Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 43 
Gulyás Pál: A fa tiszta!
  2018-03-17 06:39:28, szombat
 
  Gulyás Pál:

A fa tiszta!


Parasztleány volt. Nálunk szolgált.
Tudta mindig a dolgát.
Reggel korán tüzet rakott
s a sárgasörényű tűz
úgy ropogtatta bent a fát,
mint nyugtalan paripa az abrakot.
Egyszer megálltam az előszobában
s majd leesett az állam:
a gyujtó nem a padlóra
volt leszórva,
hanem ott hevert - mint májusi lomb ! -
az asztalon.
Tíz-tizenkét fehér fadarab, -
erezték vékony fonalak,
átfutották keresztül-kasul. . .
S én néztem a rajzot hangtalanul
s míg néztem hangtalan a rajzot,
ereimben a Nap tüze viharzott,
mely már csak távoli rege,
mert mindent, mindent a hó fed
s a hó alatt
a tünt tavasz hideg kísértete!
S az abroszon most itt hever
a nyár, a nyár, mint szent kehely,
melynek nektárja tűzpatak!
Üdvözlégy, régi sugarak!
- Míg így rabul ejtett egy vad szomj,
arra libegett a leány
s azt hitte, hogy az abroszért haragszom.
A fát karjára szedte,
lassan a földre tette
s csak ezt suttogta engesztelve vissza:
>A fa tiszta!<

(Debrecen.)

Napkelet - 1930. szeptember 1.
 
 
0 komment , kategória:  Gulyás Pál  
Gulyás Pál: Bástyák.
  2018-03-13 07:27:45, kedd
 
  Gulyás Pál:

Bástyák.


Megálltam a bástyák alatt
s néztem a felfutó falat,
mely a hajlongó fák fölött
a fellegekbe ütközött.
Mennyi nagysággal van tele !
Ez az erő holt tengere !

Egy jajgatás, el nem muló !
Egy megfagyott gyászinduló !
Ó, mondd, mi az, mi benne áthat
és összenyomja a sziklákat ?
Mi leng alatta, mily homály,
hogy századokig talpon áll?
Mi kényszeríti, hogy előre
nézzen a puszta levegőbe?
Hiába mondod, hogy a holt
művész, kit elfödött a por !
Ásód hiába bontja ki
a földet és a csontjai
fölött hiába hirdeted :
>Ez álmodta az íveket !<


Az álom mily elomló
s a bástya mily szilárd !
A szerelem mily mosolygó
s milyen komor a váz !
Hiába kérdezed : mi
űzte, mily szenvedély . . .
A szív a bástya mélyiben pihen
s a bástya hallgat, mint az éj.

Napkelet - 1929. január 15.
 
 
0 komment , kategória:  Gulyás Pál  
Gulyás Pál: Merre van Kassa?
  2018-02-16 07:55:17, péntek
 
  Gulyás Pál:

Merre van Kassa?

Sziklay Lászlónak, levél helyett.


Merre van Kassa? Nem tudom már,
csak azt tudom én, hogy te ott vagy.
Boldog az ősz felé futó nyár,
Boldogok, kik révbe jutottak.

Amerre jársz, ott sok torony van,
az ég ott sok árnyat terít -
állj meg egy este a nagy Dómban
s kérd vissza éltem napjait.

De mégse kérd! Add oda Néki
azt is, ami még hátra van.
Ö majd mindent csöndben megbékít,
Ö majd társam lesz társtalan.

Uj_magyar_museum 1943.
 
 
0 komment , kategória:  Gulyás Pál  
Gulyás Pál: Őszi séta Debrecenben
  2017-10-31 07:13:04, kedd
 
  Gulyás Pál:

Őszi séta Debrecenben


Fent a fáknak pírja játszott,
de ez a pír hervadás volt,
mint a földről távozónak
arcán rózsák rajzolódnak.
Mentem az utcák sorában
és egy kert előtt megálltam :
egy lakó se vágyik innét,
itt a bölcs lerakja könyvét,
itt a gyors kalmár lefekszik
s hallgat hajnaltól napestig.

