Regisztráció  Belépés
ametiszt54.blog.xfree.hu
" Amíg az embernek dolga van a földön, él. " (Márai Sándor) Pné Szabó Mária
2012.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
Illyés Gyula: Micsoda alkony
  2017-02-28 11:04:03, kedd
 
  Illyés Gyula:
Micsoda alkony


Ahogy köröttük minden szó, tekintet
és vigyor után egyre közelebb
kúszott, szorult a förtelmes halál: -
mi szorult, szűkölt bennem is, riadtan?

S mi kényszerített, hogy én a rettegő
boldogságommal és jó napjaimmal gyáva
velük lenni kívánjak, én a gyáva
osztozni szörnyű végzetükben?

Hogy iszonyodva, öklendezve is
egymás vállára dőlve vélük álljam
a szitkozódó arcok, a gúny s röhej
szédítő szennyes kavargását - ott fent?

Micsoda alkony volt az! Mint hurok
bujt az az est a kerek láthatárról, - durva
ölelésével az antik, örök éjjel!
Ó fuldokló szív, te minden hír után

rémülten föl-fölkapkodó, milyen
vonzalom, milyen testvér kapcsolat
rándult körötted, duzzasztott, csavart
ájultan végre elhanyatlani?

Elhanyatlani s éledni mégis aztán
egy szörnyű éj, vad meggyaláztatás
révületével, mindörökre árván,
a régi rokon földön, mely üres váz lett
barbár kísértetek, farkasok tanyája.

 
 
0 komment , kategória:  Illyés Gyula  
Illyés Gyula: Ajándék
  2017-02-28 11:01:28, kedd
 
  Illyés Gyula:
Ajándék


Tudom, mi szolgának a jó szó,
fogolynak séta, nap,
egy kézfogás a hontalannak,
egy korty, szíves falat,
sokat próbáltam. Köszönöm,
hogy megtaláltalak.


Se jobb, se rosszabb, csak a rossztól
tán jobban szenvedett,
hálás vagyok csak és köszönni
véletlent is merek,
szerelmet, ezt az éjt, szerelmed;
ne bánjad sose meg.


Egy szót se szóltam, ajkaidra
nyomtam öt ujjamat
lefogni győztesen megindult
boldog sikolyodat:
őrizd egy életre, mit eztán
ad még e pillanat.


Tudom, szegénynek percnyi jókedv
örök nagyon lehet,
engem melenget, hogyha rád ím
mosolyt melengetek,
játékom, díjam, büszkeségem,
hogy fényesítelek.


Szerelem volt ez? Azt tudom csak,
hogy mi a meggyötört
szívnek a munka elbutító
két ocsmány napja közt
emberré válni s bár egy éjre
vállalni a jövőt.


Dől künn a hó, végy két harisnyát,
elmentem, dolgozom,
ha csöngve felriaszt az óra,
derítsen kis dalom,
itt rögtönöztem, itt hagyom
az asztalon.


 
 
0 komment , kategória:  Illyés Gyula  
Illyés Gyula: Szegénylegény
  2012-03-07 08:21:11, szerda
 
  Illyés Gyula: Szegénylegény



Bozótból bozótba,

Karom arcom előtt, futok szakadatlan,

Árnyékom is már leszakadt rólam,



Falvak fölé az esti szél

Hordja sötét áldásaimat,

Gazda óvatosan bezárja ajtait.


Mindenünnen kívül maradtam én, éjjeledik, mesgyék

Bokámra fonódnak,

Eddig és ne tovább -

Megállok az első házak előtt, hallom a csap csobogását,

Asszonyok kacaját, evőeszközök csengése ez, hallom -

Kuvaszok szőre fölborzad szagomra.


Fű alatt, láp alatt,

Elfeledett erdők éjféle alatt lakom én, kezemben

Furkóvá rándul a virágos ág is,

Így van - éhes vagyok.

Sóhajaimtól lebben a rengeteg,

Éjjel zsellér vezet, könnyezve mutatja ösvényemet, megáld,

Szoknyájuk alá rejtenek a lányok,

Ha szuronyaival keresgél a nap.



Itt alszom évekig.



Alszom forrás mélyén, határkövek alatt,

Érlelődik a csend -

A legsűrűbb éji óra alatt kel ki

Öklömből az első tűzmadár, égi rianás, a villám!

Megtorpan rá az ég

S - halljátok! - ő lép fölöttetek, döngve, ő a soselátott:

Patkó Bandi, likas csizmáiban! dülöng,

Énekel rekedten,

Nyakában a kötél,

Énekli rekedten

A halálraszántak részeg toborzóit.

