Regisztráció  Belépés
dorotea55.blog.xfree.hu
"Széttéphetetlen kötelék a szeretet, mi köztünk él. Életünk szépség és küzdés, összeköt bennünket a hűség." Gy Marcsi
1954.01.30
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 70 
Nincs Cím
  2018-04-18 21:14:28, szerda
 
 
Isten szívében

A bánat körbe járt veled.
Rád szabott mosolyodat félénken figyelted
a felszínre törő élet mögül.

Hajtott a vágy, s a pőre álom,
Mert nem volt más vigaszod túl a halálon,
Hisz rég jártál ott, az élet előtt.

Zuhanva fényedbe láttad meg arcodat
a láthatatlan tükör szívében,
S ragyogtál, feledve féltett reményed.

Kacagtál a térben megbúvó
csend megszólalt dallamán, s láttad
az öröklét megnyíló hajnalát.

Táncoltál a létben, tisztán,
Halhatatlan lényed szívében, s daloltál,
Talán először, mégis újra isten szívében.
szukicszs



Link






A tó mellett

A tó partján ültem félszegen.
Lábaimnak épp csak hízelgett,
mégis éber álmokat ontott belém
a meder mélysége, mely oly sekély,
hogy akár egy csöppnyi légy
is sétálhatna selymes felszínén.

Már rég elbújt a nap a föld mögött,
utat adva a fénylő hold árnyai előtt.
Csak dalol a világ, s már elbújt minden virág,
a nesztelen csendbe fonta át magát,
de nem félelmük viszi álomba szirmaik csodás,
bár hanyatló illatát, hisz még álomba zárt
létüket ünneplik az éj sötét folyamán.

Leveleik összefonva adnak menedéket
az éjben elhaló pillangók nemzetségének,
s talán még száz csodás élet meg nem született
szivárvány képét idéző életnek, melyet
nem láthat emberi szem, nem érinthet a kéz,
de a tó vize talpamon róluk mesél.
szukicszs


Link




Végtelen szeretet


Temethetetlen a múlt, megfoghatatlan a jövő.
Csak itt találhatod meg önmagad, mi még csak ébredő,
s bölcsője te úgy vagy, mint születésnek a halál,
mint pokolra vált mennyország, az élet izzó mosolyán.

Szent vagy, ott van benned mindenek szentsége,
Megsirathatatlan szenvedések vége, de végtelenje
is te vagy, ki hajlott hátú vénként, ifjúságodat
éled, tested elmúló romjain.

Már nem kell fohász, nem kell, hogy cél legyen,
elmúlt a harc, s az őrjöngő, fagyos küzdelem.
A vágy, mi vezette meg nem élt életed, elfoszlott
ma már, s barlangok kapujában megfagyott.

Önzetlen gyűlöleted fanyar mosolya elvakult feletted,
Elmúlt hitednek virága elhervadt, mint minden körülötted.
Mégis itt vagy még velem, s ez nem áhítat neked,
Nem is áldás, csak az örök, s végtelen szeretet.
szukicszs

Link





Az élet örökké ragyog

Tomboló tüze vagyok a fénynek,
Látom értelmetlenségét a reménynek.
Látom a múltat, látom a jövőt,
S néha élem a jelent, mi adja erőm.

Már nem kérdezem, - s nem is hiszem -,
Hogy ki vagyok. -de igyekszem élni, mit nem hiszek.
Tudom ki isten, s, hogy hol teremtetett e világ,
S tudom, hová jut a tapasztalás nyomán.

Tudom, miért félek, szeretek, s élek,
S tudom, hogy megtisztul a lélek,
Ahogy elhagyja vágyait, álmait az elme,
S nem lesz megrögzött játék csak türelme.

Átéltem már, ahogy lélek születik a testbe,
S mikor a test, -nem az elme által döntve -,
De visszaszületik a mennybe, ami nincs is messze,
Hisz itt van, ahol minden és semmi létezik.

