Regisztráció  Belépés
venci76.blog.xfree.hu
A ruha teszi az embert - a gyűjtemény a gyűjtőt. Szalvéta Gyűjtő
1976.04.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
Kis reggeli- piknik- vacsora:
  2014-05-06 21:04:33, kedd
 
  Kis ízelítő a szalvétán található szavakból - kifejezésekből magyarul jelentésükkel, melyek talán nem oly egyértelműek magyarul egyébként , mint például a praliné, café, thé (tea) melyek szintén olvashatóak-megtekinthetőek a szalvéta mintájaként:.

Petit-déjeuner = kis reggeli

Dinner = Vacsora

Glace = Jég

Tartin = Piritós

Oeuf = Tojás

Pain = Kenyér

Biscuit = Keksz

Couvert = Evőeszköz




Link

Ha a szalvéta megtetszene valakinek, szívesen cserélek belőle bárkivel, jelenleg több cseredarabom is van belőle.
 
 
0 komment , kategória:  Étel-italmintás csereszalvéták  
Bon Apetito! feliratú szalvétámhoz:
  2013-11-02 18:07:49, szombat
 
 

Link

Ezen kifejezés azt jelenti: Jó étvágyat! -Ezt az elfogyasztott étel előtt mondjuk a teljes társaságnak, akik ugyanezzel a kifejezéssel válaszolnak. Ez az elkövetkezendő étel dicsérete.
 
 
0 komment , kategória:  Étel-italmintás csereszalvéták  
Almabormintás szalvétámhoz:
  2013-01-31 10:55:45, csütörtök
 
 

Link

A szalvétán található kancsómintán az a szó szerepel: "Cidre" , ez keltette fel az érdeklődésemet, mit jelenthet a szó, mi lehet a kancsóban. A "Cidre" jelentése magyarul: Almabor.

Az almabor vagy más néven cider (Vagy cidre), egy jellemzően almából, erjesztéssel készített, kellemes savanykás ízű, alkoholos ital, melyet főleg Franciaországban, Finnországban, Észtországban, Németországban, Ausztria némely vidékein és Angliában is készítenek.

Cider készítés:

Hozzávalók

A hagyományos, ciderhez való alma apró, kemény és ehetetlen, nagyon rostos és keserű. Kétféle almát használnak a gyártáshoz, a keserű-édest és a keserű-élest. Ezen kétféle alma erjedt levének elegye adja a cider jellegzetes, erős ízét és aromáját.

A világ más részein étkezési célú gyümölcsöt és rétesalmát is használnak, hogy az édes és éles jelleget létrehozzák. Az ilyen gyümölcsből készült almaborok karaktere különbözik az almaborhoz való almából készült boroktól.

Szüretelés

Hagyományosan az almafát megrázták egy kampós végű rúddal, és a gyümölcsöt kézzel szedték fel. A herefordshire-i Old Standard Orchards (régi, standard gyümölcsös) területén ez még mindig így zajlik, mivel a hagyományosan nagy almafákat nem lehet géppel szüretelni. A gépi szüretelés előnye a gyorsaság, azonban a gyümölcsöt több ütődés éri. A gépi szüretelésű almát gyorsabban fel kell dolgozni, mint a hagyományos módon szüretelt gyümölcsöt.

Őrlés és préselés

Mivel a bornak való almát hagyományos módon lerázzák a fáról, és a földről szedik fel, néha levelesek, füvesek, gyakran sárosak. Ezért az almákat az almatároló veremből egy vízzel teli csatornán juttatják az almamosóba. Az almák egy folyamatosan mozgó szállítószalagra kerülnek, amely lehetővé teszi, hogy a víz keresztülmenjen rajta levelek, ágak, fű vagy sár nélkül. Az almák a friss vízsugár alá, majd a mosóból egy szállítócsigába kerülnek, víz pedig a mosó alján távozik egy szűrőbe, ahol a szilárd anyagokat eltávolítják, a víz pedig visszafolyik a csatornába, ahol további gyümölcsöt szállít a malomba. A keletkezett hulladékot ezután újrahasznosítják.

Mosás után a gyümölcsöt a szállítócsiga a malom feletti garatba juttatja. A garatba 10 tonna gyümölcs fér, amely a gravitáció segítségével beleesik a Bucher feldolgozóba. A feldolgozó egy sor, gyorsan forgó acélkésből áll, amelyek óránként 16 tonna gyümölcsöt aprítanak péppé.

A félig szilárd pépet egy pumpa a puffertartályba szállítja, biztosítva, hogy a présbe mindig kerüljön pép, és mikor épp nem kerül pép a présbe, az üzem így is tovább működjön. Mialatt a pép a tartályban van, a gyümölcs héjában található enzimek dolgozni kezdenek, és a gyümölcs levének ízét feljavítják.