 
 
1 komment , kategória:  Illyés Gyula  
Illyés Gyula: Szárnyak
  2012-03-07 08:18:13, szerda
 
  Illyés Gyula: Szárnyak


Madarak, madarak, madarak, madarak,

Ha több vagyok, mint test: lelkem a csicsergetésetek!



Hajnalodik már, dalolva jöttünk a réteken át haza,

Szárny volt ma éjjel nékem a szó, a korty, az óraütés, szárny a
simogatás, kedvesem keze.



Szárny volt a dal, a kilincs, vígan feküdtem a lepedők szárnyaiba,

Már majd elaludtam, midőn ablakom előtt a májusi nap
trombitaszavára



A fák kirázták magukból a madarakat! Lármás reggeli áldozat

Harsant: áriák, tollak, gondolatok színes gomolya szállt az ég
felé.



Repdeső zászlók, angyalok rakétái, bomlott mezei ágyutűz,

Első zajos csók, miután, lobbanás, elrepül a szerelmesek inge!



Oly ragyogó, győztes volt e rajzás, hogy szabaduló kedvem feléje lebbent,

Síkosan, fürgén beléje fonódott, mint illatba az illat.



Vízcsobogás e zaj! - Miért siratni hát a tünő ifjuságot?

Szabad ragyogó égi mezőkre oszlik el selymes áldozati füstként.
 
 
0 komment , kategória:  Illyés Gyula  
Ilyés Gyula: Énekelj, költő
  2012-03-07 08:16:30, szerda
 
  Ilyés Gyula: Énekelj, költő


Meleg szájammal, élő szavaimmal

úgy állok itt, mint akit szél ütött,

megbénitanak

villanó dühök,

sistergő hirtelen akaratok,

fegyverért kellene kapni karomat,

kiáltani! - és szédülök, csak

dadogok -



Hallom, hogy buknak árkokba a vakok - a ködben

vér bugyog, elhal... hallom, a ködben,

hogy sikoltja sorsát kifeszitett leány, hogyan

zuhog a hant a zokogóra, hogyan

csobban a víz, állat szűköl... hogy csattog a gőg

skárlát lobogója a csendben nyüzsgő táj felett -



Ha kibomolhatna hangom, mint a fergeteg! mint égi

kanóc! fojtott ereje rohanó sercegésbe ha gyúlhatna

pillanatra is - de lángolón!

láthatnátok

e völgyet, mint feldúlt hangyabolyt, tele

futó puposokkal, gyilkosokkal, kik arcuk eltakarják -



éles

suhanás ha lehetne, mint a sikos,

precíz istennyila.
 
 
0 komment , kategória:  Illyés Gyula  
Illyés Gyula: VÉDANGYALOM
  2012-03-07 08:05:53, szerda
 
 

Illyés Gyula: VÉDANGYALOM


Védangyalom, akivel álmodom, az angyal
kopasz s fehérszakállu... Antal
volt neve s mestersége ős kovácslegény,
ami meglátszik még ma is kezén.

Erről beszél, ha hófehér nagy szárnyát
és pihenteti jelen hivatását;
ezt emlegeti; meg a szakszervezetet,
ahol velem is megismerkedett.

Az volt a szép idő! Jog, Jövő, Igazság,
az embereket ilyenek izgatták -
Egy más világ reménye! Volt akit
(mint őt is) próféta-életre vitt!

Még érdemes volt élni, volt miért!
Most? Nem tesz mást, csak engemet kisért.
Álomban él. Nem egy tanyát: rekedten
csak engem izgat, hogy utját kövessem.

 
 
0 komment , kategória:  Illyés Gyula  
Ilyés Gyula: SZERELEM
  2012-03-07 08:03:55, szerda
 
 

Ilyés Gyula: SZERELEM

Mint egy dalba, dalba, úgy burkolom magam
szerelmedbe és úgy sodortatom magam.
Nevetve fordulok, ha egy-egy szögleten
rámront az izmos szél, birkózni kezd velem.

Lépek mint részeges, kit egy dallam visz és
aki köré a bor egy régi nyárt igéz,
nem állanék meg, ha tekintetemtől e
hófedte hársfasor rügyezni kezdene.

Járok habok gyanánt futó finom havon,
mint egy tűnt lét felé s föl-fölszippantgatom
egy szép szigetvilág édes gyanta-szagát,
két kezemen maradt szerelmed illatát.
 
 
0 komment , kategória:  Illyés Gyula  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 69 db bejegyzés
e év: 934 db bejegyzés
Összes: 15066 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 550
  • e Hét: 2243
  • e Hónap: 50666
  • e Év: 270870
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.