
 
 
0 komment , kategória:  Zselici mondák  
Zselici népmondák 10.
  2010-03-30 22:19:20, kedd
 
  Oroszló legendája

Oroszló déli határrészében van az Őr-hegy nevű dombos szántó és részben beépített terület. A helyi hagyomány szerint egyik fejedelmünk katonájának a lova ezen a helyen megbotlott. A vitéz mérgesen azt mondta: "Ó, (te) rossz ló!"; és ebből alakult ki a falu mai neve. Sokan úgy tudják, hogy az esemény időpontja Szent István vagy Szent László király uralkodása idejére tehető, de Mátyás királyt is emlegetik a lóbotlással kapcsolatban.
 
 
0 komment , kategória:  Zselici mondák  
Zselici népmondák 9.
  2010-03-12 21:12:22, péntek
 
 



Kumilla-forrás legendája

Nagyméretű barokk téglákból épült foglalatú forrás Szigetvár határában, a vártól északra. Basa-kútnak is nevezik. Zrínyi Miklós a Szigeti veszedelem c. munkájában írta meg Kumilla történetét. A Nagy Szulejmán szultán leánya volt és Rusztán bég, nagyvezér felesége. Megszerette a fiatal tatár fejedelmet a daliás Delimánt. Rusztán és Delimán egy hadi tanácskozáson összeszólalkozott és Delimán megölte Rusztánt. Elmenekült, félve a szultán haragjától. Kumilla követte őt. A tatár katonák nem akartak harcolni a hős vezetőjük nélkül, ezért a szultán megbocsátást ígérve visszahívta. A szerelmesek jöttek Szigetvár felé, a katonák eléjük siettek, a forrásnál megálltak piheni. Kumilla szomjas volt, Delimán egy bőrpohárban vizet hozott neki. De a pohár sárkányvérrel volt bekenve, Kumilla ívott belőle és azonnal meghalt. Delimán megörült a fájdalomtól. A néphit azt tartja, hogy aki iszik a forrás vizéből, persze nem sárkányvérrel fertőzött pohárból, hamarosan találkozni fog az első igazi szerelmével.
 
 
0 komment , kategória:  Zselici mondák  
Zselici népmondák 8.
  2010-03-05 22:36:34, péntek
 
  Ibafai vár legendája

A helyi néphagyomány szerint a Pinceháton egykor vár állt. Függőhídját tán a rómaiak építették. Szurdokok, partszakadások, áthatolhatatlan erdőrészek álcázzák a hajdani, csaknem fél kilométer hosszan erődített csúcsot. Valaha cserjétlen birkalegelő fedte a várhegyet, amelynek a magassága és a szélessége is majdnem szász méter. A hajdanvolt belső- és külsővár megviselt sáncgyűrűi mellett a tölcsérszerű mélyedésekbe billent fák sejtetik, hogy merre is nyílnak a feneketlen kútra emlékeztető szellőzők. A déli bejáratot hírhedt kincsrablók próbálták megbolygatni. De beomlott a futóhomokfal, gáz tört ki a mélyből. Mintha az évszázados monda igazságot nyerne. A sárkány, amely aranykulcsot tart a szájában, legyőzhetetlen. A repülő varázsvessző hiába jelzi a kincses vermek helyét. A pécsi Lapis és az ibafai Lapsi között összefüggést feltételeznek, a két pontot római országút kötötte össze. Nem véletlen a névazonosság. Nincs kizárva, hogy az ibafai várrom egyenlő egy komoly római hellyel, Limusával, amelyről mások azt állítják, hogy ma Szigetvár.

Az alábbi történet egy iskolás gyerekektől származó 1959-es gyűjtésből származnak.

