Regisztráció  Belépés
bozsanyinemanyi.blog.xfree.hu
Legyen szíved, mely sosem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz. /Charles Dickens/ Bozsányi Lászlóné. Manyika.
1948.03.10
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 29 
Őrizd....
  2016-03-31 00:03:42, csütörtök
 
  Ha ott legbelül minden elveszett,
s úgy érzed Rád nincs szüksége senkinek,
gyújts egy gyertyát ezen a szomorú estén,
nézd a lángját, s érezd ahogy megérint.
Engedd,hogy szívedig érjen a lángja,
lassan olvad majd ott belül lelked jégvirága,
akkor csukd be a szemed,s gondolj valami szépre,
s érezni fogod, van még miért élned.
Őrizd a lángot, ne hagyd kihunyni, benned
a jóság, benned a szépség! Ne törődj a rút,
csúnya világgal! Szeresd önmagad,benned az érték.
Tanulj meg felemelt fejjel járni, tanulj meg hinni!
Ezen a világon nem vagy Te hiába,tudnod kell,
valahol egy másik ember még Rád is várhat.
Nyújtja remegő kezét, hisz szeretetre éhes,
lehet, hogy neki Te leszel az utolsó reménye.
Ha bántott az élet,elfogyott minden esélyed,
tedd össze két kezed, s tekints fel az égre,
mondj el halkan egy imát,s lelked megnyugvást talál,

Vincze Erika


 
 
0 komment , kategória:  Vincze Erika versei  
Ne hagyj...
  2015-03-19 22:32:03, csütörtök
 
  Ne hagyj elmenni, nem akarok.
Bármit is mondok, hazudom.
Szemembe nézz,ne fordulj el,
dac,harag háborgó lelkemen.

A sírás tudom, nem segít,
hova lett mára a józan ész?
Hová lett a kacér mosolyom,
csak könny csorog az arcomon.

Ne hagyj elmenni, nem akarok.
Gyötör a kétség, s a fájdalom.
Viharvert madárként didergek,
meleg ölelésed most jól esne!

Csupán egy pillanat, s indulok,
de hátha visszatart még egy szó,
egy utolsó érintés, halk sóhajod,
ne hagyj elmenni, nem akarok.

Vincze Erika


 
 
0 komment , kategória:  Vincze Erika versei  
Lélekcsend.....
  2015-02-19 16:40:37, csütörtök
 
  Átadom magam a csendnek, s csak hallgatok,
behunyom a szemem, hisz csak úgy láthatom,
képzeletem, hogy festi fent kékre az eget,
s aranyló csillámokat szór rám a nap tüze.

Odakint dér borítja a kietlen, rideg tájat,
s az erdő kopasz fái is sírva dalolásznak,
sűvítve, árván hajladoznak a hideg széllel,
akár a törött hegedűn játszó csend zenéje.

Vágyakozik lelkem zöldellő erdő sűrűjébe,
tükörbe néznék a kispatak hűsítő vízében,
odadőlnék az árnyat adó öreg tölgyfához,
úgy ölelném magamhoz az egész világot!

Fagyos, hófödte föld, merre csak szem ellát,
s a végtelenbe tűnő, álomba merülő határ,
elmélázgatok most magam is e messzességbe,
tavaszt álmodok ébren a téli szürkeségben.

Vincze Erika


 
 
0 komment , kategória:  Vincze Erika versei  
Könny szökik a szemedből....
  2014-06-24 22:47:50, kedd
 
  Könny szökik a szemedből,
barátod most a néma csend.
Ki nem mondott szavakból
sző fonalat a kavargó érzelem.

Keserű-édes cseppje hull
hallgatagon most szerteszét.
Egy pillanatig az égig emel,
majd a porban hullik szét.

Barázdák ülnek az arcodon,
a múló idő rajzolt rá karcokat.
Hiába próbálod letörölni róla,
nem engedi az évek vasfoga.

Sóhajod csendes kiáltás,
lelkedből szakadó félelem.
Erőtlen, gyenge lépteid már
nem hallja többé senki sem.

Becsukod az ajtót mögötted,
ne érintse ujjad simogató kéz.
Elrejted a lelked is, ne érezd,
milyen is lenne újra szeretni.

Bezárod a régi, kopott ablakot,
hozzád már ne jusson be fény.
Szíved kapujához sincs kulcsod,
hisz elment rég, kit tudnál ölelni.

Vincze Erika


 
 
0 komment , kategória:  Vincze Erika versei  
Lépteim........
  2014-05-30 23:35:12, péntek
 
  Lépteim nyoma a porban,
az eső majd elmossa.
Könnyeim csak hullnak,
a napsugár felszárítja.
Suttogásom néma kiáltás,
lehet meg sem hallod.
Sóhaj marad csak csupán,
szívemben csitul a vágy.
Felhő leszek sötét égen,
vihar a hullámzó tengeren.
Emlék egy megfakult képen,
néha csak a lelkem kesereg.
Csendben lehajtom fejem,
keresem lépteid nyomát.
Lelkem tépett húrjain
a dallam sem szól tovább.

Vincze Erika


 
 
0 komment , kategória:  Vincze Erika versei  
Mint egy film
  2013-07-11 23:23:59, csütörtök
 
  Mint egy film pereg az életem,
meg-megállok, s néha elmerengek,
vajon pár év múlva is itt leszek,
vagy szívedben szép emlék leszek?

Nézed majd gyermeked, s lényében
veled akkor én is ott leszek.
Ott leszek vajon Veled akkor is,
ha fogynak majd dús hajad tincsei?

Kezed remegve érintené a kezem,
és andalognánk beszélgetve csendesen,
mikor hullanak már a fáról a levelek,
s lábunk nyomát az őszi eső mossa el.