Tudom, néha fáj a halál, de figyelve,
Éber világként létezve, érezhetem, s néha érzem
A megváltás, s a kegyelem csodáját,
Amit, míg kerestem, soha nem lelhettem.

Itt vagyok, s tudom, örökké itt leszek,
Ahol minden élet elmúlik, miután született,
S, ha csak vagyok, s nem kérdezek,
Megélem istent, ki vagyok, s van mindenben, mindenek felett.

Tudom, mi a sors, tudom, mi a bűn,
Tudom ki a lélek leplezetlenül.
Tudom, hogy istenhez vezető utam félelem,
S szinte öldöklő vadság, mégis szeretet veszi körül,

S tudom, a szenvedés nem marad büntetlenül,
De tudom, hogy nincs, s nem is lehet bűn,
A jó, s a rossz csak tánca, s őrült világa
Elménk önmaga által halálra ítélt vágya.

Nem hiszek istenben, nem hiszek semmiben,
De igyekszem megélni őt, s amiben hittem.
Nem vagyok senki, de minden is vagyok,
S már érzem, az élet örökké ragyog.
szukicszs

Link




Harmatcsepp


Táncol a holdfény a tenger hullámain,
Feléd hívnak tomboló vágyaim.
Megfeneklett hajóm roncsai szárnyán,
Szállok feléd, mint tékozló szivárvány.

Nélküled nem folyik folyó, nem nyílik virág.
Nem nyugszik a nap, nem váltja az éjszakát.
A sűrű erdőt napfény ragyogja át,
Mikor látom lelked tiszta mosolyát.

A világ száz csodája közül az egyetlen Te vagy.
Te, a harmatcsepp, ki szívemnek életet ad.
Mikor a zöld lámpást meggyújtom minden este,
Mindig visszatérsz, belépsz jámbor életembe.

Letisztult lelkünk gyermeki hangja szól hozzánk,
Vigyük a fényt, együtt egyre tovább.
S ahogy a diófán ülő bagoly megsúgta a próféciát,
Megértettem a lélek mennyei dalát.

Hát együtt járjuk most a táncot,
Együtt éljük át az igaz álmot.
S szerelmes szívem megfejtett rébuszát,
Viszlek magammal világokon át.
szukicszs


Link




Amikor megszólalt a csend


Volt egy pillanat,
Amikor a fátyol mögött
Megláttam arcodat.

Volt egy Hely,
Ahol a bánat mögött
Megtaláltam sorsomat.

Voltak érintések, voltak kételyek,
Voltak harcok, mikor minden elveszett,
De megmaradt a csend.

A bűn, a kín, a félelem,
A bánat, a könny, az értelem
Elszállt, mintha nem létezne semmi sem,

Amikor megszólalt a Csend.
szukicszs

Kálmán Sz.Zsolt


Link


 
 
0 komment , kategória:  Napkorongos szerzők versei  
Nincs Cím
  2017-05-20 18:31:23, szombat
 
  Link









Szélkabát

Kócos idők járnak errefelé, kedves
A szél hibája csupán
S a hajam a tettes
Markolni akarom a szelet,
Zsebre tenni,
Irányítani, s talán
Elfeledni,
Ha már csak belőlem él

Tudod, könnyű hagyni,
Hogy fújja a hajad,
Elfújja a rég várt
Boldogító tavaszt

Én csak itt szeretnék ragadni örökre
Bezárva álmokba, képzelt gyönyörökbe
Lenyelni a kulcsot, s a vén széllel együtt
Emészteni minden félve titkolt tettünk

Így üldöz ő, amíg lehunyom két szemem
Gyönyörburkom megvéd, letépni nem merem,
Így maradhat emlék ketrecbe zárt nevem
laralik17




Link









Az idő órája

A Napsugár csillogó fénye
Vidáman áradt a vidékre.
Melegétől a fagyos csermely vize
Boldogan folydogált
A hegyek közt messzire...

