Belépés
ametiszt54.blog.xfree.hu
" Amíg az embernek dolga van a földön, él. " (Márai Sándor) P. Mária
2012.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
Márai Sándor: Füves könyv – Az emberi érzékenységről
  2013-02-03 11:06:55, vasárnap
 
  "Csodálatos az is, mennyire érzékenyek az emberek. Mint egy rózsa. Mint egy kankalin.
Oly végzetesen figyelnek minden szóra, mely hiúságukat sértheti, mint senki és semmi az
élők világában. Egy hanglejtés is halálra tud sebezni egy embert, igen, már az is, ha éppen
hallgatsz róla, mikor ő úgy várja, hogy dicsérjed, vagy helyeselj neki: örökké ellenségeddé
változtat egy embert.S ugyanezek az emberek, akik ilyen félelmesen finom hallással érzékelnek
mindent, ami személyükre vonatkozik, akik egy kézszorítás bensőségén, egy telefonbeszélgetés hanglejtésén is átérzik a személyük felé villanó véleményt vagy igazságot, ezek a mimózánál
gyöngédebb és érzékenyebb emberek gondtalanul követik a legotrombább aljasságokat,
szemrebbenés nélkül kegyetlenkednek, közömbösen és néha jókedvűen is. Az emberi
léleknek ezt a rugalmasságát nem érdemes bírálni; csak tudni kell erről. S nem lepődni
meg semmin, soha."

(Márai Sándor: Füves könyv - Az emberi érzékenységről)
 
 
0 komment , kategória:  Márai Sándor  
Szeretetet lehet adni és lehet kapni.
  2012-07-17 05:51:10, kedd
 
 




Márai Sándor: Füves könyv - A szeretetről

Szeretetet lehet adni és lehet kapni. Csak egyet nem lehet: szeretetet zsarolni. S ezt
legtöbbször nem tudják azok a szegények és szerencsétlenek, akik szeretetre éhesek.
Nyilvánvaló, hogy vagy szeret az ember, vagy szeretik: ezt a váltóáramot a természet
kérlelhetetlen következetességgel szervezte meg. Az összhang legtökéletesebb
és legszerencsésebb formája, mikor az egyik különösebb lázadozás nélkül tűri,
hogy a másik szeresse. A természet végül is kegyes: igaz, soha nem adja meg, hogy
az szeressen, akitől ezt reméljük, de módot ad arra, hogy korlátlanul szeressük azt is,
aki bennünket nem szeret. Csak egyre nem ad módot: hogy könyörgéssel, váddal,
támadással vagy esdekléssel mástól szeretetet zsaroljunk. Még gyöngédséget és
szenvedélyt is lehet zsarolni; de a szeretet szuverén.



 
 
0 komment , kategória:  Márai Sándor  
Az ember maga csinálja az életét...
  2012-07-14 07:12:22, szombat
 
 



" Ha úgy vesszük, nem történt az életemben semmi. Ennek bizonyára én voltam az
oka s nem a "végzet". Nem hiszek a végzetekben. Az ember maga csinálja az életét.
Ha még egyszer kezdhetném, talán másképp csinálnám. Egészen biztosan másképp
csinálnám. Gyáva voltam és kényelmes. Így nem viszi az ember semmire."

"Márai Sándor"



 
 
0 komment , kategória:  Márai Sándor  
Nem sírtam, hanem a szememből folytak a könnyek...
  2012-07-14 07:06:46, szombat
 
 



"Nem sírtam, hanem a szememből folytak a könnyek. Az, aki látott, persze könnyen
azt hihette, hogy sírok. Az, amit csináltam, feltűnően hasonlatos volt a síráshoz: a szememből könnyek folytak. (...) Az ember nem sír ok nélkül. Még ha oka van, akkor is erőt vesz magán."

(Márai Sándor)



 
 
0 komment , kategória:  Márai Sándor  
Márai Sándor: Füveskönyv - Arról, hogy a szépség törékeny
  2012-05-17 16:10:33, csütörtök
 
 


Márai Sándor: Füveskönyv

Arról, hogy a szépség törékeny

Nyugtalan vagy, mert érzékeid ingerli és megzavarja ez a szép, fiatal nő, s attól kell
tartanod, szépségét és fiatalságát megosztja másokkal is? De mit is vártál tőle? Valamilyen
zárdai fogadalmat, komor hűséget? Nem azért szép és fiatal. Gondold csak
el, milyen nagy gond és aggodalom számára ez a törékeny szépség és múló fiatalság,
ez a gonosz ajándék, mellyel megáldotta és megverte a Teremtő - ez a szépség, mely
minden nappal és pillanattal változik, múlik, halványabb és törékenyebb lesz? Gondolhat-
e másra, adhatja-e szívét másnak, mint tulajdon szépségének és fiatalságának,
foglalkozhat-e mással igazán, egészen, szíve és érdekei szerint? Mintha a reggel egy
verőfényes pillanatát szeretnéd rögzíteni, vagy a tenger egyfajta világítását, s azt kívánnád,
maradjon a világ örökké ilyen! Tanulj szerénységet, örülj a szépségnek, s ne
várj tőle mást, mint amit adhat. Az élet melegségét pedig keresd másutt; a szépség
hideg láng, nem lehet melegedni mellette.