Sűrű dróttal elkerítve
várt ezer hős kiterítve !
Pintér Gergely gyalogosra
ráborúlt egy szürke kocka,
egy tenyérnyi kockalapra
volt kivésve ifj ú napja.
Kő marasztalt puszta számot,
mint az óra, mely megállott.

Mennyi lélek villanása,
mennyi szív van itt elásva !
Fent komor fatörzsek ütve,
mint a tűzvész csendes üszke.
Túl a Templom nagyharangja
zengi ércdalát a Napba :
bár a hang a régi bátor,
ködbe vész a Prédikátor.

Debrecen, hej büszke cívis,
újrakélsz-e, mint a főnix?
Vagy kilobban lelked álma,
déli puszták délibábja?
Hosszú út a Hatvan-utca,
de nem olyan hosszú utca,
hogy ki ne jutnál belőle,
ki az árnyas temetőbe !

Hogyha vonz még nóta, nárcisz,
itt leled Vitéz Mihályt is,
ki beteg volt, melle horpadt,
s nézte a fennlengő Holdat . . .
Egy piramis-érc alatt
itt leled szegényt hanyatt :
vén bohó volt s fiatal
s elrepült bor, Lilla, dal !

Napkelet 1930. január 1.
 
 
0 komment , kategória:  Gulyás Pál  
Gulyás Pál: Kapuk.
  2017-10-30 07:45:40, hétfő
 
  Gulyás Pál:

Kapuk.


Ez a víz itt a Duna,
van neki száz kapuja.
Kinyitom az egyiket:
nézd, egy kis hal ott siet,

a vizet hogy nyomja-húzza,
hogy mozog a kopoltyúja!
Orrán-száján a víz dől be,
a víz az ő levegője.

Kinyitom a másikat:
nézd, egy árnyék ott kutat!
Valami holt emberi test,
vetkőztetik az elemek.

Harmadikat most nyitom:
ott forog, nézd, egy torony,
az ördög táncol alatta,
még a hidat is forgatja.

Negyediket ki ne nyisd,
mert beránt minket a víz!
Inkább nézd a víz futását,
tiszta fényét, csillogását.

Napkelet 1935. szeptember 1.
 
 
0 komment , kategória:  Gulyás Pál  
Gulyás Pál: Eskü.
  2017-10-28 08:17:17, szombat
 
  Gulyás Pál:

Eskü.


Az alvilág homályára,
Persephoné sóhajára,
esküszöm nektek a kőre,
mely szívetekre van nőve;
szíveteknek fenkövére,
kardotoknak az élére;
ágyútokra, mely a roppant
földbe sírbarlangot robbant;
az akasztófákra, hol
az áruló meglakol;
a villámló puskacsőre
s a kiomló agyvelőre;
esküszöm az égő Napra
s a vágtató vérpatakra,
a rakétás éjtszakára,
rangotok fémcsillagára;
esküszöm a mély sebekre
és a kifolyó szemekre,
a Kárpátra és a fagyra,
lemálló emberi tagra,
a kidőlt erdei fákra;
a tengerre és aknákra,
esküszöm a jéghegyekre,
a bujdosó elemekre,
a letaposott levélre,
a porzóra és bibére,
gyászbaöltözött anyákra,
az éjféli jajgatásra;
esküszöm a szívverésre,
az emberi szenvedésre,
hogy ez mind béke lesz, emlék,
s hozza majd ködét a nemlét:
akkor az óra megáll,
föld kinyitja ajtaját,
kő vízzé lesz, víz meg kővé,
viruló rét temetővé,
hiába fújsz trombitába,
visszahull a hang a szádba,
verheted már dobodat,
lég elejti hangodat,
csontodat a föld bezárja
és a csend ólomburája.

Napkelet 1935. szeptember 1.
 