Az ibafai Pincehátról százfélét mesélt a nép. Talán még ma sincs olyan ibafai aki ne tudna valamit a rejtélyes pincékről. A Lapsi legelő feletti pincenyílásokról a legkisebb gyerek is tudott. Olyan ember azonban állítólag nem akadt, aki valamennyi szellőzőlyukat megtalálta volna. Réges-régen állítólag a törökök ásták a pincét és az Bükkösdig elért (Helesfa - Patakújvár?). Állítólag olyan tágas volt, hogy kocsikkal hordták belőle a földet. A nyílásokat malomkövekkel fedték le, mert beleestek a birkák, de nem mindegyik nyílás szellőző, volt olyan is amelyik mély kutat rejtett. Ezek mélységét próbálták megmérni, összekötözött póznákkal, vagy bedobott kövekkel, de ez nem sikerült. A közelben lakók éjjel néha hallották a szellemek dübörgését, amit a kocsikkal ki-be hordták a kincseket a pincéből. Egyszer az uradalom egyik juhásza ráakadt a bejáratra és bement a pincébe. Odabenn hordókat talált megkövesedett borral. A kulacsába tört a borból, majd sokára tért meg a birkákkal. Az uraság kifigyelte miért késik a juhász, embereivel kiásatta a pincét és kihordatta a hordókat. Amikor az utolsót is kihordták, nagy dübörgéssel beomlott a pince és eltűnt a bejárata. De maradtak a szellőzők. Egyszer erre járt egy kútásó. Hosszú kötélen ereszttette le magát, gyertyát vitt magával, és egy csengőt szerelt fel, amit ha meghúzna, azonnal húzzák fel a társai. Ahogy leeresztették, nemsokára megszólalt a csengő. Felhúzták, a gyertyája elaludt, és holtsápadt volt. Amikor megszólalt, azt mondta, hogy soha többé meg nem próbálja, mert kénköves lángot fúj ott egy sárkány, és két kard vagdalkozik a levegőben. Híre ment a kútásónak, de ez még csak idevonzotta a sok kincskeresőt. Sokan ástak itt, de a kincsnek nem találták a nyomát. Némelyekkel a sárkánnyal való találkozás végzett. Az uraság látót hívatott, az is megmondta a kincs helyét, de az ásás elmaradt betegség és a háború miatt. Aztán telt múlt az idő, hideg őszi napon a gyerekek csikókat őriztek a Pinceháton. Egyszer csak egy tüzet láttak, oda akartak menni, hogy megmelegedjenek. Ahogy közeledtek a tűz egyre távolodott tőlük. Elkezdtek rohanni felé, ekkor kicsapott a tűzből a sárkány. Úgy megrémültek, hogy a faluig futottak, de senki nem hitt nekik. Néhány nappal később egy ember őrizte a csikókat a Pinceháton. Elfáradt, leült egy fa alá. Egyszer csak egy szép leány áll előtte, aki azt mondja neki, hogy nemsokára jönni fog ide egy nagy kígyó, lesz nála egy aranykulcs. Vegye ki a szájából a fogával a kulcsot, mert ez megszabadítja örökös föld alatti rabságából. Eltűnt a leány. Az ember fölkelt, azt hitte, csak álmodta az egészet. De ekkor jött a kígyó, hozta szájában a kulcsot. Az ember úgy megijedt, hogy a faluig szaladt. Akik akkoriban estefelé a pincehát felé jártak egy leányt hallottak sírni vigasztalhatatlanul. Meghallotta ezt egy jóravaló pásztorlegény, gondolta majd ő megszabadítja a leányt és a kincsből is részesedhetne. Elszegődött az urasághoz juhásznak. Amint egyszer őrzi a nyájat a domboldalon, nagy suhogva jött egy felhő, leszállt a földre, villámlott, dörgött. A nyáj szétfutott, és a juhászlegény előtt néhány lépésre ott csattogott a rettenetes sárkány. A legény nagyon megijedt, lassan hátrálni kezdett, a sárkány meg jött feléje és közben emberi hangon beszélt hozzá. Azt mondta, hogy a legény, vegye ki a szájából a föld alatti vár pincéjének a kulcsát. Azé lesz a leány és a sok kincs! A juhászlegény egyre csak hátrált, tudta, ha eléri a keresztutat, ott megtörik a sárkány hatalma. A sárkány meg egyre csak közeledett és közben elismételte többször is a mondandóját. Amikor elérte a kereszteződést a sárkány megrázkódott és rettenetes mennydörgés közepette nyomtalanul eltűnt. A legényre a falubeliek találtak rá, törött karral, eszméletlenül, azt mondta a sárkány csapott rá. Azóta nem nagyon próbálkoztak a kincskereséssel, fáradságos és veszélyes dolog. A sárkány őrzi a titok aranykulcsát"
 
 
0 komment , kategória:  Zselici mondák  
Zselici népmondák 7.
  2010-02-27 17:51:25, szombat
 
 



