Belépés
ametiszt54.blog.xfree.hu
" Amíg az embernek dolga van a földön, él. " (Márai Sándor) P. Mária
2012.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
Kamarás Klára: Szerelem
  2017-11-13 13:40:30, hétfő
 
 

Kamarás Klára:
Szerelem

Csak egymás mellett... Csak kéz a kézbe...
Egy fűzfa lombja? Egy csók reménye!

A szívem érted dobog csak... Érzed?
Forró az arcod... lobog a véred...

és szól a lányka: - Te vagy a "minden",
nekem teremtett az ég s az Isten...
Nem számít semmi, nem vágyom másra,
csak értem égő, csókos csodádra!
Ugye, örökké? Ugye, csak engem
ölelsz majd lázas, nagy szerelemmel?
Ameddig élek, holtamig! Érzem,
karodba zárva nekem már végem...

Szerelmes lányok, nem is tudjátok,
hogy mennyi bánat várhat még rátok...

 
 
0 komment , kategória:  Kamarás Klára  
Kamarás Klára: Feloldozás
  2017-11-13 13:38:56, hétfő
 
 

Kamarás Klára:
Feloldozás

Gyerekként féltem
sötétben, fényben,
az emberektől,
a képzelettől,
féltem magánytól,
lehettem bárhol,
az iskolától...
a katonáktól,
szirénázástól,
gépek zajától,
féltem Istentől,
féltem haláltól.

Elmúltam nyolcvan.
Elpazaroltam
sok napot, évet...
Tudom, ki vagyok,
és mennyit érek:
másoknak semmit,
magamnak mindent,
mert ez az élet.
Nem várok senkit,
halált, sem Istent.
Élek, míg élek,
de már nem félek.
 
 
0 komment , kategória:  Kamarás Klára  
Kamarás Klára: Télvégi álom
  2017-03-02 09:58:33, csütörtök
 
  Kamarás Klára:
Télvégi álom

Most köd borul a kerti fákra.
Csak tetszhalottak. Tavaszt várva
alszanak békén, mit se sejtve.
Valahol csattog már a fejsze,
s hallik a fűrész sikolya.
Halotti ágy e nyoszolya.

Te csak gondolj a szép tavaszra!
Az álmainkat behavazta
a felejtés s a tél varázsa,
de majd kikel ezer parázna
növény a földből s lángra kap,
mikor szerelmet súg a Nap.

Hunyd le szemed s a rózsaillat,
amely számunkra rég elillant,
körülfon újra, érzed? Érzem...
Nincs többé tél, a fénybe értem.
Álmodd, hogy megfogod kezem,
ha elhiszed, én elhiszem.
 
 
0 komment , kategória:  Kamarás Klára  
Kamarás Klára: Titok
  2012-02-19 19:40:34, vasárnap
 
 

Kamarás Klára: Titok

Gyengék vagyunk és sérülékenyek,
de hogy ne lássa rajtunk senki,
öklünket rázzuk a világnak,
büszkén viseljük sebeinket,
hisszük, hogy nem tartozunk másnak,
csak önmagunknak.

Éjszaka...vagy,
ha álmatlan hajnal éber
forgolódás közben talál,
megrebbenve, mint gyertya fénye
kimondjuk sugva, szinte félve
mindenkinek a titkok- titkát,
mit eltemetni végleg nem lehet:
gyengék vagyunk...és sérülékenyek...
 
 
0 komment , kategória:  Kamarás Klára  
Kamarás Klára: Tél közepén
  2012-02-19 19:39:26, vasárnap
 
 

Kamarás Klára: Tél közepén

Még túl hosszú a tél:
s beláthatatlan a hóförgeteg.
Világunk álma mély,
és dermedő minden tavaszra váró
gondolat.
De hinni kell,
mert egyszer minden bánat véget ér.
Legyen bár hóözön,
jég, fagy, lavina, köd:
a Nap előbb utóbb kisüt,
és az ága között
bimbózik a remény
 
 
0 komment , kategória:  Kamarás Klára  
Kamarás Klára: Csillagív
  2012-02-19 19:37:07, vasárnap
 
  Kamarás Klára: Csillagív

Már tudom, hogy a csillagok nem
akárhogy futnak fenn az égen,
és nem csoda, és nem varázslat,
ami ott tartja őket féken.

...és jó, hogy elkerülik egymást,
és jó, hogy nincs találkozás,
mert világokat törhet össze
egy szörnyű égi robbanás.

Mind így vagyunk. Sodor a sorsunk.
Távoli ívek közt szabály,
vonzás - taszítás: ez az élet.

S míg lefutunk az ég falán,
vannak, kik elkerülik egymást.
Jobb is talán...
 