Mint egy film pereg az életem,
zakatolva kalimpál nyughatatlan szívem,
olykor hajt az idő, magával sodor az ár,
néha-néha megpihen, hisz elfáradt már.

Nekem kincsem van, úgy hívják szeretet,
ott csillog gyémántként a szívemen.
Lassan minden kövecskéjét feléd szórom,
hogy a lelkedben boldogságvirág nyíljon.

Ha bajban leszel, az legyen kapaszkodód,
ha bánkódsz utánam, legyen elég vigaszod,
ha olykor elbánik Veled az élet, ne csüggedj,
csukd le két szemed, s én ott leszek Veled.

Vincze Erika



 
 
0 komment , kategória:  Vincze Erika versei  
Hagytam....
  2011-08-28 23:22:42, vasárnap
 
  Vincze Erika:Hagytam....

Hagytam, hogy az élet
röpítsen egyre messzebb,
s a szél lassan hordja szét
a tarka mezők bódító illatát.
.
Hogy majd szemem lecsukva
selymes fűben megpihenve,
újra érezzem az aranyló nap
ezernyi csillámló sugarát.
.
Nyári szikkadó melegben
járni a zöldellő végtelen határt,
s hűsítő lombok árnyai alatt
ábrándozva még gondolni rád.
.
Látni szép szemed varázsát,
ahogy csábítóan felém mosolyog,
s érezni ujjaid érintését, amit
még most is csak hagyok,hagyok
.
Hallani még ahogy az öreg vonat
kattogva indul a síneken tova,
kezed búcsút int, s nem értem
kicsi szívem miért is oly szapora.
.
Játszi könnyedséggel dobtam el,
bár lehetett volna máshogy is.
Szerelem gyújtotta szikra volt,
mi egykor egymáshoz verset irt.
.
Marad utána pár titkos gondolat,
s a miértek, csak szavak, szavak.
Nyomában jár már az őszi szél,
többé a régi nyár sem hívogat.




Link
 
 
0 komment , kategória:  Vincze Erika versei  
Hajt az idő..
  2011-08-27 23:51:02, szombat
 
  Hajt az idő..

Hajt az idő, egyre csak hajt,
uttalan utakon,hol a part szakad.
Porba hull a szakadt tarisznya,
ahogy az árokszélen megpihenek,
zöldellő fűre leheveredve nézem
a rónaságot, a végtelen határt,
a nap aranyló sugara süt le reám,
s madarak csiripelnek fent a fán.


Behunyom szemem,karom kitárom,
úgy ölelem át az egész nagyvilágot!
Hosszú még az út,de én csak megyek,
hajt a kíváncsiság, hajt a szerelem.
Viszek Neked mezei illatos virágot,
szellők szárnyán utazó friss, üde
harmatcseppet,ahogy bársonyleplet
lehel az ébredező,szomjazó földre.


Ha majd közeleg az este,s az ég
kékje vörös ruhát ölt,ahogy a szél
borzolja az ágat, s róla egy kismadár
dideregve, szomorúan tovaszáll,hogy
egyszer talán még párjára is rátalál.
Akkor indulok tovább én is megpihenve,
szívem tele reménnyel,szerelemmel,
hogy két karodban végre ott megpihenjek!

Vince Erika



Link
Forrás Internet


 
 
0 komment , kategória:  Vincze Erika versei  
Néha úgy.......
  2011-08-27 23:42:50, szombat
 
  Néha úgy.......

Néha úgy elfutnék, vissza se néznék,
lelkemen minden béklyót kioldoznék,
könnyű testem csak szállna a széllel,
s a szememből sem hullana könnyem

Nem tudnám többé, mi is a fájdalom,
mikor szomorúság ül ki az arcomon.
Nem ábrándoznék álmatlan éjszakán,
milyen volt, mikor még vártál rám.

Nyitott kertajtó, illatos virágok,
bájos mosoly az ajkad szegletén.
Hangod selyme még most is simogat,
kedvességed arcomra is mosolyt csal.

Néha úgy elfutnék, vissza se néznék,
a tarka mezők ölén bokrétát kötnék.
Szerelmes, boldog szívem úgy zakatol,
de én még most is csak hagyom, hagyom.

Vincze Erika


 
 
0 komment , kategória:  Vincze Erika versei  
A világ zajos,,,,,
  2011-08-15 18:07:00, hétfő
 
  Lüktetés....

A világ zajos, dübörgő lüktetés,
s Te hajtasz, küzdesz mindig,
nincs megállás, hisz tenni kell,
ez az életed, hát élni kell!

Zihálsz, levegőd is fogytán,
olykor elgyötörten megállsz,
de görnyedt tested kiált,
fogy az idő, menj tovább!

Meddig, hova, és miért?
Érzésért, szerelemért,
nyugalomért, békességért,
önmagad feletti győzelemért.

Árnyat adó hűs lombok alatt
ülj le majd egy régi padra.
Megpihenni, kicsit emlékezni,
e csodás tájban gyönyörködni.

Hallgasd kicsit, hogy susognak
a nyári lágy szélben a falevelek,
s nézd az aranyló napsugarat,
ahogy édes csókját szórja a földre.

Érezd, ahogy lelkedet érinti a fény,
s bizsergő melegség járja át a tested.
Szíved lüktetése, mint lassú keringő,
ritmusára csendben Te is újjáéledsz.

Vincze Erika



Link
Forrás: Internet
 
 
0 komment , kategória:  Vincze Erika versei  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 29 
2017.12 2018. Január 2018.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 72 db bejegyzés
e év: 72 db bejegyzés
Összes: 12917 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1617
  • e Hét: 12857
  • e Hónap: 53035
  • e Év: 53035
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.