Regisztráció  Belépés
ametiszt54.blog.xfree.hu
" Amíg az embernek dolga van a földön, él. " (Márai Sándor) Pné Szabó Mária
2012.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 34 
Jékely Zoltán: Tavaszi ébredezés
  2017-02-28 10:59:36, kedd
 
  Jékely Zoltán:
Tavaszi ébredezés

Az olvadás megindult,
télvégi nap melenget;
testem-lelkem a földdel
s a vizekkel fölenged.

Legboldogabb bolondja
a földnek én lehetnék,
ha most kezed zsibongó,
sajgó szivemre tennéd!

Ős-női balzsamokkal
teli szépséges urnám,
fejem, mint méh virágba,
bársony öledbe fúrnám.

Viharsodort hajóroncs
pazar, pálmás öbölben:
az életem ilyen lesz,
e pompás ámbra-ölben!

 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán  
Jékely Zoltán: Éjjel a hómezőkön
  2012-11-21 14:47:43, szerda
 
  Jékely Zoltán: Éjjel a hómezőkön

Húgomnak


Valami messzi zene szól. Lehet,
hogy csak a kérges hó zenél.
Az is lehet, hogy dermedt fülemet
hangdélibábbal áltatja a szél.


A bokrok csipke-grádicsos során
a hold milyen fürgén magasra hágott!
Sugarától, mint rózsaszín koráll,
nődögélnek a zúzmara-virágok.


Valamikor, hő nyári éjszakán,
táncát a szúnyog itt hajnalig járta,
s kis szerzeményét húzta derekán
szűntelen a nagy egyiptomi sáska.


Valamikor a hókristály helyén
jánosbogárka stoplámpája égett;
holdkóros lányt csalt ki a kicsi fény
s a vinnyogó, lidérci sáska-ének.

94


Emlékeznek még rá a fák s utak.
A hó nem áll meg lábnyomán, elolvad;
éjjel idegbajos, sovány nyulak
füttöznek rajta, nappal árva varjak.



Az országúton most a gyenge vándor
fagyott kezéből kifordul a bot.
Oldalán a kutya hiába táncol:
egyet sóhajt s a puha hóba rogy.


Azt gondolja szegény, aludni fog,
s édes mosolyra húzódik a szája,
de kutya előtt nincs halál-titok:
belevonít a lila éjszakába.



Valkó felett, mint gubás pásztorok,
őrtállanak a holdfényes hegyek.
A fatorony kakasa csikorog,
táncoltatják, marják jeges szelek.


Pártában-halt leányok kopjafáján
a cinteremben rí a gyászszalag;
régi urak nagyfogú koponyáján
a kriptában egerek játszanak.


Nagykörmű szél rázza a szilvafákat
s a Fehérember sírjából kiszáll;
lenn a völgyben összebújnak a házak,
mint megriadt, hűltlelkű téli nyáj.


Felvisít álmában kiskutya, gyermek,
de ő csak megy a nagy hóban tovább,
s másnap az egyházfi felleli dermedt,
mezítelen csontváz-lába nyomát.
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán  
Jékely Zoltán: Perc-szonett
  2012-11-21 14:46:30, szerda
 
  Jékely Zoltán: Perc-szonett

Erőpróba-szerű játék Weöres Sándorral; amit ő
írt ugyane perc alatt, nála talán szintén megmaradt.
Az idő kötött volt, a téma szabadon választható.


Az elszalasztott nagy pillanatok,
a kielégítetlen égi percek,
a másnak tartott vér-áldozatok
íratják meg velem most ezt a verset.


- Ti nem tudjátok, ti nem értitek,
hogy föld alá kényszerítve a mámor,
a meggyilkolt vágy mily lidérceket
dob fel az éjszakába majd magából!


Mert ha tudnátok, nem volna csoda,
ha, ÉDES NŐK, ti, élteteket únva,
vakul adnátok magatok oda


akárkinek, akit az ostoba
véletlen lök elétek amaz útra,
amelyre többé tán nem lép soha!