A pumpa a pépet a Bucher présbe szállítja, ahol kivonják a levet. Körülbelül egy tonnányi pép kerül a présbe, amely rengeteg csillag alakú, anyagba burkolt, speciális műanyagszűrőből áll. Ahogy a prés hordója a rögzített véghez nyomódik, a hordó lassan forog, és a lé átpréselődik a szűrőn, majd lecsorog a csillag alakú szűrőprofilok közepén keresztül a légyűjtő tartályba. A számítógépes vezérlés megfordítja a hidraulikát, amely így visszafelé mozgatja a prés hordóját, és lehetővé teszi, hogy újabb adag pép kerüljön a présbe. Ez addig folytatódik, amíg a prés meg nem telik, és ekkor a pép egy hosszabb, utolsó nyomást kap. Körülbelül másfél óra leforgása alatt 9 tonna pépet dolgoznak fel, amelyből 175 gallon lé keletkezik egy tonnányi gyümölcsre, és ez másfél tonna almabor-törkölyt eredményez. A gyűjtőtartályból a levet egy folyadékos szintkapcsoló segítségével továbbítják a fermentálóba.

Amikor a préselési ciklus véget ért, a prés hordója visszahúzódik, a külső borítás visszahúzódik, és a prés belseje kinyílik, és a préselt törköly a szállítócsiga segítségével egy tartályba kerül, és elszállítás után állati takarmány készül belőle. A kiürítés után a prés visszazárul, és az egész folyamat újból kezdődik.

Fermentálás

A levet a hagyományos tölgyfa fermentálóedényekbe pumpálják. Az almabornak érési periódusra van szüksége fermentálás után, hogy teljes karaktere kifejlődjön.

Az érlelés után az almabort megtisztítják, édesítik, lehűtik, illetve szénsavval dúsítják, az előírások szerint.

(Forrás: hu.wikipedia.org/wiki/Almabor)


le cidre de Vareilles (pays d' Othe) Saját videótáramba teszem ezt!
feltöltve: 2013-01-31 11:50:03
feltöltő: simonjanos_
nézettség: 1220
szavazatok: 0
kommentek: 0
kulcs: Cidre, Vareilles, Pays, d', Othe,
kategória: tudomány/technika
leírás: Fabrication du cidre de la ferme du priauré

URL:  

Küldöm ismerőseimnek!
Tetszik a videó! Szavazok rá!





Cidre de Kerveguen, Cidre Breton et biol Saját videótáramba teszem ezt!
feltöltve: 2013-01-31 11:53:30
feltöltő: simonjanos_
nézettség: 1032
szavazatok: 0
kommentek: 0
kulcs: Cidre, Cidre, Breton, Cidre, breton,
kategória: tudomány/technika
leírás: Cidre de Kerveguen, Cidre Breton et biologique le cidre Bio du domaine de Kervéguen est sur les tables de l' Elysée depuis 1997..." La culture des pommes, la fabrication et la mise en bouteille se fait dan...

URL:  

Küldöm ismerőseimnek!
Tetszik a videó! Szavazok rá!



 
 
0 komment , kategória:  Étel-italmintás csereszalvéták  
Bajor perec mintás szalvétámhoz:
  2012-08-17 19:45:28, péntek
 
 

Link

Bajor perec

Hozzávalók:
50 dkg liszt
4 dkg élesztő
3 dl víz
1 kávéskanálnyi cukor
2 dkg vaj
1 kávéskanálnyi (finom) só
1 liter víz
2 evőkanálnyi szódabikarbóna
1/2 evőkanálnyi durva só

Az élesztőt futtasd meg a cukorral és a 3 dl vízzel, majd keverd el a liszttel, vajjal, kávéskanálnyi finom sóval, és gyúrd sima tésztává. Vágd 12-felé, az egyes darabokat formáld hurkává, majd tekerj belőlük pereceket. Keleszd 15 percig. Közben forrald fel a szódabikarbónát a liter vízzel. A megkelesztett pereceket mártsd 20-30 másodpercre ebbe a lébe, majd lecsorgatva tedd sütőpapírra, s 30 percig pihentesd hűvös helyen.
Végül 200 °C-ra előmelegített sütőben süsd meg. Ha kész, kend meg vízzel, s hintsd meg a durva sóval.

Ezt a (laugenbrezel) receptet Benkö Gábornak köszönhetjük, aki megjegyzi, hogy ha másképp formáljuk a tésztát, pontosan így készíthetjük el a bajor zsemlét (laugenbrötchen) is.

(www.konyhamester.hu/index.php?frameaddress=http://www.konyhamester.hu/a_r_t/rece pt/779.htm)

Neuschwanstein, II. Lajos kastélya:




Link

A hivatalos zászló a tartomány hagyományos színeinek megfelelően fehér és kék.



Link

A zászlón szereplőn címerről:

A bajor címer használatát 1950-ben vezette be a "Törvény a Bajor Szabadállam Címeréről". A címeren szereplő szimbólumok mélyen gyökereznek a bajor történelemben és Bajorország közigazgatási körzeteire utalnak.

Egy összeállítás Bajorországról:
Link

Egy összeállítás Bajorország öt utolsó királyáról:Link

A Bajorok a pácban című film magyar szinkronnal itt tekinthető meg:Link
 
 
0 komment , kategória:  Étel-italmintás csereszalvéták  
A grillezés története:
  2012-02-15 18:36:33, szerda
 
 

Link

A grillezés egyidős az emberiség történetével. Valamikor a Neander-völgyben, véletlenül kezdődött el az, amit ma grillezésnek hívunk. Több ezer évvel ezelőtt egy darab mamuthús, vagy más vadállat húsa beleesett a tűzbe, és az ősembernek még sikerült botokkal kiszedni a parázsból. Az elszenesedett húsdarab, bár ropogós és kemény volt, íze rendkívüli benyomást tett rá, és maradandó élményt jelentett asz egész emberiségnek.

