Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 79 
Gellért Oszkár: Földanyám.
  2017-11-23 08:25:28, csütörtök
 
  Gellért Oszkár:

Földanyám.


Lelkem egykedvűség mázsás súlya nyomta.
Szín, dal, illat, semmi, semmi sem volt többé,
Ami emelé.
Lelkem egykedvűség mázsás súlya nyomta,
Gyűrte, nyomta, gyűrte egyre lefelé.
Sűlyedni, sűlyedni: és csak térdre estem.
Tovább nem juthattam. Könnyű vólt a földnek
Pehely, vézna testem.
Sűlyedni, sűlyedni és csak térdre estem.

Lelkem, nézd, azóta fennen szállna, szállna,
S hogy' meggyarapodtam ! . . . Mégis félek asszony :
Irigyel a föld.
Lelkem, nézd, azóta fennen szállna, szállna
S testem, jaj, maholnap már a sírba dőlt.
Húz a föld, húz a föld, ő a föld de büntet!
Van már, amért éltem : ültesd csak karomra
A kisgyerekünket -
S húz a föld, húz a föld, ő a föld de büntet.

a_het_1909.
 
 
0 komment , kategória:  Gellért Oszkár  
Gellért Oszkár: Vén erdőben
  2017-10-02 06:56:06, hétfő
 
  Gellért Oszkár:

Vén erdőben


Erdő, vén erdő, vastagtörzsü fák,
Bölcs aggastyánfák, megértők, szelidek,
És írigy, mogorva fák,
és görcsösek, zsörtölődők,
És riadtan-reszketők,
És kérges-kegyetlenek,
Mint akik érzik már bitófa-sorsukat,
És símán-közönyösek,
Mint akik érzik már kályhák nagy tüzét -

Vajjon nekem mit juttat egykor az öregség?

Fák istene add, ha a fejsze rámcsap,
Volt ifjuságom érezzék vissza utólszor
Évgyürűim.
S úgy várjam a fűrészt,
Mint aki hisz egy más világban:

Hiszi, hogy kerítés lesz,
Mely nagyszerü kertet övez,
Vagy hídpalló,
Mely mélységek fölött vezet át.
Vagy kocsikerék, mely végtelenszer fordul,
Titkos fiók, őrzője drága leveleknek,
Templomkapu, mely kitárul mindeneknek!

Nyugat 1930.
 
 
0 komment , kategória:  Gellért Oszkár  
Gellért Oszkár: Vörhenyeges éjjel
  2017-10-01 19:56:38, vasárnap
 
  Gellért Oszkár:

Vörhenyeges éjjel


Most lehunyom hirtelen a szememet.
S ezüstszín tested halmain
Rózsállva remeg két bimbó.

Ereszkednek fekete fátyolok.
Már elragadott Zeüsz.
Felémfordulva ülsz bika-hátán,
Rohan veled s távolod egyre nő.

Alakod is lassan elfeketül.
Csak az a két pont, parázna parázs,
És egyedül a vak setétben:
Piros lámpásai egy tovaszáguldó vonatnak.

Ezüstszín emléked még ejt s emel, még ejt s emel.
Aztán feneketlen mélybe robog.
De lobog tovább lobosodva a mell
Két pupilla-pokla
Az éjszaka dagadó feketebika-tömkelegében.

Nyugat 1928.
 
 
0 komment , kategória:  Gellért Oszkár  
Gellért Oszkár: Folyó, örök választó
  2017-09-09 08:49:20, szombat
 
  Gellért Oszkár:

Folyó, örök választó


Bucsuzóul még egy kézfogás
S utána két lehanyatlott
Kar: közepütt kettévált
Fölrobbant híd. S kétoldalt
Megrendült s lesüppedt vállak közt:
Lapályos partok közt örvénylik a folyó.

Azután hosszú s mély-mély sóhajokkal
Magasraemelkedő vállak:
Két sziklapart, mely
Közelebb, egyre közelebb dől. Most
Meginog. S most
Egymásba szédül s összeborul.

S alul: a folyó, örök választó,
Uj medret ás
S a föld mélyében járja tovább
Rejtelmes útját parttalanul.
Távolodó csobogása is elhal
Enyhe,ölelő dombok alatt.