Odébb a néma fák ágain látható
Ezernyi jégcsap, mint rideg takaró.
Mikor majd elérkezik az idő órája
Olvadni kezd a jég,s hullik majd alája:

Milliónyi cseppben, benne lesz a tavasz,
Elhozva titokban az új reményt s vigaszt!
Midőn a nagy világ , ezer csodát ígér,
Mindenki szívében a szerelem újra él.

Megszületünk újra, minden tavasszal.
Mámorát érezzük a virágillattal.
S mikor az erdő a hóruhát leveti,
Majd az embereket is könnyű, díszbe öltözteti.

Olvad a jég, kint és a szívekben
Nyit már a hóvirág a kőris tövében.
Tündöklő napfény , szórja ránk aranyát
Zöldül a fű, új hírt hoz a gólyamadár.

Az idő órája, viszi a havat már...
Mint rohanó embereket, kiket fontos munka vár!
Észreveszik-e, hogy újra itt a tavasz?!
Megcsodálják-e a fákat, madarakat?!

Nem tudjuk...de addig is:

A Napsugár csillogó fénye
Vidáman árad a vidékre.
Melegétől a fagyos csermely vize
Boldogan folydogál a hegyek közt messzire...
piroska69


Link








Tavaszi varázslat

Színes ruhát öltve magára
Virág illattal érkezett
Langyos szellő kísérte útjára
Így érte el az erdőt, s a réteket

Tél ajkából jött csak panasz
Míg táncra perdült száz napsugár
"Gyertek gyorsan, itt a tavasz"
Harsogta egy kismadár

A tavasz meg csak futott tovább
Hisz várta Őt az egész világ
S, amerre járt, lába nyomán
Nyílott sorban a sok virág

Jácint, Nárcisz, Tulipán
Tőlük illatoznak már a kertek
Eresz alján szorgos fecske pár
Csinosítgat kicsiny fészket

Kis falvakból tovább oson,
Hívja magával a szellőt
Várják már a városokon
Ott is űzze el a felhőt

Bőszen hinti, varázsporát
Miközben egy hídon szökell át
Hol szerelmesek csodálják
Az ébredező Dunát

Így érkezett hát a tavasz
Ünneplőbe öltöztetve a világot
Hozta magával varázsát
S ezer színes virágot.
fkdora







Link









Áldott Kikelet

A víg tavasznak első napsugára
mosolyt simít az éledező tájra.
Virággal hinti tarkára a rétet,
melyben a színek orgiája ébred.

A szívek kapuja is ekkor tárul,
remény-bimbót, édes szerelmet árul.
Pezsegni kezd az embereknek vére,
és szivárványt fest vágyaik egére.

Vad ébredés, buja kitárulkozás,
szertelen, de mégis oly' csodás!
Télbe holt világot újra éltető,
szenvedéllyel telt, felforgató erő.

Áldott Kikelet, leborulok eléd,
és imádlak, mint hitem szülőhelyét,
mert miattad van az, hogy elhiszem,
hogy a halál után új világ terem.
juditti



Link


 
 
0 komment , kategória:  Napkorongos szerzők versei  
Kereslek
  2016-10-24 22:22:21, hétfő
 
 
Ilona Zagyi Gáborné
Kereslek

Mikor elmentél, el sem köszöntem,
hogy mivé lettél és hol, nem tudom.
Mintha nevetnél, mikor bámulom
az eget, tán mosolyogsz fölöttem.

Még kereslek... a nap sugarában,
felhők könnyében, szél erejében.
Hold fényében, Imák erdejében,
s érezlek a vihar tépte fákban.

Még kereslek... szélcsengők hangjában,
zajokban, a természet csendjében.
A vadak, őzek tekintetében.
Illatokban, kicsiny vadvirágban.

Még kereslek... madarak dalában.
Tavaszban, nyárban, őszben és télben.
A szívemben, az áramló vérben,
s érzem, itt vagy minden változásban.