A grillezés egyszerű és élvezetes ételkészítési eljárás. A grillezett hús egészségesebb, mint a főtt, és élvezetes, mert kevés zsiradékot tartalmaz, és a húsból tökéletesen kihozza az illatot és a zamatot.

A jó grillezéshez idő és sok türelem szükséges.

Az igazán jól elkészített grill ételt élvezet fogyasztani, mert összhangban van benne a sokféle íz, illat, aroma.

A sütésnek több módszere van, például faszénparázson, lávakövön, ami működhet gázzal is.

A grillezés sikerének titka az, hogy a hússzelet azonnal kapjon egy kérget, ami nem engedi ki a levét, és ettől marad omlós a hús. Ha kifolyik a leve, a hús száraz és rágós lesz.

(www.gourmetgasztro.hu/gg/a-grillezes-tortenete/)
 
 
0 komment , kategória:  Étel-italmintás csereszalvéták  
Az olivaolaj története:
  2012-02-06 16:47:52, hétfő
 
 

Link

Minden ami oliva kis történeti áttekintés féle

Az olíva története egyidős a Földközi-tenger partjainál kialakult civilizációéval, közel hétezer éve ismeri, és ötezer éve termeszti az ember. Az olívaolaj már akkor termett, mielőtt az írott nyelvet feltalálták. Az olívaolaj Kisázsiai őslakónak számít, tudatos nemesítése, művelési módszerei Iránból, Szíriából és Palesztinából terjedt el a Mediterráneumban 6000 évvel ezelőtt.

Időszámításunk előtti harmadik évezred közepétől az Alsó - Egyiptomi Birodalom központjában, Heliopoliszban kiterjedt olajfaligetek jelentek meg. Az egyiptomiak használták kozmetikumnak, világításra, sőt a múmiák balzsamozásához is. Kultuszára jellemző módon Tutankhámon sz*rkofágjából is előkerültek olajbogyó magok .

Az olívatermesztéssel először a föníciaiak foglalkoztak. A korszak legjobb hajósainak és kereskedőinek számító főníciaiak terjesztették el a növényt a Mediterráneumban Észak Afrikától, az Égei-tenger szigetein, Cipruson, Krétán keresztül, az Ibériai félszigetig . A különleges ízű olaj híre hamar terjedt, és megjelent iránta az igény más vidékeken is.

Az olajkészítés és a kereskedelem megszervezése nagyban hozzájárult a mediterrán kultúra fejlődéséhez. Ekkor indult útjára az olívaolaj ma már többezer évre visszanyúló kultúrája és tisztelete. Nagyban gyorsította ezt a folyamatot, valamint egyre jobb és jobb minőséget eredményezett, amikor a mediterrán világ szinte egész területe a Római birodalom fennhatósága alá került.

Az időszámításunk előtti hatodik századtól Róma központi területén, a mai Toszkánától kissé délre, már nagy területeket telepítettek be olajfákkal. A Szicíliába érkező olajfa kisvártatva az egész Appennini-félsziget kedvelt haszonnövénye lett. Úgy tartották, hogy a mediterrán világ határa tulajdonképpen megegyezik azzal a területtel, ahol az olívafa még megterem. A szőlőtermesztésre alkalmas, ennél északabbra felnyúló térség pedig már a civilizáció határa volt.

A Római birodalom bukásával az olívatermelés is összeomlott. A középkorban legfeljebb a kiváltságosok juthattak hozzá a különlegességhez, később azonban a mezőgazdaság újraszerveződésével megint a mindennapi élet részévé vált az olaj, és a mai napig a mediterrán országok legkedveltebb olajfajtája.


Olíva és a kultúra

Az európai kultúra születése és fejlődése kapcsán egy kis növésű, szikár, örökzöld fácska képében ismerhettük meg a béke, a nyugalom és az örök élet jelképét. Már az ókorban mély tisztelet övezte ezt a növényt, kultikusnak számított az ókori görög poliszokban. Ezt bizonyítja, hogy a tradicionális üzemek a mai napig az ókori görög poliszok préselési módszereit használják. Kultusza Zeusz lányához Pallasz Athénéhez, illetve Poszeidonhoz, a tengerek istenéhez kötődött és a Homéroszi eposzokban, az Iliászban és az Odüsszeiában is kiemelt szerepet kapott.

Az ókori zsidó törvények még akkor is tiltották az olajfa elpusztítását, ha az ellenségnek hajtott hasznot, hiszen a csőrében olajággal az özönvíz utáni élet hírét Noénak meghozó galamb szimbolikájából kiderül, miféle mély tisztelet övezte e növényt. Picasso nem véletlenül választotta ezt az Ószövetségi jelenetet akkor, amikor a huszadik század derekán a béke örökérvényű jelképét kereste.

Végül, hogy az olajfának és gyümölcsének, illetve az abból nyert finom olajnak az európai kultúra kialakulásában betöltött szerepét még pontosabban értsük, idézzük fel képzeletben Jézus történetét, aki lefogása előtti utolsó éjszakáját Jeruzsálemben, az Olajfák hegyén töltötte tanítványaival.

Lassacskán, évszázadról, évszázadra, így vált e szikár, kis növésű, szívós, örökzöld fa tisztelete eggyé az európai kultúrával. A Biblia özönvízről szóló fejezetében a csőrében egy olajágat tartó galamb jelenti be a katasztrófa végét.