1936
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán  
Jékely Zoltán: Téli mese
  2012-11-21 14:44:07, szerda
 
  Jékely Zoltán: Téli mese

Künt hó felett tökfej hold lebegett.
Nagymama a tűznél melengedett.
Korom macskánk mellé settenkedett
s eszegettek egy száraz-kenyeret.


Én festegettem tarka madarat,
Lenkice egy hatlábú egeret,
Ferike szép kékszemű bogarat,
Margitka meg négyszarvú tehenet.


A madár felfalta a bogarat,
a nagy tehén a kicsi egeret.
A két lány erre sírásra fakadt,
Ferike, a huncut, csak nevetett.


A falon három királyi gyerek
bufti arcán nagy könny cseperedett,
s gazdáikkal, akár az emberek,
sírtak lábuknál a vadászebek.


Ferike szólt: most én hazamegyek.
A két kislány is felkerekedett.
Én sírva szóltam: még ne menjetek,
sosem leszünk még egyszer gyermekek!

1935
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán  
Jékely Zoltán: Enyeden ősz van
  2012-11-21 14:42:59, szerda
 
  Jékely Zoltán: Enyeden ősz van

A Bükkösön most rőzsét gyűjtenek,
görnyedeznek az enyedi szegények;
sovány kutyájuknak füttyentenek
s nekivágnak a szélnek.


Enyed köré a tél már építi
s magasra rakja gyilkos szürke várát:
hegyek közül lassan leömlenek
s megülnek ott a párák.


Nő a sötétség, egyre nő a sár,
a dűlőkön bizton ér már bokáig.
Benne nagyhorgú sintér kergeti
volt kutyánk unokáit.


Az Akasztófadombon róka váj,
az agyagot éles körmei ontják;
kivájja és újból eltemeti
bűnösök régi csontját.


Szegett fővel bolyong és könnyesen
a sétatéren régi jó barátom,
nem leli helyét az istentelen,
munkátalan világon.


A temetőbe, mint a fergeteg,
huhogószárnyu nagy varjak repülnek.
Kóvályognak s nagyapám korhatag
fejfájára leülnek.


Magasságból hull ólmos permeteg:
nyirkos felhőcsigák fekete vére;
a sárga föld beissza s rácsepeg
nagyapám csontkezére.

1935. november
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán  
Jékely Zoltán: November panaszaiból
  2012-11-21 14:41:52, szerda
 
  November panaszaiból


1

Barnult facsonkok, megtépett palánk,
tövében sárguló levelek asznak,
s pipáznak már, akár a nagytaták,
vityillók oldalán a barna kazlak.
Hol vannak a gyümölcsök? Mind elértek,
gyermek lerázta-verte, szedte vén;
aztán gyomrokba vagy pincékbe tértek,
egy-egy bingyó maradt csak ághegyén.
Az oltoványokat már nyúl kaparja,
a házakon varjak kuruc-hada,
s ha lent repülnek, akad, aki hallja:
úgy sír a szárnyuk, mint egy ballada.




2

Tudom, maholnap spleenes ablakok
álmuk lerögzítik: a déli erdőt!
Ó, addig bár egy rózsát adjatok,
egyetlen kis bimbót a hosszu kertből!


Bár csak egy hitvány csokorravalót
szedhetnénk össze, egyetlen csokornyit!
Hűtlenek voltunk, télirevalók:
nem szimatoltuk a nagy ősz bimbóit.


Most várhatjuk a jégvirágokat,
ablakunk majd vágyálom, déli dzsungel,
s izgága szívünk szinte megszakad,
ha virágosbolt előtt baktatunk el.





3

Hová tűntek a gyötrött levelek?
A tarka szárnyacskák hová repültek?
S a tücskök! Tán Japánban zengenek;
a kerti béka Kóreában ünget.


Kibújtak a földgömb túlsó felén,
s most a sárga emberkéknek zenélnek;
de ittmaradtam kényszerűen én
s állataim, a jó kutyák, szegények!


- Hallod, szűkölnek és nyüszítenek,
árva fickók a kuckók ronda rongyán;
avagy kiállnak eléje s remek
fejtartással dudálnak, mint toportyán.