Érezlek... kérnek és illeszkednek
ragaszkodó képek. Itt vigyázlak...
Ha akarom mindig megtalállak,
csak a földben nem... ott nem kereslek.




Link


 
 
0 komment , kategória:  Napkorongos szerzők versei  
Vadvirág
  2016-10-09 14:04:53, vasárnap
 
 
Magdileona
Vadvirág

Tudd a sorsod, vadvirág!
Rád nem vár sokáig fény,
ékszerként ragyogsz védtelen,
csillagként tündökölsz még,
míg ragyog rád a nyár,
s ha zápor űzi el
szirmaidról a port,
boldog virágmosollyal
apró arcodon
örömöd végtelen,
s hiszel örök létedben...

Mi végre is élsz, tudod tán?
Egy pillanat - s letépnek...
ragyogsz pár percig
egy szerelmes lány haján,
s aztán nem marad belőled más,
mint préselt emlék
két itatós között...
kire ha évek múltán
rábukkan az a lány,
száraz tested fölött
talán csodákra emlékezik...
Vagy meglehet,
tán makrózott
fotóként
őrzi nyomod
egy számítógép
Képek című
mappája.
 
 
0 komment , kategória:  Napkorongos szerzők versei  
Pillangó
  2016-10-09 14:03:01, vasárnap
 
 

Magdileona
Pillangó

Színes kerti virágok közt
guggoltam gyermekként
lélegzet-visszafojtva,
s a pillangó nem sikoltott,
mikor összecsippentettem,
szárnyaihoz kapva győzedelmesen.
- Megvagy - kiáltottam boldogan -,
ne félj, elengedlek, csak egy
kicsit még hadd gyönyörködhessek!
Ám eleresztve meseszép szárnyai
hímpora ujjaimra tapadva
mintha csúfondárosan kérdezte volna:
- Megérte? Ha ujjad fogja szárnyát,
úgysem láthatod, mi van alatta,
akkor hát mi értelme volt?
Lepkém többé nem szállt,
csak sebzett madárként poroszkált
boldogtalanul a porban tovább...
Örömöm, amilyen gyorsan jött,
olyan hirtelen semmivé vált,
a visszafordíthatatlanság
könnyei égettek, szívem sajgott, fájt...
A tanulság örök. Csak nézni,
de érinteni soha az élet sok csodáját!
Mert vannak dolgok, melyeket
nem birtokolhatsz,
csupán látványától,
s az érzéstől, mit általa átéltél,
lehetsz csak boldogabb.




Link


 
 
0 komment , kategória:  Napkorongos szerzők versei  
A szeretet átölel
  2016-04-22 21:33:51, péntek
 
 


A szeretet átölel

A szeretet érzés, bennem oly erős.
Ha figyelsz, talán tükrözik a szavak.
Bár nehéz leírni mi a szívemben van.
Úgy érzem, adnom kell, átadni önmagam.
Hisz benne vagyok minden sorban.
A szeretetem átölel.
Kell, hogy adjunk jót egymásnak.
Egy mosolyt, hogy jobban, szebben éljünk, szelíden.
Sok kis lépés mit tennünk kell.
Egy szebb világért, a jövő gyermekeiért.
Ők is értsék, nekik is fontos legyen.
Annyi szépség van ,mit adnunk kell.
S mint a láncszemek, majd egybefonódik a sok kis jótett.
Így lesz belőle óriási láncolat.
Mi körbe öleli otthonunk, e vén Földet.
Hiszen erre most már nagyon,
nagyon nagy szüksége van.


2009.12.08. Korin
 
 
0 komment , kategória:  Napkorongos szerzők versei  
Öreg lomb alatt
  2015-12-04 13:17:04, péntek
 
 
Öreg lomb alatt

Ültettem sok fát kertemben
jó érzéssel a lelkemben.
Gyökeret eresztek vele
bőkezű kincse, gyümölcse.

Növekedtek, cseperedtek,
virágoznak, teljesednek.
Hálájukkal jutalmaznak,
koronával simogatnak.