 
 
0 komment , kategória:  Márai Sándor  
Márai Sándor: Füveskönyv - A hiúságról
  2012-05-17 16:04:40, csütörtök
 
 



Márai Sándor: Füveskönyv
A hiúságról
Legtöbbet és legkegyetlenebbül a hiúságtól szenvedtél? Mindig be akartad bizonyítani
magad? Értelmed, szellemed vagy más, gyanúsabb és nevetségesebb képességeid,
társas biztonságod, fellépésed vagy az emberi dolgok ismeretében való jártasságod?
Forgolódtál a világi piacon, s oly nevetséges voltál, mint a clown* a cirkusz fűrészporos
porondján, mikor utánozza az állatszelídítők és erőművészek veszélyes mutatványait.
S miért nem gondoltál soha arra, hogy a tetszés, melyet így arathatsz, egy unatkozó,
kaján és gyermekes tömeg alkalmi tetszése csak? Egyetlen pillanata a magánynak,
az önismeretnek, mikor legyőzted a hiúságot, többet adott neked is, az emberi
világnak is, mint minden mutatvány, mellyel a világ előtt illegetted magad. Egyetlen
mozdulata az alázatnak nagyobb hőstett, mint minden mohó produkció, melyet az
emberek megtapsolnak. Gondolj erre, míg nem késő.



 
 
0 komment , kategória:  Márai Sándor  
Márai Sándor: Rapszódikus tavasz
  2012-04-14 19:03:58, szombat
 
 



Márai Sándor: Rapszódikus tavasz


A hold magasan járkál
és véresen lebámul
olyan, mint torzó bálvány
és szegény szemed kábul
és szegény orrod lázad,
füled neszez a csöndre
s a fák tavaszi lázban
mind kibuggyannak zöldbe.

Már félkilencre jár tán,
lézengenek a járdán,
a kávéházban égnek
fehér és tompa fények.
Mily magányosan járok
és senkire se várok
kezem szívemre tettem
és beszélgettünk ketten.

Dadogva kérdez engem
és számadásra híva,
a sok tavaszi esten
mért ültem itthon ríva?
Párnám miért haraptam
és miért nem szerettem,
randevút sose adtam
zöld fűbe sose estem.

Talán jobb is, hogy így van,
hogy úr - magam maradtam,
hogy kölcsön sose kaptam
és hogy mindig csak adtam.
Én nem bántottam élőt
és nem bántottam alvót
csak beteszem majd csöndben
magam után az ajtót.

A gázlámpához állok
és játszom a botommal
meg egyéb tarka lommal
amim van: élet, átok,
fény, árnyék, s ami múlt már
kis elvetélt szerelmek,
a hold ott fönn az égen
s itt lenn útszéli lelkek.



 
 
0 komment , kategória:  Márai Sándor  
Márai Sándor: Ajándék
  2012-04-04 05:38:28, szerda
 
  Márai Sándor: Ajándék

És mégis, ma is, így is,
örökké mennyit ad az élet!
Csendesen adja, két kézzel,
a reggelt és a délutánt,
az alkonyt és a csillagokat,
a fák fülledt illatát,
a folyó zöld hullámát,
egy emberi szempár visszfényét,
a magányt és a lármát!
Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,
minden napszakban,
minden pillanatban!
Ajándék ez,
csodálatos ajándék.
A földig hajolok,
úgy köszönöm meg.
 
 
0 komment , kategória:  Márai Sándor  
Márai Sándor: Öregedő emberek
  2012-02-27 12:33:08, hétfő
 
  Márai Sándor: Öregedő emberek


Ki nézi meg a mi szívünket?

Valami bennünk itt megállott,

az óra jár még a zsebünkben,

nem ingott meg a mi hitünk, nem,

de megállt valami,

nem tudjuk, valahol,

a múltat hallani,

a jelen zakatol,

az évek járnak a ködben,

hány? 10, 20, 40, 50?



Mi nem tudjuk,

egy óra volt csak,

sütött a nap,

halkan daloltak,

s tapostak, fontak a párkák.

A mi helyünket már fiaink várták

ó, kilopták szemünkből a fényt,

kezünkből kicsavarták a fáklyát

s ők élik helyettünk az ént,

valaki tévedett,

nincs Isten, nincs ég!

Adjatok életet,

Segítség!
 
 
0 komment , kategória:  Márai Sándor  
Márai Sándor: Füves könyv - Arról, hogy sokat kell sétálni
  2012-02-04 20:07:28, szombat
 
 



"A séta az élet legemberibb életütemét fejezi ki. Aki sétál, nem akar eljutni sehová, mert ha
célzattal és úti céllal ered útnak, már nem sétál, csak közlekedik. A sétáló útközben, minden pillanatban, megérkezett a séta céljához, mely soha nem egy ház vagy fatörzs, vagy szép kilátás, csak éppen ez a levegős és közvetlen érintkezés a világgal.
Egy ember, aki lassan elvegyül a tájjal, része lesz egy erdőnek vagy mezőnek, ütemesen átadja magát a természet nagy díszletei között az örök valóságnak, az időtlen világi térnek, minden pillanatban úgy érzi, hazatért séta közben. A séta a teljes magány. Egy szobában könyvek és tárgyak vannak körülötted, melyek életed feladataira és kötelességeire figyelmeztetnek, a munkára vagy a hivatásra. Aki sétál, megszabadult munkájától, egyedül van a világgal, lelkét és testét átadja az ősi elemeknek. Gondold meg, hogy a földön jársz és csillagok alatt sétálhatsz. Nagyszerű dolog ez."

(Márai Sándor: Füves könyv - Arról, hogy sokat kell sétálni)
 
 
0 komment , kategória:  Márai Sándor  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 1002 db bejegyzés
Összes: 15134 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 475
  • e Hét: 2322
  • e Hónap: 24264
  • e Év: 455688
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.