Hollófészek legendája

Évszázadokkal korábban Bakócát hatalmas bükk-, tölgy- és cseres erdők vették körül. Hajdanában a községet körülvevő erdőterület birtokosa egy gróf volt. E területen a legmagasabb hegyen hollócsaládok fészkeltek. A sziklás hegy tetejére feljutni szinte lehetetlen, a hollók így biztonságban voltak. Támadt egy ötlete a gróf fiának. A gróf erdeiben a favágó munkát Bakóca környékbeli emberek látták el. Természetesen nyomorúságos bérért dolgoztak. Egyszer az ifjú gróf kiment a favágókhoz és jó kedvében a következőket mondotta: aki a favágók közül felmegy a hegyre a fészekhez és lehoz néki hollófiókákat, annak két arany üti a markát. Harmadik felszólításra a favágók közül az egyik, a legfiatalabbik, akinek édesanyján kívül más hozzátartozója nem volt, vállalta az életveszélyes cselekedetet. El is kezdett felmászni a fészekhez, a többiek fel sem mertek nézni. Azonban, amint a fészekből a hollófiókákat kiemelte, a meredek kőfal kezdett dűlni és a hollókkal a kezében alázuhanva ott lelte halálát a hegy tövében a vállalkozás kedvű favágó. A gróf elvágtatott a hat favágó és édesanyja gyásza kísérte utolsó útjára a fiatal favágót. Azóta az ősi baranyai Hegyhát tengerszint feletti legmagasabb pontját Hollófészeknek nevezik. Így került be a korabeli okmányokba, így került a név rá a térképre.
 
 
0 komment , kategória:  Zselici mondák  
Zselici népmondák 6.
  2010-02-25 19:20:03, csütörtök
 
  Helesfai Vár-hegy és Török-pince titkai

Helesfa belterületétől keletre esik a Vár-hegy, amelyet Várhely és Törökvár néven is említenek. Az 1974-ben lejegyzett néphagyomány szerint egy vár állott itt, amit a törökök leromboltak. alagútja is volt, amelyen Bükkösdig eljuthattak a menekülők. egyik bejárata a Török-pincénél lehetett. A Várhely kb. 80 x 80 m-es terület, közvetlenül az új temető mellett. Közepén mély lyuk van. Ez a Török-pince. Földmunkák során itt emberi csontok, cserepek, téglák kerülnek elő. A néphagyomány szerint a hajdani téglaégető és a temető között állt egy földvár, ami egyébként a Török pince nevet viseli. Török pince alagútja és menekülő járata Ibafáig is elnyúlik, mert az utolsó kapitánya lóháton arra menekült el, ebben az óriási méretű alagutas járaton. Csalafinta módon, hisz lovára fordítva verte fel a patkót, így üldözői nem követték. Az ibafai, a helesfai és a nagyvátyi vár egy statégiai erősséget alkotott az úgynevezett Kaposi, még korábbi nevén, a Hadi út mentén, amely a pécsi Tortyogónál kanyarodott ki a pécs - szigetvári útból és áthaladt Bakonyán, Boda alatt Koplalón és Csedin át ért Helesfára. Ezen az úton a marhahajcsárok közlekedtek és az ő védelmükre szolgált a helesfai földvár. Még nyomokban felismerhető a bejárat és a várfal nyomvonala a csonka kúp alakú dombon. A felső éle lehet vagy nyolcvan méter hosszú. Sehol semmi kő és tégla. Két tömegsíron is átvágtak, amikor lövészárkokat ástak a második világháborúban a vár tövében. Nagyon törékenyek és barnák voltak a csontok. Behorpadtak ezek a tömegsírok, s egy ugyanilyen fedezhető fel a vár udvaron is. Ma sehol egy csont. Az elmondás szerint középkorinak tűnik a tömegsír, ahol semmi mellékletet sem találtak. De a pince, vagyis a várbejáratánál két teljesen ép csontvázra bukkantak alig egy méter mélyen. Apró termetűek lehettek a halottak és térdüket a mellükre húzták fel elföldelésük előtt. S ez már középkor előtti időkre utal.
 
 
0 komment , kategória:  Zselici mondák  
Zselici népmondák 5.
  2010-02-18 19:09:31, csütörtök
 
 



