Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll . . . . ! ! ! Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/9 oldal   Bejegyzések száma: 86 
Gellért Oszkár: Altató-párbeszéd.
  2018-09-02 07:45:39, vasárnap
 
  Gellért Oszkár:

Altató-párbeszéd.


Fiam, virágom, multamért reményem,
Ha csínytevésen, rosszaságon kapnak:
Sóhajtva, szépen, szemérmesen, szerényen,
Én, anyád mondom, hogy hajtsd meg a fejed.

Fiam, világom, multam kárpótlása,
Ha egykor agg léssz : újhitü ifjúság
Piruló orczád csak hadd lássa, hadd. lássa.
Én, apád mondom, hogy hajtsd meg a fejed.

S ha meglep egykor egy tavaszi reggel,
Szűz férfiúként várd az élet titkát. -
Ne fuss a napnak koldús, üres kezekkel.
Én, anyád mondom, hogy hajtsd meg a fejed.

S kezed ökölben ne nézz a halálba, -
Fekete leplén úgysem látsz keresztül.
Állj meg előtte. S jó kisgyerekké válva,
Én, apád mondom, hogy hajtsd meg a fejed.


a_het_1909. júl. 25.
 
 
0 komment , kategória:  Gellért Oszkár  
Gellért Oszkár: Talpig vasban.
  2018-09-01 07:45:46, szombat
 
  Gellért Oszkár:

Talpig vasban.


Jöttem vaskeztyűben. Ne marasztalj többé.
Szerelmünk- úgyis már hamuvá lett, köddé.
Vasvért a mellemen, fejemen vas-sisak.
S már nem birok mást, néni lehet mást,
Nem lehet mást, nem szabad mást :
Emlékezni csak.
Sírni, sírni csak.

- Körmeimet, édes, ruhádba mélyesztem
S ruhámat megoldom, rádfonom a testem.
Rádfonom a testem, a meztelen-puhát.
S lásd: fölolvasztom, fölhasítom,
Összegyűröm, összetépem
Tűzálló ruhád,
Vasból vert ruhád.


a_het_1909. jul. 4.
 
 
0 komment , kategória:  Gellért Oszkár  
Gellért Oszkár: Haldokló Páris
  2018-08-03 07:15:06, péntek
 
  Gellért Oszkár:

Haldokló Páris


Óh égszínkék, tejillatu hitves,
Nefelejcskoszorús Hit!
S te örök müvészet, dicsőség méze,
Babérkoszorús Remény!
S te pipacskoszorús Szerelem fanyarédes mákonya!
Ki egykor köztetek
Markomban a Szépség aranyalmájával itéltem,
Mos úgy suhantok újból elibém,
Mezítelenül. Bucsúzni.

Nézzétek: én, ki megöltem Achilleust,
Itt fekszem magam is sebesülten a porban.
Nézzétek: nyomorék Filoktetés nyila ért.
Esteledik. Utólszor látom ahogy Okeános
Csónakjába veszi s birodalmán, számüzött isten,
Átszállítja az alkonyi égbolt napszekerét.

Mozdulnék s jaj, karomat ha kinyujtom utánad Héra,
Nefelejcskoszorús fejed a messzi egekbe oszlik.
Föl is állnék érted s jaj, babérkoszorús fejed Pallas Athéné,
Erdőborította hegyek rengetegébe vész.
S visszazuhanva a földre, húnyt szemeim mögött
Tornyosuló vérem áradatába hal
Pipacskoszorús fejed, Afrodité.

S most fölfakad minden s kiömlik.
Csak a nyílhegy áll mereven.
Olvadt, bugyogó zűr kavarogva ölel még,
De hirtelen megmered. Fölfigyel a Világ
S megáll. S dermedten elfeketül.


Nyugat 1931.
 
 
0 komment , kategória:  Gellért Oszkár  
Gellért Oszkár: A kis öcsédet megcsókoltad.
  2018-05-18 07:36:27, péntek
 
  Gellért Oszkár:

A kis öcsédet megcsókoltad.


Az édes anyám, szólt rólad először,
Csak a nevedet mondta
S én láttam, láttam ; mint megyek elébed,
Remélve, hivőn, tétovázva lépek . . .
Te reám tekintesz, óh mi gondolat:
A lelkem már előre reszketett . . .
Királyleánynak, annak láttalak
S alkottalak meg szentem, tégedet.