 
0 komment , kategória:  Kamarás Klára  
Kamarás Klára: A fák alatt
  2012-02-19 19:32:51, vasárnap
 
  Kamarás Klára: A fák alatt

A fák alatt, közel a házhoz
Így szólt a férfi asszonyához:
Tudd meg, te vagy az életem,
Te vagy a sóm, a kenyerem.
Hűs hajnalom, munkás napom,
Hazavezérlő csillagom:
Tövisek között áfonya!

Ha nem lennél, engem ki várna?

Te vagy a lelkem téli álma,
De Ő ...a tavasz mámora!
 
 
0 komment , kategória:  Kamarás Klára  
Kamarás Klára: A tarka lepke
  2012-02-19 19:30:36, vasárnap
 
 

Kamarás Klára: A tarka lepke

(Derült égből
Összegyűjtött elbeszélések)


Talán hét éves lehettem, amikor a Malom utcába köl-töztünk. Nem járt hozzánk senki és mi sem szaladtunk a szomszédba sóért, paprikáért vagy egy kis pletykáért. Már tavaszodott, mikor anyám először beszédbe ele-gyedett egy házbeli asszonnyal.
Szabóné pici volt, gömbölyű, pirospozsgás és mosoly-gott. Egy korombéli kisfiú tipródott mellette, én meg anyám kezébe kapaszkodva figyeltem az élénk beszél-getést, ami eleinte körülöttünk, gyerekek körül forgott, de később más, számomra érthetetlen és unalmas fordu-latot vett.
Igyekeztem a felnőttek viselkedését utánozni, hiszen hétévesen, új dirndli ruhámban igazi nagylánynak érez-tem magam, de hiába voltak a szoknyámon csodálatos apró virágok, hiába a bordűr és a könnyű, puffos ujjú blúzocska, csakhamar nyűgösen tekeregtem anyám mellett, egyik lábamról a másikra állva.
...És ekkor a kisfiú elengedte anyukája kezét, hirtelen előrelépett... megfogta a szoknyám szegélyét, és mielőtt szólni tudtam volna, elkezdte finoman jobbra-balra lengetni, mint egy kis kendőt, vagy zászlócskát és halkan szinte dúdolva megszólalt:
- Tarka lepke, tarka lepke...
Így kezdődött egy hosszú barátság, amelyben a tarka lepkéből királykisasszony lett, kicsit kegyetlen, önző rabszolgatartó, a kisfiúból lovag és rabszolga... néha lázadó rabszolga, de visszagondolva rá, azt hiszem, mind a ketten, mindig azt a szerepet játszottuk, amiben látni szerettük volna magunkat.
- A legszebb kisfiú, akit csak láttam életemben - mesélte anyám odabenn.
- Igen. Hihetetlen, milyen szép szeme van... a hosszú, fekete szempilláit egy sztár is megirigyelné... - tódította nagynéném. Én csak csodálkoztam, mert semmi különösre nem emlékeztem, tulajdonképpen alig figyeltem oda Gyurikára.

