Regisztráció  Belépés
ametiszt54.blog.xfree.hu
" Amíg az embernek dolga van a földön, él. " (Márai Sándor) Pné Szabó Mária
2012.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
John Keats: A reményhez
  2012-02-23 14:06:57, csütörtök
 
  John Keats: A reményhez
(1795-1821)



Ha a bánatommal egymagam vagyok,
s lelkemben nincs, csak a kétség maga,
álmom csillagfénye kihamvadott,
szirmot se hord a lét sivataga,
szép remény, kínálj balzsam-serleget,
ezüst szárnyad bontsd szét fejem felett.

Ha kinn járok, s leszáll az égi est,
fönn holdat rejt a sűrű szövedék,
s a csüggedés bús arccal rámijeszt,
s szaggatja lelkem fényes szövetét,
verd át sugárral a lomb sátorát,
s e rút leselkedőt kergesd tovább.

Ha a reménytelenség, egyszülött
fia a csalódásnak, lelkemet
meglepni kész, s mint felhő rét fölött
sötétlik, s mindjárt rámcsap, eltemet,
ragyogtasd fel, remény, szép arcodat,
s ijeszd el, mint az éjt a virradat.

Ha kedveseim sorsán megriad
szívem, s szorongva gondot gondra szít,
ó, szépszemű! Vidítsd beteg fiad,
hadd nyeljem vigaszod telt kortyait,
szórd körém égben-fogant fényedet,
ezüst szárnyad bontsd szét fejem felett.

Ha szívem szenvedélytől megdobog,
ha kínoz kedvesem kemény szava,
add, hogy hihessem, nem hiú dolog
szonettekben merengni éjszaka,
szép remény, kínálj balzsam-serleget,
ezüst szárnyad bontsd szét fejem felett.

S míg száll majd évre év, add, hgoy honom
becsületét ne feketítse folt,
hadd lássam: híre ép, magas orom,
szabadsága tündöklőbb sose volt.
S ragyogtasd ritka-szép tekinnteted,
tetőt tarts szárnyadból fejem felett.

Nagy szabadság! Mily nagy lehet kopott
köntösében, és királyi fejék
s dús bíborok alatt mily elnyomott.
Csak haldokol, s lehajtja szép fejét.
Ó, jöjj, remény! Lám, szárnyad itt lebeg,
s színig telíti fénnyel az eget.

Mint felhő-csúcsot bolygók fényei
aranyoznak, vidítván a sötét
eget, míg fél-arcát fátyol fedi,
ha lelkem felölti bús köntösét,
vidíts, remény, ha a gond rámszakad,
s nyisd szét fölöttem hószín szárnyadat.

(Fordította:Tóth Judit)
 
 
0 komment , kategória:  John Keats  
John Keats: Mikor elcsüggeszt
  2012-02-23 13:43:39, csütörtök
 
  John Keats: Mikor elcsüggeszt

Mikor elcsüggeszt, hogy meghalhatok,
s nem gyűjti majd be termését agyam,
s nem őrzőm meg - mint csűrök ért magot -
feltornyozott könyvhalmokban magam;
s mikor eszembe villan, hogy a sors
varázskeze már nem soká segít
lefesteni nekem a csillagos
mennybolt regényes, nagy jelképeit;
s mikor felrémlik, hogy többé talán
nem látlak már, te illanó csoda,
s bűverejét nem sugározza rám
egy mondhatatlan érzés - akkor a
világ partján megállok s figyelem,
mint süllyed el a hírnév, szerelem.

(Baranyi Ferenc fordítása)
 
 
0 komment , kategória:  John Keats  
John Keats: Byronhoz
  2012-02-23 13:40:21, csütörtök
 
  John Keats: (1795-1821): Byronhoz


Byron! mily édes-bánatos dalod!
Még gyengédebbre hangolod szívem,
akár lágy szánalom nyúlt volna hirtelen
lantjához, oly panaszlón zsongatod,
éltetve mind az átvett hangzatot.
Varázsodat a könnyek árja sem
csökkenti - fények öltözékeiben
dicső sugárba rejted bánatod -
mint aranyhold, ha fellegekbe hág
s két oldalán a fény parázsa ég,
a gyászruhán borostyánszín süt át,
sötét márványban és dereng ekképp.
Dalolj haldokló hattyú, mondd tovább
a kedves-bús, a bűvölő mesét.

(Ford.: Fodor András)
 
 
0 komment , kategória:  John Keats  
John Keats: Csitt, csitt!
  2012-02-23 13:29:45, csütörtök
 
  John Keats: Csitt, csitt!
(1795-1821)


Csitt, csitt!

