Regisztráció  Belépés
ametiszt54.blog.xfree.hu
" Amíg az embernek dolga van a földön, él. " (Márai Sándor) Pné Szabó Mária
2012.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
Heinrich Heine: Loreley
  2018-02-25 17:11:38, vasárnap
 
  Heinrich Heine:
Loreley

Nem értem, a dal mit idéz föl,
s hogy oly bús mért vagyok:
egy régi, régi regétől
nem szabadulhatok.

Már hűvös az este; a Rajna
nyugodtan folydogál;
a hegycsúcs lángsugarasra
gyúlt alkonypírban áll.

Ott fent ül - ékszere csillog -
a leggyönyörűbb leány;
aranyhaja messzire villog
arany fésűje nyomán.

Aranyban aranylik a fésű,
s közben a lány dalol;
hatalmas zengedezésű
varázs kél ajkairól.

A hajósnak a kis ladikban
szíve fáj, majd meghasad;
nem le, hol a zátony, a szirt van -
fel néz, fel a csúcsra csak!

Végül ladikot s ladikost a
mélységbe sodorja az ár...
S hogy ez így lett, ő okozta
dalával, a Loreley.

/fordította: Szabó Lőrinc/
 
 
0 komment , kategória:  Heinrich Heine  
Heinrich Heine A hársfa virágzott
  2018-02-25 16:41:00, vasárnap
 
  Heinrich Heine:
A hársfa virágzott

A hársfa virágzott, a fülemile szólt,
a Nap ragyogón, kacagva tüzelt,
egy csók, a karod könyörögve karolt,
s vágytól remegő kebledre ölelt.

Hullott a levél, holló kiabált,
csalódva köszönt el a Nap s komoran:
" ég áldjon" - a hűvös búcsú szava szállt,
s te bókoltál mélyen, fagyosan.

/Ford: Jékely Zoltán/
 
 
0 komment , kategória:  Heinrich Heine  
Heinrich Heine: ÉNEKEK ÉNEKE
  2018-02-25 16:11:37, vasárnap
 
  HEINRICH HEINE
ÉNEKEK ÉNEKE

Az asszony teste költemény,
mit különös ihletésben
írt be a természet csodás
emlékkönyvébe az Isten.

Igen! az ihlet szállta meg
s ringatta teremtő lázba
s a merev, lázadó anyagot
művészileg leigázta.

Valóban énekek-éneke
az édes asszonyi forma,
és mintha minden karcsú tag új
csodás-szavu versszaka volna.

Óh millyen isteni eszme ez,
a fehér nyak - hattyú-ringás!
hol a fürtös főgondolat,
a büszke fejecske, hintáz.

Két bimbó epigrammai élt
varázsol a mell csúcsára
s mily édes köztük a szigorú
sormetszet harmóniája!

De leginkább plasztikus hatást
a csípők stílusa ér el,
s a közbevetett helyecske se rossz
a fügefalevéllel.

S nemcsak elvont poéma ez:
húsa-vére van a dalnak,
keze-lába van; csókol, nevet
s csengőn rimelnek az ajkak.

Valódi költészet lehel itt!
Báj minden fordulatban!
S a dalnak s nőnek homlokán
a tökélynek bélyege rajt van.

Dicsérlek téged, ó uram,
s előtted a porba hajlok:
mi mind csak kontárok vagyunk
melletted, mennyei dalnok!

Dalodnak szépségeibe
hadd merülök áhitattal:
tanulmányozni nem szűnök azt
sem éjszaka, se nappal.

Igen! éjjel-nappal azt tanulom,
az időt is szánva mástól,
s lábszáram egyre vékonyodik
a sok-sok tanulástól.

/Babits Mihály/
 
 
0 komment , kategória:  Heinrich Heine  
Heinrich Heine: A dal szárnyára veszlek
  2018-02-25 15:14:39, vasárnap
 
  Heinrich Heine:
A titok


Nem sóhajtunk, könnyünk se csordul,

mosolygunk, mi több, nevetünk!

Nem árulkodik a titokról

keserű ráncunk, tört szemünk.



Némán vergődve ott hever lenn

a lelkünk véres mélyein.

S ha vadul tombol is szívünkben,

szánkat görcsbe rántja a kín.



Kérdezd bölcsőn a csecsemőket,

kérdezd sírban a tetemet,

talán ők felfedik előtted,

mit sosem mondtam el neked.

Szabó Lőrinc
 
 
0 komment , kategória:  Heinrich Heine  
Heinrich Heine: CHILDE HAROLD
  2018-02-25 14:49:30, vasárnap
 
  Heinich Hiene:
CHILDE HAROLD

Nagy dereglye száll lebegve,
gyászfeketén a vizen.
Arca-rejtő, szót sem ejtő
tetemőrség odabenn.

