Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/9 oldal   Bejegyzések száma: 82 
Gellért Oszkár: Megölték
  2017-12-19 07:00:09, kedd
 
  Gellért Oszkár:

Megölték


Nem úgy éltél bennem,
Mint az eső vagy a nap,
Amit a fa husa magába habzsolt,
Mert vágyott rá, s mert az eső is vágyott,
S mert a nap is vágyott,
Hogy nedve s heve a fába temetve
Élje magát tovább.

Csak úgy éltél bennem,
Hogy a futó szél összesodort veled,
Mint két idegen faág levelét
Fekteti egymásra pillanatokra:
Karunk és szánk úgy vált le közönnyel
S tekintetünk, amikor bucsúzott.

Csak úgy éltél bennem,
Mint a futó szél vagy mint a lesikló holdfény,
Ami végiglúdbőrözik a kőfalon,
De mélyre nem megy, felületen marad.
Mert a kőfal nem vágyott,
Hogy a holdfényt szürcsölje,
S mert a holdfény sem vágyott,
Hogy a kőfalba élje-temesse magát.

Csak úgy éltél bennem -
De megöltek, megöltek, megöltek.

S holdfényed mögött
Most homlokomon pattan a golyó árnyéka,
Ami testeden át a kőfalat érte!
S most széttárt karomon imbolyog
Lehanyatlott árnyék-súlyod!
S szivem fölött
Meztelen mellemen
Most nedves szád
Árnyék-sebe ég!

Nyugat 1926.
 
 
0 komment , kategória:  Gellért Oszkár  
Gellért Oszkár: Születő elé II.
  2017-12-04 09:32:07, hétfő
 
  Gellért Oszkár:

Születő elé II.


No híres hős, aki az imént még voltál,
Aki fejjel döngetted a puha falat
És martál és mardostál és marcangoltál,
Mi lett belőled
A nap világán egy perc alatt!
Most, most indulsz neki a kalandnak
Aminek neve: élet,
És erre csak gyáva hangjaid vannak?
S csak prüszkölsz és nyávogsz és könnyeid ömlenek?
Csecsemő, bátorság, ne remegj!

Ha megnőssz majd s megéred a percet,
Hogy a lány előtt állsz, gyáva kamasz,
S szemed falánk lesz s véreres:
Keritőd a tavasz
Napfénye füledbe serceg:
Bátorság, bátorság, harapj, szeress!

Ugyis el jön az óra amikor fogad
Gyáván saját husodba tép.
Akkor leszáll majd körülötted a setét
Őszvégi alkonyat,
S fölül kigyúl a menny...
És akkor az éj majd azt pihegi: Menj
Menj meghalni. Bátorság.

Nyugat 1933
 
 
0 komment , kategória:  Gellért Oszkár  
Gellért Oszkár: Születő elé I.
  2017-12-03 09:10:20, vasárnap
 
  Gellért Oszkár:

Születő elé I.


Mikor megszületsz majd,
Tejjel telt bársonyos emleivel
Ugy hajlik föléd az élet,
Hogy e két hatalmas duzzadt dombnál
Nem lesz más táj számodra a világon.

Aztán: növekszel:
S kisért tovább is a buja emlék.
De ahogy emberesedsz, úgy ifiul vissza
A drága kebel, mig főd lehajtod
Rugalmas páros kis halmaira.

És végül: az öregség.
S a mell... az a mell akár a kamaszleányé
Oly angyali már s csenevész.
S ha egy este utólszor suttogod majd:
Ringyócska
Ringyócska élet -:
Hullámos enyhe völgye közén
Állad leesik.

Nyugat 1933.
 
 
0 komment , kategória:  Gellért Oszkár  
Gellért Oszkár: Földanyám.
  2017-11-23 08:25:28, csütörtök
 
  Gellért Oszkár:

Földanyám.


Lelkem egykedvűség mázsás súlya nyomta.
Szín, dal, illat, semmi, semmi sem volt többé,
Ami emelé.
Lelkem egykedvűség mázsás súlya nyomta,
Gyűrte, nyomta, gyűrte egyre lefelé.
Sűlyedni, sűlyedni: és csak térdre estem.
Tovább nem juthattam. Könnyű vólt a földnek
Pehely, vézna testem.
Sűlyedni, sűlyedni és csak térdre estem.

