Regisztráció  Belépés
1vargaildyko.blog.xfree.hu
...Légy, amivé legszebb hajlamaid által válhatsz - de elsősorban maradj ember. (Tatiosz) Tücsök Ildykó
1901.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
Maat
  2010-08-31 14:32:16, kedd
 
  Maat

Az egyiptomiak maat szava olyan fogalmakat foglal magába, mint az igazság, igazságosság, jog, szabály- illetve törvényszerűség. Kifejeződik benne a természeti és az emberi világ rendje. Az istennő ezeknek az alapelveknek a megtestesítője. Azt a kozmikus egyensúlyt és isteni harmóniát személyesíti meg, melyet az idő kezdetén hozott létre a teremtőisten. Úgy tekintettek rá, mint az erőre, amelynek segítségével a Napisten mozgásban tartja a kozmoszt és mely visszatartja a káoszt attól, hogy eluralkodjon a világon.

A fogalom az Archaikus kor elején keletkezett és Westendorf szerint a mAa - irányít, kormányoz igéből eredeztethető. Brunner a szó írásához szolgáló trónok és szentélyek talapzatát formázó hieroglif jellel hozza összefüggésbe, ilyen formán az élet alapja. Egy naphimnusz azonosítja Maatot a talapzattal. A fogalom ellentettjeként szerepelhet az jsft - káosz, a grg - hazugság és a Dwt - romlottság is.

A maat szó legkorábbi előfordulása Nj-mAat-Hp nevében van, aki Haszehemui (2. din) főfelesége volt.

Az Archaikus kortól a király az egész világot átfogó legfelsőbb hatalom megtestesítője, ez kifejezésre jut Sznofru trónnevében, mely a következő: Hórusz, a Maat ura. Mindaz, amit az istennő képvisel, a fáraó személyén és tettein keresztül érvényesül a világban. A király legfontosabb feladata volt a világ rendjének fenntartása helyes és igazságos uralkodással, és az istenek szolgálatával.

Ré kultuszának előtérbe kerülésekor, mint a világ ura, Ré lett a ,,Maat ura" is. Ekkor válik Maat a fogalmat megtestesítő istennővé. Általában nő alakban ábrázolják, fején egy jellegzetes strucctollal, de bizonyos esetekben csupán maga a toll vagy a nevének írására szolgáló ,,alap" hieroglifa is megjelenítheti az istennőt. Az Újbirodalomtól karjai szárnyakkal is kiegészülhetnek.

A Piramis-szövegekben Ré hitveseként írják le[1], a Koporsó-szövegekben Ré leányaként találkozhatunk vele,[2] ugyanakkor egyes szövegek a Napisten anyjának írják le. Habár a Napisten hatalmának egy részét testesíti meg, nem került bele a Héliopoliszi Kilencségbe. Ez arra utalhat, hogy istennővé válása annak létrejötte után történt.

A Maat ura címet más istenek is birtokolták, például a teremtőisten Ptah, Hórusz, mint Égisten, Thot, mint a Maat hozója, az Óbirodalom végétől Ozirisz, majd a Koporsószövegekben a túlvilági bíróság.

A társadalom ideális rendje az egyiptomiak elképzelése szerint szoros kapcsolatban állt a kozmikus renddel. Alapvető fontosságú az általa megtestesített princípiumok tiszteletben tartása, hogy a világ szabályszerű, rendes folyását és így az életet garantálni lehessen. Az egyiptomiak szerint a világot nem egy alkalommal kellett megteremteni, hogy utána változatlan formában maradjon fenn, hanem az akkor létrehozott rendet folyamatosan fenn kell tartani.

A fáraó számos jelenetben látható, amint különböző isteneknek felajánlja Maatot - az istennő ülő szobrát, melyet a tenyerében tart - ezzel bizonyítva, hogy alapvető feladatának eleget tesz. Ezáltal létezővé teszi az isteneket, akik abból élnek. Ennek a rituálénak az ábrázolás az Újbirodalom idején, III. Thothmesz uralkodása alatt jelenik meg, habár szöveges utalások alapján elképzelhető, hogy Hatsepszutra vezethető vissza.

,,Megnagyobbítottam a Maatot, amit ő (Ré) szeret, mert tudom, hogy abból él. De ő az én kenyerem is, és megízlelem ízét."[3] - mondja Hatsepszut egy speos artemidoszi feliratában.

A 18. dinasztia idején leggyakrabban IV. Amenhotep uralkodásának elején fordul elő, aki felvette az anx m mAat, azaz a ,,Maat szerint élni" melléknevet. Általános a Ramesszida kor templomainak falain, különösen azokon a részeken, melyek hozzáférhetők voltak a nyilvánosság számára.

Egyiptom népének szintén szerepe volt a Maat fenntartásában a királlyal szembeni engedelmességen keresztül, aki közvetítőként szolgált az isteni és a földi szféra között.

Erik Hornung rávilágított, hogy a Maat bemutatása egyenértékű minden más áldozattal, ez olyan jelzőkben fejeződik ki, mint az ,,Istenek étele", ,,ruhája" és ,,lélegzete".

Nem túlvilági kontextusban Maatot felajánlva az uralkodókon kívül Nefertiti, Oszorkon herceg, és a 25-26. dinasztia idején Amon isteni feleségei jelentek meg. A Ramesszida kortól túlvilági kontextusban magánemberek is megjelennek a Maatot felajánlva, aki ezáltalr hitet tesz a Rend, az Igazság és az Igazságosság eszméje mellett.

II. Amenhotep korától a 18. dinasztia korabeli thébai magánsírokban Maat gyakran jelenik meg a király mellett vagy mögött. Ezekben az estekben a királynő mitológiai megfelelője, ahhoz hasonlóan, ahogy Hathor - a király mitológiai anyja - valamint szülőanyja is helyettesíthető ezekben a jelenetekben. Ezt erősíti meg Heriuf sírjában a Teje melletti felirat: ,,Legyen a te Felséged kíséretében, ahogy Maat Ré-t kíséri".

III. Amenhotepnél láthatunk példát arra, hogy Hathort anyjával Mutemwijával, Maatot Tejével helyettesíti, csak úgy, ahogy IV. Amenhotep esetében Nofertiti jelenik meg Maat helyén (TT188-ban).

A vezírek, akik a király nevében szolgáltattak igazságot, Maat istennő alakját viselték a nyakukban, medál formájában. Az istennő részére a vezír hivatalában áldozatot mutattak be. A vezír és az igazságszolgáltatásban tevékenykedő hivatalnokok a ,,Maat prófétája" címet birtokolták.

A Napisten leányaként betöltött szerepét nagyon szépen foglalja össze egy Maathoz szóló himnusz VI. Ramszesz sírjában:

,,Üdvözlet neked, Ré szeme,

Akiből él, napról napra,

Akitől az (isten) a hajófülke mögött fél,

Aki dicsőségen jött elő teremtője fejéből,

Homlokkígyó, aki előjött az ő homlokából.

Te vagy a fénylő, aki vezeted...[4]

A szöveg folytatásából kiderül, hogy Ré számára elégedetté teszi a Két Országot, csakúgy, mint az Isteni Kilencség szívét. Távol tartja a káoszt, irányítja Ré-t, utat nyit számára, Egyiptom királyának mérlege, irányítja az embereket.

A Napistenhez szóló litániákban, ahol megszólítják a bárkában vele utazó isteneket Maatot szólítják meg elsőként. Az Újbirodalomi istenbárka ábrázolásokon helyettesíti az ősi kivégzőeszközt és biztosítja a Napbárka zökkenőmentes útját.

A Koporsó-szövegek szerint Maat, mint ureusz megjelenhet a Napisten és Hórusz homlokán, de az elhunyt homlokán is. Ebben az aspektusában Tefnuttal is azonosul.

A Nap szeme, testrészeit azonosították a Napisten testrészeivel. Hermupoliszban Thot feleségeként tisztelték.

Szimbóluma a toll arra utal, hogy lénye levegőszerű, a levegő az Igazság metaforája. Valóban leírják úgy az istennőt, mint ,,Levegő az orrnak". A Koporsó-szövegek szerint azonos Tefnuttal, a pára istennőjével és így a levegő istenének Sunak a testvére és felesége.

A Koporsó-szövegek 80. fejezetében Atum a következőt mondja:

"Él az én leányom, Tefnut,

ő fívérével Suval lesz.

Su neve Élet, Tefnut neve Maat.

Ikerpárommal élek, két ivadékommal élek.

Kettejük között vagyok,

egyik mögöttem, (másik) előttem.

Élet, és leányom, Maat alszanak,

egyik bennem, másik körülöttem.

Föléjük emelkedem,

két karjuk körülfon engem."[5]

Horemheb sztéléjén az Északi szél Úrnőjének nevezik (BM 551) és úgy írják le, mint aki levegőt ad.

A Chester Beatty Papirusz szerint ,,az ő ajándéka, hogy az emberek orra lélegzik".