Nyugat 1928.
 
 
0 komment , kategória:  Gellért Oszkár  
Gellért Oszkár: Hajnali bucsu szeretődtől
  2017-08-30 06:52:57, szerda
 
  Gellért Oszkár:

Hajnali bucsu szeretődtől


Nyelved hegyén az első csók
Fanyarédes illatu virága.
Füledben egy boldog-ijedt sohajtás.
Szemedben az angyali test
Elomló lágy vonala.

De hajnalra kelve:
Rekedtre keményül majd az a sohajtás.
Szögletes-csontossá az a vonal.
S utolsó csókjában az érett szilva
Magva verődik a fogadhoz.

S te ülsz majd bénultan és néma nyelved
És süket füled és vak szemed őrzi
Az éjszaka ízét és hangját és rajzát
Konokul.

Bucsuzni fog s nem tartod vissza.

Nyugat 1927.
 
 
0 komment , kategória:  Gellért Oszkár  
Gellért Oszkár: A kis öcsédet megcsókoltad
  2017-08-10 08:13:02, csütörtök
 
  Gellért Oszkár:

A kis öcsédet megcsókoltad


Az édesanyám szólt rólad először,
Csak a nevedet mondta
S én láttam, láttam: mint megyek elébed,
Remélve, hívőn, tétovázva lépek . . .
Te reám tekintesz, óh mi gondolat:
A lelkem már előre reszketett . . .
Királyleánynak, annak láttalak
S alkottalak meg szentem, tégedet.

Az édes anyám csöndesen merengett . . .
A szeméből kilestem,
Hogy a te szemed s lelked indulatja
Nem függ csak a kereszten.
Ibolya, rózsa levelét hullajtja,
Neked nem fáj a halál gondolatja,
Te elűzöd, mint napfény a ködöt,
Élsz és szeretsz, ábránd az életed . . .
Színes virágnak szín s virág között
Alkottalak meg szentem, tégedet.

Az édesanyám megcsókolta arcom,
Óh de milyen csók volt az!
Óh miért, hogy tőle a te arcod láttam,
Ha könnyek közt mosolygasz?
Óh miért, hogy tőle fényes napsugárban
A te lelkeddel álmodozva jártam?
Madár dalolt és hangos lett a táj,
Virág, fűszál susogta a neved . . .
Örök mosolynak - mert hisz az valál -
Alkottalak meg szentem, tégedet.

. . . Álmodtam akkor s álmodom örökké,
Te a régi maradtál . . .
Álmomban akkor valami fiúcskát
Csitítva csókolgattál.
Azóta - miért? - a lelkem mindig úgy lát,
Hajh, azt a csókot de kevesen tudják!
Hajh, azt a csókot más megérti-e?
S megérzi-e, ahogy te érezed?
Az édesanyám drága képére
Alkottalak meg szentem, tégedet.

Békésmegyei Közlöny 1910. februuár 27.
 
 
0 komment , kategória:  Gellért Oszkár  
Gellért Oszkár: Szemek, ti mind
  2016-12-31 05:07:38, szombat
 
  Gellért Oszkár:

Szemek, ti mind


Szemeik, kékek és barnák,
Szürkék és zöld szemek,
Vidámak s bánatosak,
Rémültek s közönyösek,
Megtört szemek.
Gyerekszemek, kíváncsi-kérdezők,
Asszonyszemek, kíváncsi felelők,
Hűséges férfiszemek
Kancsal szemek,
Hitvesem olvadó szeme,
Fiaim konok szemei,
Állatszemek,
Szemek, ti mind, akik valaha
Felém lobogtattátok fényeteket ha pillanatra
Ma álmomban úgy kavarogtatok előttem
Szörnyű halomban, egymásra hányva,
Mintha csak egy eszelős Isten
összegereblyézte volna a csillagokat -

S nekem kellett kiszórnom őket
Uj magvetőként újra az égre.
Hogy még keressem az elsőt
És megtaláljam az utolsót:
Esthajnalcsillagom, a te szemedet, anyám.


Magyar Írás 1935.
 