 
0 komment , kategória:  Gulyás Pál  
Gulyás Pál: Most alszanak
  2017-07-01 08:16:56, szombat
 
  Gulyás Pál:

Most alszanak


Gyémánt a szemtük, de elrejtik a takaró 
alatt s pihegnek mint a csupasz verebek. 
A játék alszik bennük, az élet rajza pihen 
szívükben mint sötétkamarában a kert.
Elnézem őket. >A termés itt van!< S nevetek.
>Itt fekszik a termés, idevitt a szerelem!<
S Rád gondolok, zavart szemedre, két ragyogó
ijedt szemedre, lombsötét hajadra s a tavaszi
erdőre. Ugye emlékszel még az éjszaka ; 
alagútjára? Messziről követtelek.
Te siettél mint illedelmes nagyleány. 
Szaladtál tőlem, menekültél védelmező 
karomtól s vágyaim égő fáklyáitól.
S ezek elől, ni, akik itt pihegnek a takaró 
alatt: kisfiad és játékos kicsi lányod elől! 
Most alszanak, mert a vad futásnak vége van. 
Véget értek a nyugtalan tavaszi viharok.
S utolértek a tipegő kicsi árnyak, melyek elől 
futnak a földgömbön szanaszét
az álmodozó leányok.

nyugat 1933.
 
 
0 komment , kategória:  Gulyás Pál  
Gulyás Pál: Anyám.
  2017-03-01 08:35:41, szerda
 
  Gulyás Pál:

Anyám.


Mielőtt még az arcotok halványra
válik és kivisznek a temetőbe -
halandó emberek, Istennek árnya,
nézzétek meg a Napot lemenőben !
És ott, ahol az Óceán morajlik,
látjátok a bölcsőmet alkonyatkor.
Mélységein az én sírásom hallik,
ha majd az ár a fellegekre paskol.

Én a bolygó Föld gyermeke vagyok,,
melyben alusznak millió halottak.
Rokonaim a többi csillagok,
kik a Mindenható szívén lakoznak, -
hirdetvén, hogy ez a tenger bolyongó
világ az Ő magányos árva lelke . . .
Vasárnap délután minden harangból
ez a bánat morajlik szerte-szerte.

Sokáig nem ismertem én anyámat
és mindig sírtam, vala míg kerestem.
De egyszer egy szivárványos vasárnap
megtaláltam a zúgó rengetegben.
Egy villámsújtott tölgy sötét sebére
ráfolyt az alkony szerető sugára -
s én, mint a rengeteg édes testvére;
leborultam a Föld örök porára.

botond_1927.
 
 
0 komment , kategória:  Gulyás Pál  
Gulyás Pál: Hajnali séta az országúton
  2016-12-09 05:53:18, péntek
 
  Gulyás Pál:

Hajnali séta az országúton


A fűvön csillog a harmat,
a levegő még hideg,
ez a friss hajnal, előtte
megdobbannak a szívek. -
Akit nem védett az álom,
mint egy rejtelmes burok,
az olyannak ez a hajnal
fojtó kegyetlen hurok!
most siet vissza a csontváz
a sírnak mélységibe,
a kakas most kukorékol,
mert kergeti a szíve:
csőrét élesen kitátja,
teste borzongó-puha,
csak úgy sugárzik belőle
a föld elementuma.

Így megyek én két akác-sor
közt a tág országuton,
megyek csöndesen előre,
merre megyek, nem tudom.
Merre az akácok dőlnek,
merre a szél keze ránt...
Ki tudja most életében
az egyetlenegy irányt? -
Most egyetlen cél világít
bennem: a harmat színe,
mely hamvas lepelt borított
az úton mindenkire, -
aki ember, aki állat,
a harmat most rajta van,
most az örök álom csillog,
a fűszálon zajtalan.

Verses öröknaptár, 1938.
 
 
0 komment , kategória:  Gulyás Pál  
Gulyás Pál: Változás.
  2016-10-26 08:02:10, szerda
 
  Gulyás Pál:

Változás.

Sokszor elnézem sétáim alatt
a földet, melyet tiprok lábaimmal;
sokszor elnézem a napsugarat,
amint mosolygva játszik árnyaimmal;
sokszor elnézem a virágokat,
melyekre most még én hajlokle, sholnap,
ha meghúzzák a zord harangokat,
arcom fölé szelíden ők hajolnak.

botond 1926.
 
 
0 komment , kategória:  Gulyás Pál  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 43 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 230 db bejegyzés
e év: 1433 db bejegyzés
Összes: 31330 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 8292
  • e Hét: 32350
  • e Hónap: 201037
  • e Év: 1035958
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.