Goricai visszhang legendája

1830 körül Arany János nagy költőnk gyermekként rendszeresen nyaralt káni rokonainál. Halála után ezért róla nevezték el Kán egyetlen utcáját! Abban az időben élt Kánban egy hazudós szabó. Egész életében egyetlen, a valóságnak megfelelő mondat nem hagyta el a száját. Még a mestersége gyakorlásához használt mérőeszközök, cetlik beosztása is eltért a többitől. Akkoriban minden felnőtt és gyerek tudta, hogy a fülemüle a fűben lévő fészkéhez közelgő embert hangos rikácsolással és sérültséget tettetve vezet félre, vagyis hazudik neki. Ezért, és amiatt is, hogy a szabó füllentései már bántották a fülüket, fülemülének nevezték el az öreget. Ebből alakult ki később az a szólás, ha hazugságon kaptak valakit, hogy "Na, megszólalt a fülemile!" Néhány évvel később, egy búcsújárás közben csoda történt. Szokás volt akkoriban, hogy a Káni és Goricai búcsújárás közben a menet megállt a két falu közt lévő ismert visszhangnál és ott néhány üzenetet küldtek elhunyt hozzátartozóiknak. Amikor a hazudós szabó került sorra, az egybegyűltek legnagyobb ámulatára az öreg kiáltásait nem visszhangozták a dombok, hanem hangosan megszólalt egy fülemüle. Hiába próbálkozott ismét és ismét a szabó, kiáltására mindig hangos fülemüle ének volt a válasz. Ettől a naptól kezdve híres zarándokhely lett a goricai visszhang, ugyanis ha hazudós ember próbálkozott, kiáltására mindig a fülemüle válaszolt. A megnövekedett idegenforgalom miatt egyszer csak összeveszett Kán és Gorica népe. Mindketten maguknak szerették volna kisajátítani a visszhangot. Hogy-hogy nem, perre mentek. A beadványok elolvasása után az üggyel megbízott bíró a helyszínen a visszhangnál hallgatta meg a két falu elöljáróját. Hiába bizonygatta az egyik, és mondta erősködve a másik, hogy a visszhang eredetileg az övék volt, a visszhang mindkettejük vallomására fülemüle énekkel válaszolt. A bíró erre alaposan megbüntette mindkét elöljárót, és a visszhangos zarándokhelyet nem ítélte egyik falunak sem. Később Arany János "A fülemüle" című versében állított emléket a történetnek. A bíró, miután zsebre tette a bírságokat, így szólt:

"(Jobb felől üt) nekem fütyöl,

(Bal felől üt) s nekem fütyöl:

Elmehetnek."

Szégyellte is magát a két falu ezek után és soha többé nem veszekedtek a visszhangon! Aki nem hiszi, járjon utána!
 
 
0 komment , kategória:  Zselici mondák  
Zselici népmondák 4.
  2010-02-14 13:04:06, vasárnap
 
  Bükkösdi Török-kút

Bükkösd belterületén a gyógyszertár közelében van a Török-kút. A helyi hagyomány szerint a török időkből való, s a törökök építették. Az írásos dokumentumok viszont azt tanúsítják, hogy 1787-ben Petrovszky Zsigmond volt az építtetője. Innen vascsővel vezették el a vizet a Templom-téren felállított díszkúthoz. Régen zarándokok is jártak a Török-kút forrásához, mert hittek a víz gyógyító erejében.
 
 
0 komment , kategória:  Zselici mondák  
Zselici népmondák 3.
  2010-02-11 19:04:37, csütörtök
 
 



Anna-kápolna Kaposszekcsőn

A Kaposzekcsőhöz tartozó szőlőhegy déli határa mentén ma is áll az Anna-kápolna. A helyiek szerint régen egy úr, akinek a feleségét Annának hívták, ezen a helyen Szűz Máriához fohászkodott. Az meghallgatta imáját, és megjelent a forrásnál, a buzgó ember előtt. Az úr hálából ide kápolnát építtetett, és a forrást kúttá alakította. Azóta minden évben (július 26.-án) búcsút tartanak itt Anna napján. A forrás vizének gyógyító erőt tulajdonítottak a helybeliek.

Más változat szerint az 1860-70-es évek fordulóján egy férfi, akinek a felesége gyermektelen volt, a szőlőhegyi forrás mellett buzgón imádkozott Szűz Máriához. A hagyomány szerint Mária megjelent a forrásnál, és meghallgatta a gyermekáldásért könyörgő férfi imáját. A férfi hálából - mivel feleségét Annának hívták - Szent Anna tiszteletére kápolnát emeltetett. Az 1950-es évek elejéig Szent Anna ünnepén minden évben jöttek a kápolnához a környékről. Főleg asszonyok és gyermekek. A forrás gyógyító erejű vizéből a zarándokok rendszeresen vittek az otthon maradtaknak. A forráskútnál az utóbbi időben elsősorban Szent Annához imádkoztak.