Spanyolország

Spanyolország a világ vezető olívaolaj gyártója, évi termelése megközelíti az egymillió tonnát, ami a Föld össztermelésének mintegy 20 százaléka. Az országban összesen 220 millió olajfa van, 370 ezer gazdaságban. Tíz fő termővidék található az országban, melyből Andalúzia az éves olívatermeléshez kb. 75 %-kal járul hozzá. Az itt található fő fajták a Hojiblanca, Lechin de Sevilla, Picual, Picudo, Ocal és Verdial olíva fajták, amelyekből az olívaolajok ízének és színének széles kavalkádját állítják elő. Egy nagyon híres és kedvelt fajta a Sierra Subbetica régióból származik, amely egyedülállóan édes citrus ízének köszönhetően alkalmassá teszi az olívát a helyben termesztett spanyol citrus gyümölcsöket tartalmazó desszertek ízesítésére. Aragónia egyik legkedveltebb, Empeltre fajtájából arany színű olívaolajat gyártanak, melynek aromája az érett, piros almáéhoz hasonlít kissé édes ízzel. Katalóniában az Arbequina, Empeltre és Fraga fajtáknak köszönhetően egy nagyon élénk ízű és édes olívaolajat gyártanak a friss gyümölcsökre és mandulára emlékeztető aromával, és kissé tejes utóízzel. Híres termővidékek továbbá Castille és Mancha is.



Olívaolajról általában

Sokakban felmerült már a kérdés, hogy miért más a színe és más az íze az egyes olívaolaj típusoknak? Ennek magyarázata az olívatermesztés kultúrájának sokszínűségében rejlik, vagyis hogy manapság hozzávetőlegesen 100 olajfafajtát ismerünk, melyek mindegyike egyedi ízzel és egyéb jellemzőkkel rendelkező gyümölcsöt terem. Valamennyi fajta más és más hozamú és olaja is eltérő érzékszervi tulajdonságokkal és színnel rendelkezik. A Mediterrán-medencében, ahol a világ olajfa állományának 90 %-a található, ez a fajta változatosság különösen markáns, valamennyi régiónak és területnek megvan a saját típusválasztéka.

Az olajfa hihetetlenül hosszú ideig él, nem ritka a 200 éves fa sem. A törzs elhalása után új hajtások kezdenek növekedni, ez az oka annak, hogy az olajfát örökéletűnek és folyamatos megújulásra képesnek tartják.
Az olajfa májusban virágzik, az olajbogyók június végén kezdenek növekedni és beérni, amikor színük folyamatosan változik a zöldtől a bíboron át a feketéig. A gyümölcs beérése után november és január között kerül sor a szüretre. A hagyományos, olaszul "brucatura"-nak nevezett módszer a kézzel történő szedés. A másik kézi módszer az olajbogyók lerázása a fáról. Az olívaolaj fogyasztása iránti folyamatosan növekvő igény kieleégítésére az utóbbi években az olajbogyók leszedésére mechanikai módszereket is bevezettek.

A hosszú életű olívafa csonthéjas gyümölcsöt termel, melynek fő jellemzői keserű összetevője ( oleuropein), más csonthéjasas gyümölcsökhöz (12% vagy annál magasabb) viszonyítottan alacsony cukortartalma (2.6-6%) és magas olajtartalma (12-30%), mely függ az év időszakától és a fajtától. Ezen jellemzői miatt a gyümölcs nem fogyaszthtó közvetlenül a fáról, és alá kell vetni különböző gyártási folymatoknak, amelyek régióról-régióra különböznek és szintén függnek az olíva fajtájától. Néhány, kivételt képező olívafajta kivételt a fán folyamatosan édesebbé válik az érés során, de a legtöbb esetben ez az erjesztésnek köszönhető.

Az olajbogyó színe az érettséggel függ össze: fakózöld héja ősszel fokozatosan megváltozik, éréskor fényes barnára, kékesfeketére vagy feketére színeződik, és megpuhul. Fogyasztás előtt a termést 8-14 napig vízben áztatják, többszöri vízcserével a fanyar ízt adó csersavak eltávolítása céljából, utána pedig sós vízben tartósítják.


Az olívabogyó jellemzői :

Méret : az olajbogyó asztali fogyasztásra való alkalmassága méretétől függ. A 3 és 5 gram közötti olajbogyók közepes méretűnek, az 5 gr feletti olívabogyók nagy méretűnek számítanak.

Forma : Azok a termések, amelyek többé-kevésbé gömbölyű formájúak, ízletesebbek, és nagyobb rájuk a kereslet, mint a hosszúkásra nyúlt gyümölcsöknek, habár néhányuknak szintén lehet kellemes íze.

Mag : A mag jellemzője, hogy könnyen ki válik az olajbogyó húsából. A hús: mag elfogadható aránya 5:1, minél mgasabb ez az arány, annál jobb az olíva kereskedelmi értéke.

Héj : A gyümölcs finom héjának egyszerre rugalmasnak, de ugyanakkor ellenállónak kell lennie a különböző eljárásokkal szemben.

Cukor tartalom : a gyümölcs húsának cukortartalma az olíva kincse. Ennek legalacsonyabb kívánt értéke 4 %, különösen olyan olíváknál, amelyeket erjesztésnek vetnek alá.