Lelkem, nézd, azóta fennen szállna, szállna,
S hogy' meggyarapodtam ! . . . Mégis félek asszony :
Irigyel a föld.
Lelkem, nézd, azóta fennen szállna, szállna
S testem, jaj, maholnap már a sírba dőlt.
Húz a föld, húz a föld, ő a föld de büntet!
Van már, amért éltem : ültesd csak karomra
A kisgyerekünket -
S húz a föld, húz a föld, ő a föld de büntet.

a_het_1909.
 
 
0 komment , kategória:  Gellért Oszkár  
Gellért Oszkár: Vén erdőben
  2017-10-02 06:56:06, hétfő
 
  Gellért Oszkár:

Vén erdőben


Erdő, vén erdő, vastagtörzsü fák,
Bölcs aggastyánfák, megértők, szelidek,
És írigy, mogorva fák,
és görcsösek, zsörtölődők,
És riadtan-reszketők,
És kérges-kegyetlenek,
Mint akik érzik már bitófa-sorsukat,
És símán-közönyösek,
Mint akik érzik már kályhák nagy tüzét -

Vajjon nekem mit juttat egykor az öregség?

Fák istene add, ha a fejsze rámcsap,
Volt ifjuságom érezzék vissza utólszor
Évgyürűim.
S úgy várjam a fűrészt,
Mint aki hisz egy más világban:

Hiszi, hogy kerítés lesz,
Mely nagyszerü kertet övez,
Vagy hídpalló,
Mely mélységek fölött vezet át.
Vagy kocsikerék, mely végtelenszer fordul,
Titkos fiók, őrzője drága leveleknek,
Templomkapu, mely kitárul mindeneknek!

Nyugat 1930.
 
 
0 komment , kategória:  Gellért Oszkár  
Gellért Oszkár: Vörhenyeges éjjel
  2017-10-01 19:56:38, vasárnap
 
  Gellért Oszkár:

Vörhenyeges éjjel


Most lehunyom hirtelen a szememet.
S ezüstszín tested halmain
Rózsállva remeg két bimbó.

Ereszkednek fekete fátyolok.
Már elragadott Zeüsz.
Felémfordulva ülsz bika-hátán,
Rohan veled s távolod egyre nő.

Alakod is lassan elfeketül.
Csak az a két pont, parázna parázs,
És egyedül a vak setétben:
Piros lámpásai egy tovaszáguldó vonatnak.

Ezüstszín emléked még ejt s emel, még ejt s emel.
Aztán feneketlen mélybe robog.
De lobog tovább lobosodva a mell
Két pupilla-pokla
Az éjszaka dagadó feketebika-tömkelegében.

Nyugat 1928.
 
 
0 komment , kategória:  Gellért Oszkár  
Gellért Oszkár: Folyó, örök választó
  2017-09-09 08:49:20, szombat
 
  Gellért Oszkár:

Folyó, örök választó


Bucsuzóul még egy kézfogás
S utána két lehanyatlott
Kar: közepütt kettévált
Fölrobbant híd. S kétoldalt
Megrendült s lesüppedt vállak közt:
Lapályos partok közt örvénylik a folyó.

Azután hosszú s mély-mély sóhajokkal
Magasraemelkedő vállak:
Két sziklapart, mely
Közelebb, egyre közelebb dől. Most
Meginog. S most
Egymásba szédül s összeborul.

S alul: a folyó, örök választó,
Uj medret ás
S a föld mélyében járja tovább
Rejtelmes útját parttalanul.
Távolodó csobogása is elhal
Enyhe,ölelő dombok alatt.

Nyugat 1928.
 
 
0 komment , kategória:  Gellért Oszkár  
Gellért Oszkár: Hajnali bucsu szeretődtől
  2017-08-30 06:52:57, szerda
 
  Gellért Oszkár:

Hajnali bucsu szeretődtől


Nyelved hegyén az első csók
Fanyarédes illatu virága.
Füledben egy boldog-ijedt sohajtás.
Szemedben az angyali test
Elomló lágy vonala.