 
0 komment , kategória:  Gellért Oszkár  
Gellért Oszkár: Félbemaradt, örök vers
  2016-11-20 09:32:06, vasárnap
 
  Gellért Oszkár:

Félbemaradt, örök vers


És nincsen könny, ami elsírhatatlan
És nincsen vers, ami megírhatatlan.
Ezerkilencszáztizennégy nyarán,
Ha elkezdtem, még folytatom talán.

Majd ha a szőlő érik a gerezden,
Majd drága ősszel tán még újra kezdem.

S tizenöt őszén lopva föllapoztam.
Nagy ég, mindennel hogy elmaradoztam,
S nagy ég, a seb még mindig eleven!
Játszam tovább? Most nem ér a nevem.

Ezerkilencszáztizenhat telén,
Kerültek újra e sorok elém.

S csak kóválygok százéves avaron.
Hol kezdődik a téboly, hol az álom?
Mint kisgyerek: >Tegnap majd megcsinálom,<
Mint kisgyerek: >Holnap már megcsináltam,<
A napokat is összezavarom.

Mikor volt, hogy a játékból kiálltam?
Tán ezredek repültek el felettem.
Tavasz! Tizenhét! Folytasd! Elfeledtem.
 
 
0 komment , kategória:  Gellért Oszkár  
Gellért Oszkár: Háromság.
  2016-10-05 07:03:28, szerda
 
  Gellért Oszkár:

Háromság.


Oh jőjj anyám .. . én lázas homlokom
Hűsítsed reszkető kezeddel,
Melengesd forró csókjaiddal ajkam,
Mely hidegül és egyre hidegül.
Mi bennem földi, gyönge, gyáva: vedd el,
S a bús homályt, mely lassan már legyűr,
Hadd váltsa fel a megnyugvás szívemben ! . . .
Hitet, erőt adj drága szentem.

Szívem, te is jőjj . . . Oh ne vedd zokon,
Hogy íly borongva hívlak édes .. .
Jöjj, mint a szellő, lopva, súgva, halkan,
És ülj le mellém némán, szótlanul.
Csak várj .. . a szívem földobog, fölérez
Még egyszer, újra, míg a sírba hull,
A sírba hull . . . s útjára megy a lélek :
Jézusról addig, hadd mesélek.

Meséljek? . . . Mit? Mi erőt ád s reményt?
Erőt nekem s reményt tinéktek ?
- Oh vannak még, kik rút képmutatással
Keresztre húzták Istennek fiát!
Oh vannak még, kik égi hittül égtek,
Oh vannak még Veronák, Máriák,
Kik népkaczajba, tövisekbe hágva
Kiísérték Őt a másvilágba! . . .

. . . Az esthomály, mely szállva száll felénk,
Mért csal könnyűt a szemetekbe ?
- Kisebb kereszttel, nagyobb jajgatással
Járjuk mi is : parányi Jézusok .
E földi utat hívőn és remegve . . .
A sok közül egyet talán tudok . . .
Tudtok ti is ? . . . S a szemetek könnyárban,
Míg összenézünk, lopva, hárman . . .

a_het_1904.
 
 
0 komment , kategória:  Gellért Oszkár  
Gellért Oszkár: Levél egy álomról
  2016-07-24 12:53:53, vasárnap
 
  Gellért Oszkár:

Levél egy álomról

Mily könnyű álmom volt ma, kedves.

Ujjaid hegyei mint fűszálak közt lepkeszárnyak
Zizegtek meztelen mellemen.
Dél volt. S fejem fölött az ég
Egyetlen óriás kék lepkefogóként imbolygott.

Akkor fejed rámcsuklott s égő szemeid
Meztelen mellemen világítottak szentjánosbogarakként.
Este lett. Lélekzeted fuvalma borzolt,
Fogad összeverődött. S visszavacogtak rá fentről a csillagok.

S hajnalra meztelen mellemen,
Szívem fölött kifeslett egy pipacs.
S a mennybolt: a te drága szád
Pirosan kihasadt s trillázva rámhahotázott.

Nyugat 1930.
 
 
0 komment , kategória:  Gellért Oszkár  
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 79 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 229 db bejegyzés
e év: 3086 db bejegyzés
Összes: 29515 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2637
  • e Hét: 31706
  • e Hónap: 148540
  • e Év: 1724365
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.