Éltet ad itt minden virág,
ettől szebbé vált a világ.
Öreg lomb alatt pihenve,
tanítgat a szeretetre.

Vitalitást tőle kapom
így lesz teljes minden napom.
Összefonódnak az ágak,
mint bennem szerelmes vágyak.

Megölelem, simogatom
míg madár dalát hallgatom.
S még elhervadó szárnyaim
lassan megpihenni vágyik

kertem öreg fái alatt,
lemenő nap fénye játszik
papíron, hol tollam tüze
írja le szellemem szavát
utókornak mindörökre.


Deák Éva



Link


 
 
0 komment , kategória:  Napkorongos szerzők versei  
Neked... egy jó barátnak
  2015-04-17 21:19:15, péntek
 
 
Neked... egy jó barátnak

Szivárvány festi be az eget,
mikor hallom jöttödet.
Szárnyal a lelkem végre rád talált,
örömkönny aranyozza be a mát.

A szél neked dúdol,
az eső neked csepereg,
a tűz neked lobban,
a patak neked csobban.
Minden ami él,
feléd hinti sóhaját,
hallgasd a szeretet dallamát,
érezd az illatát.
Ha fáj a szíved, csak szólj nekem,
harmatcseppben fürdetem,
hozzon a nappal boldogságot,
az éjszaka csodás álmot,
halld az angyalok dalát
ölellek, mint jó barát.
Taygeta
György Viktória Klára



Link


 
 
0 komment , kategória:  Napkorongos szerzők versei  
Elmélkedés
  2015-02-24 15:43:47, kedd
 
  Elmélkedés

Ha létezik határa, akkor
hol a szeretet vége?
Bár úgy tanították, hogy
"Végtelen"
Mi szemmel nem látható,
ott lakik a lélek.
Minden érzésünk -
Jó, és rossz is bennünk terem.

Mégis...
ha majd tudunk szeretettel
nézni akkor is, ha nehéz kőként
zuhannak szívünkben a szavak.
Ha már tudunk, a szeretet
szemével látni ott is,
hol csak bűn van, s már
reményvesztett a hontalan.

Ha így tudunk élni!
Akkor bölcs ember,
ez a lélek - lakó.
Hatalmas, óriás Ő!
Ha bármily kicsiny is,
a szemmel látható való.

Korin
Bazsó Éva Andrea
 
 
0 komment , kategória:  Napkorongos szerzők versei  
Könny és mosoly
  2014-08-06 05:55:24, szerda
 
 
Könny és mosoly
/ Erdély hazám... /

Még láttam fenyőket a nagy hegyeken,
Ahol felhők könnyei sűrűn hulltak reájuk,
Kavicsok gördültek a zúgó patakban,
S én Istenszéke alatt mosolyt kerestem.

Még láttam székelyt kapuja alatt,
Ahogy viseletben asszonyára várt,
Misére hívta őket a nagyharang,
S ahogy ballagtak, szemembe könny szaladt.

Még láttam táncost igaz szóra járni,
Hegedűt sírni a nótában hosszan,
Mosollyal együtt énekelni a dalt.
A múlttal akartunk akkor eggyé válni.

Még láttam szemükben könnyet ülni,
Ölelésükben szeretetet, adni és adni
Nem várva semmit, csak mosolyt,
S egy jó szót, szívüket éreztem megkönnyebbülni.

Még látok reményt az arcokban valahol,
Falvakban, ételben, italban, táncokban,
És lobogónkban, mi lelkünknek dobbanása.
Velünk együtt él a könny és a mosoly.
Sancho -
 
 
0 komment , kategória:  Napkorongos szerzők versei  
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 70 
2018.07 2018. Augusztus 2018.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 27 db bejegyzés
e év: 547 db bejegyzés
Összes: 9667 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 806
  • e Hét: 2926
  • e Hónap: 21318
  • e Év: 441448
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.