De hajnalra kelve:
Rekedtre keményül majd az a sohajtás.
Szögletes-csontossá az a vonal.
S utolsó csókjában az érett szilva
Magva verődik a fogadhoz.

S te ülsz majd bénultan és néma nyelved
És süket füled és vak szemed őrzi
Az éjszaka ízét és hangját és rajzát
Konokul.

Bucsuzni fog s nem tartod vissza.

Nyugat 1927.
 
 
0 komment , kategória:  Gellért Oszkár  
Gellért Oszkár: A kis öcsédet megcsókoltad
  2017-08-10 08:13:02, csütörtök
 
  Gellért Oszkár:

A kis öcsédet megcsókoltad


Az édesanyám szólt rólad először,
Csak a nevedet mondta
S én láttam, láttam: mint megyek elébed,
Remélve, hívőn, tétovázva lépek . . .
Te reám tekintesz, óh mi gondolat:
A lelkem már előre reszketett . . .
Királyleánynak, annak láttalak
S alkottalak meg szentem, tégedet.

Az édes anyám csöndesen merengett . . .
A szeméből kilestem,
Hogy a te szemed s lelked indulatja
Nem függ csak a kereszten.
Ibolya, rózsa levelét hullajtja,
Neked nem fáj a halál gondolatja,
Te elűzöd, mint napfény a ködöt,
Élsz és szeretsz, ábránd az életed . . .
Színes virágnak szín s virág között
Alkottalak meg szentem, tégedet.

Az édesanyám megcsókolta arcom,
Óh de milyen csók volt az!
Óh miért, hogy tőle a te arcod láttam,
Ha könnyek közt mosolygasz?
Óh miért, hogy tőle fényes napsugárban
A te lelkeddel álmodozva jártam?
Madár dalolt és hangos lett a táj,
Virág, fűszál susogta a neved . . .
Örök mosolynak - mert hisz az valál -
Alkottalak meg szentem, tégedet.

. . . Álmodtam akkor s álmodom örökké,
Te a régi maradtál . . .
Álmomban akkor valami fiúcskát
Csitítva csókolgattál.
Azóta - miért? - a lelkem mindig úgy lát,
Hajh, azt a csókot de kevesen tudják!
Hajh, azt a csókot más megérti-e?
S megérzi-e, ahogy te érezed?
Az édesanyám drága képére
Alkottalak meg szentem, tégedet.

Békésmegyei Közlöny 1910. februuár 27.
 
 
0 komment , kategória:  Gellért Oszkár  
Gellért Oszkár: Szemek, ti mind
  2016-12-31 05:07:38, szombat
 
  Gellért Oszkár:

Szemek, ti mind


Szemeik, kékek és barnák,
Szürkék és zöld szemek,
Vidámak s bánatosak,
Rémültek s közönyösek,
Megtört szemek.
Gyerekszemek, kíváncsi-kérdezők,
Asszonyszemek, kíváncsi felelők,
Hűséges férfiszemek
Kancsal szemek,
Hitvesem olvadó szeme,
Fiaim konok szemei,
Állatszemek,
Szemek, ti mind, akik valaha
Felém lobogtattátok fényeteket ha pillanatra
Ma álmomban úgy kavarogtatok előttem
Szörnyű halomban, egymásra hányva,
Mintha csak egy eszelős Isten
összegereblyézte volna a csillagokat -

S nekem kellett kiszórnom őket
Uj magvetőként újra az égre.
Hogy még keressem az elsőt
És megtaláljam az utolsót:
Esthajnalcsillagom, a te szemedet, anyám.


Magyar Írás 1935.
 
 
0 komment , kategória:  Gellért Oszkár  
     1/9 oldal   Bejegyzések száma: 82 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 231 db bejegyzés
e év: 542 db bejegyzés
Összes: 30439 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4838
  • e Hét: 42759
  • e Hónap: 145754
  • e Év: 339619
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.