S a mi kutyánk! szegény, hogy kecmereg
rozsdás láncán a mocskos hó levében!
A könnye is hull. Biztosan beteg.
Vess neki egy cukrot, Jézus nevében!




4

Este megszépül a nyirkos világ.
A holdhoz kémények kék füstje járul;
konyhák mélyén sülnek a vacsorák,
s rőzsetűz-illat mesél Nagymamáról.


De boldog voltam! Volt macskám, kutyám;
hideg télben üldögéltünk mi, négyen,
mesét hallgatva, uzsonna után,
a roppant búboskemence tövében.


Hol van ő most, az elszáradt öreg,
jó nagymamánk, Andersen szép meséje?
Sötét konyhában űl, kisgyermekek
között, a nagy Kinizsiről mesélget...


1935
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán  
Jékely Zoltán: Ősz a Városmajorban
  2012-11-21 14:37:03, szerda
 
  Jékely Zoltán: Ősz a Városmajorban

Tarsolyából a puszta földre szórta
egy üldözött király -
a sok tallér most itt hever a porba',
a fák lábainál.


Kékeslila homályban, ázva-fázva
ődöng a vén fasor;
szerelmesek fojtott sírása
szól a bokrok alól...


Mint szép leány után, ámulva nézek
pazar nyarunk után -
Fölöttem lóg még egy-két árva fészek
a tar fák ágbogán.


Úgy érzem, hirtelen kinő a szárnyam,
s fütyülök is nekik:
Bolond fák! azt hiszik, hogy újra nyár van,
és karjuk rezgetik.

1933
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán  
Jékely Zoltán: Falusi reggel
  2012-11-21 14:35:37, szerda
 
  Falusi reggel

A pajtában nyihog a két csikó:
Ehetnénk, hé, üres, üres a jászol!
Éhes a kakas is, dühöngve rámszól:
Kukoricát, fiú, kukorikú!


Kukucskál óljából a rózsa-szájú
göndör malac s könyörgőn rám-röfög:
Virrad, virrad, fiú, s üres a vályú,
törökbuzát ide, törökbuzát!


A szérűskerten rozsdafark húz át,
egy gyufacincért elnyelint kapásból,
s a Nap, mint roppant sárga tök,
mely indájáról elszökött,


kikarikázik a kukoricásból!

Magyarvalkó, 1933
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán  
Jékely Zoltán: Jóslat
  2012-11-21 14:27:09, szerda
 
  Jékely Zoltán: Jóslat

Ma hajnalban megszólalt a kakukk.
Megkérdeztem, tréfából, meddig élek?
Kegyetlenül fösvény volt és hazug:
azt válaszolta, még csak vagy hat évet!


Az ablakon beszállt egy szürke légy,
előbb a rézlámpás körül kerengelt,
aztán fölém repült s zümmögve, szép
ívvel kirajzolá a végtelen-jelt.

1932
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán  
Jékely Zoltán: Idő-Isten
  2012-11-21 14:25:57, szerda
 
  Jékely Zoltán: Idő-Isten

Idő-Isten járt ablakunk alatt;
szárnyas lovának lépte szörnyü tik-tak -
s amerre zengő lába elhaladt,
éjféli utcánk szellemei ríttak.


Az esztendők adóját szedte be:
a falakról pergett a vakolat,
s ki ezt, ki azt a zsákjába vete:
hullt hajból csokrot, pár kitört fogat...


Meg sem köszönte, s már loholt tovább.
Itt ifju isten volt még s haja fénylett;
de elaszott, jutván az úton át,
s már túlfelől tarkoponyáju vén lett.


Így lassitott az ablakod alatt.
Foga terád, kincsem, régóta vásott!
Bezörgetett - iszonyu pillanat! -
Még most is hallom rémült visitásod.

Pápa, 1932
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 34 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 8 db bejegyzés
e hónap: 153 db bejegyzés
e év: 459 db bejegyzés
Összes: 14591 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1528
  • e Hét: 10256
  • e Hónap: 39562
  • e Év: 89958
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.