Olajtartalom : az olajtartalmonak a lehető legalacsonyabbnak kell lennie, mert sok esetben rontja a tárolási lehetőségeket és a feldolgozott gyümölcs állagát. Csak néhány fekete olíva esetében kívánatos a közepes vagy magas olajtartalom.

Tudta?
A hideg préselés egy olyan olaj-kivonási folyamat, mely csak nyomást használ az olívaolaj előállításához, nem alkalmaz oldószereket, vagy hőt.

Tudta?
Régiótól függően novembertől januárig tart az olajbogyó szüretelése.

Tudta?
Megújulási képességének következtében az olajfák több száz évig élnek.

Tudta?
1 liter olívaolaj előállításához 5 kg olajbogyó szükséges.

Tudta?
Az olívaolaj ugyanannyi kalóriát tartalmaz, mint a többi magból készült olaj, de erősebb az íze miatt kevesebb is elegendő belőle. Így az olívaolajjal szervezetünkbe kevesebb kalóriát viszünk be.

Tudta?
Az olívaolaj zsírsav összetétele egészségesebb, mint a vajé, mivel kevesebb benne a telített zsírsav. Az olívaolaj koleszterint sem tartalmaz.

Tudta?
Az olaszok az olívaolajat mindenhez, még tésztasütéshez is használják. Ez az olasz háztartások fő zsírfélesége

(www.hotdog.hu/magazin/magazin_article.hot?m_id=4162&a_id=21440&h_id=7574 )




Link
 
 
0 komment , kategória:  Étel-italmintás csereszalvéták  
Az olasz tészta története:
  2012-02-06 16:33:04, hétfő
 
 

Link

Már az etruszkok is tésztát ettek. Erre utal az időszámítás előtti IV. századból származó, Róma északi részén, Cerveteriben talált etruszk sírdombormű. A domborművön konyhai főzőedények és valószínűleg a tésztakészítéshez használt eszközök láthatók.

Az ismert ókori személyiségek közül Horatius és Cicero rajongott a tésztából készült ételekért. Horatius kedvenc tésztája a lasagne őse volt, amit póréhagymával és csicseriborsóval evett.

A rómaiak első szakácskönyvét Apicius állította össze i.e. 25-ben, ebben több tésztaétel szerepel. Többek között a lasagne.

Boccaccio egyik elbeszélésében a sajtos makaróniról ír.

Az első reneszánsz szakácskönyv Itáliában a XV. században jelent meg, benne szerkesztője, Maestro Martino da Corno a metélt tészta készítését mutatja be.

Bartolomeo Scappi Operájában a XVI. században a tagliatelle receptje szerepel.

A tészta népszerűsége Nápoly környékén, Campania déli részén növekedett meg a XVIII. század végén. Itt az éghajlat a talajt tekintve a durumbúza termesztéséhez, a tenger felől érkező állandó szélmozgás pedig az elkészített tészta megszárításához ideális volt.

Az első tésztagyár Dél-Olaszországban épült a XIX. században. Itt durumbúzát kézimalmokban őröltek, majd teknőkban lábbal dagasztották a tésztát, utána egyszerű gépekkel csíkokra vágták, végül a tésztát hosszú állványokon megszárították.


Forrás: Tésztalexikon

(www.termeszetestaplalkozas.hu/2011/12/az-olasz-teszta-tortenete.html)
 
 
0 komment , kategória:  Étel-italmintás csereszalvéták  
Caipirinha koktélos szalvimhoz
  2011-09-29 19:21:36, csütörtök
 
 

Link

A caipirinha egy igen erős, pikáns, savanykás ital, mely étkezés után, digestive italnak ajánlott. Elkészítési idő: kb 90 másodperc
Hozzávalók 1 pohárhoz

5 cl Cachacha
0.5-1 db lime
4 bárkanál barna cukor

Elkészítés

1. A lime-ot cikkekre vágjuk, és a pohárba tesszük a barnacukorral együtt, majd törőfával szétnyomjuk.

2. A poharat feltöltjük tört jéggel, rátöltjük a cachachát és boston shékerrel összerázzuk.

3. Végül visszatöltjük az italt a pohárba, friss tört jeget teszünk az ital tetejére. Vastag szívószállal szervírozzuk.

Morafcsik Péter mutatja be az ital elkészítését,ha a linkre kattintasz:


Link
(Forrás:http://www.desszert.eu/caipirinha_koktel_video)

Ez egy normál méretű szalvéta, jelenleg egy plusz darabbal rendelkezem belőle.Bárkivel szívesen elcserélem.
 
 
0 komment , kategória:  Étel-italmintás csereszalvéták  
Szalvéta úrvacsorára:
  2011-08-02 19:59:18, kedd
 
 


Link

Ma kaptam a Szerbiából hazaérkezett öcsémtől ezt a szalvétát,aminek a mintája nagyon különleges, ritka az ilyen úrvacsora témakörét felölelő szalvéta , egyedi mintának számít nagyon, ezért szeretném ide a blogomba is betenni, hogy más is megismerkedjen vele.Ez a szalvéta sem elsősorban szájtörlésre készült, másra lett készítve,mint látni lehet, egyszerű, de szép szalvéta , emiatt találom méltónak arra, hogy ide betegyem,s megismertessem ezt a szalvétamintát másokkal is , akik esetleg erre az oldalra tévednek vagy esetleg olvasóim. Ma kaptam belőle egy egész csomaggal, ha valaki esetleg cserélni szeretne belőle, jelezze.