Holt poéta, ajka néma,
nyugszik szemfödőtlenül;
kék szemével arra néz fel
még, hol napvilág derül.

Zeng a mélység, vőlegényét
hívja egy beteg najád,
és a gyors hab szerteporlad
az uszályon, mint a vád.

KÁLNOKY LÁSZLÓ
 
 
0 komment , kategória:  Heinrich Heine  
Heinrich Heine: A kisasszony állt a parton
  2018-02-25 13:40:04, vasárnap
 
  A KISASSZONY ÁLLT A PARTON

A kisasszony állt a parton
búbánattal tele,
szivét a rózsa alkony
látványa nyügözte le.

Kisasszony, ez ócska viccre
kár igazán a könny:
lemegy a nap emitt, de
ott hátul visszajön.

LATOR LÁSZLÓ
 
 
0 komment , kategória:  Heinrich Heine  
Heinrich Hiene: SZENT SZÖVETSÉGRE LÉPETT
  2018-02-25 13:38:52, vasárnap
 
  Heinrich Hiene:
SZENT SZÖVETSÉGRE LÉPETT

Szent szövetségre lépett
szíveddel az én szivem;
erősen összesimultak,
mindenben egy hiten.

Jaj, csak a gyenge rózsát,
kebled virágdiszét,
csak ezt a szegény barátnőt
lapítottuk mi szét.

KÁLNOKY LÁSZLÓ
 
 
0 komment , kategória:  Heinrich Heine  
Heinrich Heine: Leveled
  2015-11-14 16:36:05, szombat
 
 

Heinrich Heine :
Leveled

Mit mondjak leveledre?
Nem ver le oly nagyon,
tudatod: nem szeretsz. De
tizenkét oldalon!
Megannyi teleírt lap -
kis kézirat-köteg!
Komolyan nem szakíthat,
ki ily sokat fecseg.



Baranyi Ferenc fordítása


 
 
0 komment , kategória:  Heinrich Heine  
Heinrich Heine: Énekek éneke
  2015-11-14 16:28:20, szombat
 
  Heinrich Heine:
Énekek éneke

Az asszony teste költemény,
mit különös ihletésben
írt be a természet csodás
emlékkönyvébe az isten.

Igen! az ihlet szállta meg
s ringatta teremtő lázba,
s a merev, lázadó anyagot
művészileg leigázta.

Valóban énekek-éneke
az édes asszonyi forma,
és mintha minden karcsú tag új
csodás-szavú versszaka volna.

Ó, milyen isteni eszme ez,
a fehér nyak - hattyú-ringás!
hol a fürtös főgondolat,
a büszke fejecske, hintáz.

Két bimbó epigrammai élt
varázsol a mell csucsára,
s mily édes köztük a szigorú
sormetszet harmóniája!

De leginkább plasztikus hatást
a csípők stílusa ér el,
s a közbevetett helyecske se rossz
a fügefalevéllel.

S nemcsak elvont poéma ez:
húsa-vére van a dalnak,
keze-lába van; csókol, nevet,
s csengőn rímelnek az ajkak.

Valódi költészet lehet itt!
Báj minden fordulatban!
S a dalnak s nőnek homlokán
a tökélynek bélyege rajt van.

Dicsérlek téged, ó uram,
s előtted a porba hajlok:
mi mind csak kontárok vagyunk
melletted, mennyei dalnok!

Dalodnak szépségeibe
hadd merülök áhítattal:
tanulmányozni nem szűnök azt
sem éjszaka, se nappal.

Igen! éjjel-nappal azt tanulom,
az időt is szánva mástól,
s lábszáram egyre vékonyodik
a sok-sok tanulástól.


 
 
0 komment , kategória:  Heinrich Heine  
Heinrich Heine: Miért oly sápadt a rózsa...
  2015-11-14 16:00:48, szombat
 
 

Heinrich Heine:
Mért oly sápadt a rózsa...

Mért oly sápadt a rózsa ma,
ó, mondd meg, édesem?
Zöld fű közül az ibolya
mért nem cseveg velem?

Miért oly bús, oly kedvtelen
ma a pacsirtadal?
Mért oly setét a föld nekem
ma mint a ravatal?

Mért vonja ködbe a mezőt,
mért oly borús a nap?
Mért tölti el a levegőt
ma ez a kripta-szag?

S hogy magam is oly bús, alélt
vagyok, mi lelhetett?
Ó, mondd, szivem drágája, mért
hagytál el engemet?

(Reviczky Gyula)


 
 
0 komment , kategória:  Heinrich Heine  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 190 db bejegyzés
e év: 496 db bejegyzés
Összes: 14628 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 208
  • e Hét: 1568
  • e Hónap: 44840
  • e Év: 95236
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.