Regisztráció  Belépés
bozsanyinemanyi.blog.xfree.hu
Legyen szíved, mely sosem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz. /Charles Dickens/ Bozsányi Lászlóné. Manyika.
1948.03.10
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
Az érintés szava
  2014-05-02 22:45:55, péntek
 
  Álmod az álmom, fényed a fényem,
Szíved rezdüléseit most is érzem.
Jövőm a jövőd, erőm az erőd,
Szép tekintetedet most is nézem.

Az érintés szava, a boldog igen,
Mi annyiszor az ajkaidon pihen,
Mikor kezedet szótlanul fogom,
Mikor fejed a vállamon pihen.

Mint kiszáradt föld a vizet, úgy iszom,
Gondolatod, már az én gondolatom,
Testünk összefonódik, a néma igen,
Lelkünkben már borostyán-szív énekel.

Scheffer János



Link
 
 
0 komment , kategória:  Scheffer János versei.  
Őszi szerelem
  2010-09-27 20:42:29, hétfő
 
  Scheffer János : Őszi szerelem

Két sárguló virág hideg őszi napban,
Egymás felé fordul párás pirkadatban.
Testük összefonódik a bágyadt fényben,
Boldogon élnek az őszi napsütésben.

Két kicsi levél a föld felé hullva,
Belekap a szél és táncot járnak újra.
Egyszer még szállnak , násztáncukat járva
Mielőtt lehullnak fagyos pusztaságba.

Két ázott madár egy ágon összebújva,
Melegítik egymást fel-felborzolódva.
Bár a nyár már elmúlt, vadságának vége,
Feldereng egy őszi szerelem reménye....



 
 
0 komment , kategória:  Scheffer János versei.  
Első pillantás
  2010-06-20 22:18:50, vasárnap
 
  Első pillantásra

Amikor megláttam a szemedet szememmel,
Először érintettem kezedet kezemmel,
Valami megszólalt és valami kiáltott,
Vörös rózsának láttam az egész világot.

Amikor először hallottam a hangodat,
Láttam megcsillanni szépséges hajadat,
Tudtam, hogy te vagy az kit oly régóta vártam,
Arcodon kívül semmit, de semmi mást nem láttam.

Valami elindult ma, ami eddig csak állt,
Szerelem-fejsze csapkodni kezdte a magányt,
Mint két festék, kik esőben összefolynak,
Esőcseppektől új színekkel gazdagodnak. .

Amikor érzed, hogy a két szív együtt dobban,
Ritmusuk egy lesz és a lélek nyughatatlan,
Mikor a találkozás izgalma felemészt,
Mindent odaadnék azokért a percekért.

Scheffer János


 
 
0 komment , kategória:  Scheffer János versei.  
Itt állok előtted...
  2010-04-27 23:58:28, kedd
 
  Vársz valamire, amit te sem értesz teljesen,
Csak el kéne érned, hiszen ott állok melletted,
Hová lesz így a szerelem tüze, a lángolás?
Amit hűvösen permetez a nagy várakozás.

Ki nem mondott ígéretek sorakoznak ajkadon,
Reményt táplálsz bennem minden átvirrasztott hajnalon,
De valódi ígéret még nem hagyta el a szádat,
Elmúlt a szerelem? Ami van az csak a látszat?

A bizonytalanság megöl, felemészti a lelket,
Hűvös logikává teszi a forró szerelmet.
Mindig szikrázni fog, két izzó vas van a tűzben,
Másik ki fog hűlni, egy tűz csak egyvalakit fűthet.

Te vagy most a kovács, aki szítja a lángokat,
Ki valóra váltja vagy szétveri az álmokat,
De vigyázz, mert az egyik vas nemes acélból van,
Másik pedig csak puha vas, könnyen szétfolyik majd.

Miért nem fújod annyira, miért nem szítod az acélt?
Mint a lágyvasat, miből soha nem lesz kemény kardél.
Mi évek alatt sem nemesedett, mi eddig bezárt,
Hagyd, hogy az acél szétvágja vascellád ajtaját.

Itt állok előtted, bolondos szívem kitárva,
Tudod, hogy rólad szól szívem minden vallomása.
Olyat kértél az örök égtől, aki én vagyok
Miért nem nyújtod ki hát felém ölelő karod?

Scheffer János


 
 
0 komment , kategória:  Scheffer János versei.  
Könnycsepp
  2010-04-27 23:40:46, kedd
 
  Ha szemedből egy könnycsepp arcodon végiggurul,
Szívemben hatalmasat robajlik, mikor lehull.
Sós íze hallgatag szádban szomorún szétterül,
Valaki lelkemben most szívszorítón hegedül.

Ha szemedből egy könnycsepp arcodon végiggurul,
Felhangzik egy fájdalmas dallam, a fényem kihuny.
Becsukott szemem mögött, a gondolataimban,
Könnycsepped némán dübörgő folyóvá duzzad.

Ha szemedből egy könnycsepp arcodon végiggurul,
Ha csillogó szemed szomorúan néz, s nem mozdul.
Akkor nézz fel az égre, szerelem napfényére,
Könnycseppjeidet bízd rá a vidám napsütésre.

Scheffer János




A múló idő

A múló idő egyre gyorsabban szalad,
Láttam elsuhanni a kertjeink alatt,
Nyomában elsárgult a vad, zöldellő nyár,
Mögötte bölccsé színesedett a határ.

Az idő könyörtelen fogaskereke,
Üldöz mindennap reggel, délben, este,
De éjszaka a forgás álmomban megáll,
Fogaskerék ott már nem zakatol tovább.

Egy időtlen és tértelen valóságban,
Hol csak Lélek repül néma sólyomszárnnyal,
Lebegve megállunk és jól körülnézek,
Lelkünk körülveszik apró kicsi fények.

Azután hajnalban újraindul minden,
Reggel kakasszóra eltűnik az Éden,
Az idő csak suhan, nesztelen titokban,
Mögötte méla múlt emléke marad majd.

Scheffer János


 
 
0 komment , kategória:  Scheffer János versei.  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2017.12 2018. Január 2018.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 77 db bejegyzés
e év: 77 db bejegyzés
Összes: 12922 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 236
  • e Hét: 13641
  • e Hónap: 53819
  • e Év: 53819
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.