Rekhmiré vezír életrajzi feliratában a következőt mondja:

,,Felemeltem a Maatot az Égig,

Terjesztettem szépségét széles e Földön,

Hogy megtöltse az orrot, mint az északi szél

És elűzze a keserűséget." [6]

A túlvilág elképzelésekben Maat istennő és az eszme melyet képvisel rendkívül szoros kapcsolatban van. A helyes viselkedés az életben előfeltétele volt a halál utáni öröklétnek. Ptahhotep egyes mondatai arra céloznak, hogy a jellem az ember halál utáni továbbélésére is kihatott. ,,Ha itt a vég, az Igazság akkor is megmarad."[7] Arról is beszél, hogy a Maattal összhangban élő ember örökítheti majd javait. A Maatnak megfelelő emberideált festik le az arisztokraták önéletrajzi felirataikban.

A Piramis-szövegekben duális alakban ,,A két Maat" bírálja el, hogy az elhunyt király jogosult-e Geb trónjaira (PT 317).

A Koporsó-szövegek 816. fejezete szerint Maat kapcsolatban állt a szájmegnyitás szertartásával. Az Újbirodalom korában úgy gondolták, hogy képes garantálni a jó temetést, és Htp dj nsw formulákban is folyamodnak hozzá. Újjászületéssel való kapcsolata a HK. 125. fejezetében fejeződik ki a legvilágosabban, mely a szív mérlegelését ábrázolja. Ez először II. Amenhotep idején fordul elő. Az ítélet a ,,Kettős Igazság" termében hangzik el. Itt áll a mérleg, melynek egyik serpenyőjébe a halott szíve, a másikba Maat tolla, vagy az ülő istennő kerül. A szentélyben ül a legfőbb bíró, Ozirisz. Az isteni bíróságot Maat tanácsának nevezik. A mérleg egyensúlyi helyzete bizonyítja az elhunyt igaz életét.

Az Újbirodalom korában egyre inkább kapcsolódik a Naphimnuszokhoz és szoláris ábrázolásokhoz, utalva a halott egyesülésére a napciklussal, ezáltal az örök újjászületéssel. Maat, vagy duális alakja Maaty Ré-vel együtt jelenik meg a Napbárkában. A thébai sírok bejáratánál felírt Naphimnuszok, mint Neferhotepé úgy utalnak az elhunytra, mint aki átadja a Maatot a Napistennek. A 20. dinasztia idején a Théba régióban túlvilági szerepe lesz meghatározó, amikor azonosítják Imentettel, a Nyugat istennőjével. Erre utal néhány ramesszida kori jelzője, mint a ,,Nekropolisz úrnője", vagy a ,,Nyugat úrnője" is.

A thébai nekropoliszra úgy utaltak, mint az ,,Igazság helye" (st MAat).

A Ramesszida korban az elhunyt és Maat kapcsolata olyan szoros, hogy a megdicsőült ahokról is azt gondolják, hogy a Maatból élnek (Maatot fogyasztanak).

Jelenlegi ismereteink szerint legkorábbi temploma az Újbirodalom idejére datálható, III. Amenhotep építtette Karnak északi részén, Montu körzetében. Szöveges utalások vannak arra, hogy Memphiszben és Deir el-Medinában is állt temploma. A karnaki épületet Hatsepszut királlyá koronázásakor használták, és talán néhány más király beiktatására. IX. Ramszesz uralkodása alatt a Sírrabló Papirusz szerint a bíróság, mely a királysírok kirablását vizsgálta ebben a templomban gyűlt össze.

Maat papjai között volt wab, xry-Hbt, Hm-nTr. A ,,Maat birtokának felügyelője" cím arra utal, hogy föld és anyagi javak is tartoztak a templomhoz, de további ismeretekkel nem rendelkezünk nagyságáról és adminisztrációjáról.

Az istennő templomi áldozati jelenetekben általában a király, vagy az áldozatot fogadó isten mögött állva jelenik meg, ő maga ritkán fogad áldozatot.

III. Thotmesz feleségeinek sírjából került elő egy aranylemez az istennő domborműves alakjával és egy lánc, melyen a lapos arany táblácskákba az istennő alakját vésték. Fajansz amulettek, melyek Maatot guggoló helyzetben, fején tollal ábrázolják a 18. dinasztia idejétől fordulnak elő. Ezt a típust később lápisz lazuliból és aranyból is készítették, a Ptolemaiosz korban pedig üvegből. A 22. dinasztia idejéről, Hórnakht taniszi temetkezéséből származik egy Maat amulett, mely szemből ábrázolja a lápisz lazuliból faragott istennőt, hátlapja öntött arany és egy aranyláncon függ. Azok a darabok, melyeket múmiákon találtak, a mellkasról kerültek elő.

Legkésőbb a III. Átmeneti kortól fordulnak elő azok az amulettek, melyek Thotot ábrázolják íbisz alakjában, csőre alatt pedig a Maatot jelképező toll, vagy maga az istennő guggoló alakja látható. Ez a típus készülhetett fémből, fajanszból, lápiszból, olivinből és üvegből a dinasztikus kor végéig.


Ré-Harakhty és Maat. KV 14, Tauszert és Széthnakht sírja, 19-20. dinasztia.

M. felvétele






Arany láncon függő Maat amulett a 26. dinasztia idejéről. Az istennő alakja 2,7 cm magas.

BM 48998

Trustees of the British Museum






Felhasznált irodalom:

W. Helck/ E. Otto/ W. Westendorf, Lexikon der Ägyptologie (Wiesbaden 1975 - 1989.) Band III. 1110-1119

Carol Andrews - Amulets of Ancient Egypt (University of Texas Press, 1998)

Donald B. Redford (editor in cheif) - The Oxford Encyclopedia of Ancient Egypt vol. 2. (The American University in Cairo Press, 2001) 319-321. oldal

Kákosy László - Ré fiai (Gondolat, 1979)

Aude Aude Gros de Beler, Die Götter und Göttinen Ägyptens, Komet mbH, 2001

Richard H. Wilkinson - The Complete Gods and Godesses of Ancient Egypt (The American University in Cairo Press,2003)

Kóthay Katalin Anna - Gulyás András: Túlvilág és mindennapok az ókori Egyiptomban - Források a Kr.e. 3-2. évezredből (Bíbor Kiadó, 2007)

Hart, George: The Routledge Dictionary of Egyptian Gods and Goddesses. (Routledge, London, 2005)

[1] Pyr. 1774b

[2] CT II, 27c

[3] Németből fordítva: LÄ Band III. 1113

[4] Németből fordítva: 161-162. oldal

[5] Kóthay Katalin Anna - Gulyás András, Túlvilág és mindennapok az ókóri Egyiptomban (Bíbor kiadó) 38. oldal

[6] Németből fordítva: Jan Assmann - Ma'at Gerechtigkeit und Unsterblichkeit im Alten Ägypten 171. oldal

[7] Kákosy László - Ré fiai 271. oldal


FORRÁS: Link
 
 
0 komment , kategória:  Egyiptomi Istenek, Istennők  
Su a levegő istene
  2010-08-06 14:45:28, péntek
 
  Su

Su az ég és a föld közötti térség, a ,,levegő" istene.

Neve ürességet, de fényt is jelenthet, más nézet szerint azt jelenti "Ő aki felemel". A héliopoliszi teológia szerint Atum hozta létre[1] őt és hitvesét Tefnutot.

A koporsószövegekben Su így nyilatkozik saját világra jöttéről: (CT I. 336. a - 338. b.) ,,Az önmagától keletkezett Nagy Isten (Atum) testéből történt a megalkotásom. Szívével teremtett meg engem, varázserejével hozott létre engem, orrából lehelt ki engem."[2]

Mint az első férfi isten, Onuriszhoz hasonló harcias jellemvonásokkal rendelkezett és erősen kötődött a fáraóhoz. Su és Tefnut nászából született meg Geb a föld istene és Nut az ég istennője. Az egyiptomi mitológia szerint Su elválasztotta őket egymástól, miután Geb dühös lett Nutra, amiért az ,,megette" gyermekeiket, a csillagokat.

Rendkívül fontos, az emberi léthez nélkülözhetetlen kozmikus szereppel bírt, ő biztosította a földi élet létrejöttéhez szükséges teret. Az egyiptomi ikongráfia ezt azzal szemlélteti, hogy az istenséget gyakran feltartott karokkal álló férfialaknak ábrázolja, amint leányát Nutot támasztja alá.

Az élet istene ő, aki a szélben, - melyet Su bájának is neveztek - a levegőben és a vízben nyilvánul meg. Mint alkotó életerő, jelen van a születésnél. Összefüggésbe hozták vele a hallás és a beszéd képességét.

A Piramis-szövegek szerint az elhunyt király ,,Su tavaiban"[3] tisztul meg és ,,Su csontjain"[4] mászik fel az égbe.