Pár mondatot szeretnék ide betenni a szerb ortodox egyházról a Wikipédia oldaláról, hogy a minta a szalvétáról mondjon is kicsit többet, mint ami egyébként is olvasható róla már így is úgymond.

A Szerb Ortodox Egyház egyike a tizenöt autokefál (önálló) ortodox egyháznak. Istentiszteleti nyelve az egyházi szláv és a modern irodalmi szerb.

A szerb egyház 1219-ben nyerte el önállóságát. Első érseke Szent Száva, Stefan Nemanja nagyzsupán legkisebb fia volt, aki a görögországi Áthosz hegyén tette le a szerzetesi fogadalmat az 1190-es években. Az egyház hívei ma elsősorban Szerbiában, Montenegróban, Bosznia és Hercegovinában, Horvátországban, Szlovéniában, Romániában, Európa több államában, illetve az USA-ban, Kanadában, Ausztráliában és Új-Zélandon élnek.


Története :

Az egyház feje a pátriárka. Teljes titulusa: Pec (albánul Peje, törökül és magyarul régiesen Ipek) érseke, Belgrád és Karlóca metropolitája, a szerbek pátriárkája. A 45. szerb egyházfő 2010. január 23-tól Irinej (sz. Vidova, 1930. augusztus 28.), eredeti nevén Miroslav Gavrilovic, korábbi nisi püspök.

Az egyház legmagasabb döntéshozó testülete a Szent Püspöki Zsinat . Tagjai a pátriárka, a metropoliták, a püspökök és a vikárius püspökök. Évente kétszer, tavasszal és ősszel ülésezik, általában Belgrádban illetve valamelyik kiemelkedő jelentőségű monostorban.

Szintén fontos szerepet tölt be a Szent Püspöki Szinódus , amely a pátriárkából és négy püspökből áll. A Szinódus tagjai jelenleg a következők: Amfilohije montenegrói metropolita, Hrizosztom zsicsai püspök, Hrizosztom bihácsi és petrovaci püspök, valamint Filaret milesevói püspök
Szakadások:

A hívek egy része csatlakozott Rómához. Ez a Krizevci Bizánci Egyházmegye néven ismert uniátus keleti katolikus egyház.
Egyházmegyék:

A Szerb Ortodox Egyháznak jelenleg 32 egyházmegyéje van. Négy egyházmegye van Észak-Amerikában és kettő Ausztráliában.
Magyarországi jelenlét :

Budai Szerb Ortodox Püspökség

Püspöke Lukijan Pantelic budai püspök, a Temesvári Szerb Ortodox Egyházmegye adminisztrátora. A püspöki helynök Vojiszláv Gálity protoierej-sztavrofor. Három esperessége van: a budai (székhelye: Szentendre, esperese: Lazar Pajtic protoierej) a mohácsi (székhelye: Mohács, esperese: Lazar Pajtic protoierej) és a szegedi (székhely: Szeged, esperese: Pavle Kaplan protonamesnik). Két monostor tartozik hozzá, az egyik Ráckevén (Pest megye) található, temploma az Istenszülő elhunytának van szentelve; a másik Grábócon (Tolna megye), temploma a Szent Arkangyaloknak van szentelve.

A püspökség székhelye Szentendrén van. Itt található az a gazdag gyűjtemény is, amely az ország minden részéből bemutatja a hazai szerbség értékes egyházművészeti kincseit, régi ikonokat, díszes kelyheket, papi ruhákat és evangéliumokat, valamint kézírásos és nyomtatott istentiszteleti könyveket. Itt őriznek több, a középkori magyarországi szerb monostorok és templomok jogait biztosító császári és szultáni okiratot.

(http://hu.wikipedia.org/wiki/Szerb_Ortodox_Egyház)

A szerb helyesírást nem tudom teljes mértékben visszaadni, ezért elnézést kérek.
 
 
0 komment , kategória:  Étel-italmintás csereszalvéták  
Evőeszköztört.,etikett+babona
  2011-01-15 20:08:36, szombat
 
 

Link

Az ősember még pattintással, kőből vagy kagylóhéjból készült késeket használt, azonban az ókori népek, i.e. 1500 tájékán már bronzkéseket gyártottak, kovácsolt pengékkel. Az egyiptomiaknak kovaszilánkos fafoglalatú késeik voltak, a gazdagok díszes késekkel ettek. A görögök bronz késeket használtak, az egyre jobb pengék készítése viszont a rómaiak érdeme. A késő középkorban, 1200-tól az angliai Sheffield lesz a késgyártás központja, de hírnévben a német Solingen - ahol a kések nyeleit szépen díszítették, az egyszerűbb kések pedig fa- vagy csontnyéllel készültek - sem maradt le mögötte.

Évszázadokon át szokás volt, hogy a férfiak magukkal hordozták késeiket, csak a gazdagabb házaknál kaptak vágószerszámot evéshez a vendégek. A bronz késeket később vasból, majd acélból készültek váltották fel, melyeknek a nyele gyakran nemesfém volt. Alakjuk, megjelenésük óta, lényegesen nem változott, de a nyelek díszítése mindig igazodott az adott kor stílusához.