Csitt, csitt! Csöndbe tipegj, kedvesem az éjben!
Alszik az egész ház, de leselkedik rád,
édes Izabellám, a kopasz féltékeny,
hiába is húztad fejére a sipkát -
hiába siklasz úgy, mint hajnali tündér,
mely táncol a habon, ezüst vízgyűrűknél.
Csitt, csitt! Félve emeld könnyű lábaidat!
Egy nesz, vagy annyi se, s a kopasz fölriad.

A levél se rezzen, a patak se csobban -
csönd van, lecsukódik az éj álmos szeme,
cserebogár dünnyög, hallgatja álomban,
halálra bűvölve, halk éjjeli zene.
Az őrködő hold is eltün szemem elül,
gúnyból-e, jóságból, felhőbe menekül,
nincs fáklya az éjbe, messze tűz se remeg,
édes Izabellám, csak ajkad és szemed.

Nyisd ki a kilincset! de az égre - halkan!
Meghalunk mindketten, ha megcsörrenik csak.
Végre! - s most ajkadat virágos ágyadban -
aludjon az öreg, szikrázzon a csillag,
mirólunk álmodik a szunnyadó rózsa,
tüzünktől bimbózik első kakasszóra.
Tojást költ a galamb, dala ideröppen,
míg csókolom ajkad vacogó gyönyörben.

(Kosztolányi Dezső fordítása)
 
 
0 komment , kategória:  John Keats  
John Keats: A magányhoz
  2012-02-23 13:27:02, csütörtök
 
  John Keats: A magányhoz

(1795-1821)


Ó, Magány! ha társaságom te vagy,
ne éljünk a komor épületek
halmaza közt: másszuk meg a hegyet,
- a Természet tornyát -, arasznyinak
tűnnek onnan virágos völgyfalak
s kristály folyójuk; hadd őrizzelek
lombsátorban, hol elijesztenek
méhet gyűszűvirágról gyors vadak.
De bár veled kedvvel kószálok ott,
egy tiszta szellem édes bűvköre,
kinek szava csiszolt ész tüköre,
szívem öröme; s egyet jól tudok:
tán emberfajtánk legfőbb gyönyöre,
ha két rokonlelket rejt otthonod.

(Fordította: Kálnoky László)
 
 
0 komment , kategória:  John Keats  
John Keats: Szeretsz, mondod
  2012-02-23 13:15:21, csütörtök
 
  John Keats: Szeretsz, mondod
(1795-1821)


Szeretsz, mondod; de hangod oly
szemérmes, mintha apáca
dúdolna halk vecsernyét
az estharang szavára -
szeress valóban!

Szeretsz, mondod; de mosolyod
hideg őszre virradó nap,
akárha kántorböjtjét
nyögnéd Szent Cupidónak.
Szeress valóban!

Szeretsz, mondod; de nem tanít
több üdvre korallpiros szád,
mint tengeri korallok,
mik csókra állni lusták -
szeress valóban!

Szeretsz, mondod; de kezed a
szorítást nem viszonozza,
s holt, mint egy szoboré, míg
enyém perzselni tudna -
szeress valóban!

Ó, súgj egy-két szót, tüzeset!
Ha lángjuk emészt, nevess te,
s szerelmesen szoríts! - Ó,
csókolj, s temess szívedbe!
Szeress valóban!

(Ford.: Kálnoky László)
 
 
0 komment , kategória:  John Keats  
John Keats: Szonett a szabadban
  2012-02-04 20:14:15, szombat
 
  John Keats: Szonett a szabadban

Kit nagyvárosba zárt a sorsa rég,
oly édes annak, hogyha belelát
a mennybe s oda lehel egy imát,
hol telt mosollyal kék szinű az ég.
A szíve boldogabb lehet-e még,
mint ha hullámzó réteket talált
s olvas, gyepágyon nyujtva derekát,
egy szerelemtől epedő regét.
Ha este otthonába tér, a fül
még sejti a madár dalát, a szem
még rejti a kék, tág eget s örül.
S ő búsul, hogy a nap oly sebesen
száll, mint a tiszta űrön át röpül
egy angyal könnye, hullva csöndesen.

Vas István fordítása
 
 
0 komment , kategória:  John Keats  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 69 db bejegyzés
e év: 934 db bejegyzés
Összes: 15066 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 482
  • e Hét: 9986
  • e Hónap: 47522
  • e Év: 267726
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.