Az Óbirodalomtól a fénnyel is kapcsolatba hozták - amit talán a levegő egyik aspektusának véltek. Még Ehnaton[5] is tisztelte az istent, akiről úgy vélték, hogy a Napkorongban lakik.

Az Újbirodalomtól lett igazán népszerű, amikor Onurisszal, Honszuval, Hórusszal és Szopeddel kapcsolták össze és azok helyi kultuszában, velük együtt tisztelték.

Eddig még nem tisztázott okból Thot és Honszu holdistenségekkel is kapcsolatba hozták, talán a Holdkorong fénye miatt, vagy, mert feleségét Tefnutot gyakran társították a Holddal. Néha azonosították a védelmező Bész istennel is.

Túlvilági aspektusa pozitív és negatív tulajdonságokat is magában hordoz, úgy tartották, hogy a Túlvilágon egy kivégzőeszközt működtet, ugyanakkor ő is segít megvédeni a Napistent az Apophisz-kigyótól.

A Torinói királylista szerint Su az isteni uralkodók egyike. Egy ptolemaiosz-kori, gránit szentélyre vésett mítosz szerint, királyként uralkodott Egyiptomban sok éven át, amíg gyenge és fáradt nem lett. Ekkor felemelkedett az égbe és elfoglalta állandó lakhelyét a Napisten, Ré mellett.

Összefüggésbe hozták Mendész városának kosfejű istenével, Banebdzsedettel is, aki egyesítette magában Egyiptom első négy isteni uralkodóját, Rét, Sut, Gebet és Oziriszt.

Általában fején tollat - nevének hieroglif szimbólumát - viselő férfiként ábrázolták, de megjelent az ábrázolásokon oroszlán formájában is. Gyakran jelenik meg felemelt karokkal, Nut istennőt tartva, ezen kívül az isten más mitológiai-alapú jelenteken is feltűnik, mint például Tutankhamon híres fejtámaszán[6]. Itt az isten két oroszlán között térdel - melyek egyrészt a tegnap és a holnap horizontját, másrészt Sut és Tefnutot szimbolizálják - hogy megtámassza feltartott kezeivel az alvó fejét. Kétségtelenül annak szimbolikus képi megjelenítése ez, ahogy Su a Napkorongot tartja a kezében.

Amulett formában rövid kötényben térdelő férfiként jelenik meg, kezeit kA tartásban felemeli, így tartja a Napot. Technikai okoból a Napkorong feje tetején helyezkedik el. A fej és a karjok közötti részt kitöltötték. Ez a típusú amulett, durván megmunkált fajansz formában már a Harmadik Átmeneti Kor temetkezéseiben megjelenik. Szépen kidolgozott példányai a 26. dinasztiára datálhatók és a felsőtest alsó felére helyezték a múmián. Néha a Napkorong hiányzik, de a testtartás ugyanaz. Előfordul, hogy a levegőt és az isten nevét szimbolizáló toll halványan megjelenik a Napkorongban.

Ellensúlyt formázó égiszeken Su, fején tollkoronával, és az oroszlánfejű Tefnut egymás mellett jelennek meg. Az ilyen ábrázolásmódnál azonban csak akkor lehetünk teljesen biztosak abban, hogy nem az azonos megjelenésű Onuriszról és Mehytről van-e szó, amikor a felirat megnevezi az isteneket.

Bár szerepe van a Piramis- és a Koporsószövegekben, kultusza csak az Újbirodalomtól mutatható ki biztosan. Fő kultuszközpontja, amin osztozott hitvesével Tefnuttal, Leontopolisz[7], vagyis ,,Oroszlán város" volt, melyet a görögök azután a forma után neveztek el, amelyben a két istenséget ott tisztelték. A héliopoliszi teremtésmítosz helyi változata két oroszlánkölyöknek írja le Sut és Tefnutot, akik miután felnőttek, a keleti és a nyugati horizontot őrizték, védelmezték a napfelkeltét és a napnyugtát.

A Későkorban úgy vélték, hogy kozmoszt megújító tulajdonságokkal rendelkezik, mint az, az isten, aki az univerzumot levegővel, az élet leheletével tölti ki. Ennek eredményeképpen szerepet kapott a mindennapos vallási rituálékban, imákban és varázsszövegekben. Bizonyos mágikus szövegekben az isten ,,mérgeit" démoni fenyegetések legyőzésére alkalmazták.

Su Egyiptom második isteni uralkodója, az Enneád tagja. A szelek, az atmoszféra és az ég és föld közötti tér istene. Su az éjszaka és a nappal közötti, a túlvilág és az evilág közötti terület. Híd az élet és a halál között, védelmező és büntető a Túlvilágon. Az Egyiptomiak szemében nélküle nem lehetett volna élet. Alakjának figyelemreméltó természetmitológia mondanivalója is van: az űr, mely a földet és eget elválasztja, olyan erőkkel van tele, amely képes az ég súlyának elviselésére. Végül Rével érezték annyira rokonlényegűnek, hogy a su szó a Nap jelentéssel is gazdagodott.



Atum, Su és Tefnut, a HK. 125 fejezetének illusztrációja. Ani papirusza, 19. dinasztia.

A halott szívének mérlegelése felett bíróság elnököl, mely kezdetben a Héliopoliszi Nagy Kilencségből állt és területtől függően más-más istenekkel egészült ki. Az idők folyamán a bírák száma végül 42-re bővült.






Onurisz-Su fogadja Uszermaatré-Meriamon Ramszesz-Hekaiunu áldozatát, Medinet Habu.





Su az Égistennőt tartja. Neszitanebetesru papnő halotti papirusza, 21 dinasztia korabeli papnő.





Felirattal ellátott bronz menat a Petrie Múzeumból, valószínűleg 26 dinasztia korabeli. Magassága 13,5 cm. Az ellensúlyon olvasható hieroglif felirat megnevezi az isteneket: ,,Sunak és Tefnutnak, Duaha fia, Kare-za szülötte Tapa által".

Forrás: http://www.petrie.ucl.ac.uk (UC16566)






Jobbra:

Sut ábrázoló, későkori, halványkék fajansz amulett. Magassága 2 cm, szélessége 1,1 cm.

Forrás: http://www.petrie.ucl.ac.uk (UC52649)






Balra:

Fajansz Su amulett a 26. dinasztia idejéről, Alsó-Egyiptomból.

Forrás: http://www.virtual-egyptian-museum.org






Felhasznált irodalom:

Kákosy László: Ré fiai (Gondolat, 1979)

Richard H. Wilkinson, The Complete Gods and Godesses of Ancient Egypt, (The American University in Cairo Press, 2003)

George Hart, The Routledge Dictionary of Egyptian Gods and Goddesses (Routledge, 2005)

Donald B. Redford (Editor in chief): The Oxford Encyclopedia of Ancient Egypt (Oxford University Press, 2001)

Carol Andrews, Amulets of Ancient Egypt (University of Texas Press, 1998)

[1] Teremtésük módjának többféle változatát jegyezték le. Atum vagy önkielégítéssel, vagy tüsszentéssel, vagy köpéssel hozta őket létre.

[2] Kákosy László: Ré fiai (Gondolat, 1979) 369.o.

[3] Talán a ködre utal az elnevezés.

[4] ,,Su csontjai" valószínűleg a felhők.

[5] Ehnaton kolosszális szobrai közül néhány a négytollú Onurisz-fejdíszt viseli, ennek valószínűleg az, az oka, hogy Onuriszt Suval azonosították, akit viszont Aton egyik alakjának tekintettek. Az Ehnaton által főpapként szolgált Napisten hivatalos neve: ,,Él Harahti, ujjong ő a Fényhegyen az ő Su nevében, aki Aton."

[6] http://www.ashmolean.museum/gri/carter/403c.html

[7] A modern Tell el-Muqdam óe. nevén Nay-ta-hut.


FORRÁS: Link

 
 
0 komment , kategória:  Egyiptomi Istenek, Istennők  
Amonet a gondviselő
  2010-07-24 14:32:17, szombat
 
  Amonet[1] Amon női párja. Nevének jelentése elrejtett.

Először a Piramis-szövegek 446-os mondása említi őket együtt, ahol védelmező szerepük van. Talán ez lehet az oka, hogy Amonet bekerült a királyi rítusok ideológiájába, mint védelmező, gondviselő istenség. Az istennő ebben a szerepben jelenik meg az Akh-menuban is, III. Thothmesz fesztiválcsarnokában, Karnakban. A Ptolemaiosz korban a király trónra emelését ábrázoló jelent részeként, amelyet Karnakban a belső szentély falára véstek fel, úgy ábrázolták, hogy a gyermek III. Philippos Arrhidaiost (kb. Kr.e. 356-317) a melléből táplálja.