A kanalak használata még a késénél is régebbi időkre nyúlik vissza, azt is mondhatnánk, hogy a kanál az emberiség egyik legrégebbi ,,találmánya", feltehetően azóta létezik, mióta az ember forró italokat fogyaszt. Már az őskőkorszaki barlanglakó ember kagylóhéjakat használt kanálként, Észak-Európában pedig fából készítették, faragták-vájták ki a kanalakat. A történeti időkből ismert legkorábbi kanalak feltehetően égetett agyagból készültek. Az egyiptomiak bronz kanalaik nyelét hegyesre formálták, hogy a csigákat ki tudják piszkálni a házukból. A kelták rövid, széles nyelű bronz kanalai praktikusan illeszkedtek a tenyérbe. A görögök és a rómaiak bronzból, néha ezüstből készítették a kanalakat, az öblös részük, mely eredetileg kicsúcsosodott, a középkor végére már kiöblösödött, gyakran fügealakra emlékeztetett.

A nemesfémekből készült kanalakról elsőként a Mózes Második Könyvében (a Kivonulás Könyvében) történik említés, amikor Mózes az izraelitáknak tolmácsolja az Úr parancsát, hogy színaranyból készült kanalakat és edényeket hozzanak a tabernákulumra. A próféta Becaleelt (Bésaléelt) kérte meg, hogy aranyból, ezüstből és rézből készítsen kanalakat. Mivel Becaleel - Mózessel együtt - Egyiptomból érkezett, valószínűleg ott tanulta ötvös mesterségét. Egyébként a többnyire nyeles edényre emlékeztető, fedővel (és olykor kifolyócsővel is) ellátott egyiptomi ,,kanalak" még nem voltak igazán praktikusak. A ma használt kanalakra a görögök és rómaiak kanalai inkább hasonlítanak.

A rómaiaknak kétféle kanaluk is volt: a ,,ligula" a levesek és puha ételek evésére, míg a hegyes nyelű ,,cochleare" a kagylók és a tojás elfogyasztására szolgált. A kanál általános használata náluk terjedt el először. A régészeti leletek szerint a kanalaikba kis lyukat fúrtak. Ennek feltehetően az lehetett az oka, hogy kanállal csak az étel sűrűjét ették, a folyékony részét kenyérrel ,,kitunkolták", vagy egyszerűen felhörpintették. A román és a gótikus művészet korában az előkelőségek gazdagon díszített nyelű, ezüstkanállal ettek. A reneszánsz-korban a 15-16. században nagyjából hasonlóak voltak a kanalak, tulajdonképpen ekkor kezdődött el a kanál igazi kultusza, az ezüstkanalakhoz figurás nyél és pajzs alakú fej társult. Az 1600-1750 közötti barokk-kor cikornyás, túldíszített pompás kanalai, többnyire aranyból készültek. Ebben a korban a nők, kanalaikat a késsel együtt, díszes bőrből, vagy aranyozott ezüstből készült tokban, az övükről lecsüngve hordták. A 17. század vége felé az emberek már nem hordozták magukkal étkezési késüket, de úti evőeszközöket és poharat tartalmazó utazókészletet még a 19. században is készítettek. Az összeillő kanál- és villakészletek a 18. század közepére váltak általánossá. Az evőkés-hordozás szokásának megszűnése, a manapság használt letompított élű és lekerekített végű étkezési kések elterjedése valószínűleg XIV. Lajos (mások szerint Richelieu bíboros) rendeletének köszönhető, aki a sok erőszakos cselekmény miatt megtiltotta e veszélyes vágóeszközök utcai és étkezési használatát.

Az evőeszközök közül a villa használata alakult ki legkésőbb. A 15. századig a késsel feldarabolt húst még az előkelő emberek is puszta kézzel emelték szájukhoz. A villának nevezett kis szerszámnak, ugyanis eredetileg csak egy ága volt. A középkorban nagy alakú kétágú lapos villát adtak a tálaláshoz. Az étkezéshez használt villák lassan nyerték el hegyes végüket, amelyek átmenetet képeztek a kés és a villa között. A kétágú, majd háromágú villák nyele néha nemesfémből vagy más értékes anyagból: ébenfából, elefántcsontból, ezüstből, a villa része pedig aranyozott ezüstből készült. Használata az olasz fejedelmi udvarokból indult hódító útjára. Állítólag, amikor 1533-ban az itáliai nemesasszony, Medici Katalin férjhez ment II. Henrikhez, magával vitte a villáját Franciaországba. Amikor Thomas Coryate 1601-ben az Itáliából hozott villa használatát be akarta vezetni az angol főúri körökben, kinevették, gúnyos mosolyú, csípős megjegyzésekkel illették, használóit nőiesnek tekintették. Egy időre az olaszok körében is eltűnt a villa használata, mert a velencei papok szerint az ember nem pártolhat el az ujjaitól, amelyeket Istentől kapott. Csak később, a higiéné fejlődésével, a 18. század vége felé jöttek rá, hogy a többágú villa igen hasznos segédeszköz a kissé ragacsos vagy nyúlós, s a kezeket összepiszkító ételek elfogyasztásához. Ennek köszönhetően az 1800-as évektől a villa már nemcsak Nyugat-Európában, hanem Amerikában is népszerű evőeszközzé vált.