Gyurika lassan mindennapos vendég lett nálunk. Mindig hozott valamit megmutatni: papiból hajtogatott hajót, vagy repülőt, ami szebben szállt, mint az enyém, így aztán addig kunyeráltam, míg végül nekem adta.
Nagyon ügyes volt: két aprófa és egy szög, gombostűvel rátűzött papír légcsavar... ez már egy komoly repülőgép volt a szememben, még ha repülni nem is tudott. Berregve futkostunk vele az asztal körül, míg végül minden a nagy álló tükör mögött kötött ki a többi rejtett kincs között.
Micsoda kincsek voltak ott!
Fegyverek. Mogyoróvesszőből hajlított íjak... igaz, hogy húr helyett csak cukorspárga feszült rajtuk, de így is csodálatosak voltak, hiszen talán másfél méterre is elvitték a nyílvesszőnek kinevezett botocskákat... ha éppen nem úgy tartotta kedvük, hogy mindjárt az orrunk előtt pottyanjanak a földre.
A csúzlik már komolyabb darabok voltak. Nem is na-gyon mertük előszedni, mert tudtuk, hogy a felnőttek rögtön elkoboznák.
A szép kavicsok, üveggolyók, de különösen a színes üvegdarabok különleges megbecsülésben részesültek. Átnézve rajtuk, színes mesevilággá változtak a szürke hétköznapok...
Legtöbbször ezzel fogadtam Gyurikát:
- Mit hoztál?
Soha nem jött üres kézzel. A legpraktikusabb ajándék egy nagy tányér túrós-tészta volt az infláció idején. Az anyjától kunyerálta, s úgy hozta büszkén, mint egy hadi¬trófeát. Leült a földre a lábam elé és úgy nézte áhítattal, ahogy eszem... eszem...
Egyszer egy kis játék tevével állított be. Azonnal ráis-mertem.
- Ezt nem! Ezt nem szabad! Azonnal vidd vissza! Zolié.
Másnap elmondta, hogy letörte a teve négy lábát és úgy dobta vissza, a kerítésen át a szomszédba, mert ha ne-kem nem kell, másé se legyen.
Időnként átragadt ránk a felnőttek megélhetési gondja. Ilyenkor azon tanakodtunk, hogyan lehetne pénzt nyomtatni, vagy legalább valami jövedelmező gyárat alapítani.
Illatszergyár. A kísérleti telepet az a pár kétdecis üveg jelképezte, aminek az alján a karácsonyfa lehullott tűle-velei áztak, természetesen, csapvízben.
Vagy a gyertyagyártás. Nemcsak a fellelhető csonkokat szedtük össze, hanem a padlóviasz is hamar a tükör mögé került beolvasztásra várva. Bizony szerencse, hogy fel nem gyújtottuk a lakást a nagy igyekezetben.
Néha kinn az udvaron üldögéltünk Gyurkáék kü-szöbén, maszatosan, mezítláb sütkéreztünk a napon és álmodoztunk pénzről, finom falatokról és rengeteg nagyszerű kincsről, ami senki másnak nincs, csak ne-künk, kettőnknek. Az volt a legjobb, ha harmadik gye-rek is csatlakozott hozzánk. Mesélni kezdtünk a nem lé-tező, csodálatos automata játékainkról. Mindig olyasmit találtunk ki, ami még a játékboltokban sem volt. Mint az összetanult hamiskártyások a lapot, úgy adtuk egymás-nak a szót, bizonyítva, hogy minden igaz, amit akkor ta-láltunk ki szinte röptében. Csodálatos összjáték volt, akár a legjobb színészek rögtönzése az ámuló közönség előtt.
Ránéztem a kis bádog babatűzhelyre és már meg is született a következő nagy kitaláció: a játék húsüzem. Mint egy igazi, csak kicsi. Már ahogy azt elképzeltük. Tengelyen forgó apró bárdok szeletelik benne a szalá-mit. Na, nem igazit, hiszen még a cserkészkolbász se férne el a csöppnyi futószalagon. Ki is hitte volna el, hogy ilyennel játszhatunk, mikor az üzletekben is ritkán kapható? Az ennivaló nem játék! Persze, kolbász helyett földigilisztát vágnak a bárdok. Bárki láthatja, mennyi van a kertben, mind igazi! Ez a húsüzem létezését is kellően bizonyítja!
- Meg is lehetne nézni, csak anya nem engedi kihozni az udvarra, mert nagyon kényes darab: Made in Germany.
- Ja? - ámuldozott kerek szemekkel a vendég gyerek.
Ez így teljesen hihető volt, kétség sem férhetett hozzá.

Persze, ahogy múlt az idő, lassan változtunk mind a ketten. Játék helyett a mozi került az érdeklődési kö-rünkbe. Engem különösen foglalkoztatott, mert már jó-val az iskoláskor előtt nagyanyám mindig magával ci-pelt, mikor a felügyeletére bíztak s kettesben minden filmet megnéztünk, volt, amit háromszor is. A család anyagi helyzetének romlása bizony megfosztott ettől az élvezettől. De ott volt a nyár! A szomszédságban lévő szabadtéri vetítés... Csak fel kellett mászni a hátsó kert magas tujafájára, onnan gyönyörű kilátás nyílt a vetítő-vászonra. Hallani sajnos alig lehetett valamit. Meg aztán másfél, két óra alatt ugyancsak törte a fenekünket az ág, a karunk is elzsibbadt a kapaszkodásban. Máskor a pad¬láson a tető cserepeit bontottuk meg, hogy az így támadt résen át nézhessünk ki a vászonra.
- Be fog ázni a lakás! - kiabált a házmester, mikor egy lakó bepanaszolt minket.
Bezárták a padlást, a mi külön páholyunkat, de a film varázsának nem tudtunk ellenállni. A balkonról átmász-tunk a pénztár tetejére, onnan néztük az ingyen-mozit. Alig láttunk valamit, mégis csodálatos volt. A veszély és a tilalom megsokszorozta az élményt: Allah kertje... A könnyező madonna... Gilda ... A kirchfeldi pap, mind, mind a háztető ajándéka volt számunkra.

***

Nyurga kislány lett belőlem, kibírhatatlanul szemte-len és gonoszkodó, ő meg csúnyácska kamasz, és ala-csony maradt, mint az édesanyja. Már nem fogadta a ci-cásan hízelgő ,,Mit hoztál?". Ráförmedtem:
- Mit akarsz itt, te kis stepszli? - de azért csak eljött újra és újra.
Néha ő is átvette ezt a fennhéjázó stílust:
- Na, te penészvirág! Egész nyáron a szobában akarsz kotyolni?
Máskor a tánciskolai tapasztalataival szórakoztatott, vagy éppenséggel a lányoknál elért sikereit ecsetelte a maga darabos módján:
- Böbe? 5 perc Böbével! Tcc! Az igen!
- Akkor menj már, menj a Böbédhez!