Megfoghatóvá csak az Újbirodalomtól válik, Karnakban (Ipt swt), mint ,,Amonet, aki Karnakban van", később, mint ,,Amonet, aki Karnak élén áll" (Hrj-tp). Itt saját papsággal is rendelkezik. Amon és Amonet a Szaiszi kortól a teremtés előtti nemlétet jelképező 4 istenpár egyike, a Hermupoliszi nyolcság tagja lett, mint ilyen, ősistenek. Ebben az aspektusában Neith-tel azonosítják és a Napisten Ré anyjának tartják, így Amon-Ré anyja is lehet. Lényegének rokonsága vezet Muttal, Hathorral és Ízisszel történő azonosításához.

Az Újbirodalomtól egyik jelzője az aAt-wrt - a nagyon nagy.

A Későkorban a Napisten kíséretébe tartozik.

Az Újbirodalomtól túlvilági szerepe is van. Amon-Ré megtisztítja a halottat, Amonet védelmezi. A Nyugat istennője Jmntet elrejti az elhunytat az ő Amonet nevében.

Amonetet általában Alsó-Egyiptom Vörös koronáját viselő nőként ábrázolják, a kezében papirusz-jogarral. Néha évjogart és anx-Dd-wAs-kosárkát tart, fején pedig viselheti a Hathor-koronát is. Az istennő leghíresebb és legimpozánsabb ábrázolása az a kolosszális szobor, amelyet Karnakban, az Amon templomban Tutanhamon uralkodása idején állítottak fel.

Az Újbirodalomban megjelenhet trónon ülő, köpenyes istennőként is, akinek csak ankh jelet tartó kezei lógnak ki a ruha alól.

A későbbi korokban igen változatos formában ábrázolták. A Szaiszi korban megjelenhet a Napbárka előtt tisztelgő páviánként és ettől kezdve jelenik meg kígyófejű nőként is. A Görög-római korban keselyűalakú ábrázolása is előfordul.

Ismert kosfejű, Atef koronát viselő ábrázolása is.

Amon hitvese szerepében Thébában már a Középbirodalom korában, legalább I. Szeszósztrisz (12. dinasztia) óta elhomályosította Mut. Mindemellett papsággal rendelkezett Karnakban és szerepe volt a király trónra lépésével és Szed ünnepével kapcsolatos rituálékban. Habár a thébai régión túl nem örvendett széles tiszteletnek, mint fontos helyi istennő fennmaradt az egyiptomi történelem későbbi dinasztiáiban is.


Mut, Amon és Amonet, Karnak.





Amon és Amonet, Karnak, hüposztil csarnok. A templom alapítási jelenetek egyike. Az istennőre vonatkozó szöveg: "Amonet, aki Ipet-szut belsejében van, az Ég úrnője, a Két Ország úrnője."





Felhasznált irodalom:

The complete gods and goddesses of Ancient Egypt / Richard Wilkinson . - London : Thames & Hudson Ltd., 2003.

Helck/Otto, LÄ Band I, Sp. 183, Wiesbaden 1975

Orientalia Lovaniensia analecta 110 - Lexikon der ägyptischen Götter und Götterbezeichnungen Band I - Christian Leitz (UITGEVERIJ PEETERS (2002) Band I, 357

[1] Más írásmód szerint Amaunet. Nevének óegyiptomi írása: - Jmnt



FORRÁS: Link


 
 
2 komment , kategória:  Egyiptomi Istenek, Istennők  
Szahmet a hatalmas
  2010-07-13 13:58:29, kedd
 
  Az ókori Egyiptom oroszlánistennői közül Szahmet a legjelentősebb. Számos más egyiptomi istennőhöz hasonlóan, személyiségének két oldala van, egyrészről veszélyes és pusztító, másrészről védelmező és gyógyító szerepet is betöltött.

Általában oroszlánfejű nőalakként ábrázolták. Gyakran visel hosszú parókát és napkorongot a fején. Hosszú ruháját gyakran vörösre festették, egyik jelzője a ,,Vörös Vászon Úrnője". Ritkán állati formában, oroszlánként is megjelenítették. Szahmet és Mut istennő összeolvadását jelölik az oroszlánfejű, kettős koronát viselő nőalakok.

III. Amenhotep uralkodása alatt több száz szobrát állították fel Szahmetnek Karnakban, Mut templomában, valamint a király halotti templomában, Théba nyugati oldalán. Ezek a szobrok feketegránitból, vagy dioritból készültek és állva, vagy ülve ábrázolták az istennőt, sok esetben papirusz-jogart tartva a kezében. A papirusz az istennő ,,származási helyének", Alsó-Egyiptomnak a szimbóluma.


Szahmet III. Ramszesz Medinet el-Habu-i templomában. Az istennő előtt férje, Ptah, Memphisz teremtőistene látható.

Jobbról a harmadik függőleges oszlopban olvasható az istennő neve, valamint két gyakori jelzője az aA.t, azaz "nagy" és a mrj.t ptH, azaz a "Ptah szeretettje".






Úgy tartották róla, hogy szájából tüzet lehel ellenségeire. A forró sivatagi szeleket ,,Szahmet lélegzetének" nevezték. Szahmetnek félelmetes démonok állnak a szolgálatában, akik minden parancsát feltétel nélkül végrehajtják, lándzsákkal, nyilakkal, és késekkel vannak felfegyverezve, istennőjük parancsára háborút, járványokat, és betegségeket terjesztenek. Az istennő ugyanakkor védelmet nyújtott a járványokkal szemben, egyik jelzője az ,,Élet Úrnője". Az orvosok és állatorvosok védőistennője volt. Számos uralkodó választotta személyes patrónusának, megpróbálva így az istennő hatalmát sajátjához kapcsolni. Szahmet a háborúban segítségére volt a fáraónak, hogy győzedelmeskedjen ellenségein.

Ré leánya, és a Nap pusztító erejét szimbolizálja. Az egyik legfontosabb megjelenési formája a Napisten szemének. Nevének jelentése hatalmas, ez is utal erejére. Feladata, hogy elpusztítsa a Nap ellenségeit.

Mítosz meséli el, hogyan írtotta ki majdnem az emberiséget, ebben az aspektusában Hathor-ral azonosul.

Az emberek a megöregedett Napisten ellen lázadoztak, aki elküldte szemét, oroszlánképében, hogy foglyul ejtse a zúgolódókat. Az istennő azonban nem ejtett foglyokat, hanem szörnyű mészárlást vitt végbe az emberek között. Ré napisten szívében szánalom ébredt az emberek iránt, és hogy megfékezze vérengző leányát, cselt eszelt ki.

,,- Menjenek a követeim gyorsan, mint a testet követő árnyék - adta ki a parancsot - Elephantiné szigetére, és hozzanak nekem onnan jó sok vörös festékanyagot.

A követek teljesítették a parancsot és egykettőre meghozták a festékanyagot. A napisten ezt szolgálólányaival megőröltette, s azután árpából készült sört kevertetett belé. Olyan lett az egész, mint a vér, és olyan lett, hogy hétezer söröskorsót töltöttek meg vele."[1]

Ezután a napisten kiöntötte a részegítő italt. Másnap az istennő csodálkozva látta, hogy a földek különös vörös folyadékkal vannak elárasztva.

,,A folyadék visszatükrözte az ő félelmetes oroszlánarcát, és ő közelebb hajolt, hogy jobban lássa magát. Eközben néhány csepp a száját érte, és szerfölött ízlett neki. Kezdett inni belőle, és nem is hagyta abba jó ideig, úgyhogy teljesen lerészegedett tőle. Így aztán nem jutott hozzá, hogy az embereket pusztítsa.

A napisten pedig mosolygott és örvendezett magában, hogy ezzel a csellel sikerült az embereket a pusztulástól megmentenie."[2]

Szahmet számos istenhez kapcsolódott. Memphis-ben Ptah feleségeként, és Nofertum anyjaként tisztelték. Magába olvasztott számos kevésbé jelentős istennőt, mint Ankhtawy úrnője. Gyakran azonosították Hathor istennővel, illetve a thébai Mut istennővel, és annak vad, agresszív tulajdonságainak megtestesülése lett. Azonosították még Pakhet-tel, Közép-Egyiptom oroszlánistennőjével. Úgy tartották, hogy Szahmet békés oldalát testesíti meg, a ,,macskává szelídült" Basztet.


Szahmet és fia Nofertum, I. Széthi abüdoszi templomában.





Az istennő fő kultuszközpontja Memphisz volt, de számos más helyen volt temploma. Szentélyt építettek a számára Abusir-ban. Ezen a területen az istennő már az ötödik dinasztia idején megjelenik reliefeken. A nyugat Deltában, Kom el-Hisn-ben Szahmet-Hathor templom található. Emellett számos templomban megörökítették egészen a görög-római korig.

Az istennő oroszlán feje megjelenik úgynevezett égiszeken[3], melyeket az Újbirodalomtól használtak kultikus szertartások alkalmával az istennő kiengesztelésére.