Az ipari technológia fejlődésével a 20. század elejétől sokféle formájú, változatos anyagú evőeszközt készítenek, elterjedt a rozsdamentes acél, a galvanizált nikkelötvözet, az alpaka valamint az alumínium; a repülőgépeken vagy a gyorséttermekben, cukrászdákban pedig a műanyag evőeszközök: kések, villák, (fagylalt)kanalak használata.

Ugyanakkor Távol keleten - legalább is, ami a történelmi időket illeti - egészen más utat járt be az evőeszközök fejlődése. A manapság mintegy másfél milliárd ember által használt evőpálcikákat mintegy 5000 évvel ezelőtt Kínában találták fel. Kezdetben két vékony, letisztított faágat használtak az ételdarabok kivételére a főzőedényből. A kést ugyan már korábban ismerték, és az étkezés során használták is, ám később a tüzelőanyaggal való takarékosság érdekében, vagyis hogy ételek gyorsabban elkészüljenek, főzés vagy sütés előtt a húsokat apró darabokra vágták, így - miután az étel elkészült - a késre már nem volt tovább szükségük, evőeszköz-funkcióját az egyre tökéletesebbre formált, bambuszból és egyéb anyagokból: fából, fémből készített evőpálcikák vették át. Napjainkban az evőpálcikák Kelet-Ázsia - pontosabban a négy ,,evőpálcika ország": Kína, Japán, Korea és Vietnam - hagyományos evőeszközei. Thaiföldön - miután V. Rama király a 19. században bevezette országában a nyugati evőeszközök használatát - ma már csak a tésztákat eszik pálcikákkal. Persze olykor - például a leveseknél, vagy a makaróni fogyasztásához - kanalat és villát is használnak. Kínában és Japánban azonban a kanalak anyaga hagyományosan a porcelán lett.

Ám az évezredek során nemcsak az evőeszközök elterjedtsége vált általánossá, hanem - elsősorban az utóbbi néhány évszázadban - használatukra vonatkozó előírások, viselkedési szabályok is kialakultak. Az alábbiakban ezekből idézek néhányat:

Sohase fogjuk a kést és a villát marokra, csak a hüvelyk- és a mutatóujj közé, a végüket pedig a tenyérrel kell megtámasztanunk.

Kanállal együk a főzeléket, a mártást, a lágy tojást, a krémet, a fagylaltot, a puha tortát és süteményt, a gyümölcsök közül az epret, málnát.

A leveses és a befőttes kanalakat ne merítsük tele.

Ha villával és késsel eszünk, akkor a kést a jobb kezünkben, a villát a bal kezünkben tartsuk.

Villával együk az előételt, a főtt tésztát, főzeléket, gombás ételt, gombócot, omlettet, karfiolt, pástétomot, pörköltet, rétest, sajtot, salátát, süteményt, tojásételt, tortát, fasírozottat stb. A halat vagy két villával, vagy halkéssel és halvillával fogyasszuk.

Késsel semmit ne együnk, a túrót, szendvicskrémet, vajat, pástétomot késsel kenjük a kenyérre, péksüteményre. A kés nemcsak arra jó, hogy vágjunk vele, hanem, hogy a villának segítségére legyen a falat felemelésében.

A már felszeletelt ételt nem illik felaprítás után csak villával enni.

Késsel, villával együk az őszibarackot, a felvágottakat, a sonkát, sült húst, kelt tésztát, amit villával nem lehet elvágni.

Ha olyan étel kerül az asztalra, amelyről nem tudjuk, miként kell ennünk, akkor várjuk és nézzük meg, a többiek hogyan eszik.

Kézzel ehetjük az almát, körtét, banánt, narancsot, mandarint stb. apró száraz süteményeket, fánkot, kelt tésztát, pogácsát, rákot, békát, csirke combot, hamburgert, szendvicset, lángost, főtt virslit, kolbászt, bonbonokat, desszerteket stb.

A kést soha nem szabad szájba venni, lenyalni, fogat piszkálni vele.

Ha vendéglőben, étteremben kis szünetet tartunk étkezés közben, de később folytatni akarjuk az evést, akkor a villát és a kést hagyjuk úgy, ahogy használtuk. Az étkezés befejezése után viszont helyezzük egymás mellé az evőeszközöket úgy, hogy a nyelük jobbra álljon.

Az étkezési etikett betartására többek között azért is érdemes ügyelnünk, mert az evőeszközökkel kapcsolatosan számos hiedelem is kialakult, márpedig ha nem vagyunk figyelemmel e szabályokra, könnyen lehet, hogy megbántjuk babonás vendéglátónkat, asztalnál ülő ismerősünket. Többfelé élő hiedelem például, hogy nem szabad kést tenni a villa ágai közé, ha az asztalra tett villa ágai felfelé állnak. Azt mondják, az előírás megszegője veszekedni fog az asztaltársával, ha pedig egyedül étkezik, azzal, akivel a legközelebb leül enni. Ha a vendég az evés befejezése után a kést és a villát egymáson keresztbe fektetve hagyja a tányéron, azt jelenti, hogy az étel pocsék volt, és balszerencsét kíván a szakácsnak.

(http://www.erzsebetrosta.hu/index.php/Kes-kanal-villa-palcika.html)
 
 
0 komment , kategória:  Étel-italmintás csereszalvéták  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 3343 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1068
  • e Hét: 6819
  • e Hónap: 38139
  • e Év: 257750
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.