 
 
0 komment , kategória:  Zselici mondák  
Zselici népmondák 2.
  2010-02-07 16:27:00, vasárnap
 
 



Aligvártól Terecsenyig

A Zselic dimbes-dombos vidékén, egy erdőkoszorúzta völgy végében fekszik a kis Terecseny-puszta. Híre sem volt itt valamikor falunak, de még erdészlaknak sem. Csak egy ütött-kopott csárda állt itt valahol a mai gödör helyén. Ebben is ritkán fordult meg valami vendég, mert a rengeteg erdőnek nem volt erre jártas útja. Favágók, talán Séta Pista bandája vagy más járó-legények néztek be néha egy kis italra, beszédre. A legbátrabb kocsmáros is alig húzott ki itt egy-két esztendőt a nagy erdő közepén. Egy-kettőre elment mindegyik valami jobb helyre, mert itt meggazdagodni nem lehetett, meg talán lassan beszélni is elfelejtett volna, ha nincs felesége, családja. Éjjel féltek, nappal meg mérgelődtek itt a csárdásnék, mert a szemük előtt vitte el a legszebb baromfit a róka, vagy a bárányt a farkas. Ha néha mégis jött valami vendégféle, annak nem győztek panaszkodni. Minden sóhajtásuknak ez volt a vége: "Alig vár az ember arra, hogy teljék az esztendő, és máshova mehessünk!" - Volt aztán olyan év is, amikor az uraság hiába kínálta árendába a csárdát, nem vette azt bérbe senki. Hanem jöttek olyan idők, hogy itt is nyüzsögtek az emberek. Éppen csak ittak a kútnál, aztán már mentek is. Kaposvár felől ment a nép, ki puskával, ki kardosan. Be sem néztek a csárdába, úgy siettek. Igaz, hogy hiába is néztek volna be. Az bizony üresen állt. Itt hagyta a gazdája. Neki is mehetnékje volt, de nem olyan ám, mint a sok népnek. A nép a hazát féltette, a kocsmáros meg a házát, a vagyonát. Akik itt elmentek, mind azt mondták, hogy Kossuth Lajos hívta a magyarokat a Drávához., mert ott betört Jellasics serege. Nem sokáig állt a harc a Drávánál.. Csak összesereglett a nép, de az összetanulásra nem maradt idő. Még aki megállt volna, annak is azt mondták, hogy csak vissza, ez a parancs: beengedni, majd ha sokan bejöttek, a Balatonnál lesz a nagy csata! Jött vissza a nép mind. Leverten, porosan értek ide, és amikor meglátták a z öreg tölgyfa alatt a csárdát, fölsóhajtottak. "Alig vártuk, hogy ideérjünk." Itt már biztonságban érezték magukat, pihentek egyet és mentek tovább Kaposvár felé. 1848 után, néhány évre rá megkezdték itt a nagy erdőirtást. Erdőirtásért helyet kaptak itt azok a szegény németek, akik munka nélkül maradtak, amikor föloszlott a lukafai üveggyár. Az idevalósi németeknek mondta el egyszer egy öreg katona, aki ide bujdosott favágónak, hogy mi volt itt régen. Nem akartak hinni neki, de amikor megmutatta a kardvágást, a angy forradást a testén, akkor már tudták, hogy minden úgy van, ahogy az öreg mondja. Hamarosan továbbállt az öreg, mert keresték a pandúrok. Lehet, hogy valaki besúgta. Lassan az egész környék tudta, hogy mit mesélt az öreg honvédhuszár. Mindenki tudta, hogy a csárdásnék így sóhajtottak itt: "alig vár az ember arra, hogy máshova mehessen!" A fáradt honvédek meg így szóltak lihegve: "Alig vártuk, hogy ideérjünk!" Ezért Aligvár lett lassan a csárda neve. Aligvárnak mondták a németek a pár házas kis pusztát. Ma már mindenki tudja, hogy nem Aligvár, hanem Terecseny-puszta annak az igazi legrégibb neve. Vigyázzon, aki nem tudja, hogy a két név - Aligvár és Terecseny - nem két helyet jelöl! Volt akit már megtréfáltak a pusztabeliek, amikor azt kérdezte, hogy merre és mennyire esik Aligvár. Nem volt buta ember, aki ezt felelte neki: "Visszafelé kell magának menni! Hogy mennyit? Hát ide Terecsenytől Aligvárig... testvérek közt is megvan az út vagy száz esztendő!"
 
 
0 komment , kategória:  Zselici mondák  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2017.09 2017. Október 2017.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 568 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 38
  • e Hét: 471
  • e Hónap: 2370
  • e Év: 38086
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.