A népi mágiában egy ruhadarab felett, kellett elmondani, ,,Az év utolsó napjának könyve" című mondást. Ezt a ruhadarabot a nyak körül viselték az év végi, veszélyesnek tartott időszakban. Úgy tartották, hogy az istennő az év utolsó 5 napján, az ún. epagomenális napokon ledobja bilincseit, és a nép félt, hogy emiatt az éves ciklus nem tud megújulni. Az emberek ilyenkor ajándékokat - legtöbbször Szahemet, vagy Basztetet formázó amuletteket - készítettek neki, és himnuszokat énekeltek hozzá, hogy megnyugtassák, kiengeszteljék.


Szépművészeti Múzeum egyiptomi gyűjteményében csodálható meg ez az istennőt ábrázoló későkori bronzszobor és a fajansz amulett töredék.








Az Egyiptom szerte félt, és tisztelt Szahmet sok bajt tudott okozni, de ő volt az is, aki mindezekre megtalálta a megoldást, magában hordozza a békeszerető, és a gyógyító jellemvonásokat is.

Az istennőnek a Karnak templom Ptah és Szahmet szentélyében álló szobra.





Felhasznált irodalom:

Aude Gros de Beler, Die Götter und Göttinnen Ägyptens (KOMET, 2001)

Richard H. Wilkinson, The Complete Gods and Godesses of Ancient Egypt, (The American University in Cairo Press, 2003)

Lucia Gahlin, Egyiptom: Istenek, mítoszok és vallás, Glória Kiadó, 2001

[1] Dobrovists Aladár és Kákosy László: Egyiptomi és Mezopotámiai regék és mondák (Móra Ferenc Könyvkiadó, 2001, 50. oldal)

[2] Dobrovists Aladár és Kákosy László: Egyiptomi és Mezopotámiai regék és mondák (Móra Ferenc Könyvkiadó, 2001, 50. oldal)

[3] Az istenség fejét egy gallér szegélyezi. Fémből - aranyból vagy bronzból - készítették.



FORRÁS: Link


 
 
0 komment , kategória:  Egyiptomi Istenek, Istennők  
Khepri Isten
  2010-07-04 14:08:21, vasárnap
 
  ,,Üdvözlet neked, aki a szentélyében van, aki ragyogva ragyog fel, aki fénylőn fénylik, aki, ha szól, milliók ujjonganak kívánsága szerint, aki arcát az Égiek felé fordítja, Kheprinek, aki a bárkájában van, mert leterítette Apepet."[1]

Khepri a Napisten egyik megnyilvánulása, a keleti horizonton felemelkedő napkorong. Nem tudni, hogy ez volt-e az isten eredeti szerepe, vagy csak akkor kapta meg, amikor beleolvadt a héliopoliszi napkultuszba. A héliopoliszi termtésmítosz szerint - melynek fő vonásai már a Piramis-szövegekben is megtalálhatók - ugyanis a Napistennek napszaktól függően három alakja van.

Az egyiptomi xprr szó a Scarabeus (Ateuchus) Sacer-t jelöli, ez egyike a skarabeidák (lemezescsápúak) családjába tartozó több mint 20 000 bogárfajnak.

Az egyiptomi nyelvben a harmadik gyök megduplázása jellemzi az állatneveket. Amikor a Napistent jelöli a szó, akkor a második r betű helyett j hang jelenik meg, ez már a Koporsószövegekben is megfigyelhető. Amit a szövegek elmondanak nekünk erről az istenről, az a Scarabeus Sacer jellemző tulajdonságainak átvitele, ahogyan azt az egyiptomiak látták, az isteni szférára, és különösen a Nap útjára: az önmagától való keletkezés, az átalakulás képessége, az összekapcsolása a földi- és a légi teremtménynek.

Mint hieroglifa a skarabeusz jel fonetikus értéke xpr, mely jelentése igeként "keletkezni", "létrejönni", "teremtődni", főnévként pedig "alak", "manifesztáció".

Az őstennel kapcsolatban gyakran használták a xpr ds.f, azaz az önmagától keletkezett kifejezést.

A nőstény szkarabeusz bogár egy a föld alá temetett tárgyalabdákba rakja le petéit, majd az utódok, kifejlett bogárként a földből jönnek elő. Az egyiptomiak ezért gondolhatták azt, hogy önmagától keletkezik.

Az egyiptomiak úgy vélték, hogy a világrend fenntartásához aktív közreműködés, a teremtés újra és újra megismétlése szükséges. Számukra minden egyes nap a teremtés megismétlése volt. Ezt a titokzatos esemény tudatosan ellentmondásos összefüggésben fejeződik ki: mint "megszületni" (gyermek alakjában Nut égistennő által) és "keletkezni" (egy bogár alakjában a föld belsejében). A nap ciklikus újjászületése az ideális jelen állapot, végtelenül ismétlődik ez az elmúlás és megújulás. Khepri így a végtelen jelen istene ciklikus megújulás formájában ,,Napról, napra", az átmeneté a halottból élővé, míg Atum a kezdet ősistene, az ,,Első alkalomé". Atumhoz a teremtés és az ősidő fogalma kapcsolódik, Kheprihez pedig a ciklikus megújulás, és a jelen.

Khepri egyik aspektusa az átalakulás képessége, ókori egyiptomi nyelven xprw. Erre utal egyik jelzője, az "Alakok ura" is.

III. Amenhotep gránit skarabeusza, mely Karnakban a Szent-tó mellett áll, és mely Atum-Khepri kultuszszobrának tekinthető, a következő melléknevet viseli: xpr m tA - ,,aki a földben keletkezett". Az Amduat szerint a 11. órában születik meg Khepri a földben. A 10. órában már bogárként jelenik meg, aki egy ovális rögöt mozgat maga előtt, hogy utána, ahogy a felirat mondja: ,,kimenjen az ég keleti horizontján". Ez pontos analógiája a Scarabeus Sacer viselkedésének.

Khepri ,,előjövetele" a kozmológiai szövegek központi témája. Számos túlvilági könyv utolsó jelenete a skarabeuszt ábrázolja, amint maga előtt görgeti a napkorongot, mintegy felemelve a Napot a horizontról az égbe. Ezért mondhatták az istenről, hogy Nut minden este lenyeli, ő pedig keresztülutazik a testén az éjszakai órákban és reggel újra megszületik. Az Éjszaka Könyvében a napgyermeknek - akit Nut istennő, kinek meghajlított teste a mennyboltot formálja, megszül - skarabeusz alakja van.

Mint állandóan újjászülető istent közvetlenül a feltámadás fogalmával is összekapcsolták. Néha nem csak szárnyai segítik a nap felemelésében, van, hogy hajóban ül, melyet Nun, az ősvíz megszemélyesítője emel a magasba. Ebben az esetben az ,,az aki a bárkájában van" (Hrj-ib wjA.f) jelzőt viseli.

A Föld könyvének illusztrációján úgy jelenik meg, mintha éppen most bújna elő a napkorongból.

Khepri azonos a Napistennel, ugyanakkor nem azonos Rével és Atummal. Egyike volt a szoláris istenség három aspektusának, aki ,,reggel Khepri, délben Re és este Atum". Ez már a Piramis-szövegekben is megtalálható, miszerint a Napisten a ,,Hármas Bá", aki három alakban nyilvánul meg. Valódi neve rejtve marad. A ránk hagyományozott nevek csak egy-egy aspektusát jelölik. Az újbirodalom szövegeiben az istenségek összeolvadnak, megjelenik az Amon-Ré-Atum-Khepri forma. Ugyanakkor Kheprit összekapcsolták Atummal, a teremtés hajnalának napistenével, Atum-Khepriként.

Összekapcsolták Rével is, mivel a napot általában is reprezentálta, bár azonossága a reggeli nappal elsődleges maradt. Ezzel kapcsolatos az a feltételezés, hogy a rovar földalatti alagútjai ugyanolyan formájúak, mint az Óbirodalmi masztaba sírok függőleges aknái és vízszintes folyosói. A rovar bábjai pedig hasonlítanak az elhunytak bebandázsolt múmiáira, habár nincs arra utalás, hogy maguk az egyiptomiak is felismerték-e ezeket a hasonlóságokat. Ezeket a mendemondákat csak Plutarkhosz és Horapollón leírásaiból ismerjük.

Kheprit többnyire szkarabeusz-bogár formájában ábrázolták, a rovar anatómiájának különböző mértékű stilizálásával. A festett és berakásos munkákon gyakran kék színnel jelenik meg, ez szimbolikusan hangsúlyozza a bogár kapcsolatát a égbolttal. A túlvilági szövegek illusztrációin a szkarabeusz mindig olyan fekete színben jelenik meg, mint amilyen a természetben is. A bogarat ábrázolhatták magában vagy a napkorongot tolva maga előtt. A rovar testét néha összeolvasztották más teremtményekével, mint például a sólyom vagy a keselyű. Néha, mint pl. Kr.e. 4. században Petozirisz Tuna el-Gebelben lévő sírjában, Ozirisz Atef koronáját viseli. Abrázolták szkarabeuszbogár-fejű férfi alakjában is, mint például a Királynők Völgyében Nefertari sírjában.