Az édes anyám csöndesen merengett. . .
A szeméből kilestem,
Hogy a te szemed s lelked inndulatja
Nem függ csak a kereszten.
Ibolya, rózsa levelét hullajtja,
Neked nem fáj a halál gondolatja,
Te elűzöd, mint napfény a ködöt,
Élsz és szeretsz, ábránd az életed. . .
Szines virágnak szin s virág között
Alkottalak meg szentem, légedet.

Az édes anyám megcsókolta arcom,
Óh de milyen csók volt az !
Oh miért, hogy tőle a te arcod láttam,
Ha könyek közt mosolygasz ?
Oh miért, hogy tőle fényes napsugárban
A te lelkeddel álmodozva jártam ?
Madár dalolt és hangos lett a táj,
Virág, fűszál susogta a neved . . .
Örök mosolynak - mert hisz az valál -
Alkottalak meg szentem, tégedet.

. . . Álmodtam akkor s álmodom örökké,
Te a régi maradtál . . .
Álmomban akkor valami fiúcskát
Csititva csókolgattál.
Azóta - miért ? -— a lelkem mindig ugy lát,
Hajh, azt a csókot de kevesen tudják !
Hajh, azt a csókot más megérti-e?
S megérzi-e, ahogy te érezed?
Az édes anyám drága képére
Alkottalak meg szentem, tégedet.

Békésmegyei közlöny, 1910. febr. 27.
 
 
0 komment , kategória:  Gellért Oszkár  
Gellért Oszkár: Megölték
  2017-12-19 07:00:09, kedd
 
  Gellért Oszkár:

Megölték


Nem úgy éltél bennem,
Mint az eső vagy a nap,
Amit a fa husa magába habzsolt,
Mert vágyott rá, s mert az eső is vágyott,
S mert a nap is vágyott,
Hogy nedve s heve a fába temetve
Élje magát tovább.

Csak úgy éltél bennem,
Hogy a futó szél összesodort veled,
Mint két idegen faág levelét
Fekteti egymásra pillanatokra:
Karunk és szánk úgy vált le közönnyel
S tekintetünk, amikor bucsúzott.

Csak úgy éltél bennem,
Mint a futó szél vagy mint a lesikló holdfény,
Ami végiglúdbőrözik a kőfalon,
De mélyre nem megy, felületen marad.
Mert a kőfal nem vágyott,
Hogy a holdfényt szürcsölje,
S mert a holdfény sem vágyott,
Hogy a kőfalba élje-temesse magát.

Csak úgy éltél bennem -
De megöltek, megöltek, megöltek.

S holdfényed mögött
Most homlokomon pattan a golyó árnyéka,
Ami testeden át a kőfalat érte!
S most széttárt karomon imbolyog
Lehanyatlott árnyék-súlyod!
S szivem fölött
Meztelen mellemen
Most nedves szád
Árnyék-sebe ég!

Nyugat 1926.
 
 
0 komment , kategória:  Gellért Oszkár  
Gellért Oszkár: Születő elé II.
  2017-12-04 09:32:07, hétfő
 
  Gellért Oszkár:

Születő elé II.


No híres hős, aki az imént még voltál,
Aki fejjel döngetted a puha falat
És martál és mardostál és marcangoltál,
Mi lett belőled
A nap világán egy perc alatt!
Most, most indulsz neki a kalandnak
Aminek neve: élet,
És erre csak gyáva hangjaid vannak?
S csak prüszkölsz és nyávogsz és könnyeid ömlenek?
Csecsemő, bátorság, ne remegj!

Ha megnőssz majd s megéred a percet,
Hogy a lány előtt állsz, gyáva kamasz,
S szemed falánk lesz s véreres:
Keritőd a tavasz
Napfénye füledbe serceg:
Bátorság, bátorság, harapj, szeress!

Ugyis el jön az óra amikor fogad
Gyáván saját husodba tép.
Akkor leszáll majd körülötted a setét
Őszvégi alkonyat,
S fölül kigyúl a menny...
És akkor az éj majd azt pihegi: Menj
Menj meghalni. Bátorság.

Nyugat 1933
 
 
0 komment , kategória:  Gellért Oszkár  
Gellért Oszkár: Születő elé I.
  2017-12-03 09:10:20, vasárnap
 
  Gellért Oszkár:

Születő elé I.