***

Elköltöztünk. Időnként megkeresett. Egyre ritkábban láttam. Szabadidejében a motorját szerelgette. Autóvezetést tanult, gépkocsivezető akart lenni. Én már főiskolára jártam. Repült az idő.
Szerelem. Persze mással. Távoli munkahelyre kerül-tem, Pécstől vagy 180 km-re.
Egyik nap hármasban beszélgettünk a szobában: édes-anyám, a vőlegényem, meg én. Kopogtak.
- Gyuri!
Ahogy belépett, meglátta, hogy egy másik fiú van ná-lunk. Nem tudta, hogy én közben menyasszony lettem. Honnan tudta volna?
Összeismertettem őket:
- A vőlegényem.
- Nem hozzád jöttem - mondta zavartan.
- Hm! Ezért motoroztál 180 kilométert?
- Csak anyukáddal akarok beszélgetni.
- Igen? Akkor mi mehetünk is! - azzal belekaroltam az én fiúmba és otthagytam Gyurkát.
Órákig sétáltunk. Nem gondoltam a látogatóval. Mire hazaértünk, már elment.

Még egyszer találkoztam vele.
Már asszonyként, nyolchónapos terhesen utaztam Pécs-re, rokonnézőbe. Érkezésem hírére gyorsan összecsődültek a réglátott ismerősök. Az asszonyok:
- Hogy megnőttél! Hát persze...
- Hihetetlen, hogy múlik az idő!
- Mikor lesz a baba?
Szabó Zsuzsi, a gyerekkori játszótárs:
- Jaj! Nagyon megváltoztál! Első pillanatban nem is is-mertelek meg! Dagadt az arcod, a kezed és a lábad is. Orvoshoz készülsz?
Alig ment el, a bátyja állított be: Gyurka... Kicsit lihegett a futástól. Ragyogott a szeme:
- Nem igaz! Nem igaz! - lelkendezett.
- Mi nem igaz?
- Amit mondanak, hogy más vagy. Te semmit nem vál-toztál! Ugyanolyan szép vagy, mint régen.
Nem sokat adtam én arra, mit beszél. Alig figyeltem rá. A baba, meg a magam élete járt a fejemben: mi lesz, ho-gyan lesz.
Csak mostanában, amikor egyre gyakrabban gondo-lok arra, szeretett-e valaki engem valaha is őszintén, ön-zetlenül, csak most jut eszembe, hogy talán az a fiú, aki úgy tudott rám ragyogni és szépnek látott akkor is, amikor más gyerekétől elformátlanodva pillantott meg... talán ő szeretett... és én azt se tudom, él-e még...

 
 
0 komment , kategória:  Kamarás Klára  
Kamarás Klára: Nekem Cyrano kell...!
  2012-02-19 18:58:46, vasárnap
 
 

Kamarás Klára: Nekem Cyrano kell...!

A fürdőkrémem barack illatú...
Azt mondják, ettől pont olyan vagyok,
mintha a kompót ömlött volna rám.
Ó, jó Cyrano, most te kellenél,
hogy meggyógyítsd e sérelem sebét!

Azt mondanád, hogy méznél édesebb:
a nyári nap érlelte bőrömet,
s e szép barackok olyan hamvasak,
hogy csodájukra nem marad szavad.


Tündérleány gyümölcsöskertje ez?
Itt olyan illatfelhő lengedez!
S hol ennyi friss gyümölcsre van remény,
szívesen lennél ott kertészlegény....!

Cyrano biztos mást is mondana...
és hogyha nagyon szépen mondaná...
hajnal előtt... nem engedném haza !
 
 
0 komment , kategória:  Kamarás Klára  
Kamarás Klára: Őszi levél...
  2012-02-19 18:55:00, vasárnap
 
 



Kamarás Klára: Őszi levél...


Ez már a másik ősz... a fáradt.
Szél kerget tört virágot, ágat.
Hová lett az arany lomb,
lángoló, szép levelek
tarka varázsa? Elmúltak... mint az idő,
lásd, együtt süllyedtek a sárba.
Dér fedi már a mezőt,
mint szívem a bánat...
Fázós köd fekszik a tájon...
Vágyom utánad...



 
 
0 komment , kategória:  Kamarás Klára  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 1002 db bejegyzés
Összes: 15134 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 1847
  • e Hónap: 23789
  • e Év: 455213
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.