Mikor az isten skarabeusz testén kosfejjel jelenik meg, akkor Atum-Kheprit látjuk, benne egyesül a lenyugvó és a felkelő, az elmúló és az újjászülető Nap.

Nem tudunk róla, hogy létezett volna önálló kultusza, de valószínűnek látszik, hogy a jelentős templomok mindegyikében állt egy-egy kolosszális kő szobra, bár erre viszonylag kevés példa maradt fenn in situ vagy múzeumokban. Ezek a teremtést és a nap folyamatos utazását reprezentálhatták, amely szimbolikusan megtestesült a templomépítészetben is.


[1] pBM EA 10477 (pNu), Halottak Könyve 134. mondás

III. Amenhotep (18. din.) gránit skarabeusza, Karnak.




A Napisten 3 alakja együtt jelenik meg Merneptah (19. din.) sírjának bejárata felett. Királyok Völgye.




Khepri III. Ramszesz templomában, Medinet-Habu.
Tigryss felvétele






FORRÁS: Link

 
 
0 komment , kategória:  Egyiptomi Istenek, Istennők  
Amon Isten
  2010-07-03 13:57:03, szombat
 
  Amon

Amon az egyiptomi panteon egyik leguniverzálisabb és legfőbb istene.

Nevének eredete nem tisztázott. Elképzelhető, hogy az Aman líbiai szóból származik, amely vizet jelent. Valószínűbb azonban, hogy az jmn - elrejtőzni igéből vezethető le, és mint ilyen Elrejtettet, vagy Láthatatlant jelent. Eszerint Amon lényege megismerhetetlen, számtalan neve, kultuszszobrai csupán utalnak magára az istenre, aki mindenütt jelen van, de mégsem ismerhető meg.[1]

Az istenség eredete erősen vitatott, legrégibb szöveges említése a Piramis-szövegekben van. A 446-os mondásban egy áldozati felirat szól Amonhoz és Amonethez, valamint két másik istenpárhoz. Ez alapján Kurt Sethe szerint Amon és Amonet eredetileg a hermopoliszi nyolcság tagja volt és a 11. dinasztia idején a thébai uralkodói család révén kerültek Hermopoliszból Karnakba. Ez azonban több szempontból vitatható, egyrészt a 446-os mondásból az egyik istenpár nem tagja a hermopoliszi nyolcságnak, másrészt Hornung megállapította, hogy Amon és Amonet csak a 26. dinasztia idejétől a nyolcság tagja. A 1540-es mondás - melyet Pepi piramisába véstek fel - az elhunyt királyt úgy írja le, mint Geb fia, aki Amon trónján ül". Ez arra utal, hogy Amon már akkoriban bekerült a héliopoliszi geneológiába. A 1712-es mondás a megdicsőült királyt Ha-val, a nyugati sivatag és Min-nel a keleti sivatag istenével azonosítja. Ennek ismert olyan szövegváltozata, ahol Min helyett Amon szerepel. Ez, és a két isten egyéb szoros rokonsága alapozta meg Wainwright véleményét, aki szerint a két isten eredetileg azonos. Matmarban több a 6-8-9. dinasztia idejéről származó gombpecséten[2] megtalálták az isten nevét. Erre alapozza Étienne Drioton azt az elméletét, hogy Amon egy felső-egyiptomi helyi isten volt, valahol a Hermopolisz és Koptosz közötti területen, akit különösen a nílusi hajósok szélistenként tiszteltek. Középbiroldalmi dedikációs feliratok alapján - melyekben óbirodalmi uralkodó elődöket hoznak vele kapcsolatba - Daumas úgy véli Amon Théba helyi istene volt. Azonban ezek a feliratok azt a célt is szolgálhatták, hogy megteremtsék velük Amon kultuszának tradícióját ezen a területen. Thébában az eddig előkerült leletek alapján a legkorábbi említése Amonnak egy qurani sztélén fordul elő a 11. dinasztia első feléből.

Népszerűségének növekedése az Első Átmeneti Kor zűrzavaros évtizedeiben kezdődött meg. A thébai kerület fő istene ebben az időben még Montu, azonban a 11-12. dinasztia idején a királyok figyelme már Amon felé fordult. Már több uralkodó nevét az Amon szóval képezték. A 18. dinasztiától politikai jelentőségét tekintve az egyiptomi panteon élére került. Kultusza az egész országban elterjedt, templomok épültek tiszteletére a Detáltól a meghódított Núbiáig.

A Középbirodalomtól Amon-Ré néven összeolvadt a héliopoliszi Napistennel, akivel a teremtés és az uralkodás motívuma kapcsolja össze.

Már a 12 dinasztia idején megkapja a ,,Karnak élén álló, a Két Ország trónjainak ura", az ,,Istenek királya"[3], a ,,Két Ország elöljárója", és az ,,Istenek elöljárója" jelzőket. Komplexitására és egyetemlegességére utal az aSA rnw - ,,Sok a neveiben" jelző. A 18. dinasztiától az jtj, azaz ,,Király" melléknévvel is illetik.

Thébában egy istenhármasság feje, hitvese Mut, gyermeke Honszu, emelett a Karnak templomban héiopoliszi mintára létrehoztak számára egy 15 tagból álló istencsoportot. Ebbe a héliopoliszi kilencség istenei mellett beletartozott Montu, Hórusz, Hathor, Szobek, Iunet és a hermontiszi Tenenet is.

Hermopoliszban szoros kapcsolat fűzte Minhez.

A Késő-korban Ptahhal, Tatjenennel és Nunnal, az ősvízzel, görögök pedig Zeusszal azonosították.

A Piramis-szövegek szerint árnyékával védelmezi az isteneket.

A Halottak Könyvében Amonnak tulajdonítanak egy, a holttest megőrzésére és a szemek sérülésének megakadályozására irányuló mondást. A szem gyógyítását célzó, nem túlvilági varázsszövegekben is gyakran szerepel. Azért, hogy a Széth fiának tartott Maga nevű krokodil elleni mondás hatásos legyen, Amon egy olyan ábrázolása fölött kellett recitálni, ahol az isten egy krokodilon áll és az Odgoád hódol előtte. Hatalmát hívták segítségül skorpió, krokodil és más veszélyes teremtmények ellen is.

Ramesszida kori papiruszokon az istenhez szóló Amon himnuszokban a ,,Szegények vezíré"-nek nevezik és azért fohászkodnak hozzá, hogy szabályos eljárást biztosítson a bíróságon a szegény ember számára a gazdaggal szemben. Egy Deir el-Bahari-i osztrakon is erre a szerepére utal:

,,Minden város tele van az irántad érzett szeretettel, Amon! Minden föld a te szépségedet birtokolja. Te vagy Amon, a vezír, az a vezír, aki ítéletet mond a szegény számára. Nem mondja Amon annak, akinél nincs ajándék: távozz az én bíróságomról!

Fordítsd arcod, Amon, őfeléje, aki kiejti nevedet. Te vagy az, aki igazságosan ítél."[4]

Venamon nehézségeiről számol be egy moszkvai papirusz, mely XI. Ramszesz (20. din.) uralkodására datálható. Amikor Heri-Hór főpap Libanonba küldi cédrusfáért, Wenamon magával viszi és gondosan őrzi az ,,Út Amonjának" a szobrát. Valószínű, hogy azok az egyiptomiak, bármely társadalmi osztályból, akik hosszú útra kényszerültek, távol otthonról, azok az utazók védelmezőjét látták benne.

A nép vallásában - mivel a szentélyben álló istenképmás hozzáférhetetlen volt - népszerűvé váltak a szabadban álló istenszobrok. Ismert ilyen szobra Amonnak, a ,,Könyörgés meghallgatójának" is melyhez bárki fordulhatott bajával.[5]

Úgy tűnik átvette néhány aspektusát Théba ősi hadistenének, Montunak. Védelmezte a királyt a csatában és benne látták a sikeres katonai stratégia zálogát. Az uralkodók a nevében indították a háborúkat, a hadizsákmány pedig templomait gazdagította. Politikai jelentősége abban is kifejeződésre jutott, hogy a Ramesszida korban a hadsereg négy nagy csappatestéből az egyik Amon nevét viselte. III. Thothmesz, hogy Amon megízlelhesse fiának győzelmét, a legyőzött ellenség parancsnokainak a nevét bőrdarabra íratta és elhelyeztette az isten karnaki templomában.