Mikor megszületsz majd,
Tejjel telt bársonyos emleivel
Ugy hajlik föléd az élet,
Hogy e két hatalmas duzzadt dombnál
Nem lesz más táj számodra a világon.

Aztán: növekszel:
S kisért tovább is a buja emlék.
De ahogy emberesedsz, úgy ifiul vissza
A drága kebel, mig főd lehajtod
Rugalmas páros kis halmaira.

És végül: az öregség.
S a mell... az a mell akár a kamaszleányé
Oly angyali már s csenevész.
S ha egy este utólszor suttogod majd:
Ringyócska
Ringyócska élet -:
Hullámos enyhe völgye közén
Állad leesik.

Nyugat 1933.
 
 
0 komment , kategória:  Gellért Oszkár  
Gellért Oszkár: Földanyám.
  2017-11-23 08:25:28, csütörtök
 
  Gellért Oszkár:

Földanyám.


Lelkem egykedvűség mázsás súlya nyomta.
Szín, dal, illat, semmi, semmi sem volt többé,
Ami emelé.
Lelkem egykedvűség mázsás súlya nyomta,
Gyűrte, nyomta, gyűrte egyre lefelé.
Sűlyedni, sűlyedni: és csak térdre estem.
Tovább nem juthattam. Könnyű vólt a földnek
Pehely, vézna testem.
Sűlyedni, sűlyedni és csak térdre estem.

Lelkem, nézd, azóta fennen szállna, szállna,
S hogy' meggyarapodtam ! . . . Mégis félek asszony :
Irigyel a föld.
Lelkem, nézd, azóta fennen szállna, szállna
S testem, jaj, maholnap már a sírba dőlt.
Húz a föld, húz a föld, ő a föld de büntet!
Van már, amért éltem : ültesd csak karomra
A kisgyerekünket -
S húz a föld, húz a föld, ő a föld de büntet.

a_het_1909.
 
 
0 komment , kategória:  Gellért Oszkár  
Gellért Oszkár: Vén erdőben
  2017-10-02 06:56:06, hétfő
 
  Gellért Oszkár:

Vén erdőben


Erdő, vén erdő, vastagtörzsü fák,
Bölcs aggastyánfák, megértők, szelidek,
És írigy, mogorva fák,
és görcsösek, zsörtölődők,
És riadtan-reszketők,
És kérges-kegyetlenek,
Mint akik érzik már bitófa-sorsukat,
És símán-közönyösek,
Mint akik érzik már kályhák nagy tüzét -

Vajjon nekem mit juttat egykor az öregség?

Fák istene add, ha a fejsze rámcsap,
Volt ifjuságom érezzék vissza utólszor
Évgyürűim.
S úgy várjam a fűrészt,
Mint aki hisz egy más világban:

Hiszi, hogy kerítés lesz,
Mely nagyszerü kertet övez,
Vagy hídpalló,
Mely mélységek fölött vezet át.
Vagy kocsikerék, mely végtelenszer fordul,
Titkos fiók, őrzője drága leveleknek,
Templomkapu, mely kitárul mindeneknek!

Nyugat 1930.
 
 
0 komment , kategória:  Gellért Oszkár  
Gellért Oszkár: Vörhenyeges éjjel
  2017-10-01 19:56:38, vasárnap
 
  Gellért Oszkár:

Vörhenyeges éjjel


Most lehunyom hirtelen a szememet.
S ezüstszín tested halmain
Rózsállva remeg két bimbó.

Ereszkednek fekete fátyolok.
Már elragadott Zeüsz.
Felémfordulva ülsz bika-hátán,
Rohan veled s távolod egyre nő.

Alakod is lassan elfeketül.
Csak az a két pont, parázna parázs,
És egyedül a vak setétben:
Piros lámpásai egy tovaszáguldó vonatnak.

Ezüstszín emléked még ejt s emel, még ejt s emel.
Aztán feneketlen mélybe robog.
De lobog tovább lobosodva a mell
Két pupilla-pokla
Az éjszaka dagadó feketebika-tömkelegében.

Nyugat 1928.
 
 
0 komment , kategória:  Gellért Oszkár  
     1/9 oldal   Bejegyzések száma: 86 
2018.09 2018. Október 2018.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 2 db bejegyzés
e év: 2470 db bejegyzés
Összes: 32366 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 982
  • e Hét: 20603
  • e Hónap: 105184
  • e Év: 1783683
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.