Az uralkodói titulatúrától a dicshimnuszokig gyakorta említik az egyiptomi szövegek, hogy a király valamely isten fia. Az Újbirodalomban az úgynevezett születési történet jeleneteiben az uralkodó nemzőjeként Amon jelenik meg. Ebben részletesen megismerjük, hogy tetszik meg az istennek a királyné, hogyan jut be hozzá és hogyan születik meg végül az isten által nemzett utód. A történetet több templom falán is megörökítették, egyik leghíresebb változata a luxori templom egyik belső termében maradt fenn. Amon Thot isten segítségével megtudakolta Mutemuia királyné nevét, majd magára öltötte a királyné férjének, IV. Thotmesznek az alakját és felkereste őt. Együttlétükből született meg III. Amenhotep a luxori templom építtetője.

,,Mikor meglátta őt, aki a palota belsejében aludt, (Mutemuia) felébredt az isten illatára és rámosolygott Őfelségére. (Amon) pedig vágyakozván rá odament hozzá azonnal. (Amon) úgy tette, hogy (Mutemuia) meglássa őt isteni alakjában, miután odament hozzá. (Mutemuia) pedig [igen megörült], mikor meglátta (Amon) tökéletességét, az iránta érzett vágy átjárta testét. A palotát bejárta az isten illata, az ő összes tökéletes, Puntból való illata; átadott minden életet, megmaradást és hatalmat, minden egészséget, ami nála volt.

Így szólt [Mutemuia] ezen isten Felsége, Amon-Ré, a Két Ország trónjainak ura előtt:

,,Mily nagy a te hatalmad tiszelete!

Mily [tökéletes ---] a te [---]

Mily [rejtélyesek] terveid, melyeket létrehozol!

Mily elégedett szíved Felségemmel!

Illatod minden tagomat bejárja!"

Ezután ezen isten Felsége megtett vele mindent amit (csak) kívánt.

Így szólt Amon, a Két Ország trónjainak ura Őfelségével szemben: ,,Amenhotep, Théba ura (lesz) a neve ennek a gyermeknek, melyet testedbe [helyeztem], hiszen ez a beszéd jött ki a szádon![6] Ő kiváló királyságot valósít meg majd ezen az egész földön..."[7]

Amon univerzalitása jól megfogalmazódik a II. Ramszesz korából való leideni nagy Amon-himnusz következő részletében:

,,Ő a Mindenség Ura, aki első mindabban, ami létezik. Amiről azt mondják, hogy az égben van, az az ő lelke. Ő az, aki az alvilágban van, ő az első keleten. Lelke az égben van, teste nyugaton, képmása Hermonthiszben. Felmagasztalják az ő felragyogását. Amon az Egyetlen, aki elrejtette magát előlük, eltakarta magát az istenek elől. Nem ismeretes az ő külseje. Távolabbi ő, mint az ég, mélyebb ő, mint az alvilág. Nem ismeri egyetlen isten sem a valódi alakját."[8]

Számtalan naphimnuszt őriztek meg az Újbirodalom korabeli nyugat-thébai sírok, ezekben visszatükröződik a korszak világképe, vallásos gondolkodása. Általában a sír bejáratának közelében írták fel őket. A thébai magánsírok naphimnuszainak gondolatai részben a templomokban születtek meg, ahol a kultusz során recitálták őket. őket. Az idézett himnusz Tyai ramesszida-kori sírjából származik és Amont minden más isten fölé helyezi:

,,Légy üdvözölve Amon,

[a (nap)korongot] Atum-Harakhtyként [feltáró]

mikor sugárba borítja Nut testét,

hogy a Két Országot tökéletességével elárassza!

Titokzatos alakú, mikor fölkel a föld hátán,

miként istenibb ő [ég] és föld urainál;

tekintélyes megjelenésű, retélyes formájú,

önmagát [elrejtő], kinek titkos képe nem ismert.

Légy üdvözölve Amon-Ré,

önmagát aranyba öntő!

Egyetlen, kinek alak[jai] az ő összes helyén megtalálhatóak,

a két partot napkorongja vonja körbe;

bád az égben van, távol az emberektől,

(de) sugarai megérintik az alvilági barlangokat."[9]

A 21. dinasztia idején a teokrácia valláspolitikájának egyik fő célja az volt, hogy Amon egyetemes jellegét a túlvilág feletti uralom megszerzésével tegye teljessé. Az Újbirodalom óta voltak már annak jelei, hogy a papság Amont akarta megtenni Ozirisz helyett a túlvilág királyának, a leghatározottabb ilyen törekvés azonban II. Pinodzsem főpapsága alatt mutatkozott meg. Saját maga és felesége Neszi-Honszu számára olyan papiruszokat készíttetett, melyek szövegükben Amontól tették függővé a halál utáni létet. A részükre készült istendekrétumokban Amon királyi paranccsal rendeli el az örök életet a másvilágra költözötteknek.

Ugyanebben az időben Amon teológusai megkísérelték az usébtikkel kapcsolatos hiedelmek átalakítását is. Amon ad parancsot Neszi-Honszu usébtiinek, hogy végezzék el a kötelező munkákat a halott számára.

Ahogy a földi ügyekben is mind többször Amon orákulumai mondták ki a végső szót, úgy a túlvilági életet is az ő rendeletei szabályozták.[10] A kísérlet Ozirisz háttérbe szorítására azonban nem volt eredményes, nem számoltak a hagyományok erejével.

Leggyakrabban emberalakban állva, vagy trónon ülve jelenik meg, fején magas kettős tollkoronával, melyet napkorong is kiegészíthet. Homlokán szalag fut körbe, mely hátul lelóg. Kezében wAs jogart, hajlított pengés rövid kardot vagy légycsapót tarthat. Az Újbirodalom idején a bőre gyakran világoskék. Általában rövid kötényt visel, melyet hátul gyakran egészít ki bikafarok. Tunikája tollmintás. Emberalakban az elrejtettség, láthatatlanság fogalmának megtestesítője.

A 12. dinasztiától a Luxor templomban Amenemipetként mint termékenységisten a koptoszi Min jellegét hordozza, megkapja annak Ka-mut-ef - ,,Anyja bikája" melléknevét is. Ilyenkor múmialepelbe burkolt ityphallikus férfialak, egyik kezét, melyben légycsapót tart előrenyújtja.

Állatalakban is megjelenhet. Főleg Théba területén elterjedt a kos (ovis platyura aeg.) és kosfejű férfiként történő ábrázolása. Amon ünnepi bárkájának, az Uszerhatnak az orrát és a tatját is kosfej díszíti. Az ő ábrázolásai a kos-fejű, oroszlántestű szfinxek. A kosábrázolások gyakori kísérője az aa sfjt - ,,Nagy hatalmú" jelző. Amon-Ré-Harakhtyként négyfejű kos alakban is ábrázolták példul XI. Ramszesz sírjában. A kosalak teremtő jellegét hangsúlyozza, ebben az aspektusában rokonnak érezték a szintén kosalakú teremtőistennel Khnummal, ezért viselheti a rá jellemző elálló szarvakat is.

Megjelenítették nílusi lúdként (Alopochen aegyptiaca) is. A Koporsószövegek III 130. szerint az elhunyt felvehette ennek a madárnak az alakját. Ez a forma kapcsolódik ahhoz a teremtészmítoszhoz, mely szerint a világ egy a ,,Nagy Gágogó" által lerakott őstojásból keletkezett. Amont azonosították a Nagy Gágogóval. Ez a megjelenési forma tehát Amon ős teremtőisten mivoltát hangsúlyozza, csakúgy mint a kígyóalak.

Medinet Habu kisebb templomában a Kematef őskígyóval azonosítják és a római korig tisztelik. Ebben a formában Amon elődje a Hermopoliszban tisztelt nyolc ősistennek.

Ismert, de nagyon ritka oroszlánfejű férfiként való ábrázolása. Medinet Habuban, III. Ramszesz templomában látható egy, a másik pedig Karnakban, a Honszu templomban. Mindkét ábrázolás a templom hátsó, titkos részében található, így csak a fáraó és a főpapok láthatták, ezért valószínűleg Amon egy titkos megjelenési formájáról van szó. A második esetben a szövegsorok is üresek maradtak, elképzelhető hogy szándékosan, mivel az ábrázolás befejezett, festett. A felirat hiányával talán az isten titokzatosságát próbálták méginkább kihangsúlyozni.

Amon-Ré-Harakhty néven Medinet Habuban sólyomfejű ábrázolása is van.

A Szíva oázisban tisztelt Amon alakját a görög szerzők köldökhöz hasonlítják. Elképzelhető, hogy az itt tisztelt Amon nem azonos a thébai Amonnal, eredete talán egy főníciai orákulumot adó istenre Baál Hammonra vezethető vissza, akit a névhasonlóság miatt könnyen azonosíthattak Amonnal.

Egyiptom-szerte tisztelték és voltak kultuszhelyei Núbiában is. Legfontosabb kultuszközpontja, Amon székhelye a Középbirodalom óta Karnak volt, itt több templomban tisztelték, de fő temploma a nagy Amon templom, melynek neve Jpt-swt. Ezt Hatsepszut az obeliszkjén ,,A kezdet dombjának"-nak nevezi, ez azt sugallja, hogy az egyiptomiak úgy gondolták, hogy ez a hely volt a teremtés helye, ahol Amon a kozmoszt létrehozta.

3 km-re délre található egy másik temploma, a Luxor templom, ókori egyiptomi nevén jpt rsjt, azaz a ,,Déli hárem". Ehhez a helyhez kapcsolódik Amon számos ünnepe közül az egyik legjelentősebb, az Opet ünnep, amikor Amon Karnakból Luxorba látogat. Ezt a templom reliefjein is megörökítették, a kettős oszlopsor köré emelt falon láthatók az Opet ünnep színes, életteli jelenetei.

Thébában a harmadik fontos kultuszhelye a Középbirodalomra visszavezethető medinet habu-i kisebb templom, ahol ős teremtőistenként kígyóalakban tisztelték. Kematefnek nevezik, amelynek jelentése: ,,Aki befejezte az idejét". Szintén kultuszban részesült az Újbirodalom uralkodóinak halotti templomaiban Théba Nyugati Partján. Ezekhez Amon egy másik ünnepe kapcsolódik, a Völgy Szép Ünnepe, amikor Amon szobra Karnakból ezekbe a templokba látogat.

Lényeges közös vonása ezeknek a legtöbbször több napos ünnepeknek, hogy az isten hordozható processziós-képmása, egy papok által vitt szent bárkán a Karnak templomon kívüli szent helyeket látogatott meg és ezen alkalmakkor az Újbirodalom idejétől orákulomot adott. Sok újbirodalmi forrás számol be arról, hogy a király kikérte Amon véleményét egy-egy fontos döntést megelőzően, például külföldi expedíciók indítása előtt. Kevés, a Hatsepszut punti expedíciójával kapcsolatos Amon orákulumhoz hasonló részletes beszámoló maradt fenn, de utalásokból tudni lehet, hogy ilyen jellegű ,,megbeszélések" isten és király között viszonylag gyakorinak számítottak. Nem tudjuk, hogy pontosan hogyan zajlott ez, de Amon véleményét gyakran úgy közölte, hogy felvonulásai során a bárka, amelyben az isten képmása volt, a papok közreműködésével egy adott irányba elmozdult.[11]

A thébai háromság papságának politikai hatalma egy évezreden át döntő tényező volt Egyiptom belső helyzetének alakulásában. Orákulumai a 18. dinasztiától a 21. dinasztiáig döntően esnek latba a trón betöltésénél is. Ez egy olyan hagyomány, melyet a kusita uralkodók a napati Amon által folytattak. Úgyanígy orákulumai által választotta ki az isten a főpapjait is. Heri-Hór pedig a thébai teokratikus államot egy orákulumra hivatkozva jelentette be. Amon templomának élén az isten első prófétája állt, akinek különleges címe volt az ,,Ég ajtónyitója"[12]. Emellett 4 főpapja is volt. A 21. dinasztia idején Amon főpapjai uralkodói rangra emelkedtek.

A 18. dinasztiától a 26. dinasztia végéig létezett az Amon isteni felesége cím, melyet a királyi család nőtagjai, királynék és hercegnők töltöttek be.

Több isten kultuszában is használtak szent jogarokat, Amoné azonban különleges tiszteletben állt. Nemcsak külön kocsija, hajója volt ennek a szent tárgynak, hanem papi tisztséget is létrehoztak a jogar előtti áldozatok bemutatására és más rítusok elvégzésére.[13]

Ember-alakú amulettjei a III. Átmeneti korban jelennek meg, melyek guggoló pózban is ábrázolhatták. Mindig a rá jellemző alacsony, kerek koronát viseli, rajta tollakkal és napkoronggal. Ez a típus igen ritka és gyakran nemesfémból vagy fajanszból készült, mindig szépen kidolgozott. Ez arra utal, hogy ezeket az amuletteket tulajdonosuk életében is viselte.

Kos alakú amulettjei is készültek, ez azonban több egyiptomi isten megjelenési formája is lehetett, ezért nehezen tulajdoníthatók biztosan Amonnak. A számos fekvő vagy sétáló kost ábrázoló amulettek közül leginkább azok kapcsolhatók az istenek királyához, melyek oroszlántesű, kosfejű lényt formáznak, illetve azok, amelyek fejükön ureuszos napkorongot viselnek. Ezek leginkább a szaiszi korra jellemzőek, de később is előfordulnak, általában lápisz-lazuliból vagy fajanszból. Az egyik legszebb ilyen amulett Udzsabauendzsed taniszi sírjából került elő. Lápisz lazuliból készült fekvő kost ábrázol, a fején arany napkoronggal és ureusszal. A figura magas aranytalapzaton fekszik, a hátán egy aranylemezből készült keselyű terjeszti ki védelmezőn a szárnyait. A figurát egy kis aranyszentélyben tartották, melynek tetején függesztőlyukak láthatók. A szentély két hosszabb oldalát egy-egy oroszlántestű, kosfejű szfinx díszíti. Egy másik, fekvő kosfejű szfinxet formázó, a fején aranykígyót viselő lápisz-lazuli amulett Hornakht temetkezéséből került elő, ugyanezen a lelőhelyen.

Amon-Ré kosfejű szfinxei népszerű díszítő motívumai voltak a skarabeusz amuletteknek is. Néha a skarabuesz fejét cserélték kos-fejre.

A III. Átmeneti Kortól megjelentek a temetkezésekben a lapos aljú kos-fej amulettek, melyek napkorongot és ureuszt, vagy csak ureuszt viselnek, azaz az istenek királyát ábrázolják. Ezek üreges aranyból, lápisz lazuliból, fajanszból vagy üvegből készültek. A két ureuszt viselő példányok feltételezhetően a 26. dinasztiára datálhatók.


[1] Kóthay Katalin Anna - Gulyás András: Túlvilág és mindennapok az ókori Egyiptomban - Források a Kr.e. 3-2. évezredből (Bíbor Kiadó, 2007) 448. oldal

[2] Apró, kerek, vagy négyszögletes pecsétnyomó, amely az Óbirodalom végétől fordul elő, de különösen az Első Átmeneti Korban, annak végéig volt népszerű. Alsó felén geometrikus motívumok, absztrakt figurális ábrázolás és kriptogrammok találhatók, a felső oldaluk lehetett piramis alakú, vagy állatfigurás és felfűzéshez való fül.

[3] I Szeszósztrisz (12. din.) fehér kápolnáján fordul elő legkorábban.

[4] Kákosy László, Ré fiai - Az ókori Egyiptom története és kultúrája (Gondolat 1979) 328. oldal

[5] Kákosy László, Ré fiai - Az ókori Egyiptom története és kultúrája (Gondolat 1979) 195. és 347. oldal

[6] Itt Amon vissza utal Mutemuia beszédére, melyben a királynő azt mondta, hogy Amon szíve elégedett. Erre utal az Amenhotep név, melynek jelentése: Amon elégedett/kegyes.

[7] A teljes szöveg Kóthay Katalin Anna - Gulyás András: Túlvilág és mindennapok az ókori Egyiptomban - Források a Kr.e. 3-2. évezredből (Bíbor Kiadó, 2007) című könyve 158-160. oldalán olvasható.

[8] Kákosy László, Ré fiai - Az ókori Egyiptom története és kultúrája (Gondolat 1979) 327. oldal Részlet a leideni nagy Amon-himnuszból.

[9] Részlet Tyai naphimnuszából. A himnusz teljes fordítása Kóthay Katalin Anna és Gulyás András - Túlvilág és mindennapok az ókori Egyiptomban című könyve 44-47. oldalán olvasható.

[10] Kákosy László, Ré fiai - Az ókori Egyiptom története és kultúrája (Gondolat 1979) 362. oldal

[11] Kóthay Katalin Anna - Gulyás András: Túlvilág és mindennapok az ókori Egyiptomban - Források a Kr.e. 3-2. évezredből (Bíbor Kiadó, 2007) 171. oldal

[12] Wn awj nw pt.

[13] Kákosy László, Ré fiai - Az ókori Egyiptom története és kultúrája (Gondolat 1979) 328. oldal



Az uralkodó balzsammal keni az istent. Abüdosz, I. Széthi temploma, 19. dinasztia.




A nagy Harris papirusz részlete. III. Ramszesz (20. din.) hódol a thébai háromság, Amon, Mut és Honszu előtt.




Amon oroszlánfejű férfiként III. Ramszesz (20. din.) templomában, Medinet Habuban.





FORRÁS: Link


 
 
0 komment , kategória:  Egyiptomi Istenek, Istennők  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2017.03 2017. április 2017.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 30 db bejegyzés
e év: 140 db bejegyzés
Összes: 103760 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 5534
  • e Hét: 5534
  • e Hónap: 163988
  • e Év: 615082
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.